Hungarian Supreme Court dismissed enforcement suspension request, upholding lower court's decision on loan contract validity.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court of Hungary dismissed the request to suspend enforcement against the borrowers, upholding the lower courts' decision to reject the claim. The borrowers argued for suspension based on their inability to pay, but the court found the loan contract valid and the lender properly informed of exchange rate risks. Consequently, the court ruled that enforcement could proceed and the borrowers must pay procedural costs.
Legislator headnote
AI generatedPp. 275.§ (3); Pp. 270.§ (1); Pp. 78.§ (1): The Supreme Court upheld a final judgment against borrowers for a foreign currency loan, rejecting enforcement suspension requests where the lender properly disclosed exchange rate risks and the debt remains legally enforceable.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
A határozat száma: Pfv.I.20.185/2018/7.
A tanács tagjai: . Harter Mária a tanács elnöke
. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró
. Varga Edit bíró
A felperes: I.rendű felperes neve
(I.rendű felperes címe)
II.rendű felperes neve
(II.rendű felperes címe)
A felperesek képviselője:
. Kriston István ügyvéd
(ügyvéd címe)
Az alperes: alperes neve
(alperes címe)
Az alperes képviselője:
Ügyvédi Iroda
(ügyvédi iroda címe)
A per tárgya: végrehajtás megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
a felperesek
A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:
Törvényszék
2.Pf.21.987/2017/4.
Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:
Ózdi Járásbíróság
8.P.20.570/2016/34.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 2.174.600 (kétmillió-százhetvennégyezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesek 2008. február 6-án életbiztosítással kombinált lakásvásárlási kölcsönszerződést kötöttek az alperessel, melyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy az alperes által adott kölcsönt és annak járulékait a szerződésben foglaltaknak megfelelően fizetik vissza. A kölcsön összegét 47.044 CHF-ben határozták meg. A kölcsönt az alperes forintban folyósította, a kölcsön CHF-ben meghatározott összegének átszámítása forintra az alperes által a folyósítás napján érvényes számlakonverziós vételi árfolyamon történt.
Az alperes maximálisan 6.800.000 forint folyósítását vállalta. A kölcsön lejáratának időpontját 2038. március 10-ben, változó ügyleti kamatának mértékét évi 4,99%-ban, az induló teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) mértékét 5,49%-ban határozták meg, a törlesztő részletek száma „egy" volt. A felperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy - a perben nem álló - biztosítóval a kölcsön fedezetéül szolgáló vegyes életbiztosítási szerződést kötnek, amelynek kezdeti biztosítási összege megegyezett a kölcsön forint összegével, lejárati ideje pedig a kölcsönszerződés lejárati idejénél egy hónappal volt rövidebb.
A felperesek kötelezettséget vállaltak arra is, hogy a kölcsön tőkeösszegét a kölcsönszerződés lejáratakor egy összegben fizetik meg az alperesnek olyan módon, hogy az alperes a biztosítási szerződés kedvezményezettje, a biztosító a biztosítási összeget az alperes részére fizeti meg. A felperesek kötelezettséget vállaltak továbbá arra is, hogy az életbiztosítási szerződés díjait havi rendszerességgel megfizetik a biztosítónak. A felpereseknek a kölcsön futamideje alatt a teljes kölcsönösszeg után ügyleti kamatot kellett fizetniük, minden hónap 10. napjáig.
Mind a tőke, mind az ügyleti kamat összegét CHF-ben kellett teljesíteni. A felperesek viselték a törlesztő részletek megfizetéséhez szükséges deviza átváltásából eredő valamennyi árfolyamkockázatot. A szerződő felek az egyedi szerződésben nem szabályozott kérdésekben - továbbiak mellett - az alperes üzletszabályzatának rendelkezéseit tekintették irányadónak. A felperesek a szerződés aláírásával kijelentették, hogy az üzletszabályzat egy példányát átvették, rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadták el.
Az alperes üzletszabályzata az egyedi szerződés részét képezte. Az alperes üzletszabályzatának 2.6.7. pontja szerint az ügyleti kamat (azaz a jelen esetben a törlesztő részlet) számításának módja: tőke összege x kamatláb (százalék) x naptári napok száma / 36.000.
A felperesek a kölcsönszerződéssel összefüggésben 2008. február 6-án közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozatot tettek. A szerződésszerű visszafizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt az alperes 2011. május 13-án felmondta a kölcsön jogviszonyt és közokirat záradékolásával 2012. február 28-án végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek a Pp. 369.§ a) és b) pontjaira alapított keresetükben az ellenük indult végrehajtás megszüntetését kérték. Álláspontjuk szerint hiányzott a deviza szolgáltatására irányuló közös akarat, ezért nem jött létre a perbeli kölcsönszerződés: szóban akartak forintkölcsönre irányuló szerződést kötni, az alperes akarata viszont írásbeli deviza alapú kölcsönszerződésre irányult, így a végrehajtani kívánt követelés sem jött létre érvényesen (a kereset 1. és 3. pontjai). Arra is hivatkoztak, hogy nincsen a forintkölcsönnél kedvezőbb deviza kamatmérték, ebből következően az árfolyamkockázat áthárítás ellenszolgáltatásának hiánya miatt nem jött létre a kölcsönszerződés (2. pont). A devizaforrás hiánya, a devizaforrás beszerzésére vonatkozó megállapodás hiánya, valamint az árfolyamkockázat elszámolásának lényeges feltételeiben való megállapodás hiánya miatt sem jött létre a deviza alapú kölcsönszerződés, továbbá amiatt sem, mert míg őket árfolyamkockázati díj és kamat megfizetése terhelte, az alperest terhelő szolgáltatás lényeges feltételeiben nem állapodtak meg (4., 5. és 6. pontok). További érveik szerint: ha létre is jött a kölcsönszerződés érvénytelen, semmis, mert nem határozták meg a törlesztő részletek összegét (8. pont). Az alperes elhallgatta az árfolyamkockázat pénzügyi-gazdasági mechanizmusára és a deviza kamatparitásra vonatkozó adatokat, továbbá a tájékoztatás nem volt megfelelő (nem volt világos, nem volt érthető), ezért tisztességtelen az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses kikötés (9. pont), tisztességtelen továbbá a szerződés azon pontja, amelynek értelmében a tartozásuk mértékének megállapítását illetően elfogadták az alperes nyilvántartásaiban foglaltakat (10. pont). Előadták azt is, hogy az alperes nem kielégítő devizakockázati tájékoztatása miatt a kölcsönszerződést csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek, illetve aránytalan áldozatok árán lehetett volna teljesíteni, melyek tőlük nem elvárhatók, ezért a szerződés lehetetlenülése folytán megszűnt az alperes követelése (11. pont).
[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint érvényesen létrejött a kölcsön jogviszony, melyből következően a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött, és utóbb sem szűnt meg.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság - hatályon kívül helyezést követően meghozott újabb - ítéletével elutasította a keresetet, az ítéletet a felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság - az indokok kiegészítésével - helybenhagyta.
Az ítéletek indokolása értelmében a felperesek célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződésekre irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jussanak kölcsönhöz, ezért deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek az alperessel. A felperesek nem bizonyították, hogy köztük és az alperes között nem volt akarategység a perbeli kölcsönszerződés megkötését illetően, így a szerződő felek között létrejött a kölcsönszerződés, amely érvényes is. A kölcsönszerződés egyértelműen tartalmazza annak tárgyát, a törlesztő részleteket és azok számát, az esedékesség időpontját pedig az egyedi kölcsönszerződés és az annak részét képező alperesi üzletszabályzat 2.6.7. pontja, valamint az alperes egyoldalú nyilatkozata határozza meg. Rámutattak a bíróságok, hogy az alperes megfelelően tájékoztatta a felpereseket az árfolyamkockázatról.
A másodfokú bíróság további megállapításai szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a felpereseknek a 2017. január 10-én előterjesztett keresetmódosítással összefüggő nyilatkozatát, ebből következően ítélete indokolásában nem tért ki valamennyi, a 2017. január 10-ei keresetmódosításban megjelölt, a végrehajtás megszüntetésének alapjául felhozott hivatkozásra, de mivel a tényállás teljes körű megállapításához szükséges peranyag rendelkezésre állt, nem volt akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság kiegészítse az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokait. A kölcsön összegét a peres felek meghatározták, az elsőfokú bíróság állást foglalt arról, hogy az árfolyamkockázat körében az alperes megfelelő tájékoztatást nyújtott, ezen döntésével az elsőfokú bíróság döntött a keresetnek a 2., a 6-7., a 9. és a 11. pontokba foglalt indokairól is, megállapította, hogy létrejött a szerződés a felek között, ezzel döntött a 3. pontban előterjesztett indokokról is.
Szükségtelen, de lehetetlen is azt vizsgálni az egyes perekben, hogy volt-e devizaforrás az adott kölcsön mögött (a 4. pont), ebből következően nem megalapozott a felperesek azon hivatkozása sem, amely szerint nem jött létre a kölcsön jogviszony, mert nem állapodtak meg az alperessel a devizaforrás beszerzése kérdésében (5. pont).
Kitért arra a másodfokú bíróság, hogy nem tisztességtelen a peres felek azon szerződéses megállapodása, amelynek értelmében a felperesek tartozása megállapításának alapjául az alperes nyilvántartásai, könyvei szolgálnak, hiszen a felperesek nem voltak elzárva attól, hogy vitassák az alperes nyilvántartásában foglaltakat és rámutatott: a peres felek szerződésének teljesítése lehetséges mindaddig, amíg a teljesítés helyén törvényes fizetőeszköz létezik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] A jogerős ítélet ellen - tartalma szerint - hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetnek helyt adó határozat meghozatala iránt - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Eljárási szabálysértésként arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság keresetüket a 3., a 8. és a 9-es pontban megjelölt indokok alapján bírálta el, az elsőfokú ítélet indokolást ezen indokokra vonatkozóan tartalmaz, a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolást tartalmazna az 1., a 2., a 4-7., a 10-11. pontokban megjelölt hivatkozásaikat illetően. A másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségét megsértve határozott ezen kérdésekről „ugyanis, ha nincs indokolás, akkor a felülbírálat változtathat az ítélet indokolásán, de nem volt min változtatni, ezért az önálló felülbírálati döntéshez másodfokon is indokolási kötelezettség fűződik, amely viszont elmaradt". A másodfokú ítélet iratellenesen tartalmazza, hogy döntés született a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) pontját illetően, hiszen a keresetük ezt nem érintette. A módosított keresetük 9. pontjában foglaltakkal összefüggő döntés és annak indokai nem terjedhettek ki a 2., a 6-7. és a 11. pontokban foglaltakra a tekintetben, hogy ezek is elbírálást nyertek.
Anyagi jogszabálysértésként a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdésének e) pontjára utaltak, mivel a havi kamatfizetések számát az alperes nem jelölte meg, az annuitásra áttérés esetére sincs a törlesztő részletek száma meghatározva és a törlesztő részletek összege sem. Az értesítő levél mint az alperes egyoldalú nyilatkozata nem tekinthető szerződéses megállapodásnak, nem tartalmazza a szerződő felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatát, a törlesztő részletek összege meghatározásának hiánya miatt a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A törlesztő részletek kiszámíthatóságát tekintve az 1/2016. PJE jogegységi határozat alkalmazása sérti az uniós jog elsődlegességét. A régi Hpt. 213.§ (1) bekezdésének e) pontja fogyasztóvédelmi célokat is szolgál, az abban foglaltakat a Kúria jogértelmezéssel nem írhatja felül. A másodfokú bíróságnak a Kúria jogegységi határozatát nem lehetett volna alkalmaznia.
Módosított keresetük 9. pontjában megjelölt indokait illetően a jogerős döntés sérti a régi Ptk. 200.§ (2) bekezdésében és 209/A.§ (2) bekezdésében foglaltakat, hiszen az árfolyamkockázat pénzügyi, gazdasági mechanizmusa és a deviza kamatparitás elhallgatása miatt nem megfelelő, ezért tisztességtelen az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses kikötés. Azt kellett volna a másodfokú bíróságnak megállapítania, hogy a kikötés érvénytelensége a szerződés egészének érvénytelenségét jelenti. E körben kérték a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését a C-51/17. számú előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel.
További anyagi jogszabálysértésként a régi Ptk. 204.§ (1) bekezdés a) pontját és (3) bekezdését jelölték meg, mivel a másodfokú bíróság elmulasztotta hivatalból vizsgálni az alperes követelésének végrehajthatóságát. Hangsúlyozták: a felülvizsgálati eljárásban a Kúria feladata is e körülmények hivatalbóli vizsgálata, annak megállapítása, hogy a követelés végrehajtható-e, hiszen az alperes követelése természetes kötelemnek tekinthető, amelynek teljesítése nem kényszeríthető ki.
[6] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költsége megfizetésére irányult. Álláspontja értelmében a felperesek eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésre vonatkozó felülvizsgálati érvelése megalapozatlan.
[7] A Kúria Pfv.I.20.185/2018/2. számú végzésével elutasította a felpereseknek a felülvizsgálat eljárás, az ellenük folyó végrehajtások, valamint a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmeit, megállapítva azt, hogy a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés nem tárgya a C-51/17. számú előzetes döntéshozatali eljárásnak, azaz a jogkérdés eltérése miatt nem állapítható meg a közvetlen összefüggés az előzetes döntéshozatali eljárás és a felülvizsgálati eljárás tárgya között. A végrehajtások felfüggesztését a Kúria a Pp. 370.§-a alapján, a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését pedig a Pp. 273.§ (3) bekezdése alapján nem tartotta indokoltnak.
[8] A felperesek Pfv.4. sorszámú beadványukban kifogást terjesztettek elő az eljárás szabálytalansága ellen, álláspontjuk szerint a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése iránti kérelmük elutasítása sérti azt a jogelvet, amely szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe, sérti a jogvita pártatlan elbírálásának, a felülvizsgálati eljárás tisztességes lefolytatásának elvét, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmük elutasítása sérti a pártatlan elbírálás alapelvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot és az indokolási kötelezettség követelményét.
Az eljárás szabálytalansága miatti kifogás
[9] A Pp. 114.§-a szerint a fél az eljárás szabálytalanságát a per folyamán bármikor kifogásolhatja. Ha a bíróság a kifogást figyelmen kívül hagyja, ezt lehetőleg nyomban, de legkésőbb az eljárást befejező határozatában megindokolni köteles.
A Kúria a jelen felülvizsgálati eljárásban Pfv.2. sorszámú végzésével elutasította a felpereseknek a felülvizsgálati eljárás, az ellenük folyó végrehajtások, valamint a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmeit. A felperesek Pfv. 4. sorszámú eljárási kifogásukban a Pp. több rendelkezését idézték, a rendelkezésekkel azonban azt kívánták alátámasztani, hogy a Kúria a Pfv. 2. sorszámú végzésében jogszabálysértően utasította el a kérelmeiket, mert azok megalapozottak voltak, mindhárom általuk megjelölt okból szükséges lett volna a felfüggesztés. Annak megítélése azonban, hogy a felperesek kérelmei alaposak-e, nem eljárási kérdés, hanem a kérelmek „érdemére" tartozik, ezért a kérelmek elutasítása nem az eljárás szabálytalansága miatti kifogással, hanem a végzés elleni jogorvoslattal lenne támadható, viszont a Kúria Pfv. 4. sorszámú határozata ellen nincsen lehetőség jogorvoslat benyújtására. A Kúria végzése nem fellebbezhető, a felülvizsgálat lehetőségét pedig a Pp. 271.§ (1) bekezdésének e) pontja kifejezetten kizárja.
Mivel a Pp. 114.§-ának megfelelő kifogás az eljárási szabálysértések orvoslásának eszköze, amely nem pótolja a jogorvoslat hiányzó lehetőségét, a Kúria a felperesek kifogását - eljárási szabálysértés hiányában - nem találta alaposnak.
[10] Mindezekre tekintettel csupán utal arra a Kúria, hogy a jogi képviselővel eljáró felperesek jelölték meg a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése iránti kérelmük alapjaként azt, hogy az árfolyamkockázat pénzügyi, gazdasági mechanizmusa és a deviza kamatparitás elhallgatása miatt nem megfelelő az általuk kifogásolt szerződéses kikötés, továbbá, hogy a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés tárgya az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt C-51/17. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásnak. Ezzel szemben a C-51/17. előzetes döntéshozatali eljárás az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési rendelkezés tisztességtelenségének vizsgálatát célozta, ahogyan ezt a Kúria a Pfv.2. sorszámú végzésében ki is fejtette, tehát a felpereseknek a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése iránti kérelme nem volt alapos.
A felperesek Pfv.4. sorszámú beadványukban helyesen hivatkoznak arra, hogy a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ezen alapelv gyakorlati megvalósítása azt a célt szolgálja, hogy a bíróság a jogban járatlan fél tévedését, hibáját hivatalból kijavítsa, az előterjesztett kérelmet - elnevezésétől függetlenül - tartalma szerint bírálja el. A jogi képviselővel eljáró felperesek kérelmében foglaltakat annak tartalma alapján vette figyelembe és bírálta el a Kúria, azonban a felperesek által említett tartalmi összefüggést (a felülvizsgálati kérelem és az előzetes döntéshozatali eljárás között) nem találta alaposnak. A Pp. 152.§ (2) bekezdése nem teszi kötelezővé a tárgyalás felfüggesztését, hanem csupán ennek lehetőségét biztosítja a feltételek fennállása esetében. Megjegyzi a Kúria: az EUB a C-51/17. számú ügyben 2018. szeptember 20-án hirdette ki a határozatát, így a Kúria a felülvizsgálati kérelem 2018. november 28-i elbírálásakor alkalmazhatta volna az EUB ítéletében foglaltakat, ha ez a felperesek számára kedvező lett volna, azonban az EUB nem adott helyt az előzetes döntéshozatali indítványnak.
A Kúria a Pfv.2. sorszámú végzésében indokolási kötelezettségét is teljesítette.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[12] A Pp. 270.§ (2) bekezdésében és a 275.§ (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
[13] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú érvelés kapcsán mutat rá a következőkre:
[14] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben eljárási szabálysértésként hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság keresetüket a 3., a 8. és a 9. pontokban említett indokok alapján bírálta el, a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolást tartalmazna az 1-2., a 4-7. és a 10-11. pontokban kifejtett hivatkozásaikat illetően is.
A felperesek ebben a körben eljárási szabálysértésre hivatkoztak, anyagi jogszabálysértést nem jelöltek meg, ezért a Kúria ebben a körben vizsgálta a jogerős ítéletet, hiszen a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárásban is kötve van a felek kérelméhez - jelen esetben - a felülvizsgálati kérelem, valamint az ellenkérelem tartalmához.
A Kúria vizsgálata során arra az eredményre jutott, hogy a másodfokú bíróság döntésének meghozatala során eljárási szabálysértést nem követett el, megalapozottan hagyta helyben az elsőfokú ítéletet az ítélet indokainak kiegészítésével.
Ezzel összefüggésben hangsúlyozza a Kúria, hogy a jogerős döntés meghozatalához szükséges valamennyi adat a másodfokú bíróság rendelkezésére állt, a peres felek a nyilatkozataikat megtették. A megalapozott döntés meghozatalához további bizonyítás felvétele nem volt szükséges, ami indokolhatta volna az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. A fellebbezés un. „rendes jogorvoslat", melynek elbírálása során a másodfokú bíróság jogosult volt arra, hogy már az elsőfokú bíróság rendelkezésére is álló bizonyítási anyag alapulvételével és az ítéleti indokok kiegészítésével hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.
[15] A felperesek 2008. február 6-án életbiztosítással kombinált lakásvásárlási kölcsönszerződést kötöttek az alperessel, a kölcsön lejáratának időpontját 2038. március 10-ben határozták meg. A felperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a kölcsön tőkeösszegét a kölcsönszerződés lejáratakor egy összegben fizetik meg az alperesnek, olyan módon, hogy az alperes a felperesek által megkötött biztosítási szerződés kedvezményezettje, így a biztosító a biztosítási összeget az alperes részére fizeti ki. Ebből adódott az, hogy a peres felek a törlesztő részletek számát „egy"-ben határozták meg, hiszen a felpereseknek a kölcsönt egy összegben kellett visszafizetniük.
A felperesek a tőke visszafizetése mellett arra is kötelezettséget vállaltak, hogy a kölcsön 30 évnyi futamideje alatt a teljes kölcsön összeg után ügyleti kamatot fizetnek az alperesnek minden hónap 10. napjáig. A változó ügyleti kamat mértéke évi 4,99% volt. A felperesek nem állíthatják alappal, hogy a havi kamatfizetések számát az alperes nem jelölte meg, hiszen a kölcsön futamideje alatt havi rendszerességgel kellett a felpereseknek a kamatfizetési kötelezettséget teljesíteni, és az ezzel összefüggő valamennyi adat birtokában voltak a felperesek. A perbeli kölcsönszerződés részét képezte az alperes üzletszabályzata, melynek 2.6.7. pontja tartalmazta az ügyleti kamat számításának a módját, a következőképpen: a tőke összege X kamatláb (százalék) X naptári napok száma / 36.000.
Az üzletszabályzat e pontját is megismerték a felperesek, hiszen az egyedi szerződés aláírásával kijelentették, hogy az üzletszabályzat egy példányát átvették, rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadták el. A felpereseket terhelte a biztosítási díj megfizetésének kötelezettsége a biztosító részére, továbbá terhelte a kamat megfizetésének kötelezettsége az alperes részére. Egy ideig eleget is tettek a felperesek a fizetési kötelezettségüknek, hiszen az alperes 2011. május 13-án mondta fel a kölcsön jogviszonyt.
A felperesek egyoldalú kötelezettségvállalását és a tartozás elismerését tartalmazó közjegyzői okirat 5. oldalán szerepel, hogy az életbiztosítási szerződés lejáratakor a biztosító a biztosítási összeget az alperesnek fizeti ki. Ha a lejáratkor a biztosítási összeg nem fedezi a felperesek még fennálló tartozásának teljes összegét, a fennmaradó tartozást a felpereseknek vagy egy összegben kellett volna megfizetniük, vagy az annuitásos kamatszámítás alkalmazása mellett a kölcsön lejáratát követő egy éves időszakban havi részletekben (annuitásra váltás).
Természetesen ezek a körülmények akkor álltak volna fenn, ha a felperesek fizetik az életbiztosítást, de a biztosítási szerződés lejáratakor kifizetett biztosítási összeg nem fedezi tartozás teljes összegét. A kölcsönszerződés megkötésekor nem lehetett tudni, hogy a felperesek hogyan tesznek eleget a szerződésben vállat kötelezettségeiknek, és a biztosítási összeg fedezi-e majd a felperesek teljes tartozásának összegét, illetve ha nem fedezi, a felperesek egyösszegű teljesítéssel tesznek eleget a fizetési kötelezettségüknek, vagy az annuitásos kamatszámítás alkalmazása mellett.
Mindezek szerint a kölcsönszerződés megkötésekor a szerződő felek nem tudták meghatározni, hogy az annuitásra váltás esetére mennyit kell a felpereseknek fizetni, viszont meghatározták azt a számítási módot, amely erre az esetre is biztosította, hogy a felperesek szerződés szerint tegyenek eleget fizetési kötelezettségüknek. Az 1/2016. PJE jogegységi határozat 2. pontjában foglaltak értelmében a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés - ide értve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat.
A törlesztő részletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható. Mindezeknek az előírásoknak a peres felek szerződése megfelel. Ha az annuitásra váltásra került volna sor, az alperes meghatározta volna a törlesztő részlet összegét, a felperesek pedig a rendelkezésükre álló adatok alapján ellenőrizni tudták volna annak helyességét és adott esetben kifogásolni is tudták volna az alperes számítását.
Hangsúlyozza a Kúria: a jogegységi határozatok kötelezően alkalmazandó útmutatásul szolgálnak a bíróságoknak arra, hogy egy adott jogszabályt miként kell értelmezniük, így azokat a Kúriának is kötelező jelleggel kell alkalmaznia döntéseiben, ez a szabály vonatkozik az alsóbb fokú bíróságokra is. A perbeli esetben döntése meghozatala során megfelelően alkalmazta a jogegységi határozatokat mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság.
[16] A peres felek szerződése értelmében a felperesek viselték a törlesztő részletek megfizetéséhez szükséges deviza átváltásából eredő árfolyamkockázatot. A perben eljárt bíróságok megalapozottan jutottak arra a következtetésükre, hogy az alperes megfelelően tájékoztatta a felpereseket az árfolyamkockázatról.
[17] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság - az elsőfokú ítélet indokainak kiegészítésével - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróságok döntéseik meghozatala során vizsgálták azt, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött-e, azaz indokolt-e a felperesek elleni végrehajtás lefolytatása, kikényszeríthető-e a felperesek teljesítési kötelezettsége és ezen vizsgálatok során jutottak arra a következtetésükre, hogy nem indokolt a felperesek elleni végrehajtás megszüntetése.
[18] A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján - indokolásbeli kiegészítéssel - hatályában fenntartotta.
Záró rész
[19] A Pp. 270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 78.§ (1) bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek viselik a saját felülvizsgálati költségüket és kötelesek az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (1), (5), (6) bekezdéseiben, valamint a 4/A.§ (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.
[20] A felperesek teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§ (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14.§-ban foglaltak alapján az állam viseli.
[21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. november 28.
. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
BB|bírósági ügyintéző|