Court dismissed appeal on civil damages for traffic accident, upholding lower court's finding of unproven causation.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.III.20.853/2018/11. szám

A tanács tagjai:

Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke

. Tóth Gabriella előadó bíró

Salamonné dr. Piltz Judit bíró

A felperes: felperes

A felperes képviselője:

. Jakab János ügyvéd

Az alperes: alperes

Az alperes képviselője:

Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Sipos Balázs Tihamér ügyvéd)

Az alperesi beavatkozó:

Alperesi beavatkozó

Az alperesi beavatkozó képviselője:

. Szontághné dr. Kovács Erzsébet ügyvéd

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

ővárosi Törvényszék 43.Pf.637.435/2017/5.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

XX., XXI. és XXXIII. Kerületi Bíróság 2.P.XX.20.674/2011/137/I.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak személyenként 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2008. április 3-án a B., V. u. 47. szám alatti üzemanyagtöltő állomáson az alperes és a felperes szóváltásba keveredett, melynek során a gépjárművében ülő alperes a személygépkocsi jobb oldali ablakához hajoló felperes arcához kapott, akinek fülbevalója a jármű jobb oldali első ülésére esett. Miközben a felperes megpróbálta a járműből a fülbevalót kivenni, alperes a járművel elindult, a felperest elsodorta, aki mintegy 10 méterrel távolabb az úttestre zuhant, és a bal váll fedett zúzódását szenvedte el.

[2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.B.VI-VII.34.947/2009/5. számú ítéletével az alperest közúti veszélyeztetés bűntettében és segítségnyújtás elmulasztásának a vészhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében bűnösnek találta.

[3] A felperes 17 éven át személyszállító vállalkozóként dolgozott. Vállalkozását 2008. szeptember 3-án megszüntette, ezt követően életvitelszerűen taxisként már nem végzett tevékenységet, alkalmanként vállalt egy-egy fuvart. A felperes a balesetet megelőzően többször is részesült reumatológiai kezelésben. 2007. július 30-án fokozódó nyaki és felsővégtagi fájdalmak, és kétoldali nyaki és vállfájdalom miatt ellátásra jelentkezett, melyet követően, 2007. július 30. és 2007. szeptember 10. között összesen öt alkalommal injekciós kúrán vett részt. 2007. október 1-jén háti és ágyéki gerinc mellett területre kapott injekciós kúrát. 2008. január 7-én nyaki gerincpanaszai kiújulása, fájdalma fokozódása, a nyaki gerinc mozgásának kötött volta és beszűkülése miatt került betegállományba. 2008. január 24-én ágyéki gerinc degeneratív elváltozást, február 14-én a keresztcsont és a medencecsontok közötti ízület jobb oldali gyulladását állapították meg, melyek miatt ismét injekciós kúrát kapott. 2008. február 22. és március 27. között hetente járt reumatológiai kezelésre.

[4] A balesetet követő napon a felperes a csepeli sebészet szakrendelésén jelentkezett, ekkor a bal alkar felső harmadának felszínén idült felületes hámsérülést rögzítettek, bal vállon külsérelmi nyomot, duzzanatot, bevérzést nem állapítottak meg. A fizikális vizsgálat szerint a vállmozgások minimálisan beszűkültek, mérsékelt fájdalmat jeleztek, törésre, szalagsérülésre utaló jel nem volt. 2008. július 3-án nyaki és ágyéki degeneratív elváltozás miatt a felperes ismét injekciós kúrában részesült, betegállományba vették, a bal váll mozgásai véghelyzetben fájdalmasak voltak.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2.000.000 forint és ennek járulékai megfizetésére elsődlegesen nem vagyoni kártérítés, másodlagosan sérelemdíj címén. Keresetét arra alapította, hogy a balesetet követően az orvosi kezelések ellenére teljes egészében nem gyógyult meg, a balesettel okozati összefüggésben lelki és testi problémákkal küzd, életvitelében korlátozásokra van szükség, a baleset miatt nem tud dolgozni, nagyobb bevásárlást nem tud végezni, valamint kisebb bevásárlások során is csak jobb kezével tud cipelni. Vezetés során bizonyos kanyarodási szituációkban elviselhetetlen fájdalmai vannak, fejfájása is váratlanul szokott előtörni. Hozzátartozói segítenek a nagyobb mozgást igénylő háztartási munkák elvégzésében. Arra is hivatkozott, hogy kiskorú gyermekét, aki jelen volt a balesetnél, megviselte az esemény.

[6] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az alperes magatartása és a bekövetkezett kár között nincs ok-okozati összefüggés. A felperes nem tudta bizonyítani betegségének baleseti eredetét.

[7] Alperesi beavatkozó az alperesi ellenkérelem szerinti nyilatkozatot tett, másodlagosan a nem vagyoni kár tekintetében 50%-os kármegosztást tartott indokoltnak.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és marasztalta a felperest perköltségben. A keresetet a felperes által megjelöltektől eltérően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) alapján bírálta el annak folytán, hogy a káresemény 2014. március 15. napját megelőzően következett be.

[9] Megállapította, hogy a felperesnél bizonyítható módon munkaképesség-csökkenés nem következett be a balesettel összefüggésben. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény, valamint annak kiegészítései alapján arra a következtetésre jutott, a felperes jelenlegi egészségi állapota nincs összefüggésben a perbeli balesettel, azt elsősorban természetes kórokú megbetegedései alakítják. Indokolása szerint a felperesnek már a balesetet megelőzően is nyaki és vállízületi fájdalmai, panaszai, mozgásbeszűkülése volt. Nem bizonyítható, hogy a felperes 2010-ben jelentkező újabb panaszai a perbeli balesettel összefüggésben lennének, figyelemmel arra, hogy a felperes csak 2010-ben jelentkezett vállfájdalmaival szakorvosnál. A 2013-ban elvégzett MR vizsgálat egyértelműen kopásos, elfajulásos elváltozásokat írt le, a korábbi traumára utaló eltérést nem, ez sem erősíti meg azt a felperesi előadást, miszerint a vállízületi panaszok perbeli balesettel összefüggenek.

[10] A harmadik kiegészítő szakvélemény alapján azt is megállapította, hogy a felperesnél a balesetet követően átmeneti jelleggel fájdalom állhatott fenn, azonban ez nem volt olyan mértékű, hogy emiatt szakorvosi, illetve háziorvosi ellátásra szorult volna. Nem alakult ki olyan jellegű fájdalom a nyaki gerincben, mely szakorvosi ellátást igényelt volna. Ezzel szemben a felperes nyaki gerincelváltozások miatt már korábban is kezelés alatt állt, valamint 2008. július 3-tól betegállományban is volt emiatt.

[11] Mellőzte a felperes házastársának tanúkénti meghallgatását, mert úgy ítélte meg, a felperessel házastársa egy háztartásban él, a család bevételét a felperes munkaképességének megváltozása jelentősen befolyásolta, ezért a tanútól egyrészt házastársi minősége, másrészt saját és családja anyagi lehetőségeinek romlása miatt elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható.

[12] A perköltségről a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 78. § alapján határozott azzal, hogy azt a pervesztes felperesnek kell megfizetnie mind az alperes, mind az alperesi beavatkozó részére. A felperes költségmentességére tekintettel a kereseti illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

[13] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta annak helyes indokai folytán, míg az alperes fellebbezése nyomán a felperes által fizetendő perköltséget felemelte. A törvényszék osztotta az elsőfokú bíróság érveit abban a vonatkozásban, hogy a felperes jelenleg fennálló egészségi panaszai és a baleset, azaz az alperes felróható magatartása között nincs okozati összefüggés. Ellentmondásmentesnek találta az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét, abban olyan hibát, törést, logikai ellentmondást nem észlelt, ami eltérő következtetésre adna alapot. Megállapította, hogy a szakértői vélemény és annak kiegészítései a Pp. 182. § (3) bekezdésében foglalt hibákban nem szenvedtek, a szakértői megállapítások következetesek és kategorikusak voltak, valamennyi feltett kérdést megválaszolták, a szakértő a ténymegállapítását következetesen, változtatás nélkül fenntartotta. Nem állt ellentétben a szakvélemény dr. B.A. szakértői véleményével és a bizonyított tényekkel sem volt ellentétes.

[14] Egyetlen orvosi dokumentáció sem rögzít olyan megállapítást, miszerint a felperes vállproblémáját trauma okozta volna, és önmagában abból, hogy a panaszok a balesetet követően jelentkeztek, az oksági kapcsolatra egyenes és más egyéb lehetőséget kizáró következtetés nem volt levonható. A szakértői válasz egyértelmű volt abban a vonatkozásban, hogy a felperes panaszai nem a balesettel állnak okozati összefüggésben, hanem degeneratív, azaz természetes kórokú elváltozások. Helytállónak minősítette azt is, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes házastársának tanúkénti meghallgatását, mert az a szakértői vélemény cáfolatára nem lett volna alkalmas.

[15] A másodfokú perköltségről a felperes pervesztességére figyelemmel a Pp. 78. §-a alapján úgy rendelkezett, hogy azt a felperes köteles megfizetni. A felperesi költségmentességre tekintettel a fellebbezési illeték az állam terhén maradt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes keresetben marasztalását, másodlagosan a jogerős és elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

[17] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. §-át, mert az eljárt bíróságok nem indokolták meg, hogy az orvosi dokumentációval szemben miért fogadták el ítélkezésük alapjául az ellentmondásokat hordozó szakértői véleményt, és mely orvosi leletekre hivatkozással vontak le következtetéseket. Előadta, hogy a felperes keresetében egyrészt a bal váll-lapocka környékén kialakult betegségért, másrészt a baleset következményeként kialakult idegkimerüléséért, harmadrészt a nyaki sérve miatt kérte a kártérítés megítélését. További nem vagyoni kár iránti kérelme abból eredt, hogy 11 éves gyermeke lelki megrázkódtatást élt át, mert végig kellett néznie a felperes balesetét.

[18] Az első- és másodfokú ítéletet irat- és tényállásellenesnek is tartotta. Állította, hogy az elsőfokú ítélet a tényállást pontatlanul tartalmazza, és a felperes panaszait a valóságtól eltérően írja le, amikor azt rögzíti, hogy 2008. július 3-án nyaki és ágyéki degeneratív elváltozásra tekintettel injekciós kúrát kapott a reumatológiai szakrendelésen. Ezzel szemben dr. T.K. reumatológusra hivatkozva azt adta elő, hogy a nyak, váll, lapocka fájdalmassága miatt kezelték a felperest, tehát nem a trapézizomzat, illetve ágyéki gerincpanaszokkal. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet a felperes betegségeit, orvosi vizsgálatait felsorolja, azonban ez a csatolt orvosi dokumentációval nincs összhangban, hiszen a felperesnek 2010. július 3-án nem gerinc- és idegi problémák, hanem kóros mozgathatóság, a vállszalagok megnyúlása, tartós válltáji panaszok és mozgásbeszűkülés miatt javasoltak vállsebészeti műtéti rekonstrukciót. Állította, hogy a felperesnek idegi gerincproblémái nem voltak, amit lelet is igazol.

[19] Kitért arra is, hogy a felperes fejfájásos panaszai tenziós jellegűek, és azok a baleset után következtek be, amit az orvosszakértő tévesen ítélt meg a felperes gyermekkora óta fennálló migrénes fejfájásnak, és hozott azzal összefüggésbe, emiatt a bíróság is téves következtetésre jutott. A felperes fejfájásai 2010 tavaszán jelentkeztek, és nem migrénes jellegűek, hanem folyamatos erős fejfájások voltak.

[20] Hivatkozott a 2013. június 30-án készült MR leletre, miszerint az eltérések összefüggése az elszenvedett traumával nem zárható ki, ezzel szemben megalapozatlannak tartotta azt az elsőfokú megállapítást, hogy kizárt az összefüggés a baleset és a nyaki sérv, valamint a 2009-ben jelentkező idegkimerüléses állapot között. Vitatta azt az elsőfokú megállapítást is, hogy a felperesnél átmeneti fájdalom állhatott fenn a baleset bekövetkezése után, de ez nem volt olyan mértékű, hogy szakorvosi ellátásra szorult volna. Hiányosnak tartotta az eljárt bíróságok indokait abban a vonatkozásban is, miért nem tekintették a baleset következményének a felperes idegkimerülését. Állította, hogy a 2000-ben vizsgált betegsége hormonális jellegű volt, a 2009 novemberében jelentkező panaszai pedig idegi jellegűek, melyet Frontinnal kezeltek sikeresen.

[21] Sérelmezte, hogy a bíróságok nem vették figyelembe és meg sem indokolták, hogy a szakértő által leírtak leírtak alapján felperes panaszait a baleset fokozhatta. Állította, hogy dr. T.K. korábban a felperest más jellegű panaszokkal, a váll-, nyakizomzat feszülése miatt kezelte. Álláspontja szerint a megalapozott döntéshez a felperes házastársának tanúkénti meghallgatása elengedhetetlen lett volna.

[22] Alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.

[23] Alperes beavatkozója felülvizsgálati ellenkérelmében szintén a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokat megfelelően értékelték. A szakértői vélemények alapján is helytálló a döntésük, miszerint az orvosi dokumentumok egyike sem tesz olyan megállapítást, hogy a felperes vállproblémáját a káreseményből eredő trauma okozta volna, oksági kapcsolat ezért a perbeli káreseménnyel nem áll fenn. Érvelése szerint a felperes új határozat hozatalára vonatkozó kérelme nem teljesíthető, mert a felülvizsgálati kérelem a perbeli szakvéleményt és annak kiegészítéseit támadja. Amennyiben ezek hiányosak, iratellenesek vagy homályosak lennének, a Kúria rendelkezésére nem állna olyan szakvélemény, melynek alapján a felperes újabb határozat hozatalára vonatkozó kérelme teljesíthető lenne.

A Kúria döntése és jogi indokai

[24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[25] A Pp. 270. § (2) bekezdésének és a Pp. 275. § (3), illetve (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van.

[26] A felülvizsgálati kérelem megsértett jogszabályhelyként kizárólag a Pp. 221. §-át jelölte meg.

[27] A Pp. 221. §-a a bíróság indokolási kötelezettségét szabályozza. E szerint az ítélet indokolásának tartalmaznia kell - egyebek mellett - a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, azon jogszabályokra való hivatkozást, amelyeken a bíróság ítélete alapszik, a bizonyítékok mérlegelését, továbbá a felajánlott bizonyítás mellőzését.

[28] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős döntést vizsgálja a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból. Ennek során a felülvizsgálati kérelemben előadott felperesi hivatkozással ellentétben a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 221. §-ában írt követelményeknek. A másodfokú bíróság ítéletében maradéktalanul eleget tett indokolási kötelezettségének: az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és az érdemi döntéssel egyetértve pontosan kifejtette döntésének az elsőfokú bírósággal egyező indokait. Rögzítette, hogy mely okból látta aggálytalannak a szakértői véleményt és annak kiegészítéseit, azokat miért tartotta ellentmondásmentesnek és jutott arra a következtetésre, hogy az okozati összefüggés fennállása nem bizonyított.

[29] Mindezekre tekintettel tehát a Kúria azt állapította meg, hogy a felperes hivatkozása ellenére a jogerős ítélet nem ütközik jogszabályba, a másodfokú bíróság a Pp. 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.

[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek az eljárt bíróságok mérlegelési tevékenységét sérelmező hivatkozásaival kapcsolatban rámutat, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdéséből és 272. § (2) bekezdéséből következően a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozatot jogszabálysértésre hivatkozással támadhatja, ennek során meg kell jelölnie a megsértettnek állított jogszabályhelyet, és körül kell írnia a jogszabálysértés indokait. Figyelemmel a Kúria 1/2016. (II. 15.) PK véleményében kifejtettekre érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében ezek a tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek. Mivel a felperes a Pp. 221. §-án kívül más megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem ezen egyéb hivatkozásait érdemben nem vizsgálta.

[31] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az mindenben megfelelt a jogszabályoknak.

Záró rész

[32] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes és az alperesi beavatkozó javára a jogi képviseletükkel összefüggésben felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

[33] A felperes költségmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerint számított felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.

[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2019. szeptember 25.

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Gabriella s.k. előadó bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

HM