Legislator Case Law & Legislation
EBH.2018.M.25. AI generated

Appeal dismissed; new evidence in second instance inadmissible due to prior default judgment conditions.

Case Number EBH.2018.M.25.
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Court of Justice upheld the lower court's judgment while rejecting the appellant's request to introduce new evidence. The employer argued that the court failed to consider previously submitted documents and failed to call for specific statements regarding overtime work. The court ruled that because a default judgment was already issued, the procedural prerequisites for admitting new facts or evidence in the appeal stage were not met under the Civil Procedure Code.

Legislator headnote

AI generated

1952. évi III. tv. -Pp.- 235. § (1) bekezdés; 275. § (3) bekezdés: When the legal prerequisites for a default judgment exist, the appeal procedure does not allow the parties to have previously omitted facts or evidence taken into consideration.

Keywords

AI generated
default judgment appeal procedure new evidence civil procedure code procedural prerequisites omitted facts judgment maintenance

Cited Legislation

AI generated
1952. évi III. tv. -Pp.- 235. § (1) bekezdés
[1952. évi III. tv. -Pp.- 235. § (1) bekezdés]
275. § (3) bekezdés
§ (3) bekezdés alapján a felülvizsgálattal érintett körben hatályában fenntartotta, míg egyebekben nem érintette.
206. § (2) bekezdés
107. § (3) bekezdés
§ (3) bekezdés alapján lett volna lehetőség, mivel ebben az esetben minősül pótoltnak az igazolási kérelemmel egyidejűleg előterjesztett elmulasztott cselekmény, jelen esetben a bizonyítási indítvány, nyilatkozat megtétele.
2008.1895. számú eseti döntés
2010.2212. számú eseti döntés
[29] A BDT 2010.2212. számú eseti döntés szerint önmagában az az alperesi nyilatkozat, hogy a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét nem ismeri el, nem teszi a felperes tényállításait kétségessé.

Cited Case Law

AI generated
Kúria, Mfv.I.10.377/2017.
(Kúria, Mfv.I.10.377/2017.)
BDT 2008.1895.
BDT 2010.2212.
[29] A BDT 2010.2212. számú eseti döntés szerint önmagában az az alperesi nyilatkozat, hogy a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét nem ismeri el, nem teszi a felperes tényállításait kétségessé.
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A mulasztásos ítélet meghozatalának eljárásjogi feltételei fennállása esetén a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség a fél által az elsőfokú eljárás során bejelenteni elmulasztott tények, bizonyítékok figyelembe vételére.

[1952. évi III. tv. -Pp.- 235. § (1) bekezdés]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2014. november 21-étől állt munkaviszonyban az alperesnél segédmunkás munkakörben 290.000 forint távolléti díjjal. Rendszeresen végzett rendkívüli munkát is, melynek ellentételezésére csak részben került sor az alperes részéről.

[2] Az alperes a felperes munkaviszonyát ismeretlen módon 2015. június 19-én megszüntette, majd kiadta a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat.

[3] A felperes 2015. szeptember 1-jétől havi 130.000 forint összegű távolléti díjjal új munkaviszonyt létesített.

A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése

[4] A felperes módosított keresete a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítására, a jogellenesség jogkövetkezményeként 2015. június 19-étől 2015. szeptember 1-jéig 290.000 Ft/hó, 2015. szeptember 1-jétől az elsőfokú ítélet meghozataláig 130.000 Ft/hó távolléti díj alapulvételével kártérítés, valamint 580.000 forint rendkívüli munkavégzésért járó munkabér megfizetésére irányult.

[5] Előadta, hogy csak napi 4 órában volt bejelentve, azonban minden nap 12-15 órát dolgozott, túlóra díjazásban nem részesült, órabére 750 – 800 forint volt.

[6] Az alperes a munkaviszonyát akként szüntette meg, hogy 2015. júniusában az építésvezető egy kollégáján keresztül szóban megüzente, hogy nem kell többet dolgozni mennie, erről azonban okirat nem készült.

[7] Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest a felperes javára 580.000 forint elmaradt munkabér, 2.220.875 forint kártérítés megfizetésére.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának szóban történő megszüntetése a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (1) és (2) bekezdésére tekintettel jogellenes. Ennek jogkövetkezményeként az alperest az Mt. 82. § (1) bekezdés alapján kártérítésfizetési kötelezettség terheli.

[10] A kártérítés összegét a felperes által előadott 290.000 Ft/hó összegű távolléti díj alapulvételével állapította meg a munkaviszony megszüntetésekor a kiadott igazoláson feltüntetett 2015. június 19-étől kezdődő időponttól az ítélet meghozataláig terjedően, melybe 2015. szeptember 1-jétől havi 130.000 Ft/hó távolléti díjat számolt be máshonnan megtérült munkabérként.

[11] Utalt arra, hogy az alperes a bíróságnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (4) bekezdésében és a 141. § (2) – (6) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények terhére történő felhívása ellenére nyilatkozatot, bizonyítási indítványt nem tett, és a birtokában lévő okirati bizonyítékokat (munkaszerződést, munkaköri leírást, tájékoztató jelenléti ívet, részletfizetési jegyzéket) sem csatolta. Ennek jogkövetkezményeként a bíróság a felperes előadását fogadta el valónak.

[12] Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalát követően az ítélet elleni fellebbezésével egyidejűleg igazolási kérelemmel élt az elsőfokú bíróság felhívásában foglalt bizonyítás előterjesztésére vonatkozó kötelezettsége teljesítésére megszabott tizenöt napos határidő elmulasztása miatt, egyidejűleg csatolta a felperes munkaszerződését, tájékoztatását, munkaidő-nyilvántartását és egy internetes oldalt a felperes által feladott munkavállalással kapcsolatos hirdetésről.

[13] Az elsőfokú bíróság végzésével az alperes által előterjesztett igazolási kérelmet elkésettségre tekintettel elutasította, amely végzést a törvényszék végzésével helybenhagyta.

[14] Az alperes által benyújtott fellebbezés folytán a törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a munkaviszony megszüntetése jogellenessége megállapításának rendelkező részben történő kimondását mellőzte, a felperes 580.000 forint elmaradt munkabérre vonatkozó marasztalásának összegét 290.000 forintra leszállította.

[15] A törvényszék megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét nem vitatta a fellebbezésében. A 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény 4. pontja alapján mellőzte az ítélet rendelkező részéből a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását.

[16] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az alperes terhére, hogy a jegyzőkönyvben foglalt, majd a végzéssel megismételt, a Pp. 3. § (4) bekezdésében és 141. § (2) – (6) bekezdésben foglalt jogkövetkezmények terhére történő felhívás ellenére sem tett eleget határidőben az Mt. 134. § (1) bekezdésén alapuló bizonyíték előterjesztési kötelezettségének, továbbá az ugyanezen jogkövetkezmények terhével a jegyzőkönyvben rögzített végzésben foglalt nyilatkozattételi és adatközlési kötelezettségének. Ezen alperesi mulasztások miatt nem állt a bíróság rendelkezésére a felperes munkaszerződése, munkaköri leírása, a részére adott tájékoztatás, a jelenléti ívek, a bérfizetési jegyzékek. Az alperes továbbá nem terjesztett elő a felperes keresetmódosítására érdemi ellenkérelmet, és nem igazolta a felperes távolléti díja összegét sem. Ebből következően az elsőfokú bíróság által megtartott hat tárgyaláson sem volt pontosan tisztázható a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként előterjesztett kártérítési igény összegszerűsége, valamint a túlmunkadíj iránti igény jogalapja és összege megállapításához szükséges tényállás, melynek hiányában a felperes tényállításait kellett valónak elfogadni.

[17] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként az Mt. 82. § (2) bekezdésére alapított kártérítési igény összegszerű meghatározása mindenben megfelelt a vonatkozó és hivatkozott rendelkezéseknek [a 6/2016. (XI.28.) KMK vélemény 7. pontját, és a 3/2014. (III.31.) KMK vélemény 4.b.) pontját is figyelembe véve].

[18] A felperest havi 22 munkanappal számolva átlag napi 13,5 órára átlagban 755 forintos órabérrel 230.175 forint illette volna meg, melynek alapján a munkaviszony fennállásának 7 hónapjára, összesen nettó 211.225 forint a különbözet összege. A törvényszék az átlagszámítás alkalmazására tekintettel ezt bruttó 290.000 forintban találta figyelembe veendőnek, ezért erre a marasztalás összegét leszállította.

Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme

[19] Az alperes az igazolási kérelmet elutasító végzéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében a Pp. 107. § (1) bekezdésére hivatkozott jogszabálysértésként. Ebben a körben előadta, hogy az alperes törvényes képviselője betegsége miatt nem volt tőle elvárható, hogy a bíróság felhívásának 2016. július 5 – 14. között annak eleget tegyen, miközben a teljesítési határidő 2016. augusztus 24-én járt le a törvénykezési szünetre is tekintettel. Mivel akadályoztatva volt az igazolási kérelem határidőben történő előterjesztésében, a tizenöt napos határidőt a mulasztásnak a fél tudomására jutásától, vagy az akadályoztatás megszűnésétől kell számítani.

[20] A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértették eljárásuk során, mivel jogellenesen fogadták el valónak a felperes tényállításait. Álláspontja szerint alperes ellenkérelme hiányában is kötelezettsége lett volna a bíróságnak, hogy felhívja a felperest annak igazolására, miszerint végzett-e túlmunkát, és az milyen mértékű volt, továbbá igazolnia kellett volna, hogy mennyi volt a távolléti díja. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem vonta mérlegelési körébe az alperes által fellebbezése mellékleteként becsatolt internetes oldalt, melynek alapján joggal lehet feltételezni, hogy a munkaviszonyon kívül mellékfoglalkozása is lehetett a felperesnek, mely cáfolja, hogy rendszeresen túlmunkát végzett volna az alperesnél, továbbá az általa megjelölt távolléti díj összegét is.

[21] A törvényszék döntése sértette a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mert ezen bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott az alperes tudomására, és elbírálása esetén rá kedvezőbb határozatot eredményezett volna.

[22] Mindezekre tekintettel a jogerős igazolási kérelmet elutasító végzés, továbbá a jogerős ítélet elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[23] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az alperes perköltségben marasztalását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[24] A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen terjeszthető elő. A perben hozott határozatok közül – a Pp. 212. § (1) bekezdéséből következően – csak a jogerős ítélet tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt végzés nem tartozik a Pp. 270. § (3) bekezdésében megjelölt kivételek közé sem, amely szerint a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés a) – h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító, és a pert a Pp. 157. § a) vagy g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen is van helye felülvizsgálatnak.

[25] Erre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az alperes igazolási kérelmet elutasító végzés ellen terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ezzel szemben azonban erre a törvény nem ad lehetőséget így, a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.

[26] A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[27] A Pp. 206. § (1) bekezdés szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.

[28] E jogszabályhely megsértésére az alperes azért hivatkozott, mert szerinte az eljáró bíróságok nem tettek eleget a mérlegelési kötelezettségüknek, valamennyi felperesi állítást valónak fogadtak el azon az alapon, hogy az alperes nem tett ezzel összefüggésben érdemi nyilatkozatot.

[29] A BDT 2010.2212. számú eseti döntés szerint önmagában az az alperesi nyilatkozat, hogy a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét nem ismeri el, nem teszi a felperes tényállításait kétségessé. Amennyiben az alperes a felperes keresetében foglaltakra bírói felhívás ellenére sem tesz konkrét nyilatkozatot, akkor a bíróság a felperes ténybeli előadását valónak fogadhatja el, ha ennek tekintetében kételye nem merül fel.

[30] Az alperes által sem vitatott tény, hogy az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyvben, valamint a végzésben a Pp. 3. § (4) bekezdés szerint és 141. § (2) – (6) bekezdésben foglalt jogkövetkezmények terhével hívta fel a rendes és a rendkívüli munkaidő nyilvántartására vonatkozó (az Mt. 134. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségéből következő) bizonyítékok előterjesztésére, továbbá ugyanezen jogkövetkezmények terhével a jegyzőkönyvben rögzített végzésben foglalt nyilatkozattételi és adatközlési kötelezettsége teljesítésére. Az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendes és rendkívüli munkaidő-nyilvántartás, valamint a 155. § (2) és (3) bekezdésben foglalt munkabér elszámolásra vonatkozó tájékoztatás az alperes kötelezettsége, így ezen iratok szolgáltatása a perben az alperest terhelte, mely kötelezettségének jogkövetkezményekre történő tájékoztatást követően sem tett eleget. Erre tekintettel alaptalan azon hivatkozása, hogy a bíróságok jogsértően fogadták el valónak a felperes tényállításait, mivel annak cáfolatára az alperes részéről felhívásra sem került sor [Pp. 206. § (2) bekezdés]. A fenti jogesetben foglaltakra tekintettel önmagában ehhez nem elégséges az, hogy a felperes követelésének jogalapját és összegszerűségét nem ismerte el.

[31] Megalapozatlanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az igazolási kérelem mellékleteként csatolt okirati bizonyítékok figyelembe vétele elmaradt a másodfokú bíróság részéről.

[32] A törvényszék helyesen állapította meg, hogy a mulasztásos ítélet meghozatalának eljárásjogi feltételei fennállása esetén a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség az elsőfokú eljárás során bejelenteni elmulasztott tények, bizonyítékok figyelembe vételére (BDT2008.1895.) a Pp. 235. § (1) bekezdés alapján.

[33] Az alperes által hivatkozott tények és bizonyítékok figyelembe vételére eredményes igazolási kérelem esetén, a Pp. 107. § (3) bekezdés alapján lett volna lehetőség, mivel ebben az esetben minősül pótoltnak az igazolási kérelemmel egyidejűleg előterjesztett elmulasztott cselekmény, jelen esetben a bizonyítási indítvány, nyilatkozat megtétele.

[34] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a felülvizsgálattal érintett körben hatályában fenntartotta, míg egyebekben nem érintette. (Kúria, Mfv.I.10.377/2017.)