Legislator Case Law & Legislation
Mfv.10053/2019/10 AI generated

Court dismissed appeal claiming employer illegally prevented employee from using legal counsel during termination negotiations.

Case Number Mfv.10053/2019/10
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Supreme Court upheld the District Court's decision rejecting the employee's appeal against termination. The employee alleged the employer illegally barred him from using legal counsel, but failed to prove this prevented him from reaching a settlement or caused loss of benefits. The court found the employer acted within the bounds of offer binding rules and did not threaten the employee.

Legislator headnote

AI generated

Mt. 7. §; Mt. 28. § (4) bekezdés; The employer's refusal to allow an employee to use legal counsel during termination negotiations does not constitute an illegal threat or violation of labor law if the employee was not prevented from making a decision or losing a claim.

Keywords

AI generated
illegal termination threat legal counsel access termination negotiation offer binding rules employee rights protection

Cited Legislation

AI generated
Mt. 7. §
Jogszabálysértésként az Mt. 7. § (1) bekezdését, 21.
Mt. 28. § (4) bekezdés
§-a, és nem volt megállapítható, hogy a felperest jogellenes fenyegetéssel vették rá a rá nézve kedvező megállapodás megkötésére [Mt. 28. § (4) bekezdés].
Pp. 270. § (1) bekezdés
A felperes erre a megelőző eljárás során nem utalt, így ezt jelen eljárásban már nem tehette [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275.
Pp. 275. § (1) bekezdés
Pp. 274. § (1) bekezdés
[64] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Pp. 275. § (3) bekezdés
[62] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében.
Pp. 2. §
Az alperes fellebbezésében burkolt módon az eljáró bíróságokat kártérítési követelés érvényesítésével fenyegette meg, amikor a fellebbezés elbírálásának soron kívüli elintézése iránti kérelmét bejelentette [Pp. 2. § (1) bekezdés].
Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja
A felperes erre a körülményre a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja szerint korábban nem hivatkozott, és jelen eljárásban sem tett konkrét tényelőadást, amely ezt alátámasztaná, így mindez nem volt értékelhető.
Pp. 78. § (1) bekezdés
[63] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986.
6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés
§ (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kell fizetnie.

Cited Case Law

AI generated
BH.2002.29.
§ (1) bekezdés, BH.2002.29., BH.2002.283.].
BH.2002.283.
§ (1) bekezdés, BH.2002.29., BH.2002.283.].
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.I.10.053/2019/10.

A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke

. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró

. Rózsavölgyi Bálint bíró

A felperes: felperes neve

felperes címe

A felperes képviselője:

. Petrik Péter ügyvéd

fél címe 2

Az alperes: Trane Hungária Kereskedelmi Kft.

alperes címe

Az alperes képviselője:

. Jakucs Zoltán ügyvéd

A per tárgya: jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.655/2018/7.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.M.84/2017/41.

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.655/2018/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – 15 nap alatt – 80.000 (nyolcvanezer) forint és 21.600 (huszonegyezer-hatszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 960.000 (kilencszáz-hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2010. márciusától állt az alperes alkalmazásában kereskedelmi vezetőként. Havi bruttó 800.000 forint díjazás mellett nyugdíjpénztári és étkezési hozzájárulásban részesült.

[2] A munkáltató a nem megfelelőnek minősített eredményei miatt a felperes munkaviszonya megszüntetéséről döntött, ezért 2013. augusztus 30-án megbeszélésre hívta. K.Cs. és N.Z. az alperes képviselőiként közölték a felperessel, hogy munkaviszonyát felmondással megszüntetik, de felajánlották részére a közös megegyezés lehetőségét. A felek között hosszas tárgyalás kezdődött, mivel a felperesnek nyilvánvaló érdeke az volt, hogy a közös megegyezés szerinti juttatása magasabb legyen, mint ami egyébként a felmondás szerint járna.

[3] A felperes részéről többször elhangzott, hogy jogi segítséget szeretne igénybe venni, az alperes azonban ettől elzárkózott hangsúlyozva, hogy a megállapodás megkötésére vonatkozó ajánlat kizárólag a megbeszélés végéig érvényes és a felperesnek magának kell a döntést meghoznia. Az alperes képviselői négy havi munkabéren kívül bónusz kifizetését és költségelszámolási könnyítést ajánlottak a felperesnek. Az alperes tájékoztatta, hogy a felperesnek a megbeszélés végéig döntenie kell a jogviszony megszüntetés módjáról, a jogi képviselő igénybevételétől pedig elzárkózott. A felperes az alperes részéről zsarolásként értékelte, hogy nem kérhet külső jogi segítséget.

[4] A felperes – az általa titokban készített hangfelvétel szerint – rákérdezett arra, mi történik, ha feláll és kimegy telefonálni. K.Cs. erre azt válaszolta, hogy ez esetben „rendkívüli” felmondást kaphat azért, mert megtagadta a munkáltatói utasítást, akkor pedig semmilyen juttatásra nem lesz jogosult. A felperes a beszélgetés 40. percében összegezte, hogy kénytelen belemenni abba - ami neki kedvezőbb - mert az alperes őt ilyen kényszerhelyzetbe hozta, segítséget nem kérhet, ha kilép az ajtón, az rendkívüli felmondást eredményezhet. K.Cs. részéről több ízben is elhangzott, hogy amennyiben a felperes elhagyja a helyiséget, úgy a közös megegyezés ajánlatát nem tartja fenn.

[5] A felperes ezt követően aláírta a közös megegyezéses megállapodást, amely szerint a munkáltató négy havi bruttó alapbér összegével azonos juttatást és bónuszt fizet neki, továbbá eltekint a mobiltelefon és gépkocsi használati díj megfizetésétől.

[6] A felperes a megállapodást kényszerítés, fenyegetés címén megtámadta, egyúttal keresetet terjesztett elő.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[7] A felperes keresetében a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte, jogviszonyának helyreállítása mellett. Ezen túlmenően elmaradt munkabér és egyéb járandóság címén 25.085.684 forint megfizetését igényelte a perben felmerült költségeinek megtérítésével.

[8] Hivatkozása szerint a megállapodás érvénytelen, mert annak aláírására az alperes jogellenes fenyegetése miatt került sor. A végkielégítés kifizethetősége miatt kialakult bizonytalanság benne azt a benyomást keltette, hogy az alperes nem is törekszik minden járandósága korrekt módon való megfizetésére. A munkáltató kilátásba helyezte, hogy ha jogi segítségkérés céljából telefonálni akar, az a munkáltató utasításának megtagadása miatt azonnali hatályú felmondást von maga után.

[9] Az összegszerűség körében a felperes hivatkozott arra, hogy a megtérüléseket okirattal igazolta, a valós jövedelemmel szemben nem helytálló az alperes fejtegetése, hogy feltételezhetően magasabb összegre tett szert, mint amit az eljárás során elismert.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes nem tartotta be a megállapodás megtámadására vonatkozó 30 napos határidőt, mert az alpereshez 2013. szeptember 29-e helyett szeptember 30-án érkezett az meg. Ezen kívül a jogi képviselője részére adott meghatalmazás nem terjed ki a közös megegyezéssel történő megállapodás megtámadására, ezért azt nem lehet érvényesnek tekinteni.

[11] Az alperes álláspontja szerint a munkáltató a felperest megfelelően tájékoztatta a választás lehetőségéről, az igénybe vehető jogorvoslatról, a felperes pedig az általa becsatolt hanganyaghoz pedig jogellenes eszközökkel jutott.

[12]ál tozatlanul fenntartotta azon álláspontját miszerint a felperes nem igazolta kellően a megtérüléseket, ebben számszaki pontatlanságok szerepelnek.

Az első- és másodfokú ítélet

[13] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.M.84/2017/41. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes 2013. augusztus 30-án kelt megállapodással jogellenesen megszüntetett munkaviszonyát 15 napon belül állítsa helyre. Kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek elmaradt munkabér címén 14.335.395 forintot, valamint cafeteria juttatásként 1.536.000 forint nyugdíjpénztári befizetést és 384.000 étkezési hozzájárulás ellenértékét. Kötelezte az alperest perköltség és illeték fizetésére is, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 287. § (3) bekezdésére, 25. § (3) és (5) bekezdésére, az Mt. 31. §-ára, valamint az Mt. 14. §-ára és 64. § (1) bekezdésére és az Mt. 28. § (1), (2), (3), (6) bekezdéseiben foglaltakra.

[15] Az elsőfokú bíróság a BH1985.57. eseti döntésre utalva kifejtette, hogy a felperes által készített hangfelvétel a bizonyítási eljárásban felhasználható volt.

[16] A közös megegyezésről szóló megbeszélésen elhangzó, a munkavállaló korábbi, múltbeli cselekedete alapján kilátásba helyezett azonnali hatályú felmondásra való hivatkozás nem jogellenes és nincs jelentősége annak sem, hogy az indok jogszerű lett volna vagy sem, ha a felmondás közlésre kerül. A perbeli esetben azonban egyértelműen megállapítható volt, hogy a munkáltató erre annak megakadályozása érdekében hivatkozott, hogy a felperes ne kérhessen harmadik személytől jogi segítséget. Mivel a munkáltató többször is megismételte az erre vonatkozó álláspontját, a felperesnek ekkor már nem a rendes felmondás és a közös megegyezés feltételei között kellett választania, hanem azzal kellett szembenéznie, hogy jogi segítség igénybevétele céljából történő eltávozása azonnali hatályú felmondással járhat, és semmilyen juttatásban nem részesül. A bíróság ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben jogellenes fenyegetés történt.

[17] Az Mt. 83. § e) pontja szerint a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, vagy erre irányuló saját nyilatkozatát sikerrel támadja meg. Mivel a felperes a jogviszony helyreállítását kérte, a bíróság erre kötelezte az alperest.

[18] Az Mt. 82. § (1) bekezdésével összefüggésben az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette az általa alkalmazott számítási módot és azt is, hogy mely összeget találta megtérült jövedelemként értékelhetőnek. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy az alperes 14.335.395 forint elmaradt munkabérre szerzett jogosultságot.

[19] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.655/2018/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest perköltség és illeték viselésére.

[20] A másodfokú bíróság az Mt. 28. § (2) bekezdésére hivatkozva rögzítette, hogy a megállapodás megtámadható, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vagy kényszerítéssel vették rá. A jogellenes fenyegetés akkor valósul meg, ha valakit nagy mértékben korlátoznak elhatározási szabadságában, ha a nyilatkozattevőt eredeti szándékával szembehelyezkedő módon kényszerítőleg befolyásolnak megállapodás kötésére. A perben a felperes érdekében állt annak bizonyítása, hogy az alperes a megállapodás megkötésére kényszerrel, jogellenes fenyegetéssel vette rá. A perbeli bizonyítékok alapján azonban nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a felperes nyilatkozata akarathibában szenvedett.

[21] A per adataiból megállapíthatóan 2013. augusztus 30-án az alperes a felperest megbeszélésre hívta és már annak elején egyértelműen a tudomására hozta, hogy munkaviszonyát a továbbiakban nem kívánja fenntartani. A megbeszélés – felperes által is elismerten - kulturált hangnemben folyt. Ezt követően a munkáltató választási lehetőséget biztosított a felperesnek, kiemelve, hogy elsősorban a közös megegyezést támogatná, mivel az mindkét félnek előnyösebb. Azt, hogy a munkáltató döntése nem érte váratlanul a felperest igazolta személyes nyilatkozata, valamint a megbeszélésen tett észrevételei, továbbá az, hogy felkészült a megbeszélés technikai eszközzel való rögzítésére.

[22] A munkáltató képviselői részéről elhangzott tájékoztatást követően a felperesnek csak arról kellett döntenie, hogy a munkaviszonya megszüntetésének melyik módját választja, ehhez jogi segítségre nem volt szüksége. A felmondás és a közös megegyezés lényegéről, jogkövetkezményeiről, a juttatásokról, a jogorvoslatról a közvetlen felettes a felperest a jogszabályi előírásoknak megfelelően tájékoztatta. A hangfelvétel tanúsága szerint zsarolásra, illetve kényszerhelyzetre utalás a felperes részéről hangzott el, a munkáltató képviselői – akik a felvétel készítéséről nyilvánvalóan nem tudtak – ezekre a felvetéseire reagáltak.

[23] A felperes maga adta elő azt is, hogy a közös megegyezés esetén járó juttatásokról tárgyaltak, minden részletet pontosan végigvettek, a megállapodás azt tartalmazta, amiben megegyeztek, az aláírás előtt megfelelő időt kapott annak tanulmányozására. Attól, aki komoly fenyegetés hatása alatt áll, nem ez a viselkedés várható el. A kényszerítő körülményeket az is cáfolta, hogy a felperes alkupozícióban volt, akkor írta alá a megállapodást, amikor azt az igényeinek megfelelően az alperes többször is módosította.

[24] Az események láncolatát értékelve megállapítható, hogy a felperes kellő tájékoztatás után, átgondolt döntést lehetővé tevő helyzetben volt, a körülmények összességükben nem voltak alkalmasak akaratának hajlítására. A megtámadott megállapodást nem lehet érvénytelennek tekinteni önmagában azért, mert az alperes valamilyen módon meg akarta szüntetni a munkaviszonyt, nem lehet ezt pszichikai kényszerként vagy jogellenes fenyegetésként értékelni.

[25] A másodfokú bíróság utalt az Mt. 27. § (1) bekezdésére, valamint a 7. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a megállapodás aláírását megelőzően a felperesnek két választási lehetősége volt, a munkáltató vagy felmondással szünteti meg munkaviszonyát, vagy választhatta a számára kedvezőbb feltételeket tartalmazó közös megegyezést. Az alperes a felperes által is elismerten egyértelműen a tudomására hozta, hogy ez az ajánlat csak akkor és ott áll fenn, amennyiben a felperes elhagyja a helyiséget, az ajánlat érvényét veszti, és a felmondást fogják átadni. A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló szerződésnél az ajánlati kötöttség polgári jogi szabályai alkalmazhatók, amelyből következően az alperesnek joga volt meghatározni a kötöttség idejét. Az tehát, hogy az alperes ragaszkodott az ajánlati kötöttség idejéhez és helyéhez, nem tekinthető joggal való visszaélésnek. Az a körülmény, hogy a felperes már a megbeszélés elején egyértelműen a munkáltató tudomására hozta, hogy hajlandó megállapodni, igazolja, hogy jogi képviselő nélkül is tudott dönteni, és a megállapodás aláírása előtt nem vitásan az érdekeit is érvényesítette.

[26] A másodfokú bíróság az Mt. 21. § (1) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a munkavállaló a jognyilatkozatát személyesen teheti meg, azonban lehetősége van azt meghatalmazott képviselője útján is gyakorolni, azzal, hogy az erre irányuló meghatalmazást írásba kell foglalni. A felperes 2013. szeptember 27-én meghatalmazott jogi képviselőt, amely meghatalmazás a munkaügyi perre szólt. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a megállapodást megtámadó jognyilatkozat, amit a felperes helyett a jogi képviselő tett, nem tekinthető joghatályosnak. A megállapodást megtámadó nyilatkozatot pedig a felperes egyértelműen magáénak ismerte el.

[27] Az elsőfokú bíróság a hangfelvételt, illetve annak felperes által készített leiratát jogszerűen tette az eljárás anyagává. Ezzel azonban nem lehetett igazolni a fenyegetés, kényszerítés megtörténtét.

A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme

[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet megváltoztató ítéletének hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozzon. A felperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségében kérte marasztalni az alperest. Jogszabálysértésként az Mt. 7. § (1) bekezdését, 21. § (1) bekezdését és 28. § (4) bekezdését jelölte meg.

[29] A felülvizsgálati érvelés szerint életszerűtlen, a valósággal ellentétes, kirívóan okszerűtlen következtetéseket vont le a másodfokú bíróság abból a tényből, hogy a közös megegyezéssel járó juttatásokról a felek részletesen tárgyaltak. Ebből sem a kényszerhelyzet, sem a fenyegetés hiányára, sem annak fennállására nem lehet következtetni, hiszen a munkáltató is a közös megegyezést erőltette, ezért érdekében állt, hogy a felperest meggyőzze arról, miszerint a megállapodás feltételeit fogadja el.

[30] Iratellenes, kirívóan okszerűtlen következtetés, hogy az események láncolatát értékelve a felperes megfelelő tájékoztatás után, átgondolt döntést lehetővé tevő helyzetben volt, és a körülmények összességükben nem voltak alkalmasak a felperes akaratának alakítására. Ezzel szemben a felperes nem kapott megfelelő tájékoztatást, mert az az ellenérdekű féltől származott. Az alperes valótlanul, törvénysértően tájékoztatta a felperest arról, hogy joga van azonnali hatályú felmondással élni, ha a helyiséget annak érdekében elhagyja, hogy ügyvédjével beszéljen. Ez nyilvánvalóan jogellenes felmondás lett volna. A körülmények nem csupán alkalmasak voltak a felperes akaratának alakítására, hanem tényszerűen ez meg is történt, a felperes kizárólag azt követően írta alá a közös megegyezést, hogy az alperes már nem csupán rendes felmondás kilátásba helyezésével, hanem azonnali hatályú felmondással is megfenyegette.

[31] Önmagában az azonnali hatályú felmondás kilátásba helyezése nem teszi érvénytelenné a közös megegyezésre vonatkozó ajánlatot. A perbeli esetben azonban nem csupán ez történt, hiszen a megállapított tényállás része, hogy az alperes kifejezetten megtiltotta a felperesnek, hogy elhagyja a tárgyalás helyszínét. A másodfokú bíróságnak az alperes magatartásának értékelésénél látnia kellett volna, hogy ez az utasítás önmagában is jogellenes, és az Mt. 7. § (1) bekezdése megsértésére irányul, de legalábbis ahhoz vezet. A közös megegyezés során tanúsított munkavállalói magatartás semmiféle értelemben nem szolgálhat azonnali hatályú felmondás indokául. Ezzel a felperes nem lehetett tisztában, ezért értékelte az alperes magatartását fenyegetésnek.

[32] Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az ajánlat azonnali elfogadására felhívó nyilatkozat is lehet jogsértő, ha a döntés meghozatala körében a munkavállalót indokolatlanul sürgetik, az ajánlat átgondolására nem adnak neki időt (BH2001.340.).

[33] A munkáltató azt is előírta, hogy a felperes az ajánlat mérlegelése során nem érintkezhet másokkal, mint az alperest képviselő személyekkel. Tehát nemcsak időbeli és térbeli korlátot állított fel, hanem ajánlatának fenntartását ahhoz is kötötte, hogy a felperes azt mással nem beszélheti meg, mástól tájékoztatást nem kérhet.

[34] A munkáltató széles körben szabhatja meg közös megegyezésre irányuló ajánlatának hatályossági feltételeit, és szabadon korlátozhatja azokat térben és időben, hiszen ilyen ajánlatot nem köteles tenni, de ez nem vezethet joggal való visszaéléshez. A munkáltató tehát az ajánlati kötöttségét nem korlátozhatja abból a célból, hogy a munkavállaló jogainak érvényesülését akadályozza. Önmagában is érvénytelen, mert az Mt. 7. §-át sérti, ha a munkáltató abból a célból köti ajánlatát szűk időbeli és térbeli korlátokhoz, hogy a munkavállaló jogainak érvényesülését akadályozza, vagy az általa szabott feltételek ehhez vezessenek.

[35] Az alperes magatartása nem arra irányult, hogy lehetővé tegye felperes jogainak érvényesülését, hanem szándékosan korlátozta azt, miközben ő maga nyilvánvalóan a megbeszélés előkészítése és lefolytatása során igénybe vette jogász segítségét.

[36] A felperes álláspontja szerint az Mt. 21. § (1) bekezdésében foglaltak és az Mt. 7. § (1) bekezdésének megsértését egyaránt megvalósítja, és ezzel a közös megegyezésre irányuló megállapodás érvénytelenségét eredményezi a jogi képviselő közreműködésének hiánya, amennyiben a munkavállaló azt kifejezetten kérte, de a munkáltató ebben megakadályozta. Az azonnali hatályú felmondás kilátásba helyezése is megvalósította ugyanezt az érvénytelenségi okot, hiszen nem csupán a felperes jogainak csorbításához vezetett, de kifejezetten arra is irányult. Ezen utóbbi tényállási elem ugyanakkor a kényszerhelyzet nyilvánvaló fennállását is megalapozta, amely önmagában elegendő ahhoz, hogy a bíróság eltérő jogszabályi hivatkozással [Mt. 28. § (4)] a megállapodás érvénytelenségét állapítsa meg.

[37] Az alperes képviselői kifejezetten tagadták a megbeszélésen elhangzottakat, ami megmagyarázhatatlan, ha úgy tekintették, hogy mindenben a jogszabályok szerint jártak el.

[38] A másodfokú bíróság súlyos jogi tévedéseit nem csupán helytelen mérlegelés, hanem elfogultság is motiválta. Az alperes fellebbezésében burkolt módon az eljáró bíróságokat kártérítési követelés érvényesítésével fenyegette meg, amikor a fellebbezés elbírálásának soron kívüli elintézése iránti kérelmét bejelentette [Pp. 2. § (1) bekezdés].

[39] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte a felperes perköltségben való marasztalásával.

[40] Hivatkozott a BH2014.119. számú eseti döntésre, amely értelmében felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának van helye, ha a kérelmet előterjesztő fél nem jelöli meg, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja. Jelen esetben a felperes csak a „jogszabálynak megfelelő ítélet meghozatalát” kérte, ami a Pp. 272. § (2) bekezdésébe ütköző.

[41] A felperes nem hivatkozott arra, hogy az alapperben eljárt bíróságok az Mt. 21. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megsértették volna. A másodfokú bíróság az Mt. 21. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását azzal kapcsolatban vizsgálta, hogy a felperes által a képviselőnek a munkaügyi perben adott meghatalmazása kiterjedt-e a perbeli megállapodás megtámadásának közlésére. Ebben a bíróság a felperes álláspontját fogadta el, így érthetetlen az e körben előterjesztett hivatkozás.

[42] A felperes elfogultságra nem hivatkozott a másodfokú eljárásban, így az ítélet kihirdetését, illetve írásba foglalását követően sem, pedig a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultságot a Pp. 16. § (4) bekezdés szerint a tudomásszerzés után nyomban be kell jelenteni.

[43] A másodfokú bíróság a bizonyítékokat és a hangfelvételt az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően értékelte, ezzel azonban nem sértette meg sem a Pp. 206. §-át, sem a Pp. 221. §-ának rendelkezéseit.

[44] Az alperes érvelése szerint megfelelő időt biztosított a felperes számára a megállapodás tervezetének átolvasására, a dokumentumot a javára módosították is. Az aláírás előtt a felperest megfelelően tájékoztatták jogairól, ami egy hosszas tárgyalást követően történt.

[45] A felperes és az alperes között a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése kérdésében nem volt vita a hangfelvétel tanúsága szerint, a megbeszélés jelentős részében az alperes által fizetendő összeg volt az alku tárgya. Ez pedig nem jogkérdés, jogi szakértő igénybevételét ez nem indokolta. A megbeszélés során felmerült egyetlen jogkérdés a végkielégítés mértéke volt, amelyet a felperes a jogszabályoknak megfelelően jelölt meg, az alperesi ügyvezető tévedését korrigálva a felperesnek igazat adott.

[46] A közös megegyezés nem minősül a munkáltató vagy a munkavállaló számára a munkaviszony megszüntetés kötelező módjának, ez egy lehetőség, amelyhez mindkét fél beleegyezésére van szükség. Az alperes hivatkozott az EBH2007.1630. számú és az EBH2001.463. számú elvi határozatra.

[47] A felülvizsgálati kérelem azon állítása, mely szerint a közös megegyezés megkötéséhez a felperes azt a feltételt kötötte volna, hogy jogi segítséget kíván igénybe venni, iratellenes megállapítás.

[48] A kényszerhelyzet fennállása, fenyegetés a felperes részéről hangzott el, erre azonban az alperes minden esetben azzal reagált, hogy a közös megegyezés nem kötelező, helyette a felmondást adják át a részére.

[49] A felperes előadásával ellentétben a közös megegyezésre vonatkozó ajánlat térbeli és időbeli megkötése nem volt visszaélésszerű, a munkaviszony megszüntetésére irányuló munkáltatói szándék közlése és a megállapodás megkötésének felajánlása általános módon zajlott.

A Kúria döntése és jogi indokai

[50] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[51] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett – hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.

[52] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. Nem tekinthető a Kúria által hozandó határozat tartalmára vonatkozó kérelemnek, ha az a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és a „jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára” irányul, feltéve, hogy a kérelemből a tartalma szerinti elbírálás elve [Pp. 3. § (2) bekezdés] alapján sem állapítható meg, hogy a fél a jogerős határozat helyett milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont].

[53] Ebből következően csak azon felülvizsgálati érvelés volt jelen eljárásban vizsgálható, amely a fenti előírásoknak megfelelt.

[54] A felperes felülvizsgálati kérelmében úgy fogalmaz, hogy: „kérem a T. Kúriát, hogy jogszabálysértésre figyelemmel a Budapest Környéki Törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet megváltoztató 8.Mf.20.655/2018/7. számú ítéletét helyezze hatályon kívül, és utasítsa új eljárás lefolytatására azzal, hogy kötelezze a másodfokú bíróságot a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalára.” Ezen petitumból, valamint a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazottakból azt lehetett megállapítani, hogy a felperes a fellebbezése szerinti álláspontjának megfelelő határozat meghozatalát kérte az eljárás lefolytatását követően. A felülvizsgálati kérelemből – tartalma szerint – tehát meg lehetett állapítani, hogy a felperes a jogerős ítélet helyett milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, ezért a Kúria az abban foglaltakat érdemben vizsgálta.

[55] A felperes jogszabálysértésként az Mt. 7. § (1) bekezdését, 21. § (1) bekezdését és 28. § (4) bekezdését jelölte meg, így ebben körben volt mód a felülvizsgálati eljárásban állást foglalni. A Pp. 206. §-ában írtak megsértését a jogszabályhely megjelölésével a felperes nem panaszolta, ezért a másodfokú eljárásban megállapított tényállás volt jelen eljárásban is irányadó.

[56] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen foglalt állást arról, hogy a megbeszélés során a felperesnek két választási lehetősége volt: a munkáltató felmondását fogadhatta el, vagy – az egyébként rá nézve kedvezőbb feltételeket tartalmazó – közös megegyezést. Az utóbbi vonatkozásában a munkáltató azt az elvárást fogalmazta meg, hogy az ajánlat adott helyen és időben érvényes. Ezen kikötése nem ütközött jogszabályba, és önmagában az sem, hogy az alperes a felperesnek a döntésnél a jogi képviselővel konzultálást nem engedte. A megállapított tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint ugyanis a felperes az azonnali hatályú felmondás lehetőségével reálisan nem számolhatott, mert a munkáltató következetes álláspontja az volt, hogy amennyiben a felperes nem fogadja el azt a közös megegyezést, amelyet az ő kívánságának megfelelően módosított, úgy a jogviszonyát felmondással fogják megszüntetni. Peradat, hogy a munkáltató képviselői tájékoztatták a felperest arról is, hogy amennyiben a felmondást választja, úgy jogi képviselővel eljárva az abban foglaltakat esetleg bíróság előtt is támadhatja. A bizonyítékok alapján nem igazolható többlet tényállási elem hiányában a felperes állítása, hogy a helyzetet objektíven „zsarolásként” élhette meg, és akaratot hajlító kényszerhelyzetben írta alá a megállapodást. Tekintettel arra is, hogy az aláírásra a munkáltató (rendes) felmondási szándékának közlését követően került sor. Megtévesztésre pedig kizárólag a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott.

[57] A felperes az eljárás során a munkáltató joggal való visszaélését állította, azonban nem tudott olyan körülményt megjelölni, amely a jogi képviselő igénybevételének hiánya miatt érdekérvényesítésében akadályozta volna, vagy emiatt esett el olyan járandóságtól, amire jogszerűen igényt tarthatott volna.

[58] A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította a rendelkezésre álló bizonyítékok – különösen a hangfelvétel – alapján, hogy a munkáltató akadályozta a megfontolt döntés meghozatalában, illetve, hogy a felek nem a megállapodás részleteiről tárgyaltak. A – felperes által sem vitatott – nyugodt légkörben zajló megbeszélésen az alperes biztosította a felperes részére a közös megegyezés tanulmányozását, a kérdéseire válaszolt, a kérelmére az abban foglaltakat módosította is. A döntés meghozatalában a felperest nem sürgette, azt a körülményt pedig, hogy a felperes a munkáltatótól téves tájékoztatást kapott volna, csak állította, de nem bizonyította.

[59] A fentiek alapján a másodfokú bíróság helyes következtetésre jutott, amikor kifejtette, hogy az alperes az ajánlati kötöttségre vonatkozó szabályokat betartotta. Ennek keretében határozta meg a megállapodás megkötése feltételeit, köztük azt, hogy az ajánlat addig érvényes, amíg a helyiségben tartózkodik a felperes. Alperes célja nem a felperes jogainak korlátozása volt, hiszen a megállapodás megkötésére törekedett. Ezáltal nem sérült az Mt. 7. §-a, és nem volt megállapítható, hogy a felperest jogellenes fenyegetéssel vették rá a rá nézve kedvező megállapodás megkötésére [Mt. 28. § (4) bekezdés].

[60] A felperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 21. § (1) bekezdésében foglaltak megsértését állította arra hivatkozva, hogy a munkáltató nem tagadhatja meg a jogi képviselő igénybevételének lehetőségét, ha azt a munkavállaló igényli. A felperes erre a megelőző eljárás során nem utalt, így ezt jelen eljárásban már nem tehette [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH.2002.29., BH.2002.283.]. Erre nem hivatkozhatott akkor sem, ha az Mt. 21. § (1) bekezdését a kérelemnek megfelelően a másodfokú bíróság vizsgálta, azonban egészen más szempontok szerint értékelte. Azt a körülményt vonta vizsgálódási körébe, hogy a megállapodást megtámadó nyilatkozatot a felperes helyett a jogi képviselője megtehette-e.

[61] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 2. §-át megjelölve állította, hogy az alperes a másodfokú bíróságot „megfenyegette”, ezáltal elfogulttá tette. A felperes erre a körülményre a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja szerint korábban nem hivatkozott, és jelen eljárásban sem tett konkrét tényelőadást, amely ezt alátámasztaná, így mindez nem volt értékelhető.

[62] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében.

Záró rész

[63] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kell fizetnie.

[64] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.

, 2019. május 8.

Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró