Hungarian Supreme Court dismissed appeal, upholding contract termination damages award based on evidence evaluation.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.21.953/2018/4.

A tanács tagjai:

Dr. Bartal Géza a tanács elnöke

Dr. Bleier Judit előadó bíró

Dr. Cseh Attila bíró

A felperes:

...

A felperes képviselője:

Dr. Helmeczy László ügyvéd

Az alperes:

...

Az alperes képviselője:

Dr. Kiss M. Tibor ügyvéd

A per tárgya:

6.052.665 forint kártérítés és járulékai megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Nyíregyházi Törvényszék 1.Gf.40.005/2018/8/I.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Nyíregyházi Járásbíróság 5.G.40.251/2015/40.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek 2012. január 19-én határozatlan időre szóló szerződést kötöttek, amelyben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperes által írásban leadott rendelések alapján túra szerint az alperes igénye esetén napra ütemesen egyedi azonosítójellel ellátott reál csomagolóanyagokba csomagolt kenyeret, pékárút és süteményt szállít az alperesnek. Az alperes kötelezte magát, hogy a leszállított áruk ellenértékét az átvételt követő 30 napon belül átutalással kifizeti. A megállapodás szerint a szerződést bármelyikük indokolás nélkül 30 napos felmondási idővel felmondhatja. Az alperes 2013. április 13-án tájékoztatta a felperest, hogy a továbbiakban nem kell szállítania, és ettől kezdődően a boltjai a felperes áruit nem fogadták. A szerződés megszűnésének időpontjában a felperesnél 103.318 db egyedi azonosítójellel ellátott reál csomagolóanyag maradt.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes összesen 6.052.666 forint kártérítés megfizetése iránt indított keresetet az alperessel szemben, amelyből a tasakok legyártásának költsége címén 603.633 forintot, a 30 napra számításba vett elmaradt vagyoni előny címén 5.449.033 forintot követelt.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a felperes nem jogosult kártérítés követelésére, mert a felek keretszerződést kötöttek, és vitatta a kérelem összegszerűségét is.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.566.145 forintot, valamint 480.713 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest 32.685 forint, az alperest 330.475 forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére az államnak az illetékhatóság külön felhívására.

[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 176.725 forint másodfokú perköltséget.

[6] Egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felek között a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 379. § (1) bekezdésében szabályozott szállítási szerződés jött létre, amely nem tekinthető keretszerződésnek. A felek a jogviszonyuk minden lényeges eleméről rendelkeztek, amely az alperesnek egyedi, napi, a kialakult gyakorlatnak megfelelő kétszeri megrendelési kötelezettséget jelentett. Az alperes a szerződést megszegte azzal, hogy nem tartotta be a 30 napos felmondási időt, ezért a felperest megilleti a jogosultság kártérítés követelésére. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat megfelelően értékelte. Az alperes nem cáfolta, hogy a reálos tasak az alperes szellemi terméke volt, így a felperesnek nem volt lehetősége annak további felhasználására. A szakértői vélemény a kár mértékét megfelelően alátámasztotta, és a felperes a kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, ennek keretében a kereset elutasítását kérte.

[8] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését, a Ptk. 318. § (1) bekezdését, 339. § (1) bekezdését, a 340. § (1) bekezdését és a 379. § (1) bekezdését.

[9] Álláspontja szerint a felek között keretszerződés jött létre, amelyből szerződéskötési kötelezettsége nem keletkezett. A megállapodás csak az együttműködés általános kereteit tisztázta, míg a megrendelt áru fajtáját, mennyiségét, minőségét az egyedi írásbeli megrendelések tartalmazták. Mindezt ... tanúvallomása is megerősítette. Előadta, hogy szerződéskötési kötelezettség hiányában a felmondás nem volt jogellenes, csupán úgy határozott, hogy a jövőben nem ad több egyedi megrendelést. Az eljárt bíróságok nem jelöltek meg olyan kifejezett szerződéses rendelkezést, amelyben kötelezte magát egyedi szerződések megkötésére. Mindezek miatt a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését sérti, mert a bíróságok tévesen és kirívóan okszerűtlenül mérlegelték a szolgáltatott bizonyítékokat.

[10] Továbbra is azt állította, hogy a felperes felhasználhatta volna a reál feliratú tasakokat. A perben nem álló ... Kft. (a továbbiakban Kft.) részére a felperes alperesi felhatalmazás hiányában is szállíthatott volna ebben a tasakban árút. Az erre vonatkozó bizonyítékokat a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.

[11] Érvelése szerint a kár bizonyításával összefüggésben a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését és döntése nem felelt meg a Pp. 164. § (1) bekezdésének sem. Nem indokolta meg, hogy miért hagyta figyelmen kívül a fellebbezésének a tanúvallomások értékelését kifogásoló részeit. A bizonyítékok alapján kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a felperes gondoskodott a megrendelés elmaradása miatt felszabaduló kapacitásának kihasználásáról. A másodfokú bíróság ennek megítélésénél a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon kirívóan okszerűtlenül értékelte a bizonyítékokat. Hangsúlyozta, hogy a felperes tényállításának alátámasztására nem szolgáltatott okirati bizonyítékot, mert egyetlen olyan személyt sem nevezett meg, akivel a piackutatás keretében felvette a kapcsolatot. A bizonyítékok hiányosságait a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes terhére kellett volna értékelni.

[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - annak tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult.

[13] Kiemelte, hogy a szállítási szerződés a tulajdonátruházás egyik jogcíme. Szerinte az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg. Rámutatott, hogy az alperessel 2002-től folyamatos gazdasági kapcsolatban állt, amit a kihallgatott tanúk vallomása is alátámasztott, és az alperes sem vitatott. A szerződés tárgya nem tette lehetővé a pékáru pontosabb meghatározását, ugyanakkor a szerződésnek megfelelően naponta szállított az alperesnek, és a vételárában is megállapodtak. A szükséges mennyiségű csomagolóanyaggal pedig a megrendelések teljesítéséhez rendelkeznie kellett.

[14] A felperes kifejtette, hogy a bíróságok eljárása a jogszabályoknak megfelelt, helyesen állapították meg, hogy a felek nem keretszerződést kötöttek. Az alperes a perbeli szakvéleményt nem kifogásolta, míg a csomagolóanyag felhasználhatósága fel sem merülhetett. A kárenyhítési kötelezettség teljesítését tanúvallomásokkal bizonyította, és a bíróságok a bizonyítékokat helyesen mérlegelték.

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] A felülvizsgálati kérelemben elő kell adni a jogszabálysértést és a megsértett jogszabályhelyet, valamint azt is, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bek.]. A megsértett jogszabályhely pontos megjelölése mellett annak indokait is ismertetni kell [Pp. 273. § (5) bekezdés].

[16] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogszabálysértésekre is hivatkozott, amelyben a jogerős ítéletnek egyrészt a felek közötti jogviszony lényeges tartalmi elemeivel, másrészt a kárenyhítési kötelezettség megsértésével kapcsolatos megállapításait támadta.

[17] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint eljárva megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

[18] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 207. § (1) bekezdésének alkalmazásával a bizonyítékok együttes értékelésének eredményeképpen helyesen állapította meg, hogy a megállapodás a pékáruk naponta szállítandó mennyiségének meghatározása hiányában sem minősül olyan keretszerződésnek, amely kizárólag az egyedi szerződés háttérszabályait határozza meg, és amelyből a feleknek közvetlen szolgáltatási kötelezettsége nem keletkezett. A felülvizsgálati kérelemben írt érvekkel szemben nem annak volt érdemi jelentősége, hogy a szerződés tartalmaz-e szerződéskötési kötelezettséget, hanem annak, hogy a Ptk. 205. § (1)-(2) bekezdés és a 379. § (1) bekezdés együttes alkalmazásával megfelel-e a szállítási szerződés lényeges tartalmi feltételeinek.

[19] Az eljáró bíróságok a döntésük meghozatalakor értékelték a felek szerződéskötést megelőző folyamatos gazdasági kapcsolatát, a szerződés írásba foglalt tartalmát, a teljesítés egyik fél által sem vitatott körülményeit és a tanúvallomásokat. Döntésük kialakításánál a szerződés tárgyára is tekintettel a szállítási szerződés jellegadó szolgáltatásaiból, valamint lényeges tartalmi feltételeiből indultak ki. Határozatukat a szerződéses kötelemből eredő közvetlen szolgáltatási kötelezettségre alapították. A megkötött szerződés tartalmát helyesen a felek olyan egybehangzó akaratnyilatkozattal létrehozott megállapodásnak minősítették, amelyben a felperes meghatározott dolgoknak a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban történő átadására, az alperes azok átvételére és a vételár megfizetésére vállalt szolgáltatási kötelezettséget [Ptk. 379. § (1) bekezdés].

[20] A szállítandó frissen sütött pékáru mennyiségi adatait az alperes által üzemeltetett üzleteknek naponta kétszer közölni kellett a felperessel, ezért a felek jogviszonyában a megrendelési kötelezettség az alperes teljesítést elősegítő mellékkötelezettségét jelentette.

[21] Vita esetén a szerződés elnevezése is értékelhető - bár nem kizárólagos - szempont. Különösen a felek eltérő értelmezése miatt jelentősége van annak is, hogy megállapodásukat maguk is szállítási szerződésnek nevezték. Mindezek alapján az eljáró bíróságok okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a felek a Ptk. 379. § (1) bekezdésében szabályozott szállítási szerződést kötöttek, így az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperest azért nem illeti meg a jogosultság kártérítés követelésére.

[22] A fentiekre tekintettel a a jogerős ítélet a Ptk. 379. § (1) bekezdését, a 318. § (1) bekezdését és a 339. § (1) bekezdését a felülvizsgálati kérelemben írt okokból nem sérti.

[23] A felperes előadása, a szakértői vélemény és a kihallgatott tanúk vallomásának értékelése alapján az eljárt bíróságok a csomagolóanyagok beszerzése folytán költségként, valamint az elmaradt vagyoni előnyként felmerült kár megtérítésére irányuló keresetrészt is a Pp. 206. § (1) bekezdésének helyes alkalmazásával bírálták el, és döntésük meghozatalánál a Ptk. 340. § (1) bekezdését is megfelelően alkalmazták.

[24] A jogerős ítélet kifejezetten utalt ... ellenmondásos tanúvallomására. A tanúvallomásból az a tény azonban egyértelműen megállapítható, hogy a Kft. korábban nem forgalmazott reál feliratú tasakban pékárut, így ehhez kapcsolódóan az adott helyzetben a felperesre e körben nem hárult olyan elvárható magatartás, amelynek elmulasztása a Ptk. 340. § (1) bekezdésének alkalmazására alapot szolgáltatott volna.

[25] A másodfokú bíróság az elmaradt vagyoni előnyként felmerült kártérítési igény elbírálásánál a tanúvallomásokat helytállóan értékelve jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperes az adott időszakban nem tudott többet tenni a kiesett nyereség pótlása érdekében. A térség sajátosságait ismerő bíróságok tapasztalati tényeken alapuló értékelése összhangban áll a perben szolgáltatott bizonyítékokkal, és a pékárukat forgalmazó vállalkozásoknak a saját péküzemek foglalkoztatását megvalósító köztudomású kereskedelmi gyakorlatával.

[26] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felek a szerződést határozatlan időtartamra kötötték azzal, hogy bármelyik fél azt indokolás nélkül harminc napos felmondási idővel a jövőre nézve egyoldalúan megszüntethette. Mindez okszerűen úgy értékelhető, hogy közös megegyezésükkel harminc napot tekintettek olyan irányadó időszaknak, amely elegendő arra, hogy a szerződés jövőre nézve történő megszüntetésének esetleges hátrányos következményeit elhárítsák, illetőleg megelőzzék.

[27] A felperes által szolgáltatott bizonyítékokkal szemben az alperes nem bizonyította azon állítását, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

[28] Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek a felperest ért vagyoni hátrányok összegszerűségét elbíráló részeit nem érintette, ezért a szakértői bizonyítás eredményeképpen megállapított kár mértékét a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdésének alkalmazásával nem vizsgálta.

[29] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok értékelésénél csak abban az esetben valósul meg jogszabálysértés, ha a jogerős ítélet alapjául megállapított tényállás ellentmondásban áll a szolgáltatott bizonyítékokkal, illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetésénél és értékelésénél okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott. A bíróságok mérlegelési tevékenysége a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírt szempontoknak megfelelt, mert a felek előadását, és a bizonyítékokat összességében vették figyelembe, amelyek együttes értékelésével levont következtetéseiket ellentmondásoktól mentesen, logikusan megindokolták. Mindezek alapján a bizonyítékok okszerű értékelésének eredményeképpen megállapított tényállás felülmérlegelésére jogszabályi lehetőség nem volt.

[30] Az eljárt bíróságok a döntésüket a keresetre, az érdemi ellenkérelemre kiterjedően megindokolták, és a megállapított tényállás alapjául szolgáló bizonyítékokat részletesen értékelték. Határozatuk tartalma az eljárási szabályoknak megfelelt, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére is.

[31] A kifejtett indokok alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.

Záró rész

[32] A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes ügyvédi munkadíjban felmerült felülvizsgálati eljárási költségeinek megfizetésére, melynek összegét a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányban a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pont, valamint a 3. § (5)-(6) bekezdéseinek alkalmazásával állapította meg.

[33] A Kúria az alperes kérelmére a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.

[34] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2019. szeptember 26.

. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró