Hungarian court dismisses appeal on criminal conviction for unauthorized data access, upholding lower court rulings.

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.162/2018/7.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke

Dr. Bartkó Levente, előadó bíró

Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2018. július 16.

Az ügy tárgya: tiltott adatszerzés bűntette

Terhelt(ek): terhelt

Első fok: Budaörsi Járásbíróság, 7.B.546/2014/11., ítélet, tárgyalás,

2015. március 3.

Másodfok: Budapest Környéki Törvényszék, 3.Bf.553/2015/10., végzés, nyilvános ülés, 2016. április 22.

Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a tiltott adatszerzés bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budaörsi Járásbíróság 7.B.546/2014/11. számú ítéletét, illetve a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.553/2015/10. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I. [1] A Budaörsi Járásbíróság a 2015. március 3. napján kihirdetett 7.B.546/2014/11. számú ítéletével a terheltet tiltott adatszerzés bűntette [Btk. 422. § (1) bekezdés d) pont, (3) bekezdés] miatt 1 évre próbára bocsátotta.

[2] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2016. április 22. napján meghozott 3.Bf.553/2015/10. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

II. [3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva, mivel a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a tiltott adatszerzés célzatos bűncselekmény, nem tulajdonított jelentőséget a bűncselekmény alanyi oldalának, indokolásából legfeljebb gondatlan magatartás olvasható ki, amely magatartással nem lehet megvalósítani a tiltott adatszerzés bűncselekményét.

[4] A másodfokú bíróság indokolásából pedig az tűnik ki, hogy a cselekmény eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Emellett nem értelmezhető a törvényszék azon érvelése, hogy a bizonyítási teher lényegében megfordul, illetve az sem, hogy a terhelt elmulasztotta a kellő körültekintést az ügyben.

[5] Sem a vádirat, sem a jogerős ítélet nem tartalmaz a terhelt részéről célzatos magatartást, ennek hiányában a bűncselekmény nem valósult meg. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és a terheltet mentse fel az ellene emelt vád alól.

[6] A Legfőbb Ügyészség BF.178/2018/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint mindkét fokon eljárt bíróság okszerűen vont következtetést a terhelt bűnösségére, az pedig nem alapoz meg felülvizsgálati okot, hogy a másodfokon eljárt bíróság jogi indokai helyesbítésre szorulnak. Az irányadó tényállásból az a ténybeli következtetés vonható le, mely szerint a terhelt jogellenes úton jutott a magántitkot képező adatok birtokába, annak jogellenességét tudata átfogta, és a polgári perben történő felhasználás jogellenes volta tekintetében is egyenes szándéka állapítható meg.

[7] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[8] A védő a legfőbb ügyészi átirat megismerését követően észrevételében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint azok a következtetések, amelyeket a Legfőbb Ügyészség megfogalmazott, nem vezethetők le az irányadó tényállásból, továbbá a megszerzés módjáról sincsenek ismeretek, ami nem róható a terhelt terhére.

III. [9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[12] A törvényi feltételeknek megfelelő [a Be. 649. § (1) bekezdésében felsorolt] törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont], illetve ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, vagy a Btk. más szabályainak megsértésével [Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont] szabott ki törvénysértő büntetést. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket a törvény kimerítően sorolja fel [Be. 649. § (2) bekezdés a)-d) pont].

[13] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért a kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések közömbösek.

[14] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[15] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[16] Az irányadó tényállás szerint ismeretlen személy megszerezte a terhelt volt élettársának, a sértettnek a - 2008 decembere és 2010 áprilisa közötti - magánleveleit, melyeket a terheltnek átadott. A terhelt a sértettnek a gyermekelhelyezési perrel kapcsolatban az ügyvédjével folytatott levelezését, a nővérével váltott leveleit, ismerősének írt levelét és a barátnőjének írt levelét fellebbezése mellékleteként a folyamatban lévő perben a bírósághoz benyújtotta.

A sértett a levelek megszerzéséről, annak perben történő felhasználásáról 2010. szeptember 27. napján szerzett tudomást, 2010. szeptember 28. napján joghatályos magánindítványát előterjesztette.

[17] A Kúria észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének 4. oldalán az első két sorban a tényállást érintően azt is rögzítette, hogy a kinyomtatott levelezést használta fel a terhelt.

[18] Töretlen az ítélkezési gyakorlat atekintetben, hogy az alapítéletben foglalt tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében.

[19] Mindebből az következik, hogy akár a terhelt bűnösségének megállapítása, akár a bűncselekmény minősítése törvényességének megítélése során figyelembe kell venni az ítélet indokolásában a bizonyítékok értékelése során rögzített tényeket is mint irányadó tényállást.

[20] Ellenben nem tekinthető a történeti tényálláshoz tartozónak a bizonyítási eszközök tartalmának egyszerű felsorolása, idézése, ha az nem párosul adott esetben a bíróság részéről ténymegállapítással.

[21] Ekként hiába tartalmaz jelen ügyben akár a sértetti, akár a terhelti vallomás többlet-információkat, az a felülvizsgálati eljárásban - annak szigorú jogszabályi rendelkezésére tekintettel - figyelembe nem vehető. Következésképpen felülvizsgálatban a hiányos, így részben megalapozatlan tényállás is irányadó.

[22] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[23] A bíróság tiltott adatszerzés bűntettében mondta ki bűnösnek a terheltet [Btk. 422. § (1) bekezdés d) pont, (3) bekezdés]. Eszerint, aki magántitok jogosulatlan megismerése céljából elektronikus hírközlő hálózat - ide értve az információs rendszert is - útján másnak továbbított vagy azon tárolt adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, továbbá az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott módon megismert személyes adatot, magántitkot, gazdasági titkot vagy üzleti titkot továbbít vagy felhasznál.

[24] Következésképpen a Btk. 422. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el, mivel célzatos bűncselekmény.

[25] A Btk. 422. § (3) bekezdése szerinti tiltott adatfelhasználás elkövetési magatartása a továbbítása vagy felhasználása az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott módon megismert titoknak. A bűncselekmény ezen alakzata egyenes és eshetőleges szándékkal is megvalósítható, azonban a felhasználói tudatnak ki kell terjednie arra, hogy a kérdéses adatok (magántitok) milyen módon lettek megszerezve, megismerve.

[26] Ennek megfelelően kell vizsgálni az irányadó tényállás szerinti elkövetői magatartásokat, úgy az ismeretlen személyét, miként a terheltét is, és következtetést vonni a tudattartalomra, a szándék (gondatlanság) bármelyik formájára, avagy annak hiányára, arra, hogy a terhelti magatartás tényállásszerű-e vagy sem.

[27] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt.

[28] Ezért az elkövetési magatartásról a tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig valamely, a külvilágban megjelenő tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra (gondatlanságra), illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.

[29] Jelen ügyben a védő ezen tényekből vont következtetést tartotta helytelennek, a terhelt bűnösségének megállapítását törvénysértőnek.

[30] Ezzel szemben kétségtelen, hogy a tényállásban rögzített, a sértetti magántitokra irányuló magatartások mindegyike az ismeretlen személy általi megszerzés, majd a terheltnek átadás, a terhelt részéről a bírósághoz benyújtás akaratlagos magatartás, amely fogalmilag nem lehet gondatlan tevőlegesség. Ellenkezőleg, ezen magatartások olyan tevőlegességet fogalmaznak meg, amelyekből kizárólag az egyenes szándékra lehet következtetni.

[31] Az pedig, hogy mindezen szándékolt, tevőleges magatartások nem voltak jogszerűek, nyilvánvalóan következik abból, hogy a sértett, miután tudomást szerzett a levelezése megszerzéséről és perben történő felhasználásáról, emiatt a joghatályos magánindítványt nyomban előterjesztette.

[32] Mindemellett a jogerős ítéleti tényállás alapján kizárólag az ismeretlen személy általi jogosulatlan megszerzésre vonható következtetés abból, hogy

- a sértett négy különböző személlyel folytatott levelezését is megszerezte;

- 2008 decembere és 2010 áprilisa közötti, azaz jelentős időszakot átölelő magánleveleket szerzett meg;

- mindezt a sértett jelszóval védett fiókjából lehetett megismerni és megszerezni;

- mindezen magánlevelezést pedig kinyomtatva átadta a sértettel perben álló terheltnek, mint nyilvánvalóan ellenérdekű félnek.

[33] Ekként az ismeretlen személy tényállás szerinti magatartása a Btk. 422. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelő elkövetői magatartás.

[34] Ahhoz, hogy a terhelt az ismeretlen személytől átvett sértetti magánlevelezést (magántitkot) a köztük lévő perben erre irányuló egyenes szándékkal felhasználta, kétség nem fért.

[35] A felülvizsgálati indítvány arra is hivatkozott, hogy a terheltnek a megszerzés módjáról nem voltak ismeretei, a tényállás ilyet nem tartalmaz, ezért a cselekménye emiatt sem tényállásszerű.

[36] Ezzel szemben az irányadó tényállás szerint a terhelt egy harmadik személytől a vele perben álló, ellenérdekű sértett négy különböző személlyel is folytatott, jelszóval védett, mégis a fiókjából kinyomtatott magánlevelezését átvette, és a köztük lévő perben a sértett ellenében felhasználta. Mindez a jogszerű szerzés tudatát kizárja.

[37] Ilyen, a külvilágban megnyilvánuló körülmények, feltételek mellett ugyanis - önmagában az érzékszervek természetes működése általi felfogóképességből is adódóan - nincs ésszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy a terhelt tudattartalma a nyilvánvaló magántitkot tartalmazó levelezés átvételekor és felhasználásakor nem fogta át az ismeretlen személy elkövetői magatartását.

[38] Ilyen körülmények között, ilyen ténybeliség ellenében a sértettnek okozott nyilvánvaló sérelem ismeretében a felhasználást követően a terhelt utóbb nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy kevesebbet vagy mást is gondolt az ismeretlen személy magatartásáról.

[39] Ekként a harmadik személy által a sértett jelszóval védett saját fiókjában lévő, négy különböző személyt is érintő levelezésének megszerzése, ha az nem kifejezetten a sértett hozzájárulásával, engedélyével, átadásával stb. történik, jogszerűnek nem tekinthető, ellenkezőleg, az jogosulatlan, miként annak átadása, átvétele és felhasználása is.

[40] Emellett a terhelt sem feladója, sem címzettje nem volt a sértett fiókjából letöltött levelezésnek, azt a sértett és értelemszerűen a levelezéssel érintett négy különböző személy sem bocsátotta (bocsáthatta) a rendelkezésére. A magánlevelezés pedig a tartalmát tekintve alkalmasnak mutatkozott az ellentétes perbeli oldalon álló terhelt pozíciójának erősítésére, szemben a sértetti érdekkel.

[41] Mindez kizárja a terhelt oldaláról a jogszerű megszerzés (megismerés) tudatát, ha az ilyen körülmények között átvett (átadott) adatokat, információkat (magántitkot) a vele perben álló sértett ellenében, pernyertessége érdekében használja fel.

[42] Mindezek alapján a terhelt magatartása tényállásszerű, következésképpen az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terhelt cselekményét tiltott adatszerzés bűntettének.

[43] Fentiek alapján a Kúria értelemszerűen helyesbítette az eljárt bíróságok jogi indokolását, így nem volt helytálló sem az eshetőleges szándékra, sem a kellő körültekintés elmulasztására vonatkozó jogi érvelés, sem a bizonyítási teher megfordulásával kapcsolatos indokolás.

[44] A vád bizonyítására úgy az 1998. évi XIX. törvény, mint a hatályos Be. szerint is a vádló köteles. A terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására. Ez következik az ártatlanság vélelméből is.

[45] A bizonyítási teher a valóság bizonyítása [Btk. 229. § (1), (2) bekezdés], illetve részben a vagyonelkobzás [Btk. 74/A. § (1)-(3) bekezdései] esetén fordul meg.

[46] Felülvizsgálati okot nem alapozott meg az a körülmény, hogy a másodfokon eljárt bíróság jogi indokai helyesbítésre szorultak.

[47] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

IV. [48] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. § (1) bekezdése értelmében, figyelemmel a Be. 617. §-ára a Be. 614. § (2) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. § (1) bekezdés b) pontja zárja ki.

[49] A Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § (3)-(5) bekezdésén alapul. A Be. 652. § (7) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. § (4) bekezdés].

Budapest, 2018. július 16.

Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő

BÉ