Court upheld lower court ruling on co-ownership termination, rejecting appeal on evidence evaluation.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.I.21.853/2018/4. szám

A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke

. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró

. Kiss Gábor bíró

A felperes

A felperes képviselője: Jávor és Társai Ügyvédi Iroda

ügyintéző: Dr. Jávor Béla ügyvéd

Az alperes

Az alperes képviselője: Dr. Szeiler Erika ügyvéd

A per tárgya: özös tulajdon megszüntetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes

A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.101/2018/11.

Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék

27.P.20.453/2015/60.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.101/2018/11.számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja;

kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 714.455 (hétszáztizennégyezer-négyszázötvenöt) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A 16. helyrajzi számú, A. utca 12. földszint 2. szám alatti 74 m² alapterületű, háromszobás társasházi öröklakás 4/8-4/8 részben a felperes és az alperes közös tulajdona, amelyet M. L. - a felperes apja, az alperes nagyapja - haszonélvezeti joga terhelte a 2004. március 23-án bekövetkezett haláláig. Az alperes 2/8 tulajdoni hányadát a D. L. javára 1.117.277 forint és járulékai erejéig végrehajtási jog terheli.

[2] Az ingatlanban jelenleg az alperes lakik, a haszonélvező halála óta azt teljes egészében ő használja, viseli annak terheit. A felperes 1963 óta életvitelszerűen külföldön él, a lakás fenntartásának, karbantartásának és állagmegóvásának költségeihez nem járult hozzá.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében kérte a perbeli ingatlan közös tulajdonának megszüntetését elsődlegesen oly módon, hogy a tulajdoni hányadát az alperes 7.500.000 forint megváltási ár ellenében váltsa magához. Másodlagosan az ingatlan árverési értékesítésének elrendelését kérte, a legkisebb árverési vételárat 6.819.408 forintban kérte megállapítani.

[4] Ezen túlmenően 2004. április 1-jétől kezdődően az ingatlan kiürítéséig havi 50.000 forint használati díj és ennek középarányos kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[5] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte időelőttiségre hivatkozással. Érdemi ellenkérelmében a közös tulajdon megszüntetését megváltás útján nem ellenezte, az árverés útján történő megszüntetést ellenezte. Kérte, hogy a bíróság 5.682.903 forint megváltási ár ellenében adja a tulajdonába a felperes tulajdoni hányadát. Kérte 7.271.989 forint és kamatainak beszámítását az őt terhelő megváltási ár összegébe. A felperes többlethasználati díj iránti igényének jogalapját elismerte, utóbb azonban úgy nyilatkozott, hogy a felperes a tulajdoni hányadát soha nem használta, az annak megfelelő 20 m² alapterületű szoba üresen áll.

[6] A felperes a beszámítási kifogás jogalapját részben - a közös költség, kéményjavítás és a temetési költségek vonatkozásában - elismerte, összegszerűségében valamennyi tételt vitatta. Az ápolási-gondozási díj, állagmegóvási, fűtési és takarítási költségek címén érvényesített beszámítási kifogás elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont elsődlegesen oly módon szüntette meg, hogy az alperest kötelezte, hogy 60 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.988.250 forint megváltási árat, és a kifizetéssel egyidejűleg a felperes 1/2 tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta.

[8] Kötelezte a felperest, hogy az ellenérték megfizetésével együtt adja ki az alperes részére az alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges bejegyzési engedélyt. Megkereste az illetékes ingatlanügyi hatóságot a tulajdonjogban bekövetkezett változás átvezetése iránt.

[9] Másodlagosan a megváltási ár megfizetésére előírt teljesítési határidő eredménytelen elteltének esetére az ingatlan közös tulajdonát oly módon szüntette meg, hogy elrendelte az ingatlan árverési értékesítését azzal, hogy az árverési értékesítésre beköltözhető állapotban kerül sor, a legkisebb árverési vételárat 6.819.484 forintban határozta meg, és kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül ingóságaitól kiürítve rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban adja az ingatlant az árverési vevő birtokába. Úgy rendelkezett, hogy a legkisebb árverési vételárból a felperest 715.089 forint, az alperest 6.104.395 forint illeti meg. A legkisebb árverési vételárnál magasabb árverési vételár elérése esetére pedig úgy rendelkezett, hogy a többlet a felperest és az alperest egymás között egyenlő arányban illeti meg. Rendelkezett arról, hogy az alperest megillető vételárrész kifizetését megelőzően ennek a vételárrésznek a terhére a D. L. javára 1.117.277 forint és járulékai erejéig bejegyzett végrehajtási jog törléséhez szükséges összeget a törlési engedély kiadásával együtt a végrehajtási jog jogosultja javára kell kifizetni. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 60 napon további 4.169.484 forintot és ennek 2011. január 16-tól a kifizetésig járó törvényes mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[10] Az elsőfokú bíróság a per megszüntetésére irányuló kérelmet mint megalapozatlant elutasította.

[11] A perben beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján az ingatlan üres, beköltözhető forgalmi értékét 11.365.807 forintban, a felperes 1/2 tulajdoni hányadának értékét 5.682.903 forintban határozta meg.

[12] Megállapította, hogy a felperes a 2000. április 26-tól esedékes követelései beszámítását kérheti, az igény nem évült el.

[13] Az alperes nagyapja ápolási-gondozási díjaként 2.187.230 forint beszámítását kérte. Az elsőfokú bíróság 27 hónapra 2002. január és 2004 márciusa között gondozási díjként a csatolt bizonyítékokat értékelve mindösszesen 489.695 forintot állapított meg: 2002 évre 110.565 forintot, 2003. évre 115.425 forintot, 2004. január-március közötti időszakra 29.868 forintot, ez összesen 255.858 forint, míg ennek az összegnek a középarányos - 2003. február 16-tól esedékes - késedelmi kamata 233.837 forint.

[14] A gázdíj és fűtési költségek fejében 858.198 forint erejéig találta alaposnak a beszámítást, mert közismert ténynek tekintette, hogy egy lakás egyenletes fűtöttségét csökkenti a teljes lakás fűtésére kalibrált fűtési rendszer egyik elemének a kikapcsolása, ugyanakkor szerinte az alperestől nem várható el, hogy egy fűtetlen szoba egész lakás fűtésére kiható hátrányát egyedül viselje. A tőke után 206.903 forint késedelmi kamatot számított, így az alperes e címén előterjesztett beszámítási igényét 1.065.101 forint összegben találta alaposnak.

[15] Közös költség címén az alperes 744.065 forintot és annak kamatait érvényesítette. A bíróság ezen a címen 673.080 forintot és ennek kamataként 293.950 forintot fogadott el. Ugyancsak elfogadta a gázkazán és kémény javításának költsége címén érvényesített beszámítási igényt, összesen 71.094 forintban, amely összegből 46.000 forint - és 14.240 forint kamat - a kéménybélelés költsége, 3300 forint - 2759 forint kamat - a kazánmosás költsége, továbbá 3700 forint - 1095 forint kamat - a füstcső beépítés költsége volt.

[16] A temetési költség, illetőleg sírhely újraváltás költségeként előterjesztett beszámítási kifogásból 100.933 forintot fogadott el.

[17] Az állagmegóvó munkálatokkal kapcsolatos beszámítási kifogást megalapozatlannak találta, úgy foglalt állást, hogy a beazonosíthatatlan fényképfelvételek és a felújításra vonatkozó ajánlatok nem alkalmasak az alperes által hivatkozott felújítási munkák megtörténténekés annak szükségességének bizonyítására.

[18] A takarítási költségek ellenértékét sem fogadta el, miután 2004 márciusáig a haszonélvezetre tekintettel a felperest a lakáshasználati lehetősége nem illette meg, másrészt a lakást teljes egészében az alperes használta.

[19] Az elsőfokú bíróság a használati díj tekintetében kiemelte, hogy az alperes a 2006. március 17-i beadványában a többlethasználat tényét nem vitatta, nem zárkózott el a többlethasználati díjfizetésétől. Ezzel a jogalapot lényegében elismerte, csak az összegszerűséget tartotta eltúlzottnak. Rámutatott, hogy csak később tett olyan állítást, hogy azt nem használja életvitelszerűen. Érvelése szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 163. § (2) bekezdése értelmében az alperes e nyilatkozatához kötve van, azt nem vonhatja vissza. Az elsőfokú bíróság az alperesnek azt a nyilatkozatát, amellyel megtagadta a lakás kulcsának az átadását a felperes képviselője részére, úgy értékelte, hogy a teljes ingatlant a rendelkezése alatt állónak tekinti. Következésképpen többlethasználati díj fizetésére kötelezte, amelynek összegét a szakértői vélemény alapján 5.211.085 forintban határozta meg, de ennek az összegnek 20%-kal való csökkentését tartotta indokoltnak azért, mert a felperes évtizedekkel korábban önként távozott az ingatlanból, így a felperes javára 4.169.484 forintot számolt el ezen a címen, vagyis a havi többlethasználati díj összegét 32.000 forintban határozta meg.

[20] Ezen a címen felperes igényét az ingatlan kiürítéséig, a jövőre nézve nem tartotta alaposnak, ebben a részében a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint csak a lejárt és esedékessé vált követelés erejéig van marasztalásnak helye.

[21] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezéssel élt.

[22] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit úgy változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő megváltási árat 2.988.250 forintról 4.053.351 forintra felemelte; a legkisebb árverési vételárból a felperest megillető 715.089 forintot 1.780.190 forintra felemelte, az alperest megillető 6.104.395 forintot 5.039.294 forintra leszállította; az alperes többlethasználati díjfizetési kötelezettségét 4.169.484 forintról 5.211.085 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[23] A felperes fellebbezését megalapozottnak, az alperes fellebbezését alaptalannak találta.

[24] A fűtési költségszámítás körében helytállónak tekintette az elsőfokú bíróság megállapítását, miszerint az alperes a lakás egészét használja, a felperes részére kulcsot nem biztosított. Mindebből okszerűen azt a következtetést vonta le, hogy a lakás fűtése, az egyenletes temperálás az alperes érdekét, kényelmét szolgálja, annak költsége nem hárítható a felperesre, ezért a fűtési költség címén érvényesített 1.065.101 forintos igény nem alkalmas beszámításra. Következésképpen ezzel az összeggel felemelte az alperes által fizetendő megváltási ár összegét, illetőleg árverési értékesítés esetén a legkisebb árverési vételárból a felperesnek jutó vételárat.

[25] Az ápolási-gondozási díj beszámítása körében úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen értékelve állapította meg az alperes által nyújtott segítség tartalmát és óradíjszükségletét és az annak folytán számítandó gondozási költség összegét is 489.695 forintban, ennek felemelésére nem látott lehetőséget.

[26] A takarítási költség címén érvényesített beszámítási igény körében a fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a teljes lakás az alperes használatában áll. Az állagmegóvó munkálatokkal kapcsolatban ugyancsak úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, az alperes által csatolt bizonyítékok a vizesblokkal kapcsolatban az állagmegóvó munkálatok szükségességét és elvégzését nem támasztották alá.

[27] Az alperesnek a lakáshasználattal kapcsolatos ellentmondásos előadására és arra a körülményre tekintettel, hogy a felperes részére nem biztosított kulcsot a lakáshoz, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a tulajdoni hányadát meghaladó mértékben használja a lakást. A többlethasználati díj a tulajdoni hányadhoz igazodik, ezért a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a szakértői vélemény szerinti többlethasználati díj mértékét az elsőfokú bíróság tévesen csökkentette 20%-kal, ugyanis a használati díj mértékére nincs kihatással, hogy a felperes mikor távozott az ingatlanból. Megjegyezte, hogy ekkor a felperes még nem volt az ingatlan tulajdonosa, azt 1990-ben örökölte, ezért a felperes fellebbezésének helyt adva az alperes által fizetendő többlethasználati díjat 5.211.085 forintra emelte fel.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[28] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak részbeni hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását kérte oly módon, hogy az általa fizetendő marasztalás összegét 1.313.423 forintra kérte leszállítani. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 296. § (1) bekezdésébe, a 141-142. §-aiba, a 147-148. §-aiba, a 677. § (1) bekezdésébe, a 679. § (1) bekezdésébe, valamint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Csjt.) 60. § (1) bekezdésébe, 61. §, (1) bekezdésébe, 63. § (2) bekezdésébe és a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.

[29] Megismételt érvelése szerint a többlethasználati díj 7,55 m² vonatkozásában alapos, amelynek 846.460 forint többlethasználati díj felel meg. Ezt meghaladóan kérte a kereset elutasítását tekintettel arra, hogy a nagyapja által használt 20 m²-es szobát életvitelszerűen nem használja, mint ahogyan azt a szakértő is megállapította. Sérelmezte, hogy a bíróságok mellőzték e körben a tanúbizonyítási indítványát.

[30] Álláspontja szerint a többlethasználati díj mértékének 20%-os csökkentése indokolt, a másodfokú bíróság iratellenesen ragadta ki azt, hogy az alperes évtizedekkel korábban önként távozott az ingatlanból, tévesen azt állítva, hogy ez a tény nincs kihatással a többlethasználati díj mértékére, ezért indokolatlanul emelte fel 20%-kal a használati díj összegét. Állította, hogy az elsőfokú bíróság ezzel szemben több szempont figyelembevételével csökkentette a többlethasználati díj összegét 20%-kal.

[31] Az állagmegóvó munkálatok körében a bíróság okszerűtlen mérlegelésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az állagmegóvó munkák elvégzését és szükségességét az alperes nem bizonyította. Ezzel szemben állította, hogy 2003-ban új burkolat, új mosdó, mosogató, tűzhely, új konyhabútor és festés-mázolás készült, 1.322.697 forint költsége merült fel a vizesblokk javítása kapcsán. Továbbá hivatkozott a 2003. augusztus 11-én kelt 1.011.682 forintról szóló költségvetésre. Álláspontja szerint az elvégzett műszakilag szükséges állagmegóvó munkák 1/2 része 1.167.190 forint összegben a felperest mint tulajdonostársat terheli, ennek késedelmi kamatával együtt. Megítélése szerint a másodfokú bíróság a fűtési költség körében tévesen döntött, amikor a fűtési költség címén érvényesített 1.065.101 forint fűtési költséget nem találta alkalmasnak beszámításra, ezzel szemben szerinte szükséges a szoba temperáló fűtése, szellőztetése. Ugyancsak indokolt - álláspontja szerint - a nagyapja szobájának és a mellékhelyiség takarítási költségének beszámítása is, 813.163 forint összegben.

[32] A gondozási díj körében ugyancsak sérelmezte a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését, sérelmezte, hogy a bíróság mellőzte a tanúbizonyítási indítványát. Álláspontja szerint 27 hónapra számítva az ítélet szerinti napi egy óra háromszorosát indokolt elszámolni a gondozási díj körében, ami összesen 1.469.085 forint.

[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[34] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[35] A felülvizsgálati kérelemnek mint rendkívüli perorvoslatnak az alapja a régi Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogszabálysértés, amely anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt lehet, utóbbi azonban a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése szerint csak abban az esetben alapozza meg, ha annak az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása volt.

[36] Az alperes eljárási szabálysértésként a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabálya megsértését állította. E körben fejtette ki jogi indokait.

A felülvizsgálati kérelmében megjelölt további jogszabálysértések - régi Ptk. 296. § (1) bekezdés, 141-142. §§, 147-148. §§, 677. § (1) bekezdés, Csjt. 60. § (1) bekezdés, 61. § (1) bekezdés, 63. § (1) bekezdés - jogi indokát, a megsértettként megjelölt jogszabályhelyekhez kapcsolódó álláspontját részben sem fejtette ki.

[37] A Kúria az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontjában rögzítette: a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [régi Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre vonatkozó hivatkozása indokait is ismerteti.

[38] A felülvizsgálati kérelem tartalmi elemeinek hiánya vagy fogyatékossága esetén a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Következésképpen a jelen felülvizsgálati eljárásban érdemben a felperesnek csak azok a hivatkozásai voltak vizsgálhatók, amelyek esetében a törvényben előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek.

[39] A felülvizsgálati kérelmet régi Pp. 272. § (1) bekezdése szerint 60 napon belül kell benyújtani, ezért a Kúria az alperes által a 60. napon túl előterjesztett jogi indokokat nem tudta figyelembe venni.

[40] Ami a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének az alperes által hivatkozott megsértését illeti, ebben a körben a Kúria úgy foglalt állást, hogy az első- és másodfokú bíróság a feltárt bizonyítékok összességében való értékelése és meggyőződése szerinti elbírálása eredményeként állapította meg az ítéleti döntés alapját képező tényállást, és az ítélete indokolásában indokát adta, hogy a tényállás megállapítása során mely tényeket és körülményeket vett figyelembe, utalt arra is, hogy melyek voltak azok az okok, amelyek miatt valamely tényt, vagy körülményt nem talált bizonyítottnak.

[41] Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint (BH+2009.564.) a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre, a bizonyítékok újabb egybevetésére jogi lehetőség nincsen, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e. Ebben az ügyben a jogerős ítéletnek ilyen hibája nincsen. Az pedig, hogy az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, az ítéletet nem teszi jogszabálysértővé, mert a bizonyítékok mérlegelése a bíróság, és nem a fél feladata.

[42] Az ügyben eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapították meg a gondozási díj körében a szükséges időtartamot és a napi óraszükségletet; az állagmegóvó munkákat illetően helyesen foglaltak állást, hogy a beruházás elvégzése és annak költségei nem nyertek bizonyítást, a csatolt fényképfelvételek beazonosításra nem voltak alkalmasak, a csatolt költségvetés sem igazolja a munkálatok tényleges megtörténtét. A többlethasználati díj 20%-kal való csökkentésének mellőzése körében a másodfokú bíróság indokai helytállóak, az elsőfokú bíróság e körben - szemben az alperes állításával - kizárólag azt az egyetlen szempontot vette alapul, hogy a felperes évtizedekkel korábban elhagyta a lakást, ez pedig önmagában nem alapozza meg a többlethasználati díj csökkentését, mint ahogyan azt helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság. A többlethasználati díj körében az alperes a jogalapot lényegében elismerte, csupán az összegszerűséget vitatta. Mindazonáltal az eljáró bíróságok helytállóan alkalmazták a régi Pp. 163. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ezen túlmenően a Kúria kiemeli, hogy miután az alperes a felperesnek kérése ellenére sem biztosított lakáskulcsot, lényegében a felperes részére a bejutást, a lakáshasználatot akadályozza, ezzel a teljes lakásingatlant a hatalmában tartja. Ez a tény önmagában megalapozza a többlethasználati díjfizetési kötelezettségét. Abból pedig, hogy az alperes a lakás egészét használja, okszerűen következik, hogy a lakás fűtése, az egyenletes temperálás az alperes érdekét szolgálja, annak költsége nem hárítható a felperesre. Ezért a fűtési költség címén érvényesített 1.065.101 forint nem volt alkalmas a beszámításra, mint ahogyan azt helyesen mondta ki a másodfokú bíróság.

[43] A fentiekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét - a felülvizsgálattal támadott részében - a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[44] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 78. § (1) bekezdés alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálattal felmerült költségeit. Az alperes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.

[45] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria a régi Pp. 274. § (1) bekezdése szerint az alperes kérelmére kitűzött tárgyaláson bírálta el.

Budapest, 2019. október 2.

Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s. k. bíró