Court dismisses privacy claim against police officers for public interest news photos under press freedom.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.IV.21.953/2017/6.

A tanács tagjai:

Dr. Baka András a tanács elnöke

Dr. Kovács Zsuzsanna előadó bíró

Dr. Mészáros Mátyás bíró

A felperesek:

I. rendű

II. rendű

III. rendű

IV. rendű

A felperesek képviselője:

Bass Ügyvédi Iroda, dr. Bass László ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője:

Dr. Bodrogi Bea ügyvéd

A per tárgya:

személyhez fűződő jog megsértése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Az alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.112/2015/4/I.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Fővárosi Törvényszék 19.P.23.475/2011/4.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet - az eljárási költség és illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és az I., II., III. és IV. rendű felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi az I., II., III. és IV. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 76.200 (hetvenhatezer-kettőszáz) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt, összesen 145.000 (száznegyvenötezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az I-IV. rendű felperesek egyetemlegesen kötelesek az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a rendőr szakszervezetek által 2011 májusában szervezett demonstráció idején a hivatásos rendőr felperesek közül a II. és IV. rendű felperesek a Belügyminisztérium épületének biztosításában vettek részt a Széchenyi István téren, az I. és III. rendű felperesek a Kossuth téren láttak el egyenruhában szolgálatot. Az alperes fotóriportere a felperesekről a helyszínen fényképfelvételeket készített, amelyhez a felperesek hozzájárulását nem kérte. Az alperes által üzemeltetett index.hu internetes hírportálon 2011. május 6-án megjelent „Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című cikkhez tartozó képgalériában a felpereseket egyedileg felismerhető módon jelenítették meg a fényképfelvételek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperesek keresetükben kérték megállapítani: az alperes azzal, hogy egyedileg felismerhető képmásukat a hozzájárulásuk nélkül közzétette, megsértette a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogukat. Kérték az alperes eltiltását a további jogsértéstől és nyilvános elégtétel adására kötelezését.

[3] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy az eseményen nem voltak megkülönböztethetők a demonstrálók és a rendfenntartók. A felperesek a nyilvános közszereplésre tekintettel a képmás védelméhez fűződő jogaik sérelmére nem hivatkozhatnak.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az általa üzemeltetett index.hu hírportálon 2011. május 6-án megjelenített „Rendvédelmi szakszervezetek tüntetése" című íráshoz kapcsolódó képgalériában az I., II., III. és IV. rendű felpereseket úgy jelenítette meg egyedileg felismerhető módon, hogy ehhez nem kérte a felperesek hozzájárulását, így a közzétételhez a hozzájárulásuk hiányzott, megsértette az I., II., III. és IV. rendű felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát; az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és elégtétel adására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - a kialakult ítélkezési gyakorlatot irányadónak tekintve - kifejtette, hogy amennyiben a rendőr utasításra, parancsra végzi nyilvános helyen a tevékenységét, az nem minősül közszereplésnek, ezért a róla készült képmás közzétételéhez szükséges az egyedi hozzájárulása, ennek hiányában a képmását technikai eszközökkel felismerhetetlenné kell tenni. Az adott esetben erre nem került sor, így az alperes a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdései alapján megsértette a felperesek a képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a jogsértést a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, a b) pont alapján az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és a c) pont szerint elégtételadásra kötelezte.

[5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 2.Pf.20.656/2012/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[7] Az alkotmányjogi panasz folytán eljárt Alkotmánybíróság a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh1.) megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

[8] Ezt követően a Kúria a Kpkf.IV.38.031/2014/2. számú végzésével megállapította, hogy az Abh1. következtében a Kúria Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítélete a felek közötti jogvita tekintetében joghatás kiváltására nem alkalmas. A Kúria az Alkotmánybíróság határozata alapján a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[9] Az új eljárásban meghozott 2.Pf.20.112/2015/4/I. számú ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[10] A másodfokú bíróság elvi éllel rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra és a Kúria iránymutatására is figyelemmel a pert elsősorban a felperesek által érvényesített jogok magánjogi szabályai alapján szükséges eldönteni. Az alapjogok érvényesülésének magánjogi jogviszonyokban való vizsgálata a közvetett horizontális hatály elismerése esetében sem teszi szükségtelenné az eredeti kereset szerinti állásfoglalást. A kifogásolt felvételek nem teljesen egyéniesített módon, hanem csoportkép formátumában ábrázolták a felpereseket, amelyekről egyenként jól azonosíthatók voltak. A felperesek a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva magánjogi jogvédelmet igényeltek. Ezért az elsőfokú bíróságnak a Ptk. irányadó szabálya alapján - a Pp. 213. § (2) bekezdése és 215. §-a keretei között - azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a felperesek képmásainak nyilvánosságra hozatalához rendelkezett-e a felperesek hozzájárulásával, illetve a felperesek olyan közszereplőnek minősülnek-e, akik részéről a hozzájárulásra a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához az adott esetben nincs szükség. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak - az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra is figyelemmel - továbbra is az elsőfokú bíróság határozatát kellett felülbírálnia.

[11] A másodfokú bíróság a Ptk. 80. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából, mely szerint a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges, az egységes bírói gyakorlatra hivatkozva rögzítette, hogy a rendőr nem minősül közszereplőnek. Kifejtette, hogy a perbeli tényállásnak a fenti jogszabályi rendelkezés alapján történő megítélése során az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a felperesek képmáshoz fűződő személyiségi jogainak megsértésére. Az elsőfokú bíróság a jogvitát a polgári jogi szabályok megfelelő alkalmazásával elbírálta, azt a másodfokú bíróság jogszerűnek minősítette. Az Alkotmánybíróság a határozatában a felülbírálatot azért minősítette alaptörvény-ellenesnek, mert az csak a fenti értékelést tartotta szem előtt, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz fűződő, a sajtószabadság alapjogából következő jogosultságot azonban nem. Ebből következően a felperesek képmáshoz fűződő személyiségi jogainak érvényesítése és az alperes által gyakorolt sajtószabadság alapjoga közötti konfliktust kellett megítélni.

[12] A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 3. § (3) bekezdése tiltja a sajtószabadság olyan gyakorlását, amely mások személyhez fűződő jogainak sérelmével jár. A keresettel sérelmezett sajtóközlés megjelenésének időpontjában hatályos Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz való jogot, a 61. § (1) bekezdése a véleménynyilvánítás és szólás szabadságát deklarálja. A felperesek mint rendőrök ugyan nem közszereplők, hanem közhatalmat gyakorló, államhatalmi tevékenységet végző személyek. Ez a státusz azonban a felperesek személyiségi jogainak érvényesítését nem zárja ki. Másfelől a közhatalmat gyakorlók személyiségi jogvédelmének korlátozott volta a jogállami intézmények ellenőrzési lehetősége miatt szükséges. Az ellenőrzési funkció akkor tölti be a szerepét, ha a közhatalmat gyakorló személy közérdeklődésre számot tartó, közösséget érintő tevékenységi mozzanataival kapcsolatos. A perbeli esetben az alperes által dokumentált tevékenység a demonstráción való jelenlét ténye. A felperesek igazgatási és biztonsági feladatokat láttak el a helyszínen. Az ilyen tevékenység végzése mellett a képmásuk közlésével az emberi méltóság sérthetetlenségéből levezethető magánszférájuk oltalma nyilvánvalóan nem sérült. A saját személyiség kifejeződése feletti rendelkezési jogosultság azonban még a köz érdekében végzett tevékenység idején is fennmarad. Az ember legbensőbb lényegéhez szorosan hozzátartozik, hogy saját testével, arcával maga rendelkezzék.

[13] Az önrendelkezési jog és a sajtószabadság gyakorlásának összemérése során azt kellett értékelni, hogy a sajtó a felperesek jogosultságait milyen okból hagyta figyelmen kívül, mi volt az a cél, amely érvényesülésének biztosításához a személyiségi jog korlátozása felmerülhetett. Az alperes a rendvédelmi dolgozók tüntetéséről közölt képes és szöveges beszámolóval egy jelenkori eseményről tudósított, azonban az Smtv. 3. § (3) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az ilyen eseményekről való tudósítás sem lehet korlátlan. A demonstráció nyilvánvalóan közérdeklődésre tartott számot, azon azonban a felperesek jelenléte és dokumentált cselekvéseik nem voltak olyan jelentőségűek, amelyre tekintettel a képmásvédelemmel kapcsolatos rendelkezési jog háttérbe szorulhatott. Ezért nem sérült az Alkotmány 61. § (3) bekezdésében foglalt, közügyekkel kapcsolatos megfelelő tájékoztatáshoz való jog. Az alapjogok összemérésének eredményeként a másodfokú bíróság az egyedi eset körülményeit úgy ítélte meg, hogy a sajtószabadság alapjoga attól nem szenved sérelmet, ha a felperesek képmáshoz fűződő jogának biztosítása az adott esetben elsőbbséget élvez. A sajtó tájékoztatási kötelezettségét, az ábrázolt eseményre is figyelemmel nem korlátozza, ha a felpereseket egyedi beazonosításra nem alkalmas módon mutatja.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[14] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a kereset elutasítása, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint az Alkotmánybíróság által a jogerős ítélet megsemmisítését követő eljárásban a másodfokú bíróság ítélete ismét az alperes alkotmányos alapjogainak sérelmét okozta. Az Alkotmánybíróságnak a jogerős ítéletet megsemmisítő határozatában az elvi tételek megfogalmazása mellett az alkotmányjogi panasszal elé vitt ügyben is döntést kell hoznia.

Az alkotmánybírósági határozat nem csupán mérlegelési szempontokat ír elő az újból eljáró rendes bíróság számára, hanem megadja a mérlegelés eredményét is. A felülvizsgált ügyben a rendes bíróságnak az alkotmányjogi kérdés tekintetében már nincs mérlegelési, jogértelmezési szabadsága, követnie kell az alkotmánybírósági határozatot. Az Alkotmánybíróság azért minősítette alapjogsértőnek a felülvizsgált határozatot, mert az aránytalanul korlátozta az alperes hírportál sajtószabadsághoz fűződő alkotmányos alapjogát.

A rendes bíróság a megismételt eljárása során nem juthat ezzel ellentétes következtetésre. Ezzel szemben a másodfokú bíróság úgy határozta meg a feladatát, hogy a rendes bíróságot az alkotmánybírósági határozat csupán az érintett alapjogok közötti arányossági mérlegelés lefolytatására kötelezi, de a mérlegelés eredménye tekintetében a bíróságot szabadság illeti meg. Azzal, hogy a másodfokú bíróság ítéletében eltért az alkotmánybírósági jogértelmezéstől, megsértette az Alkotmánybíróságról szóló 2011.

évi CLI. törvény (Abtv.) 43. § (3) bekezdését, továbbá nem orvosolta az Alkotmánybíróság által megállapított alapjogsértést, hanem újból elkövette azt. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikkével kapcsolatos gyakorlata szerint a sajtó a társadalom éber őre, a demokratikus rend felügyeletét látja el.

A sajtónak egy demokratikus társadalomban nélkülözhetetlen szerepe van abban, hogy a közvélemény hozzájusson a különféle eszmékhez, információkhoz és megfelelő tájékoztatást nyújtson a közérdeklődésre számot tartó kérdésekben. A közhatalom ezért a sajtó tevékenységét csak ritka, valóban szükséges esetben korlátozhatja. A védelem nem csupán a nézetek és információk tartalmára, hanem azok megjelenési formáira is vonatkozik. A véleménynyilvánítás alanya szabadon megválaszthatja a kinyilvánítás módját és eszközét, amely kiterjed a fénykép készítésére, valamint annak közzétételére is.

Egy közérdeklődésre számot tartó rendezvényről készített, rendőröket is ábrázoló tudósítás a közügyekről való tájékozódást és a közügyek vitathatóságát szolgálja. Jelentős társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az államhatalom képviselőjeként eljáró, közhatalmat gyakorló rendőrök munkája a nyilvánosság számára bemutatható legyen. A sajtó a rendőrség felett akkor tudja ellenőrző feladatát ellátni, ha a rendőrök tevékenységéről indokolatlan és aránytalan korlátozások nélkül tudósíthat.

Ennek részét képezi, hogy a sajtó a tudósításhoz a rendőrök képmását is felhasználhassa. Ha a rendőrök a közfeladatok ellátása során a nyilvánosság kontrollján kívülre kerülnek, az jelentősen megnehezíti a közfeladatot ellátó szervek munkájának társadalmi ellenőrzését és a sajtó munkáját. Ha a rendőrnek nincs arca, elvész a közhatalom felelőssége és bizonytalanná válik a személyes felelőssége. Az adott esetben a rendezvény biztosításában feladatot ellátó, közhatalmat gyakorló rendőrök a személyiségi jogok tekintetében nem kezelhetők egyformán az ilyen minőséggel nem rendelkező átlagemberekkel.

A rendőr közhatalmi minőségével kapcsolatos véleménynyilvánítás során, ha a közfeladatának ellátása közben róla készült fénykép a nyilvánosság számára láthatóvá válik, nem hivatkozhat a magánszférájának védelmére. Ezért a közfeladatot ellátó rendőr képmása a hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható. A közhatalom gyakorlása önmagában megalapozza a személyhez fűződő jog szűkebb védelmét, függetlenül attól, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezés csak a közszereplők esetében teszi lehetővé a képmás hozzájárulás nélküli közlését.

Az adott esetben a felvételek készítésére és közzétételére nem visszaélésszerű és nem is sértő módon került sor. A rendőrök képmásának az internetes hírportálon való közzététele nem sértette sem az emberi méltóságukat, sem a magánszférájukat. A fényképfelvételek a közfeladatuk ellátását ábrázolták, nem álltak semmilyen összefüggésben a magánéletükkel. A fényképek közzétételével az alperes jóhiszeműen járt el és nem lépte át az újságírói szabadság határait. Minderre tekintettel az alperes marasztalása aránytalan beavatkozást jelent a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságába.

[15] A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.

[16] A Kúria a Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[17] A Kúria - ítéletének indokolásában kifejtettek szerint - nem értett egyet az alperes azon felülvizsgálati álláspontjával, mely szerint az alkotmányjogi panasz alapján eljárt Alkotmánybíróság által a bírósági határozat megsemmisítése esetén az újból lefolytatandó bírósági eljárásban eljáró rendes bíróságnak már nincs mérlegelési és jogértelmezési szabadsága, mert a döntés alaptörvény-ellenesnek minősítése olyan mérlegelés eredménye, amelytől a rendes bíróság nem juthat ellentétes következtetésre.

Az Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság a 27. § alapján folytatott eljárásában alkotmányjogi panasz alapján megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, a döntést megsemmisíti. A (3) bekezdés értelmében a bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó bírósági eljárásban az alkotmányjogi kérdésben az Alkotmánybíróság határozata szerint kell eljárni. A Kúria kifejtette, hogy e jogszabályi rendelkezések helyes értelmezése szerint az alkotmányjogi panasz alapján a bírósági határozat Alkotmánybíróság általi megsemmisítését követően az újból lefolytatandó bírósági eljárásban az ügyben felmerült alkotmányjogi kérdésben az Alkotmánybíróság határozatában foglalt jogértelmezési szempontok figyelembe vételével kell a perbe vitt anyagi jogvitát elbírálni.

E jogszabályi rendelkezésekből nem következik, hogy a bírósági határozat megsemmisítését követően az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott mérlegelési szempontok figyelembe vételével a rendes bíróság nem juthat a korábbi álláspontjával azonos következtetésre. Ellenkező esetben a mérlegelési szabadság elvonása az ítélkezési tevékenységet a lényegétől fosztaná meg és kiüresítené azt; így az alkotmánybírósági eljárást követő rendes bírósági eljárás formális automatizmussá válna.

Ezt az álláspontot támasztja alá a vizsgált jogszabályi rendelkezésnek az Alaptörvény 28. cikke alapján történő értelmezése is. Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. Ezért az Abtv. 43. § (3) bekezdésének értelmezése alapján a józan észnek és a közjónak megfelelő cél csakis az lehet, hogy a bírósági határozat megsemmisítését követő rendes bírósági eljárásban az adott ügyben - az irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezések értelmezése során - felmerült alkotmányossági kérdésben az Alkotmánybíróság által felvetett mérlegelési szempontok figyelembe vételével kell a polgári jogi jogvitát elbírálni.

A rendes bíróság mérlegelési szabadságának kizárása az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt alkotmányos elvet sértené. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben egyértelműen is rögzítette: elsősorban a rendes bíróságra tartozó kérdés polgári ügyben, hogy milyen felvételt minősít személyiségi jogokat sértőnek a Ptk. alapján, az értelmezésnél azonban az Alaptörvényre is figyelemmel kell lenni (44.).

[18] A Kúria érdemben kifejtett álláspontja szerint a perben az Alkotmányban és az Alaptörvényben is egyaránt biztosított alapjogok, a véleménynyilvánítás, a sajtó szabad tájékoztatáshoz fűződő joga és az emberi méltóságra visszavezethető, az egyén önrendelkezési jogának részét képező képmás-védelemhez fűződő személyiségi jog ütközése mentén kellett megítélni a Ptk. 80. §-a alapján a jogvitát, ahogy arra az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság is rámutatott: a sajtószabadság és az emberi méltóság védelmén alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel kell feloldani (44.).

Az alapjogok indokolt korlátozásának lehetősége értelemszerűen mindkét oldalon fennáll. A Kúria előrebocsátotta, hogy messzemenően szem előtt tartja a sajtónak az államhatalmi szervek ellenőrzését és az állampolgárok információhoz jutását biztosító, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről szóló tájékoztatáshoz fűződő jog gyakorlása során a demokratikus jogállamban betöltött szerepét. A sajtó szabad tájékoztatáshoz való jogának jelentőségét az EJEB Egyezmény 10. cikkében rögzített véleménynyilvánítás szabad jogához kapcsolódó gyakorlata is megerősíti.

Az adott esetben az Alkotmánybíróság azért minősítette alkotmány-ellenesnek a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét, mert az a Ptk. 80. § (2) bekezdésének értelmezése során nem vette figyelembe azt az alkotmányjogi szempontot, amely a sajtó szabadságához, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatáshoz fűződik, csupán annak az egyetlen szempontnak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a rendőr általában, a szolgálati feladatai ellátása során, általánosságban közszereplőnek minősül-e. Az Alkotmánybíróság emellett értékelendő szempontként határozta meg a gyülekezésről, mint a nyilvános közszereplésről, tömegrendezvényről szóló tudósítás keretében a rendőrök konkrét feladatteljesítése helyszínének és a konkrét tevékenységük közben való fényképezésük, a képfelvételek elkészítése körülményeinek és a nyilvánosságra hozataluk céljának vizsgálatát (48.).

Az adott esetben a jogvita elbírálása a Ptk. 80. §-a alapján, az alapjogok ütközésének az Abh1.-ben meghatározott szempontok figyelembe vételével történő megítélése Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelési tevékenységet igényelt. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére és a tényállás megváltoztatására csak kivételesen, abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során az ügy érdemére kiható, nyilvánvalóan helytelen, iratellenes, kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes következtetésre jut.

A megismételt eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla az Alkotmánybíróság határozatában foglalt szempontok figyelembe vételével a mérlegelést a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatás és a rendezvény biztosításában részt vevő, közterületen szolgálatot teljesítő rendőrök személyhez fűződő jogainak ütközése tekintetében maradéktalanul elvégezte. Ennek eredményeként jutott arra a meggyőződésre, hogy a konkrét esetben, az ábrázolt eseményre is figyelemmel, a sajtó tájékoztatáshoz való joga nem sérül, ha a felperesek képmáshoz fűződő jogának biztosítása elsőbbséget élvez és őket egyedi beazonosításra nem alkalmas módon mutatja.

A Fővárosi Ítélőtábla mérlegelése okszerű, a logika szabályainak megfelelő volt, és erre alapított döntését kimerítően megindokolta. Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a felülmérlegelésre és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján nem látott lehetőséget.

[19] A Kúria a jogerős ítélet indokaival mindenben egyetértve a felülvizsgálati kérelemben foglalt érdemi érvekre tekintettel kiemelte:

A közhatalom gyakorlása önmagában nem alapozza meg a személyhez fűződő jog szűkebb védelmét, és nincs indoka a számos foglalkozási ágat felölelő közhatalmi tevékenységet ellátó személyek széles rétegéből a rendőri hivatásrend kiemelésének azon az alapon, hogy esetenként a feladatát a közterületen, a nyilvánosság előtt, akár tömegrendezvényen látja el.

Az Abh1. elvi éllel rögzítette, hogy a rendőri intézkedésről készült képfelvétel akkor hozható hozzájárulás nélkül nyilvánosságra, ha az nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a tájékoztatás a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó, közügyeket érintő képi tudósításnak minősül (43.). A Kúria kifejtett álláspontja szerint a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az az esemény hű illusztrálásához tartozik és a konkrét cselekvőség - aktív intézkedés, vagy éppen az intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása - indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz. A per tárgyává tett fényképfelvételek konkrét cselekvőség nélkül, a felpereseknek csupán a jelenlétét mutatja be, amelyből azonban nem derül ki, hogy hol készültek, illetve mi az elkészítés és a nyilvánosságra hozatal célja. Nincs közvetlen összefüggés a tudósítás tárgyát képező esemény, és a rendőrök egyedi beazonosítására alkalmas módon, arcképmásukkal történő megjelenítése között. Ilyen körülmények között a sérelmezett ábrázolási módot semmilyen társadalmi igény nem indokolja. Az egyedi beazonosításra alkalmas fényképfelvételeknek az eseményről tudósító, közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás szempontjából jelentősége nincs. Ezért a perben kifogásolt képfelvételeknek a szolgálatot teljesítő rendőrök arcképmásával való nyilvánosságra hozatala öncélú.

[20] Az ismételten benyújtott alkotmányjogi panasz alapján eljárt Alkotmánybíróság a 3/2017. (II. 21.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh2.) megállapította, hogy a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

[21] A határozat érdemi indokolásában kifejtettek szerint az Alkotmánybíróság az ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésének tekintette, hogy a bíróság eleget tett-e annak az alkotmányossági határozatban megjelent álláspontnak, amely szerint a bíróság feladata, hogy a sajtószabadság és a méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel oldja fel, illetve ez a mérlegelés kellően érvényesíti-e az alkotmánybíróság mindenkire nézve kötelező határozatának teljes tartalmát. A jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla elfogadta ugyan, hogy a tudósítás, amelyhez az alperes a sérelmezett fényképfelvételeket csatolta, jelenkori eseményről szólt, annak korlátjaként vette figyelembe ugyanakkor az Smtv. 4. § (3) bekezdését. Ez az értelmezés - az Abh1.-ben már kifejtettek szerint - nem áll összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakkal. Az alkotmánybírósági értelmezés egyértelmű: a rendőri intézkedésről készült fényképfelvétel nyilvánosságra hozható. E főszabály alól kivételt képez, ha a nyilvánosságra hozatal öncélú. Nem öncélú a nyilvánosságra hozatal, ha az akár az eset összes körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló tudósítás, akár a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyeket érintő képi tudósításnak minősül. Ebből következik, hogy amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy valamely tudósítás a jelenkor eseményeiről szól, akkor az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogi sérelem csak ritkán (az emberi mivolt benső lényegét feltétlenül megillető védelem, pl. a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása esetén) alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. A sajtószabadság 7/2014. (III.7.) AB határozatban, valamint az Abh1.-ben értelmezett tartalmát korlátozza az a bírósági értelmezés, amely a felperes rendőrök cselekvéseinek jelentőségét követeli meg a jelenkori eseményről szóló tudósításhoz kapcsolt képmások elkészítése és nyilvánosságra hozatala tekintetében. Ilyen értelmezési korlátot az Abh1. nem tartalmazott; ellenkezőleg: a sajtószabadság elsőbbségének fő szabályát állapította meg annak nem öncélú gyakorlása esetén.

[22] Az Alkotmánybíróság tartalmilag egyetértett a Kúria ítéletében kifejtett azon állásponttal, miszerint az alkotmányjogi panasz alapján megsemmisített ítélet folytán a megismételt eljárásban is megmarad a bíróságoknak a mérlegelési szabadsága. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy az Alkotmánybíróság feladata és felelőssége az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének ellátása, mint e védelem legfőbb szerve. A bíróságok feladata az Alaptörvény 25. cikke szerint az igazságszolgáltatás, melynek során - az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére is figyelemmel - kötelesek figyelembe venni az Alaptörvényt és annak autentikus értelmezését, ahogy azt a védelmére hivatott legfőbb szerv, az Alkotmánybíróság meghatározta. A bíróságoknak tehát továbbra is teljes az igazságszolgáltatási hatalma, az eléjük vitt jogvitát nekik kell a véglegesség igényével eldönteni, ennek során azonban nem hagyhatják figyelmen kívül, nem alkalmazhatják szelektíven vagy megszorítóan az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, illetve azok kötelező erővel bíró alkotmánybírósági értelmezését.

[23] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozata megszorítóan értelmezte az Abh1.-ben foglalt követelményeket. A Kúria teljes mértékben elfogadta a jogerős ítélet indokolását, amely a képmás alanyának cselekvőségét helyezi a középpontba, és tovább is „fejlesztette" ezeket az érveket azáltal, hogy a hírértékű információ hordozását, mint feltételt kapcsolta a képfelvétel közléséhez. A jelen esetben nem volt vitás, hogy a képi tudósítás a konkrét demonstrációról szólt, a tényállás szerint nem merült fel olyan körülmény, amely arra adna alapot, hogy a közvetítés hamis látszatot kívánt volna kelteni. A bíróságoknak a tudósítással érintett helyzet teljességét kell megvizsgálniuk, és amennyiben felmerül, hogy a sajtószerv a jelenkor eseményeiről vagy más közérdeklődésre számot tartó eseményről a valósággal ellentétes látszat közzétételével úgy tudósítanak, hogy a valóságról tudomással bírt, vizsgálhatják a tudósítás egészének tisztességét és jóhiszeműségét. Amennyiben azonban ilyen körülmény nem merül fel, mint ahogy a perbeli esetben sem volt kérdéses, hogy a tudósítás hamisan, ebből következően öncélúan ábrázolta volna a felperesek jelenlétét és szerepét a tudósítással érintett eseménynél, a bíróságok az Alaptörvény Abh1.-ben meghatározott értelmezési tartománynak megfelelően, a jelenkori események bemutatásához fűződő alkotmányos érdek primátusát kötelesek érvényesíteni.

[24] Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta azt a megszorító értelmezést is, mely szerint kizárólag akkor volna lehetséges a felvétel készítése és közzététele, ha valamely rendőri intézkedésre vonatkozó eljárási szabályok nyilvánvaló megszegését dokumentálná. Az Alaptörvény IX. cikke Abh1.-ben kibontott tartalmának olyan megszorító értelmezése sem fogadható el, amely valamely társadalmi igény meglétét, többletinformáció létét (pl. a rendőr nyilvánvaló jogsértését) követelné meg a demonstrációkon készült felvételek közzétételéhez. Az Abh1. lényeges alkotmányos tartalma, hogy egyértelműen a jelenkor eseményének minősíti a demonstrációkat, amelyekről való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósítás volna. Mivel ilyen körülményt a változatlan tényállást felülbíráló jogerős ítélet és felülvizsgálati ítélet sem mutatott fel, a bennük elfoglalt jogi álláspont az Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bekezdésének sérelmére vezet.

[25] Végül az Alkotmánybíróság kiemelte: nem tartozik a bíróságok mérlegelési körébe, hogy érvényt szereznek-e az Alaptörvény 24. cikke (1) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alaptörvény ezen cikke mérlegelést nem tűrően az Alkotmánybíróság kötelezettségévé teszi, hogy az Alaptörvénybe ütköző bírósági döntést megsemmisítse, és ezáltal is érvényt szerezzen az Alaptörvény normahierarchiában betöltött legfőbb szerepének. Ezt az alkotmányos rendben betöltött kiemelkedő szerepet bontja ki az Abtv. 39. § (1) bekezdése, amely az alkotmánybírósági határozat mindenkire nézve kötelező erejét állapítja meg. Ezt vonná kétségbe, ha az alkotmánybírósági határozatot akár a jogalkotó, akár a jogalkalmazó szelektíven, megszorítóan alkalmazná, illetve más módon nem érvényesítené megfelelően.

[26] A Kúria a Kpkf.IV.37.338/2017/2. számú végzésével az Abh2. alapján a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendelte el. A végzés indokolása szerint az elbírálatlan felülvizsgálati kérelem tárgyában lefolytatandó új eljárás során követni kell az Abh2.-ben nyomatékosított azon alkotmánybírósági álláspontot, amely a jelenkor eseményének minősíti a demonstrációkat, amelyekről való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósításról van szó.

[27] A Kúria ítéletének megsemmisítését követően előterjesztett írásbeli felülvizsgálati ellenkérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. A felperesek vitatták az alperes azon álláspontját, hogy a közhatalmat gyakorló rendőröknek e mivoltuk miatt tűrniük kell az emberi méltósághoz való joguk korlátozását, mivel csak így biztosítható a közhatalmi tevékenység társadalmi ellenőrzése a sajtó tevékenysége által. Érvelésük szerint a felperesek más személyekkel szembeni megkülönböztetésének nincs alkotmányos alapja. Ezt az álláspontot támasztják alá a felperesek tevékenységére a perbeli időszakban hatályos jogszabályi rendelkezések is, amelyek a közhatalmat gyakorló rendőrök esetében az emberi méltósághoz való jog, beleértve a képmáshoz, magánélethez fűződő jog korlátozását nem érintik. Az Alkotmánybíróság az Abh1. indokolásában nem szabhatta meg a bíróság mérlegelési tevékenységének eredményét, amely ellentétben állna a hatalmi ágak elválasztásának és a bírói függetlenség alkotmányos elvével. Az Abh1. szerint a bíróság feladata a sajtószabadság és a méltóság védelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközés egyedi mérlegeléssel való feloldása. A másodfokú bíróság ennek a mérlegelésnek az Abh1.-ben előírt szempontok szerint eleget tett. Az Abh2. rendelkezései túllépik az Abtv. 43. §-ban biztosított hatáskör kereteit azáltal, hogy gyakorlatilag az adott ügyben az alanyi jog érvényesülésének akadályára vonatkozó mérlegelés eredményét, vagyis a magánjogi jogkövetkezmények levonását határozzák meg, amely egyenértékű a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó magánjogi jogviták eldöntésével. Az Abtv. 43. §-a nem biztosít hatáskört arra, hogy az Alkotmánybíróság a polgári anyagi jogi vitát eldöntse. A felperesek hangsúlyozták, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős ítélet az alapjogok érvényesülésének vizsgálata körében a szükségességi és arányossági érdekmérlegelést elvégezte, és ennek eredményeként állapította meg, hogy az eset körülményei alapján a sajtó tájékoztatáshoz való joga nem sérült, a felperesek képmáshoz való jogának védelme élvez elsőbbséget.

A Kúria döntése és jogi indokai

[28] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint eredményes.

[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel szemben, fenntartja azt az álláspontját, miszerint az Abtv. 43. § (1) és (3) bekezdéseinek rendelkezéséből nem következik, hogy a bírósági határozat megsemmisítését követő megismételt eljárásban az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott alkotmányossági mérlegelési szempontok figyelembe vételével a rendes bíróság nem juthat a korábbi álláspontjával azonos következtetésre. A Kúria ezen álláspontjára vonatkozó indokai tekintetében, azok megismétlése nélkül csupán visszautal az Abh2.-vel megsemmisített Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítéletének indokolásában kifejtettekre.

[30] A jelen perben eljárt bíróságok és az Alkotmánybíróság perbeli jogvitában elfoglalt álláspontja az emberi méltóságból fakadó személyiségi jog védelmén keresztül korlátozott sajtószabadság megítélésének alkotmányossági szempontú, ugyanakkor tételes jogi szabályozással körülhatárolt kérdésében ütközött. A Kúria alapvetően egyetért a sajtószabadság és a jelenkor eseményeiről, illetve a közügyekről szóló tájékoztatáshoz fűződő jog primátusával a magánszféra védelmével szemben. Annál is inkább, mert az EJEB joggyakorlatában hosszú idő óta következetesen ez az álláspont érvényesül. A hatályos magyar jogi szabályozás azonban éppen ezen elvvel ellentétesen, a méltóságvédelemből fakadó személyiségi jog elsőbbségét részesíti előnyben azzal, hogy mindenki számára kötelezővé teszi - a közszereplők kivételével - az érintett személy hozzájárulását a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához [régi Ptk. 80. §, új Ptk. 2:48.§]. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2. § (2) bekezdése értelmében a bíróságok a jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését. A perbeli jogvitában irányadó jogi szabályozás az alapvető alkotmányos jogok fentiek szerinti érvényesülésének fordított értékrendjét tükrözi. Az idézett jogszabályi rendelkezés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a közszereplők mellett más személyek esetében is jogszerű lehet a képmás vagy hangfelvétel érintett hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala. A jogszabályi rendelkezésben meghatározott kivétel mellett további kivételszabályok alkalmazása meg nem engedett bírói jogalkotásnak minősülne.

[31] Az Alkotmánybíróság éppen a sajtószabadság gyakorlásának tételes jogi szabályozással korlátozott érvényesülése miatt kényszerült az alapvető jogok ütköztetésére és mérlegelésére, amelynek eredményeként általános elvként rögzíti a jelenkor eseményeit bemutató képi tudósítás esetén a képmás szabad felhasználását, és kivételes esetben teszi lehetővé a személyiségi jogok védelmét. Az alapvető jogok alkotmányossági szempontú mérlegelése azonban a rendőrökre vonatkozó képmás készítése és felhasználása tekintetében olyan kivételszabályt eredményezett, amely alapvetően nem jogértelmezési, hanem a jogi szabályozás területére tartozó kérdés. A sajtószabadság, a jelenkor eseményeiről, illetve a közügyekről szóló hiteles tájékoztatás igénye várhatóan a jövőben is szembe kerül az egyéni személyiségi jogok védelmével. Ez az ellentét, a közügyekről szóló tájékoztatás elsőbbsége a tételes jogi szabályozással szemben további kivételek meghatározásának szükségességét vetik majd fel. Ugyanakkor egyértelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a jogalkotás területére tartozó kérdésben ilyen kivételek jogértelmezéssel történő eseti meghatározása az előre nem látható esetek nagy száma, illetve lehetséges sokfélesége miatt jogbizonytalansághoz vezethet.

[32] A perbeli jogvita érdemét illetően a Kúria a következőket rögzíti: az Alkotmánybíróság megerősítve az Abh1.-ben kifejtett értelmezését, az Abh2.-ben is a jelenkori események bemutatásához fűződő alkotmányos érdek primátusának érvényesítési kötelezettségét hangsúlyozta. A konkrét ügyben kifejtett alkotmánybírósági értelmezés alapján főszabály szerint a rendőri intézkedésről készült képfelvétel nyilvánosságra hozható, az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogi sérelem csak ritkán alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. A főszabály alól kivételt képez, ha a nyilvánosságra hozatal öncélú. A per adatai alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendvédelmi szakszervezetek 2011 májusában szervezett demonstrációjáról szóló tudósítás - nem vitásan - a jelenkor eseményeire vonatkozott, a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, a közügyeket érintő képi tudósításnak minősült, amely a demonstrációt biztosító felperes rendőrök képmásának nyilvánosságra hozatalával nem volt öncélú, mert az nem volt az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósítás.

[33] Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben az Abh1.-ben előírt szempontok szerinti mérlegelést a - változatlan - peradatok alapján elvégezte, és az Abtv. 39. § (1) bekezdésére hivatkozással állapította meg az adott ügyben a képmáshoz való jog és a sajtószabadság közötti érdekütközés eredményeként, a felperesek személyiségvédelmi igényével szemben a sajtó tájékoztatáshoz fűződő szabadságának elsőbbségét; ezzel a felek között a jogvitát érdemben eldöntötte. Mindebből az következik, hogy a felperesek a perbeli esetben a Ptk. 80. §-a alapján a képmás védelméhez fűződő személyiségi joguk érvényesítése érdekében nem léphetnek fel eredményesen. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.

Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat

[34] Ptk. 80. §

Záró rész

[35] A Kúria a pervesztes felpereseket a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdései, valamint a 4/A. § (1) bekezdése alapján megállapított első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.

[36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a felperesek kötelesek az államnak megtéríteni.

Budapest, 2018. május 30.

Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros Mátyás s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

AM

tisztviselő