Court dismissed appeal for contract invalidity due to lack of legal interest and procedural prerequisites under Civil Procedure Code.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.22.341/2016/5.

A tanács tagjai:

Dr. Bartal Géza a tanács elnöke

Dr. Cseh Attila előadó bíró

Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró

A felperes:

...

A felperes képviselője:

dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd

Az alperes:

...

Az alperes képviselője:

dr. Lajer Zsolt ügyvéd

A per tárgya:

Szerződés érvénytelenségének megállapítása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.046/2016/6-II.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Fővárosi Törvényszék 30.G.41.226/2015/15.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (Százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 60.000 (Hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek 2007. február 28. napján „Szabad felhasználású deviza alapú normál hitelkiváltásra és szabad felhasználásra" megnevezésű szerződést kötöttek, amelynek I/1. pontja alapján a szerződés típusa önálló zálogjog fedezet mellett nyújtott szabad felhasználású kölcsön (személyi kölcsön ingatlanfedezettel); célja hitelkiváltás és szabad felhasználás; jellege deviza alapú hitel; a hitelkeret összege 40.830 CHF; a jóváhagyott forintösszeg (deviza alapú hitel esetén) 5.500.000 forint; a kölcsön összege deviza alapú hitel esetén 5.500.000 forintnak a szerződés hatályba lépésének napján érvényes, a magánszemélyekre vonatkozó deviza vételi árfolyamon számított deviza-ellenértéke, de nem több mint a hitelkeret összege (I.1.7.). A szerződés meghatározta a hatályba lépésének, lejáratának időpontját, a kamatperiódus hosszát, továbbá azt, hogy annak biztosítékául szolgál a ... számon nyilvántartott ingatlan.

[2] A felek a szerződés II.9.14. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a vonatkozó jogszabályi előírások mellett a bank Általános Üzleti Feltételeit, Lakossági Üzletszabályzatát, mindenkor érvényes Kondíciós listáját és Hirdetményét fogadták el irányadónak. Rögzítették, hogy a szerződés megkötését megelőzően a bank átadta a felperes részére az itt felsoroltakat, amelyekben foglaltakat az adós magára nézve kötelezőnek ismert el.

[3] A felek ugyanezen a napon „Ingatlan Önálló Zálogszerződés"-t kötöttek a kölcsönszerződés biztosítékaként. Ennek I.2. pontjában a hitelszerződés jellegét és lényegi feltételeit, elemeit ismertették, I.5. pontja értelmében a hitelszerződésből eredő 40.830 CHF tőkekövetelés és részletezett járulékai, valamint a végrehajtás és egyéb jogérvényesítés költségei megfizetése biztosítására a bank javára önálló zálogjogot alapítottak a szerződésben megjelölt ingatlanon.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés és a zálogszerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205. § (2) bekezdése alapján nem jött létre.

[5] Másodlagos kereseti kérelme annak a megállapítására irányult, hogy a zálogszerződés a Ptk. 251.§ (1) bekezdése folytán semmis.

[6] Harmadlagos kereseti kérelme arra vonatkozott, hogy a bíróság állapítsa meg a kölcsönszerződés semmisségét a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § (1) bekezdésének a), b), c) pontja és a Ptk. 239. § (2) bekezdésére figyelemmel.

[7] Negyedlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés részlegesen érvénytelen, nevezetesen annak I.1.7. és II.9.14. pontjára, a Ptk. 209/A. § (2) bekezdésére, valamint a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapjára tekintettel.

[8] Kérte továbbá, hogy a bíróság a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. tv.) 37. § (1) bekezdése szerint nyilvánítsa érvényessé a kölcsönszerződést azzal, hogy annak a fenti két pontja semmis, azok nem jelentenek kötelezettséget a felekre nézve.

[9] A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye körében igényét nulla forintban jelölte meg azzal az indokolással, hogy a hivatkozott feltétel tisztességtelensége okán a feleknek egymás között elszámolási igénye nem keletkezik, figyelembe véve a már teljesített szolgáltatások értékét.

[10] Keresete indokolásaként előadta, hogy a felek a kétnemű árfolyam biztosítását lehetővé tevő feltétel egyedileg megtárgyalták, erről megfelelő tájékoztatást kapott, így az a szerződés részévé vált. Ezért a kölcsönszerződésre nem alkalmazható a DH2. tv. 32. §-ának (1) bekezdése. Hivatkozott arra is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó feltétel nem vált a szerződés részévé, arról ugyanis nem tájékoztatták, ezért a szerződés ugyancsak nem tartozik a DH2. tv. hatálya alá.

[11] Az elsődleges kereseti kérelmével összefüggésben előadta, hogy a szerződés a kölcsön összegét csak forint (HUF) pénznemben tartalmazza, a kirovó pénznemben (CHF) nem, így nem felel meg a Ptk. 205. § (1) bekezdésének és 523. § (1) bekezdésének.

[12] A másodlagos kereseti kérelmének indokolásaként a Ptk. 251. § (1) bekezdésére utalt, amely szerint bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis, és miután a perbeli jelzálogszerződés semmis, vagyis bírósági úton nem érvényesíthető kölcsönkövetelés biztosítására jött létre, ez a jelzálogszerződés semmisségét eredményezi.

[13] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[16] Határozata indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése sem eljárási szabálysértés, sem további bizonyítás lefolytatása érdekében nem volt indokolt, ezért az elsőfokú ítéletet érdemben vizsgálta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a felek közötti kölcsönszerződés a DH1. és a DH2. törvények hatálya alá tartozik, figyelemmel a felperes fogyasztó jellegére és arra, hogy a szerződések megkötésére az alperessel mint pénzügyi intézménnyel 2004. május 1. napját követően került sor, továbbá a szerződés II.2.1. és 6.3. pontja a DH1. tv. 3. § (1) bekezdés, míg II.5.6. pontja a 4. § (1) bekezdése szerinti az árfolyamrés alkalmazását illetve az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő feltételeket tartalmaz.

[17] Egyetértett az elsőfokú bírósággal az árfolyamrésre vonatkozó rendelkezés egyedi megtárgyaltságának hiányára vonatkozóan is. Utalt a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokra, a felperes perbeli személyes meghallgatása során elhangzottakra, amelyeket az elsőfokú bíróság a 2/2011. (XII.12.) PK vélemény 2. pontjában foglaltakra figyelemmel helyesen és okszerűen értékelt. Visszautalt továbbá az elsőfokú ítélet helyes indokaira abban a vonatkozásban is, miszerint a felperesnek az az indokolás és számszaki levezetés nélküli nyilatkozata, hogy a teljesített és kapott szolgáltatás értéke nulla forint és ennek okán elszámolási igénye nincs, nem felel meg a DH2. törvény 37. §-ában írtaknak.

[18] Hangsúlyozta, nem tekinthető e jogszabályhely szerinti, a részleges érvénytelenséggel érintett rendelkezések tekintetében jogkövetkezményre vonatkozó kérelemnek az, hogy a bíróság az érvényessé nyilvánítás körében mellőzze a megjelölt rendelkezéseket annak ítéletbeli deklarálásával, hogy azok nem jelentenek kötelezettséget a felek számára. A hivatkozott jogszabályhely rendelkezéséből ugyanis megállapítható az a jogalkotói szándék, hogy a fogyasztók a törvény hatály alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés teljes vagy részleges érvénytelenségéből eredő igényeiket teljes körűen, az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására is kiterjedően kérjék, egyidejűleg kizárva a Ptk. 239/A. § szerinti, kizárólag megállapítási kereset előterjesztésének lehetőségét. Mindez a részleges érvénytelenségre vonatkozó kereseti kérelmek esetén azt jelenti, hogy amennyiben a támadott szerződési feltétel alapján teljesítés történt, úgy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeként az érintett kikötés valóban „kiesik" a szerződésből, azaz sem a jövőben, sem a korábbiakra nézve nem jelenthet kötelezettséget a fél számára. Az érintett feltétel alapján teljesítő fél azonban a másik fél jogalap nélküli gazdagodására hivatkozással követelheti a kiesett feltétel alapján megfizetett összeg visszatérítését, ebből következően van lehetőség a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen megjelölt határozott kérelem előterjesztésére. Rámutatott, hogy ezt az álláspontot képviselte a civilisztikai kollégiumvezetők 2015. november 9.- 10. napjain tartott országos értekezlete is.

[19] Minderre tekintettel a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, hogy a felhívását követően tett felperesi nyilatkozatra tekintettel a DH2. tv. 37. § (2) bekezdése értelmében úgy kellett tekinteni, hogy a felperes a harmadlagos (azaz a kölcsönszerződésnek a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a), b), c) pontjaira és a Ptk. 239. § (2) bekezdésére alapított semmisége iránti), valamint a negyedleges (azaz az egyes szerződési feltételek tisztességtelensége okán a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányuló) kereseti kérelmeit nem tartotta fenn. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan vizsgálta kizárólagosan az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmeket.

[20] A jogerős ítélet értelmében az elsődleges kereseti kérelem - a szerződések létre nem jötte - körében valóban a Pp. 123. §-ában foglalt eljárásjogi feltételek fennálltát kellett vizsgálni. A másodfokú bíróság rámutatott, az e jogszabályhely szerinti konjunktív feltételek közül a felperes sem az alperessel szembeni jogmegóvás szükségességének, sem a teljesítés követelésének kizártságával kapcsolatos feltétel fennálltát nem igazolta. A jogmegóvási szükséghelyzettel összefüggésben nem ítélte irányadónak a felperes által megjelölt eseti döntést (BH2015.71.). E vonatkozásban utalt arra, hogy a felperessel szemben végrehajtási eljárás nem indult, az iratokhoz csatolt kölcsönszerződést és önálló zálogszerződést a felek teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták, így a peradatok alapján nem volt megállapítható, hogy olyan közjegyzői záradékolásra alkalmas okiratba foglalt követelés állna fenn, amelyre tekintettel az alperes végrehajtási eljárás megindítására lenne jogosult. A Pp. 123. §-ában írt feltételek hiányában a felperes érveinek érdemi vizsgálata már szükségtelen, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az erre vonatkozó részét mellőzte, a fellebbezés kapcsolódó érvelését pedig nem vizsgálta.

[21] A másodlagos kereseti kérelem tekintetében kiemelte, hogy a felperes azt lényegében a kölcsönszerződés érvénytelenségére, illetve létre nem jöttére alapította. E kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azzal az indokolással utasította el, hogy a kizárólag a zálogszerződés mint járulékos kötelem semmisségének megállapítására irányuló petitum előterjesztése a Ptk. 4. §- a szerinti joggal való visszaélést valósít meg. Ezt az indokolást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, illetve pontosította, hogy a kölcsönszerződést biztosító járulékos zálogszerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti kérelmét tartalma szerint úgy kell tekinteni, hogy az a kölcsönszerződés érvényességének vitatására is kiterjedt. E nélkül ugyanis a járulékos zálogszerződés érvényessége nem állapítható meg, mivel a bíróságnak az alapjogviszonyt érintően is állást kell foglalnia az ítélet rendelkező részében. Így, ha a felperes keresete jogalapjaként a kölcsönszerződés érvénytelenségét jelöli meg, akkor a per szükségképpen a DH2. tv. hatálya alá tartozik, és a speciális szabályozásra tekintettel a DH2. tv. 37. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelenségre irányuló kereset mellett annak jogkövetkezményei alkalmazására is kiterjedő, valamint az elszámolást érintő összegszerű kereseti kérelmet is elő kell terjeszteni. E nélkül kizárólag a zálogszerződés érvényessége nem vizsgálható. Utalt a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete 2016. március 17-én tartott szakmai konzultációjáról készült emlékeztetőben foglaltakra.

[22] A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette továbbá, hogy a DH2. tv. 37. § (2) bekezdésének utolsó fordulatára tekintettel a jogkövetkezmény levonására is kiterjedő kereseti kérelem előterjesztése hiányában úgy kellett tekinteni, hogy a felperes a kölcsönszerződés érvénytelenségére irányuló kereseti kérelmét nem tartja fenn, emiatt pedig a jelzálogszerződés érvénytelensége sem volt érdemben vizsgálható.

[23] Rámutatott arra is, a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy ebben az esetben a per megszüntetésének és nem a kereset elutasításnak lett volna helye, figyelemmel arra, hogy maradt a DH2. tv. 37. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén is olyan kereseti kérelem (a zálogszerződés és a kölcsönszerződés létre nem jöttének megállapítása), amelyet a bíróságnak érdemben vizsgálnia kellett.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[24] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalmilag - annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte kereseti kérelmének történő helyt adással, másodlagosan eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdésének második mondatát jelölte meg.

[25] Az elsődleges felülvizsgálati kérelme körében ismételten hivatkozott a BH2015.71. számú eseti döntésben foglaltakra, valamint arra, hogy a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában foglalt második feltételére - miszerint a fél marasztalást nem kérhet - a másodfokú bíróság határozatának indokolásában ki sem tért, megsértve ezzel az indokolási kötelezettség Pp. 221.§ (1) bekezdésében foglalt szabályát.

[26] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsődleges kereseti kérelem (a szerződések létre nem jötte) körében részben megismételte korábbi hivatkozásait, utalt a 6/2014. PJE, valamint az 1/2016. PJE és a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjában írtakra.

[27] A Pp. 221. § (1) bekezdése és 206.§ (1) bekezdésének tartalmát idézve arra hivatkozott, hogy a bíróság döntése „a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye".

[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[29] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelem eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

[31] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a Kúria elöljáróban rámutat a következőkre:

[32] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárásjogi szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a felülvizsgálat tárgya (a jogerős ítélet) a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

[33] A Pp. 270. § (2) bekezdésének és 275. § (3) és (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből megállapíthatóan az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az eljárási jogszabályok megsértése, utóbbi azonban csak akkor, ha az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt.

[34] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, kifejti az arra vonatkozó jogi álláspontját, vagyis ismerteti a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is [1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pontja és indokolása].

[35] Mindezek tükrében a Kúria csak a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt eljárási jogszabálysértéseket [Pp. 206. § (1) bekezdés és Pp. 221. § (1) bekezdés] vizsgálhatta, a felülvizsgálati kérelem 2.-3. oldalain, a szerződések „létre nem jöttsége körében" kifejtetteket, amelyek körében jogegységi határozatokra történő hivatkozásokat tartalmazott a kérelem, nem.

[36] A konkrétan megjelölt, így vizsgálható jogszabálysértésre hivatkozások közül a Pp. 206. § (1) bekezdésével kapcsolatban a felperes csupán e jogszabályhely szövegét idézte, és arra hivatkozott, hogy „a fentiek alapján a bíróság döntése a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye" (felülvizsgálati kérelem 4. oldal alulról második bekezdés). Arra vonatkozóan, hogy mely bizonyítékokból levont, konkrétan mely következtetést tartja a felperes nyilvánvalóan helytelennek, tévesnek és okszerűtlennek, a felülvizsgálati kérelme még csak tényállítást, illetve utalást sem tartalmaz, Mindezek hiányában ez a hivatkozás értelmezhetetlen, ezért érdemben nem is vizsgálható.

[37] Ugyanakkor a Kúria rögzíti: a felperes négy, eshetőlegesen előterjesztett keresete közül a harmadlagos és a negyedleges kérelmeit a bíróságok jogszabály [DH2. tv. 37. § (1)bekezdés] által előírt, azaz kötelező elem [konkrét, összegszerűségében is megjelölt marasztalási igény és annak levezetése] hiányában nem vizsgálták érdemben, mert azokat ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése értelmében úgy kellett tekinteniük, mint fent nem tartott kérelmeket, így azok kapcsán bizonyításra nem is került sor. Ebből adódóan bizonyítékokból semmilyen következtetés levonása nem történt meg, így ez a felperesi hivatkozás téves és alaptalan.

[38] Az elsődleges kereseti kérelem [a szerződések létre nem jötte] tekintetében a Pp. 206. § (1) bekezdésére történt felülvizsgálati hivatkozás ugyancsak alaptalan. Az eljárt bíróságok ezzel a kérelemmel összefüggésben nem annak bizonyítottságát, hanem - logikailag és időrendi szempontból is korábbi lépcsőben eljárva - annak érdemi vizsgálhatóságát, a Pp. 123. § szerinti előterjesztési feltételek fennálltát bírálták el. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése tekintetében sem tartalmazott a felülvizsgálati kérelem hivatkozást arra nézve, hogy miben állna a nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés.

[39] A rendelkezésre álló adatokból ugyanakkor megállapítható, hogy az eljárt bíróságok mindenben helytállóan mutattak rá a Pp. 123. §-ában foglalt két feltétel hiányára. A jogvédelmi szükséglet (jogmegóvás szükségessége) mint egyik feltétel tekintetében a másodfokú bíróság ítéletének 7. oldal felülről első bekezdésében részletes és helytálló indokolást adott, amellyel a Kúria mindenben egyetértett, és csupán utal arra, hogy - a perben rendelkezésre állt, a felek által szolgáltatott peranyag alapján - semmilyen adat nem állt rendelkezésre sem a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályai szerinti bármely végrehajtható okirat, illetve a másodfokú bíróság indokolásában is említett közjegyzői záradékolásra alkalmas okirat létére vonatkozóan, sem végrehajtási eljárás megindítására, amit a felperes maga sem állított.

[40] A Pp. 123. § két konjunktív feltétele közül az egyiknek a hiánya önmagában megalapozza a megállapítási kereset elutasítását.

[41] Ugyanakkor a másodfokú bíróság a jogerős ítéletének 6. oldal felülről negyedik bekezdésében - ugyancsak mindenben helytállóan - levezette, hogy milyen jogalapon és milyen összeg visszatérítését követelheti a „kieső" feltételekre tekintettel a fél, vagyis, hogy van lehetőség a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen megjelölt, határozott - azaz marasztalásra irányuló - kérelem előterjesztésére. Ezáltal a II. fokú bíróság indokát adta a Pp. 123. § szerinti másik feltétel hiányának is, ezért a felperes ez irányú felülvizsgálati hivatkozása is téves.

[42] Mindez egyúttal a felperes által megsértettként megjelölt másik eljárásjogi szabály, a Pp. indokolási kötelezettséget előíró 212. § (1) bekezdése második mondata sérelmének hiányát is jelenti.

[43] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a jogerős ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[44] A Kúria a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte a felperest az alperes javára felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdésére tekintettel határozta meg.

[45] A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a folytán az állam viseli.

[46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

[47] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2017. október 12.

. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. bíró