Court dismissed appeal for child support increase due to lack of statutory conditions under Civil Code.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.22.158/2017/5.

A tanács tagjai:

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke

Nyírőné dr. Kiss Ildikó előadó bíró

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit bíró

A felperes:

felperes neve (felperes címe)

A felperes képviselője:

Dr. Farkas Zoltán Sándor ügyvéd (fél címe 1)

Az alperes:

alperes neve (alperes címe)

Az alperes képviselője:

Dr. Szűcs Andrea Ügyvéd Iroda (fél címe 2)

A per tárgya:

Gyermektartásdíj felemelése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.P.101.824/2016/19.

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Fővárosi Törvényszék 50.Pf.630.155/2017/7.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak felhívásra 50.000 (ötvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek élettársi kapcsolatából 2005. október 21. napján született B. N. utónevű gyermekük. A szülők a bíróság jogerős végzésével 2011. szeptember 2. napján jóváhagyott perbeli egyezségükben - egyebek mellett - megállapodtak abban, hogy az alperes a felperesnél elhelyezett gyermek tartására 2011. szeptember 1. napjától kezdődően megfizeti a bérköltség címén juttatott összes járandóságának 20%-át, de legkevesebb havi 50.000 forint alapösszeget, valamint a személyi jellegű egyéb kifizetésként járó további jövedelmének 20%-át.

[2] Az egyezség megkötésekor a gyermek óvodai nagycsoportba járt. Tartásával rendkívüli kiadások nem merültek fel, az étkezés díja havi 7.000-8.000 forint; sportolása havi 4.000 forint költséget jelentett. A felperes 180.000 forint összegű munkabérrel rendelkezett, amelyen felül havi 13.700 forint összegű családi pótlékban részesült. Az alperes rendszeres jövedelme 200.000 forint volt.

[3] A gyermek jelenleg általános iskolás. Sportolása havi 25.000 forintba; laktózmentes étrendje és gyógyszere 25.000 forint forintba kerül. Évi 16.000 forint kiadással járó lúdtalp betétet visel, allergiájának gyógyszerköltsége évente 4.000-5.000 forint.

[4] A felperes a gyermekkel együtt a tulajdonában álló 45 m2 alapterületű lakásban él, amelynek fenntartási költsége havi 65.000 forint. A lakás vásárlásához igényelt kölcsönt visszafizette és 2015. évben új gépjárművet vásárolt, amelynek értéke 2.800.000 forint. Köztisztviselőként dolgozik, havi nettó jövedelme 2014. november 1. és 2016. október 30. napja közötti időtartamban 295.988 forint volt. Évi bruttó 250.000 forint összegű cafetéria juttatásban és havi 13.700 forint összegű családi pótlékban részesül.

[5] Az alperes alkalmazott, havi nettó munkabére a 2014. november 1. és 2015. december 31. napja közötti időtartamban 221.193 forint; a 2016. január 1. és május 31. napja közötti időtartamban 224.570 forint volt, 2016. június 1. napjától kezdődően 249.574 forint összegre emelkedett,76.000 forint összegű éves cafetéria juttatást kap. Egyedül él a tulajdonában álló 45 m2 alapterületű lakásban, amelynek fenntartási költsége havi 60.000-65.000 forint. Egy személygépkocsin kívül nagyobb értékű ingóvagyona nincs.

A kereseti kérelem és az ellenkérelem

[6] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az egyezségben megállapított gyermektartásdíj mértékét 2015. november 1. napjától kezdődően havi 75.000 forint határozott összegre emelje fel.

[7] Keresetének megalapozásul előadta, hogy az egyezség megkötését követően a gyermek szükségleteiben lényeges változások történtek. A gyermek általános iskolába jár, ebből adódóan többletköltségei keletkeztek, növekedtek a sportolási költségei és rendszeres egészségügyi kiadások is felmerülnek.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az általa fizetett gyermektartásdíj a felperes hasonló összegű hozzájárulása mellett a gyermek szükségleteit fedezi.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes által fizetendő gyermektartásdíj mértékét 2015. november 1. napjától kezdődően havi 75.000 forintra felemelte. Megállapította, hogy a 2015. november 1. napjától 2016. november 30. napjáig keletkezett hátralék összege 325.000 forint, amelynek megfizetésére 2016. december 1. napjától kezdődően havi 25.000 forint összegű részletfizetést engedélyezett.

[10] Ítéletének indoklásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:210. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását bizonyítottnak ítélte: a gyermektartásdíj összegének megállapítása óta a gyermek szükségletei az általános iskolás korából adódó többletkiadások és sporttevékenységének megnövekedett költségei; valamint egészségügyi problémái miatt jelentősen megnövekedtek és ez a felperesre fokozott terhet ró. A felperes jövedelmi és vagyoni viszonyainak kedvezőbb alakulása nem jelenti azt, hogy a fokozott terheket egyedül kell viselnie, a megnövekedett teherviselésben az alperesnek is részt kell vennie.

[11] A Ptk. 4:214.§-ban, 4:215.§ (1) bekezdésében, 4:218.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel a felperes által igényelt havi 75.000 forint összegű gyermektartásdíjat a gyermek szükségleteire tekintettel nem tekintette túlzott mértékűnek, annak megfizetésére pedig az alperes teljesítőképes.

[12] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a felperes gyermektartásdíj felemelésére irányuló keresetét elutasította és mellőzte az alperes tartásdíj hátralékban marasztalását. Megállapította, hogy az alperesnek túlfizetése áll fenn, amelyet az alperes a folyó gyermektartásdíj teljesítésébe 2017. június 1. napjától kezdődően beszámíthat.

[13] A másodfokú bíróság rögzítette: a fellebbezési eljárásban új adatként merült fel a felperes lakáshitelének 2016. évben történt végtörlesztése; illetve az, hogy a felperes 2015. évben öröksége felhasználásával 4.000.000 forint vételárért egy Nissan Juke típusú személygépkocsit vásárolt.

[14] Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi következtetésével, hogy a gyermektartásdíj megállapításának alapjául szolgáló körülményekben az egyezségkötés óta bekövetkezett változások a tartásdíj mértékének felemelését indokolják. A Ptk. 4:210. § (1) bekezdése ugyanis nem csak a körülményváltozást, de a lényeges jogi érdek sérelmét is a változtatás feltételéül szabja.

[15] Az alperes az egyezségben százalékos mértékű és alapösszegben is meghatározott tartásdíj fizetését vállalta. Az alperes havi nettó jövedelmének 20%-a azonban csak 2017. márciustól érte el az alapösszegként meghatározott havi 50.000 forintot, ennek ellenére az alperes folyamatosan ilyen összegű gyermektartásdíjat fizetett. A megállapított alapösszeg tehát meghaladta az akkori nettó jövedelme 20%-át és eleve magasabb volt, mint amit a gyermek eltartása a felperestől is elvárható hozzájárulásra figyelemmel ténylegesen igényelt.

[16] A gyermek indokolt szükségletei az iskolai, sport és egészségügyi kiadások miatt valóban emelkedtek, ugyanakkor a felperes által megjelölt havi 200.000 forint, sőt azt meghaladó gyermeki szükségletek jelentősen eltúlzottak, nem tekinthetőek reálisnak.

[17] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az alperes adózatlan többletjövedelmére tett állítását nem bizonyította. Az egyértelmű peradatok szerint a felperesnek nem csak a rendszeres jövedelme magasabb, mint az alperesé, de az utóbbi néhány évben vagyona is jelentősen gyarapodott. Az egyezségbe foglalt százalékos meghatározás pedig biztosítja a tartásdíj értékállandóságát.

[18] A fentiek alapján a felperesnél és a gyermeknél nem állapítható meg lényeges jogi érdeksérelem azáltal, hogy az alperes a 2011. évben kötött egyezségben meghatározott tartásdíjat teljesíti a jövőben is.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (2) bekezdésének, 206. § (1) bekezdésének, 235. § (1) bekezdésének, a Ptk. 4:201. § (3) bekezdésének, 4:201. § (1) bekezdésének, 4:215. § (1) bekezdésének, valamint a 4:218. § (2), (3) és (4) bekezdésének megsértésére alapította.

[20] Felülvizsgálati kérelmének érvelése szerint a másodfokú bíróság a tényállást a felek vagyoni helyzete és a gyermek szükségletei körében hiányosan, valótlanul rögzítette és nem értékelte a felek előadását. A bizonyítékokat tévesen, okszerűtlenül és iratellenesen mérlegelte. A felperes gépjármű vásárlására és hitelének végtörlesztésére vonatkozó adatok nem tekinthetőek a másodfokú eljárás során kiderült új körülménynek, mert az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak ezekről az adatokról tudomása volt. Ezért a másodfokú bíróság ezeket az adatokat új tényként a felülmérlegelése körében nem vehette volna figyelembe.

[21] Nem értékelte a másodfokú bíróság, hogy a felperes az alperes által fizetett összeggel a gyermek szükségleteinek kielégítését nem tudja biztosítani. Megsértette azt a jogszabályi rendelkezést is, amely szerint annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség meghatározásánál figyelembe kell venni. Nem vette figyelembe, hogy a szülő a kiskorú gyermek tartására a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles és az alperes jövedelmi-vagyoni viszonyai a munkabérén felül szerzett adózatlan jövedelme miatt kedvezőbbek. Tévesen állapította meg a gyermek szükségleteit. A gyermek betegsége, a gyógyszeres kezelések, a diétás étkezés és versenyszerű sportolás olyan lényeges többletköltségekkel járnak, amelyekhez az alperesnek is hozzá kell járulnia.

[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Rámutatott, hogy a felperes nem csak magasabb jövedelemmel, de jobb vagyoni viszonyokkal is rendelkezik nála. Nem számolható el a gyermek iskolai költségei között az utazási költsége, mert a felperes munkahelyéhez közeli iskolába jár és a felperes a munkáltatójától a közlekedési költségekhez hozzájárulást kap.

A Kúria döntése és jogi indokai

[23] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül.

[24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[25] Nem vizsgálható érdemben a felperesnek a régi Pp. 3.§ (2) bekezdés megsértésére történő hivatkozása.

[26] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény 6. pontja szerint amennyiben a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja; vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a régi Pp. 272.§ (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének tehát valamennyi, a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára történő hivatkozása esetében konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést és a jogszabálysértésre történő hivatkozás indokait. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a régi Pp. 272.§ (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek. (BH 2015.307.)

[27] A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelemben pontosan jelölje meg a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatosan részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját (PK vélemény 3. pont).

[28] A felülvizsgálati kérelem ezen feltételeknek akkor felel meg, ha a megsértett jogszabályhely megjelölése és a körülírt jogszabálysértés egymással összhangban vannak; az indokok között fennáll az ok-okozati összefüggés (Kúria Pfv.II.21.232/2017/4.). A tartalmi elemek között olyan összefüggésnek kell fennállni, miszerint a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének, valamint a fél ezzel összefüggő jogi érvelésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együttesen alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereseteit.

[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 3.§ (2) bekezdésének sérelmét állította. Ezen jogszabályi rendelkezés szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előterjesztett kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

[30] A jogszabálysértés megalapozásául a felperes által szövegesen megfogalmazott indokolás nem tartalmaz olyan állításokat, amelyek ezen jogszabályhely megsértésére utalnának; a felperes ténylegesen azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felek vagyoni helyzetére és a gyermek indokolt szükségleteire vonatkozó tényállást nagyon szűkösen, hiányosan, sőt valótlanul állapította meg; releváns tényadatokat - a felek előadását - nem rögzítette, azok értékelését mellőzte.

[31] Ebből következően a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértés (a régi Pp. 3.§ (2) bekezdésének megsértése) valamint a körülírt jogszabálysértés (a bizonyítékok jogsértő mérlegelése következtében a tényállás hiányos és téves megállapítása) nincsenek egymással összhangban, az indokok között nem áll fenn az ok-okozati összefüggés.

[32] A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát eljárási és anyagi jogszabálysértésekre alapította. A Kúria ezért a régi Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy történtek-e eljárási jogszabálysértések; ha igen, azok az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással voltak-e.

[33] Megalapozatlan a régi Pp. 235.§ (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozás.

[34]érvelt a felperes azzal, hogy a jogerős ítélet tévesen rögzítette a másodfokú eljárásban felmerült új adatként a felperes lakáshitelének 2016. évi végtörlesztését és a 2015. évben négymillió forint vételárért történő új gépjármű vásárlását. Ténylegesen ezek az adatok már az elsőfokú eljárásban ismertté váltak: a felperes a 2016. április 7. napján benyújtott beadványában (8. számú előkészítő irat 2. oldal) és a 2016. szeptember 28. napján tartott tárgyaláson (12. számú jegyzőkönyv 3. oldal) is bejelentette a végtörlesztés tényét. A tárgyaláson az alperes adta elő, hogy a felperes 2015. évben vásárolt új személygépkocsit, (12. számú jegyzőkönyv 5. oldal) és a felperes a 2016. október 15. napján benyújtott beadványában (15. számú előkészítő irat 2. oldal) nyilatkozott a jármű korára és értékére.

[35] Tény, hogy az elsőfokú ítélet tényállása a fenti peradatokat nem tartalmazta. A másodfokú bíróság azonban reformatórius jogkörében eljárva az elsőfokú eljárás peradatait teljes egészében újraértékelheti, ennek keretében a megállapított tényállást is felülbírálhatja. A Kúria rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti és az így kiegészített tényállást veszi figyelembe döntése során. Önmagában az, hogy a másodfokú bíróság az adatokat a fellebbezési eljárásban felmerült új tényekként értékelte, az ügy érdemi elbírálására nem volt lényeges kihatással.

[36]állítja a felperes a gyermek szükségleteinek és a felek vagyoni helyzetének megállapítása során a régi Pp. 206.§ (1) bekezdésének megsértését.

[37] A régi Pp. 270.§ (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata csak jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Jogszabálysértésnek tekinthető a megalapozatlan ítélet meghozatala is. Megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás felderítetlen maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz.

[38] Következetes a Kúria ítélkezési gyakorlata abban, hogy a mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott: a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megváltoztatására csak kivételesen, abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes, vagy kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (EBH 2006.1526; BH.1996. 973.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; kizárólag az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013. 119. II.).

[39] A gyermek indokolt szükségleteire és a felek jövedelmére, vagyoni helyzetére vonatkozóan a Kúria maradéktalanul osztja a jogerős ítéletben kifejtetteket - visszautalva az elsőfokú ítéletre - azt nem ismétli meg.

[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel összefüggésben csak arra utal, hogy az eljárás során a felperes maga is jelentős eltéréssel határozta meg a gyermek tartásával felmerülő havi kiadások összegét: a 2016. október 13. napján benyújtott beadványában (14. szám alatti irat) azt 216.000; a felülvizsgálati kérelemben 170.000 forintban határozta meg. Alapvetően téves a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése is, hogy - miután a laktózmentes termékek ára 30%-os többletkiadást jelent a normál termékekhez képest - a gyermek élelmezése is 30%-kal magasabb ráfordítást igényel. Ez az állítás akkor lenne elfogadható, ha a gyermek csak és kizárólag tejtermékeket fogyasztana, ami nyilvánvalóan nem így van. Alaptalanul kéri a felperes a gyermek tartásával felmerülő költségként történő elszámolását a lakóhely és az iskola közötti utazással felmerülő kiadásnak, tekintettel arra, hogy a gyermek a felperes munkahelyéhez közeli általános iskolában tanul. Ez a költség ugyanis akkor is felmerülne, ha a gyermek a lakóhelyükhöz közeli iskolában folytatná a tanulmányait.

[41] Az elsőfokú bíróság a felek munkaviszonyból származó, rendszeres munkabérből és egyéb juttatásokból álló jövedelmét a munkáltatóktól beszerzett teljesen egyértelmű keresetkimutatások ( 9/F/1, 9/A/1, 12/F/1, 12/A/1, és 19/F/1, 19/A/1) alapján állapította meg, azt a felperes nem vitatta a felülvizsgálati kérelemben. A felperes arra hivatkozott, hogy jövedelmi viszonyai azért nem kedvezőbbek, mert az alperes a munkaviszonyból származó adózott jövedelmén kívül adózatlan jövedelemmel is rendelkezik. A régi Pp. 164.§ (1) bekezdés alapján a felperest terhelte állításának bizonyítása. A bizonyítási kötelezettség teljesítéséhez pedig nem elegendő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak szerint annak a felperes által az első,- és másodfokú eljárás történő "megemlítése", illetve nem elegendő az sem, hogy az együtt töltött hét év alatt a felperes "tudomására jutott" az alperes vagyoni helyzete. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes ennek a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.

[42] A régi Pp. 275.§ (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, ezért a Kúria a felperes által a felülvizsgálati kérelemhez csatolt okiratokat, illetve az alperes vagyoni helyzetének javulására vonatkozó előadását nem értékelte.

[43] A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban nem folytatott le bizonyítási eljárást, hanem a peradatok újraértékelésével a feltárt tényállásból eltérő következtetést vont le: úgy ítélte meg, hogy a gyermek szükségleteinek emelkedése nem jelenti a körülmények olyan változását, hogy a tartás változatlan teljesítése a felperes lényeges jogi érdekét sértené. A Kúria osztja a másodfokú bíróságnak ezt a következtetését.

[44] A másodfokú bíróság döntésével nem sértette meg a Ptk. 4:210.§ (1) bekezdését és ezzel összefüggésben a 218.§ (2), (3) és (4) bekezdését sem.

[45] A Ptk. 4:210.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kimondja: ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülményei megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.

[46] A felek a gyermektartásdíj mértékét egyezséggel rendezték, ezért a bíróságnak a Ptk. 4:210.§ (1) bekezdése alapján abban kellett állást foglalni, hogy bizonyított-e a felek megállapodásán alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben a változás bekövetkezése és bármelyik fél lényeges jogi érdeksérelme. A Ptk. 4:210.§ (1) bekezdésében foglaltak együttes bizonyítása esetén kerülhet sor a 4:218. § (2), (3) és (4) bekezdésének az alkalmazására.

[47] A perbeli adatok alapján nem vitatható, hogy az egyezség megkötése óta a gyermek szükségletei emelkedtek: általános iskolába jár, aktívan sportol és egészségi állapotában is változás következett be. Önmagában azonban a szükségletek megváltozásának tényéből, bizonyítottságából nem következik automatikusan a tartás mértékének megváltoztatására való kötelezettség. Kétségtelen, hogy a gyermek szükségleteinek jövőbeni tényleges mértékével a megállapodás megkötésekor nem lehet előre számolni, mindig az adott konkrét körülményektől függően dönthető el, hogy milyen mértékű tartás felel meg a gyermek indokolt szükségleteinek.

[48] A feleknek az egyezség megkötésekor - miután a gyermek ekkor 5 éves, nagycsoportos óvodás volt - már számolniuk kellett azzal, hogy rövid időn belül általános iskolás lesz és a sport tevékenységét is iskolai keretek között fogja folytatni, ami szükségszerűen együtt jár a költségek emelkedésével. Ezt a felek valószínűsíthetően figyelembe is vették, erre utal az, hogy az alperes akkori jövedelmének 20%-át meghaladó mértékű minimumösszegben állapodtak meg.

[49] Kétségtelenül nem számolhattak azzal a felek, hogy a gyermek egészségi állapota romlik és laktóz-érzékenységének kialakulása miatt élelmezési költségei emelkednek. Ezeknek a költségeknek az emelkedése azonban önmagában nem tekinthető olyan lényeges és jelentős változásnak, ami indokolná a tartásdíj mértékének felemelését.

[50] A felperes keresetét a gyermek szükségleteinek növekedése mellett arra alapította, hogy az alperes a munkaviszonyból származó adózott jövedelmén kívül adózatlan jövedelemmel is rendelkezik, így teljesítőképes a magasabb összegű gyermektartásdíj megfizetésére. A már korábban kifejtettek szerint a felperes ezt az állítását nem bizonyította.

[51] A jogerős ítélet tehát jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a gyermektartásdíj mértéke felemelésének a Ptk. 4:210.§ (1) bekezdésében foglalt feltételei hiányoznak. Ennek következtében nem került sor a gyermektartásdíj (felemelt) összegének megállapítására vonatkozó Ptk. 4:201.§ (3) bekezdés, 4:215. § (1) bekezdés, 4:218. § (2), (3) és (4) bekezdés rendelkezéseinek az alkalmazására; így ezen jogszabályok megsértése fel sem merülhetett.

[52] A fentiek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, azért azt a Kúria a régi Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyalás megtartása nélkül bírálta el.

[54] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó 78.§ (1) bekezdése szerint köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés a) pontja, az (5) és (6) bekezdése alapján a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányosan állapította meg.

[55] A 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3.§ (1) bekezdés e) pontjában meghatározott tárgyi költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése alapján 50.000 forint, amelynek megfizetésére a régi Pp. 270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó 78.§ (1) bekezdése, valamint az IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján a felperes köteles.

Budapest, 2018. szeptember 4.

dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró

A kiadmány hiteléül: