Court upheld lower court ruling on possession fees after buyer exercised pre-emptive right.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court upheld the lower court's judgment ordering defendants to pay possession fees to the plaintiffs. The plaintiffs validly exercised their pre-emptive right to purchase the property, thereby acquiring ownership while the defendants remained in possession. The court rejected the defendants' appeal, noting they had no legal basis to continue using the property without compensation.
Legislator headnote
AI generatedPtk. 375. § (1) bekezdése; Ptk. 365. § (1) bekezdése; Ptk. 99. §: Upon exercise of a pre-emptive right, the transferee acquires ownership, obligating the former owner to deliver possession and pay reasonable fees for the interim period of unauthorized use.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
Pfv.VI.22.053/2011/4.szám
A Kúria a Monostori Ügyvédi Iroda Ügyintéző: dr. Monostori Endre ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. felpereseknek a dr. Forstóber Gábor ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. alperesek ellen ingatlan használati díjának megfizetése iránt a Körmendi Városi Bíróságnál 2.P.20.095/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 1.Pf.20.495/2011/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 60.000 (Hatvanezer) felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak külön felhívásra 108.000 (Száznyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s :
A sz.-i ingatlan, amely Sz., R. utca 63. szám alatt található, az alperesek tulajdonában állott. Az alperesek Kft-je a felperesekkel megállapodott arról, hogy a Sz., M. utca 27. szám alatti ingatlant az alperesi Kft. megvásárolja. A vételárhátralék megfizetésének biztosítására az alperesek a saját tulajdonukban álló Sz., R. utca 63. szám alatti ingatlan vonatkozásában a felpereseknek vételi jogot engedélyeztek.
A 2004. szeptember 24-én létrejött vételi jogot alapító szerződés alapján a felperesek 2009. szeptember 14-én éltek vételi jogukkal, egyben felhívták az alpereseket, hogy az ingatlant kiürített állapotban 2009. október 1. napjáig bocsássák a felperesek birtokába és jelezték, hogy ezen kötelezettség elmulasztása esetén a felperesek havi 150.000 forint ingatlan használati díjra tartanak igényt.
Az alperesek a felhívásban foglalt kötelezettségüknek nem tettek eleget, az ingatlant a tulajdonukban és ügyvezetésük alatt álló B. Kereskedelmi és Építőipari Korlátolt Felelősségű Társaság (B. Kft.) részére 2009. januárjában bérbeadták és az ingatlant jelenleg is ez a Kft. használja.
A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 2009. október 1. napjától kezdődően havi 150.000 forint használati díj megfizetésére. Az alperesek az ügyben érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Arra hivatkoztak, hogy nekik is vannak a felperesekkel szemben követeléseik, ezeket azonban a jelen perben nem kívánják érvényesíteni.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének helytadott és kötelezte az alpereseket, hogy 2009. október 1-től kezdődően a perbeli ingatlan kiürítéséig terjedő időszakra fizessenek meg a felperesek részére havi 150.000 forint használati díjat előre esedékesen, minden hónap 15. napjáig. Emellett kötelezte az alpereseket, hogy 2010. november 30. napjáig fizessenek meg a felperesek részére 2.100.000 forint elmaradt használati díjat, valamint térítsék meg a peres eljárással felmerült perköltséget. Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a felperesek a Ptk. 99. §-a szerint jogosultak a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni. Az alperesek nem vonták kétségbe, hogy a felperesek a vételi jogot alapító szerződés alapján jogszerűen szerezték meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát, így megilleti őket az ingatlan használatának joga is. A perben a felperesek bizonyítási indítványa alapján eljárt igazságügyi szakértő a felperesek által megjelölt 150.000 forint összegű havi használati díjat nem tekintette eltúlzottnak, figyelemmel arra, hogy az ingatlan valójában gazdasági célokat szolgál. Az alperesek a szakvéleményre észrevételt nem tettek. A bíróság tehát ítélkezése alapjául elfogadta az aggálytalan szakértői véleményt és ennek megfelelően kötelezte az alpereseket a használati díj megfizetésére.
Az alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Utalt arra, hogy az elsőfokú eljárásban az alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő, a követelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatták, csak arra hivatkoztak, hogy más jogviszonyból eredő követelésük van a felperesekkel szemben, amelyben további egyeztetések lefolytatását tartják indokoltnak. Az alperesek a fellebbezésükben adták először azt elő, hogy az ingatlant nem ők, hanem bérlőként a B. Kft. használja, így a használati díjfizetési kötelezettség az ingatlan tényleges használóját terheli. A másodfokú bíróság figyelemmel a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 141. § (6) bekezdésére ezen új tény állítását már nem vette figyelembe. Utalt arra, hogy a fellebbezésben írt tényállításokat az alperesek már az elsőfokú eljárásban is előadhatták volna.
A jogerős ítélettel szemben az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkétfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Előadták, hogy a felperesek előtt ismert volt, miszerint az ingatlan iroda és telephely céljára szolgál és az is, hogy azt a B. Kft. használja. A felpereseknek tehát a használati díj megfizetése iránt az említett gazdasági társaságot kellett volna perelniük. A per során nem került tisztázásra a jogviszonyban résztvevők személye. A jogerős ítélet emellett sérti a Pp. 235. § (1) bekezdését is, miután a fellebbezésben előterjesztett iratok az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányultak.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Utaltak arra, hogy az ingatlant használó Kft-nek a két alperes a kizárólagos tulajdonosa és egyben ügyvezetője is.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az nem vitatott a perben, hogy a felperesek a Ptk. 375. § (1) bekezdése alapján vételi jog gyakorlása útján szerezték meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Az alperesek ugyan hivatkoztak arra, hogy a felperesekkel elszámolási vitájuk van, de a vételi jog gyakorlásának jogszerűségét a perben nem kifogásolták. A felek között az adásvétel különös neme, a vételi jog alapján tartalmát tekintve adásvételi szerződés jött létre. A Ptk. 365. § (1) bekezdése szerint az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani. A Ptk. 99. §-a értelmében a tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni.
A kifejtettek alapján az alperesek alaptalanul hivatkoznak arra, hogy az ingatlant egy Kft. használja, ugyanis őket terheli a birtokbaadás kötelezettsége, így nekik kell gondoskodniuk arról, hogy ez a birtokbaadás a felperesek részére megtörténhessen. A vételi jogot engedő megállapodás a használati jog korlátozottságára vonatkozó kitételt nem tartalmazott. Tehát, ha korábban mint tulajdonosok bérbeadás útján hasznosították a perbeli ingatlant a bérleti jogviszony megszüntetésével kell a birtokbaadási kötelezettségnek eleget tenniük. A jelen ügyben ezt jelentősen megkönnyíti az a tény, hogy az ingatlant bérlő Kft-nek maguk a tulajdonosai és ügyvezetői is.
A másodfokú bíróság jogszerűen utalt arra is, hogy az alperesek a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglalt szabály figyelmen kívül hagyásával hivatkoztak a másodfokú eljárásban új tényre és új bizonyítékra. A kifejtettek alapján azonban ez a hivatkozás akkor sem vezetett volna eredményre, ha azt az alperesek az elsőfokú eljárásban előadják. Az alperesek a saját érdekkörükben hasznosítják a perbeli ingatlant, amelyre jogcímük már nincs, így a felperesek alappal követelik az alperesektől, hogy a birtokbaadásig az aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapított használati díjat fizessék meg a részükre.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért az alperesek a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségüket. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdése alapján határozta meg azzal, hogy az az általános forgalmi adót is tartalmazza.
Az alpereseket illetékfeljegyzési jog illette meg, a pervesztességükre tekintettel a kérelem benyújtásakor hatályos 1990 évi XCIII. törvény (Itv) 74. § (3) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelesek megfizetni az államnak külön felhívásra a felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket.
Budapest, 2012. február 14.
Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő