Hungarian Supreme Court dismisses retrial request for robbery defendant citing final judgment finality.
Legislator summary
AI generatedThe Hungarian Supreme Court rejected the defense's retrial application, upholding the final conviction for robbery and other crimes. The defense argued procedural violations regarding the defendant's confession, but the court held that retrial is only possible for specific statutory errors. Since the alleged issues were relative procedural defects rather than absolute ones, and the facts were already established, the request was inadmissible.
Legislator headnote
AI generatedBe. 649. § (2) bekezdése; Be. 659. § (1) bekezdése: In retrial proceedings, the established facts of the final judgment are binding, and relative procedural violations do not justify reopening the case.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
Kúria
végzése
Az ügy száma: Bfv.III.336/2018/7.
A határozat szintje: felülvizsgálat
A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke
Molnár Ferencné dr., előadó bíró
Dr. Kónya István, bíró
Az eljárás helye: Budapest
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2018. október 30.
Az ügy tárgya: rablás bűntette és más bűncselekmény
Terhelt(ek): I. rendű
Első fok: Encsi Járásbíróság, 3.B.28/2015/101., ítélet, tárgyalás, 2016. január 28.
Másodfok: Miskolci Törvényszék, 2.Bf.277/2016/19., ítélet, nyilvános ülés,
2016. október 4.
Az indítvány előterjesztője: I. rendű terhelt védője
Az indítvány iránya: az I. rendű terhelt javára
Rendelkező rész
A Kúria a rablás bűntette és más bűncselekmény miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az Encsi Járásbíróság 3.B.28/2015/101. számú és a Miskolci Törvényszék 2.Bf.277/2016/19. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.
A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
Indokolás
I. [1] Az Encsi Járásbíróság a 2016. január 28. napján kelt 3.B.28/2015/101. számú ítéletével I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés b) és c) pont], és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d) pont és (4) bekezdés].
[2] Ezért az I. rendű terheltet mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy az I. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; az I. rendű terhelttel szemben 8.690 forint pénzösszeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2016. október 4. napján jogerős 2.Bf.277/2016/19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
[4] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. 2014. július 4. napján az esti órákban I. rendű terhelt III. rendű terhelttel megjelent II. rendű terhelt ingatlanánál, és rávették arra, hogy igyon a náluk lévő borból és menjen velük a sértetthez cigarettát kérni, mivel ő jobban ismeri a sértettet. Az elektromos árammal el nem látott házban az egyedül élő sértett lefekvés előtt egy elemes lámpa fényénél olvasgatott. A III. rendű terhelt megpróbált benyitni, majd a zárt ajtón bekopogott, és több alkalommal bekiabált a sértettnek, hogy adjon neki cigarettát, ám a sértettől válasz nem érkezett.
Erre a III. rendű és I. rendű terhelt kézzel letépte és lebontotta a ház bejárati ajtajától északi irányban található ablak elé szögelt deszkák közül az alsó kettő darabot. Az ablaknyílás így szabaddá vált, az ablakkeret alsó szélétől számított 58 cm magasságú részen a fóliát félretolva a III. rendű terhelt bevilágított és behajolt a házba, mire őt a házban tartózkodó sértett egy fából készült tompa tárggyal fejbe vágta. A III. rendű terhelt ezt követően a ház falának támasztott, fából készült szerszámnyelet, míg az I. rendű és II. rendű terhelt a házkerítésből származó lécdarabokat vettek magukhoz, a III. rendű terhelt a bejárati ajtó jobb oldali ablakszárnyán lévő üveget szerszámnyéllel betörte, majd a bejárati ajtót a belülről elhelyezett kulccsal kinyitotta.
A házba először a III. rendű és az I. rendű terhelt ment be, őket követte a II. rendű terhelt, és immár követelték a sértettől a cigaretta átadását, aki ennek nem tett eleget. Erre a III. rendű terhelt a sértett fejére sújtott, aki ennek következtében a homlokfal tájon 5 cm-es repesztett sérülést szenvedett. Az I. rendű terhelt pedig egy pontosabban meg nem állapíthatóan magához vett eszközzel vagy puszta kézzel testszerte ütlegelte a sértettet, aki ennek következtében a bal alsó bordák táján sérülést szenvedett.
A bántalmazás során az I. rendű vagy a III. rendű terhelt felszólította a sértettet, hogy „add ide a pénzed". A sértett bántalmazásába ezt követően a II. rendű terhelt is bekapcsolódott. Majd a terheltek a sértett bántalmazásával felhagyva a ház északra néző kis lakószobáját, délre néző nagy lakószobáját és a konyhaszekrényt is átkutatták. Ezt követően a sértettől 12.070 forint értékű tárgyat (vezetékes telefonkészüléket, faliórát, lámpát, ébresztőórát) és 14.000 forint összegű készpénzt magukhoz vettek és azokkal távoztak a sértett házából.
II. [5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - az 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapítottan - elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, másodlagosan eltérő minősítés megállapítása esetén a kiszabott büntetés lényeges enyhítése érdekében. Indokai szerint az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása csupán felfegyverkezve, csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntette miatt lett volna lehetséges, a rablás bűntettében bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság a sértett első, nem megfelelő figyelmeztetések között tett terhelő vallomását fogadta el ítélkezése alapjául, egyebekben pedig a későbbi, többszörösen ellentmondó sértetti vallomásokat, azok bizonytalanságát figyelmen kívül hagyta, ezért a tényállás megalapozatlan, felderítetlen, és téves ténybeli következtetéseket tartalmaz. A helyes tényállás megállapítása érdekében bizonyítás felvételét, a sértett ismételt megnyilatkoztatását, illetve helyszíni bizonyítási kísérlet lefolytatását indítványozta. Álláspontja szerint a terhelti vallomásokból következően a sértett lakásába történő cigarettakérés miatti bemenetel nem alapoz meg rablási célzatot, ugyanakkor nem állapítható meg az I. rendű terhelt esetében eltulajdonítási szándék sem, ezért törvénysértő a rablás és a magánlaksértés bűntettének halmazatban történő megállapítása, és ehhez képest a kiszabott büntetés is eltúlzottan súlyos. Mindemellett a terheltek a társukat ért sértetti bántalmazás elhárításaként cselekedtek, ingóságokat el sem tulajdonítottak, erre szükségük sem volt, értékekkel a sértett nem is rendelkezett. Mindezek alapján elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a bizonyítási eljárás továbbfolytatását, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte.
[6] A Legfőbb Ügyészség BF.354/2018/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az indítvány túlnyomórészt a megállapított tényállás megalapozatlanságát sérelmezve, a vallomások hitelt érdemlőségével kapcsolatos mérlegelést kifogásolva támadja a jogkövetkeztetések helyességét, amelyre törvényes lehetőség nincs. Hivatkozott arra, hogy az irányadó tényállásból következő minősítés törvényes, a védett jogtárgyak különbözőségére tekintettel nem jelent kétszeres értékelést a házijog, illetve a vagyoni viszonyok rendjének megsértésével elkövetett cselekmény bűnhalmazatként, magánlaksértés és rablás bűntettekénti értékelése. Az indítványban hivatkozott eljárási szabályszegés pedig a felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértések körébe nem sorolható. Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
III. [7] Az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[9] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja pedig lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[10] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés b), c) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d) pont, (4) bekezdés] megállapította, és törvényes a cselekmények minősítése is.
[11] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, rablást követ el; a (3) bekezdés b) és c) pontja szerint a bűncselekmény súlyosabban minősül, ha a rablást felfegyverkezve, csoportosan követik el.
[12] A Btk. 221. § (1) bekezdése szerint magánlaksértés bűncselekményét valósítja meg, aki más lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre erőszakkal, fenyegetéssel, vagy hivatalos eljárás színlelésével bemegy, illetve ott bent marad; e cselekmény súlyosabban büntetendő, ha a magánlaksértést éjjel, felfegyverkezve, csoportosan követik el.
[13] A Btk. 13. § (3) bekezdése alapján társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[14] A tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti, hogy 23 óra körüli időben a terheltek az egyedül élő a sértett házához mentek, miután az ajtót zárva találták, a III. és I. rendű terhelt kézzel letépte és lebontotta a bejárati ajtótól északi irányban található ablak elé szögelt deszkák közül az alsó kettő darabot, amelyen keresztül a III. rendű terhelt bevilágított és behajolt, amelyet a házban tartózkodó sértett észlelt, és a behatolást megkísérelte megakadályozni. Ezt követően az I., II. és III. rendű terhelt a ház falának támasztott szerszámnyelet és a ház kerítéséből lécdarabokat vett magához, a bejárati ajtó jobb oldali ablakszárnyában lévő üveget a III. rendű terhelt a szerszámnyéllel betörte, majd az így keletkezett lyukon keresztül az ajtót a belülről kinyitva a házba behatoltak. A terheltek a sértettől cigarettát követeltek, amelynek átadását a sértett nem teljesítette, erre a III. rendű terhelt a nála lévő szerszámnyéllel a sértett fejére sújtott, majd az I. rendű terhelt magához vett eszközzel vagy puszta kézzel a sértettet testszerte ütlegelni kezdte, miközben „add ide a pénzed" felszólítással a sértettet értékei átadására kényszerítették. Mivel a sértett ennek nem tett eleget, a terheltek a házat, így a kis lakószobát, a nagy lakószobát és a konyhát, konyhaszekrényt is átkutatták, és ezen helyiségekből mintegy 12.070 forint értékű különböző használati tárgyat és 14.000 forint összegű készpénzt vettek magukhoz és távoztak a házból.
[15] E tényekből kitűnően az I. rendű terhelt és két társa az éjszakai órákban szerszámnyéllel, lécdarabokkal felfegyverkezve, erőszakos módon hatolt be a sértett ingatlanába, ahol tőle cigarettának, majd testszerte történő bántalmazása közepette pénzének, értékeinek átadását követelték. A sértett bántalmazásába valamennyi terhelt bekapcsolódott, majd a sértett házának átkutatását követően tőle különböző használati tárgyakat és készpénzt tulajdonítottak el.
[16] A tényállásból kitűnően a terheltek szándéka a sértett lakásába az ablakot fedő deszkák lebontása és a fólia felszakítása, majd pedig a bejárati ajtó üvegének betörése révén való erőszakos, felfegyverkezve történt behatoláson túl egyértelműen kiterjedt a sértett értékeinek megszerzésére is. A szóban forgó bűncselekmények védett jogi tárgya különböző; a magánlaksértés esetében a házijog, míg a rablás a vagyoni viszonyok rendjének megsértését jelenti. E két bűncselekmény bűnhalmazatban történő megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az erőszak és a fenyegetés mind a rablás, mind pedig a magánlaksértés törvényi tényállási eleme, annál is inkább, mivel a más lakásába, egyéb helyiségébe történő bemenetel végett alkalmazott, ún. behatolási erőszak elkülönül az eltulajdonítás végett alkalmazott rablási erőszaktól. Mindezek alapján a magánlaksértést és a rablást bűnhalmazatban kell megállapítani [Btk. 6. § (1) bekezdés, BH 1996.291.].
[17] Nem kétséges az sem, hogy a terheltek akarategységben, azzal a szándékkal mentek a sértetthez, hogy tőle értékkel bíró dolgot szerezzenek, a házba közösen, erőszakos módon behatoltak, a sértettet értékei átadása érdekében valamennyien, egymás tevékenységéről tudva, közösen bántalmazták, majd ezt követően a sértett értékeit magukhoz vették. Ennélfogva cselekményeiket társtettesként követték el [Btk. 13. § (3) bekezdés].
[18] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét tártettesként elkövetett rablás bűntettében és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében megállapította.
[19] Az indítvány kifogásolta a sértetti vallomás mikénti értékelését, a sértett ismételt kihallgatását, bizonyítási kísérlet lefolytatását szorgalmazta.
[20] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[21] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[22] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések, így a bűnösség, vagy jogi minősítés megállapításának helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[23] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása eredményre nem vezethet.
[24] Az indítvány az eljárási szabályok megsértésére hivatkozással sérelmezte a sértett első terhelő tartalmú vallomása felvételének körülményeit, a törvényes figyelmeztetések elmaradását.
[25] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak.
[26] A Be. 649. § (2) bekezdése a Be. 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, ún. relatív eljárási szabálysértések esetén nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.
[27] A Be. 177. § (1) és (2) bekezdése az 1998. évi XIX. törvény 85. § (3) bekezdésével lényegileg egyező szabályozást tartalmaz a tanú figyelmeztetésére, a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvbe foglalására, illetve ezek elmaradása esetére. Mindezek azonban - még valóságuk esetén is - legfeljebb olyan relatív eljárási szabályszegést valósíthatnak meg, amelyek felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések körébe nem illeszthetők.
[28] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[29] Ekként a Kúria az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
IV. [30] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 458. § (3) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. § (1) bekezdés b) pontja zárja ki.
[31] A Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § (3)-(5) bekezdésén alapul. A Be. 652. § (7) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. § (4) bekezdés].
Budapest, 2018. október 30.
Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Molnár Ferencné dr. s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró
Kiadmány hiteléül:
bírósági ügyintéző