Court dismisses appeal against loan contract enforcement, ruling contract meets transparency requirements.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

A határozat száma: Pfv.I.21.553/2016/9.

A tanács tagjai: . Harter Mária a tanács elnöke

. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró

. Varga Edit bíró

A felperesek: I-II. rendű

A felperesek képviselője: Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: Dr. Lantos Bálint ügyvéd)

Az alperes:

Az alperes képviselője: Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: Dr. Lendvai András ügyvéd)

A per tárgya: végrehajtás megszüntetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

az alperes

A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:

Kaposvári Törvényszék

1.Pf.20.147/2016/4.

Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:

Kaposvári Járásbíróság

6.P.21.034/2015/2.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg az alperesnek összesen 2.487.900 (kétmillió-négyszáznyolcvanhétezer-kilencszáz) forint együttes első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati költséget,

a le nem rótt 579.300 (ötszázhetvenkilencezer-háromszáz) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincsen helye felülvizsgálatnak.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A perben nem álló hitelező a 2006. szeptember 13-án megkötött közokiratba foglalt szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperesek részére 34.300 CHF összegű, CHF-ben nyilvántartott kölcsönt nyújt. A felperesek tudomásul vették, hogy a hitelező a kölcsön összegéből legfeljebb 5.465.000 forintnak megfelelő - a hitelezőnek a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamon átszámított - deviza összeget folyósít (folyósítási limit); amennyiben a kölcsön teljes összege a folyósítási limit miatt nem kerül folyósításra, az igénybe nem vett résszel a kölcsön összege automatikusan lecsökken és az így esetlegesen fennmaradó összeg folyósítását a felperesek a későbbiekben sem követelhetik. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a hitelező valamennyi folyósítási feltétel maradéktalan teljesülését követően átutalással egy összegben folyósítja a kölcsönt úgy, hogy a kölcsön a felperesek által igénybe vett deviza összegét a hitelező a folyósítás napjára az általa jegyzett deviza vételi árfolyamon forintra átváltja és a forint ellenértéket utalja át. A hitelező vállalta, hogy a folyósítás napjáról és az első esedékességi napról írásban értesíti a felpereseket; az értesítés tartalmazza a fizetendő induló havi törlesztőrészlet deviza összegét is. Az értesítőlevél a szerződés elválaszthatatlan részét képezi, azzal együtt értelmezendő. A kölcsön futamidejét 20 évben, a törlesztőrészletek számát 240-ben, az induló havi törlesztő összeget a kölcsön teljes összegének igénybevételét feltételezve 171,5 CHF-ben határozták meg azzal, hogy ez az összeg módosulhat a kölcsön folyósítása napján kiszámított deviza kölcsönösszeg alapján a folyósítási limit miatt. A hitelező a szerződés alapján ténylegesen 32.281,52 CHF kölcsönt nyújtott, a kölcsön törlesztőrészletének összege 161,41 CHF volt. Ezeket az adatokat a hitelező által megküldött értesítő tartalmazta.

Az előbbiekben vázolt feltételek szerint 2006. szeptember 13-án egy másik szerződés is létrejött a hitelező és a felperesek között, amelyben a hitelező arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperesek részére 8.755 CHF összegű, CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújt, a kölcsön összegéből legfeljebb 1.395.000 forintnak megfelelő - a hitelezőnek a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamán átszámított - devizaösszeget folyósít (folyósítási limit). A kölcsön teljes összegének igénybe vételét feltételezve az induló havi törlesztő összeget 51,07 CHF-ben határozták meg azzal, hogy ez az összeg módosulhat a kölcsön folyósítása napján kiszámított deviza kölcsönösszeg alapján a folyósítási limit miatt. Ezen kölcsön esetében a folyósított összeg 8240,21 CHF, a törlesztőrészlet pedig 48,07 CHF volt.

A felperesek visszafizetési kötelezettségüknek nem szerződésszerűen tettek eleget, ezért a hitelező jogutódja az A.Bank közokiratba foglaltan 2013. június 9-én felmondta a kölcsönszerződéseket és közokirat záradékolásával 2014. április 23-án végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.

Az A. Bank jogutóda 2016. november 1-jei hatállyal az O. Bank, melynek jogutóda 2016. november 2-jei hatállyal az alperes.

A DH1 és a DH2 törvények szerinti elszámolás megtörtént a felperesekkel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperesek a Pp. 369. § a) pontjára alapított - módosított - keresetükben az ellenük indított végrehajtások megszüntetését kérték. Álláspontjuk szerint a kölcsönszerződések a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiba ütköznek, semmisek.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal érvelt, hogy a hitelező érvényes szerződést kötött a felperesekkel.

Az elsőfokú és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság megszüntette a felperesek elleni végrehajtásokat. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróságok ítéletüket azzal indokolták: a hitelező vállalta, hogy a kölcsönök a felperesek által igénybe vett deviza összegét a folyósítás napjára az általa jegyzett deviza vételi árfolyamon forintra átváltja és ezen forint ellenértéket utalja át a felpereseknek, ebből következően módosulhat a kölcsönök összege, valamint a törlesztőrészletek összege. A szerződő felek nem egy számítási mód alkalmazásával határozták meg a kölcsönök összegét, hanem egy előre nem látható, meg nem határozható, ki nem számítható tényezőt szerepeltettek a szerződésekben, így sem a kölcsönök összege - mint a szerződések tárgya - sem pedig a törlesztőrészletek összege nem volt meghatározott. A szerződések tartalmaznak egy maximális kölcsönösszeget forintban, a hitelező a meghatározott forintnak megfelelő devizaösszeget folyósítja, de amennyiben a kölcsönök teljes összege a folyósítási limit miatt nem került folyósításra, az igénybe nem vett résszel a kölcsönök összege csökken. A hitelező a CHF erősödése esetén a forintban meghatározott teljes összeget folyósítani tudja (ez esetben a CHF összeg kisebb lesz a szerződésekben meghatározottnál), a CHF gyengülése esetén viszont a hitelező a maximális CHF összegű kölcsönöket alapul véve forintban kisebb összeget folyósít. Ebből következően mind a CHF, mind pedig a forint összegnél folyósítási limitet határoztak meg, a szerződések tárgya, a kölcsönök összege csak a folyósítások napján határozható meg. A kölcsönök összege nem a szerződő felek által aláírt szerződésekből állapíthatók meg, a folyósítási értesítő a hitelező egyoldalú cselekménye. A szerződések tárgya tehát a kölcsönszerződésekben nem került meghatározásra, amelyből az is következik, hogy a kölcsönök törlesztőrészleteinek összegét sem határozták meg.

A felülvizsgálati kérelem

[5] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése elsődlegesen az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetek elutasítása végett - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Azzal érvelt, hogy a kölcsönszerződések megkötésekor a szerződő felek csak a felperesek által kölcsönként felvenni kívánt, lerovó pénznemben meghatározott forint összeget tudták pontosan meghatározni (folyósítási limit), azt, hogy a folyósítási limit mekkora CHF összegnek fog megfelelni a kölcsönszerződések megkötésének időpontjában, természetesen nem lehetett megállapítani. Ezért egy olyan biztonsági árfolyamon meghatározott CHF összegben jelölték meg a kölcsönök tőkeösszegét, ami kedvezőtlen árfolyamváltozás (az adott esetben a CHF forinttal szembeni jelentős gyengülése) esetén is nagy biztonsággal lehetővé tette a folyósítási limit, a felperesek forint igényének biztosítását 34.300 CHF és 8.755 CHF összegben. A végleges CHF kölcsönösszegek a folyósítási limitnek megfelelő, a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamon számolt deviza összegek lettek és a folyósítási limit feletti CHF összeggel a kölcsönök összege automatikusan csökkent, ez a megoldás megfelelt a pontos meghatározás követelményének, hiszen rendezte, hogy miből mennyit és milyen árfolyamon fognak kölcsönként felvenni a felperesek. A felperesek szándéka 34.300 CHF és 8.755 CHF összegű kölcsön felvételére irányult azzal, hogy amennyiben ezen összegek a folyósításkor meghaladják a tényleges forint igényüket, a kölcsön összege ennek megfelelően csökken. A ténylegesen folyósított kölcsönösszegek (32281,52 CHF, valamint 8240,21 CHF) szükségszerűen alacsonyabbak a kölcsönszerződésekben meghatározott összegeknél, így a ténylegesen folyósított kölcsönösszegek felvételére maradéktalanul kiterjedt a felperesek szándéka. A meghatározott CHF kölcsönösszegeken túl a kölcsönszerződések tartalmazták, hogy a végleges CHF összeget és a törlesztőrészletek összegét a folyósítás összegéről küldött esedékességi értesítők tartalmazzák, amelyek együtt értelmezendők a kölcsönszerződésekkel, azok a kölcsönszerződések részét képezik.

A kölcsönszerződések tartalmazták a havi törlesztőrészletek összegét is azzal a meghatározással, hogy ezek az összegek az esedékességi értesítőben meghatározott összegnek megfelelően módosulhatnak a folyósítási limit miatt. Az esedékességi értesítők tartalmazták a végleges tőketartozás (32281,52 CHF illetőleg 8240,21 CHF) összegét, mind pedig a törlesztőrészletek (161,41 CHF, illetőleg 48,07 CHF) végleges összegét.

Utalt arra: a hitelező az üzletszabályzata 4.3.1. pontjában tájékoztatta a felpereseket arról, hogy a deviza törlesztőrészlet forint ellenértékéről és az alkalmazandó árfolyamról hogyan kaphatnak tájékoztatást.

Hangsúlyozta: a perbeli kölcsönszerződésekben alkalmazott - a kölcsön összegét érintő - meghatározási mód a 6/2013 PJE határozatban foglaltaknak is megfelel.

Rámutatott arra: a perben eljárt bíróságok a törlesztőrészletek meghatározását egyáltalán nem vizsgálták, csupán a kölcsön tárgyának nem kellő meghatározottságából következtettek a részletek nem megfelelő meghatározására. Ezt illetően előadta: a kölcsönszerződésekben rögzítették az induló törlesztőrészlet összegét, az induló havi törlesztőrészlet összege a mindenkor esedékes tőkeösszegnek a szerződéskötéskor alkalmazandó kamatlábbal 360 napra meghatározott 12 havi összege. A számítási módot a hitelező üzletszabályzata 4.2.2.2. pontja határozza meg. A felperesek a kölcsönök teljes futamidejében a tőketörlesztésre szánt összeget a perben nem álló Winterthur Biztosító Zrt.-vel kötött életbiztosításba fizették és lépcsőzetes formában kellett a törlesztést teljesíteni a tőke meghatározott százalékában, a futamidőre arányosan elosztva. A törlesztőrészletek összege a kölcsönszerződések megkötésekor nem becsülhető két összetevőtől függött: a CHF mindenkori eladási árfolyamától és a futamidő során bekövetkező esetleges kamatváltozástól, amely nem volt sem szerződés, sem pedig jogszabály (régi Hpt.) ellenes. A felpereseknek megküldött, a kölcsönszerződések részét képező értesítőlevelekben a hitelező a kölcsönszerződésekben foglaltak alapulvételével, az egyes kamatperiódusokban fizetendő törlesztőrészletek összegéről értesítette a felpereseket.

[6] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[7] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

A Pp. 270. § (2) bekezdésében, valamint a 275. § (3) és (4) bekezdéseiben foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi, vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

[8] A perbeli kölcsönszerződések megfelelnek a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban meghatározott tartalmi követelményeknek.

Ezzel összefüggésben a következőkre mutat rá a Kúria: az elsőfokú ítélet 2015. december 10-i illetve a jogerős ítélet 2016. március 8-i meghozatalát megelőzően már kihirdetésre került a Kúria 6/2013 PJE határozata, amely jogegységi határozat III.2. a) pontjában foglaltak értelmében nem szükséges, hogy a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve az egyes törlesztések összege tételesen szerepeljen a szerződésben, hanem az is elegendő, hogy mindezek kiszámítható módon vannak meghatározva. Amennyiben a szerződés rendelkezései alapján a kölcsönadott devizaösszeg, a folyósított forint összeg, illetve a visszafizetendő forintban meghatározott törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatók, a deviza alapú kölcsönszerződés nem ütközik a régi Ptk. 523. § (1) bekezdésébe.

[9] Az 1/2016 PJE határozat is lényeges szempontokat tartalmaz a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének a) és e) pontjaira vonatkozóan. Az 1/2016 PJE határozat az elsőfokú és a másodfokú ítélet meghozatalát követően került kihirdetésre, de tekintettel arra, hogy összefoglalását adta a Kúria 6/2013 PJE határozat kapcsán kialakult gyakorlatának, a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során is követendő.

[10] Az 1/2026 PJE határozat 1. pontja értelmében a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontja által előírt követelményeknek, ha az írásba foglalt szerződés - ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembe vételével.

[11] A perbeli szerződések tartalmazzák a szerződés tárgyát: a hitelező kötelezettségvállalását arra, hogy 34.300 CHF, illetve 8.755 CHF összegű kölcsönt biztosít a felpereseknek. A szerződő felek meghatározták a kölcsönök kirovó pénznemét (CHF) és megállapodtak abban, hogy a hitelező átutalással egy összegben folyósítja a kölcsönöket, valamennyi folyósítási feltétel maradéktalan teljesülését követően. Kitértek a szerződések arra is, hogy a folyósított kölcsönök összegének átszámítása forintra (lerovó pénznem) a hitelező által a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyamon történik. A felperesek tudomásul vették, hogy a hitelező a kölcsön összegéből legfeljebb 5.465.000 forintnak, illetve 1.395.000 forintnak megfelelő deviza összeg folyósítását vállalta. Ez volt az ún. folyósítási limit, ami a felperesek forint igényéhez igazodott.

A szerződő felek abban is megállapodtak, hogy a kölcsönök tőkeösszege az árfolyamváltozás következtében változhat, de a folyósítási limit összegénél kevesebb nem lehet. A tényleges CHF kölcsönösszegek a folyósítási limitnek megfelelő, a folyósítás napjára jegyzett deviza vételi árfolyamon számolt deviza összegek lettek, azaz a folyósítás napján rögzült a kölcsönösszegek kirovó pénzneme 32.281,52 CHF-ben, valamint 8.240,21 CHF-ben, amely összegeket a hitelező értesítő levele tartalmazott. Az adott CHF összegek megfeleltek a folyósítás napján maximálisan folyósítható forint összegeknek. A szerződő felek tehát nem egy előre nem látható, meg nem határozható, ki nem számítható tényezőt szerepeltettek a szerződésekben.

[12] A perbeli szerződések tartalmazzák a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti tartalmi elemeket is: a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. Mindezeket illetően hangsúlyozza a Kúria: a szerződő felek a kölcsönök futamidejét 20 évben, a törlesztőrészletek számát 240-ben, az induló havi törlesztő összeget a kölcsönök teljes összegének igénybevételét feltételezve 171,5 CHF-ben, illetve 51,07 CHF-ben határozták meg. A törlesztőrészleteket havonta kellett megfizetni. A kölcsönszerződések 4.2. pontjában foglaltak szerint a kölcsöntartozást az előfinanszírozási időszak és a futamidő alatt a futamidő alapján számított havi részletekben (törlesztőrészlet) kellett megfizetni. Az ügyleti kamat és a kezelési költség havonta esedékessé váló része együttesen képezte a havi törlesztőrészlet összegét. A kamat és a kezelési költség a hitelező mindenkor hatályos lakossági hitelezési üzletszabályzatában meghatározottak szerint került kiszámításra.

A kölcsönszerződések IV.4. pontjában foglaltak értelmében abban állapodtak meg a szerződő felek, hogy az egyedi szerződésekben nem szabályozott kérdésekben - továbbiak mellett - a hitelező üzletszabályzatában és közzétett hirdetményében foglaltak az irányadóak. Megállapították azt, hogy a hitelező átadta az üzletszabályzatát, felhívta a figyelmet az üzletszabályzatban foglalt általános szerződési feltételekre, a hitelezővel szerződő felek az üzletszabályzatot és a hirdetményt megismerték, magukra kötelezőnek elfogadták.

A hitelező 2006 szeptemberétől hatályos lakossági hitelezési üzletszabályzata 4.2.2.2) pontja tartalmazza a kamat számításának képletét. Ezen képlet alapján a kamat kiszámítható, az így meghatározott ügyleti kamat és az egyedi szerződések 4.2. pontjában foglaltak alapulvételével kiszámítható az induló havi törlesztő összeget követő havi törlesztőrészletek összege.

Az 1/2016 PJE határozat 2. pontjában foglaltak szerint a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a régi Hpt. 213. § (1) bekezdése e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés - ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A törlesztőrészletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztőrészletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztőrészletek esedékességekor pontosan meghatározható.

Az adott esetben a szerződő felek a szerződések rendelkezései alapján kiszámítható módon meghatározták a törlesztőrészletek összegét, így a szerződések megfelelnek a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja által előírtaknak.

Az 1/2016 PJE határozat 3. pontjában foglaltak értelmében ha a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés - ide értve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - tartalmazza az 1. és 2. pontban írtakat a szerződéskötést követően közölt egyoldalú jognyilatkozat (például folyósítási értesítő, törlesztési terv, fizetési ütemezés) a pénzügyi intézmény fogyasztónak nyújtott tájékoztatásának minősül, amely nem érinti a szerződés létrejöttét vagy érvényességét.

[13] A Kúria a kifejtettek értelmében a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a jogszabályoknak megfelelő (a keresetet elutasító) új határozatot hozott.

Záró rész

[14] A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felpereseket az alperes együttes (első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati) költségének megfizetésére. Az együttes perköltség összegének meghatározásakor figyelemmel volt az alperes által a másodfokú eljárás során lerótt 772.400 forint fellebbezési illeték a felülvizsgálati eljárás során lerótt 965.500 forint felülvizsgálati eljárási illeték, valamint az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának 750.000 forint összegére. Ez utóbbi meghatározásánál figyelembe vette a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (1), (5)-(6) bekezdéseiben és a 4/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, a munkadíjat a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban határozta meg.

A felperesek teljes személyes költségmentessége miatt le nem rótt kereseti illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14. §-ban foglaltak alapján az állam viseli.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2017. július 12.

. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró s.k., dr. Varga Edit s.k. bíró