Court dismissed appeal in sales contract dispute, upholding lower court's finding that ownership did not return to seller.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.22.341/2017/5.

A tanács tagjai: dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, dr. Magosi Szilvia előadó bíró, dr. Madarász Anna bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Dr. Maráczi Zsolt és Társai Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Maráczi Zsolt ügyvéd) és Janitsáry Ügyvédi Iroda.; ügyintéző: dr. Janitsáry Iván ügyvéd)

Az I. rendű alperes:

A II. rendű alperes:

Az I. rendű alperes képviselője: dr. Soós Judit ügyvéd

A II. rendű alperes képviselője: Dr. Nagy Sándor Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Nagy Sándor ügyvéd)

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.162/2017/6-I.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 38.G.41.358/2015/68.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint eladó és a B-A Zrt. (a továbbiakban: B-A) mint vevő között adásvételi szerződés jött létre repcemag értékesítésére. A felperes átadott 2273,116 tonna repcemagot, a B-A a vételárból nem fizetett meg 1.224.763 eurót. A felek 2008. október 1-jén kelt megállapodása tartalmazza, hogy a B-A a tartozását nem vitatja, a megállapodás aláírásával kifejezetten elismeri. A megállapodás 4/a. pontja szerint az átadott áruból 1754,46 tonna repcemag a S. Ipari Telep D01 raktárába, a 4/b. pont szerint 518,496 tonna repcemag pedig a S. Ipari Telep, H. Közraktár közraktári jegy alapján, tételszám alatt került elhelyezésre. A szerződés 5. pontjában a felek kijelentették, hogy az áru - a vételár megfizetésének elmaradására tekintettel - az eladó tulajdonát képezi, azzal kizárólag ő jogosult rendelkezni és a vevő a hozzájárulásának hiányában az árut nem terhelheti meg, nem értékesítheti és nem adhatja harmadik személyek birtokába. A 6. pontban a felek megállapodtak abban, hogy a 4/a. pontban megjelölt árut 2008. október 10-ig a vevő az eladónak átadja. Az árukészlet elszállításáról az eladó gondoskodik. Az elszállítás konkrét időpontját az eladó határozza meg. A 7. pont szerint addig az időpontig, amíg az eladó a terméket el nem szállítja, a vevő az árukészletet a felelős őrzés szabályai szerint köteles tárolni. A vevő az árukészlet elszállítása során köteles együttműködni az eladóval. A 8. pont tartalmazza, hogy a vevő vezérigazgatója büntetőjogi felelősséget vállal arra vonatkozóan, hogy az 5. pontban rögzített árukészlet elszállításkor az eladó rendelkezésére fog állni. A 9. pontban a vevő hozzájárult ahhoz, hogy az eladó saját szervezésében őrző-védő személyzetet biztosítson az áru biztonságos megőrzésére. Az eladó által delegált személyeket a vevő köteles a bérlemény területére beengedni, feladatuk ellátásához szükséges minimális feltételeket részükre biztosítani. A 10. pontban foglaltak szerint a vevő hozzájárult ahhoz, hogy az eladó a megállapodás aláírásával egyidejűleg a tulajdonát képező árukészletet külön csomagolással, illetve jelzéssel (megkülönböztető táblával) lássa el. A 11. pont szerint a vevő a 4/b. pontban foglalt áru helyett azonos mennyiségű árut áttárol a D01 raktárba.

[2] A felperes ezt követően megkísérelte az áru elszállítását, de nem járt eredménnyel, mivel a D01 raktárat a H. Zrt. plombával látta el és arról tájékoztatta, hogy az áruval csupán a közraktári jegyek birtokosa jogosult rendelkezni.

[3] A felperes keresete alapján eljárt Békés Megyei Bíróság a 2009. április 2-án meghozott 3.G.40.013/2009/5. számú ítéletével - melyet a Szegedi Ítélőtábla a 2009. november 27. napján meghozott Gf.I.30.295/2009/2. számú ítéletével helyes indokai szerint helybenhagyott - kötelezte a B-A-t, hogy 15 napon belül adjon ki a felperesnek 2263,796 tonna repcemagot, a repcemag kiadásának hiányában pedig 15 napon belül fizessen meg 1.022.783 eurót. Az ítélet indokolása szerint a felek között érvényesen létrejött és jogokat, valamint kötelezettségeket keletkeztető szerződés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kiadni kért termény tulajdonosának a felperes tekinthető. Ezért amennyiben az alperes rendelkezik a termény tényleges birtokával vagy a birtokláshoz szükséges egyéb jogosítványokkal (közraktári jegyek), úgy az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 193. § (1) bekezdése alapján köteles a mennyiségében módosított és egyébként általa is elfogadott mennyiségű repcemagot a felperesnek kiadni. Amennyiben pedig a kiadásra nincs mód, úgy másodlagosan a termék mennyiségéhez igazított ellenérték megfizetése terheli.

[4] A C-Zrt. 2009. április 1-jén közraktári jegy bevonási bizonylatot állított ki a S.Ipari Parkban raktározott áruról, mely tartalmazza, hogy a B-A számára felszabadított összesen 7.670 tonna árut, a B-A pedig elismeri, hogy az áru átvétele az áru tárolási helyszínén ténylegesen korábban már megtörtént.

[5] A 2009. április 24-étől felszámolás alatt álló B-A 2009. július 8-án birtokvédelmi eljárást indított a H. Zrt. és a jelen per I. rendű alperese ellen arra hivatkozással, hogy a S. Ipari Park területén fellelhető repcemag egy része a felszámolási vagyonba tartozik, más része pedig egykori üzleti partnerei tulajdonát képezi és kérte, hogy a jegyző tiltsa el a H. Zrt.-t és a jelen per I. rendű alperesét a S. Ipari Park területén fennálló birtokháborítástól, tiltsa meg a további kitárolást. A jegyző a 2009. június 13-án meghozott, a birtokvédelmet kérő személye vonatkozásában 2010.

április 14-én kijavított határozatával helyt adott a birtokvédelmi kérelemnek. A H. Zrt. és a jelen per I. rendű alperese kereseti kérelmet terjesztett elő a kijavított jegyzői határozat megváltoztatására és a birtokvédelem iránti kérelem elutasítására, melyet arra alapított, hogy közraktározott áruról van szó és arra a B-A-t mint a raktár bérbeadóját nem illeti meg birtokvédelem. A Gyulai Városi Bíróság a 2010. augusztus 31-én meghozott 2.P.20.348/2010/17. számú ítéletével megváltoztatta a birtokvédelmi kérelemnek helyt adó határozatot és elutasította a birtokvédelem iránti kérelmet.

Az ítélet indokolása szerint a jelen per I. rendű alperese a H. Zrt. által kiállított közraktári jegyek birtokosaként kezdett rendelkezést 2009 márciusában a közraktárral és a letevő M. Kft.-vel (a továbbiakban: M. Kft.) való megállapodás alapján a S. Ipari Park területén a B-A-tól bérelt raktárakban a H. Zrt. által közraktározott áru vonatkozásában. A birtokvédelem az 1996. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Krtv.) 20. § (6) bekezdése szerint a H. Zrt.-t illeti meg. A B-A hivatkozott rá, de birtokvédelmi kérelmében mennyiség szerint nem jelölte meg és a jegyző birtokvédelmi határozata sem tartalmazza, hogy saját tulajdonú repcével is rendelkezik a S. Ipari Park területén. A C.

Zrt. által kiállított közraktári jegy bevonási bizonylat az áru jellegét nem tartalmazza, több mint két hónappal a birtokvédelmi eljárás megindítása előtt kelt, önmagában nem bizonyítja, hogy a B-A a birtokvédelmi eljárás megindításakor tárolt-e egyáltalán a S. Ipari Park területén nem közraktárba vett repcét. A per felperesei a közraktárba vett repce birtoklásával, az azzal való rendelkezéssel birtokháborítást nem követhettek el.

[6] A felperes hitelezői kifogást terjesztett elő a B-A-val szembeni felszámolási eljárásban, és arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy adjon ki 2263,796 tonna repcemagot. A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felszámolás során nem volt megállapítható, hogy olyan repcemennyiség lenne a birtokában, amely ne állt volna a C. Zrt. vagy a H. Zrt. „zárolása" alatt. Az adósnak nem volt árujegy a birtokában, amellyel a repce tulajdonjogát igazolhatta volna. A C. Zrt. 2009. április 1-jén felszabadított az adós javára 7.670 tonna repcét, amely a S. Ipari Parkban volt elhelyezve, és amely a H. Zrt. által is zár alá volt véve. Ebből az áruból szállított el a jelen per I. rendű alperese mint a közraktári jegyek birtokosa annyit, hogy a birtokvédelmi határozat nyomán megszűnt kitárolást követően abból mintegy 2200 tonna maradt a közraktárban. Ez a mennyiség a négy hitelező által bejelentett tulajdoni igények, valamint a jelen per I. rendű alperese igényének kielégítésére nem elegendő. A bíróság (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.639/2010/2.) a felperes kifogását elutasította. A rendelkezésre állt iratok alapján azt állapította meg, hogy az adós a felszámolás kezdő időpontjában a kiadni kért termény tényleges birtokával már nem rendelkezett, és arra vonatkozó közraktári jegyek sincsenek a birtokában. A kifogásoló hitelező ennek ellenkezőjét nem tudta bizonyítani. A hitelezőnek az ellenérték iránti igénye olyan pénzkövetelés, amelyet a felszámolási eljárásban hitelezői bejelentés útján, a nyilvántartásba vételi díj megfizetésével érvényesítheti.

[7] Az I. rendű alperes mint hitelező a hitelt felvevő B-A-val 2008. február 5-én, M. Kft.-vel 2008. június 30-án kötött közraktárjegy fedezetes standard hitelszerződést. A szerződések biztosítékát képezte: értékpapír óvadék, zálogjog a közraktárba helyezett árun, közraktárjegy árujegy részének letétbe helyezése. Az I. rendű alperes üzletfelei kötelesek voltak a kölcsönök lehívásához kapcsolódó közraktári jegyek üres forgatmánnyal ellátott zálogjegy részét a folyósítást megelőzően óvadékul az I. rendű alperes birtokába adni. A szerződő felek a közraktári jegyek zálogjegy részének forgatásával a tartozás biztosítására a folyósított kölcsön és járulékai erejéig jelzálogjogot alapítottak az árun a hitelező javára. A hitelt felvevők a közraktári jegyek árujegy részét üres forgatmánnyal ellátva letétbe helyezték az I. rendű alperesnél és felhatalmazták, hogy amennyiben biztosítéki joga alapján a zálogjegyeket bármely harmadik személy részére értékesíti, akkor a zálogjegyekhez kapcsolódó árujegyeket ugyanazon harmadik személy részére a letétből kiszolgáltassa. A hitelszerződések 11.3.3. pontja tartalmazta, hogy amennyiben az adós a szerződésből eredő bármely fizetési kötelezettségét az esedékességkor nem teljesíti, az I. rendű alperesnek jogában áll a zálogjegyeket bármely harmadik személyre átforgatni, eladni, a zálogjegyekre mint értékpapírra vonatkozó óvadéki jogot érvényesíteni, vagy a Krtv. rendelkezései szerint a közraktározott árut értékesíteni és a megtérülést a tartozás törlesztésére fordítani.

[8] Az M. Kft. és a II. rendű alperes 2009. május 12-én adásvételi szerződést kötöttek 1500 tonna +/- 10% repcemagra, amely a szerződés szerint a C. Zrt. makói telepén volt művi tárolásban. Az eladó kijelentette, hogy a H. Zrt. által kiállított 098586 sorszámú közraktári jegy által megtestesített áru a kizárólagos tulajdonát képezi. A vevő tudomásul vette, hogy az árut megtestesítő közraktári jegyek átvételére és a közraktári jegyek alapján az áru feletti rendelkezésre és birtokbavételre a vételár összegének az I. rendű alperes megjelölt bankszámláján történő jóváírását követően jogosult. Az eladó kijelentette, hogy a közraktári jegyet üres forgatmánnyal látta el, a közraktári jegy az I. rendű alperes őrizetében van és a vételár megfizetéséig az I. rendű alperes birtokában és őrizetében marad. A szerződés záradékának aláírásával az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben a szerződésben meghatározott vételár teljes összege a megjelölt bankszámlán jóváírásra kerül, a birtokában és őrizetében lévő közraktári jegyet visszaszolgáltatja a közraktár részére.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes végleges keresetében elsődlegesen a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kártérítés címén kérte kötelezni az I. rendű alperest 1.022.783 euró és 2010. május 14-től a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Másodlagos keresetében a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján a 2263,796 tonna repce helyébe lépő összeg, 1.022.783 euró és kamatai megfizetésére tartott igényt. Harmadlagosan a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján az I. rendű alperestől a 2.263,796 tonna repce kiadását követelte. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy a perben nem álló M. Kft. eladó és a II. rendű alperes vevő között 2009. május 12-én kelt, 1500 tonna repcére kötött adásvételi szerződés színleltsége okán érvénytelen.

[10] A kereset ténybeli alapjául előadottak szerint a S. Ipari Park területén a B-A felelős őrzésében volt a felperes tulajdonát képező 2263,796 tonna repcemag. Ezt a Békés Megyei Bíróság és a Szegedi Ítélőtábla ítélete megállapította. Az elsőfokú ítélet rögzíti azt is, hogy amennyiben a B-A rendelkezik a kiadni kért terménymennyiség birtokával vagy a birtokláshoz szükséges közraktári jeggyel, úgy az ítéletben meghatározott mennyiségű repcemagot köteles kiadni a részére. A S. Ipari Telepen a B-A a 01/A/1, 01/A/2 jelű raktárakban összesen 5.700 tonna, a D jelű raktárban 1970 tonna, mindösszesen 7.670 tonna repcét helyezett el a C. Zrt.-nél mint közraktárnál. A közraktár felszabadította a repcemagot, melyből 2263,796 tonna a felperes tulajdona. A B-A ebből azért nem tudta kiadni a felperes részét, mert azt az I. rendű alperes elvonta, ezáltal a felperesnek kárt okozott. A 01/A/1, 01/A/2 raktárakból az I. rendű alperes 4680 tonna (a nyilatkozata szerint 5.025 tonna) repcét szállíttatott el, értékesített a ...Zrt. és a II. rendű alperes részére. Az I. rendű alperesnek nem volt jogcíme az eladásra, a H. Zrt. nyilatkozata nem adott jogot a számára, hogy más tulajdonosok terményét eladja. A H. Zrt. pár közraktári jegyet papíron hozzárendelt a 01/A/1 és a 01/A/2 raktárakhoz, valamint az ezekből áttárolt terménymennyiséghez. A hozzárendelés azonban nem teremtett közraktári jogviszonyt, a 01/A/1, 01/A/2 raktárakban a C. Zrt. végzett közraktározást. Az, hogy ezekhez a raktárakhoz a H. Zrt.-nek bármilyen köze van, csupán azon alapul, hogy 2008. október 2-án éjszaka ezekre a raktárakra is matricákat ragasztatott fel. A raktárakban tárolt terményekkel kapcsolatban az I. rendű alperes semmilyen közraktári jogviszonyt nem tudott igazolni. A felperes tulajdonát képező termények eladója valójában az I. rendű alperes volt, az adásvételi szerződésekben a kérésére eladóként feltüntetett M. Kft. semmilyen valós szerepet nem játszott az ügyletekben. Az I. rendű alperes által megkötött hitelszerződések egyértelműen rögzítették, hogy amennyiben az üzletfél nem fizet, az I. rendű alperes értékesíti a közraktározott árut. A II. rendű alperessel kötött 2009. május 12-i adásvételi szerződés az eladó személyét és a vétel tárgyát illetően színlelt.

[11] A felperes álláspontja szerint a perben bizonyította: a per tárgyát képező készleten tulajdonjoga áll fenn 2008. október 1. napjától; 2009. április 1. napján a tulajdonát és a kereset tárgyát képező mennyiségű repce volt a S. Ipari Park területén; az I. rendű alperes vitte el (adta el) jogellenesen a repcét; a jogellenes elszállítás és a kár között okozati összefüggés van; mennyi a akár összege. Az alperes semmivel sem tudta igazolni, hogy a S. Ipari Park 01/A/1, 01/A/2 raktárakban elhelyezett közraktári árura vonatkozó közraktári jegye lett volna és semmilyen jogcímet nem tudott igazolni az ezekben a raktárakban volt terményekkel kapcsolatban. Igazolást nyert, hogy ennek ellenére ezekből a raktárakból is elszállíttatott és eladott legalább 4680 tonna terményt.

[12] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy hitel-jogviszonyban állt a B-A-val és az M. Kft.-vel. A folyósított hitel biztosítékaként a B-A adóstól 10.100 tonna repcéről kiállított közraktári jegyet (2500 tonna C. Közraktár, 7.600 tonna H. Közraktár által zárolt), az M. Kft. adóstól 21.750 tonna repcéről kiállított (H. Közraktár által zárolt) közraktári jegyet kapott. Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása feljogosította a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére. A közraktáraktól a birtokában lévő közraktári jegyek által tanúsított teljes árumennyiségre igényt tartott, de 2008. szeptember végén, októberben tartott ellenőrzések után kiderült, hogy a S. Ipari Parkban művi közraktárazott áruból jelentős mennyiség nem fellelhető. A B-A hitelének fedezetét képező közraktári jegyek közül a C. Közraktár Zrt. által 2500 tonna repcéről kiállított közraktári jegyeket 2009. május 27-én létrejött adásvételi szerződéssel a P. Kft. részére értékesítette. A B-A által felvett hitel biztosítékaként átadott közraktári jegyek közül 7.600 tonna repcéről szóló közraktári jegy fedezetlen maradt, a közraktári áru nem került kiszolgáltatásra. Az M. Kft. a jóváhagyásával értékesített 14.100 tonna közraktári árut harmadik fél (a II. rendű alperes, illetőleg a Zrt.) részére. A vevő által teljesített vételár az M. Kft. hitelszerződésből eredő tartozásának törlesztésére fordítódott. Az M. Kft. által felvett hitel biztosítékaként átadott közraktári jegyek közül 7.650 tonna repcéről szóló jegy fedezetlen maradt, a közraktári áru nem került kiszolgáltatásra.

[13] A bank a közraktári jegyek birtokosa volt, azokat jogszerűen szerezte meg és a jegyek felhasználása, az igény érvényesítése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A felperes által kifogásolt magatartások okszerűen más felekhez kapcsolódhatnak, a közraktározásban résztvevő más felek felelősségi körébe tartoznak. Nem tartozik a bank felelősségi körébe, hogy milyen árut, mely raktárban, hogyan zártak le a közraktárak és az sem, hogy a mások által végzett árumozgatások át/és kitárolások hogyan történtek. A felperes egyidejűleg állít egymást kizáró tényeket, amikor azt állítja, hogy a tulajdonát képező repce a B-A felelős őrzésében volt, illetve azt a B-A letevőként - saját tulajdonaként - közraktárba helyezte. A valótlan letevői/tulajdonosi nyilatkozattal a B-A megtévesztette a közraktárat és a finanszírozó bankot is, ha valóban a felperes tulajdonát képező repcéről állította, hogy az övé. A B-A a közraktározás időtartama alatt nem tartotta felelős őrzésében a repcét. Ha valós, létező készlet felszabadítása történt 2009. április 1-jén, akkor sem állítható, hogy abban benne volt a felperes áruja, mivel a S. Ipari Parkban elhelyezett repcére többen, a felperessel azonos jogcímen rendelkező beszállítók, illetve a felperesét megelőző jogcímmel rendelkező közraktár is igényt tartottak. A jelen perben nem vitatott, hogy a S. Ipari Parkban a perbeli időszakban jelentős közraktári készlethiány volt.

[14] A felperes a tulajdoni igényét arra a feltevésre alapítja, hogy a C. Zrt. iratain az a raktár került feltüntetésre, amiről a B-A korábban, 2008-ban azt nyilatkozta, hogy ott található a felperes áruja. Az I. rendű alperes álláspontja szerint a B-A-tól származó nyilatkozatok részben valótlanok, részben egymásnak ellentmondóak voltak. Önmagában ez a nyilatkozat nem biztosítja felperes jogait harmadik személyekkel szemben. Az a felperes által kifogásolt magatartás, miszerint a felszabadított készletből a felperes tulajdonát képező repcét a B-A vissza akarta adni, de erre nem kerülhetett sor, mert a H. Zrt. „rázárt erre a készletre", nem esik az I. rendű alperes felelősségi körébe. Az I. rendű alperesnek nem volt ráhatása, hogy a közraktári áru kiszolgáltatása honnan történik. Az, hogy az áru melyik raktárból került kiadásra, nem az ő, hanem a közraktárak és a raktár tulajdonosa/bérbeadó döntésén alapult. Az, hogy a közraktári áru nem onnan került esetleg kiadásra, ahova azt eredetileg elhelyezték, nem jelent jogellenességet és az ebből eredő esetleges követelés nem a jegybirtokossal, hanem a közraktárral szemben érvényesíthető. Az elsődleges kereset vonatkozásában a felperes nem igazolta az I. rendű alperes legitimációját, nem bizonyította az őt ért kárt, valamint azt, hogy az az I. rendű alperes jogellenes magatartása folytán érte.

[15] A Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapított kereseti kérelme vonatkozásában a felperes nem bizonyította tulajdonjogát. Nem mutatta be és nem igazolta, hogy a tulajdonosi jogosítványok hogyan érvényesültek az általa történt beszállítás és az I. rendű alperes terhére rótt kiszállítás között. A kereseti tényállításból hiányzik annak előadása, hogy az I. rendű alperes mikor fosztotta meg őt a dolog birtokától. Az I. rendű alperes terményt soha nem birtokolt, így a felperes áruját sem, ezért annak birtoklásában nem zavarhatta meg.

[16] A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az adásvételi szerződés nem színlelt, nem leplez más szerződő felet, vagy más szerződési akaratot. Vitatta, hogy a repce a felperes tulajdonában állt 2009-ben.

Az első- és másodfokú ítélet

[17] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.000.000 forint + áfa, míg a II. rendű alperesnek 50.000 forint + áfa perköltséget.

[18] Indokolása szerint a perben feltárt tényállásból megállapítható volt, hogy az I. rendű alperes a közte és a B-A között fennállt hitelszerződések fedezetét képező közraktári jegyek birtokába került és e közraktári jegyek alapján fordult a közraktárak felé. Nem merült (nem is merülhetett) fel adat arra, hogy a S. Ipari Park területéről nem közraktárba elhelyezett árut szállíttatott volna el önkényesen, ezáltal felróhatóan, illetve jogellenesen. Az I. rendű alperes nem tanúsíthatott jogellenes magatartást azzal, hogy a birtokába került kötelmi jogcímen megszerzett közraktári jegyek alapján járt el és kérte az áru kiszolgáltatását. A kártérítés törvényi elemei közül a jogellenesség nem volt megállapítható, ezért a felperes kártérítési keresete alaptalan.

[19] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapított kereset vonatkozásában rámutatott arra, hogy a felperes és a B-A közötti adásvételi szerződés alapján az eladott repcemennyiség a B-A birtokába került, így a tulajdon átruházása megtörtént. A felperes által hivatkozott ítélet alapján azonban a felperes nem lett ismét tulajdonosa a 2263,796 tonna repcének, mivel azt általa sem vitatottan a B-A nem adta a felperes birtokába, illetve a birtokba adást esetlegesen megtestesítő közraktári jegyet sem adta át. A B-A a továbbra is nála maradt árukészletre felelős őrzést vállalt. A Ptk. 117. § (2) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesültek. A felperes tulajdoni igénnyel léphet fel, de nem az I. rendű alperessel szemben, így a vonatkozásában nincs kereshetőségi joga. A felperes az általa hivatkozott ítélet alapján végrehajtást is kezdeményezhetett volna a B-A ellen.

[20] Nem volt megalapozott az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett kereset sem.

[21] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 500.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget.

[22] Indokolása szerint nem érinthette az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést, mivel az jogerőre emelkedett [Pp. 228. § (4) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság nem követett el olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely szükségessé tette volna a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján az eljárás megismétlését. A kereset érdemi elbírálásához szükséges tényállás a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, további bizonyítás nélkül, ezért a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján sem volt ok az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére.

[23] A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás során csatolt iratok alapján a tényállást kiegészítette a Békés Megyei Bíróságon 3.G.40.067/2008. számon, a Gyulai Városi Bíróságon 2.P.20.348/2010. számon folyamatban volt ügyben hozott ítéletekkel és a Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.639/2010/2. számú határozatával.

[24] A felperes fellebbezését akként vette figyelembe, hogy az arra alapította az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló kérelmét, miszerint az I. rendű alperes megsértette a Ptk. 200. § (1)-(2) bekezdésének, 3. § (1) bekezdésének, 4. § (1) és (4) bekezdésének, 98. §-ának, 112. § (1) bekezdésének, 115. § (3) bekezdésének, 338/B. § (1) bekezdésének, 339. § (1) bekezdésének és 344. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit. A más személy tulajdonában álló termények jogalap nélküli értékesítésének rosszhiszemű megszervezése, az abban való bármiféle részvétel jogellenes magatartásnak minősül. A felperes erre tekintettel kérte az I. rendű alperes kereset szerinti marasztalását. Amennyiben ezt a hivatkozást a bíróság nem fogadná el, úgy az I. rendű alperes jogellenes magatartásaként azt jelölte meg, hogy eladóként vett részt a tulajdonát képező termények értékesítésében. Végső soron az I. rendű alperes jogellenes magatartásaként arra hivatkozott, hogy színlelt szerződéseket szervezett meg, amelyeknél valójában ő volt a termények eladója. Az utóbbira tekintettel elsődlegesen a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a per tárgyát képező adásvételi szerződés színleltség miatti érvénytelensége folytán 623.898 euró és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését, figyelemmel arra, hogy a II. rendű alperes 1373 tonna terményt vett meg. Másodlagosan a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján kért ezen összeg erejéig marasztalást. Harmadlagosan ugyanezen jogszabályi rendelkezésre hivatkozással 1373 tonna repcemag kiadására kérte kötelezni az I. rendű alperest. Arra az esetre, ha a bíróság nem fogadná el mindezen érveléseit, úgy jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kérte a marasztalását 158.465.720 forint és kamatai erejéig. Előadta e körben, hogy a vagyoni előny összegét arra figyelemmel határozta meg, hogy az I. rendű alperes 70.000 forint/tonna áron adta el a terményt.

[25] A felperes keresetében a kártérítési igényét a másodfokú tárgyaláson megerősített nyilatkozatával arra alapította, hogy a megjelölt mennyiségű termény a tulajdonában állt és őt tényleges kár (damnum emergens) érte az I. rendű alperes jogellenes magatartása folytán. A kereset további jogalapjaként megjelölt Ptk. 115. § (3) bekezdése szerinti tulajdoni pert csak a tulajdonos indíthat. A jogalap nélküli gazdagodás megállapításához pedig az szükséges, hogy az előnyhöz a kötelezett más rovására jusson. A kereset valamennyi jogcíme alapján tehát a felperesnek a másodfokú bíróság álláspontja szerint mindenek előtt bizonyítania kellett a tulajdonjogát, ehhez kapcsolódóan a tulajdonszerzés módját.

[26] Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki a Ptk. 117. § (2) bekezdése alapján abból, hogy a dolog tulajdonjogának a megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. A másodfokú bíróság ebben a körben utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel azt emelte ki, hogy a felperes és a B-A közötti adásvételi szerződés alapján a felperes a terményt átadta, ezért a B-A tulajdonjogot szerzett. A tulajdonjog megszerzését a jogcím (a szerződés) utólagos megszűnése nem érinti. Amennyiben a felek a szerződést felbontják, az eredetileg érvényesen létrejött jogcím utólag megdől, ez azonban nem érinti a korábban végbement tulajdonátruházás érvényességét, létrejöttét (BH1989. 409.). A tulajdonjog ismételt megszerzéséhez szükséges lett volna az is, hogy az adásvételi szerződés felbontásán túl a B-A át is adja a felperes részére a terményt.

[27] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes tulajdonjogát az általa hivatkozott ítéletek alapján sem lehetett megállapítani. A Pp. 229. § (1) bekezdésének megfelelő értelmezéséből következően az anyagi jogerő tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el (BH2002. 235.). A Békés Megyei Bíróság előtt indult perben a felperes kötelmi jogcímet jelölt meg, hiszen az adásvételi szerződést felbontó megállapodásra hivatkozott. A Békés Megyei Bíróság ítéletének indokolása valóban tartalmazza, hogy a felperes tulajdonosnak tekintendő, ez azonban nem egyenértékű a tulajdonjog fennállásának megállapításával és az első-, valamint a másodfokú határozatból is kitűnik, hogy a bíróság a keresettel egyezően a felek közötti szerződés alapján kötelezte a B-A-t az ingó kiadására, annak hiányában pedig az ellenérték megfizetésére. Mindezekből az következik, hogy a perben a bíróság a kereset alapján csak arról hozhatott döntést, hogy a megállapodás folytán a B-A köteles-e kiadni a kért repcemennyiséget vagy megfizetni annak ellenértékét. A keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények köre és a jogi okfejtés csak a kereset tárgyává tett szerződésre, az abból eredő jogokra, illetőleg kötelezettségekre terjed ki. A perben a bíróságnak nem kellett állást foglalnia arról, hogy a felperes ismét tulajdonosa lett-e az adott termény mennyiségnek, ezáltal az ezzel kapcsolatos, a felperes által hivatkozott és az indokolásban található megállapításhoz anyagi jogerő nem kötődik.

[28] Mindezek alapján a jelen perben az volt megállapítható, hogy a felperes nem tulajdonosa a per tárgyát képező repcének, ezért sem kártérítési, sem tulajdoni igénye, sem pedig a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett követelése nem lehet megalapozott.

[29] A másodfokú bíróság mindezeken túl arra is rámutatott, hogy a felperes kártérítési keresete az ok-okozati összefüggés hiányára tekintettel sem alapos. A felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az I. rendű alperes magatartása szükségszerű feltétele volt az eredménynek, enélkül a kár nem következett volna be. A felperes tényállítása az volt, hogy amennyiben az I. rendű alperes nem szállítja el az árukészletet, nem szervezi meg az eladást, illetve nem adja az árut el, akkor a B-A-tól megkapta volna az őt megillető terménymennyiséget. A másodfokú bíróság szerint ezt az állítást a rendelkezésre álló, a tényállás kiegészítésében részletezett adatok és körülmények nem támasztották alá. A BIO-MA a vele szemben indított perben a felperes keresetének elutasítását kérte, majd a marasztaló ítéletet megfellebbezte, melyből az következik, hogy önként nem kívánt teljesíteni. Ezt támasztja alá az is, hogy a felszámoló a felperes felszámolási kifogásának elutasítását kérte. A B-A részéről nemcsak a szándék, hanem a tényleges lehetőség sem volt meg az árukészlet átadására, ugyanis az a C. Zrt. felszabadítása ellenére sem került birtokába. A Gyulai Városi Bíróság a jelen bíróságot is kötő ítéletében állást foglalt a birtokláshoz való jogról. Az ítéletből az állapítható meg, hogy a H. Zrt.-vel és a jelen per I. rendű alperesével szemben a B-A nem volt jogosult birtoklásra. Mindebből az következik, hogy az I. rendű alperes kifogásolt magatartása nem volt szükségszerű feltétele a létrejött eredménynek és nincs is releváns kapcsolatban a bekövetkezett kárral. Az okozati összefüggés fennállását az is cáfolja, hogy a felperes előadása szerint a felszabadított 7.670 tonna repce volt a fedezete a követelésének, az I. rendű alperes pedig 5.025 tonna elszállítását ismerte el, melyből az következik, hogy a különbözetből a B-A a felperes igényét kielégíthette volna, amennyiben arra valós szándéka és lehetősége van.

[30] A Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a kár és az okozati összefüggés bizonyítottságának hiánya a felperes kártérítési követelését önmagában megalapozatlanná tette. Szükségtelen volt ezért a perben az I. rendű alperes magatartásának a jogellenességét vizsgálni, ezért a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos megállapításait, érdemben nem foglalkozott a fellebbezés arra vonatkozó érvelésével és nem látott okot a bizonyítás lefolytatására.

[31] A Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapított követelés tekintetében a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy az árukészlet kiadására irányuló tulajdoni igény csak akkor lehetne alapos, ha a felperes bizonyítja, hogy az I. rendű alperes birtoklása fosztja meg a tulajdonjoga gyakorlásától. A felperes azonban ilyen tényállítást nem tett, sőt a másodfokú tárgyaláson azt adta elő, hogy nincs tudomása arról, rendelkezik-e az I. rendű alperes a per tárgyát képező mennyiségű repcével.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet jogerőre nem emelkedett részeire is kiterjedően a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan új, a marasztalásra irányuló kereseti kérelmet teljesítő határozat hozatalát kérte. Indítványozta, hogy a Kúria a hatályon kívül helyező végzésben utasítsa az elsőfokú bíróságot, hogy a Ptk. 117. § (2) bekezdését a bírósági gyakorlattal összhangban alkalmazva értékelje a bizonyítékokat; értékelje, hogy az I. rendű alperesnek volt-e közraktári jogviszonyra alapuló joga a felperes által hivatkozott áru tekintetében; és ennek során vegye figyelembe, hogy a Gyulai Városi Bíróság ítéletének nincs anyagi jogereje a jelen ügyben, hanem a tényeket vizsgálva önállóan döntsön az ok-okozati összefüggésről.

[33] A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet egyik jogszabálysértése a felperesi tulajdonjoggal kapcsolatos, ugyanis az eljárt bíróságok nem alkalmazták a Ptk. 117. § (2) bekezdésének azt a fordulatát, amely szerint a dolog feletti uralom átruházása megvalósulhat fizikai átadás nélkül is. A másik két lényeges jogszabálysértés az ok-okozati összefüggés értékelése során valósult meg azáltal, hogy a másodfokú bíróság olyan, logikailag hibás és inadekvát okkiválasztási teóriát alkalmazott, amely eleve kizárta, hogy a közös károkozók által okozott kár és az egyes károkozói magatartások közötti ok-okozati összefüggés akárcsak elméletileg fennállhasson, ezzel megsértette a Ptk. 339. §-át, 344. § (1) bekezdését, 337. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság ezen kívül - indokolás nélkül - rá kötelezőnek tekintett egy más felek között más joggal kapcsolatban hozott ítéletet (Gyulai Városi Bíróság 2.P.20.348/2010/17.), így elmulasztotta a per lényegi kérdésének önálló vizsgálatát. E következtetése a Pp. 3. § (5) bekezdésébe, a 4. § (1) bekezdésébe vagy a 229. § (1) bekezdésébe ütközik. A Kúria a jogvita lényegi kérdésének vizsgálata esetén döntésével elvonná az I. rendű alperes fellebbezési jogát, így nincs sem elvi, sem gyakorlati lehetőség a másodlagos felülvizsgálati kérelem teljesítésére. A felperes arra az esetre, ha a Kúria ezt máshogy látná, terjesztette elő másodlagosan az új határozat hozatalára irányuló kérelmét, mert a döntéshez szükséges bizonyítékok álláspontja szerint egyébként rendelkezésre állnak.

[34] A felperes felülvizsgálati kérelmében rámutatott arra, hogy a vagyon és a tulajdonjog tárgyai közé nem tehető egyenlőségjel: a vagyonnak jogok és várományok is részét képezhetik, így a vagyon csökkenésének sem előfeltétele, hogy a kárt állító fél tulajdonában álljon az a dolog, amely birtokállapotának megváltoztatása a kárt okozza. Az I. rendű alperes azzal, hogy elszállította az árut, akkor is kárt okozott a felperesnek, ha az nem volt tulajdonos, hiszen jogerős bírósági ítélet szerint a B-A arra volt köteles, hogy 2260 tonna repcemagot adjon ki. Ha az I. rendű alperes ennek fedezetét nem vonta volna el, akkor a felperes érvényt tudott volna szerezni az ítéletnek.

[35] A H. Zrt. a D01 jelű raktár ajtajaira 2008. október 2-án éjjel ráragasztotta a saját nevét tartalmazó matricákat, leplombálta és anélkül, hogy erre bármilyen jogcíme lett volna, kijelentette, hogy az ott lévő áru művi közraktározás alatt áll és csak a közraktári jegy birtokosának adható ki. A B-A-t hitelező I. rendű alperes rosszhiszeműen arra hivatkozva, hogy az így „közraktározott" árunak ő vált a tulajdonosává, elszállíttatott kb. 14.100 tonna repcemagot, ezek között a felperes tulajdonát képező árut és a B-A szabad rendelkezésére álló árut is, és ezen utóbbival elvonta a felperes jogerős kiadási igénye fedezetéül szolgáló árut is. A H. Zrt. és az I. rendű alperes ezáltal a felperesnek kárt okoztak.

[36] Iratellenes és elnagyolt következtetése a másodfokú bíróságnak, hogy a felperes a terményt átadta a B-A-nak, aki ezáltal tulajdont szerzett azon. Csak az 518 tonnás első tételre igaz, hogy azt a felperes átadta, az 1755 tonnás második tétel egy, kizárólag a felperes árujának dedikált raktárba került. A felperes azonban mindkét tétel tekintetében fenntartotta a tulajdonjogát a vételár kifizetéséig. A felbontásnak minősített szerződés csak az első tétel tekintetében minősül felbontásnak, a második tétel tekintetében a szerződés az eladói tulajdonjog fenntartásának megerősítése.

[37] A tulajdonjog sosem szállt át a B-A-ra, melynek bizonyítéka a 2008. október 1-jei megállapodás 5. pontja, a felperesi ügyvezetőnek a büntetőügyben 2009. július 27-én tett tanúvallomása, valamint a jelen perben tett nyilatkozata (24. sz. jegyzőkönyv), a B-A felszámolóbiztosának a jelen perben tett tanúvallomása (24. sz. jegyzőkönyv 7., 10., 11. oldal) és a keresetlevélhez csatolt nyilatkozata (F/3), valamint a felszámolónak az ellene emelt kifogás tárgyában folyamatban volt eljárásban benyújtott 2010. március 8-i nyilatkozata, továbbá az, hogy a B-A az áru kiadása iránt ellene indított perben nem terjesztett elő ellenkérelmet, nyilatkozatai alapvetően a megegyezés megoldás keresésére szorítkoztak.

[38] Amennyiben az áru tulajdonjoga átszállt volna a B-A-ra, akkor a tényekből az következik, hogy vissza is szállt. Az 1755 tonnás tétel tekintetében ez kétséget kizáróan megtörtént, mégpedig 2008. október 1-jén longa manu traditioval azáltal, hogy a B-A ezen terménymennyiség feletti uralmával felhagyott és lehetővé tette, hogy a felperes a dolog birtokát megszerezze. A tulajdonjog ilyen módon történő átruházása szempontjából irreleváns, hogy a felperes végül - a H. Zrt., majd az I. rendű alperes magatartása miatt - elvesztette az áru feletti uralmát. Ugyanez igaz az 518,496 tonna közraktárba adott repcemag helyébe lépő árumennyiségre, amit a B-A a szerződéses vállalása szerint beszállított a D01 jelű raktárba.

[39] A felperes által hivatkozott ítéletek mint okiratok bizonyítják, hogy más bíróságok ugyanazon tényeket hogyan ítéltek meg: a felperest tulajdonosnak tekintették; másrészt a felperes mint eladó és a B-A mint vevő jogviszonyában jogerős ítélet mondta ki a felperes tulajdonjogának fennállását. A felperes nem az ítéletek res iudicata hatására alapította a tulajdonjogát, hanem az azokban értékelt 2008. október 1-jei megállapodás helyes értelmezésére.

[40] A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a Békés Megyei Bíróság előtt indult perben a felperes kötelmi jogcímet jelölt meg. A felperes valójában a tulajdonát képező áruk átadását kérte a keresetében és a tulajdonjoga alapján hivatkozta a Ptk. 193. § bekezdéseit. A Békés Megyei Bíróság és a Szegedi Ítélőtábla egyértelműen a felperes tulajdonjoga alapján kötelezte a B-A-t a 2264 tonna repcemag kiadására.

[41] Az ok-okozati összefüggés vizsgálatára csak a másodfokú eljárásban került sor a jelen perben, mely önmagában korlátozta a felperes fellebbezéshez való jogát. A felperes mindvégig azt állította, hogy az árut valós közraktári jogviszony nélkül önhatalommal lefoglaló H. Zrt. és az így keletkeztetett „közraktári áru" elszállítását jogszabályellenesen és rosszhiszeműen kezdeményező és megszervező I. rendű alperes közösen okozta a kárát. A közös károkozás esetén a helyes okkiválasztási elmélet az, amelyben a bíróság azt vizsgálja, hogy ha egy adott alperes nem felróhatóan járt volna el, akkor azzal elkerülhető lett volna-e a kár bekövetkezése. Az adott esetben, amennyiben az I. rendű alperes jogszabályszerűen járt volna el, a felperes áruja a neki dedikált raktárban maradhatott volna és elszállíthatta volna onnan. Ha az I. rendű alperes nem szállíttatott volna el jogszabályba ütköző módon, közraktári jogviszony nélkül 14.100 tonna repcemagot, akkor a B-A képes lett volna teljesíteni a Békés Megyei Bíróság jogerős ítéletét (2264 tonna repcemag kiadását).

[42] A B-A átadással kapcsolatos szándékának nincs jelentősége, mert végül jogerős ítélet kötelezte őt a kiadásra. A jogerős ítélet kiadási szándék hiányával kapcsolatos következtetése nemcsak irrelevánst, de iratellenes és logikailag hibás. A kiadási szándék nem hiányzott. A B-A a 2008. október 1-jei megállapodásban vállalta a 4.b. pontban foglalt áru helyett azonos mennyiségű áru áttárolását a D01 jelű raktárba. A kiadás iránti perben érdemben nem védekezett, a körülmények megismerése után pedig maga a felszámoló is úgy nyilatkozott, hogy az árut a felperesnek ki kívánta adni. A hitelezői kifogás elutasítását a felszámoló arra hivatkozással kérte, hogy a Gyulai Városi Bíróság előtti birtokper még nem zárult le, másrészt a felszámoló a felperest is felsorolta a 2010. március 8-i észrevételében a jogfenntartással értékesítő hitelezők között, a jelen perben pedig tanúvallomásában úgy nyilatkozott, az volt a véleménye, miszerint a terményeket ezeknek a tulajdonosoknak ki kell adni. A felszámoló keresetlevélhez csatolt nyilatkozata is az áru kiadásának szándékára utal.

[43] Iratellenes és logikátlan, valamint a Pp. 3. § (5) bekezdésébe és 4. § (1) bekezdésébe is ütközik a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a Gyulai Városi Bíróság ítélete kötötte. A másodfokú bíróság nem indokolta meg, miként jutott erre a következtetésre, így ítéletének hiányossága sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését és ezáltal korlátozza a felek felülvizsgálati jogait is. Eltérő jogot érvényesítő, eltérő felek között a jelen perben a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy jogosult volt-e a H. Zrt. és az I. rendű alperes a felperes árujának, illetve a felperesnek kiadható egyéb árukészlet birtokba vételére, elszállíttatására. A jogerős ítélet ezzel szemben nem tárta fel és nem rögzítette a közraktári jogviszony létezésével vagy hiányával kapcsolatos tényállást, mely a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik és az ítéletet megalapozatlanná teszi.

[44] Hibás a jogerős ítéletnek az arra vonatkozó érvelése is, hogy volt elég áru. Ez a megállapítás logikailag ellentmondásban van azzal a megállapítással, miszerint a B-A nem jutott a C.Zrt. által felszabadított repcemag birtokába és ellentétes azzal a megállapítással is, hogy a felperesnek bizonyítania kellett a tulajdonjogát. Az I. rendű alperes pótmagánvádlóként tett nyilatkozata szerint 16.600 tonna árut szállíttatott el, melyből 14.100 tonna elszállíttatása a H. Zrt. felperes szerint fedezetlen közraktári jegyeire hivatkozva történt. E tényre tekintettel az állapítható meg, hogy a B-A-nál végül semennyi repcemag nem maradt.

[45] A másodfokú bíróság nem bírálta el, hogy az I. rendű alperes elvonta a 01/A/1, 01/A/2 raktárakból a C. Zrt. által 2009. április 1-jén felszabadított 5025 tonna repcemagot, melyből a B-A teljesíthette volna a kiadásra kötelező ítéletet.

[46] Az I. rendű alperes rosszhiszeműen járt el, hiszen a közraktári jegyek alapján tudta, vagy az elvárható gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett, hogy azok nem vonatkoznak a D01 jelű raktárra és a 01/A/1, 01/A/2 raktárakra sem és így tudnia kellett azt is, hogy nincsen jogcíme az onnan elszállíttatott terményekre, a termény elszállítása a tulajdonosának kárt fog okozni. Az I. rendű alperes által hivatkozott közraktári jegyek sem ezekben a raktárakban, sem egyéb, az I. rendű alperes által hivatkozott raktárban őrzött termények tekintetében nem igazolták közraktári jogviszony létét.

[47] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a Kúria tartsa fenn hatályában a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint közraktári jegyek birtokosa volt, azokat jogszerűen szerezte meg. A közraktári jegyek birtokában az igényérvényesítés során úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. Hiteljogviszonyhoz kapcsolódóan jutott a közraktári jegyekhez, az áru kiszolgáltatásának igénylése során a Krtv. alapján járt el. Nem volt ráhatása, hogy a közraktári áru kiszolgáltatása ténylegesen honnan, melyik raktárból történik. Jegybirtokosként sem a repce közraktári zárásában, sem az onnan történő kiadásában nem vett részt. A felperes a tényekkel ellentétesen, hamisan vádolja jogellenes magatartással.

[48] A Békés Megyei Bíróság ítélete alapján a felperes a repcének nem vált a tulajdonosává. Az adásvételi szerződés felbontásával a tulajdonjog ismételt megszerzéséhez szükséges lett volna a B-A részéről a repce átadása, a perben felmerült adatok szerint azonban ilyen nem történt és az áru más módon sem került a felperes hatalmába. A felperes által hivatkozott nyilatkozatok a „más módon hatalmába kerülés" megállapítására nem alkalmasak. A S. Ipari Parkban 2008 szeptemberében nem volt olyan áru, amely nem került volna közraktározásra, közraktári zárásra. A felperes és a B-A közötti perben nem mutatták be a peres felek a valós jogi helyzet feltárásához szükséges valamennyi releváns adatot. A B-A úgy nyilatkozott, hogy a repce duplán került közraktározásra és a közraktári jegyek - kevés kivételtől eltekintve - a jelen per I. rendű alperesének birtokában vannak. A B-A-tól jóhiszemű pervitel mellett elvárható lett volna a közraktári jegyek bejelentése, miként az is, hogy a közraktárak és a bank alperesként a perben félként szerepeljen.

[49] A jelen per során a Ptk. 368. §-a szerinti adásvételi szerződés nem került csatolásra, a felülvizsgálati kérelemben tett felperesi állítást a felperes törvényes képviselőjének vallomása sem támasztja alá.

[50] A másodfokú bíróság okszerű érveléssel mutatott rá, hogy a felperes nem tulajdonosa a repcének, felperesi tulajdonjog hiányában pedig az alperes kártérítési felelőssége nem lehet megalapozott. A másodfokú ítélet indokolása akkor is mindenben megfelelt volna a jogszabályi követelményeknek, ha további érvelést nem tartalmazott volna. Miután a kártérítés általános feltételeinek vizsgálata körében a bíróság arra jutott, hogy azok nem állnak fenn, a Ptk. 344. § (1) bekezdésének vizsgálatát már nem kellett az ítélet indokolásában érintenie. A Gyulai Városi Bíróságon birtokvédelem iránt indított perben hozott ítéletet a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ában meghatározottak szerint vette figyelembe, a felperes állításával ellentétben annak adatait logikai hibától mentesen és kiegészítő jelleggel építette be az érvelésébe.

[51] A felperes felülvizsgálati kérelme valójában a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, emellett irányadó tényállásként olyan tényeket jelöl meg, melyek a perben nem merültek fel. A jogerős ítéletnek nincs iratellenes megállapítása, indokolása teljes, logikai hibát, észszerűtlen következtetést nem tartalmaz, ezért az nem jogszabálysértő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[52] A Pp. 270. § (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy az eljárt bíróságok egyrészt figyelmen kívül hagyták, hogy az átruházással való tulajdonszerzéshez a dolog átadása nem csak tényleges birtokba adással valósulhat meg, hanem más módon, így longa manu traditióval is, másrészt olyan okkiválasztási teóriát alkalmaztak, mely kizárja a közös károkozók által okozott kár és az egyes károkozói magatartások közötti ok-okozati összefüggést, továbbá nem tárták fel a közraktári jogviszonnyal kapcsolatos tényállást és nem vizsgálták, hogy jogosult volt-e a H. Zrt., valamint az I. rendű alperes a felperes árujának, illetve a neki kiadható egyéb árukészletnek a birtokba vételére, elszállíttatására [Pp. 272. § (2) bekezdés]. A Kúria ezért a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés].

[53] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[54] A jogerős ítélet csak olyan kérdésekben támadható felülvizsgálattal, amelyek az első- és másodfokú eljárásban is felmerültek. A korábban eljárt bíróságok azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, melyekkel arra irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, jogszabálysértést sem követhettek el. A Kúriának ezért figyelmen kívül kellett hagynia a felperes felülvizsgálati kérelmének a 34., 36., és 37. pontokban ismertetett hivatkozásait. A felperes a másodfokú eljárásban megerősített nyilatkozata szerint arra alapította a keresetét, hogy a tulajdonában állt dolog eladásával következett be értékcsökkenés a vagyonában és kártérítésként ennek a megtérítését kérte. Nem érvényesített igényt azon az alapon, hogy az I. rendű alperes a B-A szabad rendelkezésére álló árut is elvonta és ezzel elvonta a vele szemben jogerősen megítélt felperesi követelés fedezetéül szolgáló terményt. A keresete ténybeli alapjaként a felperes nem azt adta elő, hogy jogfenntartással értékesítette a repcemagot, hanem a B-A elleni per jogerős ítéletét alapul véve arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés felbontására tekintettel a tulajdonjog visszaszállt rá. A kártérítési perben eljárt bíróságok ennek megfelelően vehették figyelembe az érvényesített jogot és a tényeket, amelyeket a felperes annak alapjául szolgáltatott [Pp. 3. § (1) bekezdés, 146. §, 235. § (1) bekezdés, 247. § (1) bekezdés]. A Kúria mindezekre tekintettel azt vizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a 38. pontban foglalt hivatkozásai alapján megállapítható-e, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 117. § (2) bekezdés második fordulatát.

[55] A Ptk. 117. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával, vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. E jogszabályi rendelkezés értelmében a birtokátruházás elméletben és gyakorlatban is elfogadott lehetséges módja a felek megállapodásán nyugvó longa manu traditió. A birtok átruházása ezen a módon azzal megy végbe, hogy a birtok átruházója felhagy a birtoklással és lehetővé teszi, hogy a birtokot a másik fél megszerezze. Az adott esetben nem volt megállapítható, hogy a B-A a birtoklással felhagyva lehetővé tette a felperes számára az adásvételi szerződés felbontása okán neki visszajáró termény birtokba vételét. A felek 2008. október 1-jén abban állapodtak meg, hogy a 2273,116 tonna repcemagot, melyet a D01 raktárban tárol, a B-A 2008. október 10-ig adja át az eladónak. A raktárhoz kulcsot a felperes nem kapott és nem nyert bizonyítást, hogy a B-A áttárolta a hiányzó 518,496 tonnát. Nem lehet ezért arra következtetni, hogy lehetővé volt téve a felperes számára a repcemag elvitele. Nem értékelte úgy maga a felperes sem, hogy a B-A felhagyott a birtoklással, hiszen azon az alapon érvényesített igényt az adásvételi szerződést felbontó megállapodásra hivatkozással a Békés Megyei Bíróságon, hogy a B-A van a repcemag birtokában. A felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletben a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a B-A elleni perben érvényesített jog az annak alapjául felhozott tényekre tekintettel az adásvételi szerződést felbontó megállapodás teljesítésének követelése volt. A bíróság a perben nem állapította meg tényként, hogy a B-A birtokolja a felperes repcéjét. Mindezekre tekintettel a jelen perben eljárt bíróságok nem sértették meg a Ptk. 117. § (2) bekezdésében foglaltakat, amikor arra a megállapításra jutottak, hogy a tulajdonjog nem szállt vissza a felperesre.

[56] A felperes kártérítési keresete az I. rendű alperessel szemben azon alapult, hogy a közraktárak közreműködésével a tulajdonától fosztotta meg. A felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felperes nem volt tulajdonos, így kár nem érhette. A kártérítési felelősség tényállási elemei konjunktívak, a kár hiánya önmagában megalapozatlanná teszi a kártérítés iránti követelést, ezért szükségtelen volt vizsgálni, hogy az okozati összefüggés hiányának megállapítására a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértésével került-e sor. A felperes által hivatkozott előreláthatóságot illetően a Kúria arra mutat rá, hogy a folyósított kölcsönök biztosítékaként többnyire olyan közraktári jegyek kerültek az I. rendű alperes birtokába, melyeket a felperesi értékesítéssel érintett repcemag raktározását megelőző raktározások alapján állítottak ki a közraktárak. A peradatok szerint a felperes csak a C. Zrt. 47551, 47550, 47552 sorszámú közraktári jegyei által megtestesített árut értékesítette. A felperes által hivatkozott 2009. április 1-jén kelt közraktárjegy bevonási bizonylatok ezekkel a közraktári jegyekkel nem hozhatók kapcsolatba. A H. Zrt. közraktári jegyei által megtestesített árut az I. rendű alperes nem értékesítette, a biztosítékból a hitelszerződések alapján nem köteles, hanem jogosult volt kielégítést keresni. A közraktári szerződéseket nem az I. rendű alperes kötötte és nem vett részt sem a repcemag közraktári zárásában, sem az onnan történt kiadásban.

[57] A Kúria mindezekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

[58] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az I. rendű alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét, melynek összegét a Kúria a jogi képviselő tényleges tevékenységének munka- és időigényére is tekintettel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5), (6) bekezdése és 4/A. § (1) bekezdése szerint állapította meg.

Budapest, 2018. január 10.

Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró