Hungarian Supreme Court dismisses appeal on procedural grounds, upholding lower court's dismissal of damages claim.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.VI.22.073/2016/4.

A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke

. Kocsis Ottilia előadó bíró

. Puskás Péter bíró

A felperes:

A felperes képviselője: Garamvölgyi Szabolcs Ügyvédi Iroda

ügyintéző: dr. Garamvölgyi Szabolcs ügyvéd

Az alperesek: I. rendű

II. rendű

Az alperesek képviselője: dr. Garamvölgyi Kálmán ügyvéd

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Törvényszék

1.Pf.20.201/2016/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Járásbíróság

12.P.20.27/2015/15.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 100.000 (egyszáz-ezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A le nem rótt 2.483.400 (kétmillió négyszáznyolcvanháromezer négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperesek a Cg. számon bejegyzett P. Kft. (a továbbiakban: Kft.) tagjai személyenként 1.500.000 forint névértékű törzsbetéttel. A 2011. május 26-án kötött szerződésekkel a felperes, vagy az általa megjelölt személy által gyakorolható vételi jogot engedtek a üzletrészük felosztásával 300.000 forint névértékű üzletrészre 5 évre 10.000 forint vételáron. A dr. Sz. G. ügyvéd által ellenjegyzett és szerkesztett szerződések 5. pontja szerint a jogosult vételi nyilatkozatának kézhezvételét követően kötelesek kezdeményezni az üzletrészük felosztását két, 1.200.000 forint és 300.000 forint névértékű üzletrészre. A szerződésben rögzítették, hogy a jogosult az üzletrész tulajdonát a felosztást jóváhagyó taggyűlési határozat napján szerzi meg. A szerződést az ügyvéd a felperes és a sógora, Zs. M. elmondása alapján szövegezte meg, azt részükre az alperesek által aláírva a II. rendű alperes édesapja, S. P. küldte vissza. A szerződést a felperes ezt követően írta alá. A felperes a vételi jogát 2012. február 17-én az alperesekhez és a Kft.-hez címzett írásbeli nyilatkozattal gyakorolta. A Kft. taggyűlése az üzletrészek felosztását nem hagyta jóvá.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[2] A felperes a keresetében az alpereseket személyenként 12.417.400 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni 2012. március 1-jétől esedékes késedelmi kamattal.

[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az opciós szerződés kapcsán érvénytelenségi kifogást emeltek a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára hivatkozással.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] A Kúria Pfv.VI.20.533/2014/5. sorszámú végzése alapján megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, a felperest kötelezte az alperesek részére személyenként 788.500 forint perköltség megfizetésére. Az indokolása szerint a bizonyítást a Kúria hatályon kívül helyező végzésbe foglalt útmutatása szerint lefolytatta. A perben a felperes az opciós szerződés biztosítéki célját, Zs. M. és S. P. között a kölcsönügyletet nem bizonyította, a bizonyítatlanságot a Pp. 3. § (3) és (4) bekezdése alapján a felperes terhére értékelte. Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. év IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 375. § (1), a 205. § (1), a 213. § (1), a 201. § (2), a 234. § (1) és a 236. § (3) bekezdése, és a PK 267. számú állásfoglalás felhívásával megállapította, hogy az opciós szerződések létrejöttek, azonban érvénytelenek a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága miatt. Ezért a teljesítés elmaradása miatt a felperes a Ptk. 313. §-a és a 312. § (2) bekezdése alapján kártérítést alappal nem követelhetett.

[5] A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest az alperesek részére személyenként 300.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolása szerint az elsőfokú bíróság által a Kúria határozatának megfelelően lefolytatott bizonyítás alapján megállapított tényállás és az abból levont jogkövetkeztetés helytálló, az érdemi döntéssel is egyetértett. Kiemelte, hogy a felperes nyilatkozata szerint az opció kölcsönszerződéshez társult. A többszörös kölcsön jogviszony Zs. M. és S. P. között bizonyítást nyert, de a perben nem lehetett feltárni annak tartalmát: az opciós szerződés megkötésekor fennálló összegét, a visszafizetésének a feltételeit, így a szerződéses vételárat sem. Ezért nem volt megállapítható sem az, hogy a felperes milyen, a szerződésnek megfelelő jogszerű keretek között gyakorolhatta az opciós jogát, illetve sem az alperesek károkozása azzal, hogy nem határoztak az üzletrészeik felosztásáról. Bizonyítást csak az nyert, hogy a 10.000 forint vételárral szemben 300.000 forint névértékű üzletrész áll.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. A másodlagos kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására és a kereseti kérelme szerinti ítélet hozatalára irányult. Megsértett jogszabályként a Ptk. 375. § (1), a 201. § (2), a 236. § (1)-(4), a Pp. 3. § (3)-(4), a 163. § (1), a 213. § (1), a 220. § (1), a 221. § (1) és a 254. § (3) bekezdését jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a Kúria végzésének az értelmében annak megállapítása érdekében, hogy az opciós szerződésben kikötött vételár arányban áll-e az üzletrészek értékével, bizonyítania kellett a kölcsön létrejöttét, a tartozás fennállását, a kölcsönnel való rendelkezési jogát, és azt, hogy a vételi jog gyakorlásával a kölcsönszerződés megszűnik.

Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségével kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének, az okiratszerkesztő ügyvéd ismételt meghallgatására előterjesztett bizonyítási indítványát mellőzte, noha a megismételt eljárásban bizonyítandó tények körében korábban nem tett vallomást. A megismételt eljárásban a Kúria szerint releváns tényekre előterjesztett, további tanúk és a felek személyes meghallgatására tett bizonyítási indítványát a bíróságok mellőzték.

A jogerős ítélet a fellebbezés ezt érintő és az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát alátámasztó érveit elmulasztotta értékelni. Ilyenként jelölte meg azt, hogy a feltűnő értékaránytalanság megítéléséhez a vételártól függetlenül az üzletrészek forgalmi értékének a megállapítása szakkérdés; a feltűnő értékaránytalanságot, ezzel összefüggésben az üzletrészek forgalmi értékét az arra hivatkozó alpereseknek kellett bizonyítani; a feltűnő értékaránytalanság nem az opciós, hanem a jog gyakorlásával létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségét jelentheti; ilyen címen az opciós szerződés nem támadható meg (Legf.

Bír. Gfv.IX.32.150/2006., Gfv.IX.30490/2008., Pfv.VI.21.674/2006., EH2007. 1602.); a vételi jog gyakorlásával létrejött szerződés időpontjában fennálló értékviszonyokra a felek indítványa ellenére nem folyt bizonyítás. A megtámadási határidőben a kártérítési követeléssel szemben előterjesztett kifogást viszontkeresetként kellett volna elbírálni. Ez esetben kérhette volna a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölését. A felperes felvetette azt is, hogy az alperesek teljesítése hiányában a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja szerint a megtámadási határidő meg sem kezdődött.

A további érvei szerint a vételi jog gyakorlását követően az alperesek a szerződés szerint jártak el, látszólag azt teljesítették, ezzel a szerződést írásban megerősítették, a megtámadásáról lemondtak.

[7] Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet helybenhagyását indítványozták.

A Kúria döntése és jogi indokai

[8] A gyakorlat által atipikusként életre hívott ún. fiduciárius jogi megoldásokat a bírói gyakorlat legalizáltan annak jogdogmatikai alapjai a Ptk. dologi és kötelmi jogi szabályai: a tulajdonos joga a vagyona átruházására, biztosítékul lekötésére, más módon való megterhelésére, a polgári jogi jogalanyok számára deklarált, a tartalmi szabadság keretében típusszabadságot is garantáló szerződési szabadság. Ez jelenti a Ptk.-ban nem nevesített, ún. atipikus vagy innominát, valamint a több szerződés elemeit felhasználó, ún. vegyes szerződések kötésének, a Ptk. XXIII. fejezetében nem nevesített, hatékonyabb szerződési biztosíték kikötésének a lehetőségét is. A biztosítéki célt a követelés kielégítésére alkalmas biztosíték és arra vonatkozóan a felek által teremtett függő jogi helyzet realizálja. A bírói gyakorlat elismerte a biztosítéki célú opciós és egyéb fiduciárius szerződéses konstrukciókat, azt, hogy a szerződés nem csak a Ptk.-ban szabályozott mellékkötelezettségekkel, hanem önálló szerződéssel is biztosítható (EBH 1999. 27., EBH 2003. 857.). A fiduciárius biztosíték a biztosítéki célú vételi jog is, mint a kötelezett nem teljesítése esetén a jogosult által alkalmazható jogkövetkezmény, azaz a követelése fejében a vételi jog egyoldalú gyakorlásával megszerzi a kötelezett vagyontárgyát nem az aktuális, a vételi jog gyakorlásakori értékén, hanem a jog alapításakor meghatározott vételáron.

[9] A biztosítéki opció érvényesítésének feltétele az azzal biztosított követelés kötelezettje részéről a szerződésszerű teljesítés elmaradása. Ez pedig a vételi jog jogosultjának a bizonyítási terhe. E releváns tényekre a megismételt eljárásban felajánlott bizonyítást az elsőfokú bíróság lefolytatta. Amennyiben nem igazolt a vételi jog jogszerű gyakorlása, ahhoz kapcsolódóan kártérítési igény érvényesítésének sincs helye. Márpedig a felperes az állított biztosítéki célt, az őt illető, az opcióval biztosított követelés lejártát a perben nem bizonyította, azaz a vételi jogát nem jogszerűen gyakorolta. Ezért szükségtelen volt a vételi joghoz kapcsolódó minden bizonyítás, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott indítványok mellőzésével az eljárt bíróságok eljárási szabályt nem sértettek. A biztosítéki cél bizonyítatlanságából következik az is, hogy a felülvizsgálati kérelem opciós szerződést, a feltűnő értékaránytalanság megítélését érintő érvei az ügy érdemét nem érintik, jogi relevanciájuk hiányában azokat a Kúria sem értékelte. A kereset alaptalanságának ugyanakkor az is okszerű eljárásjogi következménye, hogy az azzal szemben védekezésül érvényesített érvénytelenségi kifogás nem szorult érdemi elbírálásra.

[10] A felülvizsgálati kérelem azon érvei, miszerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget az előzetes tájékoztatási kötelezettségének, a jogszabálysértés megállapítására nem alkalmas. A Pp. 3. § (3) bekezdésének utolsó fordulata a bíróság kötelességeként fogalmazza meg azt, hogy a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatnia kell. A Kúria Polgári Kollégiuma által az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről nyilvánított 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 6. pontjához fűzött indokolás rámutat arra, hogy a Pp. 3. § (3) bekezdés az absztrakció és az általánosság magas szintjén megfogalmazott alapelvi rendelkezés, annak lényeges jogi jellemzője, hogy külön utaló szabály nélkül, a per minden szakaszára - így a perorvoslati eljárásra is - kiterjedő hatályú. A felülvizsgálat a perorvoslatok egyike, a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Kúria az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el, a 274. § (4) bekezdés alapján a felülvizsgálati tárgyalásra a 247. §-ban foglalt rendelkezések kivételével a fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelően irányadóak. Ennek megfelelően a Kúria a jogszabálysértés megállapításával egyidejűleg a perben bizonyítandó tényeket és ahhoz kapcsolódóan a bizonyítás kötelezettségét maga is megállapíthatja, a bizonyítási terhet kioszthatja. A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint bizonyítást nem vehet fel, így a tájékoztatásával kapcsolatban a felet sem hívhatja fel nyilatkozattételre, a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a hatályon kívül helyező végzésben kötelező utasításokat ad az új eljárás lefolytatására vonatkozóan. A felperes számára a Kúria nyújtott tájékoztatást a kártérítési igénye eredményessége érdekében az általa bizonyítandó tényekről. Azt pedig a felperes sem vitatta a felülvizsgálati kérelmében, hogy a bizonyítási kötelezettségének nem tette eleget, a bizonyítatlanság következménye pedig a keresetének az elutasítása.

Záró rész

[11] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdés szerint alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a perköltség megfizetésére. Az alperesek képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5), (6) bekezdése, és a 4/A. § alapján állapította meg. A felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdés és 14. § alapján az állam viseli.

[12] E határozat ellen a felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pont zárja ki.

Budapest, 2017. október 10.

Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Sz.Sz. bírósági ügyintéző