Hungarian Supreme Court upheld consumer contract clause validity despite value reduction risk allocation.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.VI.22.011/2017/6.

A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke

. Kocsis Ottilia előadó bíró

. Puskás Péter bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda

ügyintéző: Szabó Balázs Gábor ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda

ügyintéző: dr. Lindmayer István ügyvéd

A per tárgya: fogyasztói szerződés részleges érvénytelensége

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

ővárosi Ítélőtábla

13.Gf.40.449/2016/7.II.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

ővárosi Törvényszék

28.G.42.768/2015/15.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletének fellebbezett rendelkezését helyben hagyja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 140.000 (száznegyvenezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

- Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint zálogkötelezett és az alperes mint zálogjogosult által 2008. augusztus 26-án kölcsönszerződés biztosítására kötött jelzálogszerződés 7. pontjában a zálogkötelezett kötelezettséget vállalt arra, „ha az ingatlanfedezet értéke bármilyen ok miatt csökken, a bank felszólítására a fedezetet eredeti értékére kiegészíti."

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes a keresetében a zálogszerződés részleges, többek között a 7. pontba foglalt fenti feltétel érvénytelenségét kérte megállapítani. E kikötés tisztességtelenségét állította a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. § (4), 209/A. § (2) bekezdés, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján.

[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a zálogszerződés 7. pontjának támadott rendelkezése a Ptk. 260. § (2) bekezdésén alapul, ezért a Ptk. 209. § (6) bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek.

[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a zálogszerződés 2. és 3. pontjára vonatkozó elutasító nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, megállapította, hogy a zálogszerződés 7. pontjának támadott rendelkezése tisztességtelen, ezért semmis. Indokolása szerint a zálogszerződésben nem szerepel és a Ptk. 260. § (2) bekezdés sem szabályozza azt, hogy melyek azok az okok, amelyek alapján a bank egyoldalúan felszólíthatja a zálogkötelezettet az ingatlanfedezet eredeti értékének kiegészítésére.

A zálogkötelezett a szerződéskötéskor nem láthatta előre és jelenleg sem láthatja előre, hogy melyek azok a feltételek és milyen mértékű az ingatlanfedezet értékének a csökkenése, amely a bank egyoldalú felszólítását megalapozza. A vitatott kikötés alapján a zálogkötelezett nem tudja, hogy a bank mi alapján fogja megállapítani az ingatlanfedezet értékének csökkenését, ezért előre nem tud azzal sem számolni, hogy mikor, milyen körülmények bekövetkezése esetén lesz köteles az ingatlanfedezet értékét a fedezet eredeti értékére kiegészíteni.

A zálogszerződés azt sem szabályozza, hogy az értékcsökkenés mértékét a bank mi alapján fogja meghatározni, saját maga mérlegeléssel vagy szakértői vélemény beszerzésével, figyelemmel arra a tényre, hogy az ingatlanpiaci árak változása ingatlanforgalmi szakkérdés. A Ptk. 260. § (2) bekezdés a zálogtárgy állagromlásának esetét szabályozza, ezzel szemben a támadott szerződéses kikötés az állagromlás mellett az egyéb ok miatt bekövetkező értékcsökkenést is tartalmazza, ugyanakkor a szerződés nem határozza meg, hogy milyen az a „bármilyen ok", amelynek bekövetkezése folytán értékcsökkenésről lehet szó, ezért e körben nem egyértelmű, nem világos a kikötés, így az alperes van abban a helyzetben, hogy ezen szerződéses rendelkezésre utalással a választása szerint bármit megjelölhessen az értékcsökkenés okaként.

A Ptk. 260. § (2) bekezdéssel szemben a kikötés szerint a fogyasztó a fedezet kiegészítésére köteles, a zálogtárgy helyreállítása fel sem merül, ami a Ptk.-hoz képest hátrányosabb a fogyasztó számára. Ezen túl a Ptk.-ban mind a helyreállítás, mind a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adása egyértelmű rendelkezés, míg a zálogfedezet eredeti értékre való kiegészítésére irányuló kötelezettség nem az, mert nem állapítható meg, hogy ez már a zálogjoggal terhelt dolgot érinti vagy újabb zálogtárgy bevonását, esetlegesen más megoldást foglal magában.

A felperes által támadott szerződéses kikötés a szerződő felek közötti egyensúlyt a zálogkötelezett hátrányára megbontja, ezért a R. 1. § (1) bekezdés a) pont alapján tisztességtelen kikötés, így a Ptk. 209/A. § (2) bekezdés alapján mint tisztességtelen kikötés semmis.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság keresetet ebben a keretben is elutasító ítéletének a helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 260. § (2), 261. § (2) bekezdés téves, a R. 1. § (1) bekezdés a) pont jogszabálysértő értelmezésén alapul. A kikötés nem bontja meg a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek egyensúlyát a felperes hátrányára. A kikötés egyértelmű, világos, mert csak a zálogfedezet értékét csökkentő ok hivatkozható. A kikötés megfelel a Ptk. 260. § (2) bekezdés szabályának. A hitelező, zálogjogosult alperes jogos igénye, hogy ha bármely okból csökken a követelését biztosító zálogfedezet értéke, annak kiegészítését kérje. Jogi álláspontját egyedi ügyekben hozott bírósági határozatokkal támasztotta alá.

[7] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[8] A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúria nem osztotta a keresettel támadott szerződési feltétel másodfokú bíróság által elvégzett jogi értékelését, annak a tisztességtelen jellegére, ez okból az érvénytelenségére levont jogkövetkeztetését.

[9] A Kúria megítélése szerint a kikötés nem a R. 1. § (1) bekezdés a) pontja - a TANÁCS 1993. április 5-i, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről elfogadott 93/13/EGK IRÁNYELVE 3. cikk (3) bekezdés, és a melléklet 1. m) pontját implementáló jogharmonizációs rendelkezés - szerinti, ab ovo tisztességtelen szerződési feltétel. Annak ugyanis sem a tárgya, sem a hatása nem az, hogy a feltétel értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan, kizárólagosan jogosítja. A feltétel nem értelmezési szabály. Nem írja felül vita esetén a fogyasztói szerződésre irányadó, a nyilatkozati elv [Ptk. 207. § (1) bekezdés] szerinti értelmezést kisegítő, a Ptk. 207. § (2) bekezdésbe foglalt törvényi szabályt.

[10] Az előzőekből következően a kikötés tisztességtelensége nem volt megállapítható pusztán a tartalmára korlátozott bírói vizsgálat alapján. Arra ugyanis kizárólag a R. 1. § (1) bekezdésben, az ún. fekete listában felsorolt - a bírói mérlegelést kizárva, ab ovo tisztességtelen - szerződési feltételek esetében van lehetőség. A feltétel tisztességtelen voltának bírói mérlegeléssel történő megállapításakor pedig a Ptk. 209. § (2) bekezdés alapján nem volt nélkülözhető a szerződéskötéskor fennálló minden, a szerződés megkötésére vezetett körülménynek, továbbá a kikötött szolgáltatás - a perbeli esetben a jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsön - természetének, valamint az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatának a vizsgálata (2/2011. PK vélemény 3. pontjához fűzött indokolás). A Ptk. 209. § (6) [a szerződéskötéskor (5)] bekezdés rendelkezéseire tekintettel vizsgálni kellett azt is, hogy a szerződési feltételt nem jogszabály állapítja-e meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozták-e meg.

[11] A támadott kikötés tisztességtelen voltának a megítélése során figyelemmel kellett lenni a pénzügyi intézményekkel szemben a szerződéskötéskor hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) által támasztott prudens - óvatos, körültekintő és megbízható - működés törvényi és egyben közérdekű követelményére (723/B/2005.AB határozat III.1.1., 262/B/1997.AB határozat IV.2.). A Hpt. 2. számú melléklet III. 10.1. a) pont értelmében a kölcsön nyújtása kockázat, illetőleg kockázatvállalás. A hitelkötelem, mint visszterhes, nem egyidejűleg teljesített jogügylet kockázata abban áll, hogy a maga kötelezettségét előre teljesítő hitelező számára bizonytalan a később esedékessé váló kötelezett szerződésszerű teljesítése. A prudens működés törvényi követelménye az is, hogy a szükséges fedezetek, biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről a hitelintézetnek nem csak a kölcsön kihelyezéséről történő döntés előtt kell meggyőződnie, hanem azt a szerződés tartama alatt is figyelemmel kell kísérnie (Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdés). Mindezekre az alperes alappal hivatkozott.

[12] A zálogjog a jogosult számára a követelése fedezetéül szolgáló zálogtárgyból való kielégítésre biztosít jogot. A kielégítés a zálogtárgy által megtestesített érték realizálása útján történik. Ezért a zálogjogviszony lényegi tartalma a zálogtárgy szerződés megkötésekor fennálló, ún. fedezeti értékének, azaz a zálogtárgyból realizálható értéknek a megőrzése, amely a zálogkötelezett törvényi kötelezettsége, a zálogjogosult által érvényesíthető jogosultság. A zálogtárgy eredeti értéke megőrzésének a kötelezettsége a zálogjog alapítása és a kielégítési jog megnyílása közötti időszakban végig fennáll. Ez határozza meg a zálogjogosult és a zálogkötelezett egymással szembeni, a törvény erejénél fogva a zálogjog tartalmának részét képező, kölcsönös jogait és kötelezettségeit.

[13] A szerződéskötéskor, 2008. augusztus 26-án hatályos Ptk.-ban a zálogjogok közös szabálya, a 260. § (2) bekezdés azt teszi lehetővé, hogy a zálogjogosult megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet követelje: „Ha a zálogtárgy elpusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől lehet követelni." Jelzálogjog esetén a Ptk. 261. § (2) bekezdés alapján - a kielégítési jog megnyílásának terhe mellett - ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. E törvényi rendelkezések mind azt a cél szolgálják, hogy a hosszú távú szerződés ideje alatt a szolgáltatás és annak ellenértéke között a fedezetre is figyelemmel a felek által a szerződéskötéskor kialakított értékegyensúly fennmaradjon, csökkenjen a tartós kölcsönjogviszonyban a hitelező oldalán fennálló szükségszerű kockázat.

[14] A Kúria utal a jelzálogszerződés 8. pontjára, ahol a felek kikötötték a bank kielégítési jogának a megnyílását arra az esetre, „ha a bank által megállapított határidő alatt a zálogkötelezett a zálogtárgy értékcsökkenése folytán lecsökkent zálogfedezetet nem egészíti ki. A Kúria megítélése szerint ez a felperes által nem támadott kikötés a 7. pontba foglalt zálogkötelezetti kötelezettséggel a biztosított követelés fennállása alatt éppen a jogerős ítéletben hivatkozott, „a szerződő felek közötti egyensúly" fennmaradását hivatott szolgálni, azaz azt, hogy az alperes által nyújtott kölcsön és a felperes által nyújtott zálogfedezet szerződéskötéskor általuk kialakított értékaránya a 30 év futamidő alatt ne változzon, a követelés biztosítottságának a mértéke ne csökkenjen, az adós a tartozását a szerződés szerint részletekben teljesíthesse, megelőzze a hitelező alperes kielégítési jogának a megnyílását, a tartozás egyösszegű követelését. A keresettel támadott kikötés, még ha szó szerint nem is a Ptk. fent hivatkozott rendelkezéseivel egyezik meg, a tartalma és célja azokkal azonos, szerződéses szabályozás hiányában érvényesülő törvényi rendelkezést tükröz.

[15] A Kúria álláspontja szerint a zálogfedezet bármilyen okból bekövetkező és bármilyen mértékű értékcsökkenése esetére a zálogfedezet eredeti értékére történő kiegészítésének az előírása a szerződéskötéskor tisztességtelennek nem minősült. A Ptk. 209. § (1) bekezdés szerint a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára nem állapítja meg, ezért nem semmis.

[16] A Kúria a fent kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 274. § (4) bekezdés szerint alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helyben hagyta.

Záró rész

[17] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ennek folytán az eljárás minden fokán pernyertes lett. Ezért a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdés szerint alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a felperest kötelezte az alperes javára - a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját és a megfizetett 70.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket magába foglaló - felülvizsgálati és fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3), (5) és (6) bekezdés alapján határozta meg.

[18] Kötelezte a felperest, hogy illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket fizesse meg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján.

[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

[20] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2018. augusztus 28.

Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Sz.Sz. bírósági ügyintéző