Court upheld lower court ruling on public servant salary difference payment, rejecting employer's appeal.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Mfv.II.10.153/2018/6.

A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke

Dr. Tánczos Rita előadó bíró

Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró

A felperes:

A felperes képviselője: ügyintéző:jogtanácsos

Az alperes:

Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos

A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat:

Egri Törvényszék 2.Mf.20.253/2017/4.

Az elsőfokú bíróság határozata:

Egri Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.201/2017/5.

Rendelkező rész

A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.253/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A tényállás

[1] A felperes az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban középfokú besorolású ügyintéző munkakörben.

[2] A peres felek között 4.M.378/2015. szám alatt per volt folyamatban, mely ügyben a bíróság kötelezte az alperest, hogy a 2013. augusztus 1-jétől 2015. december 31-éig terjedő időtartamra 605.755 forint illetmény-különbözetet és késedelmi kamatát fizesse meg a felperesnek a Kjt. 66. § (9) bekezdésére tekintettel.

[3] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.112/2016/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, majd az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Mfv.II.10.520/2016/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

[4] Az alperes 2016. január 1-jétől a felperes illetményét 142.962 forintban állapította meg és 2015. július 1-jétől rendvédelmi ágazati pótlékot is folyósított számára. A felperes a pótlékok nélkül számított helyes illetménye 2015. december 31-én 162.475 forint lett volna. Az alperes besorolásában a felperes garantált illetményét 96.775 forintban + 32.225 forintban határozta meg, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész mértékét 13.962 forintban jelölte meg, így illetménye teljes összege 142.962 forintban került folyósításra, havi 19.513 forinttal kisebb mértékben, mint amilyen összegű a szabályszerűen megállapított előző évi illetménye volt. Ezen túl előadta, hogy a munkáltató a rendvédelmi ágazati pótlékát is a helytelen összegben megállapított illetmény alapulvételével számította ki és folyósította számára.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[5] A felperes keresetében a 2016. január 1-jétől 2016. október 31-éig terjedő időtartamra 195.130 forint illetmény-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Nem vitatta, hogy a garantált illetménye a garantált bérminimum összegének megfizetésével került kiegészítésre, azonban illetménye egyoldalúan nem lett volna csökkenthető, s annak mértéke nem érte az Egri Törvényszék ítéletében a 2015. évre járó jogszerűen megállapított mértéket, így 195.130 forint illetmény-különbözet megfizetésére tartott igényt. Ezen túl, mivel helytelenül határozták meg illetménye mértékét, az ezen alapuló pótlék összegét is alacsonyabb mértékben fizette meg a munkáltató, így 25.367 forint illetménypótlék-különbözet megfizetésére is igényt tartott.

[6] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, az igény összegszerűségét nem vitatta. Álláspontja szerint a felperes illetménye elérte a garantált bérminimum összegét 2016. évben is, csökkenés nem történt.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[7] Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.201//2017/5. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 195.130 forint illetmény-különbözetet és késedelmi kamatát, valamint 25.367 forint illetménypótlék-különbözetet és késedelmi kamatát, továbbá 15.435 forint perköltséget.

[8] Kifejtette, hogy a bíróság korábbi ítéletében már megállapította, hogy a felperest 2015. évre 162.475 forint illetmény illette volna meg, s ezt az alperesnek a 2016. január 1-jétől fizetendő illetmény megállapításánál figyelembe kellett volna vennie. A feleknek a kinevezés szerinti illetményben meg kell állapodniuk, a kinevezésben rögzíteni kell a besorolást, a garantált illetmény összegét, illetve az illetménypótlékokat. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a munkáltató egyoldalú intézkedésén alapul, annak változatlan összegére a közalkalmazottnak mindaddig joga van, amíg a garantált illetmény összege változatlan, így az alperes 2016. évre előterjesztett illetmény-különbözet megfizetésére köteles. Ugyancsak megalapozottnak találta a bíróság a felperes jogszerű illetményen alapuló illetménypótlék-különbözet iránti igényét is.

[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.253/2017/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és 10.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.

[10] Kifejtette, hogy e perben már nem volt vitatható a felperes 2015. évi illetményének mértéke, s ezt alapul véve kellett volna az alperesnek megállapítania a felperesnek 2016. évre járó illetmény mértékét. Ez az összeg nem lehetett volna kevesebb a korábbi évre jogszerűen megállapított illetmény mértékénél. Ugyancsak a jogszerű illetmény alapulvételével kellett volna meghatároznia a munkáltatónak a felperest megillető rendvédelmi ágazati pótlék összegét is.

A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem

[11] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát kérte perköltsége megfizetése mellett. A Kjt. 21.§ (3) bekezdés és a 66.§ (7-9) bekezdések megsértésére hivatkozott.

[12] Álláspontja szerint a Kjt. 66.§ (9) bekezdés b) pontja kogens szabályként rögzíti, hogy a középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a közalkalmazottat garantált illetményként legalább a garantált bérminimumnak megfelelő összeg illeti meg. A megilleti szó használata tehát jogosultságot fogalmaz meg arra, hogy a mindenkori költségvetési törvényben található illetménytáblázatban rögzített garantált illetményen felül a közalkalmazott a szintén az adott évre hatályos kormányrendeletben meghatározott összeget is megkapja, mint őt megillető illetményt.

[13] A Kjt. 66.§ (9) bekezdésének helyes értelmezése a Kjt. 21.§ (3) bekezdésével összhangban nem tartalmaz előírást arra, amely szerint kötelezettség lett volna 2013. augusztus 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményének összegét a garantált bérminimum összegére kiegészíteni és az így elért összeget külön sorban szerepeltetni, úgy, hogy erre olyan munkáltatói intézkedést hozzon, amelyben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentését is megjeleníti.

[14] Vitatta, hogy a garantált bérminimumra megbontás, külön sorban történő feltüntetés, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről, átsorolásáról szóló írásbeli döntés kötelező lett volna.

[15] Álláspontja szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt saját belátása szerint a garantált illetménybe „beszámíthatta", átcsoportosíthatta, irányadónak tekintve a kinevezés szerint járó teljes illetmény csökkentésének tilalmát.

[16] A kormányrendeletek csak „zsinórmértéket" határoznak meg, de nem tekinthetők a közalkalmazott besorolás szerinti illetménye önálló elemének, melyet külön sorba kellene szerepeltetni. Utólagos hozzászámításról, átnevezésről azért nem beszélhetünk, mert 2013. augusztus 1-je előtt is a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész szokásos „egybeszámításával" biztosította a munkáltató a garantált illetményminimum éves összegét.

[17] Álláspontja szerint a törvényszék ítéletének indokolásában nem lát lehetőséget arra, hogy a munkáltató külön írásbeli intézkedése nélkül a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált bérminimum fedezetének tekintse és nem ad arra sem magyarázatot, hogy az átcsoportosítást, egybeszámítást milyen jogi hivatkozással tekinti meg nem engedhetőnek, utólagos munkáltatói lépésnek, főként miután a 2013. augusztus 1-je előtti munkáltatói döntések is ugyanezt a módszert követték. Miért kellene a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt munkáltatói döntés (írásbeli határozat) formájában módosítani, átsorolni, csökkenteni. Miért nem kezelheti ezt a saját döntésen alapuló illetményrészt a munkáltató tetszése szerint, hiszen a közalkalmazottnak ezen illetményelemre a védettséget jelentő alanyi jogosultsága nem áll fenn.

[18] A törvényszék a Kjt. 66.§ (7-8) bekezdéseiben és (9) bekezdés b) pontjában foglaltakat tévesen értelmezte és így helytelen következtetést vont le a mulasztására és ezáltal a felperes részére megfizetni elmulasztott illetményre irányadó összegre. A Kjt. 21.§ (3) bekezdés alapján a közalkalmazotti kinevezési és kinevezésmódosítási döntések kötelező tartalmi elemeire vonatkozó törvényi előírásokat is figyelmen kívül hagyta, a garantált bérminimumot nem egyszerű zsinórmértéknek tekintette, hanem a közalkalmazotti illetmény önálló, alanyi jogosultsággá lett elemének, kizárva a munkáltatót abból, hogy a saját mérlegelésén alapuló illetményrészt írásbeli döntés nélkül hozzászámíthassa.

[19] Álláspontja szerint jogszerű és pusztán technikai körülmény, hogy a garantált illetményelem és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész egybeszámításával érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget és állapította meg annak összegét a 2016. évre. A Kjt. szerint, a garantált illetményhez viszonyította a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt és nem a kormányrendeletben meghatározott összeghez, amely nem jelent semmiféle jogszabálysértést, hiszen a viszonyítási alapot a törvényi besorolás szerinti illetmény, azaz a mindenkori illetménytáblázat szerinti garantált illetmény adja. A kormányrendeletekben meghatározott garantált illetmény csak egy irányadó mértéknek tekinthető, de az még ettől nem vált a közalkalmazotti illetmény részéve. A felperes havi fizetési jegyzékei szokásos bontásban tartalmazzák az egyes illetményelemeket, tájékoztató célt szolgálnak, annak érdekében, hogy az illetményiratok ellenőrizhetőek legyenek.

[20] Hivatkozott az EBH2006.1554. elvi határozatban foglaltakra, így arra, hogy a felperes garantált és teljes illetménye nem szenvedett sérelmet.

[21] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltsége megállapítását kérte annak helyes tényállása és jogi indokolása alapján. Álláspontja szerint a 2016. évre a teljes illetmény kizárólag a felek közös megegyezése alapján lett volna csökkenthető a Kjt. 66.§ (9) bekezdés és az Mt. 58.§-a alapján, ennek hiányában el kellett volna érnie legalább a 2015. évben jogszerűen megállapított pótlékok nélküli teljes illetményt, azaz a 148.900 forintot. Az alperes állítása azért nem helytálló, mert nem a garantált illetmény, hanem csak az összilletmény tekintetében biztosította a garantált bérminimum vonatkozásában a Kjt. 66.§ (9) bekezdésében előírtakat.

[22] Hivatkozott a Kjt. 66.§ (9) bekezdés és 85/A.§ l) és m) pontjai szerint arra, hogy a közalkalmazott számára az Mt. 45.§ és 58.§ alapján olyan írásbeli tájékoztatást kell adni a kifizetett illetményről, amelyből az elszámolás helyessége ellenőrizhető. Egyedül annak van jelentősége, hogy a parancs szerint a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész elnevezésű illetményelem a garantált illetményen felül illette meg a felperest.

[23] Utalt a Kúria Mfv.II.10.460/2015. számú ítéletében írtakra, amely szerint a garantált illetmény és az összilletmény nem azonos fogalmak és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosítása a garantált illetménybe - csupán perbeli hivatkozás alapján - nem elfogadható.

[24] Az Mt. 46.§ (1) bekezdés b) pont és (4) bekezdés szerint az alperesnek a fenti változásról a felperest 15 napon belül és írásban kellett volna tájékoztatni.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[25] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.

[26] A Kúria számos döntésében kimondta, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak (Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.II.10.550/2016/4.), a Kjt. 66. § (1)-(5) bekezdésében, 79/E. §-ában, 85/A. § l) pontjában meghatározott rendelkezések alapján figyelemmel a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdésére, valamint a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is.

[27] Mindebből következően a Kjt. 66. § (9) bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően 2013. augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének kellett elérnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012. (XII.20.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint volt, 2014. január 1-jétől a 483/2013. (XII.17.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése szerint havi 118.000 forint, 2015. január 1-jétől a 347/2014. (XII.29.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése alapján havi 122.000 forint, míg 2016. január 1-jétől a 454/2015. (XII. 29.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése alapján havi 129.000 forint volt.

[28] A kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen közölnie kell.

[29] Nem volt vitatott, hogy a felperes garantált illetménye 2016. január 1-jétől a garantált bérminimum összegének figyelembevételével került kiegészítésre, amelyre az alperes írásbeli intézkedésében a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosított át összeget. A felperes 2016. évi illetménye (garantált illetmény és munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összege) azonban az előzőekből következően annyival lett magasabb, amennyivel a garantált illetménye növekedett. Ezért az alperes 2016. évben jogszerűen megtehette, hogy intézkedett arról, hogy a felperes jogszabály alapján emelkedett garantált illetményét a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki, azonban ezt jogszerűen csak az addigi illetmény összegének csökkentése nélkül tehette meg. Ez az elv akkor is irányadó, ha az illetmény helyes összege utóbb a perben került megállapításra. Ez esetben a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a 2016. évi illetményét helyesen (162.475 forintban) állapította volna meg. Az alperes fenti illetménynél alacsonyabb (142.962 forint) mértékben határozta meg a felperes 2016. évi illetményét, így a különbözet megfizetésére köteles.

[30] A munkáltató a közalkalmazott illetményét (a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét) egyoldalú intézkedésével 2016. évben nem állapíthatja meg alacsonyabb összegben, mint az előző évi illetményt jogerősen megállapító ítélet. Ez az elv változatlan jogszabályi környezetben a jövőre nézve is irányadó.

[31] A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a munkáltató egyoldalú intézkedésével csökkentheti és meg is vonhatja, de csak addig a mértékig, hogy a közalkalmazott illetménye ne csökkenjen.

[32] Mindezekre tekintettel a felperest 2016. január 1-jétől 2016. október 31-éig terjedő időtartamra havi 19.513 forint illetmény-különbözet illeti meg.

[33] Ugyancsak megalapozottan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes számára a rendvédelmi ágazati pótlékot a helyes illetmény alapján kellett volna számítania és megfizetnie a munkáltatónak, így jogszerűen döntöttek a különbözet megfizetéséről.

[34] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az indokolás kiegészítésével hatályában fenntartotta.

Záró rész

[35] A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét.

[36] A le nem rótt 50.000 forint felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az Itv. 50.§ (1) bekezdés II. fordulata határozza meg, amelyet az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam visel.

[37] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § l) pontja zárja ki.

[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2018. november 14.

Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző