Court dismissed child protection custody appeal, upholding lower court's decision based on parental negligence and risk to children.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.III.38.341/2018/5.

A tanács tagjai: Dr. Kovács András a tanács elnöke

Dr. Fekete Ildikó előadó bíró

Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró

A felperes: (...)

A felperes képviselője: Dr. Szalay Kornél Géza Ügyvédi Iroda

Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala

Az alperes képviselője: (...) jogtanácsos

A per tárgya: gyermekvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.K.31.723/2017/25. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.K.31.723/2017/25. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és közép-súlyos értelmi fogyatékos felesége házasságából öt gyermek született, (...) (szül.: 2007), (...) (Szül.: 2008), (...) (Szül.: 2010), (...) (Szül.: 2011), István (Szül.: 2012). A legkisebb gyermek két hónapos korában elhunyt. A gyermekek közül (...) és (...) közép-súlyos értelmi fogyatékos, (...) és (...) értelmi színvonala ép, (...) esetében speciális nevelési igény áll fenn.

[2] A családot 2011 óta Budapest VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Gyermekvédelmi Irodája alapellátás keretén belül gondozta és az ezt követő évek során több környezettanulmány, illetve bölcsődei, óvodai, pedagógiai vélemény készült a gyermekekről. 2011-ben eljárás indult a gyermekek védelembevétele iránt, melyet a hatóságok a szülők által vállalt együttműködésre figyelemmel 2012-ben megszüntettek. Ezen időszakra vonatkozóan azonban több dokumentum található az iratok között a gyerekek elhanyagoltságára vonatkozóan. A legkisebb gyermek 2013. februári elhunyta után hivatalból újra védelembevételi eljárás indult a gyermekek ügyében, új környezettanulmány és pedagógiai vélemények készültek. Ezekből megállapíthatóan a felperes nyugdíjas, a család árvasági ellátásban és fogyatékossági támogatásban részesül, összjövedelmük 380.000 forint. Otthonuk társasházban lévő összkomfortos 68 m2-es magántulajdonú lakás, amely ugyan zsúfoltan berendezett, de a gyermekeknek van külön szobájuk. 2013 júliusában bölcsődevezetői jelzés alapján (...) nevű gyermek bántalmazása miatt bántalmazása miatt büntetőeljárás indult, amely a jelen felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló ítélet meghozataláig nem zárult le. 2014 januárjában (...) óvodája jelezte, hogy a gyermek egyes testrészein bántalmazásra utaló jeleket észlelt.

[3] A gyámhatóság 2014. április 30-án kelt határozatával elhanyagolás, bántalmazás miatt és az együttműködés hiányára tekintettel a gyermekek védelembevételét rendelte el. A Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezésére tett javaslatot. 2014 decemberében (...) nevű gyermekük fültövén az óvoda bántalmazásra utaló jelet tapasztalt.

[4] Mindezekre figyelemmel a Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. kerületi Hivatala Gyámügyi Osztály a 2015. január 10-én kelt - minden gyermekre vonatkozóan külön-külön meghozott - határozataival a gyermekeket nem megfelelő ellátottságra és bántalmazásra tekintettel ideiglenes hatállyal a (...) Gyermekotthonában (a továbbiakban: (...) Gyermekotthon) helyezte el. A Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ az elégtelen szülői kompetenciák miatt a gyermekek nevelésbevételére és gyermekotthonban való elhelyezésére tett javaslatot. Az ideiglenes hatályú elhelyezést elrendelő határozatok ellen a felperes nem nyújtott be fellebbezést.

[5] Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. kerületi Hivatal Gyámügyi Osztálya a 2015. december 21. napján kelt, a négy gyermekre külön-külön meghozott BP-8/C/001/30-56;57;58;59/2015. számú határozataival az ideiglenes elhelyezés tárgyában hozott határozat felülvizsgálata során az ideiglenes elhelyezést megszüntette és a gyermekek nevelésbevételéről rendelkezett. A gyermekek gondozási helyeként a (...) Gyermekotthont jelölte ki, részükre gyermekvédelmi gyámot rendelt és szabályozta a szülőkkel történő kapcsolattartásukat. A határozat indokolása szerint az elégtelen szülői kompetenciákra figyelemmel a gyermekek veszélyeztetettsége egyéb módon nem volt megszüntethető. Rögzítésre került az is, hogy (...) és (...) különleges szükségletű gyermekek, ezek kielégítését a kijelölt gondozási hely tudja biztosítani.

[6] A felperes fellebbezett a határozatok ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2017. február 28. napján kelt BP/0502/490-4;-5;-6;-7/2017. számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolásában a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi I. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 6. § (4)-(5) bekezdéseire, 12. § (4) bekezdés e) pontjára, 77. § (1) bekezdés a) pontjára, 78. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjára, és (2)-(7) bekezdéseire, a 79. §-ára, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 30/H. §-ára, 99. § (1) bekezdésére, 100. §-ára, 104. § (5) bekezdésére, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1), (4)-(6) bekezdéseire, 101. § (5) bekezdés d) pontjára, és 105. § (1a) bekezdésére hivatkozott.

[7] Ismertette, hogy a másodfokú eljárásban mindegyik gyermek vonatkozásában beszerezte az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság (a továbbiakban: OGYSZB) javaslatát, és értékelte azt. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság a gyermekek nevelésbevételére irányuló eljárás során feltárta mindazon körülményeket, amelyek a szülőket a veszélyeztetettség elhárításában akadályozzák, figyelembe vette a gyermekek személyiségével, neveltségi és egészségi állapotával kapcsolatos körülményeket és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a szülők nem megfelelő nevelési módszerei, a gyermekvédelmi szakemberekkel való hiányos, látszólagos együttműködése a gyermekek egészségi fejlődését súlyosan veszélyezteti. Kiemelte, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége a védelembevétellel sem volt megszüntethető, megfelelő gondozásuk és ellátásuk más személynél nem volt biztosítható. Utalt arra az alperes a határozatok indokolásában, hogy a szülők a hatóság által sem vitatottan őszinte szeretettel ragaszkodnak a gyermekeikhez, a nevelésbevétel iránti eljárásban a hatóságnak a gyermekek mindenekfelett álló érdekét kell szem előtt tartania, amely megelőzi a szülők érzelmi alapokon nyugvó és egyébként méltányolható érdekét. A gyermekek elsődleges érdeke pedig az, hogy őket az igényeikhez, szükségleteikhez képest megfelelően ellátni képes, azt folyamatosan biztosítani tudó gyermekvédelmi szakellátásban gondozzák, mert erre a családi környezetük - a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok szerint - nem képes.

A kereset és védirat

[8] A felperes keresetében az alperes határozatainak felülvizsgálatát, megváltoztatását, a gyermekeknek a családba való visszahelyezését kérte. Álláspontja szerint a döntésben tett ténymegállapítások valótlanok, nem történt bántalmazás, a gyermekek ellátása megfelelő volt, és az sem valós megállapítás, hogy nem működött együtt a hatóságokkal. A gyermekek védelembevétele és a családból való kiemelése között nagyon rövid idő telt el, ezért a védelembevétel funkcióját nem töltötte be, a fokozatosság elve sem érvényesült. Kifejtette, hogy a gyermekek érdekeivel és a jogszabályban [Ptk. 4:178. § (3) bekezdés] és a Gyvt. 7. § (4) bekezdésben rögzített jogaival ellentétes a bizottsági vélemény, amelyre alapítottan az alperes meghozta döntését. Utalt arra is a felperes, hogy feltételezhetően nem sokan tudják elfogadni a nem szokványos családmodellt - a szülők közötti nagy korkülönbség, értelmi fogyatékos anya, és a gyermekek (átlagosnál több gyermek, több császármetszés) -, melyek miatt indult eljárásaival a hatóság durván beavatkozott a család magánéletébe és a család ellen rosszindulatú hangulatkeltés folyt. Kifejtette a felperes, hogy a gyermekeket szeretetteljes légkörben nevelik, lehetőségeikhez képest több helyre, többfajta fejlesztésre is elhordta őket az apa, felügyeletükről, gondozásukról - akár fizetős segítőkkel is - mindig gondoskodott és igyekezett az oktatási intézményekkel, valamint a közigazgatási szervekkel is együttműködni. A gyermekek a be nem jelentett családlátogatások alkalmával sem voltak felügyelet nélkül.

[9] A felperes álláspontja szerint az alperesi határozatok indokolatlanul hosszú idő alatt születtek meg, ennek tárgyában az ombudsman is állást foglalt. A határozatok nem kellően megalapozottak, ezért jogszabálysértőek.

[10] A perben tartott első tárgyaláson a felperes keresetét annyiban egészítette ki, hogy jogszabálysértésként a Gyvt. 72. § (2) bekezdésére, 75. §-ára, 78. § (1)-(3) bekezdésére is hivatkozott. Csatolta az Alapvető Jogok Biztosának üggyel kapcsolatos jelentését, melyben szerepel az, hogy a két fogyatékkal élő kisfiú fejlesztése az otthonban elmaradt, és a gyermekek integráltan kerültek elhelyezésre, speciális nevelési igényeik kielégítése így nem biztosított, katolikus vallásgyakorlási joguk is sérül. Sérelmezte a Gyer. 96. § (1) bekezdésére utalással, hogy az ideiglenes elhelyezés előtt a szülők meghallgatása nem történt meg, és kiemelte, hogy nem volt életveszélyes helyzet.

[11] Az alperes védirata a kereset elutasítására irányult, a határozataiban foglaltakat minden tekintetben fenntartotta.

[12] A perben a bíróság a felperes bizonyítási indítványára szakértői bizonyítást folytatott le, és igazságügyi pszichológusi szakértői véleményt szerzett be. A kirendelt szakértő mind a gyermekekre, mind a szülőkre vonatkozóan lefolytatta a vizsgálatot, és a bíróság által feltett kérdésekre válaszokat adott. A tárgyaláson történt meghallgatása során szakvéleményét akként egészítette ki, hogy az emocionális fejlődés és kötődés szempontjából javasolta a családba való visszahelyezést, azonban jelezte, hogy ez nem kizárólagos szempont, a többi szempont megítélése jogi kérdésnek tekinthető, melyeket a szakvélemény nem foghat át.

A bíróság ítélete

[13] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Pp. 339. § (1) bekezdésére, a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 1/2011. (V.9.) KK véleményére, a Pp. 339/B. §-ára, 213. § (1) bekezdésére, és 215. §-ára hivatkozott.

[14] Kifejtette, hogy a felperes által megjelölt egyes jogszabályhelyek - Gyvt. 72. § (2) bekezdés, 75. §, a Gyer. 96. § (1) bekezdése - jelen ügyben nem bírtak relevanciával, tekintettel arra, hogy azokat az ideiglenes elhelyezést elrendelő döntés elleni jogorvoslati kérelemben lehetett volna vitatni, mivel ezen elsőfokú döntések ellen fellebbezést a felperes a törvényben előírt határidőn belül nem terjesztett elő, így jogorvoslati jogától azokra vonatkozóan elesett, azt a jelen perben már nem lehet pótolni. Utalt arra a bíróság, hogy nem képezte a per tárgyát a kapcsolattartási jog szünetelését elrendelő hatósági végzés jogszerűségének felülvizsgálata sem, mellyel kapcsolatosan a felperes szintén tett előadást a perben.

[15] A bíróság elsődlegesen a felperes eljárásjogi kifogásait vizsgálta. Azok egy része tekintetében utalt arra, hogy ezen hivatkozásokat a közigazgatási iratok között elfekvő valamennyi bizonyíték, továbbá a perben rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye alapján a Pp. 339/B. §-ában meghatározott jogszabályi követelmények teljesülésének vizsgálata körében értékelte. Az ügyintézési határidő elhúzódására vonatkozó felperesi kifogás kapcsán megállapította a bíróság, hogy a felperest az érdemi döntés, és nem önmagában véve az ügyintézési határidő - egyébként kétségtelenül nagyfokú - elhúzódása miatt érte az általa hivatkozott hátrány. E körben annak van döntő jelentősége, hogy a bíróság a perben azt állapította meg, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében rá háruló bizonyítási teher ellenére nem tudta állításait sem az indítványára elrendelt szakértői bizonyítás eredményével, sem az általa becsatolt okirati bizonyítékok tartalmával igazolni.

[16] Idézte a bíróság a Gyvt. 76. § (1) bekezdés a) pontjában, 78. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat. Ezen jogszabályi előírások alapján azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelően alátámasztják, hogy a nevelésbevétel elrendelése a Gyvt. 78. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjában írtak szerint, az ott megfogalmazott feltételek teljesítése okából szükséges volt. A szülők a gyermekek születésétől kezdve szeretettel és nagy erőfeszítéssel ugyan valóban arra törekedtek, hogy a gyermekek számára megfelelő családi környezetet, egyéni szükségleteiket figyelembe vevő fejlesztéseket, illetve számukra megfelelő lakhatást, gondozást biztosítsanak, azonban - különösen a gyermekek óvodás korának elérése után, részben a négy gyermek három intézménybe járása következtében felmerült logisztikai problémák miatt - olyan változás következett be a család életében, ami a felperesre nézve (mind fizikai, mind lelki értelemben vett) megterheléssel járt. Egyre többször érkezett a gyermekek számára ellátást nyújtó intézmények részéről olyan jelzés, amely a gyermekek ruházatának nem megfelelő, évszakhoz nem illő megválasztásáról, illetve annak hiányosságáról, a gyermekek érkezésének és távozásnak időpontbeli ingadozásáról, az apa türelmetlen, agresszív viselkedéséről, továbbá a pedagógusokkal, gyermekfelügyelőkkel történő apai kapcsolat megromlásáról, az apai hozzáállás megváltozásáról számoltak be, illetve két alkalommal a gyermekek felügyelet nélkül hagyásáról is. Emellett 2013 júliusában, 2014 januárjában és decemberében pedig kifejezetten bántalmazásokról szóló jelzések kerültek rögzítésre, melyek különböző nevelési, illetve oktatási intézményektől származtak, Jánosra és Péterre vonatkozóan.

[17] Hangsúlyozta a bíróság, hogy a felsorolt bizonyítékok értékelése körében pontosan a felperes együttműködésének hiánya és a védelembevétel elemzése miatt jutott helyes döntésre a hatóság akkor, amikor azt állapította meg, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége védelembevétellel sem szüntethető meg, illetve attól eredmény nem várható. Az iratok szerint a felperes szemezgetett a számára felkínált segítséget nyújtó, illetve együttműködést előirányzó javaslatok közül, és csak akkor és annyiban működött együtt a hatósággal, amikor és amennyiben ezt ő is indokoltnak és szükségesnek érezte. Kritikai megjegyzéseket, illetve általa nem szükségesnek ítélt javaslatokat elutasítóan fogadott, amit az alperes okszerűen értékelt a Gyvt. 12. § (4) bekezdés e) pontja kapcsán.

[18] A perben lefolytatott szakértői bizonyítás eredménye a bíróság álláspontja szerint alátámasztja, hogy emocionális szempontból valóban indokolt lehet és ezért a hatóság által megfontolandó a gyermekek családba való visszahelyezése, a felperes személyiségére, illetve nevelési alkalmassági fokára tekintettel azonban nem mellőzhető segítő személyek bevonása, továbbá a gyermekvédelmi szervek alapellátás keretében való együttműködése, mely utóbbi követelmény felperes általi elfogadása és igénybevétele a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kérdéses. A szakértő ugyanakkor nyomatékosan utalt arra is, hogy az emocionális szempontok csak a figyelembe veendő körülmények egy szeletét jelentik, az egyéb megfontolás tárgyát képező szempontokat a Gyvt. 78. §-a megfelelően tartalmazza.

[19] Nem tartotta megalapozottnak a bíróság a felperes bizottsági véleményekkel kapcsolatos aggályait sem. Utalt arra, hogy a nevelésbevétel elrendelése körében értékelt bizonyítékoknak csak az egyike volt a bizottsági szakvélemény, és a határozatok meghozatalának időpontjában fennálló tények és körülmények alapján, a szakvéleményeket is figyelembe véve a nevelésbevétel jogszerű, logikus és okszerű intézkedés volt a hatóság részéről.

[20] A bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta a perben megfelelően alátámasztani azon hivatkozását, miszerint (...) és (...) speciális nevelési igényeinek kielégítését a (...) Gyermekotthon nem megfelelően biztosítja. Ezt az Alapvető Jogok Biztosának felperes által csatolt AJB-865/2013. számú ügyben hozott jelentése sem támasztja alá, hiszen az e vonatkozásban hiányos adatokra és iratokra vonatkozik és megállapításai között pusztán azt közli, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a két gyermek fejlesztésének körülményei a szakmai véleményben foglaltaktól mind időtartamban, mind szakember szükségletben eltérnek. Mivel nem álltak teljes körűen rendelkezésre a kérdés megítéléséhez szükséges adatok, így az intézkedések között e körben csak vizsgálat kezdeményezésére tett javaslatot. Megjegyezte azt is a bíróság, hogy az alperesi határozat jogszabályoknak való megfelelése kérdésében kizárólag közigazgatási bíróság hozhat mindenkire kötelező érvényű döntést, így az Alapvető Jogok Biztosának jelentésében foglaltak a konkrét per eldöntése tekintetében kötelező erővel nem bírnak, figyelemmel a Pp. 4. § (1) bekezdésében írtakra is. Ugyanezen jogszabályi hivatkozással utasította el a bíróság a felperesnek a tárgyalás büntetőper lezárultáig való elhalasztása iránti kérelmét. Az ott tett tanúvallomásokat részben a felperes is csatolta, részben a bíróság beszerezte, és a tényállás megállapítása körében a többi bizonyítékkal együttesen értékelte, a büntetőperben hozott ítélet bevárását azonban nem tartotta indokoltnak, hiszen az a jelen bíróságot nem köti még abban az esetben sem, ha a felperes felmentésére kerül sor.

[21] Minderre tekintettel a bíróság megalapozottnak és jogszerűnek értékelte az alperes határozatait, ezért döntött a kereset elutasításáról.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[22] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen hangsúlyozta, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye hazai szabályozáshoz hasonló módon a családot tekinti a társadalom alapvető egységének. A Gyvt. kifejezésre juttatja a gyermeknek azt a jogát, hogy megfelelő testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődéséről és jólétéről elsősorban családja gondoskodjon, az állam és az önkormányzat által biztosított támogatások segítségével [Gyvt. 2. § (1), (2) bekezdés].

[23] Kifejtette a Pp. 339/B. §-ára utalással, hogy a tényállás tisztázása során a közigazgatási szerv nem megfelelő szakértői, illetve nevelői véleményeket használt fel, a tényállást rosszul tárta fel, ezért a helytelen tényekből nem is tudott helyesen, megfelelő módon következtetni. A szakértői és nevelői vélemények téves voltát a perben kirendelt igazságügyi szakértő eltérő megállapításaira alapozta, mely szerint a gyermekek hazahelyezésének van helye. Kifejtette, hogy a bántalmazásokat tekintve a hatóság nem igazolt és nem bizonyított tényeket vett alapul. Álláspontja szerint a családot a polgármesteri hivatal gyermekvédelmi irodája alapellátás keretén belül gondozta, a szülők pedig a hatósággal együttműködtek. Az, hogy a felperes az alperesi határozatok ellen több alkalommal fellebbezést jelentett be, ez nem jelenti a hatósággal történő együttműködés hiányát. A „megfellebbezni" és valamit „ellenezni" nem ugyanazt jelenti, ezért a két fogalom hatóság részéről történő egybemosása és azok egymás szinonimájaként való használata mindenképpen aggályos. Hangsúlyozta, hogy a perben kirendelt és nem az alperes által felkért vagy alkalmazásában álló szakértő azt állapította meg, hogy a gyermekek családba visszahelyezhetőek. Semmilyen olyan bizonyíték nincs, hogy a bíróság által kijelölt igazságügyi szakértői véleményben foglaltak nem álltak volna fenn a perrel támadott közigazgatási határozat meghozatalakor. Mindebből az következik, hogy a közigazgatási szerv nem tárta fel megfelelően a tényállást.

[24] Sérelmezte a felperes, hogy a bíróság nem tett eleget mérlegelési kötelezettségének, amikor sem az általa kirendelt szakértő véleményét, sem a büntetőeljárásban beszerzett tanúvallomásokat, sem pedig az ombudsmani állásfoglalást nem vette megfelelően figyelembe.

[25] Továbbra is kifogásolta a felperes, hogy az alperes nem tartotta be az eljárási határidőket egy olyan helyzetben, amikor a kiskorú gyermekek életében rövidebb időtartam is fejlődésükben, kötődésükben, emberi kapcsolataik kialakulásában meghatározó esemény. A gyermekek érdekeinek elsődleges szem előtt tartása megkövetelné a közigazgatási szervtől, hogy a vonatkozó jogszabályokban rá vonatkozó határidőket minden esetben pontosan tartsa be.

[26] Kifejtette a felperes, hogy Gyvt. 77. § (1) bekezdés a) pontjának értelmében a szakértői bizonyítás eredménye az, hogy a gyermekek családja a vizsgálat lefolytatásának pillanatában képes a gyermekek visszafogadására. Az ügyben semmilyen olyan körülmény nem merült fel, amely alátámasztotta volna, hogy ezen képesség a megtámadott közigazgatási szerv határozatának meghozatalát követően alakult ki, így a logika szabályai alapján azt kell feltételezni, hogy legalább ilyen mértékben az korábban is meg volt. Egy 70 éves ember vonatkozásában a logika szabályai azt diktálják, hogy a képességek megváltozásának iránya az életkor előrehaladtával inkább hanyatló tendenciát mutat, mintsem fejlődőt. A bírósági eljárásban egy most kirendelt szakértői vizsgálat alapján képtelenség annak feltárása, hogy a szülői kompetenciák - az eljárás elhúzódása miatt - évekkel korábban milyen mértékben voltak meg.

[27] A felperesi álláspont szerint a szakértői vizsgálat eredményének ismeretében a bizonyítási teher legalább részben megfordult, és az alperesnek kellett volna azt bizonyítani, hogy a vizsgálat idején a szakértő által megállapított szülői kompetenciák korábban nem voltak meg, a bizonyítási teher ilyen módon való megfordulására a bíróság az eljárás folyamán az alperes részére nem osztotta ki a bizonyítási terhet. Alappal feltételezhetőnek tartotta a felperes, hogy az alperes által a gyermekek elhanyagoltságára, valamint a bántalmazásokra történő hivatkozás szintén nem bizonyított. Kiemelte a felperes, hogy az eljárás során hivatkozott büntetőeljárás még nem zárult le, így nem tisztességes az édesapát ezen események vonatkozásában bűnösnek kikiáltani és bűnösként kezelni.

[28] Ismertette a felperes, hogy a gyermekek ellátása segítő szándékában, a kerületi gyermekjóléti központ a gyermekek családjukból való kiemelése előtt egy nappal ismertette a szülővel a védelembevételi tervét, amelyet a szülő alá is írt, kifejezve egyúttal egyet nem értését a valótlan állítások miatt, és két és fél hónappal később vette át a szülő a kerületi gyermekjóléti központ vezetése által véglegesített tervet. Az a tény, hogy a gyermekek családjukból való erőszakos eltávolítása előtt nem volt védelembevétel, tehát nem valósult meg a beavatkozás fokozatossága, legkevesebb nagy óvatosságra kellett volna, hogy intse a másodfokú gyámhivatalt, a helyzet és a fellebbezésben előadottak értékelésében, ez azonban nem történt meg. Hivatkozott a felperes a Gyvt. 72. § (1) és (2) bekezdésének sérelmére. A gyámhivatal és az ítélet is jogsértő mérlegelés alapján jutott arra a következtetésre, hogy a védelembevétel nem vezetett eredményre, illetőleg attól eredmény nem várható.

[29] Kifogásolta azt is a felperes, hogy az ítélet nem foglalkozott azon ténnyel, hogy a felperesnek az elsőfokú határozatok ellen benyújtott fellebbezései során a másodfokú szerv érdemben nem reagált, csupán formálisan minden esetben jóváhagyta az elsőfokú határozatokat. A gyermekek elsődleges érdekére hivatkozással hangsúlyozta, hogy az eljárás ideje alatt a beszerzett független igazságügyi szakértői vélemény alapján régen vissza kellett volna helyezni a gyermekeket a szülőkhöz.

[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[31] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[32] A Kúria álláspontja szerint a bíróság megfelelő alapossággal feltárta és kimerítő részletességgel rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával minden tekintetben helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett.

[33] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.

[34] A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalma lényegében teljes körűen az alperesi hatóságok eljárását támadta minden vonatkozásban, anyagi és eljárási szempontokból egyaránt.

[35] Hangsúlyozza a Kúria, hogy helyesen utalt arra az alperes és a bíróság is, hogy a keresettel támadott határozatok mérlegelési jogkörben születtek, így azok bíróság általi felülvizsgálatára a Pp. 339/B. §-a volt az irányadó. Ezen törvényi előírás értelmében a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

[36] A meglehetősen terjedelmes közigazgatási és perbeli iratanyag áttanulmányozása alapján a Kúria megállapította, hogy a gyámhivatal tényfeltárási kötelezettségének eleget tett. A felperesi család életét körülbelül 2011. év óta folyamatosan figyelemmel kísérte, kezdetben alapellátáson belüli gondozás biztosítását tartotta szükségesnek, környezettanulmányokat végzett és pedagógiai véleményeket szerzett be a gyermekek bölcsődéjétől, óvodájától. Már ekkor eljárás indult a gyermekek védelembevétele iránt, amely a szülők által vállalt együttműködésre figyelemmel megszüntetésre került. 2013. évben azonban (a legkisebb gyermek elhalálozását követően) hivatalból újra védelembevételi eljárás indult a gyermekek ügyében, a család körülményeit részletesen megvizsgálták, családlátogatásokat végeztek, pedagógusi véleményeket szereztek be. A gyámhivatali beavatkozást ezen eljárás során az is indokolta, hogy 2013 júliusában, majd pedig 2014 januárjában és decemberében is jelzés érkezett a bölcsőde, illetve az óvoda részéről a gyermekjóléti központ felé, miszerint (...), majd (...) nevű gyermek esetében is bántalmazás nyomait észlelték. Az előzményekre is tekintettel a gyámhatóság 2014. április 30. napján kelt határozataival intézkedett a gyermekek védelembevétele iránt. A gyámhivatalnak a hozzá érkezett bejelentések nyomán végzett ellenőrzései szerint azonban ezen intézkedés sem vezetett eredményre, ezért 2015. január 10-én kelt határozataival a gyámhatóság a gyermekeket ideiglenes hatállyal a (...) Gyermekotthonban helyezte el.

[37] Már a fenti tényállási elemekből következően sem helytálló az édesapa azon hivatkozása, hogy a védelembevétel és az ideiglenes elhelyezés között nem telt el idő, így alaptalanul jutott azon következtetésre a gyámhivatal, hogy együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget.

[38] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a gyermekek nevelésbevétele iránt már a gyermekeket gondozó intézmények - bölcsőde, óvoda, továbbá a gyermekjóléti központ részéről is - jelzések érkeztek a gyermekek családból történő kiemelése és gyermekotthonban való elhelyezése, nevelésbevétele érdekében. A közigazgatási iratokból azonban jól levezethető volt, hogy a felperesi hivatkozás ellenére a gyámhivatal a fokozatosság elvét betartva járt el, a Gyvt. és a Gyer. által biztosított gyermekvédelmi intézkedéseket úgy valósította meg, hogy az alapellátáson belüli gondozástól kezdve fokozatosan figyelemmel kísérte a család életét, és az abba történt hatósági beavatkozás során csak az éppen legszükségesebb védelmi intézkedést tette meg.

[39] (...) és (...) bántalmazására utaló jelzések kapcsán büntetőeljárás indult, azonban nem az apa bűnösségének ténye alapozta meg a hatóság intézkedését, hanem a gyermekek ebből feltételezhető veszélyeztetettsége. Különböző gyermekgondozó intézmények - (…) Óvoda - részéről is jelzések érkeztek a gyermekjóléti központ felé, azokat figyelmen kívül hagyni nem lehetett, a gyermekjóléti központnak további értesítési kötelezettsége, a gyámhivatalnak pedig intézkedési kötelezettsége keletkezett. Az addig feltárt körülmények alapján azonban a gyermekek védelmében tett intézkedéseket nem kizárólag ez alapozta meg.

[40] A 2011. évben az alapellátás keretén belül megkezdett családgondozást követően öt évvel később került sor arra, hogy a gyámhatóság a gyermekek nevelésbevételéről rendelkezzen. Ezen időtartam alatt számtalan környezettanulmány, családlátogatás, szülőkkel és gyermekekkel történő kommunikáció, gondozási és családsegítési tevékenység történt, amelyek végül is a bizonyítékok összegzése szerint nem hozták meg a célzott és szükséges eredményt. A gyermekek 2015 januárjától a (...) Gyermekotthonban voltak elhelyezve, az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatakor a gyámhivatal megkereste a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot szakvélemény beszerzése érdekében. A szakszolgálat elhelyezési javaslatát és az egyéni elhelyezési tervet elfogadva hozta meg határozatait, mivel az elégtelen szülői kompetenciákra figyelemmel a gyermekek veszélyeztetettsége egyéb módon nem volt megszüntethető.

[41] Nem vitás - ahogyan arra a felperes felülvizsgálati kérelmében utalt is -, hogy nem egy szokványos családmodellről volt szó. Egy 70 éves édesapa (a felperes) és egy közép-súlyosan értelmi fogyatékos édesanya gondozta családjukban négy gyermeküket, közülük kettő közép-súlyosan értelmi fogyatékos volt, egyikük pedig speciális nevelést igényelt. Ezen tény azonban önmagában nem alapozta volna meg a gyámhatóság intézkedését, ha a gyermekek bölcsődéi, óvodái, a gyermekjóléti központ és a gyermekvédelmi munkatársak nem tapasztaltak volna súlyos, és egyre súlyosbodó veszélyhelyzetet a családban. Ehhez hozzájárult az is, hogy az édesapa magatartása kezdetben együttműködő volt, majd ennek mértéke csökkent, a gyermekvédelmi szakemberek javaslatait, segítségét az általa szükségesnek ítélt mértékben vette igénybe, illetve figyelembe.

[42] Kiemeli a Kúria, hogy az alperes a másodfokú eljárása során mindegyik gyermek vonatkozásában javaslatot kért az Országos Gyermekvédelmi és Szakértői Bizottságtól. Ezen részletes, a szülőkre és a gyermekekre vonatkozóan is kiterjedő javaslat alapulvételével hozta meg az alperes döntését, amely a nevelésbevételről szóló elsőfokú határozatok helybenhagyását jelentette.

[43] A felperes keresete alapján indult közigazgatási perben a felperes bizonyítási indítványának helyt adva a bíróság további bizonyítást rendelt el, igazságügyi pszichológus szakértőt rendelt ki. A felperesi édesapa ezen szakértői véleményre alapozottan érvelt azzal felülvizsgálati kérelmében, hogy a gyermekek őszinte ragaszkodással kötődnek a szülőkhöz, különösen hozzá, egymáshoz is a vérségi kapcsolatnak megfelelően erősen ragaszkodnak, és ugyan a szülők gyermeknevelési alkalmassága az átlagosnál alacsonyabb mértékű, az apa személyiségjegyeiben a vizsgálat nem tárt fel olyan tényezőt, amely kizárná a gyermekek nevelésére és gondozására való alkalmasságát, a gyermekek is nyitottak a családba való visszahelyezésre.

[44] A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a bíróság figyelembe vette a perben kirendelt szakértő véleményében foglaltakat, azt az ismertetésen túl értékelte és mérlegelte is a döntés meghozatalakor. Ezzel kapcsolatosan kiemeli a Kúria, hogy ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye. Nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.

[45] A Kúria megállapítása szerint a jogerős ítélet ezen kívánalmaknak maradéktalanul eleget tett. A felülvizsgálati kérelemben sem szerepelt egyetlen olyan tényállási elem, bizonyíték sem, amelynek figyelembevételét, a többi bizonyítékkal való összevetését és értékelését a bíróság elmulasztotta volna. A felülmérlegelés tilalmára tekintettel a bíróság mérlegelési tevékenységét a Kúria nem írhatja felül.

[46] Rámutat arra is a Kúria, hogy a Pp. 339/A. § szerint a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. A közigazgatási perekre vonatkozó ezen speciális rendelkezés azt jelenti, hogy a határozat meghozatalát követően előállt tények és körülmények figyelembevételére a bíróságnak már törvényi lehetősége nincs. Ennek függvényében értékelhető a per során beszerzett szakértői vélemény is, amely - elkészültének időpontjára tekintettel is - csak részben lehetett alkalmas arra, hogy abból a bíróság a nevelésbevételt elrendelő határozatok időpontjára visszamenőleges következtetéseket vonhasson le. A gyermekek 2015. januártól ideiglenes elhelyezés folytán 2015 decemberétől pedig a nevelésbevétel miatt a szülőktől távol voltak, a 2018-ban készült pszichológusi szakértői vélemény értékelésekor ezen körülmény sem volt figyelmen kívül hagyható. Ezzel együtt a szakvélemény a nevelésbevétel szükségességének rendszeres felülvizsgálata, valamint a nevelésbevétel esetleges megszüntetése iránti eljárásban lehet irányadónak tekinthető.

[47] A Gyvt. 77. § (1) bekezdés a) pontja szerint a nevelésbevétel célja a gyermek otthont nyújtó ellátásának és törvényes képviseletének biztosítása, amíg a gyermek családja képessé válik a gyermek visszafogadására.

[48] E törvényi rendelkezésből következően a nevelésbevétel csak a legszükségesebb időtartamig tartható fenn, és várható eredménye a gyermekek családba történő visszakerülése. A rendelkezésre állt iratanyag szerint a nevelésbevételnek a Gyvt. 78. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti törvényi feltételei fennálltak, helyesen állapította meg a bíróság, hogy olyan halmozottan veszélyeztető helyzet alakult ki, ami egyrészt a szülők nem megfelelő nevelési módszereiből, másrészt pedig a gyermekvédelmi szakemberekkel való hiányos, látszólagos együttműködéséből adódóan alkalmas volt arra, hogy a gyermekek egészséges fejlődését súlyosan veszélyeztesse. 2011., illetve 2013. évtől számos olyan gyermekvédelmi szempontból komoly intézkedést igénylő okirati bizonyíték állt rendelkezésre, melyek tartalmát nem tudta ellensúlyozni, hogy a felperes a gyermekek ellátása érdekében igyekszik lehetőségeihez képest mindent megtenni, és azok figyelembevételének mellőzését a perben beszerzett szakértői vélemény sem támasztotta alá.

[49] A Kúria megállapítása szerint a Gyvt. és a Gyer. jogszabályi rendszerét követő, jól felépített családgondozás zajlott a felperesi családban, a gyámhivatali intézkedések a fokozatosság szempontjának szem előtt tartásával születtek, és a gyermekek nevelésbevétele - a közel egy éves ideiglenes hatályú gyermekotthoni elhelyezés után - megalapozott és jogszerű intézkedés volt.

[50] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[51] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

[52] A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdés szerint kötelezte.

[53] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles, amelynek mértéke az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésének megfelelően alakult.

[54] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2020. február 4.

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró,

Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró