Court dismissed appeal against labor inspection ruling requiring third-country nationals to pay employment fees.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.III.10.341/2019/8.

A tanács tagjai: . Zanathy János

a tanács elnöke

Deutschné dr. Kupusz Ildikó

előadó bíró

. Farkas Katalin

bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Becker Tibor ügyvéd

Az alperes: ...Megyei Kormányhivatal

Az alperes képviselője: dr. meghatalmazott jogi referens

A per tárgya: munkaügyi ellenőrzés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma:

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.18/2019/8.

Rendelkező rész

A Kúria Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.18/2019/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget, valamint a magyar államnak külön felhívásra 162.400 (százhatvankettőezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Tényállás

[1] Az elsőfokú hatóság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 4. § (1) bekezdésében biztosított joga alapján a felperes székhelyén munkaügyi ellenőrzés keretében lefolytatott eljárás eredményeképpen a 2015. március 6. napján kelt ... számú határozatával a felperest 1.624.000 forint központi költségvetésbe történő befizetésre kötelezte a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. § (1) bekezdése, a Met. 7/A. § (1)-(2) bekezdés a) pontja, (5) bekezdése, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér), a garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII.17.) Korm. rendelet (R.) 2. § (1) bekezdése, a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának nem összevont kérelmezési eljárása alapján történő engedélyezéséről, az engedélyezési kötelezettség alóli mentességről, a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának az összevont kérelmezési eljárásban való szakhatósági közreműködéséről, valamint a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013. (XI.28.) Korm.rendelet (Krm.) 2. § 8. pontja, 3. § (1) bekezdése, 9. § (5) bekezdése alkalmazásával.

[2] Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes érvényes munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatta ... kínai és ... kanadai állampolgárságú személyeket. A kínai állampolgár a .... Ltd. külföldi érdekeltségű tulajdonos vállalkozásfejlesztési menedzser munkakörben foglalkoztatott munkavállalója, a kanadai állampolgár a ... Inc. kanadai vállalkozás fejlesztési mérnökként foglalkoztatott alkalmazottja, akik az ellenőrzés időpontjában a Magyarországon működő leányvállalatnál a termelés optimalizálásában vettek részt. Magas szintű műszaki ismereteikre, tapasztalatukra és tudásukra, továbbá az ellenőrzött munkaterületen végzett tevékenységükre, a fejlesztés támogatásához, a selejt termékek csökkentéséhez, valamint az új termékek fejlesztéséhez volt szükséges. Munkájuk során a bevált kínai/kanadai folyamatot építették be a magyarországi fejlesztési folyamatba, ezért a magyar mérnökökkel való kommunikáció és oktatás képezte a feladatukat. Munkabérüket a kiküldő társaságtól kapták. A kínai állampolgár foglalkoztatása az ...ba történő meghívó levél alapján, „C" típusú, többszöri beutazásra jogosító vízummal történt, a kanadai állampolgár vízummentesen érkezett, ezért a munkavégzéséhez, foglalkoztatásához meghívó levél sem készült. A külföldi munkavállalókat foglalkoztató gazdálkodó szervek egyike sem tartozott az európai gazdasági térségről szóló megállapodás hatálya alá, továbbá az anyavállalat és a leányvállalat között a külföldi munkavállalók foglalkoztatására magánjogi szerződés sem jött létre. A foglalkoztatottak kulcsszemélyzetnek minősültek, azonban munkavégzésükhöz munkavállalási engedéllyel az ellenőrzés időpontjában nem rendelkeztek. Kiemelte az elsőfokú hatóság, hogy a foglalkoztatottak engedélyezési kötelezettség alóli mentessége nem állapítható meg.

[3] A felperes fellebbezése folytán a másodfokú hatóság a 2015. április 20-án kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot, annak ténybeli és jogi indokai megismétlésével hagyta helyben. Kiemelte, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50 §-ában foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének az elsőfokú hatóság eleget tett.

[4] A felperes keresetét a bíróság a 11.M.225/2015/17. számú ítéletével a Met. 1. § (1)-(3) és (5) bekezdése, a Krm. 1. § (1) bekezdés a), d) pontja, 2. § a), b) pont 4. a)-d) alpontjai, 5., 6., pontja, 8. pont ad) alpontja, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1)-(2) bekezdése, 339/A. §-a felhívásával a másodfokú hatóság határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Krm. 4. § d) pontjában foglaltak kiemelésével megállapította, hogy az alperes által sem vitatottan az első- és másodfokú hatóság nem vizsgálta azt a körülményt, hogy a belföldi foglalkoztató kötött-e a külföldi munkáltatóval megállapodást a két személy foglalkoztatására vonatkozóan. Megállapította azt is, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszony definícióját alapul véve a foglalkoztatáshoz szükséges tartalmi elemeket a hatóság teljes körűen nem vizsgálta, ezért a hatóságnak a megismételt eljárás során vizsgálnia kell, hogy a felperes és a külföldi székhelyű anyacég kötött-e megállapodást a foglalkoztatásra. Amennyiben megállapítja a megállapodás megkötését, akkor kerül abba a helyzetbe, hogy vizsgálja a kínai, illetve a kanadai állampolgár foglalkoztatásának a feltételeit.

[5] A megismételt eljárásban a külföldi állampolgárok foglalkoztatására irányuló, a felperes és az anyacég közötti megállapodás létrejöttének vizsgálata eredményeként a hatóság a 2017. szeptember 18. napján kelt .... határozatával felperest 1.624.000 forint központi költségvetésbe történő befizetésre kötelezte a 2017. június 30-án lefolytatott munkaügyi ellenőrzés eredményeképpen feltárt felperesi jogsértésekre tekintettel. A Krm. 2. § 4. pont b) alpontja, a 2. § 8. pontja, 3. § (1) bekezdése, a 9. § (1) bekezdése, az Flt. 7. § (1) bekezdése, a Met. 7/A. § (1) és (5) bekezdései alkalmazásával megállapította, hogy a külföldi állampolgárok szakmai tudásukkal a felperes működését támogatták az anyavállalat elvárásai szerint, továbbá, hogy az anyacég és a felperes között - külön írásbeli megállapodás hiányában - a két külföldi munkavállaló foglalkoztatása szóbeli megállapodás szerint történt, akik a külföldi munkáltatóval fennálló jogviszonyuk alapján végeztek munkát Magyarországon, foglalkoztatásukra engedély nélkül került sor.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes módosított keresetében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a kötelezés megváltoztatását, a bírság kiszabásának mellőzését kérte a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2017. évi II. törvény (Harmtv.) 2. § o) pont téves értelmezése, valamint a Met. 1. § (3) bekezdése megsértése miatt. Érvelése szerint az alperes a tényállást nem tárta fel, a külföldi munkavállalók meghallgatására nem került sor. Állította, hogy a harmadik országbeli állampolgárok nem álltak az alkalmazásában, kifizetéseket nem teljesített a részükre, utasítási jogkörrel nem rendelkezett felettük, ezért az alperesi bírságoló határozat jogszerűtlen. A külföldi személyek az anyavállalat delegáltjai voltak, feladatukat kiküldetés keretében látták el, amelynek időtartama a 180 napot nem érte el.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A közigazgatási hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. § (4) bekezdésének, az EBH 2016.K.11., a KGD 2014.138. számú eseti döntések és a 2/2011. (V.9.) KK vélemény felhívásával előadta, hogy az alperes a megismételt eljárásban a bíróság utasításának eleget tett, a felperesi gazdasági társaság és a külföldi székhelyű anyacég között a megállapodás megkötésének feltételeire vonatkozó vizsgálatot lefolytatta és megállapította, hogy a két külföldi foglalkoztatására szóbeli megállapodás alapján került sor. A KGD 2010.64., a BH 2009.31., a KGD 2013.194. számú eseti döntések felhívásával kiemelte, hogy a bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatot támadó perben a korábbi közigazgatási határozattal szemben újabb jogszerűségi kifogások nem hozhatók fel. Érvelése szerint a felperes jogszabály, jogi rendelkezés sérelmét nem jelölte meg, a kérelme irányultságát nem rögzítette, ezért az EBH 2016.K.11. számú elvi döntés felhívásával a 30 napos perindítási határidő leteltével jogszerűen már nem tehette meg. A Kúria BH. 2011.74. számú eseti döntésére hivatkozva állította, hogy a felperes a tényállás felderítetlenségét bizonyítékokkal nem támasztotta alá. A Pp. 330. § (2) bekezdése és a KGD 2014.138. számú döntése kiemelésével előadta, hogy a megismételt eljárásban a bírósági jogerős ítéletben foglalt iránymutatásnak való megfelelés vizsgálható. Ezzel ellentétes jogszabálysértést a felperes a 30 napos perindítási határidőn belül nem jelölt meg, ezért az a 30 napos keresetindítási határidő elkésettsége miatt már nem vizsgálható.

Az elsőfokú ítélet

[8] A bíróság a felperes keresetét - a Pp. 3. § (3) bekezdése, 121. § (1) bekezdés c) pontja, 330. § (2) bekezdése, 164. §, 336/A. §, 339/A. §-a, a Ket. 109. § (4) bekezdése, a Harmtv. 2. § o) pontja, a Met. 1. § (3) bekezdése, a 2/2011. (V. 9.) KK vélemény, a KGD 2014.138., az EBH 2016.K.11., eseti döntések alkalmazásával - elutasította. Megállapította, hogy a megismételt eljárásban a felperes és az anyacég között a külföldi személyek foglalkoztatására vonatkozó megállapodás vizsgálata körében a rendelkezésre álló felperesi nyilatkozatokból és az iratokból az alperes helyesen következtetett arra, hogy - írásbeli megállapodás hiányában - közöttük szóbeli megállapodás jött létre. Érvelése szerint a külföldi személyek foglalkoztatására a felperes és az anyacég közötti szóbeli megállapodás teljesítése érdekében került sor, az anyacég utasításai alapján végeztek munkát a felperesnél, az anyacég országainak jogszabályai szerint álltak alkalmazásban, a felperes részére kulcsszemélyekként a tanácsadó, fejlesztési munkát nem ingyenesen végezték. Jogszabályi rendelkezés hiányában az ellenérték fizetési kötelezettség nem a foglalkoztatót terheli. A Krm. 2. § 4. pont d) alpontja, 2. § 8. pontja, 3. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdése kiemelésével megállapította, hogy a harmadik országbeli állampolgárok nem rendelkeztek összevont engedéllyel vagy EU Kék Kártyával, ezért Magyarországon munkavállalási engedéllyel foglalkoztathatók. A másodlagos kereseti kérelem körében a felperes jogszabálysértést vagy jogszabályon alapuló mentességet nem jelölt meg, tényállításában kizárólag a kiküldetés időtartamának 180 napot meg nem haladó mértékére hivatkozott, ezért a bíróság - semmiségi okot nem észlelve - a felperest a fizetési kötelezettség alól nem mentesítette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperesi határozat megváltoztatását a bírság kiszabásának mellőzésével kérte. Jogszabályhely megjelölése nélkül állította, hogy a bíróság ítélete a tényállás felderítetlensége okán megalapozatlan, a nem megalapozott tényálláson, valamint téves jogértelmezésen alapuló indokolásra tekintettel jogszabálysértő. Sérelmezte, hogy sem a hatóság, sem a bíróság nem vizsgálta, hogy a külföldi foglalkoztatottak foglalkoztatására megállapodás jött-e létre. A Met. 1. § (3) bekezdése megjelölésével kiemelte, hogy „a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka" szövegének helyes értelme szerint az ellenértéket a foglalkoztatónak kell fizetnie, mert a munkavégzés a foglalkoztató javára történik. Amennyiben a foglalkoztató a felperes, akkor az ellenértéket is a felperes fizeti. Állította, hogy a lefolytatott eljárás során nem került megállapításra, hogy a külföldi munkavállalók a felperes részére ellenérték fejében végeztek volna munkát, továbbá, hogy a felperes és az anyacég között megállapodás jött létre, és a külföldiek foglalkoztatására ennek a megállapodásnak a teljesítése érdekében került sor.

[10] Előadta, hogy a felperes, mint leányvállalat és az anyacég között a bíróság által tényszerűen megállapított szóbeli megállapodás az anyacég embereinek a kiküldetésük teljesítéséhez szükséges feltételek (munkahelyre történő ki- beléptetés, elhelyezés vagy ebben való segítés) biztosítására terjedhetett ki. A Krm. 2. § 4. pont d) alpontja felhívásával sérelmezte, hogy külön írásbeli nyilatkozat hiányában a szóbeli megállapodás tartalmát a bíróság nem vizsgálta, nem tisztázta, hogy a szóbeli megállapodás kik között, milyen tartalommal jött létre, ezért a tényállás nem teljes körű.

[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte. A Pp. 330. § (2) bekezdése felhívásával kiemelte, hogy a 2/2011. (V.9.) KK véleményben foglaltakkal szemben a felperes annak ellenére nem jelölte meg kereseti kérelmének irányultságát, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának irányát az általa hivatkozott jogszabálysértés jelöli ki. Az ellenkérelemben foglalt eseti döntéseket megismételve kifejtette, hogy a 30 napos perindítási határidőn túl előterjesztett - a felperes és a harmadik országbeli állampolgárok között létrejött - foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását jogszerűen már nem vitathatja. A megismételt eljárásban az alperes a bíróság iránymutatásának eleget tett, megállapította, hogy az anyacég és a felperes között szóbeli megállapodás jött létre a Krm. 2. § 4. pontja alapján. Téves az a felperesi kifogás, miszerint a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megállapításához vizsgálni szükséges, hogy a felperes és a harmadik országbeli állampolgárok között foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak, és a foglalkoztató részéről ellenérték fizetésnek kell történnie. Ennek a vizsgálatát a megismételt eljárásban a bíróság nem írta elő, ezért a kifizetés vizsgálatára vonatkozó felperesi hivatkozás újabb jogszerűségi kifogásnak minősül. Kifogásolta, hogy a felperes sem a kereseti kérelmében, sem a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg és nem igazolta, hogy a külföldi munkavállalók, akik munkabért a felperesi foglalkoztatótól nem kaptak, de az anyacégnél a jogviszonyuk fennállt, milyen más alapon végezhettek munkát a felperesnél, mint a felperes és a külföldi foglalkoztató közötti - akár szóbeli - megállapodás alapján.

[12] Álláspontja szerint a megismételt eljárásban igazolódott, hogy mindkét állampolgár a Magyarországon működő leányvállalatnál a termelés optimalizálásában vett részt, kiküldetésüket kulcsszemélyzetként látták el, akik a szervezet technológiájához, a fejlesztés támogatásához szükséges magas szintű műszaki ismeretekkel rendelkeztek. Munkájuk során munkabérüket az őket foglalkoztató, velük munkaviszonyban álló külföldi anyacégtől, a kiküldő társaságtól kapták. A felperesi munkáltatónál munkavégzésre rendszeresen megjelentek, a munkafolyamatokban részt vettek, a munkaügyi ellenőrzéskor a helyszínen tartózkodtak, ezáltal a szóbeli megállapodás teljesült. A munkavégzésükhöz munkavállalási engedéllyel az ellenőrzés időpontjában nem rendelkeztek, foglalkoztatásukhoz összevont tartózkodási engedély, valamint EU Kék Kártya sem állt rendelkezésre. A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok egybevetését és összességükben való értékelését megfelelően tartalmazta, ezért a bíróság döntése helytálló.

A Kúria döntése és jogi indokai

[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.

[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás felderítetlenségét - tartalmában a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét - az ítélet megalapozatlanságát és a Met. 1. § (3) bekezdése téves jogértelmezését állította.

[15] A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva [Pp. 275. § (2) bekezdés] kizárólag azt vizsgálta, hogy a bíróság a tényállást feltárta-e és a Met. 1. § (3) bekezdését helytállóan értelmezte-e.

[16] A bíróság a tényállást feltárta, rögzítette, hogy a felperes a kínai anyacég leányvállalata. A kínai anyacég, a .... Ltd. és a kanadai ... Inc. a megismételt eljárásban, 2018.március 5-én kiadott nyilatkozata szerint mindkét külföldi állampolgár magas szakmai tudással rendelkezett, amelyre a tulajdonosnak a felperes működésével kapcsolatos helyi folyamatok felmérése érdekében volt szüksége. ... megismételt eljárásban, 2017. június 30-án tett nyilatkozata szerint magas szintű műszaki ismereteik, tapasztalatuk és tudásuk (a kínai állampolgár Kínában a Technológiai Központ vezetője, felelőse, a kanadai állampolgár a kanadai vállalat fejlesztési mérnöke) a termelés optimalizálásához, a selejt termékek csökkentéséhez, valamint az új termékek fejlesztéshez volt szükséges. ... alapeljárásban tett nyilatkozata szerint feladatukat képezte a termelés során keletkezett hibák feltárása és annak korrigálása. ... kanadai állampolgár 2014. november 6-án, ... kínai állampolgár 2014. november 4. és november 6. napján tett nyilatkozata szerint munkájuk a kínai/kanadai folyamatok magyarországi fejlesztési folyamatokba történő beépítésére irányult, a magyar mérnökökkel való kommunikáció és oktatás során. A kínai állampolgár az ellenőrzés időpontjában felperesi meghívólevéllel 180 napon belül 90 napot meg nem haladó tartózkodásra jogosító „C" típusú vízummal érkezett Magyarországra, a kanadai állampolgár beutazásához - vízummentességére tekintettel - meghívólevélre nem volt szükség. A külföldi állampolgárok kiküldetésben tartózkodtak Magyarországon, munkabérüket a kiküldő munkáltatótól kapták, kiküldetési levéllel rendelkeztek, azok azonban a felperesnél nem álltak rendelkezésre. ... felperesi képviselő 2017. július 13-i elektronikus levelében foglaltak szerint a felperes és az anyacég között írásbeli megállapodás a foglalkoztatásra vonatkozóan nem született. A két harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására - a felperes által sem vitatottan - munkavállalási engedély, összevont tartózkodási engedély, EU Kék Kártya nélkül került sor.

[17] A feltárt tényállás szerint a perben nem volt vitatott, hogy a munkaügyi ellenőrzés időpontjában a két harmadik országbeli munkavállaló tényleges munkavégzésére kiküldetés keretében a felperesnél, mint belföldi foglalkoztatónál a felperes és az anyacég közös érdeke mentén kötött megállapodás teljesítése érdekében került sor, ezért a bíróság helytállóan következtetett arra, hogy foglalkoztatásukra szóbeli megállapodással, foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban került sor. A külföldről Magyarországra irányuló kiküldetés esetén az alapul fekvő foglalkoztatást tipikusan nem a magyar jog rendezi, akkor is szükséges azonban, hogy a magyar munkáltató a külföldi munkavállalót fogadja. Az alapeljárás során a kínai állampolgár előadta, hogy „a ... kötöttem kiküldetési megbízást", ... pedig akként nyilatkozott, hogy „a felperes meghívólevelet küld azoknak az állampolgároknak, akik nem rendelkeznek vízummentességgel. Ez a meghívólevél angol nyelven készül, az áll benne, hogy kit, milyen időtartam között várnak a felperesnél" alátámasztja, hogy a harmadik országbeli munkavállalók felperesi foglalkoztatását a munkavállaló és az anyacég, valamint az anyacég és a felperesi leányvállalat közötti megállapodás előzte meg.

[18] Életszerűtlen az a felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes és az anyacég közötti, akár írásbeli, akár szóbeli megállapodás hiányában sor kerülhetett volna a felperesnél a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatására. Az anyacég és a felperesi leányvállalat közötti megállapodás létét bizonyítja a felperesi meghívólevél, a munkavállalók munkáltatójukkal kötött kiküldetési megbízása, a felperesi munkahelyre történő ki- és beléptetésük szabályozása, az elhelyezésük megoldása, illetve az ezekben való felperesi közreműködés.

[19] A hatósági határozatnak a kínai állampolgár 2015. július 30 - 2016. május 15 közötti időtartamra („D" típusú vízum) munkaviszonyban történő foglalkoztatására vonatkozó megállapításának a jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége, tekintettel arra, hogy az a perrel érintett ellenőrzés 2014. november 6-án történt, az a jogvita keretein kívül esik.

[20] A per elbírálása szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a felperes és az anyacég között a két munkavállaló „átengedése" kapcsán pontosan milyen tartalmú megállapodás jött létre, mert az nem érinti a felperes kötelezettségét a munkavállalás engedélyeztetése vonatkozásában, ezért a felperes által kifogásolt megállapodás tartalmi vizsgálatának hiánya a tényállás felderítetlenségét nem alapozza meg.

[21] A felülvizsgálati kérelemben kifogásolt, a Met. 1. § (3) bekezdésének téves értelmezése sem állapítható meg. A perbeli körülmények alapján a Met. 1. § (3) bekezdése szerinti „a foglakoztató részére ellenérték fejében végzett munka" kitétel a Harmtv. 2. § o) pontjával, valamint a Krm. rendelkezéseivel együttesen értelmezhető.

[22] A Met. perbeli időben hatályos rendelkezése értelmében főszabály szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka [Met. 1. § (3) bekezdés]. A Harmtv. 2. § o) pontja szerinti foglalkoztatás bármely munka- vagy foglalkoztatási formát magában foglaló, munkavégzésre irányuló jogviszony alapján történő, valamely munkáltató javára, vagy irányítása alatt végzett tevékenység. A Krm. 2. § 3. pontja szerint belföldi foglalkoztató az, akinek a részére a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásra irányuló jogviszony alapján Magyarország területén munkát végez, vagy aki a külföldi munkáltatóval kötött megállapodás teljesítése érdekében Magyarországon a harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztatja, továbbá akivel kötött megállapodás teljesítése érdekében a harmadik országbeli állampolgár Magyarország területén munkát végez. A Krm. 2. § 4. pont b) alpontja foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak tekint minden olyan jogviszonyt, amelyben a harmadik országbeli állampolgár a foglalkoztató részére ellenérték fejében végez munkát, ideértve azt is, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására a belföldi foglalkoztatóval kötött megállapodás teljesítése érdekében a külföldi munkáltatóval fennálló jogviszonya alapján került sor. A fentiekből következően harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására irányuló jogviszony akkor áll fenn, ha valamely munkáltató javára vagy irányítása alatt végzett munkája ellenérték fejében történik függetlenül attól, hogy azt a tényleges foglalkoztató vagy a külföldi munkáltató teljesíti.

[23] Ekként a Met. 1. § (3) bekezdése szempontjából az ellenérték teljesítője irreleváns, a jogszabály kizárólag azt a feltételt követeli meg, hogy arra ne ellenérték nélkül (ingyenesen) kerüljön sor. A Krm. 2. § 3. pontja idézett szabályának második fordulata kifejezetten olyan tényállásokra utal, ahol - mint a perbeli esetben is - elválik a harmadik országbeli állampolgár munkáltatója (akivel jogviszonyban áll) és az őt ténylegesen belföldön foglalkoztató fél. Nincs semmilyen rendelkezés a jogszabályban, amely csak akkor tenné kötelezővé a belföldi foglalkoztató számára a munkavállalási engedély beszerzését, ha a harmadik országbeli állampolgár részére közvetlenül fizet díjazást.

[24] A perbeli adatok szerint a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatására a belföldi foglalkoztatóval kötött megállapodás teljesítése érdekében a külföldi munkáltatóval fennálló jogviszonyuk alapján került sor, ezért az ellenértéket nemcsak a felperes, hanem a külföldi munkáltató is teljesíthette, ezért a részére végzett munka ellenértéke fizetésének a hiánya a Met. 1. § (3) bekezdése sérelmét nem alapozza meg.

A megismételt eljárásban az alperes - a bíróság iránymutatásának megfelelően - a felperes és az anyacég megállapodása körében vizsgálódott és állapította meg a szóbeli megállapodás létrejöttét, és a külföldiek foglalkoztatásának feltételei körében is állást foglalt akként, hogy feltárta az ellátandó tevékenységükhöz kapcsolódó - fentebb megnevezett - munkafeladataikat, a felperesnél való tartózkodás körülményeit.

[25] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

[26] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz (Mfv.III.10.553/2013/7., Mfv.III.10.136/2015/8., Mfv.III.10.044/2017/4.).

[27] A Kúria a fentebb kifejtettekre figyelemmel a tényállás felderítetlenségére alapot adó okot a felülvizsgálattal érintett körben nem talált.

[28] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdés alkalmazásával - indokolásbeli pontosítással és kiegészítéssel - hatályában fenntartotta.

Záró rész

[1] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes javára a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

[2] A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50 § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.

[3] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

[4] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2020. június 22.

. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Deutschné dr. Kupusz Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő