Court dismisses claim that employer's letter is a payment demand exceeding statutory limits due to missing legal elements.

Amennyiben a munkavállalói tartozás megfizetésére felhívó munkáltatói levél (intézkedés) az önkéntes teljesítés elmaradása esetére az igény egyéb jogi úton történő érvényesítését helyezi kilátásba, az nem minősül fizetési felszólításnak.

[2012. évi I. tv. - Mt.- 285. § (2) bekezdés]

Tényállás

[1] A felperes munkaviszonya 2012. augusztus 1-jétől 2014. szeptember 5-ig állt fenn az alperesnél. Az alperes 2016. október 13. napján kelt „Versenytilalmi Kötelezettség megszegése-kötbérfizetési felszólítás” tárgyú iratot küldött a felperesnek, melyben a munkaszerződésben vállalt kötelezettsége megszegése esetére a 10.7. pontban kikötött kötbérfizetés vállalása alapján felszólította 8 napon belül 1.226.400 forint megfizetésére azzal, hogy az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a követelését jogi úton fogja érvényesíteni (ez utóbbi esetben kamatokkal és költségekkel együtt). A kötbérfizetési felszólítás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 22. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslati kioktatást és az Mt. 285. § (2) bekezdésére való hivatkozást nem tartalmazott.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[2] A felperes kereseti kérelmében kérte a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését annak az Mt. 285. § (2) bekezdésébe ütközése okán, mivel az alperes által követelt összeg meghaladja a fizetési felszólítással érvényesíthető, az Mt. 153. § (1) bekezdés a) pontjában megállapított legkisebb munkabér háromszorosának összegét.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte vitatva, hogy az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítást küldött volna a felperesnek. Az alperes állította, hogy a polgári jog általános szabályaira alapítottan, a peres eljárás elkerülése érdekében adta ki a fizetési felszólítást a felperesnek. Miután a felperes a felszólításban foglaltaknak önként nem tett eleget, nem a felszólítás záradékolását kérte a bíróságtól, hanem fizetési meghagyás kibocsátását kérte a közjegyzőtől.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint eltérő a fizetési felszólítás célja a polgári jogban és a munkajogban. A Polgári Törvénykönyv külön nem szabályozza, a bírói gyakorlat alakította ki a fizetési felszólítás alaki és tartalmi feltételeit. Az Mt. 285. §-ban a jogalkotó szabályozta a munkáltatói fizetési felszólítás intézményét, amelyhez könnyített végrehajtással lehetőséget adott arra, hogy az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő, és a keresettel meg nem támadott fizetési felszólítást a bíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 23. § (1) bekezdése alapján végrehajtási záradékkal lássa el. Az Mt. 287. § (1) bekezdés d) pontja a fizetési felszólítás tartalmi elemeként jelöli meg a jogorvoslati kioktatást.

[5] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Mt. 22. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslati kioktatást és az Mt. 285. § (2) bekezdésre történő hivatkozást nem, csupán a követelés jogalapját, pontos összegét, a fizetés módját, határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának következményét tartalmazza a felszólítás, így az nem tekinthető az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti fizetési felszólításnak. A munkáltatót megilleti a választás lehetősége, azaz, hogy követelését (törvényi limiten belül) felszólítással vagy bírósági úton érvényesíti-e. Ez utóbbi esetben sincs elzárva a munkáltató attól a lehetőségtől, hogy a peres eljárás előtt, annak elkerülése érdekében a polgári jog szabályainak megfelelő fizetési felszólítást adjon ki.

[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes kötbérfizetési felszólítás megnevezésű, 2013. október 13-án kelt alperesi intézkedést hatályon kívül helyezte.

[7] A másodfokú bíróság érvelése szerint az Mt. 285. § (2) bekezdése nevesíti a fizetési felszólítás jogintézményét, tartalmazza szabályait és alkalmazása korlátait. Az Mt. 287. § (1) bekezdés d) pontja biztosítja a jogorvoslat lehetőségét, azaz fizetési felszólítással szembeni kereseti kérelem benyújtásának lehetőségét. A munkáltatónak lehetősége van az Mt. 285. § (2) bekezdésétől függetlenül a munkavállaló felhívására az önkéntes fizetésre és annak elmaradása jogkövetkezményeire.

[8] A másodfokú bíróság kiemelte: a jogban járatlan munkavállaló számára a felszólító levélből egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti felszólítás vagy „egyéb jellegű” felhívás. A kötbérfizetési felszólítás jogszabályi hivatkozást sem és a munkavállaló számára egyértelmű tájékoztatást sem tartalmazott, sem a követelés jogi természete, sem annak vitatása esetére a felperes által követendő eljárásról. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes kötbérfizetési felszólítása „aggályos alakiságú és tartalmú”, ezért azt hatályon kívül helyezte.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[9] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

[10] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság az alkalmazandó jogszabályokat helyesen állapította meg, azonban – az elsőfokú bíróság helyes értelmezésével szemben – azokból téves következtetésre jutott. A jogerős ítélet az Mt. 285. § (2) bekezdésébe ütközik.

[11] Az alperes érvelése szerint az Mt. szerinti fizetési felszólításnak csak az a felhívás tekinthető, amelyben a követelés a munkaviszonnyal függ össze és összege a törvényben rögzített limitet (maximum a kötelező legkisebb munkabér háromszorosa) nem haladja meg. Ehhez a felszólításhoz kapcsolódhat csak a Vht. 23. §-a szerinti végrehajtás. Az Mt. 285. § (2) bekezdésének megfelelő felszólítás, jogorvoslati kioktatás hiányában, a kézhezvételtől függetlenül megtámadható kereseti kérelemmel és a jogorvoslati határidő eltelte hiányában a bíróság sem láthatja el végrehajtási záradékkal. A perbeli felszólításnak a törvényszék által alkalmazott kiterjesztő értelmezése téves. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkáltatót megilleti a választás joga, hogy fizetési felszólítással vagy peres úton érvényesíti-e a követelését. A törvényi maximumot meghaladó követelés csak peres úton érvényesíthető, azonban előtte a munkáltató élhet a polgári jog által biztosított fizetési felszólítás lehetőségével.

[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.

[13] A felperes a fellebbezésében foglaltakat, azok megismétlése nélkül fenntartotta, kiemelve, hogy a perbeli felszólítás az alperesnél korábban fennállt munkaviszonyával összefüggő követelés érvényesítésére irányult, amely azonban nem tartalmazott jogszabályi hivatkozást és jogorvoslati kioktatást sem. Az alperes homályos és nem egyértelmű tájékoztatása miatt nem lehetett eldönteni, hogy az intézkedés az Mt. 285. § (2) bekezdés szerinti fizetési felszólítás-e vagy egyéb, hasonló elnevezésű jogintézmény-e. A fizetési felszólításból nem tudta biztonsággal eldönteni, hogy az Mt. 287. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kereseti kérelmet nyújtson-e be vagy kockáztatva, hogy esetlegesen hátrány éri, várjon-e, amíg az alperes a követelését érvényesíti. Az alperes nem egyértelmű tájékoztatásával a perre még abban az esetben is okot adott, ha a kötbérfizetési felszólítása nem minősülne az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti felszólításnak. A per elöntése szempontjából a végrehajtási záradékolásra való alkalmasság kérdésének nincs relevanciája, mint ahogy annak sem, hogy az alperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a felperessel szemben a követelt összegre.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.

[15] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes 2016. október 13-án a felperes részére egy kötbérfizetési felszólítás tárgyú felhívó levelet küldött, amelyben a munkaszerződés különböző pontjaira hivatkozással felszólította a Versenytilalmi Kötelezettség megszegése okán – a tilalmi időszakon belül alperes versenytársával munkaviszonyt létesített – 1.226.400 forint kötbér 8 napon belüli megfizetésére. A felhívó levél jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott, azonban az alperes figyelmeztette a felperest, hogy a kötbérfizetés önkéntes teljesítésének elmaradása esetében követelését kamatokkal és az eljárásban felmerült költségeivel együtt, jogi úton fogja érvényesíteni.

[16] Az Mt. 285. § (1) bekezdésének fő szabálya szerint a munkáltató a munkaviszonyból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti. Az Mt. 285. § (2) bekezdése kivételes esetben akkor ad lehetőséget a fizetési felszólítással történő igényérvényesítésre, ha a munkavállalótól követelt összeg a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét nem haladja meg.

[17] A perbeli esetben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesi jognyilatkozat az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti fizetési felszólításnak, vagy a peres eljárást megelőző felszólító levélnek minősült-e.

[18] Az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy az alperes igénye az Mt. 285.§ (2) bekezdése szerinti limitet – a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét – meghaladta, továbbá a perbeli levél jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A felszólító levél nem hivatkozott az Mt. 285. § (2) bekezdésére, ezért nem volt mellőzhető annak vizsgálata, hogy az adott esetben a Vht. 23.§-ának rendelkezése alapján volt-e jogszerű lehetőség a per tárgyát képező felszólítás végrehajtási záradékkal történő ellátására. A Vht. 23.§ (3) bekezdése alapján a munkáltatónak igazolnia kell a Vht. 23.§ (1) és (2) bekezdésében írt feltételek fennállását, annak hiányában a végrehajtási záradékolást meg kell tagadni. A bírósági vizsgálat nemcsak a második bekezdésben foglalt alternatív feltételekre vonatkozik, hanem valamennyi törvényi feltétel fennállására, ekként arra is, hogy a munkáltató követelése nem haladta-e meg a törvényi limitet, továbbá igazolta-e a keresetindítási határidő eredménytelen elteltét. Minthogy a perbeli felszólító levél e követelményeknek nem felelt meg, a végrehajtási záradékolásra a bíróságnak nem lett volna jogszerű lehetősége.

[19] Helytállóan tulajdonított az elsőfokú bíróság jelentőséget annak is, hogy a felszólító levélben az alperes egyértelműen kitért arra, hogy határidőre történő, önkéntes teljesítés hiányában a felperessel szemben igényét jogi úton fogja érvényesíteni. Ebből következően az alperes a felszólítást maga sem tekintette olyan, megtámadás hiányában végrehajtási záradékkal ellátható okiratnak, amelyhez az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglalt joghatások fűződnek. Az alperes a teljesítési határidő eredménytelen elteltét követően követelését fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesítette.

[20] A Kúria az Mfv.II.10.341/2017/4. számú határozatában kifejtette: „ha a munkajog vagy más jogág valamely jogintézményt egy elnevezéssel illet, egy más, hasonló tartalmú jogintézményt nem lehet azzal azonosítani és annak szabályai szerint elbírálni, ha az az adott jogintézmény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit nem tartalmazza.”

[21] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes fizetési felszólítása nem minősíthető az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti fizetési felszólításnak, ahhoz a törvény szerinti joghatások nem társultak, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Kúria, Mfv.III.10.727/2017.)