2014. évi LXIX. törvény az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodásban meghatározott nyilatkozatok megtételéről1
Statutory Text (3 Articles)
1. § (1) Magyarország az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) 3. cikk (4) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország kijelenti, hogy a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételt nem alkalmazza a 3. cikk (4) bekezdésében szereplő bűncselekmény-kategóriák esetén, amennyiben ezeknél a kibocsátó állam joga szerint a kibocsátó államban a büntetési tétel felső határa legalább háromévi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, feltéve hogy a kibocsátó állam hasonló nyilatkozatot tett.”
(2) Magyarország a Megállapodás 5. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország kijelenti, hogy államának végrehajtó igazságügyi hatósága az elfogatóparancs végrehajtását kötelezően megtagadja az 5. cikk (1) bekezdés a), b), c), d), e) és f) pontjában meghatározott esetekben.”
(3) Magyarország a Megállapodás 7. cikk (2) bekezdése, 8. cikk 3. pontja és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország kijelenti, hogy ha az elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, csak akkor adható át, ha a kibocsátó igazságügyi hatóság megfelelő jogi garanciát nyújt arra, hogy szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerős kiszabása esetén a keresett személyt kérelmére a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására visszaszállítják Magyarország területére.
Amennyiben Izland vagy Norvégia olyan nyilatkozatot tesz, mely szerint saját állampolgárait nem adja ki, vagy az átadást bizonyos feltételekhez köti, Magyarország a viszonosság alapján hasonlóan fog eljárni.”
(4) Magyarország a Megállapodás 9. cikk (3) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarországon az elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban kizárólag a Fővárosi Törvényszék jár el egyesbíróként. A határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el tanácsülésen. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.”
(5) Magyarország a Megállapodás 10. cikk (1) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország kijelenti, hogy a központi hatóság feladatát az igazságügyért felelős miniszter látja el. A Megállapodás alapján kibocsátott elfogatóparancsot minden esetben az igazságügyért felelős miniszter fogadja és továbbítja.”
(6) Magyarország a Megállapodás 11. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország az elfogatóparancsot magyarul, vagy magyar nyelvű fordítással ellátva fogadja el. Amennyiben Izland vagy Norvégia az elfogatóparancsot elfogadja angol, francia vagy német nyelven készült fordítással ellátva, Magyarország e tekintetben viszonosságot alkalmaz.”
(7) Magyarország a Megállapodás 20. cikk (5) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország kijelenti, hogy abban az esetben, ha az a személy, akivel szemben az elfogatóparancsot kibocsátották menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kéri, vagy menedékjogi eljárása van folyamatban, a Megállapodás 20. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott határidő – a menedékjogi eljárás jogerős befejezését figyelembe véve – oly módon hosszabbodik meg, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerés megtagadását követően legalább negyven nap álljon rendelkezésre az elfogatóparancs végrehajtásáról való döntésre és a személy átadására. Az átadási letartóztatás időtartama azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a letartóztatás kezdetétől számított huszonnégy hónapot.”
(8) Magyarország a Megállapodás 28. cikk (2) bekezdése és 38. cikk (2) bekezdése alapján az alábbi nyilatkozatot teszi
„Magyarország kijelenti, hogy az átszállítás iránti kérelmek és szükséges iratok, valamint az átszállítási kérelmekkel kapcsolatos bármely egyéb hivatalos irat átvételére az igazságügyért felelős miniszter illetékes.”
2. § Ha a Megállapodás szerinti elfogatóparancs és egy harmadik ország kiadatási kérelme ütközik, az igazságügyért felelős miniszter dönti el, hogy az elfogatóparancsnak vagy a kiadatási kérelemnek ad-e elsőbbséget.
3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.