Court dismisses appeal upholding lower court ruling that dispersal of state event crowd was unlawful.

A gyülekezés jogszerűségének a megítélésekor figyelembe kell venni, hogy az állami ünnepségek nem tartoznak a Gytv. hatálya alá, azok leginkább kulturális rendezvénynek minősülnek (1989. évi III. tv. 3. §, 6. §, 11. § (1) bek., 14. §)

A Kossuth téren 2006. szeptember 27-e óta tartó tüntetést a rendőrség 2006. október 23-án hajnali 3 órától kezdődően feloszlatta. A tér kiürítése után a Budapesti Rendőr-főkapitányság Vezetője személy-és létesítménybiztosítási intézkedést rendelt el, ennek végrehajtásaként a tér egy része a nyilvánosság elöl lezárásra került.

2006. október 23-án reggel 8 óra és 9 óra 25 perc között a Nádor utcában a tömeg mintegy 50-80 főre duzzadt, a résztvevők, köztük a felperes a meghirdetett állami ünnepségre szerettek volna bejutni. A gyülekezők a rendőrségi kordon miatt nemtetszésüknek adtak hangot, kiabáltak. A rendőrség az összegyűlt tömeget reggel 9 óra 26 perckor elrendelt oszlatással feloszlatta.

A felperes ezen időben - a Nádor utca, Garibaldi utca vonalában - történt oszlatás jogellenességének megállapítása iránt keresetet terjesztett elő. Felperes keresetében előadta, hogy 9.00 óra után a Kossuth téri ünnepségre indult, a zászlófelvonást akarta megtekintetni. A helyszínre érve észlelte, hogy pár ember hangos nemtetszését fejezi ki. Elmondása szerint rendezvény nem volt a Nádor utcában, csak olyan emberek tartózkodtak ott, akik a meghirdetett ünnepségre a zászlófelvonásra akartak bejutni, de nem tájékoztatták őket, hogy az ünnepségről ki vannak zárva. Az oszlatás kapcsán a rendőri intézkedés jogszerűségének jogalapját megkérdőjelezte.

A felperes az eljárás során vitatta azt is, hogy a rendezvény ne lett volna békés, elmondása szerint az oszlatás elrendelése után vált a tömeg békétlenné.

Az alperes álláspontja szerint az oszlatás indokát nemcsak az adta, hogy a demonstráció nem volt bejelentve, hanem az is, hogy a tömeg magatartása olyanná vált, ami a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 14.§-a szerint oszlatásra ad alapot. Az alperes hivatkozott az Alkotmánybíróság 55/2001. (XI.29.) AB határozatában foglaltakra.

A Fővárosi Bíróság a felek és a tanúk meghallgatását, a demonstrációról, illetve az oszlatásról készült videó-felvételek megtekintését követően a 20.K.32.481/2007/134. számú ítéletében a felperes keresetének helyt adott és megállapította, hogy 2006. október 23-án reggel 1/2 10 órai időpontban Budapest V. kerület Nádor utca, Garibaldi utca vonalában elrendelt oszlatás jogellenesen történt.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy bár más bíróságnak más ügyben hozott ítélete nem köti, azonban figyelembe vette a felperes által hivatkozott Emberi Jogok Európai Bíróságának a Bukta-ügyben hozott ítéletét, valamint az Alkotmánybíróság 75/2008. (V.29.) AB határozatát és annak indokolását. Kifejtette, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Bukta-ügyben hozott döntése, és az Alkotmánybíróság döntése a perbeli események után született, azonban a bíróság a Gytv. szövegének értelmezése és alkalmazása során e döntésektől nem tekinthet el. Ugyanakkor rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az ügyet a perbeli időpontban 2006. október 23. napján hatályban lévő Gytv. 11.§ (1) bekezdés második fordulata alapján kellett vizsgálnia, összevetve a Római Egyezmény 11. cikkében és az Alkotmány 62. §-ában foglaltakkal.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a Bukta-ügyben, valamint az Alkotmánybíróság a 75/2008. (V. 29.) AB határozatában egybehangzó álláspontot fejezett ki a tekintetben, hogy a békés és spontán demonstráció be nem jelentettségre történő hivatkozással való feloszlatása a gyülekezéshez fűződő alapjog aránytalan korlátozásának tekinthető. Erre tekintettel a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli demonstráció spontán tüntetésnek tekinthető-e.

A bíróság megállapította, hogy mivel a Kossuth téri tüntetés 2006. október 23-án hajnalban történő feloszlatása és a Kossuth tér, valamint környékének ún. műveleti területté nyilvánítása olyan speciális körülménynek tekinthető, amely demonstráció formáját öltő közvetlen visszalépést tett lehetővé, ezért a Gytv. 6.§-ában előírt 3 napos bejelentési kötelezettség teljesítése a spontán gyűlésre okot adó esemény miatt jelen esetben ésszerűen nem volt elvárható. A bíróság rögzítette, hogy a 2006. október 23-án a Nádor utcában kialakult csoportosulás, melyben a résztvevők politikai véleményüknek adtak hangot, spontán tüntetésnek tekinthető. Ezen spontán tüntetés jogszerűségét az elsőfokú bíróság döntése elismerte, a jogerős döntés szerint a Gytv-nek az Alkotmány 62.§-ával összhangban történő értelmezése alapján a Gytv. 6.§-ában foglalt bejelentési kötelezettség nem vonatkozik az előzetes szervezés nélküli békés gyűlésekre.

A jogerős döntés ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

Az alperes hivatkozott a Gytv. 14.§ (1) bekezdésére, továbbá a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V.14.) BM rendeletre. Ezen jogszabályi rendelkezések alapján az alperes szerint megállapítható, hogy az alperes mérlegelési jogkörrel nem bírt a rendezvény feloszlatása körében, azt kötelező jelleggel végre kellett hajtania. Az alperes az oszlatás végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket megtartotta, így felszólította a tömeget a helyszín elhagyására, melyet a felperes és a meghallgatott tanúk sem vontak kétségbe.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

2006. október 23-án a rendőrség három rendezvényt oszlatott fel, ezek: hajnal háromkor a Kossuth téren, majd 9 óra 26 perckor – a jelen ügy tárgyát képező - Nádor utca- Garibaldi utca sarkánál, és 15 óra után az Alkotmány utcánál. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a bíróságoknak mindhárom oszlatás jogalapját és jogszerűségét külön-külön kell vizsgálni. A 2003. október 23-ai hajnali és délutáni eseményeket érinti a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.966/2009/23. számú ítélete. A gyülekezés békés (vagy békétlen) jellegének értékelése alapján megállapította, hogy a Kossuth téren hajnalban a demonstrációt jogellenesen oszlatták fel, viszont a délutáni 15 óra utáni oszlatás a tömeg békétlen magatartása miatt jogszerű volt. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.690/2009/7. számú ítélete a jelen ügy tárgyát képező eseményt érinti, a felperesek személye illetve a bizonyítási eljárás azonban a két ügyben eltér. A Legfelsőbb Bíróság fent jelölt ítélete expressis verbis nem foglalt állást az oszlatás jogszerűségéről, a kerteseti kérelemnek megfelelően alapvetően a Pp. szabályai [Pp. 213. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés és 339/A. §] alapján – s nem a Gytv-el való kapcsolat szerint - vizsgálta felül a jogerős ítéletet.

A jelen ügyben felülvizsgálni kért Fővárosi Bíróság 20.K.32.481/2007/134. számú ítélete az oszlatás jogalapja tekintetében végeredményben arra a következtetésre jutott, hogy a Gytv.-nek az Alkotmány 62. §-ával összhangban történő értelmezése alapján a spontán gyűlés jogszerű volt, azonban a jogerős döntés tartalmaz olyan kitételt is, amely szerint a 2006. október 23-án alkalmazandó jog tekintetében a rendőrség nem láthatta előre a későbbi strasbourgi és alkotmánybírósági döntéseket. Az alperes épp ez utóbbi tényre hivatkozik döntése jogszerűségének alátámasztására, ezért a Kúria elsőként e kérdést vizsgálta meg.

2006. október 23-án 9 óra 26 perckor a Nádor utca-Garibaldi utca sarkánál történő oszlatást megelőzően a résztvevők túlnyomó többsége az állami ünnepségre, a zászlófelvonásra tartott. Ezt támasztja alá mind az időpont, mind pedig az ügy irataiból megállapítható tény is, amely szerint a résztvevők hallották a Himnuszt, majd az adott helyszínen látható volt a díszőrség felvonulása. A bírói és az alapvető jogok biztosának gyakorlata szerint is, az állami ünnepség – mint rendezvény - nem tartozik a Gytv. hatálya alá, az állami ünnepségek leginkább a Gytv. 3. § c) pontja által meghatározott kulturális rendezvénynek minősülnek. A Gytv. 3. § c) pontja szerint a törvény hatálya nem terjed ki a kulturális és sportrendezvényekre. Az Alapvető Jogok Biztosa OBH 2058/2008 számú jelentése ki is emeli, hogy „A hatályos jog alapján ezek az állami, önkormányzati ünnepségek – jellegüket tekintve – minősülhetnek kulturális rendezvénynek (jellemzően ugyanis a kultúrával kapcsolatos programok vannak többségben), így formailag sem tartoznak a Gytv. hatálya alá. Előfordulhat ugyanakkor, hogy egy ilyen rendezvényen politikai beszédek hangzanak el, ennek nyomán pedig a hallgatóság egy része – egyénileg vagy közösen – tetszésének, vagy éppen ellenszenvének ad hangot (taps, fütyülés, bekiabálások). Dacára azonban annak, hogy az elhangzottaknak van-e, lesz-e (politikai) kommunikációs jogi jellege, egy állami rendezvény sem előzetesen, sem utólagosan nem válhat »gyülekezéssé«, a jelenlévők pedig nem minősülhetnek egy »gyülekezés« résztvevőinek, ennek megfelelően a rendezvény – értelemszerűen – nem is oszlatható fel.”

A jelen ügy – felek által nem vitatott - tényállása szerint tehát 2006. október 23-án reggel 8 óra és 9 óra 25 perc között a jelzett helyszínen a kordon előtt feltorlódott személyek nem spontán tüntetésre, hanem az állami rendezvényre igyekeztek. Az előzetesen szervezett rendezvény állami rendezvény volt. Megállapítható továbbá, hogy a feltorlódott tömeg elégedetlensége a miatt alakult ki, hogy nem engedték be őket az állami ünnepség helyszínére. E tényállást alapul véve megállapítható, hogy az akkor hatályos szabályok – az Alkotmány 62. § és a Gytv. alapján sem lett volna elvárható a jelzett gyülekezés (három nappal előbb történő) előzetes bejelentése. Így a Gytv. 6. §-ában foglalat bejelentési kötelezettség jelen ügyre nem vonatkoztatható. Ezen tényállás mellett a bejelentés elvárása a lehetetlenre irányulna. Mindezt az oszlatást elrendelő – jelen per tárgyát képező – szóbeli döntés meghozatalakor is nyilvánvaló volt.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló per tárgya az oszlatást elrendelő szóbeli döntés felülvizsgálata volt. Az oszlatás jogalapjának a megítélésekor az elrendeléskori állapotot kell figyelembe venni. Az ügy irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a feltorlódott tömeg célja az előre meghirdetett állami ünnepségre való bejutás volt. Az előzetes szervező (amely rendezvényre a tömeg érkezett) az állam volt, az összetorlódott tömeg még csak előzetes szervezés nélküli gyűlést sem valósított meg abban a pillanatban, amikor az oszlatás elrendelésére irányuló szóbeli döntés közlésre került.

A fentiek alapján tehát az adott esetben sem sürgős gyűlésről sem pedig spontán tüntetésről nem beszélhetünk. A Kúria megítélése szerint így jelen ügyben nincs relevanciája annak az alperesi felvetésnek, hogy mind az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Bukta és társai kontra Magyarország ügyben hozott ítélete (25691/04. sz. kérelem; Strasbourg, 2007. július 17.), mind pedig az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.) AB határozata (ABH 2008, 651.) a spontán tüntetések jogszerűségét a 2006-os eseményeket követően ismerte el. A Kúria hangsúlyozza, hogy az oszlatás elrendelésekor fennálló körülményeket minősítette az oszlatás jogalapja jogszerűségének meghatározásakor. Az ezt követő események – az oszlatás miatt kialakult tiltakozás – minősítése nem tartozik a jelen ügyben eldöntendő kérdések közé, lévén, hogy az eljárás tárgya pusztán az oszlatást elrendelő szóbeli döntés jogszerűségét megítélő elsőfokú bíróság döntésének a felülvizsgálata.

Minderre tekintettel a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét az oszlatás jogalapja megítélésének tekintetében nem tartotta megalapozottnak és a jogerős döntést – indokolásának részbeni módosításával - megerősítette, hogy az oszlatás elrendelése jogellenes volt.

Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság 20.K.32.481/2007/134. számú ítéletét - hatályában fenntartja.

(Kúria Kfv. I. 37.267/2012.)