Legislator Case Law & Legislation
EBH.2018.M.13. AI generated

Court dismisses dismissal claim as employee was not protected after failed treatment ended.

Case Number EBH.2018.M.13.
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Supreme Administrative Court upheld the lower court's decision to dismiss the employee's claim against termination. The employee argued protection under labor law continued after a failed assisted reproduction treatment, but the court found the protection ended upon the treatment's conclusion. Consequently, the dismissal was lawful as the employee was not within the protected six-month window for the subsequent treatment.

Legislator headnote

AI generated

Mt. 65. § (3) bekezdés e) pont; 1997. évi CLIV. tv. 166. §: Protection against dismissal for women undergoing assisted reproduction treatment ceases upon the conclusion of the treatment, even if unsuccessful, and the six-month protection period restarts for any new treatment.

Keywords

AI generated
assisted reproduction protection dismissal protection period failed treatment consequence labor law termination employee rights protection

Cited Legislation

AI generated
Mt. 65. § (3) bekezdés e) pont
[Mt. 65. § (3) bekezdés e) pont, 1997.
1997. évi CLIV. tv. 166. §
§ (3) bekezdés e) pont, 1997. évi CLIV. tv. 166. §].
30/1998. (VI.24.) NM rendelet 2. §
§ (1) bekezdés f) pontjára és a 30/1998. (VI.24.) NM rendelet 2. §-ában rögzítettekre is – arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes korábbi kezelése 2013.

Cited Case Law

AI generated
Kúria, Mfv.I.10.198/2017.
(Kúria, Mfv.I.10.198/2017.)
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

Az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés – de legkésőbb annak megkezdésétől számított 6 hónap időtartam – alatti felmondási védettség úgy értelmezendő, hogy az esetlegesen sikertelenül befejeződött kezelés után e védettség megszűnik, de ezen okból az újabb emberi reprodukciós eljárással ismételten elkezdődik a munkáltatói felmondás tilalmának időtartama

[Mt. 65. § (3) bekezdés e) pont, 1997. évi CLIV. tv. 166. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2011. június 1-jétől könyvelőként az alperes alkalmazásában állt.

[2] A felperes az alperesnél való elhelyezkedését megelőzően gyermeke megszületése előtt emberi reprodukciós eljárásban vett részt, melynek során négy támogatott beavatkozást hajtottak rajta végre. 2012. novemberében jelezte a vezérigazgatónak, hogy ismételten gyermeket kíván vállalni, és mivel természetes úton ezúttal sem járt sikerrel, emberi reprodukciós eljárást tervez. A vezérigazgató a felperest az ügyben a támogatásáról biztosította. A felperes ezt követően felkeresett egy meddőségi centrumot, ahol a vizsgálatok lefolytatása után különböző kezeléseknek vetették alá, illetve műtétet javasoltak, amelyre 2013. augusztusában került sor. A felperes 2013. szeptember 16-án tájékoztatta arról az alperest, hogy az emberi reprodukciós eljárás megkezdődik.

[3] A beavatkozásra 2013. október elején került sor, a kezelés azonban sikertelenül zárult. A felperes ezt követően 2013. november 11-én ismét munkába állt, és mind a vezérigazgatóval, mind a közvetlen felettesével, Zs. I.-val beszélgetést folytatott és közölte, hogy az utolsó támogatott beavatkozása sikertelenül zárult, így most visszatér a munkába, jelöljék ki a feladatait.

[4] A felperes a későbbiekben is beszélt a munkatársaival a gyermekvállalási tervéről, a feletteseit azonban nem tájékoztatta egyértelműen arról, hogy az októberi sikertelen beavatkozás után az emberi reprodukciós eljárást tovább kívánja folytatni. A 2013. december 18-án sorra kerülő orvosi konzultációval is kapcsolatban csupán annyit mondott a felettesének, hogy vissza kell mennie a kórházba vizsgálatra és a papírokért.

[5] A vezérigazgató 2013. december 21-én a felperest az irodájába hívta és közölte vele, hogy a cég a munkafolyamatok átalakítása miatt a könyvelők létszámát csökkenti, ezért a felperes munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. A felperes ekkor elmondta, hogy a közös megegyezést nem akarja aláírni és úgy tudja, felmondási védelem alatt áll. H. T. ekkor azt válaszolta, hogy tudomása szerint ilyen védelem a felperest nem illeti meg. Ezt követően a felperes aláírta a felmondás végére írt nyilatkozatot, amely szerint „A felmondást a mai napon átvettem, és egyben nyilatkozom, hogy felmondási védelem vagy tilalom alatt nem állok”.

A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése

[6] A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felmondás jogellenességét, és kötelezze az alperest elmaradt jövedelem címén kártérítés megfizetésére. Előadta, az alperes a felmondást vele úgy közölte, hogy tudta, miszerint emberi reprodukciós eljárás alatt áll, és felmondási védelem illeti meg. Állította, hogy a beavatkozás sikertelenségéről tájékoztatta a munkahelyi vezetőit, de a cégnél köztudomású volt, hogy nem tett le teljesen az eljárás folytatásáról, és ezért orvosokat keres fel. A felmondás közlésekor, annak aláírása előtt is tájékoztatta a vezérigazgatót arról, hogy védelem alatt áll.

[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a felmondási védedelem a felperest nem illette meg tekintettel arra, hogy olyan tájékoztatást adott, miszerint az emberi reprodukciós eljárás befejeződött.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 65. §-ának (3) bekezdés e) pontjára, és a (6) bekezdésére.

[10] Kifejtette, hogy a felek között nem volt vitatott, miszerint a felperes 2013. szeptemberében a feletteseinek bejelentette, hogy október közepétől emberi reprodukciós eljárásban vesz részt, tehát a munkáltatót az eljárás megindulásáról megfelelően tájékoztatta. A felperes elismerte, hogy 2013. november 11-én visszatért a munkába, és a feletteseinek az eljárás sikertelen lezárulását elmondta.

[11] A felperes a felmondás közlését megelőzően nem tájékoztatta az alperest megfelelően arról, hogy emberi reprodukciós eljárás alatt áll, ugyanis annak megindulásáról szóló közlést követően az eljárás befejeződését jelezte a feletteseinek, és ezt az információt utóbb sem változtatta meg. A felperesnek a perben nem sikerült bizonyítania, hogy a munkatársnőivel megosztott információi a feletteseihez is eljutottak.

[12] Önmagában abból a körülményből, hogy a felperes 2013. november és december hónapban Zs. I.-tól többször elkéredzkedett orvoshoz, akár kifejezetten a nőgyógyászhoz, nyilvánvalóan nem vonható le feltétlenül következtetés arra, hogy az emberi reprodukciós eljárást kívánja folytatni. A felperes a perben előadta, hogy 2013. december 18-án közölte Zs. I.-vel, hogy azért megy orvoshoz, hogy megbeszéljék a program folytatását, ez azonban nem volt bizonyított.

[13] Mivel a törvénynek a felmondás közlése idején hatályos szövege a tájékoztatás megadását a felmondás közlését megelőzően kívánja meg, a bíróságnak a felmondás közlésével egyidejűleg e körben elhangzottakat vizsgálnia nem kellett. Mindkét fél által elismerten a felmondás közlésekor a felperes azt mondta a munkáltatóijogkör-gyakorlójának, hogy „én úgy tudom, hogy felmondási védelem alatt állok”, mire ő azt válaszolta, hogy „én pedig úgy tudom, hogy már nem”. Nyilvánvaló, hogy a munkáltató tudatában lehetett annak, hogy melyik az a felmondási ok, amelyre a felperes ilyen módon hivatkozott, akár elhangzott az emberi reprodukciós eljárás kifejezés, akár nem. Azt azonban a felperes sem állította, hogy ez alkalommal bármit konkrétan közölt volna a feletteseivel arról, hogy a korábbi előadásával ellentétben mégis emberi reprodukciós eljárás folytatásáról döntött.

[14] A bíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem teljesítette a felmondási tilalom fennállásához az Mt. 65. § (6) bekezdésében előírt feltételt, mivel a munkáltató képviselőinek minősülő személyeket sem a felmondás közlését megelőzően, sem később nem tájékoztatta arról, hogy 2013. november 11-ét követően is emberi reprodukciós eljárás alatt áll. Ezért az alperes 2013. december 21-én közölt felmondása felmondási tilalomba nem ütközött.

[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[16] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az eljárás során a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint eljárva több esetben tájékoztatta a felperest az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről. Nem azt kellett igazolnia, hogy a programot nem kívánja továbbfolytatni, hanem azt, hogy az emberi reprodukciós eljárásban vett részt abban az időpontban, amikor a felmondást vele közölték, és erről a vezetőjét megfelelően tájékoztatta a felmondás előtt.

[17] Az elsőfokú bíróság kellő indokát adta, hogy miért nem minősült megfelelő tájékoztatásnak az, miszerint a felperes 2013. novemberben és decemberben Zs. I.-tól több alkalommal elkéredzkedett azzal az indokkal, hogy orvoshoz megy. A felperes iratellenesen hivatkozott a fellebbezésében arra is, hogy Zs. I. megerősítette, miszerint a felperes azt jelezte, hogy a lombikprogramban eljáró orvoshoz megy egyeztetni, illetve papírokért.

[18] Az elsőfokú bíróság ugyancsak megindokolta, hogy miért nem fogadta el a felperes azon előadását, miszerint a kollégák között köztudomású volt, hogy az eljárást folytatni kívánta, és erről pedig a feletteseinek is tudomást kellett szerezni. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a felperes nem teljesítette a felmondási tilalom fennállásához az Mt. 65. § (6) bekezdésében előírt feltételt.

[19] A másodfokú bíróság ezen túlmenően nyomatékkal utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, miszerint a felmondási védelem az Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontja szerint az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelések kezdetétől, és annak tartama alatt, legfeljebb 6 hónapig áll fenn. A felperes 2013. októberében állt kezelés alatt, ez volt az OEP által támogatott utolsó lehetősége, amelyet követően az eljárás folytatásáról döntött. A jogszabály helyes értelmezése szerint a munkavállaló nőnek a lombikprogramban való ismételt részvétele esetén a védelem megmarad, azonban annak időtartama korlátozott, a kezelés megkezdésétől számítottan annak tartama alatt legfeljebb 6 hónapig áll fenn. Az iratokhoz csatolt igazolásokból kitűnően a felperes további kezelését 2014. február – március hónapra tűzték ki, amiből az következik, hogy a felmondás közlésekor nem állt védelem alatt, ezért a felmondás felmondási tilalomba sem ütközött.

A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme

[20] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet „megváltoztatására”, és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult perköltség fizetésre kötelezése mellett.

[21] A felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésként jelölte meg a Pp. 1. §-át, valamint hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette az Mt. 66. § (2) bekezdésében, és az MK.95. számú állásfoglalásában írtakat. A felmondás indokolása ugyanis nem valós, a könyvelő munkakör nem szűnt meg, csak a könyvelők száma csökkent.

[22] Az alperes megsértette az Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltakat, amikor a reprodukciós eljárás időszaka alatt felmondta a felperes munkaviszonyát. Tekintettel arra, hogy annak kezdő időpontja 2013. október 1-je volt, a védettség 2014. március 31-éig tartott volna. Önmagában az első kezelés sikertelensége nem jelenti a védettség megszűnését. A felperes szándéka szerint további beavatkozásra készült, azaz a munkáltató intézkedése önmagában ezért is jogellenes.

[23] Az alperes megsértette az Mt. 12. §-ában foglaltakat is. Az a tény, hogy a gyermekvállalási szándéka miatt a munkavállaló hátrányos helyzetbe került, azaz megszüntetik a munkaviszonyát, megvalósítja a diszkrimináció tilalmának megsértését. Bár a létszámcsökkentésben érintett munkavállalók kiválasztása a munkáltató joga, az alapvető munkajogi elveket azonban ennek során is be kell tartania. Mindezek ismeretében különösen aggályos a munkáltató azon eljárása, hogy a három könyvelő közül a felperest és vele szoros rokoni kapcsolatban lévő kollégáját, V. J.-ot távolították el a munkáltatótól.

[24] A keresetet az eljáró bíróságok elutasították azzal érvelve, hogy a felperes nem volt felmondási tilalom alatt a felmondás közlésekor. A bíróság a 6 havi védelemre vonatkozó rendelkezés önkényes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a következő beavatkozás 2014. február – márciusban lett volna, így a felperest nem illeti meg a védelem.

[25] Önmagában a beavatkozás sikertelensége nem jelenti a védelem azonnali megszűnését, 2013. december 21-én egyébként is nyilvánvalóvá tette a felperes, hogy védettség alatt áll. A munkáltató ettől függetlenül nem vonta vissza az intézkedését, hanem önhatalmúlag, védelem alatt nem álló személynek minősítette a felperest. A felmondási ok valótlan is volt, a munkáltató diszkriminációt valósított meg, így e három megközelítés alapján meg kellett volna állapítani a munkáltatói intézkedés „érvénytelenségét”.

[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[27] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[28] A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogsértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényes feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel [1/2016. (II.15.) PK vélemény].

[29] A felperes a fellebbezésében már nem hivatkozott sem arra, hogy a könyvelői munkaköre nem szűnt meg, sem arra, hogy sérült az Mt. 12. §-ában szabályozott diszkrimináció tilalma. Ezen kérdésekkel a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott, ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak sem lehettek tárgyai. [BH1995.163., Pp. 270. § (1) bekezdés].

[30] A felperes jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontját és az ezzel kapcsolatos álláspontját ki is fejtette, így a felülvizsgálati kérelemről e körben lehetett állást foglalni.

[31] A perbeli időben hatályos Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontja szerint a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónap tartama alatt.

[32] A másodfokú bíróság a tényállás részévé tette a főorvos által 2014. április 17-én keltezett igazolást. Eszerint a felperes kezelésének időpontját a 2013. december 18-ai megbeszélés alkalmával 2014. február – március hónapra tűzték ki.

[33] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint tehát a felperes a 2013. októberében történt sikertelen beavatkozást követően 2013. november 11-én arról tájékoztatta a munkáltatót, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott kezelés befejeződött, jelöljék meg, mi lesz a feladata. A 2013. december 21-én kelt felmondást aláírta azzal a tartalommal – és utóbb sem hivatkozott e körben érvénytelenségi okra –, hogy nem áll védelem alatt. A főorvos is megerősítette, hogy 2014. február – március hónapra tűzték ki a következő beavatkozás időpontját.

[34] Mindebből következően – figyelemmel az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. § (1) bekezdés f) pontjára és a 30/1998. (VI.24.) NM rendelet 2. §-ában rögzítettekre is – arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes korábbi kezelése 2013. októberében befejeződött, a következő kezelés várható ideje 2014. február – március hónapra tehető, így a felmondás idején a felperes nem állt védelem alatt.

[35] Nem fogadható el a felperes azon érvelése, hogy a kezelés sikertelen befejeződése nem jelenti a védettség megszűnését, mert a felperes további beavatkozásra készült. Az újabb kezelés esetén a védettségi idő ugyanis ezen időponttól a törvényben meghatározott legfeljebb 6 hónapig ismételten újra megilleti.

[36] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Kúria, Mfv.I.10.198/2017.)