Court upheld lower court ruling dismissing unfair contract clause challenge in mortgage loan dispute.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court upheld the final judgment dismissing the appellant's request to declare unfair contract terms invalid. The appellant argued that specific clauses regarding insurance proceeds and auction procedures violated statutory requirements and the principle of good faith. The court found the clauses compliant with the Civil Code and noted the unfairness claim was not subject to review in this appeal.
Legislator headnote
AI generatedPtk. 268. § (3) bekezdése; Ptk. 271. § (1) bekezdése; Ptk. 257. § (1) és (2) bekezdése; Ptk. 4. § (1) bekezdése: Contractual clauses regarding insurance proceeds as security deposit and unilateral sale of mortgaged property comply with statutory provisions and do not constitute unfair terms absent violation of good faith principles.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Pfv.V.22.009/2017/7.
A tanács tagjai:
Dr. Bartal Géza a tanács elnöke
Dr. Zumbók Péter előadó bíró
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró
A felperes:
...
A felperes képviselője:
dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd
Az alperesek:
... I. rendű
... II. rendű
Az I. rendű alperes képviselője:
ifj. dr. Burai-Kovács János Miklós ügyvéd
A per tárgya:
tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.168/2017/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Debreceni Törvényszék 7.P.21.636/2015/19.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperes részére 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a II. rendű alperes adóstársként 2006. április 27-én két kölcsönszerződést, és annak biztosítására két jelzálogszerződést kötött az I. rendű alperessel. Az egyik kölcsönszerződés tárgya a ... szám alatti lakóház felújítása céljából 54.105 svájci frank kölcsön folyósítása, míg a másik kölcsönszerződés tárgya lakáscélú kölcsöntartozás megfizetésére 23.260 svájci frank kölcsön folyósítása volt. A jelzálogjogokat az adóstársak fenti lakóingatlanán alapították.
[2] Mindkét jelzálogszerződés 5. pontja tartalmazta: „A zálogkötelezett(ek) [...] köteles(ek) a Zálogtárgy(ak)ra teljes körű vagyonbiztosítást kötni és a biztosítási kötvényben az 500.000 forintot [...] meghaladó kártérítési összeg jogosultjaként a Bankot megjelölni [...] kijelenti(k), hogy [...] otthon biztosítást kötöttek és a biztosítási kötvényben az 500.000 forintot [...] meghaladó kártérítési összeg jogosultjaként a Bankot megjelölték. A Bank a biztosító által kifizetett kártérítési összeget választása szerint jogosult a Zálogtárgy(ak) helyreállítására fordítani, vagy Zálogtárgy(ak) helyreállítása céljából a Zálogkötelezett(ek)nek [...] kifizetni, vagy az Adós és az egyetemleges Adóstárs(ak) Bank felé fennálló esedékes fizetési kötelezettsége teljesítésére fordítani.
[3] A jelzálogszerződések 10. pontja az alábbiakat rögzítette: „[...] A felek - a 12/2003. (I.30.) Korm. rendeletben foglalt szabályok alapján - rögzítik, hogy a bírósági végrehajtás mellőzésével történő értékesítés esetén az értékesítésre a Bank kielégítési jogának megnyíltától számított 270 (kettőszázhetven) napon belül azon a legalacsonyabb eladási áron kerülhet sor, amelyet a Bankkal szerződéses jogviszonyban álló, a tevékenység végzésére megfelelő jogosítvánnyal rendelkező ingatlan-értékbecsléssel is foglalkozó cégek/egyéni vállalkozók [a továbbiakban: Értékbecslő(k)] valamelyike, a kielégítési jog megnyílását megelőző 90 (kilencven) napnál nem régebbi, vagy a kielégítési ok megnyíltát követő 120 (százhúsz) napon belül elkészített, likvidációs (menekülési) értékre vonatkozó értékbecslésében - lakóingatlan esetében a lakót, illetve a kiürített állapotra vonatkozóan külön-külön meghatározott. A likvidációs (menekülési) érték megállapítása a zálogtárgy 30 (harminc) napon belüli értékesíthetőségét alapul véve történik. A Zálogkötelezett(ek) kijelentik, hogy az Értékbecslő(k) közül bármelyik által végzett értékbecslést teljes mértékben elfogadják, valamint tudomásul veszik, hogy a Bank jogosult az Értékbecslő(k) közül az értékbecslést elvégző személy kiválasztására".
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[4] A felperes módosított keresetében a jelzálogszerződések részleges, az 5. és 10. pontban foglalt, a fentiekben idézett feltételek semmisségének megállapítását kérte. Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdését, 209. § (1)-(2) és (4) bekezdéseit, 209/A. § (2) bekezdését, 257. § (1)-(2) bekezdéseit és 260. § (2)-(3) bekezdéseit, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontjait jelölte meg.
[5] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[6] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A jelzálogszerződések 5. pontja kapcsán megállapította, hogy az I. rendű alperes annak alapján a biztosítási összegnek nem kizárólagos kedvezményezettje, csupán az 500.000 forintot meghaladó kártérítési összeg jogosultja. Azt, hogy a biztosító által kifizetett kártérítési összeget mire fordítja, az dönti el, hogy milyen mértékű az értékcsökkenés, valamint, hogy áll-e fenn tartozása az adósoknak. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a biztosító által kifizetett kártérítési összeg biztosítási esemény bekövetkezését feltételezi, ezért tartalmában nem értékelhető a biztosítási összeg elvonásaként.
[8] A Ptk. 209. § (1) és (6) bekezdésének felhívásával megállapította, hogy a kölcsönszerződés biztosítékául szolgáló vagyontárgyra a vagyonbiztosítási szerződés előírása, abban a hitelező kedvezményezetti megjelölése nem minősül tisztességtelen szerződési feltételnek. A hitelintézetnek ugyanis indokolt érdeke áll fenn a tekintetben, hogy a vagyontárgy biztosítéki értéke biztosított legyen a kölcsön jogviszony időtartamára, illetve a vagyontárgy értékében csökkenés következik be, hogy az ezt kompenzálni hivatott, és helyébe lépő pénzösszeg biztosítéki funkció tekintetében is a vagyontárgy helyébe lépjen.
[9] A jelzálogszerződések 5. pontja emellett a R. 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontjait sem sérti, a támadott szerződéses rendelkezés ugyanis egyoldalú értelmezési lehetőséget nem biztosít, és a teljesítés szerződésszerűségének megállapítását sem teszi lehetővé.
[10] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jelzálogszerződések 10. pontja a bírósági végrehajtás mellőzésével történő értékesítést a 12/2003. (I.30.) Korm. rendeletnek megfelelően teszi lehetővé. Az értékbecslés módszertanát a 25/1997. (VIII.1.) PM rendelet, az értékbecslési szakvélemény formai és tartalmi követelményét e jogszabály 4. számú melléklete határozza meg. Ehhez képest a biztosíték piaci árának meghatározása semmilyen mértékben nem függ az I. rendű alperes megítélésétől, vagy az ő szubjektív szempontjaitól. A felperes hivatkozásával ellentétben a támadott szerződési feltétel nem tartalmaz olyan szabályozást, hogy az I. rendű alperes felkérhet másik értékbecslőt és a szakvélemények eltérő összegszerűsége esetén az alacsonyabbat veheti figyelembe, továbbá, hogy újabb szakértői vélemény beszerzése a részéről kizárt. Éppen ezért a tisztességtelenséget a Ptk. 290. § (6) bekezdésére figyelemmel megállapítani nem lehetett, és ez a kikötés sem sérti a R. 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontjait.
[11] Az elsőfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a felperesnek a jelzálogszerződések megtámadására való jogosultsága a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése, a 236. § (1) bekezdése, és (2) bekezdésének c) pontja alapján elévült.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Mellőzte a felperes megtámadási jogának elévülésével kapcsolatos indokokat, és kiemelte, hogy a perben nem volt vitatott a keresettel támadott jelzálogszerződések fogyasztói jellege, s emiatt a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése nem volt alkalmazható.
[13] Egyetértett azzal, hogy a jelzálogszerződések felperes által támadott egyik kikötése sem feleltethető meg a R. 1. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban írt feltételeknek. A tisztességtelenséget ezért a Ptk. 209. § (2) bekezdése alapján kellett vizsgálni. A másodfokú bíróság felhívta továbbá a Ptk. 260. § (3) bekezdését, és rögzítette, hogy a jelzálogszerződések 5. pontjának tisztességtelensége csak a felperes által kötött vagyonbiztosítási szerződésre tekintettel vizsgálható. A felperes pedig a vagyonbiztosítási szerződés megkötésekor gyakorolta úgy a rendelkezési jogát, hogy a biztosítási esemény esetén egyébként neki járó, 500.000 forintot meghaladó biztosítási összeg kifizetése a kedvezményezett I. rendű alperes javára történjen. Ebből következően az adott szerződési feltétel a felperesnek a jelzálogszerződésekből eredő jogait és kötelezettségeit nem érinti. A per tárgyává nem tett biztosítási jogviszonyban tehát a kedvezményezett I. rendű alperes az említett értékhatárt meghaladó biztosítási összeg jogosultjaként annak felhasználásáról szabadon dönthet.
[14] A jelzálogszerződések 10. pontja kapcsán a felperes által sem volt vitatott, hogy az I. rendű alperessel megállapodtak a Ptk. 257. § (3) bekezdésében szabályozott, a nem tulajdonos zálogjogosult bank vagy megbízottja általi értékesítésben. E szerződési feltétel a legalacsonyabb vételárban való megállapodást (Ptk. 257. § (1) bekezdése) is tartalmazza, ekként határozza ugyanis meg az ingatlan likvidációs (menekülési) értékét. A likvidációs érték a lakóingatlan hitelfedezeti értékével azonos, és annak fogalmára, megállapítására a 25/1997. (VIII.1.) PM rendelet tartalmaz jogszabályi rendelkezést. A felek az értékesítés lebonyolításának rendjében is megállapodtak a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól szóló 12/2003. (I.30.) Korm. rendelet felhívásával, amelynek alkalmazása az 1. § (1) bekezdése alapján a nem tulajdonos zálogjogosult bank vagy megbízottja által történő értékesítése esetén kötelező. A jelzálogszerződések 10. pontja tehát a jogszabályi előírásoknak megfelelően meghatározott, és a „valamelyik", „bármelyik" szavak jelentéséből következően nem tartalmaz olyan feltételt, hogy az I. rendű alperes több értékbecslést kérhet. Mindezek miatt a másodfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a támadott szerződési feltételek a szerződéskötéskor nem minősültek tisztességtelennek és ez okból nem tekinthetők semmisnek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetének teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A jelzálogszerződések 10. pontja kapcsán hivatkozott a Ptk. 4. § (1) bekezdésére és 257. § (1)-(2) bekezdéseire. Megismételte azt a kereseti álláspontját, hogy az értékbecslőkről készült lista elkészítésébe nincs beleszólása, és a szerződés semmilyen jogot nem biztosít számára, hogy az elkészült szakvéleményt vitassa, vagy más szakértőt kérjen fel a likvidációs érték meghatározására. Ezzel szemben az I. rendű alperes másik szakértőt kérhet fel, és lehetősége van arra, hogy a két szakértő által meghatározott érték közül az alacsonyabbat vegye figyelembe.
[16] A felperes a jelzálogszerződések 5. pontja tekintetében továbbra is sérelmezte, hogy az tartozás hiányában is lehetővé teszi a biztosítási összeg elvonását, egyúttal megakadályozza a Ptk. 260. § (2) és (3) bekezdésében foglalt diszpozitív szabályok érvényesülését, ugyanis e szerződési feltétel folytán nem áll módjában a biztosítási összeget a zálogtárgy helyreállítására fordítani. A felperes eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a bíróságok megszegték a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségüket, a döntésük a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye, továbbá az ítélet indokolása a Pp. 221. § (1) bekezdésének második mondatában foglaltakat sem tartalmazza.
[17] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdése]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pontja].
[19] A felperes eljárási szabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdésének és 221. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. A felülvizsgálati kérelmében e törvényhelyeket idézte, és míg az előbbi esetében azt állította, hogy a bíróság döntése a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye, addig az utóbbival kapcsolatban arra utalt, hogy az említett körben az ítélet indokolása a Pp. 221. § (1) bekezdésének második mondatában foglaltakat sem tartalmazza. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében ugyanakkor a felperesnek részletesen ki kellett volna fejtenie, hogy a bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét milyen okból, és mely, a per eldöntése szempontjából lényeges tények tekintetében támadja, továbbá álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolásának miféle konkrét hiányosságai vannak. A felülvizsgálati kérelem ezért ebben a részében érdemben nem volt vizsgálható.
[20] A Kúria előrebocsátja továbbá azt, hogy a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős határozatot - főszabályként - csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A jogerős határozat jogszabálysértő volta ezért csak a felülvizsgálati kérelemben és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok körében vizsgálható (BH2002. 490.II.). Az adott esetben ez azt jelentette, hogy a felülvizsgálat nem terjedhetett ki a kereset jogalapjául szolgáló, de a felülvizsgálati kérelemben meg nem jelölt anyagi jogi jogszabályhelyekre: a szerződési feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos szabályokat tartalmazó Ptk. 209. § (1)-(2) és (4) bekezdéseire, 209/A. § (2) bekezdésére, valamint a R. 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaira. A Kúriának tehát kizárólag abban a kérdésben kellett (és lehetett) állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet sérti-e a Ptk. 4. § (1) bekezdését, 257. § (1)-(2) bekezdéseit és 260. § (2)-(3) bekezdéseit.
[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[22] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő.
[23] A felperes a felek között létrejött jelzálogszerződések 5. pontja tekintetében a Ptk. 260. § (2)- (3) bekezdéseinek megsértésére hivatkozott. A zálogjogosult a Ptk. 260. § (2) bekezdése értelmében - a Ptk. 260. § (1) bekezdésében foglalt, a zálogtárgy elpusztulása esetén a zálogjog megszűnését kimondó szabály alóli kivételként - a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet követelhet. A Ptk. 260. § (3) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a zálogtárgy pótlására szolgáló érték (szurrogátum) a zálogtárgy helyébe lép, vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál, és jelzálogjog esetében mind a tulajdonos, mind a jogosult követelheti annak a zálogtárgy helyreállítására fordítását.
[24] A felek az alapul szolgáló kölcsönszerződésekben a kölcsönök folyósításának feltételeként az ingatlanbiztosítási ajánlat vagy kötvény I. rendű alperesre való engedményezését is kikötötték. A jelzálogszerződések keresettel támadott 5. pontja szerint a zálogkötelezettek kötelesek voltak a zálogtárgyra vagyonbiztosítási szerződést kötni, és abban kedvezményezettként, az 500.000 forintot meghaladó biztosítási összeg jogosultjaként az I. rendű alperest megjelölni. Az I. rendű alperes a biztosítási összeget - a Ptk. 260. § (3) bekezdésének megfelelően - a zálogtárgy helyreállítására fordíthatja, vagy ebből a célból kifizetheti a zálogkötelezetteknek, de az esedékes fizetési kötelezettség teljesítésére is felhasználhatja. A felperes ezt az utóbbi kikötést sérelmezte, mert az álláspontja szerint tartozás hiányában is lehetővé teszi a biztosítási összeg elvonását. Ez az álláspont azonban téves.
[25] A zálogtárgy helyébe lépő, vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgáló biztosítási összegen - a Ptk. 268. § (3) bekezdéséből is következően, amely szerint az elzálogosított követelés teljesítéseként a zálogjogosulthoz befolyt pénzre az óvadék szabályait kell alkalmazni - óvadék jön létre (Gfv. VII. 30.742/2017/8.). A Ptk. 271. § (1) bekezdése az óvadék jogosultja számára lehetővé teszi, hogy az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítse, de ennek feltétele a kielégítési jogának megnyílása. A perbeli jelzálogszerződések 5. pontja ezzel egyezően arról rendelkezik, hogy az I. rendű alperes a biztosítási összeget az esedékes fizetési kötelezettség, vagyis a lejárt tartozás kiegyenlítésére fordíthatja.
[26] Miután a kifogásolt szerződési feltétel a felperes által kötött vagyonbiztosítási szerződésre tekintettel, azzal összefüggésben volt értelmezhető, és az I. rendű alperes kedvezményezettként a biztosítási összeget nem csupán a Ptk. 260. § (3) bekezdésében meghatározott célra, a zálogtárgy helyreállítására fordíthatta, a jogerős ítélet sem ezt a törvényhelyet, sem a felülvizsgálati kérelemben ugyancsak megjelölt Ptk. 260. § (2) bekezdését nem sérti.
[27] A másik támadott szerződéses kikötés, a jelzálogszerződések 10. pontja a zálogtárgynak az I. rendű alperes mint zálogjogosult általi, bírósági végrehajtás mellőzésével történő értékesítésének szabályait tartalmazza. A felülvizsgálati kérelemben ezzel kapcsolatban megjelölt Ptk. 257. § (1) bekezdése a zálogtárgy közös értékesítését, míg a Ptk. 257. § (2) bekezdése a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítését teszi lehetővé. A felek megállapodása e törvényhelyeknek megfelelt: abban meghatározták a legalacsonyabb eladási ár számításának - az ingatlan likvidációs (menekülési) értékének értékbecslő közreműködésével való megállapításának - módját, a kielégítési jog megnyíltától számított azt a határidőt, amelyen belül az értékesítésnek meg kell történnie, és az I. rendű alperest feljogosították arra, hogy a zálogtárgyat maga értékesítse. Minthogy a felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel a szerződési feltételek tisztességtelensége nem volt vizsgálható, a felperes által ugyancsak hivatkozott, a kölcsönös bizalom alapelvét rögzítő Ptk. 4. § (1) bekezdésének téves alkalmazását sem lehetett megállapítani.
[28] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Záró rész
[29] A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése szerint, a 32/2003. (VIII. 22) IM rendelet 3. § (5) bekezdésére tekintettel kötelezte a felperest az I. rendű alperes részéről felmerült - az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján - a felperes kérelmére - tárgyaláson kívül bírálta el.
[31] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja zárja ki.
Budapest, 2018. július 5.
. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. bíró