Court upheld divorce judgment, dismissing appeal on child support and procedural grounds.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.20.341/2020/4.

A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke

. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró

Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró

A felperes: felperes neve (felperes címe)

A felperes képviselője:

. Landes Judit ügyvéd

Az alperes: alperes neve (alperes címe)

Az alperes képviselője:

. Balázs Katalin Ügyvédi Iroda

A per tárgya: Házasság felbontása és járulékai

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

ővárosi Törvényszék 50.Pf.634.936/2019/12.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.P.101.627/2018/112.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 31.800 (harmincegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 72.000 (hetvenkétezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes házastársak voltak, házasságukból 2010. augusztus 5-én és 2015. április 2-án két gyermek született. Életközösségük 2017. április 19-én megszűnt, a felperes az alperes kizárólagos tulajdonában álló utolsó közös lakásból elköltözött.

[2] A felek között 2017. április 25-én ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodás jött létre. A szerződésben - többek között - megegyeztek a szülői felügyelet közös gyakorolásáról: a gyermekek négy napot az alperesnél, három napot a felperesnél töltenek. A gyermekek óvodai és iskolai költségeit az alperes viseli, aki vállalta, hogy ezen felül 2017. április 21-től összesen havi 70.000 forint (kiegészítő) gyermektartásdíjat fizet.

[3] A felek megállapodása szerinti közös (váltott) gondoskodás 2018 februárjáig tartott. Ekkor a felperes arra hivatkozva, hogy az alperes partnere a kisebbik gyermeket arcul ütötte, a gyermekek elvitelét megtagadta. Az alperes 2018 májusáig kizárólag a felperes által meghatározott időpontban, módon és időtartamban, biztonsági emberek jelenlétében találkozhatott a gyermekekkel. A jelen eljárás alatt a szerződéses vállalásának megfelelően a havi 70.000 forint tartásdíjat fizette.

[4] A nagyobbik gyermek 2017 szeptemberében tandíjköteles általános iskolában kezdte meg tanulmányait. Az iskolát a szülők még együtt választották ki, ezzel szemben a kisebbik gyermek óvodájában nem tudtak megegyezni, az illetékes gyámhivatal az iskolához tartozó óvodát jelölte ki. Az iskolában 2.000.000 forint éves tandíjat, az óvodában 1.500.000 forint éves térítési díjat kellett fizetni. A költségtérítés az étkezést és a foglalkozások díját is tartalmazta. A fizetési kötelezettséget az alperes édesapja teljesíti.

[5] A felperes felsőfokú végzettségű, négy órás munkakörben az élettársa cégénél dolgozik, havi nettó jövedelme 200.165 forint. A gyermekekkel az élettársa tulajdonában álló ingatlanban él. A családi pótlékot neki utalják.

[6] Az alperes középfokú végzettséggel rendelkezik, szellemi szabad foglalkozású, átlagos havi nettó jövedelme 2017. évben 300-800 GBP volt. 2019-ben nettó jövedelme kb. 400-600 EUR, az édesapja támogatja. Élettársi kapcsolatban él, élettársa egy multinacionális cégnél áll alkalmazásban.

[7] A két gyermek egészséges. A nagyobbik gyermek lovas- és úszótáborban volt, 2019 szeptembere óta lovagol (24.000 forint), tűzzománc szakkörbe jár (10.000 forint), a kisebbik gyermekkel átlagos kiadások merülnek fel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes a keresetében kérte a házasság felbontását, a szülői felügyelet gyakorlására feljogosítását, a kapcsolattartás szabályozását, az alperes kötelezését gyermekenként havi 75.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj, továbbá az esetlegesen felmerülő rendkívüli és indokolt kiadások fele részének megfizetésére.

[9] Az alperes a házasság felbontása mellett viszontkeresettel kérte a gyermekek szülői felügyeletének gyakorlására való feljogosítását, a kapcsolattartás szabályozását, tartásdíj iránti igénye nem volt. Másodlagosan, a felperes keresetének való helyt adás esetén kérte a kapcsolattartás szabályozását. A felperes által kért gyermektartásdíj, továbbá az előre egyeztetett, számlával igazolt rendkívüli kiadások fele részének megfizetésére teljesítőképességét elismerte.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a két gyermek szülői felügyeletére a felperest jogosította fel. Szabályozta a kapcsolattartást és kötelezte az alperest 2019. június 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 75.000 forint gyermektartásdíj, továbbá a számlákkal igazolt indokolt kiadások fele részének megfizetésére. A felülvizsgálattal érintett gyermektartásdíj jogvitát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:213, 4:214., 4:215., 4:216. és 4:218. §§ alkalmazásával bírálta el.

[11] A gyermekek indokolt szükségleteinek havi pénzbeli ellenértékében [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a) pont] nem foglalt állást. A szülők jövedelmi és vagyoni viszonyai körében megállapította, hogy a felperes jövedelme 200.165 forint, családi pótlékot kap, az alperes havi 400-600 EUR jövedelemmel rendelkezik, amely a középarányos árfolyam alapján 170.000-180.000 forintnak felel meg. Az alperes tárgyaláson tett nyilatkozatát a felperes gyermektartásdíjra irányuló keresete elismeréseként értékelte. A kért tartás nem tekinthető eltúlzottnak és az alperes saját előadása szerint teljesítőképes. A felek egyezően nyilatkoztak a rendkívüli költségek viseléséről is.

[12] A felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta: a gyermektartásdíj mértékét 2019. június 1-től 2019. december 31-ig terjedő időre gyermekenként havi 60.000 forintra, 2020. január 1-től gyermekenként havi 40.000 forintra mérsékelte. Megállapította, hogy az alperesnek 210.000 forint túlfizetése keletkezett, amelyet 2020. január 1-től gyermekenként havi 15.000 forint, összesen havi 30.000 forint összegű részletekben jogosult beszámítani a folyó tartásdíjba. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[13] A másodfokú bíróság a gyermekek indokolt szükségleteire a bizonyítást kiegészítette. A felperes a két gyermek havi étkezési költségét 80.000 forintban, ruházkodási kiadásaikat havi 50.000 forintban határozta meg. A nagyobbik gyermek lovagol (24.000 forint), tűzzománc szakkörre jár (10.000 forint). A gyermekek 3.500.000 forint összegű iskolai, óvodai költségeit az alperes édesapja fizeti. A tandíj magába foglalja a tanintézményi étkezést. A felperes a két gyermek után 29.900 forint családi pótlékban részesül, családi adókedvezményt nem vesz igénybe. Élettársának jövedelme 400.000-500.000 forint. Előadása szerint van olyan hónap, amikor többet költ egy-egy gyermekre, mint az alperes által fizetett havi 75.000 forint. Mindezek együttes értékelésével a gyermekenkénti 75.000 forint (összesen 150.000 forint) gyerektartásdíj az indokolt szükségletekre fordított kiadásokat meghaladja. A felperesnek lényegében csak a gyermekek ruházkodását, különóráját és otthoni étkezését kell biztosítania. A szülők közötti teherviselési arányt - az iskolai-óvodai költségek nélkül - 40-60%-ban határozta meg.

[14] A felek jövedelmi, vagyoni viszonyaira és arra is figyelemmel, hogy a felperes négy órás munkával megkeresett, az alpereshez hasonló nagyságrendű jövedelme arányos részével természetben maga is köteles a gyermekek kiadásához hozzájárulni, a másodfokú bíróság 2019. december 31-ig gyermekenkénti havi 60.000 forintban, 2020. január 1-től havi 45.000 forintban határozta meg a tartásdíj mértékét. Ez az összeg minden tekintetében elégséges az indokolt szükségleteik fedezésére, az előre egyeztetett rendkívüli kiadások fele részének megfizetése mellett.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[15] A jogerős ítélet gyermektartásdíjra vonatkozó rendelkezései ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletet részbeni hatályon kívül helyezését és az érdemben helyes elsőfokú ítéletet helybenhagyását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.), 206. § (1) bekezdése, a 221. §-a, valamint a Ptk. 4:218. § (1) és (2) bekezdése megsértésére alapította.

[16] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésében foglaltaknak maradéktalanul eleget téve határozta meg a tartásdíj mértékét. Helyesen mérlegelte az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértékére fordított felperesi kiadásokat és a teljesítőképességet az alperes saját nyilatkozatára alapítva helytálló érdemi döntést hozott.

[17] A másodfokú bíróság a peradatokat tévesen újra értékelte. A gyermekek kiadásai körében a jogerős ítélet hiányos: nem vette figyelembe a nyilvánvalóan felmerülő utazási költségeket, az iskolai, óvodai kiegészítők pótlását, a gyermekek kisebb megbetegedése esetén az orvosi ellátást, a gyógyszerek, a különórák, különfoglalkozások díját, amely költségek folyamatosan emelkednek. Az iskolai, óvodai étkezés mellett biztosítani kell kiegészítő élelmezést is. Abból, hogy az alperes által fizetett, összesen 150.000 forint a kiadások viseléséhez elegendő, még nem vonható le az a következtetés, hogy a havi 45.000 forint megfelelő hozzájárulás az alperes részéről. Az elsőfokú bíróság helytállóan határozta meg a tartásdíj mértékét, a másodfokú bíróság pedig a költségek figyelembe vételét mellőzte.

[18] A felperes hangsúlyozottan hivatkozott az alperes elismerő nyilatkozatára. Az alperes állított havi jövedelme nyilvánvalóan nem fogadható el. Az általa megjelölt összeg a saját létfenntartását sem biztosítja. Nem értékelhető a javára a tandíj fizetése sem. A gyermekek az alperes kívánságának megfelelően járnak a költségtérítéses iskolába, óvodába és ennek költségét az apai nagyapa teljesíti. A kisebbik gyermek óvodáját a felperes ellenkezése ellenére jelölték ki.

[19] A tartásdíj összegének meghatározása a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a), b) pontjába, továbbá a (3) bekezdésbe ütközik, különös tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság a gyermekek indokolt szükségletei körébe tartozó kiadásokat nem pontosan határozta meg.

[20] Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.

[21] A másodfokú bíróság a gyermek indokolt szükségleteit fedező kiadásokat helytállóan állapította meg. A felperes ebben a körben csak előadásokat tett, bizonyítékokat nem csatolt. A gyermekek havonta tíz napot az alperessel töltenek, a kért tartásdíj mértéke eltúlzott volt. Az alperes utalt arra is, hogy a felperes állításával szemben nem a tartás mértékét ismerte el, hanem a teljesítőképességére nyilatkozott, elismerő nyilatkozatát kiterjesztően nem lehet értelmezni. Visszautasította a jövedelmére tett felperesi állítást: a perben soha nem vitatta, hogy a jelentős összegű tandíjat az édesapja fizeti.

A Kúria döntése és jogi indokai

[22] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

[23] A tartás mértékének meghatározásakor az anyagi jog [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés] által előírt első szempont a kiskorú gyermek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértékének meghatározása [Ptk. 4:218. § (2) bekezdés a) pont]. Az indokolt szükségletek körében a Ptk. 4:218. § (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban lehet állást foglalni a gyermek életkorának megfelelő alapszükségleteiről, étkezés, ruházkodás, tisztálkodás, lakhatás, iskoláztatás, egészségügyi ellátás, továbbá a személyiség fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges egyéb tevékenységek, mint sportolás, különórák, az iskolán kívüli elfoglaltságok szükségességéről, esetleges speciális igényéről vagy egészségügyi többletköltségéről.

[24] A régi Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak is a tárgya volt (BH 2017.232.) A perbeli esetben a felperes a gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértéke körében az elsőfokú eljárás végén tett nyilatkozatában (108. sorszámú jegyzőkönyv), illetve a másodfokú tárgyaláson a felülvizsgálati kérelmében megjelölt kiadásokra nem hivatkozott (11. számú jegyzőkönyv). A felülvizsgálati kérelmében sérelmezett költségek figyelembe vételét tehát korábban nem kérte, ezért alapvetően tévesen érvelt a jogerős ítélet megalapozatlanság miatti jogszabálysértő voltával.

[25] A gyermekek eltartásával kapcsolatos kiadások nem tekinthetők köztudomású ténynek (BH 2009.272.-I.), de a gondozó szülő a kiadások tételes, számlákkal, bizonylatokkal igazolt dokumentálására nem köteles, ilyen kötelezettség a jogszabályhelyből nem vezethető le. Az azonban alappal elvárható tőle, hogy a gyermekekre fordított általános kiadásait legalább nagyságrendileg meghatározza, az egyes kiadások megjelölése elmulasztásának jogkövetkezményét a másik szülőre nem háríthatja át.

[26] Kétségtelen, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes úgy nyilatkozott, hogy a felperes által kért tartásra teljesítőképes. A tárgyalási jegyzőkönyvből - ahogyan erre az alperes helytállóan hivatkozott - azonban nem állapítható meg, hogy a teljesítőképességét meghaladóan a tartás mértékét illetően a felperes keresetét elismerte. Eljárásjogi szempontból nyilatkozata következménye a Ptk. 4:218. § (2) bekezdés b) pontjára vonatkozó bizonyítási eljárás lefolytatásának szükségtelensége [régi Pp. 163. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel értékelte a felperesnek a gyermekek kiadásaira tett előadását, amikor a gyermekek indokolt szükségleteinek meghatározása nélkül megállapította: a kért tartás nem túlzott mértékű és döntését a Ptk. 4:218. § (2) bekezdésére és nem a Ptk. 4:217. § (1) bekezdésére alapította.

[27] Mindezek alapján a felek között a gyermektartásdíj mértékére egyező nyilatkozat nincs, önmagában az, hogy az alperes a havi pénzbeli ellenérték rá eső része megfizetését a per tárgyalásának berekesztése előtt (másodlagosan) vállalta, nem zárja ki a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelését. A fellebbezés megnyitotta annak vizsgálatát, hogy az elsőfokú eljárásban megjelölt kiadásokra alapított és az elsőfokú bíróság által mérlegelt tartási igény megalapozott-e vagy sem.

[28] A másodfokú bíróság az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően értékelte a peradatokat. Elsődlegesen a gyermekek indokolt szükségleteinek havi ellenértékét állapította meg, mivel a tartás mértékét a gyermek indokolt és reális szükségletéből kiindulva kell meghatározni (BH 2019.244.), ezt követően határozható meg az, hogy a kötelezett szülő képes-e és milyen arányban a teljesítésre.

[29] A másodfokú bíróság - a felperes saját előadása alapján - a Ptk. 4:218. § (2) bekezdése a) pontja szerint állást foglalt a gyermekek indokolt szükségletei körében, értékelte mindazokat a kiadásokat, amelyekre a felperes hivatkozott, így a teljes összeget (a nagyobbik gyermek különóráival) 164.000 forintban határozta meg.

[30] A Ptk. 4:218. § (2) bekezdés d) pontjának megfelelően a családi pótlék a felperes oldalán a gyermekek indokolt szükségletei pénzbeli ellenértékénél elszámolandó (BH 2019.112.), az a tartási költségeket csökkenti. A 164.000 forintból levonva 29.900 forint családi pótlékot a két gyermek havi költsége (kerekítve) 134.000 forint, gyermekenként 67.000 forint.

[31] A levezetés alapján a felperes által követelt összeg meghaladja az általa feltüntetett kiadásokat és a két gyermek tartásának pénzbeli ellenértékét teljes egészében az alperesre hárítja. A felperes azonban olyan többlettényállást nem terjesztett elő, amely a költségek teljes alperesi viselését (pl. súlyos betegség, felperes jövedelmi-vagyoni viszonyai stb.) megalapozza. Ebből következően a másodfokú bíróság helytállóan újból értékelte a peradatokat és helyesen, jogszabálysértés nélkül állapította meg: a felperes költségkimutatása szerinti indokolt szükségletek a családi pótlék, a gyermekek tandíja és iskolai étkezése mellett a havi és gyermekenkénti 75.000 forint gyermektartásdíj mértéket nem indokolja.

[32] A jogerős ítélet a szülők közötti teherviselési arányt 60%-40%-ban, a felperes természetbeni tartásának, a rendkívüli kiadások egyenlő viselésének értékelésével megfelelő átalányösszegben határozta meg. Az indokolt szükségletek pénzbeli ellenértékének teherviselési aránya megfelel a jogerős ítéletben meghatározott, a 2020. évtől fizetendő gyermektartásdíj mértékkel.

[33] A másodfokú bíróság okszerű, iratszerű, logikai hibától mentes mérlegelt döntése a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek maradéktalanul megfelelt (BH 2013.119.).

[34] A Kúria indokoltnak tartja az alábbiak megjegyzését: A felek 2017 áprilisában teljes bizonyító erejű okiratban foglaltan a tartás mértékében megállapodtak [Ptk. 4:217. § (1) bekezdés]. Ebből következően a gyermektartásdíjra (megváltoztatására) elsődlegesen a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése lett volna az irányadó. A Kúria a tartás megváltoztatásának törvényi feltételeit nem vizsgálta, mivel az alperes az alkalmazott anyagi jogot felülvizsgálattal nem támadta.

[35]állította a felperes a régi Pp. 221. §-a megsértését. A másodfokú bíróság a döntését részletesen megindokolta, a törvényi kötelezettségének eleget tett. A Ptk. 4:218. § (1) bekezdése megsértése pedig nem értelmezhető, az eljárt bíróságok a gyermektartásdíj mértékéről a jogszabályhelynek megfelelően ítéletben döntöttek.

[36] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálattal támadott részében eljárási vagy anyagi jogi jogszabályhelyet nem sértett, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[37] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A régi Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében alkalmazott 78. § (1) bekezdése szerint köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költsége - ügyvédi munkadíj - megfizetésére. A Kúria ennek arányos mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés a) pontja és (5)-(6) bekezdése alapján határozta meg.

[38] A felülvizsgálati eljárási illeték mértékére és viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) bekezdésén, a 74. § (3) bekezdése szerint alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

[39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a felperes kérelmére tárgyalás tartásával bírálta el.

[40] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a régi Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2020. szeptember 29.

dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró