Court dismissed appeal for missing evidence of employment relationship and failure to cite specific legal grounds.

Bizonyítottság hiányában a Ptk. jogi személyek létesítésére vonatkozó rendelkezéseiből nem következik, hogy a betéti társaság kültagjai személyes közreműködésükre tekintettel munkaviszony keretében végezték a munkájukat.

[2013. évi V. tv. - Ptk.- 3:4. §, 3:5. §]

Tényállás

[1] A Megyei Kormányhivatal a 2016. május 2. napján kelt határozatával a felperessel, mint munkáltatóval szemben a kis- és középvállalkozásokról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Kkvtv.) 12/A. § (1) bekezdése alapján munkaügyi bírságot helyettesítő figyelmeztetést alkalmazott. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes, valamint C. T. és Ny. D. között 2015. április 1. napjától munkaviszony állt fenn és kötelezte felperest, hogy munkavállalóit a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012.

évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) szabályai szerint foglalkoztassa. A határozat további munkavállalók körében további kötelezettségeket írt elő a felperes számára. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy C. T. és Ny. D. 2013. július 22-től 2015. március 31. napjáig munkaviszonyban állt és dolgozott a bt. alkalmazásában, 2015. március 31. napjától a bt. tagjai. A felperes a nevezett személyeket 2015. április 1-jétől társas vállalkozói jogviszony kóddal jelentette be az illetékes adóhatóság felé. A személyes közreműködésről, a munkavégzésről a felek szóban állapodtak meg, a társasági szerződésben erre nem tértek ki, egyéb megállapodást (írásban) nem kötöttek.

Ny. D. és C. T. a bt. üzleteiben értékesítési, árumozgatási és adminisztrációs tevékenységet látnak el, munkavégzésük nem különíthető el munkaidő-beosztás szempontjából a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalóktól. A tulajdonostársak közül kizárólag C. T. és Ny. D. működik közre személyesen értékesítési tevékenységet ellátva az üzletben. Alkalmazkodniuk nem a tulajdonostársakhoz, hanem a többi munkavállalóhoz kell. Azon esetekben dolgoznak az üzletekben, amikor más alkalmazott a beosztás szerint nem dolgozik.

A feladatuk a munkakör jellege, rendszeressége folyamatosan ismétlődő volta más, a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek egyidejű fennállása mellett egyértelműen a munkaviszonyt valószínűsítik. A munkaidő-beosztás alapján meghatározott időben történő munkavégzés az alá-, fölérendeltségi viszony fennállására utal. A munkaidő-beosztáson ugyanúgy jelölték távollétük jogcímét szabadságként, mint a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók esetében. A szabadság jogintézménye kizárólag a munkaviszonyhoz kötődik.

C. T. és Ny. D. a bt. eszközeit használták, havi díjazásban részesültek a ledolgozott napoktól függetlenül és az elvégzendő többlet feladatokat sem díjazta a felperes. Kültagként való csatlakozásuk (ami hozzávetőlegesen egybeesik a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény hatályba lépésével) csak a bt. tulajdonosi körében okozott változást a tevékenység ellátását illetően nem. A tagsági jogviszonyban történő személyes közreműködés a munkaviszony garanciális szabályainak megkerülésére alkalmas.

[2] A Nemzetgazdasági Minisztérium 2016. június 27. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a munkáltató által hivatkozott tagsági viszony keretében történő munkavégzés megvalósítja a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatást, ezért az elsőfokú hatóság helyesen minősítette át a jogviszonyt munkaviszonyban végzett foglalkoztatássá.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését. Felperes előadta, hogy koncessziós szerződés alapján öt üzletben folytat különösen dohánytermékek forgalmazására irányuló kiskereskedelmi tevékenységet. A bt.-nek az ellenőrzéssel érintett időszakban négy tulajdonosa volt. Ez utóbbiak korábban a bt. munkavállalói voltak. A tagsági jogviszonyban történő személyes közreműködésre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) rendszeréhez képest nem változtatta meg. A felperes álláspontja szerint az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) és (6) bekezdései, az Mt. 27. § (1) és (2) bekezdése, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 1. § (5) bekezdése megsértésével és a 2014. évi CII. törvény 6. §-a figyelmen kívül hagyásával hozta meg határozatát.

[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes álláspontja szerint a Gt. 91. § (1) bekezdése eltérő rendelkezést tartalmaz a Ptk. 3:4. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltaktól.

Az elsőfokú ítélet

[5] A bíróság a felülvizsgálattal támadott hatósági határozatok rendelkező része és indokolása első pontját hatályon kívül helyezte, a határozatok egyéb rendelkezéseit nem érintette.

[6] A bíróság rögzítette, hogy a Ptk. megőrizte a közkereseti társaság (Kkt.) korábbi meghatározásait, mely szerint a kkt. tagjai a társaság gazdasági tevékenységének előmozdítása érdekében részben vagyoni hozzájárulást teljesítenek, részben tevékenyen, személyes közreműködésükkel részt vesznek a kkt. működésében. A Ptk. 3: 5. § a)-f) pontjai alapján a létesítő okiratban nem kötelező feltüntetni a személyes közreműködést, erre vonatkozó előírást a 3:138. §-3:158. §-ok sem tartalmaznak. Abból a tényből, hogy a Gt. 91. § (1) bekezdése nevesítette a tag személyes közreműködésének lehetőségét (társasági szerződés vagy külön megállapodás alapján) nem következik, hogy a Ptk. azt ne tenné lehetővé, így C. T. és Ny. D. kültagok 2015. március 31. napját követő munkavégzése a társasági szerződésben való kikötés hiányában is személyes közreműködésnek minősült. Kültaggá válásuk elsődleges oka, hogy a felperes a 2014. évi CII. törvény 6. §-ában rögzített feltételeknek meg tudjon felelni. A munkavégzés körülményei lényegileg nem változtak, azonban a felek szerződéskötési akarata egyértelműen arra irányul, hogy C. T. és Ny. D. tulajdonosként tagsági jogviszonyban végezze a munkáját.

[7] A közigazgatási eljárás során felvett jegyzőkönyvekből a munkaviszonyra jellemző alá- fölérendeltségi viszony nem volt megállapítható, a két személy kültagként a dohányboltok nyitva tartását személyes közreműködésük révén, eladói, kereskedelmi tevékenységükkel tudták elősegíteni. A tagsági jogviszonyuk munkaviszonnyá minősítése jogsértő volt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és „új határozat hozatalát”, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése, 3:4. § (1)-(2) bekezdései, az Mt. 42. §-a, 44. §-a, 51. §-a, 52. §-a, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (4) bekezdése rendelkezéseinek bíróság általi megsértését állítva.

[9] Az alperesi érvelés szerint a bíróság a Ptk. 3:4. § (1)-(2) bekezdéseibe ütközően állapította meg, hogy a társasági szerződésben való kikötés nélkül C. T. és Ny. D. 2015. március 31. napját követő munkavégzése személyes közreműködésnek minősült. Az alperes hivatkozott arra, hogy a munkaidő-beosztásokból kitűnően vasárnapi napon a tulajdonosok közül csak C. T. és Ny. D. végeztek munkát, valamint más, munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló. A munkaidő-beosztás munkavégzési kötelezettséget rótt a nevezettekre, távolmaradásuk a munkaviszonyban állókéval egyezően szabadságként került nyilvántartásra. Ezekből következően a tulajdonosok és az érintettek között nem mellérendeltségi, hanem alá-fölérendeltségi kapcsolat alakult ki. A „felperes tevékenységével megkerülte az Mt. előírásait, a perben érintett személyek jogviszonyát kivonta az Mt. hatálya alól annak érdekében”, hogy a korábbi munkavállalói, mint a bt. kültagjai útján a dohánybolt vasárnap is nyitva tarthasson. A nevezettek munkafeladatai kültagi minőségben nem különültek el sem a saját korábbi, sem a többi munkavállaló feladataitól, a leltározásért, amelyben a munkaviszonyban álló dolgozók is részt vettek, nevezett személyek, mint tulajdonostársak többlet juttatásban nem részesültek. Tevékenységük megegyezett a munkaviszonyban állók által munkaköri feladatként végzett munkájával, azonban tagi jogviszonyukból eredően az Mt. által a munkavállalóknak biztosított garanciális jogok (munkabér, bérpótlék, szabadság, munkaidő szabályai) nem illették meg őket.

[10] Az alperes álláspontja szerint, ha a munkaviszony tartalmi elemei megvalósulnak, úgy a felek akarta sem vonhatja ki a jogviszonyt a munkaviszony hatálya alól (BH 2003.432.). A felperes foglalkoztatói tevékenysége kimeríti a Ptk. 6:92. § (2) bekezdésében foglaltakat, így a a tagsági jogviszony átminősítése munkaviszonnyá jogszerű volt.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan az alábbiak szerint.

[12] A betéti társaságra vonatkozó szabályokat a Ptk. XII. cím 3:154. §-3:155. §-ai tartalmazzák. A Ptk. 3:154. §-a szerint a betéti társaság (bt.) létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag (a továbbiakban: beltag) vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy másik tag (a továbbiakban: kültag) a társasági kötelezettségekért – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nem tartozik helytállási kötelezettséggel.

[13] A Ptk. 3:155. §-a a betéti társaságra a XII. címben foglalt eltérésekkel a közkereseti társaságra (XI. cím) vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.

[14] Főszabály szerint a bt. kültagja a bt.-ben munkát nem végez, személyes közreműködést nem fejt ki. Amennyiben a kültag a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, az történhet munkaviszony, megbízási jogviszony vagy tagsági jogviszony keretében. A Ptk. rendelkezéseiből nem lehet levezetni, hogy társasági szerződésben való kikötés, vagy erre vonatkozó írásbeli megállapodás hiányában a bt. kültag személyes közreműködése nem tagsági jogviszony keretében valósult meg. A perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a nevezett személyek szerződési szándéka ne irányult volna tagsági jogviszony keretében megvalósuló személyes közreműködésre.

[15] A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusát a felek szabadon választhatják meg. A törvény csupán azt a korlátot állítja fel, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. A szerződéstípus megválasztásának vannak jogi korlátai. A szerződési szabadság elve a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki (BH 2003.432.).

[16] C. T. és Ny. D. egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy 2015. március 31. napján az alperesnél a munkaviszonyukat közös megegyezéssel azért szüntették meg, mert a tulajdonosok felajánlották, hogy legyenek a bt.-ben kültagok. Ezen megállapodás alapján 2015. március 31. napjától a bt. kültagjai 20%-os tulajdonrésszel, melyhez 1%-os nyereség vagy veszteség viselés kapcsolódott. A NAV-hoz a felperes az érintett személyeket társas vállalkozói jogviszony kódszámmal jelentette be.

[17] Az első-, másodfokon eljáró hatóság megállapította, hogy a felek megállapodása színlelt volt valójában munkaviszonyt leplezett figyelemmel arra, hogy tevékenységük során a rendszeres munkavégzés, a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő, a kötött munkavégzési hely, a munkavállalók bérével azonos tagi jövedelem, a bt. eszközeinek felhasználása, az alá-fölérendeltség fennállása, amelyek a munkaviszony ismertetőjegyei megvalósultak.

[18] A kialakult bírói gyakorlat szerint a munkaviszony tartalmi elemeinek, különösen az utasítási jog és a személyes munkavégzési kötelezettség hiánya zárja ki a munkaviszony fennállásának megállapítását (EBH.2005.136.). A munkaviszonynak lényeges tartalmi elemei a bizonyos fajta munka rendszeressége, a munkáltató és a munkavállaló közötti szoros kapcsolat, a munkavállalónak a munkáltatótól függő helyzete, a munkafegyelem megtartásának kötelezettsége, a munkaerőnek meghatározott keretekben állandó jellegű lekötöttsége és a munkáltató rendelkezésére bocsátása, valamint a munkáltató utasításai szerint történő munkavégzési kötelezettség. A korábban fennállt munkaviszony nem zárja ki, hogy utóbb a korábbi munkavállaló a tevékenységét egyéb polgári jogi (tagsági jogviszony) megállapodás alapján végez (BH 2008.6.167.). Ny. D. és C. T. egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a munkaidő beosztására és a szabadságra a tulajdonostársakkal egyeztetett időben és módon került sor. Az, hogy a nevezettek munkaidő-beosztása a többi munkavállalóval együttesen került feltüntetésre, önmagában nem bizonyítja a munkáltató felperes egyoldalú utasítási jogát a munkaidő beosztására (Mt. 97. § (1) bekezdés), továbbá az alá-fölérendeltségi viszonyt sem. A két érintett személy munkakörülményei annyiban speciálisak voltak, hogy egy boltban egy ember dolgozott, azonban munkaidő nyilvántartást nem kellett vezetniük, tagi jövedelmet és osztalékot kaptak, szükség szerint végezték a munkájukat. Vasárnapi munka végzésére a felperessel munkaviszonyban álló munkavállalónak nem, csupán a bt. kültagjának volt lehetősége. Az alperes a C. T. és Ny. D. személyes meghallgatásával szemben nem bizonyította, hogy a munkaviszony tartalmi elemei, különösen a munkáltató utasítási joga, az alá-fölérendeltségi viszony, a munkáltató és a munkavállaló közötti szoros kapcsolat megvalósult volna. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá, hogy az alperes a felperessel személyes közreműködésük munkaviszonynak minősülne. A munkaügyi bíróság a Ptk. és a Gt. vonatkozó – a jogerős ítéletben is felhívott – rendelkezései alkalmazásával, helyes jogértelmezéssel hozta meg döntését.

[19] Az alperes sem a közigazgatási hatósági eljárásban, sem a peres eljárásban nem hivatkozott a Ptk. 6:92. § (2) bekezdése, valamint az Mt. 51. §-a és 52. §-a felperes általi megsértésére, e körben a jogerős ítélet sem tartalmaz megállapítást.

[20] A Kúria – a Pp. 270. §-a és a 275. §-a értelmezése során – számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróság erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.

[21] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát többek között olyan jogszabályi rendelkezések megsértése miatt kérte, amely anyagi jogszabályok megsértésére a perben nem hivatkozott, ezért a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatának e körben – a Kúria gyakorlata alapján – nem volt helye.

[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az Mt. 42. §-ába, 44. §-ába és az Art. 16. § (4) bekezdésébe ütközését is állította.

[23] A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi (1/2016. (II.15.) PK vélemény). Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az általa megsértettnek vélt jogszabályhelyeket megjelölte, azonban annak indokolása, részletes kifejtése elmaradt.

[24] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.III.10.362/2017/3.)