Court dismissed appeal as claimant failed to cite specific statutory violations in the review request.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.22.018/2016/4.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Birkás Miklós ügyvéd

Az alperes:

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (65. sorszám)

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 56.Pf.630.379/2016/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 18.P.XI.23.644/2013/60.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 558.200 (ötszázötvennyolcezer-kétszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] Az eredetileg a Bt. által 2009. szeptember 4. napján előterjesztett keresetben e társaság jogfenntartással 4.000.000 forintban megjelölt kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2004. szeptember 1. napján bérleti szerződést kötött a szám alatti az alperes tulajdonát képező ingatlanra 2009. augusztus 31. napjáig tartó határozott időre. Az alperes 2005. május 6. napján a bérleti díj nem fizetésére alapítottan azonnali hatállyal felmondta a szerződést. A felmondás érvénytelenségének megállapítása érdekében a felperes pert kezdeményezett, azonban a Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.XI.20.968/2006/27. számú ítéletével a keresetet elutasította.

A fellebbezések nyomán eljáró Fővárosi Bíróság 3.Gf.76.095/2008/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében akként változtatta meg, hogy a felmondást érvénytelenítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A per eredményétől függetlenül az alperes képviseletében eljáró személyek 2005. augusztus 5. napján a bérleményt önkényesen felnyitották, a felperes négy gépét, továbbá jegyzőkönyvben szereplő ingóságait elszállították. Zárcsere is történt. A felperes álláspontja szerint a jogellenes felmondás miatt gazdasági tevékenysége ellehetetlenült, figyelemmel arra is, hogy az ehhez szükséges eszközöket az alperes elszállította, ismeretlen helyen letétbe helyezte, és mindezzel a felperesnek kárt okozott.

A szerződés 15. pontja szerint megszűnésekor a bérlő köteles kiüríteni a bérleményt, és a műszaki előírásoknak megfelelően a tulajdonos birtokába visszabocsátani. Az alperest ugyan a szerződés feljogosította a bérlő költségén történő kiürítésre és raktározásra, zálogjogot is engedett a felperes ingóságaira, ha a kaució nem fedezné a tartozást, de az alperes a felmondáskor nem adott lehetőséget a felperesnek az ingóságok elszállítására. Az ingóságokat az alperes lefoglalta, és nem adta ki. Az alperes a zálogjogát jogellenesen gyakorolta, és többszöri felszólításra sem volt hajlandó elszámolni, a tárgyakat a felperes rendelkezésére bocsátani.

Az alperes az ingóságok birtokbavételéről előzetes értesítést sem közölt. A zálogjog gyakorlása azért is jogellenes volt, mert a 88.000 forint bérleti díjtartozás biztosítására több millió forint értékű felperesi tulajdont foglalt le. Vitatta, hogy az alperes jogszerűen tartotta vissza az ingóságokat. Jogellenes volt a négy gép kiadása aKft. részére, mert ezzel az alperes beavatkozott a felperes és e kft. közötti jogviszonyba. Az alperesnek kizárólag a bérleti jogviszony megszüntetése volt a célja, az azt követő elszámolás már nem állt érdekében.

Keresete az ingóságok értéke és a 88.000 forint bérleti díjtartozás különbözete.

[2] Az alperes azzal okozott kárt, hogy 2005. augusztus 5-én előzetes értesítés nélkül lefoglalta, és azóta sem szolgáltatta vissza a felperes tulajdonát képező ingóságokat. Csak a tartozás összegének arányában élhetett volna a zálogjogával, ezzel szemben a felperes tulajdonát képező valamennyi ingóságot lefoglalta. Az alperes a zálogjog érvényesítésének szabályát tévesen értelmezte. Az alperes esetleges követelésével szemben elévülésre hivatkozott, ami egyben a zálogjog megszűnését is eredményezi (régi Ptk. 259. § (3), 324. § (1) bekezdés). A zálogjog érvényesítése érdekében pert kellett volna kezdeményeznie, ezt nem tette meg, így ez az igénye is elévült. Az alperes jogellenes önhatalommal vette birtokba a felperesi tulajdont, a zálogjog érvényesítésével kapcsolatos mulasztása is jogellenes magatartásnak minősül. Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk 4. § (1), (4), bekezdése, 98-99., 251-255. §-a, 258. § (3), 260. § (1), 339. § (1), 301/A. § (1), (2) bekezdése, 355. §-a, 429. § (3) bekezdése volt.

[3] A felperes jogutódlás folytán lépett perbe, és végleges keresetében 5.582.177 forint, ennek 2005. augusztus 5. napjától számított késedelmi kamata megtérítésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperes által hivatkozott perben a jogerős ítélet felülvizsgálata tárgyában meghozott Pfv.VIII.21.560/2009/6. számú ítélet az elsőfokú bíróság döntését hagyta helyben, mert a bérleti jogviszony felmondása nem volt jogellenes. A felperes a felmondás ellenére 2005. első félévében folyamatosan használta a bérleményt díjfizetés nélkül. A felperesnek a felmondástól a birtokbavételig kellő idő állt rendelkezésére, hogy az ingóságait elszállítsa, de semmit sem tett az esetleges kára elhárítására vagy csökkentésére. A felperes követelése szerződésszegésre alapított kártérítés volt, de nem jelölte meg a szerződésszegés mibenlétét. A módosított keresetre előadta, hogy soha nem zárkózott el az ingóságok kiadásától, de a felperes nem fizette meg a bérleti díjtartozását, ezért élt a szerződésben, illetve a régi Ptk. 429. §-ában szabályozott zálogjoggal. A zálogjog gyakorlásával szemben a felperes nem tiltakozott, mert csak a felmondás jogszerűségét vitatta, erre vonatkozott az előzményi per is. Ha tiltakozott volna, akkor az alperes pert indíthatott volna ellene. A zálogjoggal érintett ingóságok az alperes felelős őrzésében vannak.

[5] 1.355.484 forint és ennek különböző részösszegei esedékességétől számított késedelmi kamat erejéig beszámítási kifogással élt. 702.581 forintot 2005. február 1. és május 6. napja közötti bérleti díj, 652.903 forintot 2005. május 7. és augusztus 5. napja közötti használati díj címén kívánt beszámítani.

[6] A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. A régi Ptk. 297. §-a alapján szándékosan okozott kár esetén nincs helye beszámításnak. De a beszámítani kívánt követelés elévülésére is hivatkozott.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A Budai Központi Kerületi Bíróság 2015. november 24. napján meghozott 18.P.XI.23.644/2013/60. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 433.662 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a felperes köteles felhívásra az állam javára megfizetni 334.926 forint illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetéket.

[8] Az elsőfokú bíróság a becsatolt és a peres eljárásokban meghozott határozatok alapján megállapította, hogy az alperes által közölt felmondás jogszerű volt. A felek egyező előadást tettek arra, hogy a felperesi jogelőd a helyiséget a felmondást követően is fitneszteremként használta 2005. június 30-ig. Ezt követően sem bocsátotta az alperes birtokába, azt az alperes augusztus 5-én önhatalommal lezárta. Az alperes július 15-én felhívta a felperesi jogelődöt, hogy ingóságait ne szállítsa el, mivel azokon zálogjogot kíván gyakorolni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bérleti díj fizetésének elmulasztására figyelemmel az alperes a régi Ptk. 429. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján zálogjogot gyakorolhatott. Ugyanakkor jogellenesen járt el, amikor az általa meghatározott bérleti díjtartozáson felüli értéken is lefoglalt ingóságokat, figyelemmel arra, hogy a jogszabályon és a szerződésen alapuló zálogjog csak a bérleti díjhátralék erejéig illette meg, a használati díj vonatkozásában nem. Jogszerűtlen volt az eljárása akkor is, amikor nyolc napon belül a már idézett rendelkezés szerint pert nem indított, és ez a zálogjog megszűnését eredményezte.

[9] A régi Ptk. 310. §-a és 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség esetében az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben bekövetkezett kár összegszerűsége körében a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte. A Kft.-től megvásárolt fitneszgépekkel kapcsolatos kárigény tárgyában kifejtette, hogy a felperesi jogelőd tulajdonjoga bizonyítására becsatolta az adásvételi szerződést. Ebből megállapítható volt, hogy a vételárat részletekben vállalta megfizetni, és a vételár teljes megfizetéséig az eladó a tulajdonjogát az ingóságokon fenntartotta. Az adásvételi szerződés megkötésekor, tehát ezek az ingóságok nem kerültek a felperesi jogelőd tulajdonába. A szerződés, valamint a tanúbizonyítás alapján megállapíthatóan a felperesi jogelőd a tulajdonjogát ezen gépek vonatkozásában nem tudta bizonyítani, kárigénye e körben megalapozatlan volt, hiszen a tulajdonát nem képező gépek visszatartása neki kárt nem okozhatott. AKft.-től bérelt kardio fitneszgépek vonatkozásában a kártérítési igény szintén megalapozatlan volt, mert a bérleti díj részleges, vagy teljes megfizetése a felperesi jogelőd tulajdonjogát nem eredményezte.

[10] A felperes igényt érvényesített még a tulajdonában lévő és az ingatlanban tárolt egyéb ingóságok (bokszzsák, bokszkesztyű, hangfalak, lejátszó, erősítő, mikrohullámú sütő, mixer, szauna, klímaberendezés, öltözőszekrény, bárszék, pénztárgép, kávéfőzőgép) tekintetében, ami megalapozott volt, mégpedig a szakértői vélemény szerint 617.125 forint erejéig.

[11] Az alperes beszámítási kifogására figyelemmel vizsgálta, milyen mértékű megalapozott követelése van a felperessel szemben. A felperes a beszámítási kifogásra előadta, hogy a szándékosan okozott kár esetén nincs helye beszámításnak, viszont az elsőfokú bíróság az alperes részéről szándékos károkozást nem állapított meg. Az alperes nem kár okozására törekedett, hanem a fennálló elszámolási vita megoldása keretében gyakorolta zálogjogát, igaz jogszerűtlenül. A felperes hivatkozott a beszámítási kifogásban megjelölt követelések elévülésére is. Ezt a hivatkozást azonban az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 297. § (2) bekezdésére figyelemmel nem találta megalapozottnak.

[12] A felperes előadta azt is, hogy a bérleti díjfizetési kötelezettségének eleget tett, az alperes által kibocsájtott készpénzfizetési számla e körben bizonyíték. A NAV állásfoglalására is hivatkozott, azonban ez az állásfoglalás is csupán arról szól, hogy vélelem van amellett, hogy a számla birtokosa az abban megjelölt összeget megfizette. A vélelemmel szemben az alperes bizonyította, hogy a felperes 2005 februárjában levélben tájékoztatta az alperest, hogy szavatossági kifogásai miatt nem tesz eleget a bérleti díjfizetési kötelezettségének. Az alperes tanúkkal is bizonyította, hogy a felperesi jogelőd fizetésekor minden esetben pénztárbizonylatot állított ki. A felperesi jogelőd a vitatott időszakra nézve nem tudott felmutatni pénztárbizonylatokat. A Pp. 206. §-a szerinti mérlegelés alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesi jogelőd az alperes által megjelölt időszakban nem tett eleget a díjfizetési kötelezettségének.

[13] A beszámítási kifogás körében az alperes a 2005. május 7. és augusztus 5. napja közötti időre használati díjigényt is érvényesített 806.310 forint értékben. A felperesi jogelőd beltagjának nyilatkozata szerint 2005. június 30-ig a fitnesztermet működtette, és ezt követően is birtokában tartotta, ezért a használati díj iránti igény megalapozott, mégpedig a szakértő által meghatározott 806.310 forint erejéig. Az alperes beszámítás körében érvényesítette a zárcsere 21.380 forint és 4.980 forint költségét. Az elsőfokú bíróság ezt megalapozottnak találta, az ezt meghaladóan érvényesített költségek (átírási költségek) viszont már nem terhelik a bérlőt. Úgyszintén megalapozatlannak találta a raktározási költségre vonatkozó igényt.

[14] Összesítve: az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogást 1.535.250 forint erejéig minősítette megalapozottnak, amit csökkentett a felperesi jogelőd által megfizetett 440.000 forint kaucióval, vagyis 1.095.250 forint erejéig volt alapos a beszámítási kifogás, és mert ez a felperes megalapozott kártérítési igényét meghaladta, a keresetet elutasította.

[15] A perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §-a alapján határozott.

[16] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[17] A Fővárosi Törvényszék 2016. május 5. napján meghozott 56.Pf.630.379/2016/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt napon belül 177.235 forint másodfokú perköltséget, az államnak felhívásra 446.600 forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

[18] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen rögzítette, érdemben helyes döntését helybenhagyta azzal azonban, hogy indokaival nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi jogelőd 2005. február-március-április havában, valamint a felmondás napjáig terjedően május hónapra a bérleti díjat nem fizette meg, továbbá 2005. június 30-ig bizonyítottan működtette fitneszteremként a helyiséget, és ezt követően sem bocsátotta az alperes rendelkezésére, így mind a bérleti, mind a használati díjtartozása fennáll, az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az alperes jogszerűen gyakorolhatta a zálogjogát. A felperesi jogelőd és az alperes között létrejött helyiségbérleti szerződés 15. pontja értelmében a bérbeadót a bérlő - kaució összegével nem fedezett - valamennyi tartozása tekintetében megillette a zálogjog, tehát nem csupán a bérleti díj, hanem a használati díj tekintetében is. A felperesi jogelődöt a zálogjog gyakorlásának időpontjában 702.581 forint bérleti díjtartozás terhelte, ami meghaladta a kaució összegét. A régi Ptk. 429. § (3) bekezdésének helyes értelmezéséből az következik, hogy amennyiben a bérlő a bérbeadó zálogjogának gyakorlását, annak terjedelmét, vagy magának a zálogjognak a fennállását sérelmezi, úgy azt írásban kell kifogásolnia. Amennyiben ezt elmulasztja, alappal nem hivatkozhat sem arra, hogy a bérbeadó a zálogjog gyakorlása során túlterjeszkedett a tartozás összegén, sem azt, hogy a zálogjogát a bérbeadó nem érvényesítette bíróság előtt. A felperesi jogelőd a zálogjog fennállását, terjedelmét nem kifogásolta írásban, így az alperes zálogjoga nem szűnt meg, azt jogszerűen gyakorolta, így terhére jogellenes magatartás nem állapítható meg. A szerződés felmondásának a zálogjog gyakorlása szempontjából nincs relevanciája, mert a hátralékos bérleti díjra tekintettel az alperes felmondás nélkül is gyakorolhatta a zálogjogát.

[19] A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése a kártérítési felelősség konjunktív feltételeként szabályozza a jogellenes magatartást, melynek hiányában a kártérítési felelősség nem állapítható meg. A kereset tehát azért nem alapos, mert jogellenes magatartás hiányában a kereset jogalapját a felperesnek nem sikerült bizonyítania. Erre tekintettel viszont a másodfokú bíróság szükségtelennek minősítette a beszámítási kifogás megalapozottságának vizsgálatát.

[20] A perköltség tárgyában a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint döntött.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és helyette, illetve az elsőfokú határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő döntés hozatalát, vagy akár az első-, akár a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak minősítette a jogellenes magatartással kapcsolatos indokai miatt, ezzel a másodfokú bíróság sem értett egyet, mert a régi Ptk. 429.

§ (3) bekezdésére hivatkozva az alperesi magatartást nem tartotta jogellenesnek. A másodfokú ítéletet amiatt minősítette jogszabálysértőnek, mert megállapította, hogy a felperesi jogelőd nem kifogásolta a zálogjog fennállását. A felperesi jogelőd 2005. július 10-én a bérlemény kiürítésére irányuló magatartása kapcsán az alperes a július 15-én kelt levelével megakadályozta az ingóságok elszállítását közölve, hogy zálogjogát érvényesíteni kívánja. Az alperes azonban a zálogjogát nem érvényesítette, a felperes felszólítására azt sem közölte, hogy hol tárolja a tulajdonát képező ingóságokat, majd azok egy részét a társasház lakóinak használatba átadta, a nem hasznosítható ingóságokat konténerbe pakolva kidobta.

A felperesi jogelőd tiltakozását a rendőrségi feljelentés is bizonyítja. Bizonyított ténynek tekintette az alperes rosszhiszeműségét, miszerint valótlan tényeket közölt a bíróságokkal az eltüntetett számtalan ingóságról, továbbá azáltal, hogy a megmaradt gépeket szétszerelve tárolta, melynek következtében az sem volt megállapítható, mely gép van meg. Az alperes jogellenes, szerződésszegő magatartása kétséget kizáróan megállapítható. Az elsőfokú ítélet a szándékos károkozás, illetve a jogellenes alperesi magatartás kapcsán megalapozatlan, az ezzel ellentétes másodfokú ítélet pedig a régi Ptk. hivatkozott rendelkezését tévesen alkalmazta.

Fenntartotta a beszámítási kifogás elévülésére vonatkozó álláspontját, mellyel kapcsolatos indokolást sem az első-, sem a másodfokú ítélet nem tartalmazott. Mindkét bíróság tévesen értelmezte a NAV állásfoglalását, és nyilvánvalóan elfogult tanú vallomása alapján állapította meg, hogy a bérleti díj megfizetése azért nem történhetett meg, mivel az alperes nem bocsátott ki pénztárbizonylatot. A számla önmagában bizonyítja a bérleti díj megfizetését. Az ítélet a számviteli törvény és az áfatörvény rendelkezéseivel szemben téves megállapításokat tartalmaz.

Megalapozatlan a használati díj megállapítása is, miután a felperesi jogelőd 2005 júliusában azért nem tudta kiüríteni a bérleményt, mert azt az alperes megakadályozta. Feltételezve, hogy az alperes beszámítási kifogása megalapozott, a felperest csak 2005. június 30-ig lehetne használati díj fizetésére kötelesnek minősíteni. A kéthavi használati díj pedig nem haladja meg a kaució összegét. A gépek tekintetében bizonyított, hogy a felperes 5.158.000 forint ellenértéket megfizetett. Ezért megalapozatlan az elsőfokú ítélet amiatt is, hogy a felperes tulajdonjogát azzal az indokolással vonta kétségbe, hogy nem a szerződésben foglalt ütemezésben teljesített.

Szakértői vélemény bizonyítja, becslés alapján milyen értéket képviselnek a gépek. A felperesi jogelőd tulajdonjogát egyébként bizonyítja a Kft. azon levele, amely szerint nincs követelése a felperesi jogelőddel szemben. A kárigény összegszerűségét illetően kifejtette, részéről bizonyított 7.343.120 forint értékű beruházás, melyből 5.158.000 forint volt a fitneszgépek ellenértéke. A zálogba vétel időpontjában a gépek értéke 4.244.110 forint volt, míg az egyéb ingóságoké 1.338.067 forint. A bíróságok az egyéb ingóságok értékét 617.125 forintban állapították meg figyelmen kívül hagyva, hogy a felperes bizonyította, mely ingóságok voltak fellelhetők az alperes valótlan tartalmú leltárával szemben.

Az ítéletek tehát a kárigény összegszerűségét illetően is megalapozatlanok.

[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg, és mindkét bíróság érdemben helyes döntést hozott. A jogerős ítélet az anyagi jogszabályoknak megfelelt, a régi Ptk. 429. § (1) és (3) bekezdése értelmében megállapítható, hogy az alperes zálogjogának fennállásáról és terjedelméről a felperest tájékoztatta, aki azt nemhogy nem kifogásolta írásban, hanem ezt a tájékoztatást írásban tudomásul vette. Az alperesnek az ingóságok elszállítása megakadályozása jogában állt, az alperes az ingóságok fellelhetőségi helyét közölte, az ingóságokat felperesi állítással szemben nem használta. Az elévülési kifogással kapcsolatosan megjegyezte, hogy a régi Ptk. 297. § (2) bekezdése az esetlegesen elévült követelések beszámítását is lehetővé teszi. Az alperes mindvégig a jogszabályoknak megfelelően járt el, jogellenes magatartás nem terheli.

A Kúria döntése és jogi indokai

[23] A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését a régi Ptk. 429. §-ának téves alkalmazásában határozta meg. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.

[24] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. A PK vélemény indokolása szerint a rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelmében pontosan jelölje meg azt a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek a megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szabad szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatban részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. ... A felülvizsgálati kérelem tartalmi elemeinek jelentősége abban jelölhető meg, hogy ezek jelenítik meg a félnek a rendkívüli perorvoslati eljárás keretében orvosolni kért jogsérelmeit. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a felülvizsgálati kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit is.

[25] Mindezeket a Kúria azért bocsátotta előre, mert a felülvizsgálati kérelem megsértettként egyetlen konkrét jogszabályi rendelkezést hívott fel, a régi Ptk. 429. § (3) bekezdését. Eszerint ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik. A jogerős ítélet azon alapul, hogy az alperes írásban közölte a felperesi jogelőddel, hogy bérleti díjtartozása fejében zálogjogot kíván gyakorolni a bérleményben maradt felperesi ingóságokon. Az alperes a 2005. május 6. napján gyakorolt felmondást követően 2005. július 15. napjával keltezett iratában közölte a felperesi jogelőddel, hogy a szerződés 15. pontja és a régi Ptk. 429. §-a alapján a hátralékos bérleti díj és járulékai erejéig élni kíván a bérlő bérleményben lévő vagyontárgyain a zálogjogával. A 2009. szeptember 4-i perindításig a felperes részéről nem történt olyan igazolt cselekmény, melyben a zálogjog gyakorlását írásban kifogásolta volna. Nem volt tehát olyan körülmény, ami miatt az alperesnek a zálogjoga érvényesítése érdekében bírósághoz kellett volna fordulnia, ennek meg nem történte nem minősíthető az alperes részéről jogellenes magatartásnak. A zálogjog gyakorlása egyrészt jogszabályon, másrészt a bérleti szerződésen alapult. A felperesi kifogás hiányában pedig sem önmagában a zálogjog gyakorlása, sem annak terjedelme nem volt vitatott, így az alperes részéről a régi Ptk. 429. § (3) bekezdésének megsértése nem állapítható meg.

[26] A felperes felülvizsgálati kérelmében további konkrét jogszabálysértésre - jogszabályhely megjelölésével - nem hivatkozott, így egyéb tárgyú előadásával a Kúria megjelölt jogszabálysértés (Pp. 272. § (2) bekezdés) hiányában nem foglalkozhatott.

Záró rész

[27] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria - a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban nem jogi képviselő útján nyilatkozó alperes javára perköltség nem volt megállapítható. A felperes az illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2), 15. § (1) bekezdése értelmében köteles megfizetni.

Budapest, 2017. november 29.