Legislator Case Law & Legislation
EBH.2018.B.5. AI generated

Court upholds attempted murder charge for accomplices who abandoned a tied victim, increasing sentence for minor.

Case Number EBH.2018.B.5.
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Partially Allowed

Legislator summary

AI generated

The Supreme Court partially upheld the appeal, reclassifying the abandonment of a tied victim as attempted murder rather than mere violation of personal liberty. The court found that the defendants knowingly left the incapacitated victim in freezing conditions, creating a high risk of death which they accepted with indifference. Consequently, the conviction was upgraded to attempted murder, resulting in a proportionate but not maximum sentence increase for the minor defendant.

Legislator headnote

AI generated

Btk. 7. §, 10. § (1) bek., 160. § (1) bek.; When accomplices abandon a severely injured victim in conditions creating a high risk of death, their intent to kill is established if they remain indifferent to the potential fatal outcome.

Keywords

AI generated
attempted murder accomplice liability indirect intent abandonment of victim proportionate sentencing

Cited Legislation

AI generated
Btk. 7. §
Btk. 10. § (1) bek.
Btk. 160. § (1) bek.
Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford.
vádlottat felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek.
Btk. 365. § (3) bek. b), c) pont
Btk. 164. § (1) és (3) bek.
b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra;
Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. c) pont
napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. c) pont], továbbá a fiatalkorú I.
Btk. 123. § (1) bekezdés c) pontja
vádlottal szemben kiszabott büntetés a Btk. 123. § (1) bekezdés c) pontja szerinti halmazati büntetés.
Be. 398. § (1) bekezdése
[85] A kifejtettek szerint a Kúria a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, egyebekben a Be.
Be. 397. §
§ (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 397. §-ában írtakra figyelemmel helybenhagyta.

Cited Case Law

AI generated
Kúria Bhar. III. 676/2017.
(Kúria Bhar. III. 676/2017.)

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

Az emberölés bűntette kísérletének társtettesei azok, akik az általuk súlyosan bántalmazott (összevert, lábát eltört) megkötözött, s mindezek folytán önmentésre képtelen sértettet személygépkocsijának csomagtartójában bezárják, majd ebben az állapotában a 12 Celsius-fokos őszi hidegben egy erdei úton sorsára hagyják.

A sértett véletlen megtalálásáig és kiszabadításáig több mint öt órát töltött sanyargatott, kiszolgáltatott állapotában, s az időjárási viszonyokra, valamint az általa viselt öltözékre és sérült állapotára is figyelemmel kihűléses halála 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna.

Ennek lehetőségét a vádlottak felismerték, azt egymás között szóba is hozták, de annak bekövetkezése iránt közömbösen viselkedtek. Cselekményük halálos eredménye a véletlen folytán maradt el. Amikor az elkövetők az általuk kifejtett testi épséget érintő magatartás halálos eredményének elmaradását a véletlenre bízzák, illetve annak bekövetkezése vagy elmaradása iránt közönyösek, akkor terhükre az emberölés bűntettének eshetőleges szándékkal elkövetése megállapítása indokolt [Btk. 7. §, 10. § (1) bek., 160. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2016. május 2. napján kihirdetett ítéletével

[2] – a fiatalkorú I. r. vádlottat felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] miatt 4 év 6 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésére és 3 év közügyektől eltiltásra;

[3] – a II. r. vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra;

[4] – a III. r. vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra;

[5] – a IV. r. vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[6] A törvényszék mind a négy vádlott esetében megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett valamennyi vádlott esetében az előzetes letartóztatásban, illetve II., III. és IV. r. vádlott esetében a házi őrizetben töltött idő beszámításáról, továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére téves minősítés és a büntetés súlyosítása miatt jelentett be fellebbezést, míg a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.

[8] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2017. február 8. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. c) pont], továbbá a fiatalkorú I. r. vádlott rablási cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, míg a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak rablási és testi épség elleni cselekményeit is társtettesként elkövetettnek minősítette. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről, valamint a II., III. és IV. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől házi őrizetben töltött idő beszámításáról.

[9] Az ítélőtábla a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással a vádlottaknak a nyilvános ülésen tett nyilatkozata, illetve az iratok tartalma alapján kiegészítette, illetve pontosította az alábbiak szerint:

[10] – Az ítélet 9. oldal 4. bekezdés 2. sorában 150 euróra javította ki az átvételi elismervény tartalmát.

[11] – A 11. oldal 1. bekezdés utolsó mondatát azzal pontosította, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott 7 óra 41 perckor sms-ben értesítette társait arról, hogy a sértett egyedül van.

[12] – A 12. oldal 1. bekezdését azzal pontosította, hogy a vádlottak valamivel 8 óra után távoztak a helyszínről.

[13] – A 12. oldal 2. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a vádlottak 8 óra 45 perc körüli időben értek a sértett lakásához.

[14] – A 12. oldal 2. bekezdés utolsó mondatát akként módosította, hogy nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a lakásból elhozták volna a fiatalkorú I. r. vádlott tartozását igazoló elismervényt.

[15] – A 12. oldal 3. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a sértett lakásából a vádlottak 9 óra 20 perc körüli időben távoztak.

[16] – A 12. oldal 7. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a töréses sérülés tényleges gyógytartama kb. 6 hét volt.

[17] – A 13. oldal 2. bekezdését követően azt rögzítette, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott éretlen, kialakulatlan személyiség, manipulatív magatartással.

[18] Az ítélőtábla megállapítása szerint az ekként kiegészített és pontosított tényállás valamennyi vádlott vonatkozásában megalapozottá vált és irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

[19] A másodfokú ítélet ellen az ügyész mind a négy vádlott terhére a büntetések súlyosítása érdekében, a vádlottak és védőik a kiszabott büntetések enyhítéséért fellebbeztek, a védők írásban is indokolták fellebbezésüket.

[20] A fiatalkorú I. r. vádlott védője kifejtette, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a fiatalkorú I. r. vádlott bűnösségét személyi szabadság megsértése bűntettében, mivel az beleolvadt a rablási cselekménybe. Álláspontja szerint nem társtettesként, hanem felbujtóként követte el a rablás bűntettét.

[21] Emellett a Legfőbb Ügyészség indítványára reagálva kifejtette, hogy a vádlott-társak által elkövetett testi sértés miatt – mivel az a vádlott-társak mennyiségi túllépése miatt történt – a fiatalkorú I. r. vádlott, mint felbujtó nem vonható felelősségre.

[22] Ezen túlmenően mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy sem a fulladás, sem a kihűlés reális lehetősége nem állt fenn, ezért a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete sem állapítható meg a vádlottak terhére.

[23] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet annyiban változtassa meg, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott terhére rótt, felbujtóként elkövetett rablás bűntette minősítésének változatlanul hagyása mellett a kiszabott börtönbüntetés mértékét jelentősen enyhítse, továbbá mellőze a bűnösségének megállapítását a személyi szabadság megsértése bűntettében.

[24] A II. r. vádlott védője szerint rablás bűntette nem valósult meg, mivel a telefonokat nem eltulajdonítási szándékkal vették el, hanem azért, hogy a sértett ne tudjon telefonálni, míg a készpénzt már csak a helyszínről történő eltávozás után találták meg. Emellett a tartozáselismerő okirat nem lehet bűncselekmény tárgya, továbbá a sértett lakásából elhozott 85 euró legfeljebb lopásként értékelhető.

[25] A III. r. vádlott védője a személyi szabadság megsértése bűntettében és a testi sértés bűntettében megalapozottnak tartotta a bűnösség megállapítását, azonban a III. r. vádlott felmentését indítványozta a rablás vádja alól, figyelemmel arra, hogy hiányzott a jogtalan „vagyonszerzési célzat”, nem állt védence szándékában a sértett értékeinek elvétele. Mindezek alapján a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

[26] A IV. r. vádlott védője kifejtette, hogy nem állapítható meg a vádlottak terhére az emberölés kísérlete, ugyanis a bírói gyakorlat egységes abban, hogy abból a körülményből, hogy az elkövető a helyszínen hagyja segítségnyújtás nélkül a sértettet, még nem lehet emberölésre következtetni. A rablás gondolata a IV. r. vádlottban fel sem merült, csak segíteni akart a fiatalkorú I. r. vádlottnak, akit egy pedofil ember molesztált. A kiszabott büntetés enyhítését kérte.

[27] A Legfőbb Ügyészség átiratában a másodfokú ítélet elleni ügyészi fellebbezést – a minősítés részbeni megváltoztatására is irányuló – módosított tartalommal tartotta fenn, a védelmi fellebbezéseket pedig nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság relatív eljárási hibát vétett, amikor a nyilvános ülésen bizonyítást vett fel a tartozáselismerő okirat kapcsán, azonban ennek az ügy érdemére nem volt kihatása. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a helyesbítés ellenére is részben megalapozatlan maradt, de ezen hibák, hiányosságok az iratok, valamint helyes ténybeli következtetés alapján végzett kiegészítéssel, helyesbítéssel kiküszöbölhetők.

[28] Ekként indítványozta, hogy a Kúria a tényállást egészítse ki a sértett ruházatának leírásával, további sérüléseinek feltüntetésével. Emellett a sértett lakásából történő távozást követő eseményeket is kiegészítendőnek tartotta, egészen a fiatalkorú I. r. vádlott M.-i Rendőrkapitányságon történő jelentkezésével bezárólag.

[29] Indítványozta továbbá kiegészíteni, illetve pontosítani a sértett kiszabadításának időpontját, körülményeit, továbbá a tényállás utolsó előtti bekezdése helyett szükségesnek tartotta azt rögzíteni, hogy az adott körülmények között fennállt a sértett kihűlésének, s ezzel halála bekövetkezésének a lehetősége.

[30] Az ügyész – részletesen indokolva – indítványozta a fiatalkorú I. r. vádlottal szemben a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett (súlyos) testi sértés bűntettének a megállapítását, továbbá indítványozta a vádlottak személyi szabadság megsértéseként minősített cselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérleteként minősíteni.

[31] Valamennyi vádlottal szemben a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását, továbbá a II., III. és IV. r. vádlottak esetében a szabadságvesztés fegyházban történő végrehajtását indítványozta.

[32] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbezést az átiratában írtakkal egyezően, változatlan tartalommal fenntartotta.

[33] A fiatalkorú I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az első fokon eljárt törvényszék minősítette helytállóan a fiatalkorú I. r. vádlott cselekményét, mely szerint a bűnössége a rablási cselekményben állapítható meg, mint felbujtó.

[34] Hivatkozott arra is, hogy a vádlottak az eljárás során úgy vallottak, hogy ki akarták szabadítani a sértettet, ezért a személyi szabadság megsértésének bűntettét nem követték el. Emellett nem állapítható meg az sem, hogy a sértett halálára kiterjedő szándékuk lett volna. Védencének nem volt célja a súlyos testi sértés okozása, a társai mennyiségi túllépéséért őt nem lehet felelősségre vonni. Mindezek alapján az írásbelivel egyező végindítványt terjesztett elő.

[35] A II. r. vádlott védője az írásbeli fellebbezését szintén fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a nyilvános ülésen felvett bizonyítás nem tekinthető csupán relatív eljárási szabálysértésnek.

[36] Kifejtette, hogy a II., III. és IV. r. vádlott az ügy megítélése szempontjából tévedésben volt, ők a fiatalkorú I. r. vádlottat ért inzultus miatt akarták a sértettet megfegyelmezni, befenyíteni. Az erőszak kifejtésére nem a vagyoni haszonszerzés miatt került sor, az a sértett megbüntetését, illetve megtévesztését szolgálta.

[37] Az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a rablási cselekmény elkövetési tárgyait, mivel azok tekintetében eltulajdonítási, vagyonszerzési szándék nem állapítható meg, az euróra vonatkozóan az elvételi szándék pedig a helyszínen alakult ki, így ez a cselekményük legfeljebb lopásnak minősülhet.

[38] Nem értett egyet azzal sem, hogy a sértett halála kihűlés miatt bekövetkezhetett volna, ugyanis a szakértő nem tudott arra választ adni, hogy egy kihűléses folyamat mikor, hány óra elteltével vezetne a sértett halálához.

[39] Az nem helytálló, hogy a vádlottak egyáltalán nem akartak a sértett segítségére sietni, továbbá a helyszín sem tekinthető olyan elhagyatott helynek, ahol ne lehetett volna megtalálni a sértettet. Az ismert körülmények alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a sértettet csak a véletlen mentette meg.

[40] A büntetéskiszabás körében figyelembe vehető körülmények alapján az enyhítő szakasz alkalmazását indítványozta, illetve amennyiben a Kúria a rablás elkövetését szintén nem látná megállapíthatónak, akkor 5 év alatti szabadságvesztés-büntetés kiszabását indítványozta, feles kedvezmény megadásával.

[41] A III. r. vádlott védője perbeszédében részben egyezően nyilatkozott a II. r. vádlott védőjével.

[42] Emellett kiemelte, hogy több szakértő is meghallgatásra került az eljárás során, amely alapján megállapítást nyert, hogy sem elvérzés, sem kihűlés, sem sokkhatás nem állt fenn a sértettnél, azaz nem volt jele annak, hogy bármilyen súlyosabb következmény veszélye fennállt volna.

[43] A helyszín nem elhagyatott hely volt, a felfedezés lehetősége reális volt, ahogyan az be is következett, ezért a halál bekövetkezésének esélye nem állt fenn. A védő a telefonok vonatkozásában rongálás vétségének megállapítását tartotta elfogadhatónak, míg a pénz későbbi feltalálása miatt, figyelemmel az összegre, lopás szabálysértése megállapítását indítványozta.

[44] A rablás bűntettének vitatásán túl aggályosnak tartotta a felfegyverkezve elkövetés megállapítását is, mivel az a bot, amit a helyszínen találtak a vádlottak és amellyel megütötték a sértettet, nem alkalmas a felfegyverkezve elkövetés megállapításához.

[45] A vádlottak célja a sértett megrendszabályozása volt, így maradvány-bűncselekményekben kell döntést hozni harmadfokon. Minderre tekintettel olyan büntetés kiszabására tett indítványt, amely amellett, hogy visszatartó erővel bír, jóval enyhébb mint a jelenlegi.

[46] A IV. r. vádlott védője hangsúlyozta, hogy a vádlottak nem olyan úton hagyták a sértettet, ahol nem lehet megtalálni, nem állt fenn a kihűlésének veszélye. Emellett a szakértők kifejtették, hogy a kivérzés lehetősége nem állt fenn, a sértett sérüléséből kifolyólag halála nem következhetett volna be. Azt is cáfolták az elsőfokú eljárás során, hogy megfulladhatott volna.

[47] Kifejtette továbbá, hogy a IV. r. vádlott a társaitól pontos részleteket nem ismert, nem vezette haszonszerzési szándék, a fiatalkorú I. r. vádlott védelme érdekében tartott velük. A IV. r. vádlott rablás bűntette alóli felmentését indítványozta.

[48] A súlyos testi sértés elkövetését is vitatta, álláspontja szerint a IV. r. vádlott ebben sem vett részt.

[49] Mindezek alapján valamennyi enyhítő körülmény figyelembevételével méltányos, arányos büntetés kiszabására tett indítványt.

[50] A vádlottak utolsó szó jogán csatlakoztak a védőik által elmondottakhoz, illetve kifejezték, hogy megbánták a cselekmény elkövetését.

[51] Az ügyészi fellebbezés alapos.

[52] Az ügyben harmadfokú eljárásnak van helye, mert a vádlottak bűnösségét a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest olyan bűncselekményben is kimondta, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [Be. 386. § (1) bek. b) pont]. A másodfokú ítélet ellen pedig az ügyész a vádlottak terhére, míg a vádlottak és a védők a vádlottak javára fellebbezést jelentettek be.

[53] A Kúria a Be. 387. § (1) bekezdése alapján, illetve a (2) bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.

[54] Ennek során nem észlelt olyan, a Be. 399. § (1)-(4) bekezdése szerinti eljárási szabálysértést, ami feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez és az ügy érdemi elbírálását kizárná.

[55] Ugyanakkor a Kúria – az ügyészi átiratban foglaltakkal egyetértve – rögzíti, hogy a Be. 353. § (3) bekezdése értelmében, ha az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében kizárólag a vádlott meghallgatása szükséges, a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart. Amennyiben viszont a másodfokú eljárásban a helyes tényállás megállapítása bizonyítás felvételét kívánja meg, erre csak tárgyaláson van lehetőség [Be. 353. § (1) bek., (2) bek.]. A másodfokú bíróság által a nyilvános ülésen beszerzett fiatalkorú I. r. vádlotti nyilatkozat tartalma azonban a büntetéskiszabási körülmények tisztázását meghaladta, és az elsőfokú bíróság tényállásának lényeges körülményét érintette. Ez azonban relatív eljárási szabálysértés, amelynek az ügy érdemére a bűnösség megállapításával összefüggésben nem volt kihatása. Egyébként az említett tényállás-helyesbítés ténylegesen az iratok tartalma alapján is megtehető volt, ahogyan arra ítéletében a másodfokú bíróság hivatkozott is.

[56] Ezen túlmenően az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le.

[57] A másodfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és az ügy érdemi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte és a tárgyaláson megvizsgálta.

[58] A másodfokú bíróság által észlelt és helyesbítéssel, illetve kiegészítéssel korrigált ténymegállapítási hiányosságok a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján történtek, ugyanakkor a Kúria a másodfokú bíróság által alapul vett, irányadónak tartott tényállást továbbra is megalapozatlannak találta.

[59] A vád valamennyi vádlottal szemben emberölés bűntettének minősített esete volt. Ehhez képest a lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy – bár felmerült előzetesen a sértett megölésének gondolata is – a cselekmény végrehajtását azon kettős cél vezérelte, hogy a sértettet „befenyítsék” és értékeit elvegyék.

[60] Mindez az elsőfokú ítéletben részletesen rögzítésre került, a vádlottak a bűncselekményt utóbb ezen megállapodásnak megfelelően hajtották végre, szándékegységben cselekedve.

[61] A cselekmény elhúzódó voltára (is) tekintettel fel sem merülhetett, hogy a tényállásszerű elkövetés valamely elemére bármely vádlottnak ne terjedt volna ki a tudata, a szándéka. Ugyanis sajátságos módon – de szükségképpen – a bűncselekmény két helyszínen, egymást követően zajlott le (az elcsalás helyszínén és ezt követően a sértett lakásán).

[62] Az első-, illetve a másodfokú bíróság által megállapított tényállás e körben megalapozott, az ezt támadó védelmi érvek felülmérlegelésre irányultak, eredményre nem vezethettek.

[63] Ellenben értékelés nélkül maradt az elsőfokú bíróság részéről a sértett csomagtartóba zárása és bántalmazott, megkötözött állapotában történő otthagyása.

[64] Ezt a másodfokú bíróság észlelte, azonban a tényállásból nem vonta le a helyes következtetést, illetve nem helyesbítette e körben az elsőfokú ítélet 12. oldal utolsó bekezdésében rögzítetteket, melyek egyrészt a jogi indokolásba és nem a tényállásba tartozó – egyébként helytelen – következtetéseket is tartalmaztak, másrészt ebből kifolyólag a tényállás egyéb részeivel ellentétben is álltak.

[65] A tényállás kisebb mértékű kiegészítése és helyesbítése így annak ellenére szükségessé vált, hogy az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által megtett kiegészítésekkel – alapvetően helyesen rögzítette. Ellenben megalapozatlansághoz vezetett, hogy nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ezen ténymegállapításokból a megfelelő helyes következtetéseket az adott cselekmények tekintetében levonja.

[66] A Be. 388. § (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy a megalapozatlanság az iratok alapján elhárítható, ekként a helyes tényállás megállapítható, a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.

[67] A Kúria erre tekintettel az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, helyesbített tényállást az elsőfokú ítélet 11. oldal 1. bekezdésében az alábbiakkal egészíti ki:

[68] A sértett felső ruházatként piros színű, fekete-fehér feliratos selyem sportdzsekit, fehér színű vászon farmernadrágot és fehér színű, magas szárú Converse vászoncipőt viselt.

[69] A 11. oldal 4. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a sértett bal kézfejét ért egyik ütés következtében a sértett által viselt óra eltörött és szétesett, illetőleg az arcát ért ütések következtében az alsó műfogsora kiszakadt.

[70] A 12. oldal 4. bekezdésében akként helyesbítendő, illetve egészítendő ki a tényállás, hogy a sértettet a járműből csak a tűzoltók segítségével tudták kiszabadítani 13 óra 20 perc körüli időben, ekkor az erdőben mért hőmérséklet 15 Celsius-fok volt. A sértett a csomagtartóban kárpiton feküdt, a kimentéséig – melyet követően kórházba szállították – kb. 5 óra 20 percet töltött a gépkocsiba bezárva.

[71] A 12. oldal utolsó bekezdését akként helyesbíti: figyelemmel azonban a cselekmény körülményeire, a cselekmény elkövetésétől a sértett kiszabadításáig eltelt időben átlagosan 12 Celsius-fok hőmérsékletre, valamint a sértett által viselt ruházatra, vérző sérülésére és megkötözött állapotára a sértett kihűlése 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna.

[72] Az így kiegészített és helyesbített tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdése szerinti hibáktól és hiányosságoktól, ekként megalapozott és irányadó a harmadfokú eljárásban.

[73] Az első- és a másodfokú bíróság a II., III. és IV. r. vádlottak esetében a rablási cselekménnyel halmazatban megállapította a testi sértés bűntettét is, melyet e vádlottak társtettesként követtek el. Az irányadó tényállás szerint a fiatalkorú I. r. vádlott felbujtói magatartása a II., III. és IV. r. vádlottak irányában a sértett sérelmére elkövetett rablási cselekményre és a „befenyítésre” vonatkozott, amelynek része volt, hogy a társai a sértettet bántalmazzák, ellenállását erőszakkal leküzdjék. A fiatalkorú I. r. vádlott felbujtói magatartása e vonatkozásban nem volt limitált, a sértett testi épsége elleni támadásnál a társait a bántalmazásban nem korlátozta, holott az a jelenlétében történt. Erre tekintettel a fiatalkorú I. r. vádlott – függetlenül attól, hogy a sértett bántalmazásában maga nem vett részt – felbujtóként megvalósította a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét, amely a rablás bűntettével halmazatban áll. A fiatalkorú I. r. vádlott felbujtói magatartásába e cselekmény tekintetében a helyszínen kifejtett bűnsegédi magatartása beolvad.

[74] Ugyancsak az irányadó tényállás szerint a vádlottak azt követően, hogy a sértettet bántalmazták (lábát eltörték), a kezét és a lábát összekötözték, majd az így önmentésre képtelen, megvert, megkötözött embert a személygépkocsija csomagtartójába zárták. Tették mindezt egy elhagyatott, erdős területen, majd az őszi hidegben a sorsára hagyták.

[75] Az igazságügyi orvos szakértő – e körben nem változtatott – következetes véleménye szerint az adott körülmények mellett a sértett testének kihűlése 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna, amely a halálához vezetett volna. A vádlottak nem mentek vissza a helyszínre, nem értesítettek senkit a sértett helyzetéről. A sértett időben történő megtalálása csupán a véletlenen múlott, a kihűlés, azaz a halálos eredmény a vádlottak cselekvőségén kívüli okból maradt el.

[76] A vádlottak ekként közömbösen, belenyugvással viszonyultak a sorsára hagyott sértetthez, amely kapcsán az előbbiekben említett körülmények miatt a tudatukban fel kellett, hogy merüljön az is, hogy a magatartásuk következményeként – az általános élettapasztalat szerint is – a sértett elhalálozhat. Arról, hogy ez valóban felmerült közöttük, a vádlottak maguk is vallottak. Erre tekintettel az élet elleni cselekmény vonatkozásában a vádlottak eshetőleges szándéka állapítható meg.

[77] Mindezek alapján a másodfokú bíróság által személyi szabadság megsértéseként értékelt cselekmény ténylegesen emberölés bűntette kísérleteként minősítendő.

[78] Figyelemmel arra, hogy a vádlottak terhére megállapított bűncselekmények közül a másodfokú bíróság által személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelt cselekmény lényegesen súlyosabban, emberölés bűntette kísérleteként minősült, illetve a fiatalkorú I. r. vádlott bűnössége további bűncselekményben is megállapításra került, ez a büntetés kiszabására is hatással volt.

[79] A fiatalkorú I. r. vádlott esetében is súlyosító körülmény a többszörös halmazat.

[80] Ellenben enyhítő körülményként értékelendő az ölési cselekmény esetében valamennyi vádlott javára az eshetőleges szándék, valamint az, hogy annak ellenére, hogy a vádlottak részéről a kísérlet befejezett, az kétségkívül távoli volt.

[81] Mindezek alapján valamennyi bűnösségi körülmény figyelembevételével és elsősorban a helyes minősítéshez igazodóan mind a négy vádlott esetében indokolt volt a szabadságvesztés-büntetések arányos, de a középmértéket el nem érő súlyosítása.

[82] A fiatalkorú I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés a Btk. 123. § (1) bekezdés c) pontja szerinti halmazati büntetés. (Megjegyezve azt, hogy a másodfokú ítélet szerint is a halmazati szabályok voltak irányadók e vádlottnál, így a kiszabható szabadságvesztés felső határa nem 5 év, hanem 7 év 6 hónap volt.)

[83] A Kúria mindössze a fiatalkorú I. r. vádlott esetében látta indokoltnak a mellékbüntetés súlyosítását, míg a II., III. és IV. r. vádlottak esetében azokat nem érintette.

[84] Emellett a II., III. és IV. r. vádlottaknál a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásával is egyetértett, így az változatlanul eggyel enyhébb fokozatban, börtönben hajtandó végre valamennyiük esetében.

[85] A kifejtettek szerint a Kúria a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 397. §-ában írtakra figyelemmel helybenhagyta.

(Kúria Bhar. III. 676/2017.)