Legislator Case Law & Legislation
Pfv.20719/2017/10 AI generated

Court upheld association meeting resolution, dismissing minority interest claims due to lack of legal violation.

Case Number Pfv.20719/2017/10
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Supreme Court upheld the lower court's decision to maintain the validity of the association's general meeting resolution. The appellant argued the meeting was invalid because the financial statement was uncheckable and minority interests were harmed, but the court found no statutory violation. Consequently, the court ruled that the appellant could pursue separate accounting claims rather than challenging the resolution's validity.

Legislator headnote

AI generated

Tht. 34.§ (1) bekezdés b) pontja; Tht. 48.§ (1) bekezdés a)-g) pontja; A közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása csak akkor lehetséges, ha a határozat jogszabályt vagy kisebbségi érdekeket sért, különben az elszámolással kapcsolatos viták elszámolási perben intézendők.

Keywords

AI generated
társasházi közgyűlés kisebbségi érdeksérelem elszámolás érvényessége jogszabálysértés folyószámla kivonat panel program elszámolási pert

Cited Legislation

AI generated
2003. évi CXXXIII. törvény a társasházról 34.§ (1) bekezdés b) pontja
2000. évi C. törvény a számvitelről
224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet
48.§ (1) bekezdés a)-g) pontjában foglaltakat és/vagy a 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet előírásait sérti.
Pp. 275.§ (3) bekezdés
[22] A kifejtettek alapján a per tárgyát képező közgyűlési határozat sem jogszabályt, sem a felperes kisebbségi érdekeit nem sértette, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
Pp. 270.§ (1) bekezdés
[16] A Pp. 270.§ (1) bekezdése, valamint a 275.§ (3) bekezdésének együttes értelmezéséből megállapíthatóan sikeres felülvizsgálat alapja az anyagi jogi szabályok megsértése vagy az érdemi döntést lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértés lehet.
Pp. 78.§ (1) bekezdés
32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (2), (5) és (6) bekezdés, 4/A.§
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.I.20.719/2017/10.

A tanács tagjai: . Harter Mária a tanács elnöke

. Varga Edit előadó bíró

. Mocsár Attila Zsolt bíró

A felperes: felperes neve

(felperes címe)

A felperes képviselője:

... Ügyvédi Iroda

(1082 Budapest, Kisfaludy utca 18/b. I/5.;

ügyintéző: dr. Szűcs T. Péter ügyvéd)

Az alperes: alperes neve

(alperes címe)

Az alperes képviselője: Dr. Vető Gábor ügyvéd

(1136 Budapest, Balzac utca 32.)

A per tárgya: közgyűlési határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

a felperes

A másodfokú bíróság és a jogerős határozatának száma:

ővárosi Törvényszék

72.Pf.637.404/2016/3.

Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:

Budai Központi Kerületi Bíróság

3.P.22.800/2013/15.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes társasház a 2015. május 27-én tartott közgyűlésén 2. szám alatt elfogadta a társasház 2014-re vonatkozó elszámolását és a 2015. év költségvetését. A közgyűlésre szóló meghívó melléklete volt a 2014. évre vonatkozó folyószámla kivonat, valamint a panel programmal kapcsolatos kimutatás, amely a felperes esetében 467.656 forint nyitó összeget, 100.000 forint befizetést és 167.703 forint fizetési kötelezettséget tüntetett fel. A közös képviselő a meghívóhoz mellékelte még a 2014-es év gazdálkodására vonatkozó elszámolást, a tulajdonostársak folyószámla egyenlegét, valamint a 2015. évi költségvetést és a leltárt.

A felperes keresete, az alperes védekezése

[2] A felperes keresete a 2. számú határozat érvénytelenségének megállapítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a közgyűlés nem határozott a napirend elfogadásáról, ami a társasházról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 34.§ (1) bekezdés b) pontjával ellentétes. Kisebbségi érdekeit sérti, hogy az elszámolás mellékletét képező folyószámla kivonat ellenőrizhetetlen, az év közben küldött egyenlegközlőkkel nem vethető össze, és nem tartalmazza az év közben felmerült költségeinek elszámolását sem. Vitatta, hogy 2014. január 1-jén közös költség hátraléka állt volna fenn és külön is sérelmezte a késedelmi kamat ellenőrizhetetlenségét. Hangsúlyozta: a panelprogram rá vonatkozó elszámolási adatai valótlanok, a 2015. évi bevételi előirányzatok nem egyértelműek, a négyzetméter adatok kétségesek, a leltárnak pedig tartalmaznia kellett volna a társasházi épület közös tulajdonú épületrészeit is.

[3] Az alperes a 60 napon túl előterjesztett érvénytelenségi okokkal kapcsolatban elévülési kifogással élt, egyébként a kereset elutasítását kérte. Tévesnek tartotta a leltárral kapcsolatos felperesi álláspontot, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) szerint ugyanis a leltárnak a 100.000 forint alatti értékű, azonnali költségként elszámolt tárgyi eszközöket kell tartalmaznia. Nézete szerint a pernek nem tárgya a felperesi folyószámla egyenlege, az elszámolni kért költségek pedig nem érvényesíthetők. A tételes közös költség kimutatás ugyancsak nem lehet az érvénytelenségi per tárgya.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével megállapította a közgyűlés 2. számú határozatának érvénytelenségét. A keresetet a Pp. 3.§ (2) bekezdésének keretei között értelmezve rögzítette, hogy a felperesnek az érvényesített jogot kell előadnia, ezt azonban körülírással is megteheti. Az előadott tények alapján a kereset a 2015. május 27-én tartott közgyűlés 2. számú határozatának érvénytelenségére irányult, mert az elfogadott elszámolás, illetve költségvetés a felperes álláspontja szerint a Tht. 48.§ (1) bekezdés d) pontjába ütközik, követhetetlen, áttekinthetetlen és valótlan adatokat tartalmaz, ezáltal kisebbségi érdekeit is lényegesen sérti.

A felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezés tekintetében az elsőfokú bíróság rámutatott: a leltárkészítési kötelezettség a társasházat csak az ingók vonatkozásában terhelte, ennek az előírásnak a leltár megfelelt. A költségvetési terv és az elszámolás azonban nem felel meg a Tht. 48.§-ának, ugyanis érthetetlen és beazonosíthatatlan, egymásnak is ellentmondó adatokat tartalmazott, annak alapján a felperest terhelő esetleges fizetési kötelezettség és a teljesített befizetések nem ellenőrizhetők.

Kiemelte, hogy a felperesre vonatkozó közös költség meghatározása is téves, a hátralék összegét nem különítették el az azt terhelő késedelmi kamattól, az elszámolás nem a Tht. 48.§ (1) bekezdés f) pontja szerint történt. A „panel visszafizetés" megnevezésű okirat érthetetlen módon a befizetést és a hátralékot is negatív előjellel szerepeltette és annak ellenére rögzítette a felperes fizetési kötelezettségét, hogy jogerős ítélet mondta ki az előleg fizetési kötelezettségét elfogadó közgyűlési határozat érvénytelenségét.

Utalt arra, hogy a Tht. rendelkezésein alapuló és a társasházat az adóhatósággal szemben terhelő elszámolási kötelezettség az eltérő jogszabályi háttér és az eltérő célok miatt is különböző lehet: a Tht. 48.§-án alapuló elszámolással szemben követelmény, hogy a tulajdonos a saját folyószámlája alapján megállapíthassa az őt terhelő kötelezettségeket és teljesítéseket a kamatokra is kiterjedően. A per tárgyát képező elszámolás ezzel szemben követhetetlen, az előírt követelés - a kamat tartalom elkülönítetlensége miatt - ellenőrizhetetlen.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a 2. számú határozatot a Tht. 47-48.§-ait, továbbá az Sztv.-ben előírt „világosság" alapelvét és a kisebbségi érdekeket sértő módon érvénytelennek tekintette.

[5] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság részben tévesen rögzítette a kereseti kérelmet, ezért helytelen következtetésre jutott, mivel azonban az elbíráláshoz szükséges tények és adatok rendelkezésre álltak, sem az elsőfokú bíróság eljárásnak megismétlése, sem a bizonyítás kiegészítése nem volt indokolt, ezért érdemben bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Rámutatott: a keresetlevélben előadott érvénytelenségi okok alapján csak azt lehetett vizsgálni, hogy a közgyűlés nem határozott a napirend elfogadásáról, illetve a 2. számú határozat sérti-e a Tht. 34.§ (1) bekezdés d) pontját, a Tht. 48.§ (1) bekezdés d) és f) pontjait, valamint a felperes kisebbségi érdekeit. Mivel az elsőfokú bíróság - helyesen - az első két hivatkozást megalapozatlannak találta, a másodfokú bíróság e tekintetben csupán részben eltérő jogi indokait emelte ki. Rámutatott, hogy a Tht. 48.§ (1) bekezdés d) pontja szerinti leltár szempontjából a közös tulajdon tárgyainak minősítése jogkérdés és a társasház esetében egyértelmű, hogy mi tartozik a tárgyi eszköz leltárra.

[6] A másodfokú bíróság megalapozatlannak találta az alperesi fellebbezés elkésettségével kapcsolatos felperesi érvelést, a fellebbezésben foglaltakat érdemben helyesnek fogadta el. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása homályos és hiányos, mert annak ellenére, hogy hosszan idézte az Sztv. és a Tht. rendelkezéseit, nem tért ki arra, hogy a felhívott jogszabályi rendelkezések a konkrét esetre mennyiben és miért alkalmazhatók. A felperes ugyanakkor a keresetét 95%-ban kisebbségi érdeksérelemre alapította, a jogszabálysértést kizárólag a tartozása nyilvántartása tekintetében állította. Hangsúlyozta: tény, hogy az alperes elszámolása a késedelmi kamat összegét tételesen nem tartalmazta, de a Tht. 48.§ (1) bekezdése nem is ír elő ilyen követelményt, a felperes egyebekben a közös költség összegének ismeretében egyszerű számtani művelettel megállapíthatja a kimutatott tartozás tőke- és kamattartalmát. Nem volt vitás, hogy az alperes helyesen rögzítette a felperes befizetéseit, a tartozás nyilvántartásában tapasztalható jelentéktelen eltérés pedig nem eredményezheti a határozat érvénytelenségét. Az Sztv.-ben megfogalmazott „világosság" alapelvének sérelme önmagában ugyancsak nem lehet érvénytelenségi ok, mert az elszámolásra és a költségvetésre irányadó jogszabályi követelményeket a Tht. 47. és 48.§-a tartalmazza. Az elszámolás elfogadásához nem fűződik a közös költség hátralék összegét bizonyító hatály, a kisebbségi érdeksérelem érvényesítésekor pedig a felperes által előadott konkrét sérelem alapján a szemben álló érdekek összemérését kell elvégezni, melyet az elsőfokú bíróság nem tett meg. A kereseti kérelemből kitűnik, hogy a felperes a kisebbségi érdeksérelmet ugyanazon tényekre alapozta, mint a jogszabálysértésre hivatkozását: az elszámolás számszaki hibáit állította, ez a kettős hivatkozás pedig kizárja a kisebbségi érdeksérelem miatti igényérvényesítés eredményességét. Utalt arra: a mindössze 3.533 forint összegű különbözet önmagában kérdésessé teszi, hogy az érdeksérelem lényeges.

A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem

[7] A jogerős ítélettel szemben felülvizsgálattal élő felperes annak hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az alperes fellebbezésének elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerinti kiegészítését kérte, másodlagosan pedig - arra az esetre, ha a Kúria az elsődleges kérelmét nem látja teljesíthetőnek - a 16.000 forint fellebbezési illeték visszaigénylésére vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés hatályban tartását.

[8] Az elsődleges kérelem tekintetében változatlanul az alperes fellebbezésének elkésettségére hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az ezzel kapcsolatos tényeket tévesen rögzítette ítéletében, ezen túlmenően a fellebbezési határidő letelte után beérkező részletes indokolás figyelembe vételére sem volt mód.

[9] Érdemben tévesnek tartotta a társasház eszközleltárának tartalmi körére vonatkozó első- és másodfokú bírói álláspontot, ugyanis nincs olyan jogszabályi előírás, ami az ingatlan alkotórészeit - így például az épületgépészeti berendezéseket - kizárná a vagyonleltár köréből. A Tht. 48.§ d) pontjának rendelkezése nem vitásan az ingóságok számbavételét írja elő, a 2013. évi felújításnak köszönhetően azonban a fűtési rendszer épületgépészeti elemeinek jogi státusza megváltozott: a birtokban tartással megvalósult „natív" tulajdoni állapot már nem fedi az alapító okiratban foglaltakat, az új fűtési rendszer közös tulajdonú elemei ingóságok, melyeket a társasház eszközleltárában szerepeltetni kell. Utalt arra: leltár hiányában arról sem nyerhető hiteles információ, hogy az „albetétek" valamelyikében nem szerelték-e le a közös tulajdonú gépészeti alkatrészt. Nézete szerint a közös képviselet tevékenységének megítéléséhez elengedhetetlen a közös tulajdonú vagyontárgyak leltár útján történő ellenőrizhetősége. Hivatkozott az Sztv. 14.§ (3) bekezdésére, amely a gazdálkodó szervezetek számára leltár- és leltározási szabályzat készítési kötelezettséget ír elő, ilyen szabályzattal azonban az alperes nem rendelkezik, ám a bíróságok sem értékelték a terhére ezt a hiányosságot.

[10] Megalapozatlannak tartotta a jogerős ítéletben kifejtetteket, mely szerint a törvény szövegéből nem következik, hogy a napirend elfogadásáról a közgyűlésnek külön határoznia kell. Nézete szerint ez az értelmezés a Tht. 34.§ (1) bekezdés b) pontjában kifejtettekkel ellentétes.

[11] Arra az esetre, ha a Kúria az alperes fellebbezését határidőben érkezettnek tekinti, az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának helyesbítése körében hivatkozott arra, hogy a társasház gazdálkodási tevékenységének elszámolását a speciálisan a társasházak gazdálkodására vonatkozó 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet szerint kell elvégezni. Elfogadhatatlan ezért az elsőfokú bíróság indokolása, mely szerint az adóhatósággal és a tulajdonostársakkal szemben fennálló elszámolási kötelezettség különböző, ugyanis mindkettő ugyanazon jogszabályi rendelkezésen alapul. A másodfokú bíróság megváltoztató ítéleti döntése kapcsán hivatkozott arra, hogy a keresetében felrótt elszámolási hibák egyikével szemben sem került sor kellően alátámasztott alperesi ellenbizonyításra, annak ellenére, hogy a hibák bizonyítottságát az eljárt bíróságok nem vonták kétségbe. Bár a jogerős ítélet indokolásában nem szerepel, álláspontja szerint bizonyítást nyert, hogy a közös költségre vonatkozó fizetési kimutatások követhetetlenek, a törzstartozást és a késedelmi kamatot szabálytalanul, összevontan kezelik, a 2014. év nyitóadata nem egyezik az előző év záróadatával és hiányzik a zárcserével és a másolással összefüggésben a felperesnél felmerült 2.334 forint költség elszámolása is. Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően tényként rögzítette a panel elszámolási számlával kapcsolatos követhetetlen egyenleg közléseket, a felperes terhére jogerős ítélettel és a közgyűlés határozatával ellentétesen nyilvántartott 167.703 forint összegű késedelmi kamat tartozást és a törzs-, valamint a késedelmi kamat tartozás összevont, szabálytalan kezelését. Az utóbbi társasházi gyakorlattal kapcsolatos másodfokú bírósági értelmezést külön is sérelmezte, mert az alapvető számviteli és könyvviteli szabályokkal ellentétes, ezért elfogadhatatlan az a bírósági álláspont, hogy a közös költség összegének levonásával a tulajdonos maga is megállapíthatja a kamattartozás összegét. A számviteli szabályoknak meg nem felelő gazdálkodás mellett nem jöhet létre ellenőrizhető elszámolás.

[12] Utalt az adóhatóság gyakorlatára, amely szerint minimális eltérés az elszámolás visszautasításával jár, rámutatva, hogy ilyen szabálytalanságok a társasházi elszámolás elfogadhatatlanságát indokolják. A számviteli „világosság" alapelvétől való eltérés tekintetében is helytelenül és következetlenül foglalt állást a másodfokú bíróság, mert bár elfogadta, hogy az elszámolásnak valós adatokon kell alapulnia, e követelmény teljesítésének hiányát - az elsőfokú bíróságtól eltérően - nem értékelte a Tht. 47. és 48.§-át sértő körülményként. A másodfokú bíróság az Sztv. további alapelveit sem alkalmazta megfelelően, ez pedig az alperesi előadások túlértékeléséhez és az elsőfokú ítélet megváltoztatásához vezetett. Nézete szerint a jogerős ítélet alaptalanul utalt az elsőfokú ítélet indokolásbeli hiányosságaira, az elsőfokú bíróság ugyanis ítéleti döntését kellően megindokolta, a jogszabályi előírásokat sértő, téves adatokat tartalmazó elszámolás önmagában megalapozza a kereset teljesítését, a közös képviselő kirívó szabályismereti hiányossága, a közgyűlés tudatos félrevezetése pedig a kisebbség lényeges érdeksérelmét valósítja meg, amely a szemben álló érdekek összevetését is okafogyottá teszi.

[13] Tévesnek tartotta azt a másodfokú bírói álláspontot, amely szerint ugyanazon tényalap nem minősülhet kétszeresen, egyidejűleg jogszabály- és kisebbségi érdeket sértőnek. A másodfokú bíróság érvelése e tekintetben sem jogszabály előírására, sem jogértelmezési levezetésre nem utalt. Álláspontja szerint azt is tévesen mondta ki a másodfokú bíróság, hogy az elfogadott elszámolás nem bizonyítja a közös költség hátralékot, a Tht. 30.§ (1) bekezdése alapján ugyanis a közgyűlés határozata alapján a közös képviselő köteles a közös költséget behajtani.

[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Fenntartotta az eljárás folyamán tett nyilatkozatait. A felperes „elévülési kifogása" kapcsán a fellebbezési határidő eljárásjogi jellegét hangsúlyozta, melyet a fellebbezés előterjesztésekor nem mulasztott el. A felülvizsgálat érdemét illetően utalt az elsőfokú eljárásban tett bejelentésére, mely szerint az elsőfokú bíróság másik tanácsa a 2013. évi elszámolás tekintetében a felperes keresetét jogerősen elutasította, így a továbbiakban sem a panel elszámolás, sem a korábbi elszámolások nem vitathatók. Hangsúlyozta, hogy az éves elszámolás kapcsán egy adott tulajdonos évekre visszamenő elszámolása nem vitatható, ennek ellenére a felperesre vonatkozó elszámolást részletesen előtárták, azt a másodfokú bíróság értékelte is. Rámutatott, hogy a társasházra nem az Sztv., hanem a 224/2000.(XII.19) számú Kormányrendelet szabályai az irányadók, melyeket az elszámolás készítése során betartott. Okfejtése szerint a felperes hibás következtetésekre jutott, mert nincsen tisztában alapvető számviteli fogalmakkal, így a folyószámla és a folyószámla-kivonat, a zárás és a kivonatkészítés közötti különbséggel, ez azonban a javára nem értékelhető. A késedelmi kamat számítását számítógépes program végzi, az arról készült táblázatot a tulajdonos megtekintheti, azonban ezt a felperes sosem kérte, holott az egyedi könyvelési kódok használatával egyértelműsíthető a tőke- és a kamattartozás elkülönített kezelése. Kiemelte, hogy a társasház egyszeres könyvvitelt folytat, kizárólag a bevételt és a kiadást kell könyvelnie, a követeléseket és a kötelezettségeket háttér adatbázisokban kell nyilvántartania. Egyetértett a másodfokú bírósággal abban is, hogy önmagában a felperes által vitatott összeg nagysága kizárja a lényeges érdeksérelmet.

A Kúria döntése, jogi indokai

[15] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

[16] A Pp. 270.§ (1) bekezdése, valamint a 275.§ (3) bekezdésének együttes értelmezéséből megállapíthatóan sikeres felülvizsgálat alapja az anyagi jogi szabályok megsértése vagy az érdemi döntést lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértés lehet.

[17] A felperes többirányú felülvizsgálati érvei közül a Kúria elsődlegesen az eljárási tárgyú kifogást: az alperesi fellebbezés elkésettségét vizsgálta. Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozza a Kúria, hogy a fellebbezési határidő a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 105.§ (4) bekezdésének hatálya alá tartozó eljárásjogi határidő, amelyet megtartottnak kell tekinteni, ha az utolsó napján ajánlott küldeményként a fél a fellebbezését postára adja. A másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének 2016. június 2-án történő átvételéhez képest az alperes képviselője a 15 napos fellebbezési határidőn belül, a 14. napon (2016. június 16-án) fellebbezését ajánlott küldeményként postára adta, ezzel a fellebbezési határidőt betartotta, a fellebbezés bírósághoz történő érkezésének időpontja (2016. június 21.) ebből a szempontból közömbös. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően eljárva vizsgálta érdemben az alperes fellebbezését.

[18] A felperes anyagi jogi, de a közgyűlés megtartásának alaki feltételével kapcsolatos hivatkozását illetően mutat rá a Kúria arra, hogy a Tht. hivatkozott 34.§-a nem tartalmaz előírást a napirend közgyűlési határozattal történő elfogadására. A 34.§ (2) bekezdésében szereplő „szavazásra előterjesztett napirend" megfogalmazás ilyen kötelezettségként nem értelmezhető, a rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a tulajdonostársak érdemben fel tudjanak készülni a szavazásra, illetve a napirend ismeretében dönthessenek arról, részt kívánnak-e venni a közgyűlésen vagy sem. A kifejtettek értelmében az alperes nem mulasztott, amikor nem hozott alakszerű határozatot a napirend elfogadásáról.

[19] A Tht. 48.§ (1) bekezdés d) pontja szerinti leltárnak a közösség tulajdonát képező vagyontárgyakat kell tartalmaznia, ehhez kapcsolódóan helyes az elsőfokú bíróság másodfokú bíróság által is elfogadott okfejtése. A leltárban az ingóságokat kell feltüntetni, az ingatlannak, ideértve a jogi sorsát osztó alkotórészeket és tartozékokat az alapító okirat, illetve a műszaki leírásban kell szerepeltetni. Amennyiben valamely alkotórész vagy tartozék cseréjére kerül sor, az új műszaki berendezés - műszaki és jogi ételemben egyaránt - a korábbi helyébe lép, a kifejtettek értelmében a berendezések értékcsökkenését sem kell nyilvántartani. Mindezek miatt az alperes által készített leltár nem szenvedett a felperes által kifogásolt hiányosságban, emiatt a közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítására nem volt mód.

[20] Végezetül a felperes egyéni elszámolását rögzítő folyószámlákkal kapcsolatban mutat rá a Kúria a következőkre: a társasházi elszámolás - a felperes helyes hivatkozása szerint - akkor jogszabálysértő, ha az a Tht. 48.§ (1) bekezdés a)-g) pontjában foglaltakat és/vagy a 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet előírásait sérti. A keresetlevélhez csatolt felperesi folyószámla kivonatok és a per tárgyát képező határozat részét képező adatok összevetésével megállapítható, hogy a felperesnek a társasházi elszámolásban rögzített, közös költséghez és a panelprogramhoz tartozó adatai a felperesi folyószámla adatain alapulnak, melyek áttekinthetők, érthetők, a kamattételeket külön is feltüntetik. Amennyiben a felperes a folyószámlában előírt kötelezettség, a befizetés, vagy a kimutatott hátralék összegét vitatja, nem az éves elszámolás érvényessége vagy érvénytelensége körében kell lefolytatnia a jogvitát: mindezekkel kapcsolatban a felperes az alperestől elszámolást kérhet, végső soron pedig elszámolási pert indíthat, azzal, hogy az adott évekre elfogadott elszámolásokat értelemszerűen már nem kifogásolhatja. Rámutat a Kúria, hogy az elszámolás elfogadása nem teszi „vitathatatlanná" az abban foglalt összegeket (az adott esetben a felperes esetleges tartozását), csupán annyit jelent, hogy a társasház a saját nyilvántartásai alapján mennyit követel a felperestől, ez azonban a felperes által vitatható, peres eljárásban ellenbizonyításnak van helye. A társasházzal való megegyezés alapján annak sincs akadálya, hogy az alperessel szembeni követelését beszámítsa, önkényesen azonban nem csökkentheti a befizetéseit.

[21] Végezetül a kisebbségi érdeksérelem körében hangsúlyozza a Kúria, hogy a felperes nem jelölte meg, miben áll a per tárgyát képező közgyűlési határozathoz kötődő kisebbségi érdeksérelme. A per adataiból azt lehetett megállapítani, hogy a felperes egyes költségeit követeli és elszámolásra tart igényt. Mindezeket az előzőekben kifejtettek szerint megteheti, ezzel kapcsolatos igénye azonban önmagában kisebbségi érdeksérelmet nem alapoz meg.

[22] A kifejtettek alapján a per tárgyát képező közgyűlési határozat sem jogszabályt, sem a felperes kisebbségi érdekeit nem sértette, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.

Záró rész

[21] A felperes fellebbezése nem volt eredményes, ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270.§ (1) bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a 32/2003(VIII.22) IM rendelet 3.§ (2), (5) és (6) bekezdéseiben foglaltak szerint, a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan meghatározott ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

Budapest, 2018. március 14.

Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

BB|bírósági ügyintéző|