Court dismissed appeal on enforcement termination, upholding lower court's finding of no procedural violations.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court dismissed the appellant's request to terminate enforcement proceedings, maintaining the lower court's judgment. The appellant argued for procedural errors, but the court found the lower courts correctly established facts based on the loan contract without engaging in discretionary assessment. Consequently, the court ruled that no procedural violations occurred and upheld the original decision.
Legislator headnote
AI generatedPp. 206. § (1); Pp. 275. § (3): The Supreme Court upheld a final judgment when the lower courts correctly established facts from documents without discretionary assessment, finding no procedural violations justifying appeal.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
A határozat száma: Pfv.I.20.105/2018/6.
A tanács tagjai: . Harter Mária a tanács elnöke
. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró
. Varga Edit bíró
A felperes: felperes neve
(felperes címe)
A felperes képviselője:
Ügyvédi Iroda
(ügyvédi iroda címe;
ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd)
Az alperes: alperes neve
(alperes címe)
Az alperes képviselője:
Ügyvédi Iroda
(ügyvédi iroda címe)
ügyintéző: Dr. Fórizs Zsolt ügyvéd)
A per tárgya: végrehajtás megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
a felperes
A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:
ékesfehérvári Törvényszék
1.Pf.208/2017/7.
Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:
ékesfehérvári Járásbíróság
3.P.22.533/2016/16.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 978.260 (kilencszázhetvennyolcezer-kétszázhatvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek 2007. január 23-án életbiztosítással kombinált kölcsönszerződést kötöttek, amelynek alapján az alperes vállalta, hogy ingatlan építéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez, bővítéséhez kölcsönt ad a felperesnek és a felperes perben nem álló adóstársainak. A kölcsön futamidejét 20 évben, nyilvántartásának devizanemét CHF-ben, a kölcsön összegét 5.000.000 forintban, 35.779 CHF-ben, a kölcsön változó kamatlábát évi 2,5%-ban, változó kezelési költségét 1,2%-ban, a kamat törlesztés várható összegét 68 CHF-ben, a kezelési költség törlesztés várható összegét 33 CHF-ben határozták meg.
A kamat törlesztés és a kezelési költség törlesztés együttesen jelentette a törlesztő részletet, az első törlesztő részlet esedékességének napja 2007. március 23. volt, a további törlesztő részleteket havonta kellett a felperesnek és adóstársainak teljesítenie. Meghatározták a tőke törlesztés összegét és esedékességének időpontját is, a tőkét először 2017. február 23-án kellett teljesíteni. A kölcsön folyósításának egyik feltétele életbiztosítási szerződés megkötése volt, a felperesnek és adóstársainak biztosítási díjat kellett fizetnie a perben nem álló Biztosító Zrt.-nek, az alperesnek kellett fizetnie a kamatot és a kezelési költséget, a kölcsön fedezetét (tőke és járulékai) a biztosítóhoz befizetett biztosítási díjak befektetésével képződő biztosítási összeg jelentette, amelyet a biztosítási esemény bekövetkeztekor, ideértve a biztosítás lejáratát is, a kölcsöntartozás törlesztésére kellett automatikusan fordítani.
A biztosítási díj szerződésszerű megfizetése esetén az esedékes tőketörlesztés a biztosító szolgáltatásaként kerülhetett az alpereshez. Az életbiztosítási szerződés a felperesnek a kölcsönszerződésből fakadó fizetési kötelezettségeinek fedezetéül szolgált. A kölcsön lejáratának napját 2027. február 23-ban, a kifizetési időszak időtartamát a szerződéskötés napjától számított 12 hónapban határozták meg. A peres felek megállapodása értelmében az egyedi szerződésben nem szabályozott kérdésekben az alperes mindenkori üzletszabályzatának, lakossági hitelekre vonatkozó általános szerződési feltételeinek és hirdetményének a rendelkezései az irányadóak, melyeket a felperes elfogadott.
Az alperes 2006. augusztus 18-tól hatályos lakossági hitelek általános szerződési feltételeinek 6.5. pontja tartalmazta a kölcsön kamata meghatározásának képletét, a kamat megállapításának módját. Az általános szerződési feltételek 8.1. pontja értelmében az alperes a kölcsön összegét az egyedi ügyfélszerződés - illetőleg a biztosítékra vonatkozó szerződések - aláírását követően abban az esetben folyósította, amennyiben a kölcsönszerződés hatályba lépett és a kölcsönszerződésben előírt előfeltételek maradéktalanul teljesültek.
A kölcsön folyósítása az utolsó előfeltétel teljesülésének igazolását követő 5 banki munkanapon belül történhetett. Az általános szerződési feltételek 10.1. és 10.2. pontjaiban foglaltak szerint: ha a kölcsönszerződés alapján a kölcsön felvevő devizában nyilvántartott kölcsönt vett igénybe, az alperes a kölcsönt forintban, a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. vételi árfolyam alapulvételével folyósította. Ha a folyósított kölcsön összegét a folyósításhoz kapcsolódó díj terhelte, a díj összegét az alperes a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. eladási árfolyam alapulvételével állapította meg.
Azon lakossági kölcsönök esetében, amelyek a kölcsön felvevő meghatározott mértékű forintban felmerülő fizetési kötelezettségének teljesítését szolgálják, az egyedi ügyfélszerződésben megjelölt kölcsönösszeg, a feltüntetett finanszírozási igény összegének a szerződéskötés napjára az alperes által jegyzett deviza I. eladási árfolyamon számított deviza ellenértékének 110%-a, azonban az alperes által folyósított kölcsön összege nem haladhatja meg az egyedi szerződésben finanszírozási igényként megjelölt forint összegnek a folyósítás napjára számított deviza ellenértékét.
Az egyedi szerződésben megjelölt várható törlesztő részletek tényleges összege, valamint forintban meghatározott finanszírozási igény esetén a kölcsön tényleges összege a folyósítás napján érvényes deviza I. vételi árfolyamtól függött. A folyósított kölcsön, illetve a törlesztő részletek pontos összegéről az alperes a folyósítás napját követően írásban tájékoztatta a kölcsön felvevőt. A perbeli esetben a finanszírozási igény összege 5.000.000 forint volt. Az általános szerződési feltételek 10.4. pontjában foglaltak alapján a törlesztő részletek meghatározása devizában, megfizetése forintban történt, a törlesztő részlet forintban kifejezett ellenértékét az alperes az esedékesség napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. eladási árfolyam alkalmazásával határozta meg.
A kölcsönszerződés biztosítékaként megkötött zálogszerződésben a kölcsön összegeként 35.779 CHF szerepelt.
A felperes a kölcsönszerződéshez kapcsolódóan 2007. január 31-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tett.
A szerződésszerű visszafizetési kötelezettség elmaradása miatt az alperes a kölcsön jogviszonyt 2011. május 20-án közjegyzői okiratba foglaltan azonnali hatállyal felmondta és közokirat záradékolásával 2013. október 31-én végrehajtást kezdeményezett a felperes ellen.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[2] A felperes a Pp. 369.§ a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen azért nem jött létre, mert kölcsönszerződés sem jött létre a kölcsön tárgya meghatározásának hiányában, a szerződés nem tartalmazza költségként az árfolyamrést, a törlesztő részletet sem határozták meg egyértelműen, a kapcsolódó hitelfedezeti életbiztosítás esetében sem tartalmaz a szerződés arra vonatkozó rendelkezést, hogy milyen teljesítési kötelezettsége áll fenn e tekintetben.
[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, érvelése szerint érvényesen szerződött a felperessel.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, az ítéletet a felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A bíróságok azzal indokolták döntésüket, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza a kölcsön összegét forintban és CHF-ben egyaránt, a kölcsön összege a folyósítás napján 5.000.000 forintnak megfelelő CHF összeg, melyet az alperes devizában tartott nyilván, de forintban folyósított, az azonban egyértelmű volt a felperes számára is, hogy a finanszírozási igénynek megfelelő forintösszeget kölcsönként megkapja. A finanszírozási igénynek megfelelő CHF összeget a szerződéskötés időpontjában a jövőbeni árfolyamváltozások ismeretének hiányában nem lehetett előre meghatározni, ugyanakkor az alperes megfelelően tájékoztatta a felperest arról, hogy a finanszírozott kölcsönösszeg legfeljebb 35.779 CHF lehet.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a felperesnek nem a ténylegesen folyósított 5.000.000 forintnak, a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyamon kiszámított CHF összegét, hanem annál magasabb, a 35.779 CHF összegnek megfelelő forintösszeget kellett volna visszafizetnie, mivel a felperes törlesztési kötelezettsége a ténylegesen folyósított összegen alapult. A szerződő felek az árfolyamváltozásra tekintettel egy biztonsági tartalékkal ellátott kölcsönösszeget határoztak meg, amelynek során a maximálisan igénybe vehető kölcsönösszeg pontosan megjelölésre került.
A kétnemű árfolyam alkalmazásának kérdését időközben a jogalkotó rendezte, az elszámolás eredményeként a semmis szerződéses rendelkezések „kiestek", az elszámolás eredményeként megállapított, már nem vitatható összegre folyik a felperes elleni végrehajtás. A felperes már nem hivatkozhat arra, hogy az árfolyamrés mint költség feltüntetésének hiányában a szerződés érvénytelen lenne. A felperesnek havonta kellett megfizetnie a törlesztő részletet, ami a kamat és a kezelési költség összegéből állt, a tőke első törlesztő részletét a szerződés megkötését követő 10.
évben kellett kiegyenlítenie. A törlesztő részletek meghatározása a 35.779 CHF összeghez igazodott, az ennek figyelembevételével meghatározott törlesztő részlettel kellett számolnia a felperesnek, szerződéskötéskor a kölcsön törlesztő részletének meghatározása a maximális kölcsönösszeghez igazodott, azonban a törlesztő részlet alacsonyabb lehetett a ténylegesen folyósított kölcsönösszeghez igazodóan, viszont magasabb nem. A felperes a szerződés megkötésekor a maximális mértékű törlesztő részlettel számolhatott, ennek ismeretében dönthetett kötelezettségvállalásáról.
A hitelfedezeti életbiztosítási szerződéssel kapcsolatos költségek, díjak egy része egyértelmű meghatározásának hiánya nem jelenti a szerződés egészének érvénytelenségét, legfeljebb részleges érvénytelenséget eredményezhet, ennek pedig az a következménye, hogy az adott költséget az arra jogosult nem számíthatja fel, a végrehajtás megszüntetésének ezen indok miatt nincs helye, esetleg korlátozásának lehetne helye, azonban a felperes a végrehajtás korlátozását nem kérte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint: az elsőfokú ítélet indokolása formális, a bíróság a szerződés érvénytelenségére vonatkozó állításait tételesen nem cáfolta jogszabályi rendelkezésre hivatkozással ítélete indokolásában. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában nem szerepel utalás sem a régi Ptk. 205.§ (2) bekezdésére, bár ő erre a jogszabályi rendelkezésre hivatkozott. A kölcsönszerződés nem jött létre, ha létre is jött, semmis. A szerződés adataiból az állapítható meg, hogy ha a folyósítás napján a 35.779 CHF átváltásával folyósítandó forint összeg meghaladja az 5.000.000 forintot, akkor ő nem kapja meg a 35.779 CHF-et, hanem ennél kevesebbet kap, azaz konkrétan nem határozták meg a kölcsön adott deviza összeget, az lehet 35.779 CHF, de annál kevesebb is. Nem jelölték meg a kölcsön összegét forintban sem, hanem egy „forintlimitet" állapítottak meg, a szerződés nem tekinthető forintban meghatározott kölcsönszerződésnek, de nem határozható meg a kölcsönösszeg devizában kifejezett egyenértéke pontosan, kiszámítható módon. Ugyanakkor a devizaösszegből sem számítható ki pontosan az annak megfelelő és folyósítandó forint összeg, csak abban az esetben, ha az mértékét tekintve nem éri el átszámításkor az 5.000.000 forintot. Mivel a kölcsönszerződés nem tartalmazza a szerződés lényeges elemét, a kölcsön tárgyát, így a szerződés nem jött létre. Szerződésükben a folyósítás időpontját sem rögzítették pontosan, az alperes egyoldalú cselekménnyel maga dönthette el a folyósítás napját. A szerződés megkötésekor nem tudhatta, hogy milyen kölcsönösszegre kötött szerződést, milyen összeget fog az alperes folyósítani, mert amennyiben a forint/CHF árfolyama kedvezőtlenül változik, akkor nem a szerződésben rögzített 35.779 CHF-et fogja megkapni.
A kölcsön tárgyának meghatározása hiányában semmis a szerződés: az 5.000.000 forintot csupán finanszírozási igényként jelölték meg, a 35.779 CHF kölcsönösszeg az általános szerződési feltételek 10.1. pontja alapján nem felel meg a ténylegesen folyósított kölcsön összeg alapján számított és nyilvántartott deviza ellenértéknek. Az alperes az általános szerződési feltételeiben rendelkezik arról, hogy a későbbiekben fogja a ténylegesen folyósított forint összegnek megfelelő deviza ellenértékét meghatározni, ez viszont azt jelenti, hogy a kölcsön összege forintban meghatározott és csupán a nyilvántartás érdekében számítják azt át devizára, ugyanakkor a szerződés egyedi része az 5.000.000 forintot csupán finanszírozási igényként tartalmazza. Amennyiben tehát az alperes egy általa egyoldalúan meghatározott összeg folyósítására jogosult, nem tekinthető a kölcsön összeg egyértelműen meghatározottnak. Ha a szerződésben a kölcsön összegét legalább forintban egyértelműen meghatározták volna, a folyósítás napján ismert árfolyam alkalmazásával a kölcsön összege meghatározható lehetne, ami így megfelelne az 1/2016. PJE jogegységi határozatban foglaltaknak.
A szerződés a törlesztés megkezdésének időpontjára, továbbá az első törlesztő részletre nem tartalmaz egyértelmű meghatározást, csupán a várható összegről rendelkeztek, ez arra utal, hogy nem feltétlenül a tényleges törlesztő részletet határozták meg. A szerződés megkötésének időpontjában az ügyleti kamat, az annuitásos számítási módszer és az egyéb feltételek figyelembevételével legalább az első törlesztő részlet összegét egyértelműen meg kellett volna határozni.
A hitelfedezeti életbiztosítás körében a szerződés rendelkezést nem tartalmaz, hogy neki milyen teljesítési kötelezettsége áll fenn ezen költség tekintetében. A deviza eladási és vételi árfolyamok közötti különbségből eredő árfolyamrés megfizetése terhelte, viszont ennek mértékét sem a szerződés, sem pedig az egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat nem tartalmazza. A közjegyző CHF devizanemre rendelte el a végrehajtást, ugyanakkor a végrehajtó forintban tüntette fel a tartozás összegét, ebből következik, hogy a végrehajtani kívánt követelés nem jött létre érvényesen. Az elszámolás és a forintosítás megtörtént, ő kizárólag a végrehajtás megszüntetését kérte, ami indokolt is, a végrehajtás korlátozásának hivatalból nincs helye.
Eljárási szabálysértésként az indokolási kötelezettség teljesítésének elmaradása mellett hivatkozott a bizonyítékok értékelésének módjára is, amivel összefüggésben álláspontja értelmében a jogerős döntés a bizonyítékok helytelen, téves és okszerűtlen értékelésének eredménye. A pertárgy értékeként, az illeték számításának alapjaként 600.000 forintot jelölt meg.
[6] Az alperes felülvizsgálati ellenkérme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költsége megfizetésére irányult arra utalással, hogy a szerződés tárgyát és a részleteket kiszámítható módon meghatározták, a folyósítás időpontjával kapcsolatos kifogások alaptalanok, a felperesnek az eljárásjogi szabálysértésre hivatkozása ténybeli és jogi alapot nélkülöz.
A Kúria döntése és jogi indokai
[7] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[8] A Pp. 270.§ (2) bekezdésében és a 275.§ (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
[9] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú érvelés kapcsán mutat rá a következőkre:
[10] A régi Ptk. 205.§ (2) bekezdése általános érvényű kötelmi jogi rendelkezést tartalmaz, amely szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A felperes e vonatkozásban arra hivatkozott, hogy nem jött létre a szerződés, mert nem tartalmazza a kölcsön tárgyát. tekintettel arra, hogy a felek kölcsönszerződést kötöttek, az elsőfokú bíróság nem a régi Ptk. általános kötelmi rendelkezését, hanem a kölcsönszerződésre irányadó speciális rendelkezést, a régi Ptk. 523.§ (1) bekezdésében foglaltakat hívta fel ítélete indokolásában. Abban az esetben, ha a kereset elbírálására, a jogvita eldöntésére a vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezés irányadó, nem szükséges a speciális rendelkezés alkalmazásán túl az általános jogszabályi rendelkezés felhívása.
Arra vonatkozó álláspontját, hogy a szerződés tartalmazza a kölcsön tárgyát, az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta. A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság ítélete indokolásában visszautalt az elsőfokú bíróság helyes indokaira, emellett nyomatékosította az elsőfokú ítéleti megállapításokat.
A kifejtettekből következően nem állapítható meg az indokolási kötelezettség sérelme arra tekintettel, hogy a bíróságok az általános kötelmi rendelkezés felhívása helyett az adott szerződés típusra irányadó speciális jogszabályi rendelkezést hívták fel, és mindkét bíróság kellőképpen meg is indokolta az ítéletét.
[11] A felperes és a perben nem álló adóstársai ingatlanhoz kapcsolódó munkálatok finanszírozása érdekében vettek fel kölcsönt az alperestől. A kölcsön összegéhez az adósok kívántak hozzájutni az alperes kölcsön konstrukciói közül a perbelit választották, a szerződő felek megállapodását követően alá is írták a szerződésükről készült okiratot. Ehhez képest a felperes nem bizonyította, hogy nem az 5.000.000 forint összegű kölcsönhöz kívánt hozzájutni és nem állapítható meg az sem, hogy nem jött létre a szerződés az azt aláíró felek között.
A szerződés tárgya meghatározott, kiszámítható volt, ebből következően létrejött a szerződés. E körben az első- és a másodfokú bíróság részletes indokai kiegészítést nem igényelnek, csupán annyiban pontosítja a Kúria a másodfokú bíróság álláspontját, hogy a szerződő felek kölcsönszerződést kötöttek.
[12] Helytállóan mutatott rá mindkét fokú bíróság, hogy a szerződő felek meghatározták a szerződés tárgyát; a [11] pontban kifejtett indokok e vonatkozásban is irányadók. A perben eljárt bíróságok megalapozottan jutottak arra a következtetésükre, hogy a kölcsön összege a folyósítás napján 5.000.000 forintnak megfelelő CHF összeg volt, a másodfokú bíróság részletes magyarázatát adta annak, hogyan kellett érteni a szerződésben foglaltakat.
A szerződés alapján a felperes és adóstársai devizában nyilvántartott kölcsönt vettek fel, az alperes a kölcsönt forintban, a folyósítás napján érvényes, az általa jegyzett deviza I. vételi árfolyam alapulvételével folyósította.
A szerződés nem annak aláírása napján hatályosult, hiszen a kölcsön folyósításának több előfeltétele volt, az előfeltételek teljesítésében a felperesnek és adóstársainak kellett elől járniuk. A kölcsön folyósítása az utolsó előfeltétel teljesülésének igazolását követő öt banki munkanapon belül történhetett. A szerződés megkötésének időpontjában a szerződő felek nem tudhatták, hogy a kölcsön folyósításának előfeltételei mikor teljesülnek és azt sem, hogy aznap milyen árfolyam fog érvényesülni, ezért a szerződéskötés napján nem lehetett azt megmondani, hogy az 5.000.000 forint finanszírozási igénynek a kölcsön folyósítási időpontjában milyen CHF összeg felel meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem határozták meg a kölcsön tárgyát, hiszen a CHF összeg a forint összeg és a folyósítás napján érvényes deviza I. vételi árfolyam alapulvételével kiszámítható, ekként meghatározott. A felperes és adóstársai érdekét is szolgálta az a tény, hogy a folyósítási feltételek teljesülésének igazolását követő öt banki munkanapon belül folyósította az alperes a kölcsönt, hiszen ezzel nem vált parttalanná a kölcsön folyósításának időpontja.
A szerződés tárgyának a felek által alkalmazott meghatározási módja megfelel a 6/2013. és az 1/2016. PJE jogegységi határozatokban foglaltaknak is.
[13] A szerződő felek a kölcsön összegén túl meghatározták a kölcsön változó ügyleti kamatlábát és a változó kezelési költséget (százalékos formában), továbbá a kamat és kezelési költség törlesztés várható összegét is CHF-ben. A kamat és a kezelési költség törlesztése együttesen képezte a törlesztő részletet, amit havi rendszerességgel kellett teljesíteni, az első törlesztő részlet esedékességének napja 2007. március 23. volt. A kamat és a kezelési költség változása miatt csak a szerződéskötéskori törlesztő részletet tartalmazhatta a szerződés, azonban a további részletek a szerződés adatai alapján kiszámíthatóak voltak. A felülvizsgálati érveléssel ellentétben a perbeli szerződés egyértelműen tartalmazza a törlesztés kezdő időpontját, továbbá a kezdő törlesztő részletet. A további részletek összegét azért sem lehetett szerződéskötéskor meghatározni, mivel a kamat és a kezelési költség törlesztésével egyidejűleg a tőkét nem kellett törleszteni, a tőketörlesztést először 2017. február 23-án kellett teljesíteni. A kölcsön folyósításának egyik feltétele életbiztosítási szerződés megkötése volt, a kölcsön fedezetét a biztosítóhoz befizetett biztosítási díjak befektetésével képződő biztosítási összeg jelentette, amelyet a biztosítási esemény bekövetkeztekor a kölcsöntartozás törlesztésére kellett automatikusan fordítani. A biztosítási díj szerződésszerű megfizetése esetében az esedékes tőketörlesztés a biztosító szolgáltatásaként kerülhetett az alpereshez.
A szerződő felek a szerződésben a törlesztések összegét kiszámítható módon határozták meg.
[14] A [13] pontban kifejtettek értelmében a kölcsön folyósításának egyik feltétele életbiztosítási szerződés megkötése volt, amely életbiztosítási szerződést a Biztosító Zrt.-vel kötötte meg a felperes. Ez a perbeli kölcsönszerződéstől eltérő külön jogviszony volt, az életbiztosítási szerződés tartalmi elemeit az azt megkötő szerződő felek határozták meg, az alperesnek nem volt olyan kötelezettsége, hogy a perbeli kölcsönszerződésben az életbiztosítási szerződésből a felperest terhelő fizetési kötelezettségről rendelkezzen.
[15] A kirovó pénznem (CHF) és a lerovó pénznem (HUF) eltérése sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, hiszen a szerződés szerint a részleteket CHF-ben, azaz a kirovó pénznemben kellett megállapítani, melyeket forintban, azaz a lerovó pénznemben kellett megfizetni.
Az árfolyamrés kérdését a DH 1 és a DH 2 törvények rendezték, a jogalkotó - utólag - kiküszöbölte és orvosolta - továbbiak mellett - a folyósított kölcsön, illetve a meghatározott törlesztő részletek összegében jelentkező tisztességtelen elemet, nem csak a múltra, hanem a jövőre nézve is rendezte az alkalmazandó deviza átszámítási árfolyamot. Az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdésére polgári perben már visszatérni nem lehet.
[16] Mivel az alperes a perbeli kölcsönt forintban nyújtotta, de CHF-ben tartja nyilván, követelését CHF-ben kérte végrehajtani, amelynek megfelelően a közjegyző CHF devizanemre rendelte el közokirat záradékolásával a végrehajtást, azaz a végrehajtható okiratban CHF devizanem szerepel. Ennek akadálya nem volt, hiszen a Vht. 163/A.§ (1) bekezdésében foglaltak értelmében a végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett deviza vételi árfolyam figyelembe vételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. Ezzel nem ellentétes az, hogy a végrehajtó az általa készített iratokban a tartozás összegét forintban tüntette fel.
[17] Az előző pontokban kifejtettek értelmében a perben korábban eljárt bíróságok eljárási szabálysértést nem követtek el, indokolási kötelezettségüket teljesítették, a felperesnek egyéb eljárási szabálysértésekre vonatkozó érvelése konkrétumok hiányában nem értelmezhető. A bíróságok feltárták az érdemi döntés meghozatalához szükséges tényállást, ennek során nem sértették meg a Pp. 206.§ (1) bekezdését, tekintve, hogy a döntés alapjául szolgáló tényeket a rendelkezésükre álló okiratok alapján rögzítették. Azaz a megállapított tényállás alapja elsősorban a perbeli szerződés, melynek rendelkezéseit kellett a bíróságoknak eljárásuk során értelmezni, döntésüket tehát nem mérlegelés útján hozták meg.
Mindezek szerint a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabálysértések nem állapíthatók meg.
[18] A felülvizsgálati eljárás kapcsán hangsúlyozza a Kúria: a felülvizsgálati illeték számításának alapja nem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 600.000 forint, hanem a Pp. 24.§ (2) bekezdés g) pontjának megfelelően a „végrehajtási összeg", azaz a végrehajtási ügyérték, amely a jelen esetben 9.782.574 forint. Csupán utal arra a Kúria: ha a felülvizsgálati eljárási illeték számításának alapja 600.000 forint lenne, azaz nem érné el a Pp. 270.§ (2) bekezdésében, a felülvizsgálat feltételeként előírt 3.000.000 forintot, a jogerős ítélet felülvizsgálatára nem nyílt volna lehetőség.
[19] A kifejtettekből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[20] A Pp. 270.§ (1) bekezdése alapján alkalmazásra kerülő Pp. 78.§ (1) bekezdése szerint az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes viseli a saját felülvizsgálati költségét és köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely költség az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának összege. A Kúria a munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (1), (5), (6) bekezdéseiben, valamint a 4/A.§ (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg, arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.
[21] A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (Kmr.) 13.§ (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14.§-ban foglaltak alapján az állam viseli.
[22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. október 24.
. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
BB|bírósági ügyintéző|