Court dismisses social security appeal when expert opinions violate procedural rules on health assessment. Expert opinions are inadmissible if they ignore mandatory procedural rules. Court sets aside decision and orders new procedure. Expert opinions are inadmissible if they ignore mandatory procedural rules. Court sets aside decision and orders new procedure.
Legislator summary
AI generatedThe Administrative Court of Hungary dismissed the plaintiff's appeal against a social security decision regarding rehabilitation allowance. The court found that the expert opinions used by the defendant violated mandatory procedural rules governing health assessments and uniform application of law. Consequently, the court set aside the final judgment and ordered a new procedure to determine the correct allowance category.
Legislator headnote
AI generated7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet 2. sz. melléklete; 339. § (1) bekezdés Ket.: Expert opinions in social security proceedings are inadmissible if they fail to comply with mandatory procedural regulations governing health assessments and uniform application of law.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A társadalombiztosítási perben kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleménye nem mellőzhető amiatt, mert a szakmai tartalmuk nem felel meg a társadalombiztosítási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését, tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend előírásainak.
[7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet 2. sz. melléklete]
Tényállás
[1] Az alperes a 2014. szeptember 19-én kelt határozatával 2014. november 1-jétől 33.900 forint összegű rehabilitációs ellátást állapított meg a felperes részére. A határozat indokolása szerint a felperes egészségi állapota – az elsőfokú komplex minősítésről készült összefoglaló vélemény szerint – 55%, állapota alapján B1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére azonos folyósítási kezdettel 47.620 forint összegű ellátást állapított meg. A másodfokú szerv határozatát az NRSZH másodfokú szakértői bizottságának azon véleményére alapította, amely szerint a felperes egészségi állapota 50%, C1 minősítési kategóriába tartozik, rehabilitálható, foglalkoztatása rehabilitációval helyreállítható.
A felperes keresete és az alperes érdemi ellenkérelme
[3] A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az egészségi állapota és a rehabilitálhatósága téves értékelése miatt kérte. Az alperes – a határozat ténybeli és jogi indokai fenntartásával – a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[4] A munkaügyi bíróság a keresetet a Kúria által az Mfv.III.10.007/2016/3. számú végzéssel – a felperes foglalkozási rehabilitálhatóságának a Pp. 182. § (3) bekezdése alkalmazásával történő további vizsgálata érdekében – elrendelt új eljárásban meghozott ítéletével elutasította.
[5] A bíróság az ítéletben részletesen ismertette a korábbi peres eljárásba bevont igazságügyi orvos- és foglalkozási rehabilitációs szakértő szakvéleményét, a megismételt eljárásban kirendelt igazságügyi orvos- és foglalkozási rehabilitációs szakértő szakvéleményének kiegészítésében szereplő megállapításokat, valamint a tárgyaláson az alperes indítványára meghallgatott utóbbi szakértő és az alperes Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályát vezető szakértője egyes nyilatkozatait. A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a tárgyaláson meghallgatott szakértők között a felperes C1 és C2 kategóriába sorolása tárgyában már csak egyetlen kérdésben, nevezetesen abban volt vita, hogy a felperes foglalkozási rehabilitációja a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. számú melléklet „A rehabilitálhatóság minősítésének foglalkozási szempontjainál figyelembe veendő körülmények, feltételek” cím, 6. pont „Mobilitási képessége, lehetősége, lakóhely-munkahely” alatti szempontok alapján javasolható-e vagy sem. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő – a korábbi perben eljárt szakértővel egyetértve – úgy nyilatkozott, hogy a mobilitási képesség, lehetőség körében komplex kérdésként azt kell vizsgálni, hogy a felperes képes-e a rendszeres munkába járáshoz gépjárművet használni, az alperes szakértője ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy a mozgásban való korlátozottságot csak az orvosi minősítésben lehet értékelni, a NEFMIr. 2. számú melléklete 6. pontja alkalmazásakor – az NRSZH Főigazgatója által „a komplex szakértői bizottságok minősítési eljárásához” címmel kiadott 3/2012. NRSZH eljárás rendje (Eljárásrend) alapján – a tömegközlekedés lehetőségének igénybe vételét, illetve személygépkocsi meglétét, valamint azt kell vizsgálni és értékelni, hogy a személygépkocsit a felperes tudja-e vezetni.
[6] A fenti vitás kérdésről a bíróság a felperes közigazgatási eljárásban és perben tett nyilatkozata, valamint a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pontja és az Eljárásrend együttes értelmezésével döntött. Az ítéleti érvelés szerint a megismételt eljárásban szakvéleményt adó szakértő a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pontját – az alperesi utasítás ismeretének hiányában – helytelenül értelmezte, amikor a d) pontot (amely szerint személygépkocsi megléte esetén értékelendő, hogy az „munkába járásra használható, finanszírozása gondot okoz / nem okoz gondot, költségtérítéssel, támogatással megoldható-e”) a felperesre vetítette, holott az a c) ponttal („személygépkocsi van / nincs”), vagyis a gépjármű meglétével, illetve annak állapotával van összefüggésben. A felperes a komplex minősítéshez szükséges adatlapon úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsit képes önállóan igénybe venni, jogosítványa van, a tárgyaláson pedig azt adta elő, hogy a pár km-re található orvoshoz túlnyomó részt a lánya viszi el, 2016. decemberéig önállóan is vezetett, 2014 és 2016 között is tudott és vezetett is önállóan járművet, a gépkocsit azonos egészségi állapota mellett főleg orvoshoz járásra használta, átlagban havi egy alkalommal. Az Eljárásrend a mobilitási képességnél az X jelhez három feltételt rögzít: önálló közlekedésre tömegközlekedési eszközzel, vagy autóval sem képes, vagy csak kísérővel tud közlekedni és a szükséges kíséret nem biztosított, és / vagy autóval képes lenne, de azzal nem rendelkezik. A felperes, azon nyilatkozatai alapján, miszerint gépjárműve van, korlátozottan ugyan, de önálló közlekedésre képes, a szükséges kíséret – családja révén – esetenként megoldott, ezen feltételek egyikének sem felel meg.
[7] A bíróság az Eljárásrend mobilitási képességgel kapcsolatos rendelkezései alapján megállapította azt is, hogy a felperes esetében fennállnak azok a körülmények, amelyekre figyelemmel 6. pontban szereplő kritériumok értékelésével részére 1 pont adható. Az Eljárásrend szerint 1 pont adható, ha a kérelmező önálló közlekedésre képes, de tömegközlekedés nincs, vagy egészségi állapottal járó napi feladatokhoz időigényes tevékenységet kell végezni (pl. mozgásszervi károsodások esetén), személygépkocsival rendelkezik, annak üzemeltetése anyagi nehézségekbe ütközik, a munkahely és a lakóhely között naponta az általa igénybe vehető közlekedési eszközzel történő oda-vissza utazás ideje a 2 órát meghaladja. A felperes esetében 1 pont azért adható, mert önálló közlekedésre képes azzal, hogy ebben – valamennyi szakértő véleményével alátámasztottan – jelentős mozgásszervi károsodása korlátozza, személygépkocsival rendelkezik, a munkahely és a lakóhely közötti utazás időtartama nem határozható meg, mivel a felperes nem dolgozik. Mindezek alapján a bíróság – az alperes szakértője véleményét elfogadva, a foglalkoztatási rehabilitációt kizáró tényező hiányában, a felperes által elért 25 pontra tekintettel a társadalombiztosítási határozatot nem ítélte a jogszabálysértőnek a C1 minősítési kategóriába sorolás miatt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
[9] A felperes – a megelőző eljárásban és a jelen perben lefolytatott bizonyítás eredményének ismertetését követően – sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdésébe ütközően újból bírói mérlegeléssel oldotta fel a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett szakvéleményekben fennálló ellentmondásokat. Álláspontja szerint a megismételt eljárásban alkalmazott, az alperesi szakértő véleményének elfogadása alapjául szolgáló belső utasítás nem „jogforrás”, amennyiben a független igazságügyi szakértők véleményét az alperes belső szabályzata és szakértőjének véleménye „felülírhatná”, a jogorvoslathoz való jog sérülne és a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatához való jog kiüresedne.
[10] A felperes – a tényállás megállapítása, a Pp. 206. § (1) bekezdése körében – kifogásolta, hogy a rehabilitálhatóság kérdésében nem került értékelésre, hogy képes-e finanszírozni a személygépkocsival történő napi munkába járást. Havi 47.620 forint összegű rehabilitációs ellátás folyósítása mellett, figyelemmel arra is, hogy kereső tevékenységet nem folytat és egyéb jövedelemmel sem rendelkezik, a gépjármű napi rendszerességgel történő használata számára megoldhatatlan. Hivatkozott arra is, hogy 40%-os mozgásszervi károsodása, folyamatos állapotrosszabbodása miatt napi rendszerességgel képtelen a személygépkocsi vezetésére, látószervi károsodása miatt jogosítványa érvényességének lejárta után hosszabbításra nem számíthat.
[11] A felperes szerint a bíróság által megjelölt nyelvtani értelmezési módszer alkalmazása, figyelemmel arra is, hogy a perben eljárt független igazságügyi szakértők véleményében nem volt ellentmondás, szükségtelen, a bírói jogértelmezés helytelen volt, arra és az alperes szakértőjének véleményére a bíróság az elutasító döntését nem alapíthatta.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[14] A NEFMIr. 2. számú melléklete az „Alkalmazási szabályok a foglalkozási rehabilitálhatóság minősítéséhez” cím alatti rendelkezése az 1-15. pontok alatt felsorolt szempontok alapján, attól függően, hogy az adott szempont a foglalkozási rehabilitációt akadályozza, illetve korlátozza-e, pontrendszer alkalmazását írja elő. A foglalkozási rehabilitációt nem korlátozó szempont esetén (ami akkor állapítható meg, ha a szempont a foglalkozási rehabilitáció folyamatának sikeres lebonyolítását előreláthatóan nem akadályozza, nincs szükség segítségre, támogatásra, szolgáltatás igénybevételére) 3 pontot kell adni. 2 pont akkor adható, ha az adott szempont alapján a foglalkozási rehabilitációhoz kevés segítség, támogatás szükséges (előreláthatóan a foglalkozási rehabilitáció sikeres lebonyolításához egy szolgáltatás és / vagy egy támogatás igénybevétele szükséges). 1 pont akkor adható, ha az adott szempont alapján jelentős segítség, több szolgáltatás és / vagy támogatás szükséges (a sikeres lebonyolításhoz több szolgáltatás és támogatás szükséges). Abban az esetben, ha az adott szempont a foglalkozási rehabilitációt megakadályozza (vagyis a sikeres lebonyolítás segítéssel, szolgáltatások, támogatások nyújtásával sem valósítható meg), az X jelet kell alkalmazni azzal, hogy a 3., 5., 10. és 15. szempontok kizáró tényezőként nem értékelhetők. X jel alkalmazása esetén a foglalkozási rehabilitáció nem javasolható és nem javasolt akkor sem, ha az összeadott pontszám 17-nél kevesebb.
[15] A megismételt eljárásban lefolytatott szakértői bizonyítást követően is fennmaradó, a felülvizsgálati eljárásban is vita tárgyát képező – a felperes C1, vagy C2 minősítési kategóriába sorolását befolyásoló – kérdés az volt, hogy a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pont alatti „Mobilitási képessége, lehetősége, lakóhely-munkahely” szempont alatti kritériumok értékelésének eredményeként 1 pont adható-e, vagy – a foglalkoztatási rehabilitációt megakadályozó tényezőként – X jelet kell alkalmazni. A 6. pont alatti szempont értékelését a jogalkotó a következő kritériumok alapján rendelte elvégezni: a) tömegközlekedése lehetőség – objektív – megléte, b) tömegközlekedési lehetőség igénybevételének képessége (fizikai, anyagi), c) személygépkocsi van / nincs, d) ha van: munkába járásra használható, finanszírozása gondot okoz / nem okoz gondot, költségtérítéssel, támogatással megoldható-e.
[16] A felperes esetében a bíróság által kirendelt szakértők és az alperes indítványára meghallgatott, az alperes alkalmazásában álló szakértő véleménye az a)-b) pontban foglalt feltételek fennállásának hiánya és a c) pont szerinti feltétel fennállása tekintetében nem tért el, a szakértők álláspontja abban mutatott eltérést, hogy a d) pontban írt kritériumok értékelésekor figyelembe vehető-e a felperes egészségi állapota.
[17] A bíróság által kirendelt szakértők, abból kiindulva, hogy a 6. pontban a lakóhely és a munkahely közötti mobilitási képességet kell értékelni, arra a követketetésre jutottak, hogy a felperes – első- és másodfokú orvosi vizsgálatakor is fennálló – komplex, számos nagyizületet, az ágyéki gerincet is érintő mozgásszervi degeneratív betegségei, sokszoros műtét utáni állapota a mobilitási képességét olyan nagy mértékben rontja, hogy a munkába járás, a lakóhelye és otthona közötti mobilitás a munkavégzés terhe mellett az elvárhatónál nagyobb mértékű erőfeszítést kívánna részéről, ez pedig a sikeres foglalkozási rehabilitációt meghiúsítja. A korábbi eljárásba bevont szakértő véleménye kialakításánál figyelembe vette, hogy a mozgásszervi megbetegedések, a nyaki gerinc, a bal boka, a jobb váll és a jobb könyék műtétek utáni állapot 40%-os részkárosodást okoznak, utalt arra is, hogy az érvényes gépjárművezetői engedély – a felperes hullámzó egészségi állapotra tekintettel – nem feltételezi a mozgásszervi állapot folyamatosan fennálló olyan minőségét, amely a munkába járás terhét és azt követően és munkavégzéshez szükséges mozgásmennyiség biztonságos kivitelezését lehetővé teszi. A megismételt eljárásban kirendelt szakértő a fenti megállapításokkal maradéktalanul egyetértett, kiemelte továbbá, hogy a személygépkocsi önálló igénybe vételének képessége nem jelenti azt, hogy a gépkocsit a felperes a munkába járáshoz napi rendszerességgel képes igénybe venni. Az utóbbi szakértő a tárgyaláson kiemelte, hogy ennél a pontnál értékelni kell azt is, hogy a felperes képes-e a munkába járáshoz rendszeresen igénybe venni a járművet, amely kérdésre a válasz nemleges.
[18] Az alperes tárgyaláson meghallgatott szakértője a perben kirendelt szakértők álláspontjával nem értett egyet, véleménye szerint a 6. pont d) alpontja a gépjárműre, nem pedig a vezetőre vonatkozik, annak alapján a gépjármű meglétét és azt kell vizsgálni, hogy azt a felperes képes-e önállóan vezetni, finanszírozása gondot okoz-e, és – más személy, pl. családtag használatára tekintettel – a munkába járáshoz használható-e, finanszírozása gondot okoz-e. A szakértő szerint ennél a pontnál azt kellett értékelni, hogy a jogosítvánnyal rendelkező felperes a vizsgált időszakban a személygépkocsi önálló használatára – nyilatkozataiból kitűnően – képes volt, azt használta is; az, hogy a felperes a gépkocsit biztonságosan, illetve rendszeresen tudja-e használni, nem rehabilitációs szakértői, hanem orvosszakértői kérdés, amelyről a felperes munkába állása esetén az üzemorvos dönt. A szakértő álláspontja alátámasztásaként utalt az Eljárásrend szabályozására és a NEFMIr. 2. számú mellékletében foglalt azon előírásra, hogy X jel csak akkor alkalmazható, ha a foglalkozási rehabilitáció sikeres lebonyolításához segítéssel, szolgáltatások, támogatások nyújtásával sem valósítható meg.
[19] A bíróság a szakértők között felmerült vitás kérdést a NEFMIr. és az Eljárásrend egybevetésével döntötte el, az alperes szakértőjének véleményét – az ítélet indokolásából kitűnően – azért fogadta el, mert a perben kirendelt szakértők jogszabályértelmezése az Eljárásrend ismeretének hiányában téves volt.
[20] A Kúria a munkaügyi bíróság fenti álláspontjával nem értett egyet. A polgári perben kirendelt igazságügyi szakértők e tevékenységüket az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Iszt.), más jogszabályok és a tevékenységükre irányadó szakmai szabályok megtartásával, a függetlenség és a pártatlanság követelményének megfelelően végzik, szakértői véleményük szakmai tartalmával kapcsolatban még a magánszakértők sem utasíthatók [Iszt. 3. § (1), (3) bekezdés, 35. § (5) bekezdés, 52. § (1) bekezdés].
[21] A komplex minősítés rendjét, annak részletes szakmai szabályait a törvényhozótól kapott felhatalmazás [Mmtv. 28. § (3) bekezdés] alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII.1.) Korm. rendelet 41. § m) pont szerinti feladatkörében eljárva az emberi erőforrások minisztere a NEFMIr-ben határozta meg. A peradatok szerint az NRSZH főigazgatója által jóváhagyott Eljárásrendet az NRSZH Foglalkozási Rehabilitációs és Akkreditációs Főosztályán, Szociális Rehabilitációs Főosztályán, Koordinációs Főosztályán dolgozók, az Orvosi, Módszertani és Ellenőrzési Igazgatóság igazgatója készítették el, a hatályos jogszabályokkal való összhangját a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetője igazolta. Az Eljárásrend a kiadásának célját a rehabilitációs szakigazgatási szervek első- és másodfokú szakértői bizottságai működése és jogalkalmazása egységének biztosításában jelöli meg azzal, hogy az eljárási szabályokat a bizottságban résztvevők számára fogalmazza meg. Az Eljárásrend „A szabályozási dokumentum alkalmazási területe” cím alatt rögzíti azt is, hogy „a szabályozás kiterjed a Hivatal szervezeti egységei által végzett másodfokú és rendkívüli bizottságok, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek által végzett elsőfokú eljárást folytató, megváltozott munkaképességű személyek ellátására, a megváltozott munkaképesség minősítésére irányuló komplex minősítési eljárásra”. Az Eljárásrend a megalkotására adott felhatalmazásról, arról, hogy a kiadására a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdése, vagy más jogszabály alapján került-e sor, nem rendelkezik, az Eljárásrend céljából, a „személyi alkalmazási területe” cím alatti és egyéb rendelkezéseiből azonban egyértelműen kitűnik, hogy az abban foglalt előírások címzettjei kizárólag a hivatal szervezeti egységében dolgozó személyek, tárgya pedig ezen személyek komplex minősítési eljárás során végzett tevékenysége.
[22] Az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette: a jogállamiság alapvető eleme a jogbiztonság, amely nem csak az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is [9/1992. (I. 30.) AB határozat, 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, 8/2017. (IV. 18.) AB határozat]. Korábbi, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének értelmezésén alapuló határozataiban az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen, ha a központi állami szervek által a Jat. garanciális szabályainak mellőzésével kibocsátott, informális jogértelmezést tartalmazó iránymutatások – a címzettek megtévesztésére is alkalmas módon – a jogi szabályozást pótló, a jogi szabályozást lerontó irányítási eszközökként érvényesülnek [60/1992. (XI.17.) AB határozat, 35/2009. (III.27.) AB határozat, stb. ]; az Alkotmánybíróság az eléje kerülő aktusok vizsgálatára irányuló hatásköre fennállásáról formájuktól függetlenül, azok tartalma alapján döntött.
[23] A jelen ügyben vitás, az Eljárásrend alkalmazásával és hatályosulásával kapcsolatos kérdés az Eljárásrend kibocsátásának és tartalmának alkotmányossági szempontú vizsgálata, az Alkotmánybíróság eljárásának Kúria általi kezdeményezése nélkül is eldönthető volt. A munkaügyi bíróság jogértelmezése, amely szerint a perben kirendelt szakértők véleménye a NEFMIr. Eljárásrendtől eltérő értelmezése miatt nem fogadható el, helytelen: a közigazgatási szerv vezetője által jóváhagyott, az irányítása alá tartozó szervek működését és tevékenységét, egységes jogalkalmazását szabályozó Eljárásrend hatályának a közigazgatás szervezetén kívül álló jogalanyokra, így a bíróság kirendelése alapján szakvéleményt adó igazságügyi szakértőkre való kiterjesztését jelenti, aminek nincs jogszabályi alapja, másrészt ellentétes a Iszt. fenti rendelkezéseiben megfogalmazott, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó követelményekkel is.
[24] Az alperes és a tárgyaláson meghallgatott szakértője magával az Eljárásrenddel is ellentétesen érveltek amellett, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértők véleménye azért aggályos, mert azt nem az Eljárásrend előírásainak megfelelően alakították ki. A bíróság által kirendelt szakértők a véleményadásra a NEFMIr. előírásai betartásával voltak kötelesek, az Eljárásrend olyan szabályt, amelyből kitűnően előírásait a szervezeten kívüli jogalanyokra, így a bíróságok által kirendelt igazságügyi szakértők tevékenységére is ki kívánná terjeszteni, nem tartalmazott; ilyen rendelkezést – a jogbiztonság sérelme nélkül – nem is tartalmazhatott. A fentiekből következően a bíróság a perben kirendelt szakértők véleményét nem vethette el a jogerős ítéletben megjelölt azon okból, hogy e szakértők jogszabályértelmezése az Eljárásrend ismeretének hiányában téves volt.
[25] A perben vitás további kérdés elbírálásakor a Kúria abból indult ki, hogy a megváltozott munkaképesség megállapításához szükséges komplex minősítés során az érintett személy orvosi szempontú (egészségi állapot és önellátási képesség), valamint a rehabilitálhatóság foglalkoztatási és szociális szempontú vizsgálata elkülönül [NEFMIr. 4. § (1) bekezdés, 5. § (1) bekezdés], a három irányban lefolytatandó vizsgálat azonban nem jelenti azt, hogy az egyes vizsgálatok során – a jogszabály alapján – figyelembe veendő szempontok ne érinthetnének egyes, a másik két szakértő hatáskörébe tartozó kérdéseket. A NEFMIr. egyes esetekben az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális vizsgálatot, illetve azok szakértői értékelését kifejezetten azonos szempontok, kritériumok figyelembe vételével írja elő.
[26] Az irányadó jogszabályok az ellátásra való jogosultság elbírálásához a fenti három területet értékelő komplex vizsgálatot rendelnek el. Ennek egyik indoka az, hogy az érintett személyek egészségi állapota a foglalkoztathatósági és / vagy szociális helyzetükre közvetlenül is kihat. A fenti értelmezést támasztja alá az Mmtv. általános indokolása is, amely szerint „az ellátásokra való jogosultság alapja a megtartott egészség mértékén és a rehabilitációra, foglalkoztatásra való egyéni esélyeken, és azok irányának meghatározásán alapuló komplex vizsgálat. Ennek érdekében a törvény az egészség fogalmát is komplexen kezeli, figyelembe véve az egyén fizikai, mentális és szociális körülményeit is.”
[27] Mindezek alapján téves az alperes azon álláspontja, amely szerint a NEFMIr. 2. számú mellékletében felsorolt tényezők vizsgálata és értékelése körében kizárt a felperes egészségi állapotához tartozó tényezők figyelembe vétele. A NEFMIr. szerinti komplex vizsgálat céljának az az értelmezés felel meg, amely szerint a saját területen végzett vizsgálat körében a foglalkoztatási és a szociális szakértő is figyelemmel lehet az érintett személy egészségi állapotára, erre azonban csak korlátozással, a NEFMIr-ben meghatározott vizsgálati szempontok keretei között kerülhet sor. A Kúria csupán utal arra, hogy a fentieknek megfelelő értelmezés jelenik meg az alperes Eljárásrendje III. 4. pont 6. alpont „Mobilitási képesség, lehetőség, lakóhely – munkahely” alcím alatti rendelkezésében is, amely az önálló közlekedési képesség vizsgálatakor az X jel alkalmazásának feltételei között az orvos és az ügyfél együttes véleményének figyelembe vételét írja elő.
[28] A perben kirendelt szakértők véleményükben a fenti kereteken nem léptek túl akkor, amikor a NEFMIr. 2. számú melléklet 6. pont értelmezése, a d) pont szerinti kritériumok vizsgálata során úgy foglaltak állást, hogy a felperes rehabilitációja azért nem javasolható, mert a tulajdonában álló személygépkocsit az egészségi állapota miatt nem tudja munkába járáshoz használni. A perben kirendelt szakértők egybehangzó és aggálymentes szakvéleménye alapján – a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésének eredményeként – a felperes C2 kategóriába sorolását megalapozó feltétel teljesülése megállapítható volt. A bíróság a perben kirendelt szakértők és az alperes szakértője véleményében fennálló ellentmondást – a korábban kifejtettek szerint – az Eljárásrend alkalmazásával nem oldhatta fel, a perben vitás szakkérdés a szakértői vélemények egybevetésével eldönthető volt. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – a társadalombiztosítási szervek NEFMIr. 3. § (2) bekezdés d) pontjába, 2. számú melléklete 6. pontjába és a Ket. 50. § (1) bekezdésébe ütköző határozataira is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes C2 kategóriába tartozása okán megillető ellátás megállapítása érdekében új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdés, 339. § (1) bekezdés].
[29] A jogerős ítélet felülvizsgálatának a személygépkocsi használat finanszírozásával kapcsolatos kérdésben – a Kúria Pp. 270. §-án és 275. §-án alapuló következetes gyakorlata (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4., stb.) szerint – nem volt helye, a felperes ugyanis a határozatok törvényességét ebben a körben csupán a felülvizsgálati eljárásban vonta kétségbe. (Kúria, Mfv.III.10.523/2017.)