Court dismissed police officer's appeal, upholding lower court's wage calculation ruling based on statutory provisions.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.III.10.331/2018/7.

A tanács tagjai: . Zanathy János

a tanács elnöke

. Magyarfalvi Katalin

előadó bíró

. Farkas Katalin

bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet

Az alperes: Békés Megyei Rendőr-főkapitányság

Az alperes képviselője: jogtanácsos

A per tárgya: elmaradt munkabér megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.939/2017/5.

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.M.214/2017/4.

Rendelkező rész

A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.939/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Tényállás

[1] A felperes a alperes nevenál középfokú besorolású munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban dolgozik; besorolása 2016. január 1-től D fizetési osztály 11. fokozatáról 12. fokozatra változott. A felperes összilletménye 2013. augusztus 1-től, 2014-ben és 2015 első felében havi 153.300 forint volt, ami ezt követően - rendvédelmi ágazati pótlék megállapítása folytán - havi 160.965 forintra, 2016-ban - garantált bérminimum, fizetési fokozat és rendvédelmi ágazati pótlék emelkedés folytán - 177.389 forintra, 2016. szeptembertől - főmunkatársi címpótlék megállapítása folytán - 188.393 forintra, 2017-ben a garantált bérminimum emelkedés folytán - 193.600 forintra emelkedett.

[2] Az alperes a felperes részére a fenti keretek között garantált illetmény címén 2013-ban és 2014-ben havi 102.700 forintot, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész címén 45.600 forintot, munkatársi címpótlékként 5.000 forintot állapított meg. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 2015 első felében, a garantált bérminimum kiegészítéseként havi 19.300 forint megállapítása mellett, 26.300 forintra csökkent, 2015. második felében rendvédelmi ágazati pótlék címén havi 7.665 forint került megállapításra. Az alperes 2016 augusztusig a bértábla szerinti illetményt - fizetési osztály és garantált bérminimum emelkedés folytán - havi 105.663 forintban, a garantált bérminimumra való kiegészítést 23.337 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 27.263 forintban állapította meg, a munkatársi címpótlékot nem érintette, a rendvédelmi ágazati pótlékot 16.126 forintra emelte, 2016. szeptembertől főmunkatársi címpótlékként havi 15.000 forintot, rendvédelmi ágazati pótlékként 17.126 forintot állapított meg. Az alperes 2017-ben a garantált bérminimumra való kiegészítést 55.337 forintban határozta meg, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt megszüntette, a rendvédelmi ágazati pótlékot 17.600 forintra emelte.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes keresetében a Kjt. 66. § (7)-(9) bekezdése megsértésére hivatkozva a 2016. január 1-től 2017. augusztus 31-ig terjedő időre 108.884 forint illetmény-különbözet, a 2015. július 1. és 2017. augusztus 31. közötti időre 15.475 forint rendvédelmi ágazati pótlék különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes illetményét a Kjt. 66. § (7)-(9) bekezdésének és az EBH 2006.1544. számú döntésének megfelelően állapította meg.

Az első- és másodfokú ítéletek

[5] Az elsőfokú bíróság az alperest 4.590 forint pótlék-különbözet és kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság döntését a Kjt. 66. § (7)-(9) bekezdéseire, 85/A. § l) és m) pontjára, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 6. § (2) bekezdésére, 46. § (1) bekezdés b) pontjára és (4) bekezdésére, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/2015. (VI.15.) BM rendelet 1. § (1)-(2) bekezdésére alapította.

[6] Az ítélet indokolása szerint a közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai - az egységesen követett joggyakorlatnak (Mfv.II.10.460/2015/10., Mfv.II.10.043/2016/7., Mfv.II.10.080/2016/4, Mfv.II.10.098/2016/5., stb.) megfelelően - olyan, jogszabályon alapuló kötelező mértékű juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak, ha arról a munkáltató nem hoz írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész ezzel szemben más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon, másrészt ez a juttatás ezt a jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelésekor sem veszíti el, ezért - munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában - annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. Amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabály alapján emelkedik és a felek között nem jön létre új megállapodás a kinevezés módosításával az összilletmény emeléséről, és a munkáltató sem hoz döntést, írásban nem intézkedik a munkáltatói döntésén alapuló illetményrészről, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű összilletmény nem biztosítja. Amennyiben az illetmény helyes összege utóbb perben kerül megállapításra, a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes az illetményt már a korábbiakban is helyesen állapította volna meg (Mfv.II.10.080/2016/4.).

[7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a 2013. augusztus 1. és 2015. december 31. közötti időszakra már érvényesített illetmény-különbözet iránti igényt, az alperes a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.936/2016/3. számú ítélete alapján 423.700 forint megfizetésére volt köteles. A jogerős ítélet alapján a felperes 2014. és 2015. évre irányadó összilletménye 168.600 forint volt, amelyet nem lehetett csökkenteni (Mfv.II.10.080/2016/4., EBH2006.1544.). Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, miszerint a tényleges összilletmény összegét csak a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész adja, mivel az illetmény értesítésekben szereplő pótlékok, így a rendvédelmi ágazati pótlék is ide tartozik. A felperes esetében a 2014-re kialakult, őt jogszerűen megillető összilletmény összege és a 2015-re járó rendvédelmi ágazati pótlékának alapja havi 168.600 forint; az illetmény-különbözet összege a korábbi perben már elszámolásra került, így a felperes a helyes összeggel történő elszámolás eredményeként - az ítéletben levezetettek szerint - rendvédelmi ágazati pótlék különbözetre jogosult.

[8] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes által fizetendő marasztalási összeget 15.475 forintra felemelte, kötelezte az alperest 108.844 forint illetmény-különbözet és kamata megfizetésére, a felperes perköltségben való marasztalását mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a levont jogi következtetések azonban csak részben, a Gyulai Törvényszék korábbi jogerős ítéletében foglalt jogértelmezéssel egyező következtetéseket illetően helytállóak. A másodfokú bíróság - a Kjt. § 85/A. § l), m), és n) pontjai alapján - nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a garantált illetménynek az illetménypótlékok is részét képezik, ezért a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes - a jogerős ítéletben levezetett számítások alapján - további, a keresetnek megfelelő összegű illetmény-különbözetre jogosult.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[9] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását és költségekben való marasztalását kérte a Kjt. 21.§ (3) bekezdése és 66.§ (7)-(9) bekezdései megsértésére hivatkozva.

[10] Álláspontja szerint a Kjt. 66.§ (7) és (8) bekezdéseiből nem következik, hogy az illetményt illetményrészekre bontva, tételezve kellene megállapítani, garantált illetményt, illetve munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt kellene megkülönböztetni. A Kjt. 66.§ (9) bekezdésének rendelkezéseiből sem következik, hogy a garantált illetményt a kinevezésben vagy a kinevezés módosításban szükséges lenne az illetmény keretei között elkülöníteni. A felperesnek az összilletményre, nem pedig a jogcímenként meghatározott illetményelemekre van alanyi jogosultsága. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató az összilletmény csökkentése nélkül, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki a besorolás szerinti illetményt a garantált bérminimumra. Az alperes álláspontja alátámasztására hivatkozott az EBH2006.1544. számú eseti döntésben és a Kúria Mfv.II.10.391/2014/4. számú határozatában kifejtettekre, valamint arra, hogy a Kjt. 21.§ (3) bekezdéséből sem fakad kötelezettség arra, hogy a határozatokban az illetményt elemeire bontva jelölje meg.

[11] Az alperes kiemelte, hogy a felperes illetménye mindig meghaladta a középfokú garantált bérminimum összegét is, ezért az Mt. 7.§ szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye mellett nem sérült a felperes garantált bérminimumhoz való joga. Az elsőfokú bíróság a tényállásból a fenti jogszabályok téves értelmezése miatt helytelen következtetésekre jutott, tévedett a másodfokú bíróság is, amikor az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint helytelen az az érvelés, amely szerint elégséges, ha a közalkalmazott teljes illetménye éri el a Korm. rendeletek szerinti garantált bérminimum összegét, a Kjt. 66. § (9) bekezdése ugyanis egyértelműen a garantált illetményre írja elő, hogy nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált (szakmai) bérminimum. A Kjt. a jogforrási hierarchiában a Korm. rendelethez képest magasabb szinten áll, másrészt speciális szabály, így a jogszabályon alapuló illetménynek kell elérnie a minimálbért, illetve a garantált bérminimumot. Az alperes értelmezése ellentétes a Kjt. 66.§ (9) bekezdésének Kúria általi értelmezésével (Mfv.II.10.460/2015.), amelynek értelmében a garantált illetmény és megállapított illetmény nem azonos fogalmak, és az illetmény megállapításáról szóló határozat hiányában nem fogadható el az a munkáltatói hivatkozás, hogy 2013. augusztus 1-től a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetményre átcsoportosította. Ha a korábbi illetmény helyes összege utóbb a perben kerül megállapításra, akkor a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes azt helyes összegben állapította volna meg.

[13] A felperes utalt a Kúria Mfv.II.10.460/2015., Mfv.II.10.043/2016. és Mfv.II.10.080/2016. számú eseti döntéseiben foglalt, a Kjt. 66.§ (9) bekezdésén alapuló garantált illetmény és az Mt. 58.§-án alapuló összilletmény közös megegyezéssel való csökkentésének értelmezésére is. Álláspontja szerint a Kjt. 21. § (3) bekezdése és az Mt. 155. §-a alapján megalapozatlan az a felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltatónak a 2013. augusztus 1-jei módosításokra tekintettel nem kellett új okmányt kiállítani; ez ellentétes az alperes azon gyakorlatával is hogy a kinevezési okmányokban és az illetménymódosításokról szóló értesítésekben következetesen elhatárolták és külön számszerűsítették a jogszabályon és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészeket.

[14] Végül a felperes hivatkozott arra, hogy a Kúria a perbeli, a rendvédelmi ágazati pótlékkülönbözettel kapcsolatos kérdésben is a jogerős ítéletben foglaltakkal azonosan foglalt állást (Mfv.II.10.442/2016/5.).

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[16] A Kúria középfokú besorolású közalkalmazottak garantált illetménye tárgyában hozott határozataiban (Mfv.10.460/2015/10.; Mfv.II.10.080/2016/4.; Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.249/2017/4., Mfv.II.10.427/2017., Mfv.II.10.515/2017/3., stb.) rámutatott: a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak, a Kjt. 66. § (1)-(5) bekezdése, 79/E. §-a, 85/A. § l) pontja alapján figyelemmel kell lenni a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is. A Kúria számos határozatában (pl. Mfv.II.10.682/2017/4., Mfv.II.10.594/2017/5.) kimondta azt is, hogy a közalkalmazottak garantált illetményének - a fentiekből következően, a Kjt. 66. § (9) bekezdésében előírtaknak megfelelően - 2013. augusztus 1-től el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő, a Korm. rendeletek által meghatározott összeget.

[17] A Kúria fenti határozatokban elvi éllel mutatott rá arra, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló, kötelező mértékű juttatások, amelyek a jogszabály változásakor, annak megfelelően, akkor is változnak (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig.

[18] A kifejtettekből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az illetmény emeléséről, és a munkáltató sem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ilyen tényállás mellett nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a garantált illetmény emelését biztosította, illetve megfizette a közalkalmazott részére.

[19] A Kúria a fenti határozatokban rámutatott arra is, hogy a kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen, az Mt. 46. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak szerint közölnie kell. A munkáltató e kötelezettségét elmulasztja, amennyiben úgy tekinti, hogy az illetményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezi. A Kúria kimondta azt is, hogy ha a közalkalmazotti illetmény helyes összege munkaügyi perben került megállapításra, a közalkalmazott felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a perben vizsgált időszakban az illetményt megfelelően állapította volna meg. Ha az alperes az ezt követő időszakra (évre) az irányadó illetményhez képest alacsonyabb összegű összilletményt állapít meg, a felperes igénye a különbözetre megalapozott.

[20] A Kúria - az irányadó bírói gyakorlat (EBH2006.1544., EBH2016.M.25., Mfv.II.10.098/2016/5.) alapján - rögzítette azt is, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garanciális feltételek mellett „csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik. Amennyiben a munkáltatói döntésen alapuló többletilletmény csökkentéséről a munkáltató a peridőszakban nem közöl intézkedést, úgy nem tudja bizonyítani, hogy ezen illetményrészre döntést hozott, amely bizonyítás sikertelensége a terhére esik.

[21] A fenti jogértelmezésnek az eljárt bíróságok ítéletei megfelelnek, az alperes felülvizsgálati kérelmében olyan indokot, amely a perben vitás, korábban már elbírált kérdésekben eltérő következtetések levonására adnának alapot, nem jelölt meg.

[22] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.

Záró rész

[23] A felperes felülvizsgálati eljárási költségét az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni.

[24] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékét - az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel - az illetékekről szóló 1993. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján az állam viseli.

[25] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja zárja ki.

[26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2018. december 17.

Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő