Legislator Case Law & Legislation
Pf.20153/2011/5 AI generated

Appeal court adjusts auction share ratio to match ownership fractions, rejecting lower court's use of usage agreements.

Case Number Pf.20153/2011/5
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Partially Allowed

Legislator summary

AI generated

The appeal court reversed the first-instance judgment regarding the distribution of proceeds from the auction of jointly owned property. While the court upheld the decision to terminate the joint ownership via auction, it corrected the allocation of the sale proceeds to strictly follow the registered ownership fractions rather than a usage-based agreement. The court ruled that no compensable monetary value existed for the usage rights, thereby preventing the defendant from claiming a higher share based on their actual use of the property.

Legislator headnote

AI generated

Ptk. 148. § (1)-(3); Pp. 253. § (2): When terminating joint ownership through auction, the distribution of proceeds must strictly correspond to the registered ownership fractions; usage agreements do not create compensable monetary claims that alter the auction share ratio.

Keywords

AI generated
joint ownership termination auction proceeds distribution ownership fractions usage rights compensation civil appeal procedure property division proportional allocation

Cited Legislation

AI generated
Ptk. 148. § (1)-(3)
Pp. 253. § (2)
Pp. 78. § (1)
32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (5)

Cited Case Law

AI generated
LB Pfv.21.403/2006/3.
Abban az esetben pedig, ha a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársnak a használati jogosultságát megalapozó szerződéssel biztosított érdekét sérti, ez a sérelem a körülményekhez képest ok lehet a kereset elutasítására is.(LB Pfv.21.403/2006/3.)
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.153/2011/5. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Nochta és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) felperesnek - a dr. Juhász László ügyvéd által képviselt alperes neve (I.rendű felperes címe) alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2001. január 25. napján kelt 10.P.20.292/2010/31. számú ítélete ellen a felperes által 32. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja.

Sikeres árverés esetén a legkisebb árverési vételárból a felperest megillető hányadot 359/505-ödre, azaz 26.871.684 (huszonhatmillió-nyolcszázhetvenegyezer-hatszáznyolcvannégy) forintra felemeli, míg az alperest megillető hányadot 146/505-ödre, azaz 10.928.326 (tízmillió-kilencszázhuszonnyolcezer-háromszázhuszonhat) forintra leszállítja azzal, hogy a legkisebb árverési vételárnál magasabb vételáron történő értékesítés esetén a többletvételár ugyanilyen arányban illeti meg a feleket.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 405.535 (négyszázötezer-ötszázharmincöt) forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 762.000 (hétszázhatvankettőezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, továbbá a felperesnek 15 napon belül 290.000 (kettőszázkilencvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek testvérek, közös tulajdonukat képezi a p.-i .... helyrajzi szám alatt felvett 1082 m2 térmértékű lakóház és két gazdasági épület megjelölésű P, Sz. út 112. szám alatti ingatlan. A felperes az ingatlannak 359/505, míg az alperes 146/505 tulajdoni hányadban tulajdonosa. Az ingatlanra a közterületről a szintén a peres felek közös tulajdonában álló .... helyrajzi szám alatt felvett, saját használatú út megjelölésű ingatlanon keresztül lehet bejutni, az ingatlan 4/9 része a felperes, 5/9 része az alperes tulajdonában áll.

A családi házas ingatlanon található épületben a felső szintet a peres felek nagyszülei lakták, és használták a pincét, valamint a melléképületeket, amelyekben istálló és szikvízüzem volt. Az épület alsó szintjén található lakás a peres felek szüleinek használatában állt. Az ingatlanon 1961. február 11-én az akkori tulajdonosok társasházat alapítottak. Az alapító okirat rögzítette, hogy a nagyszülők 359/505, míg a szülők 146/505 tulajdoni hányadban tulajdonosai az ingatlannak. A társasház alapító okirat II. része rögzítette a tulajdonosokat megillető használat terjedelmét. A II/1. pont szerint a nagyszülőket illette az I. emeleten egy utcai szoba, egy udvari szoba, egy konyha, lépcsőház, kettő kamra, egy fürdőszoba, egy mosókonyha, egy füstölő, egy terasz, padlás, továbbá a földszinten kettő folyosó, egy présház, egy szikvízüzem, egy kamra, pincehelyiségből álló lakás összesen 359 m2 alapterülettel. A II/2-3. pontok szerint a peres felek szüleit illette a földszinten lévő két utcai szoba, egy hall, egy konyha, egy fürdőszoba, egy kamra és padlástérből álló lakás 99 m2 alapterülettel, valamint egy utcai szoba, egy konyha egy kamra és padlástérből álló lakás 47m2 alapterülettel.

A felperes 1972-ben öröklés, 1974-ben pedig ajándékozás címén szerezte meg az ingatlanban jelenleg is fennálló tulajdoni illetőségét. A felperes még a nagyszülők életében felköltözött az emeleti lakásba, és jelenleg is azt használja.

1986. december 15-én az akkori tulajdonostársak, így a felperes és a peres felek szülei megállapodtak abban, hogy a társasházat megszüntetik. A szerződésben rögzítették, hogy kétlakásos családi ház felső emeletén változatlan birtoklással a felperes marad tulajdonosként, mint az osztatlan közösség 359/505 résztulajdonosa azzal, hogy a társasház alapító okirat II/1. pontjában felsoroltak tartoznak kizárólagos használatához. A családi lakóház földszintjén a peres felek szülei maradnak változatlan birtoklással, a társasház alapító okirat II/2-3. pontjában felsoroltaknak megfelelően azzal, hogy az helyesen a társasház megszüntető okirat 1. pontjának megfelelően négy lakószobából, egy konyhából és fürdőszobából, egy kamrából és egy hallból áll.

Az alperes 1987-ben és 1988-ban ajándékozás címén, több részletben szerezte meg az ingatlanban jelenleg is fennálló tulajdoni hányadát a szülők holtig tartó haszonélvezeti jogának saját tulajdoni hányadára való bejegyzése mellett.

A társasház alapító okiratot megszüntető szerződésben foglaltaktól eltérően a nagyszülők halálát követően a pincét a peres felek szülei használták túlnyomó részben. Az ingatlanon lévő gazdasági épületek közül a szikvízüzemet annak bezárását követően évekig senki nem használta, majd az alperes vette használatába, abban „zeneházat" alakított ki. A másik, korábban istállóként használt gazdasági épületből két garázst alakítottak ki, amelyek közül az egyik rövid ideig a felperes fia, majd az alperes, a másik a peres felek szülei, majd az alperes használatában állt illetve áll. A pincelejárónál lévő wc-t a felperes engedélyével az alperes fürdővé alakította át és azt a peres felek édesanyja, majd az alperes használta illetve használja. Az alperes így a lakóingatlan és gazdasági épületek összterületéből 62,5%-ot, míg a felperes 37,5%-ot használ.

A családi házas ingatlan forgalmi értéke jelenleg 37.800.000 forint, a saját használatú magánút forgalmi értéke pedig 1.960.000 forint.

A felperes keresetében kérte, hogy az alperessel közös tulajdonukban álló ..... és .... helyrajzi számú ingatlanokon fennálló közös tulajdont a bíróság szüntesse meg elsődlegesen magához váltás, másodlagosan árverési értékesítés útján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint számára rendkívül méltánytalan kizárólag e két ingatlanra nézve az árverés elrendelése, mert a perbeli ingatlanokat körülvevő további négy, kizárólagos tulajdonában álló ingatlanát ennek következtében nem tudná értékesíteni. Másodlagosan kérte, hogy a tulajdoni illetőségtől eltérő arányú használatnak megfelelően szüntesse meg a bíróság a közös tulajdont. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben elbirtoklás címén a p-i ..... helyrajzi számú ingatlan tekintetében további 106/505 illetőség tekintetében kérte tulajdonjoga megállapítását. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felek közös tulajdonában álló p.-i ....... helyrajzi szám alatt felvett 1082 m2 térmértékű P, Sz. út 112. szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését rendelte el. Az ingatlan legkisebb árverési vételárát beköltözhető állapotban 37.800.000 forintban állapította meg. Sikeres árverés esetére a vételárból a felperest 37,5%, azaz 14.178.000 forint, míg az alperest 62,5%, azaz 23.625.000 forint felvételére jogosította fel azzal, hogy kötelezte a feleket a végrehajtó által megjelölt időpontban az ingatlan elhagyására és annak a vevő birtokába bocsátására. Úgy rendelkezett, hogy magasabb vételáron történő értékesítés esetén a többletvételár ugyanilyen arányban illeti meg a feleket.

A felek közös tulajdonában álló p.-i ...... helyrajzi szám alatt felvett saját használatú út megjelölésű ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján való megszüntetését szintén elrendelte 1.960.000 forint legkisebb árverési vételáron azzal, hogy a vételárból a felperest 4/9, az alperest 5/9 rész illeti meg - a magasabb vételáron történő értékesítés esetén is. Végrehajtással felmerült költségeket a peres felek között fele-fele arányban osztotta meg.

Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontekeresetet elutasította. Kötelezte a felperest 450.000 forint, míg az alperest 957.500 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illeték viselésére.

A keresetet a Ptk. 147.§ és 148.§ (1), (2), (3) bekezdései alapján alaposnak találta. Megállapította, hogy a peres felek egyike sem teljesítőképes, ezért a közös tulajdon megszüntetését árverési értékesítés útján rendelte el. Az elsőfokú eljárás során beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény megállapítása alapján határozta meg a per tárgyát képező ingatlanok forgalmi értékét, és ezt vette ítélkezése alapjául a legkisebb árverési vételár megállapítása során. Az alperes viszontkeresete kapcsán megállapította, hogy a társasház alapító okiratban és a társasház alapító okiratot megszüntető szerződésben rögzítettekhez képest a használat eltérően alakult a tulajdonostársak között. A tulajdoni aránytól eltérő használat tekintetében a felek között ráutaló magatartással megállapodás jött létre, amelyre tekintettel az elbirtoklás címén történő tulajdonjog megállapításnak nincs helye.

Alaposnak találta azonban a közös tulajdon megszüntetése kapcsán az alperes ellenkérelmét abban a körben, hogy az alperes többlethasználata kötelmi igényt jelent számára, és így tulajdoni illetőségéhez képest az árverési vételárból az alperes nagyobb részre jogosult. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2008.(V.19.) PK vélemény VII. pontjával kapcsolatos indokolásra, és erre figyelemmel a peres feleket megillető tulajdoni hányadtól eltérően, a tényleges használathoz igazodóan osztotta meg az árverési értékesítés során befolyó vételárat a peres felek között. Az 1/2008. (V.19.) PK vélemény VIII. g) pontjára figyelemmel a felek illeték-feljegyzési joga folytán állam által előlegezett elsőfokú eljárási illeték viselése tekintetében úgy rendelkezett, hogy azt a felek fele-fele részben viselik, egyebekben pedig úgy rendelkezett, hogy a Pp. 81.§ (1) bekezdése alapján mindegyik fél viseli a saját költségét.

Az ítélet ellen annak részbeni megváltoztatása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést Kérte, hogy a p.-i ....... helyrajzi számú ingatlanon fennálló közös tulajdont árverés útján akként szüntesse meg a bíróság, hogy a vételárból a tulajdoni hányadoknak megfelelő arányban részesüljenek a peres felek. Kérte ezen túlmenően az alperesnek első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltség viselésére kötelezését. Kifejtette azt a jogi álláspontját, hogy a vételár peres felek közötti megosztására az 1986. december 16-án kelt társasházat alapító okiratot megszüntető szerződés az irányadó, hiszen abban a jogutódokra is kiterjedő hatállyal a tulajdoni hányadoknak megfelelően került rendezésre a használat.

Hivatkozott arra, hogy a szikvízüzem használatát ráutaló magatartással soha nem engedélyezte az alperes részére, azt az alperes a tudta és beleegyezése nélkül bővítette csekély mértékben. A garázs vonatkozásában ugyancsak a használatra vonatkozó engedélyének hiányára hivatkozott. Helytelennek tartotta azt az elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy a tulajdonostársak ráutaló magatartással rendezték volna az ingatan használatát. Álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes ideiglenes jelleggel, jóindulatból hozzájárult a szikvízüzemnek az alperes által történő használatához, nem jelent tartós jelleget és nem értékelhető a használat véglegesség igényével történő rendezésének. Utalt arra is, hogy az ingatlan vonatkozásában az építmény- és egyéb adónemeket tulajdoni hányadának megfelelően a felperes fizette és fizeti, s a tulajdoni hányadának megfelelően fizeti a felperes a rezsiköltségeket is. Hivatkozott arra is, hogy az 1/2008.(V.19.) PK vélemény, összhangban a már hatályon kívül helyezett PK 10. számú állásfoglalással, a kötelmi jogosultságokhoz kapcsolódó vagyoni értéket visszterhes szerződés esetében feltételezi, s mindezekre tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rendelt az alperes jogellenes többlethasználatához vagyoni értéket.

Sérelmezte végül, hogy az elsőfokú bíróság a perköltségviselés körében nem értékelte, hogy szakértői díjként a felperes 100.000 forintot előlegezett.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául.

Alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében a felperes arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a tulajdoni arányoktól eltérő használat tekintetében a peres felek között ráutaló magatartással megállapodás jött létre. Az elsőfokú eljárás során a felperes személyes nyilatkozatában több alkalommal is elismerte (10.P.20.703/2009/5. jegyzőkönyv 3. oldal 3. bekezdés, 20.P.20.703/2009/14. jegyzőkönyv 2. oldal utolsó két bekezdés, 10.P.20.2902/2010/3. sorszámú felperesi nyilatkozat és ellenkérelem 4. oldal utolsó bekezdés, 10.P.20.292/2010/4. jegyzőkönyv 3. oldal első bekezdés, 10.P.20.292/2010/9. számú felperesi észrevétel 10. oldal utolsó bekezdés), hogy a tulajdoni hányadát meghaladó részben engedélyezte az alperes számára a perbeli családi házas ingatlan, illetőleg a gazdasági épületek használatát.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a ráutaló magatartás azonban ingyenes, szívességi használatra vonatkozott, a visszterhesség a peres felek között szóba sem került.

Ahogy ezt az elsőfokú bíróság is kifejtette ítélete indokolásában, az utóbbi évtizedekben - különösen olyan esetekben, amikor a földön több épület áll - gyakorlattá vált, hogy a tulajdonostársak az ingatlanok használati megosztásában tartós jelleggel (rendszerint a jogutódokra is kiterjedő hatállyal) állapodnak meg és ezáltal megállapodásuk tartalma több vonatkozásban is túlmutat a Ptk. 140-143.§-ban foglaltakra alapított PK 8. számú állásfoglalásban elismert esetkörön.

Ez elsősorban ingatlanhányad építkezés céljára történő értékesítése esetén fordul elő, amikor az adásvételi szerződésben a felek - rendszerint pontos körülírással (esetenként vázrajz mellékelésével is) - meghatározzák a vevő kizárólagos használatába kerülő földterületet és arra - értve az alatt az ott létesítendő épületet is - az eladó későbbi (társtulajdonosi) joggyakorlását a lehetséges legszűkebbre korlátozzák. Hasonló a helyzet akkor, ha a földön több épület áll és a tulajdoni hányad átruházásakor a felek az adásvételi szerződésben egyértelműen kinyilvánítják azon - a megosztás véglegességhez közel álló - akaratukat, hogy az ingatlan mely, természetben meghatározott beépített részének korlátlan használata illeti meg az eladót, illetőleg a vevőt, és a vételárat is ennek megfelelően határozzák meg. Az ily módon - tehát szándékegységben és a vételárban is kifejeződő módon - létrehozott megosztás folytán a használati jogosultság elsődlegesen már nem a tulajdoni hányadhoz, hanem a tulajdonostársak visszterhes megállapodásához igazodik.

Megjegyzendő, hogy az említett esetekben egyébként a használat terjedelmétől a tulajdoni hányadok eredeti mértéke rendszerint már eleve eltért, illetőleg a ráépítés szabályai folytán a hányadok megváltoztak, vagy bármikor megváltozhatnak.

Az ingatlanhasználat ily módon és tartalommal történt rendezése nem hagyható figyelmen kívül a közös tulajdon megszüntetése során sem. Ezekben az esetekben kellő súllyal kell a bíróságnak értékelnie, hogy a tulajdonostárs ingatlanrész használatához - kötelmi jogcímen - többletjogosultságok is kapcsolódhatnak. A közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben tehát a bíróságnak fokozottan szem előtt kell tartania a Ptk. 148.§ (1) bekezdésének a rendelkezését, amely szerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Ha ennek építésrendészeti vagy egyéb akadályai vannak, a Ptk. 148.§ (2)-(3) bekezdése alapján kerülhet sor az egyik tulajdonostárs illetőségének a társai általi megváltására és végül az ingatlan értékesítésére. Mindhárom esetben a bíróságnak tekintettel kell lennie arra, hogy e kötelmi jogosultságok - a szerződésben foglaltakhoz képest - vagyoni értékkel bírnak, amely a tulajdonostársnak a közösből való részesedéséhez hozzászámítandó. Abban az esetben pedig, ha a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársnak a használati jogosultságát megalapozó szerződéssel biztosított érdekét sérti, ez a sérelem a körülményekhez képest ok lehet a kereset elutasítására is.(LB Pfv.21.403/2006/3.)

A fentiek figyelembevételével tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a peres felek között létrejött ingyenes, szívességi használatra vonatkozó megállapodást olyan, az alperest megillető, a jogutódokra is kiterjedő kötelmi jogosultságnak minősítette, amelyet a közös tulajdon megszüntetése során a peres feleket megillető vételárrész meghatározása tekintetében figyelembe kellene vennie a bíróságnak. Az ismertetett esetekkel szemben a peres felek között a tényleges tulajdoni arányoktól eltérő használat tekintetében visszterhes kötelmi megállapodás nem jött létre, így a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetése esetén a vételárból a peres feleket megillető arány, helyesen, megegyezik a peres feleket az ingatlanból megillető tulajdoni hányadok arányával, s nincs olyan körülmény, amely a közös tulajdon megszüntetése folytán megszűnő szívességi használat ellentételezéseként vagyoni értékként az alperes javára lenne elszámolható.

A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az árverési vételár megosztásának aránya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§(2) bekezdése alapján a tulajdoni hányadoknak megfelelően változtatta meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás adataiból megállapította, hogy a perben összesen 178.480 forint szakértői költség merült fel, amelyből 99.775 forintot a felperes, 78.705 forintot az alperes előlegezett. A különbözet az alperes javára 10.535 forint, ezért a fele-fele arányban történő, az 1/2008. (V.19.) PK vélemény VIII. g) pontjának megfelelő költségviselésre figyelemmel az alperest ennek a költségnek a felperes javára történő megfizetésére is kötelezte. Ezen túlmenően a Pp. 78.§(1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a sikertelen viszontkereset tekintetében a felperes javára a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdése szerinti mértékű ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltség, valamint a felperes sikeres fellebbezésére illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték, és a felperes másodfokú eljárásban felmerült költsége megfizetésére, amely a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából áll, és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) és (5) bekezdése alapján állapította meg.

Pécs, 2011. május 16.

Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró