Court vacated second-instance judgment for spousal property dispute due to violation of statutory formal requirements for separate property agreements.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.21.253/2016/5.

A tanács tagjai:

Dr. Makai Katalin a tanács elnöke

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit bíró

A felperes:

A felperes képviselője:

Dr. Balázs Andrea ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője:

Dr. Szunai Mária ügyvéd

A per tárgya:

Házastársi közös vagyoni igény

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Debreceni Járásbíróság 33.P.21.149/2014/38.

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Debreceni Törvényszék 1.Pf.20.027/2016/6.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 543.000 forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy az államnak, felhívásra fizessen meg 1.281.600 (egymillió-kettőszáz-nyolcvanegyezer-hatszáz) forint együttes le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes 1990. augusztus 25. napján kötöttek házasságot, házassági életközösségük véglegesen és mindenre kiterjedően 2010. január 22. napján szűnt meg.

[2] A felek a házassági életközösségük alatt az OTP. Nyrt.-nél lakossági folyószámlával rendelkeztek, a család bevételeit és kiadásait ezen a számlán keresztül bonyolították. A család pénzügyeit a könyvelő végzettségű felperes intézte, a banki ügyintézésnél az alperes járt el. A felperes ért általában előbb haza, ő bontotta fel a postát. A felek számláikat részben a nappali szobában, részben a hálószobában tartották, mindkettőjük által hozzáférhető helyen.

[3] Az alperes 1997-ben lakossági folyószámlát (továbbiakban: 1. számla) nyitott, a számlához a felperesnek nem volt meghatalmazása. Az alperes 2005. február 11-től 2006. január 12. napjáig „biztos tartalék” elnevezésű számlát tartott fenn, a számla fogalomról adat nem állt rendelkezésre.

[4] 2005 májusában a házastársak üdülési jogot vásároltak. A felek megállapodtak abban, hogy az üdülési joggal kapcsolatos kiadások (eurós) finanszírozására az OTP számla mellett külön számlát nyitnak. Az alperes azonban nem új számlát nyitott, hanem 2006. február 13-án az 1. számláról az addig felhalmozott 9.950.400 forintot készpénzben felvette és a továbbiakban az üdülési díj rendszeres költségeit, illetve a külföldi útjaik, vagy a nagyobb családi események kiadásait erről a számláról fizették. A költségeik fedezetére a szükséges pénzösszeget a felmerült kiadások előtt, vagy nem sokkal utána az OTP lakossági folyószámlájukról a számlára átutalták.

[5] Ugyanezen a napon - 2006. február 13. napján - az alperes az 1. számláról felvett készpénz felhasználásával 10.000.000 forint készpénzbefizetéssel megnyitotta a számlát (a továbbiakban: 2. számla), a számlán portfóliót nem lehetett kezelni (15. sorszámú irat, 35 sorszámú irat). Ezért az alperes 2006. augusztus 22-én nyitott egy pénz és értékpapírszámlát, illetve 2007. október 8-án forint lekötési számlát (35. sorszámú irat). A 2. számlára rendszeres időközönként 300.000-500.000 forintig terjedő készpénz összegeket fizetett be.

[6] A felek házassági életközössége megszűnésekor az alperes az utolsó közös lakásból elköltözködött, néhány személyes ingósága az ingatlanban maradt. A felek között folyamatban volt házasság felbontása és járulékai iránt peres eljárásban a felek dr. V. I. ügyvéd ellenjegyezésével 2010. június 10. napján a házastársi közös vagyon megosztása körében megállapodást kötöttek. A szerződés szerint a felek megszüntették a 8.499.000 forint értékű lakáson és az 1.800.000 forint értékű garázsingatlanon fennálló közös tulajdont. A lakást részbeni különvagyona elismerésével, az alperest terhelő gyermektartásdíj beszámításával a felperes, a garázst az alperes váltotta meg és elszámolták a közös vagyonukat képező ingóságaikat, többek között az OTP-nél vezetett folyószámlán szereplő összeget, illetve két, azonos nagyságrendű (500.000 forint) az E. Banknál vezetett kötvényt. Az alperesnek 4.228.000 forint értékű ingóságok, míg a felperesnek 1.815.000 forint értékű ingóságok kerültek a tulajdonába. Az ingóságok körében a legmagasabb érték az OTP Banknál vezetett számlaszámán levő összeg (3.000.000 forint), a legkisebb érték két, egyenként 5.000 forint értékű komód volt. A felek a szerződés 25. pontjában kijelentették, hogy a szerződéssel a teljes vagyonközösséget mindenre kiterjedően megosztották és az ingatlanaikon fennálló közös tulajdont is megszüntették. A házastársi vagyonközösségükből eredően egymással szemben semmilyen jogcímen, semmiféle további igényük nincs.

[7] A peres felek házasságát a Debreceni Városi Bíróság 33.P.20.669/2010/9. sorszámú, első fokon jogerőre emelkedett ítéletével 2010. szeptember 20. napján bontotta fel. A felek az eljárás során a Csjt. 18. § (2) bekezdés a) pontja szerinti szükséges járulékos kérdésekben egyezséget kötöttek. Miután a Csjt. előírta az ingóvagyonban történő megállapodást is, a felek az egyezségben kijelentették, hogy közös vagyoni ingóságaikat a 2010. június 10. napján kelt házastársi vagyon- és tulajdonközösséget megszüntető szerződés értelmében megosztottnak tekintik, azt változatlanul fenntartják, ezen felül egymással szemben további igényük nincsen. A peres felek egyezségét a bíróság végzésével jóváhagyta.

[8] A szerződésnek megfelelően a felperes felhívta az alperest, hogy a részére juttatott ingóságokat szállítsa el az ingatlanból. 2013 tavaszán a felperes az ingatlan felújítása és az ezt megelőző pakolás közben az alperes nevére szóló banki kivonatokat talált. Ekkor szembesült azzal a ténnyel, hogy a K. Banknál az alperes nevén vezetett folyószámlán (2.számla) 2010. január 19. napján 300.000 forint befizetés történt, valamint Mix betét formájában 1.950.000 forint betétlekötés, illetve az igazolás szerint 14.230.930 forint értékpapír (továbbiakban: portfólió) megtakarítása is volt.

A felülvizsgálati kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az életközösség megszűnésekor az alperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott 433.228 db pénzpiaci értékpapír, 1.101 db fix P14 értékpapír, 43 db P15 régi értékpapír a házastársi közös vagyonukat képezi és a fennálló közös tulajdont (részben) természetbeni megosztással szüntesse meg. Az értékpapírok fele részén túlmenően 975.000 forint tőke megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[10] Keresete megalapozásául előadta, hogy a fenti megtakarításokról, befektetésekről korábban nem volt tudomása. 2005 májusában az üdülési jog megvásárlásakor megbeszélték, hogy az alperes számlát nyit a költségek megfizetésének lebonyolítására, amelyeket (és a család külföldi utazásait) az OTP átutalásokkal erről a számláról egyenlítettek ki. Az alperes a számlát a saját nevére nyitotta, de a banki értesítők a közös lakásba érkeztek. A közös vagyont megosztó szerződés tartalmának kialakításakor az általa is ismert 1. számlát a szerződésben nem tüntették fel, mert az üdülési joggal kapcsolatos kiadások és családi programok költségei fedezetét a közös - megosztott - OTP számláról esetenként utalták át. Állította, hogy a 2. számláról nem tudott, amennyiben ugyanis ismert lett volna a számára, a közös vagyon megosztásakor nyilvánvalóan elszámolják. Pénzügyeiket ugyan ő kezelte, a banki tranzakciókat azonban az alperes bonyolította. A felperes úgy tudta, hogy az alperes minden jövedelmét beadta a közös családi kasszába és csak később szembesült azzal, hogy jelentős megtakarításokra tett szert és a fenti papírokkal igazoltan azokat önállóan kezelte.

[11] A felperes a keresetét a Csjt. 31. § (2) bekezdése alapján a vagyontárgy kihagyott jellegére alapította. Az értékpapírok, mint az életközösség alatti szerzés a Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelme szerint házastársi közös vagyonukat képezte, pénzkövetelésnek minősül és a házastársak közös vagyona körében elszámolható. Hivatkozott a töretlen bírói gyakorlatra a kihagyott vagyontárgyról való döntés lehetőségére (BH1995.26.).

[12] Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes tudott a 2. számlán kezelt megtakarításokról is. Az 1. számlát ugyanis 1997-ben a nagypapája aranygyűrűjének eladásából kapott pénzen nyitotta. Akkor abban állapodtak meg, hogy mivel a banki és tőzsdei műveletek kockázata magas, illetve mivel a kezdőtőke a különvagyona volt, ezt elkülönülten, a sajátjaként kezeli. A bank 2006. február 13-ig a megtakarításait e lakossági folyószámlán belül kezelte, amikor is létrehozták a 2. számú, ún. megtakarítási betétszámlát. Állította, hogy 2006. február 13. napján nem készpénzfelvétel történt, az 1. számú folyószámláról átvezetésre került az akkor megnyitott 2. számú megtakarítási betétszámlára a 10.000.000 forint.

[13] Az alperes hangsúlyozottan érvelt azzal, hogy a bank minden hónapban ún. összesített bankszámlakivonatokat küldött és ezeken az 1. számla mellett szerepelt a 2. számla forgalma is. A felperes - saját előadása szerint is - korábban ért haza és a postát ő bontotta fel. A számla megnézésekor nyilvánvalóan látnia kellett a 2. számla feltüntetését (15. sorszámú előkészítő irat). A folyószámla kivonatok egyszerre, egy borítékban kerültek kiküldésre, a banktól beszerzett bankszámla kivonatok feltüntetik a postázási címet, az pedig a közös tulajdonukat képező ingatlan címe volt. A könyvelő végzettségű felperes tehát tisztában volt azzal, hogy a K.-nál két bankszámlával rendelkeznek. 1997-től, illetve 2006. február 13-tól 2009. novemberig (ezután elektronikus úton küldte a bank a kivonatot) 159 alkalommal érkezett postai levél az 1. és a 2. számláról. A szerződés megkötésekor a felperes tudott a 2. számláról, azt azért hagyták ki, mert a megállapodásuk alapján az ő különvagyonát képezte. A szerződésben a különvagyonaikat nem tüntették fel, hiszen abban a felperes s.-i ingatlana sem szerepelt. Utalt arra is, hogy a közös vagyoni elszámolásuk nem minősült teljes körűnek, ráadásul az ingóságok értékét rá nézve hátrányosan határozták meg.

Az első- és másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.115.468 forint tőkét.

[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogvita elbírálására az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Elsődlegesen tehát az vizsgálandó, hogy a felperes által megjelölt portfólió, illetve lekötött betét a 2010. június 10. napján írásba foglalt szerződésben „számba vett”, avagy „kihagyott” vagyontárgynak minősülnek-e. Az elsőfokú bíróság a Csjt. 27. § (1) bekezdéséből kiindulva rámutatott arra, hogy a vagyonmegosztás tárgyában érvényesen létrejött szerződés jogkövetkezménye, hogy attól utóbb egyoldalúan egyik házastárs sem térhet el (BH1997. 338.) ez azonban nem zárja ki azt, hogy az egyik szerződő fél utóbb olyan követeléssel lépjen fel a másikkal szemben, amelynek rendezése a szerződésből bizonyítottan kimaradt. A kihagyott vagyontárgyakkal kapcsolatos igény ugyanis a szerződés megtámadása nélkül is érvényesíthető.

[16] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének túlnyomó részben helyt adott. A peradatok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az 1997-ben megnyitott számlánál a felek házassága még problémamentes volt, tehát életszerűtlen a vagyonszaporulat, vagy vagyonveszteség különvagyoni kikötése. Az alperes csak állította, de nem bizonyította a különvagyoni kezdőtőkéjét sem (a nagypapa pecsétgyűrűjének eladása), a felperes viszont az édesanyja tanúvallomásával igazolta a gyűrűnek az életközösség megszűnése utáni átadását. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy ezt a gyűrűt ő 192.000 forintért értékesítette 1997. július hó 1. napját megelőzően és a befolyt vételárat pénzügyi befektetésekre fordította. Ezt azonban az alperes nem bizonyította.

[17] Azt a perben a felperes maga sem vitatta, hogy a 2006. február hó 13. napján megnyitott számláról tudomása volt. A számla kivonatát azonban nem látta, bár általában ő ért haza előbb a munkából és a postát is átnézte. Ha látott is ilyen számlát, arról nem tudott, hogy azon nagyobb összegű tranzakciót bonyolított az alperes. A banki kimutatásokon az 1. számla szerepelt, a 2. számla nem. Az 1. számlán pedig csak olyan jogügyletek bonyolódtak, amelyet a felperes állított.

[18] A pénzintézeti kimutatások (9. beadvány) értelmében egyértelműen megállapítható, hogy 1997. július hó 1. napján nyitott lakossági bankszámlához kapcsolódó és 2006. február 13-án nyitott megtakarítási számla kivonatát küldte meg rendszeresen a pénzintézet a számlatulajdonos, azaz az alperes nevére. Ebből következően az elsőfokú bíróság a felperes 975.000 forint megfizetése iránti igényét nem találta alaposnak, arról ugyanis a bankszámlakivonatokat a közös otthonba postázták. Ugyanakkor a 35. sorszámú pénzintézeti kimutatás egyértelműen rögzíti, hogy a 2. számlához nem lehet portfóliót kapcsolni, „ezen portfólió nem kezelhető”. Az alperes a portfólióját a 2006. augusztus 22. napján megnyitott értékpapírszámlán kezelte, ez pedig nem azonos azzal a számlával, amelyről a felperes tudott és amiről a lakcímére a pénzintézet a számlaegyenleget küldte. Ehhez kapcsolódik az a portfólió kimutatás, amelyet a felperes odahaza megtalált és a keresetlevél mellékleteként becsatolt, amelynek összege nem vitásan 14.230.936 forint volt.

[19] A fenti peradatok alapján a bíróság mérlegelése szerint a felperes bizonyította, hogy a portfólióban elhelyezett összegről az életközösség megszűnésének időpontjában nem volt tudomása. Nyilvánvaló, hogy ilyen összeget mindenképpen elszámolt volna a házastársi vagyonközösségi igény érvényesítésekor és belefoglalták volna közösen a házastársi közös vagyont megosztó szerződésbe. Az alperesnek is érdekében állt volna, hogy azt különvagyonaként feltüntesse, amennyiben nem szándékosan hagyta ki ezt a tételt.

[20] A bíróság nem értékelte az alperes jelenlegi házastársának nyilatkozatát, aki azt az alperesi előadást támasztotta alá, hogy a 14.000.000 forintos befektetésben az ő 3.000.000 forintja is szerepelt. A pénz átadását okirat nem igazolja, a banki befektetések az alperes nevére szóltak, a külön számlán meghatalmazott sem volt. Mindezen peradatok alapján megkérdőjelezhetőek a tanúvallomásában foglaltak, így a bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes nevén elhelyezett értékpapír portfólióból 3.000.000 forint az ő tulajdonát képezte.

[21] A felperes természetbeni megosztásra vonatkozó keresete nem megalapozott. A beszerzett pénzintézeti kimutatások szerint ugyanis az értékpapírok részben már értékesítésre kerültek. Ezért az elsőfokú bíróság a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelően az alperest a portfólió értékének fele része megfizetésére kötelezte.

[22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

[23] A másodfokú bíróság pontosította a tényállást. Megállapította, hogy az alperes 1997. július 1. napján nyitott lakossági folyószámlát (az 1.számla) a K.-nál és 2006. február 13. napján ún. megtakarítási számlát (a 2.számla). A két számla mozgásáról az összesített bankszámla kivonat az alperes lakcímére érkezett (10. sorszámú számlák), a megküldött bankszámla kivonatokon a két számla közötti pénzmozgás az 1. számlán követhető volt. A felperes előadása szerint általában ő ért haza hamarabb és minden postát kibontott, ezért ellentmondó az az állítása, hogy az 1. számláról tudott, a 2. számláról azonban nem. Ráadásul a felek előadásaiból az is megállapítható, hogy a szerződés nem tartalmazza a felek teljes körű vagyonleltárát, nem került nevesítésre a felperes különvagyonának megjelölése és az ingóságok felsorolása sem volt teljes.

[24] A másodfokú bíróság rámutatott: a házassági vagyonjogi igények együttes és végleges elbírálását illető egységes ítélkezési gyakorlat, illetve a teljes körű vagyoni rendezés elve a felek kereseti kérelmei, ellenkérelmei körében alkalmazható. Nincs jogi akadálya annak, hogy a házasfelek valamelyike különvagyoni tárgyainak a kiadására irányuló igényét a közös vagyon megosztásától függetlenül előterjessze, vagy a vagyoni igényét külön perben érvényesítse (BH1995.21.). Ilyen esetben a szerződés értelmezése útján kell állást foglalni abban, hogy a felperesi igény valóban kihagyott vagyontárgynak minősül-e.

[25] A szerződési nyilatkozatokat a Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint kell értelmezni és a lemondást a Ptk. 216. §-a értelmében vizsgálni. A joglemondásról tett nyilatkozatot a Ptk. 207. § (4) bekezdése szerint nem lehet kiterjesztően értelmezni.

[26] A vagyonmegosztásból kihagyott vagyontárgy megosztása iránti igény érvényesíthetőségének a lehetősége nem létesít kivételt a Pp. anyagi jogerőre vonatkozó szabályai alól, ezért nem ad alapot a jogerős ítélettel, vagy egyezséggel elbírált vagyoni igények utólagos érvényesítésére. Ebből következik, hogy az ún. kihagyott vagyontárgyaknak csak olyan vagyontárgyak minősülnek, amelyeket a felek az egyéb vagyoni igényeiknek szerződéssel, vagy a peres úton történő együttes rendezés során célszerűségi, gazdaságossági okokból vagy a lehetséges megosztási módok valamelyike alkalmazhatóságának a hiánya miatt közösen és szándékosan figyelmen kívül hagytak, amelyekről kölcsönösen megfeledkeztek, vagy amelyekről bármelyiknek önhibáján kívül nem volt tudomása (LB Pfv.II.21.321.2008.).

[27] Miután következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során nem szükséges az aktív és a passzív vagyontárgyak tételes felsorolása, elegendő az is, ha a szerződésből kitűnik, hogy a vagyonközösségből eredő valamennyi igényüket rendezték és egymással szemben további követelésük nincs (LB Pfv.II.21.030/1989.). Ha a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződésben a felek kijelentik, hogy a házastársi vagyonközösséget teljes mértékben megszűntnek tekintik és ebből eredően a jövőben egymással szemben semmilyen követelést nem támasztanak, az elszámolást teljes körűnek kell tekinteni. Ebből következően utóbb egyik fél sem érvényesítheti kellő alappal további vagyoni igényét azon a címen, hogy azt a szerződésben külön nem nevesítették (BDT2006.1469.).

[28] A perbeli esetben a szerződés 14. pontja tartalmazza, hogy a kiadandó, illetőleg megtérítendő különvagyoni ingósága egyik félnek sincs. Ez nem jelenti azt, hogy a felek birtokában nem volt különvagyonaikat képező vagyontárgy, mint például a felperes s.-i ingatlana. A szerződés tehát nem tartalmazta teljes körűen a peres felek vagyonát, mert például a különvagyonok nem kerültek feltüntetésre, de a felperes által elismert 1. számla sem. Ha pedig a folyószámláról tudott, akkor a megtakarítási számláról is tudnia kellett, mert a 10. sorszámú beadvány mellékleteit képező értesítőkből megállapítható, hogy a két számláról átvezetések és lekötések történtek (2008. április, 2008. június). Ezen értesítőkből mind a folyószámlára, mind a megtakarítási számlára levonható következtetés. A felperes könyvelő szakképesítéssel rendelkezik, ő volt az, aki az alperes nevére érkező összesített bankszámla kivonatokat kézhez vette. Mindez tehát nem kerülhette el a figyelmét. Életszerűtlen, hogy nem kérdezett rá a banki tranzakciók mibenlétére, hisz láthatta, hogy nagyobb összegű pénzmozgás volt feltüntetve a számlán.

[29] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a szerződés megkötésekor tisztában volt azzal, hogy van megtakarított pénz, legfeljebb annak összegét nem tudta biztosan. A bizonytalan helyzetben mégis szerződést kötött, amit a bontóperi egyezségben megerősített és ha ez számára utóbb kiderült okból nem volt megfelelő, vagy előnytelennek bizonyult, a szerződést megtámadhatta volna a törvényben meghatározott határidőn belül. Az összeg pontos ismeretének hiánya miatt a tétel nem tekinthető kihagyott vagyontárgynak.

[30] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes előadása is aggályos a nagyapjától örökölt gyűrű hollétét és felhasználását illetően. Tény azonban, hogy a felperesnek az alperes 1997. július 1-jén nyitott 1. számlájáról tudomása volt. A családon belül a pénzt ő kezelte, az alperes még a másodállásban szerzett jövedelmét is átadta, az egyetértése nélkül nyilvánvalóan nem tehetett szert ilyen mértékű megtakarításra. Ha pedig az alperes el akarta volna titkolni a 2. számla létét, akkor nem az otthoni lakcímére kéri az értesítőt és nem a hálószobában, a felperes által bármikor hozzáférhetően, a többi közös irat között tartja azokat. Ellentmondásos a felperes előadása is, mert a fellebbezési ellenkérelme szerint a 2006. február 13. napján nyitott számláról volt tudomása, ez pedig az a számla, amin 10.000.000 forint került lekötésre nyitótételként. Miután a felperes előadása szerint ő bontotta a postát, így a keresetlevél mellékletét képező, 2013 márciusában megtalált számlakivonatot is láthatta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[31] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát anyagi jogilag a Csjt. 27. § (1) bekezdésében és a Csjt. 31. § (2) bekezdésében foglaltakra, eljárásjogilag a Pp. 3. § (5) bekezdésére és a Pp. 206. § (1) bekezdésére alapította.

[32] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését jogszabálysértő módon változtatta meg. A lefolytatott elsőfokú bizonyítási eljárás során bizonyította, hogy a portfólióban elhelyezett, illetve a lekötött összegről az életközösség megszűnése időpontjában nem volt tudomása. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyságrendű összeget mindenképpen elszámolt volna a házastársi vagyonközösségi igény érvényesítésekor.

[33] A felperes változatlanul fenntartotta, hogy a tudomása szerint a 2005-ben megvásárolt üdülési jog kapcsán nyitotta meg az alperes a Banknál a saját nevére a folyószámlát. Az 1. számláról 2006. február 16-tól kezdődően tudott, de arról már nem, hogy egyrészt ez a számla 1997. július 1-től működött, másrészt az alperes a 2. számlát is megnyitotta és azon a megtakarításait kezelte. A felperes nem vitatta, hogy általában ő ért haza korábban, a postán érkező bankszámlakivonatokat láthatta, de a nagyobb összegű tranzakciókról nem tudott. A megküldött kivonatokon azonban csak az 1. számla ügyletei szerepeltek, azokat pedig ismerte. A másodfokú bíróság ezzel szemben tévesen állapította meg, hogy a két számla mozgásáról az összesített bankszámlakivonat a lakcímükre érkezett és a két számla közötti pénzmozgás a folyószámlán követhető. Az összesített bankszámla kivonaton sem szerepel adat a megtakarítási számlára vonatkozóan, legalábbis azon a néhány összesített bankszámlakivonatokon, amelyeket ő láthatott a házasságuk fennállása alatt. Iratellenesen rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a 2006. február 13. napján nyitott számláról (2. számla) tudomása volt, azt csak az elsőfokú eljárásban megküldött értesítőből látta.

[34] Tény, hogy a 2010. június 10. napján megkötött szerződésben a Banknál vezetett számla nem szerepelt, ennek azonban akkor nem tulajdonított jelentőséget. A közös néven szereplő OTP lakossági folyószámláról mindig csak akkora összeg került átutalásra, amennyi az aktuális kiadások finanszírozáshoz kellett. Az OTP Banknál vezetett folyószámla azért került rögzítésre, mert azon lekötéses megtakarításuk volt. Amilyen megtakarításról tudott, azt szerepeltette a szerződésben. Értelemszerű, hogy ha tudomással bír a 2. számlán, illetve a portfólióban kezelt összegekről, akkor ragaszkodott volna az elszámolásához.

[35] A felperes rámutatott arra, hogy a szerződést azért kötötte meg, mert a szándéka arra irányult, hogy teljes körűen rendezzék a közös vagyoni viszonyaikat. A felperes ellentmondónak találta a másodfokú bíróság ítéletét, miszerint az egyetértése nélkül az alperes hogyan tehetett szert ilyen mértékű megtakarításra, amikor ő kezelte a családon belül a pénzt. A 2. számlára az alperes folyamatosan készpénzt fizetett be, ő ezekről a pénzösszegekről sem tudott. A felperes azzal érvelt, hogy amennyiben lát olyan kivonatot, vagy tudomása van róla, akkor azt a szerződésben feltüntetik, hiszen könyvelőként utána jár, megnézi, számon kéri és legfőképpen az elszámolás tárgyává teszi.

[36] Iratellenes az a jogerős ítéletnek azon megállapítása is, hogy miután a hálószobában tartotta az alperes az iratait, azokhoz hozzáférhetett ő is. A nappali szobában tartották a közös iratokat, a hálószobában az alperes csak a gépkocsival kapcsolatos és saját iratait tartotta.

[37] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Elsődlegesen rámutatott arra, hogy a felperes az eljárásban a Pp. 3. § (5) bekezdésének a megsértésére nem hivatkozott, ezáltal ennek vizsgálatát mellőzni kérte. A Pp. 206. § (1) bekezdésére való hivatkozása pedig lényegében a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Kúria következetes gyakorlata alapján nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye (BH 1993.685.).

[38] A felülvizsgálati kérelem - az iratellenességre való hivatkozás kivételével - a felperes perbeli állításait ismétli meg. Az alperes érvelése szerint a 159 db postai úton kézbesített banki kivonat ténye önmagában cáfolja a felperes állításait és a szerződésben sem osztották meg az életközösség megszűnésekor a számlaegyenleg szerinti összeget.

[39] Az alperes változatlanul állította, hogy szóbeli megállapodásuk alapján a 2. számlán és az értékpapírszámlán levő összeg a különvagyona volt, azt a felperes tudta és emiatt nem rendelkeztek a szerződésben róla. A perben vitás megtakarításon kívül nem tüntették fel a felperes s.-i különvagyoni ingatlanát, a tulajdonába került 2 db 2.000.000 forint értékű életbiztosítást, a Suzuki személygépkocsit és a közös lakásba levő valamennyi ingóságot, többek között a 2-3.000.000 forint otthon kezelt készpénzt sem.

A Kúria döntése és jogi indokai

[40] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. Ennek megfelelően - mivel a felperes az elsőfokú bíróság ítéletét, ezzel összefüggésben a 975.000 forint követelése elutasítását nem fellebbezte meg - Pp. 271. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag a portfólióban kezelt megtakarítás elszámolhatósága képezte.

[41] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[42] Tévesen hivatkozik az alperes a Pp. 3. § (5) bekezdés felülvizsgálati mellőzésére. A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a Kúria az érdemi döntést jogszabálysértés esetén vizsgálja felül, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között ( Pp. 275. § (2) bekezdés). Az alperes által hivatkozottak - az első- és a másodfokú eljárásban ilyen jogszabályhelyet a felperes nem jelölt meg - keresetkiterjesztésre, illetve a Pp. 271. § (1) bekezdésének felsorolására vonatkoznak, a jogszabálysértés megjelölésére nem, ezért a Kúria a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát a megjelölt jogszabálysértésre is figyelemmel vizsgálta.

[43] Helytállóan foglaltak állást az eljárt bíróságok abban, hogy a közokiratban (Pp. 195. § (1) bekezdés), vagy a teljes bizonyító erejű magánokiratban (Pp. 196. § (1) bekezdés) foglalt szerződésben a vagyon teljes körű rendezésének szerződéses kinyilvánítása esetén általában a házastársi közös vagyon ismételt megosztásának nincs helye. A szerződő felekről feltételezhető ugyanis az a felelősségteljes magatartás, hogy a szerződés tartalmának kialakításakor vagyontárgyaikat számba vegyék, azok értékét és megosztás módját meghatározzák. A szerződéses rendezés esetén nem szükséges az összes vagyontárgy tételes felsorolása, a precíz elszámolás, elegendő ha a szerződés tartalmazza a megosztás módját, eredményét (globális elszámolás) és azt, hogy a felek a vagyoni viszonyokat teljes körűen rendezték. A következetes ítélkezési gyakorlat a forgalom biztonsága érdekében a szerződésben foglaltak későbbi vitatását szigorú feltételek közé szorítja (a szerződés érvénytelensége iránti kereset), az érvényes szerződésnél pedig csak kivételesen teszi lehetővé az egyes, újabb vagyontárgyak elszámolhatóságát. Ez a kivételes eset az un. kihagyott vagyontárgy, amikor a teljes körű megosztás szerződéses kinyilvánítása ellenére nem zárható ki a közös vagyont képező vagyontárgy utólagos elszámolása, mert bizonyítást nyer, hogy a szerződésben annak szerepeltetésére a felek akarata tudatosan nem terjedt ki. Ebből következően csak az a vagyontárgy minősül kihagyott vagyontárgynak, amelyet a felek korábban szándékosan mellőztek, közösen elfelejtettek feltüntetni, vagy az egyik házastárs önhibáján kívül nem tudott róla (LB. Pfv.II.21321/2008). A teljes körű rendezés szerződéses kinyilvánítása ugyanis nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy az egyik házastárs által az életközösség fennállása alatt szerzett és a másik házastárs elől eltitkolt közös vagyonnak minősülő vagyonelemet erre hivatkozással később ne lehessen elszámolni.

[44] A perbeli esetben a felperes azt állította, hogy az alperes 2. számlájáról és a megtakarításairól (portfólió) nem tudott, azt az alperes előle eltitkolta. Az alperes ezzel szemben azt állította, hogy a kockázatos tőzsdei műveletekből eredő jövedelmének különvagyoni jellegében megállapodtak, azt a felperes tudta és a szerződésből (egyéb vagyonelemekkel együtt) szándékosan mellőzték.

[45] A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a Pp. 196. § (1) bekezdése szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt házastársi közös vagyont megosztó szerződéssel szemben - többek között - az alperes nevén nyilvántartott értékpapírszámláról (portfólió) nem tudott, azt az alperes előle eltitkolta, ezért kimaradt vagyontárgynak minősül. Az alperest terhelte viszont az általa állított különvagyon bizonyításának kötelezettsége.

[46] Az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás adatait eltérően értékelték. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a rá rótt bizonyítási tehernek elege téve bizonyította az értékpapírszámla eltitkolását, az alperes ezzel összefüggő szándékos magatartását. A másodfokú bíróság viszont a felperes szakmai ismeretei alapján fokozott elvárhatósági mércét alkalmazott: a könyvelő végzettségű felperes tudott, vagy kellő körültekintéssel tudnia kellett a 2. számláról, illetve a portfólióról, mert az összesített kivonatokból a második számla léte egyértelműen megállapítható. A felperes legfeljebb a megtakarítás nagyságrendjével nem volt tisztában. Ezért a 2. számlát és a portfóliót szándékosan hagyták ki a felek az elszámolásból. Bár a másodfokú bíróság sem találta kellően meggyőzőnek az alperes különvagyoni hivatkozását, azonban tényként állapította meg, hogy a szerződésben a különvagyonok (felperesi ingatlan) nem kerültek feltüntetésre és a közös vagyon felsorolása sem volt teljes körű, mert az 1. számláról sem rendelkeztek.

[47] A Kúria nem osztotta a másodfokú bíróság jogkövetkeztetését.

[48] A perbeli esetben - az elsőfokú bíróság helyes érvelésére visszautalva - abban kellett állást foglalni, hogy az alperes nevén nyilvántartott megtakarítás miért maradt ki - az ingóságokra vonatkozóan bírósági egyezséggel is megerősített - házastársi közös vagyont megosztó szerződésből.

[49] A felperes által követelt vagyontárgy és a szerződésben megosztott közös vagyon egymáshoz viszonyított arányának vizsgálatánál megállapítható, hogy a szerződés szerint a házastársak összvagyonának értéke 14.527.000 forint volt (a lakásingatlan 8.499.000 forint, a garázsingatlan 1.800.000 forint, ingó vagyon 4.228.000 forint), az okirattal igazolt - és az alperes által sem vitatott - megtakarítás összege 14.230.930 forint, azaz a két összeg gyakorlatilag azonos nagyságrendű. Ebből következően mindketten nyilvánvalóan nem felejtkezhettek meg róla, tehát az vizsgálandó, hogy a felek - esetleg a különvagyoni jellege miatt - (a mértékétől függetlenül) tudatosan hagyták ki a szerződésből, vagy azt az alperes eltitkolta.

[50] Az elsőfokú eljárásban tanúként meghallgatott okiratszerkesztő ügyvéd előadta, hogy a vagyonleltárt a felek írták össze és részletes kioktatást kaptak a teljes körű elszámolás szükségességéről. A felperes az alperessel egyeztetve készítette el a vagyonmérleget, egyetlen feljegyzésben sem szerepel, hogy „akár közös vagyoni, akár különvagyoni tétel kimaradt volna, vagy esetlegesen vita lett volna közöttük, hogy mi kerüljön be a vagyontömegbe” (33. sorszámú jegyzőkönyv 7. oldal). A szerződés elkészítésébe bevont másik ügyvéd nem emlékezett elhallgatott, vagy kirekesztett vagyonelemre, amennyiben ugyanis felmerült volna ilyen, az iroda gyakorlata alapján „kifejezetten jogról való lemondásként” rögzítik (33. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldal). A szerződés alapjául szolgáló vagyonleltárban feltüntetett tételek közül a szerződésben csak a Bank egyik befektetésének elszámolása változott. A két ügyvéd tanúvallomásából egyértelműen megállapítható, hogy a vagyontételeket a felek állították össze, a szerződés tartalma ennek megfelelően lett kialakítva. A szerződés megkötésének körülményei alapján a felek az 1. számlán levő összeg megosztását - az OTP számla rendezésére figyelemmel - szükségtelennek ítélték, azt a vagyonleltárukban egymással egyeztetetten nem tüntették fel.

[51] A közös vagyon megosztásakor az okiratszerkesztő ügyvédnek a felek nem tettek említést különvagyonaikról: a felperes nem szólt a s.-i ingatlanáról, az alperes pedig az értékpapírszámláról.

[52] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy a felperes s.-i ingatlanának szerződésbeli hiányából következtetni lehet az alperes különvagyoni megtakarítása tényének felperesi ismeretére. Kétségtelen, hogy a szerződésben a felek a különvagyonaikra nemleges nyilatkozatot tettek, holott a felperes s.-i ingatlana a különvagyona volt. Az alperes azonban tudott az ingatlanról, a szerződésből való kimaradását nem sérelmezte, értéke pedig a közös vagyonhoz viszonyítva jelentéktelennek minősült (200.000 forint), az alperes későbbi állítása szerinti közös vagyoni beruházás elszámolása a szerződéskötéskor részéről fel sem merült. Önmagában tehát a csekély értékű ingatlan különvagyonkénti feltüntetésének hiányából nem következik az, hogy az alperesnek a házastársak összvagyonával megegyező mértékű megtakarítása is szándékosan került a szerződésből kihagyásra.

[53] Az alperes azt állította, hogy a felperessel 1997-ben megállapodtak a különvagyoni tőkéje miatt a tőzsdei tevékenységének elkülönült kezelésében, a felperes tudta, hogy ezeket a pénzügyi műveleteket külön számlán intézi, a bankszámlakivonatok a közös lakásba érkeztek, azokat a felperes is láthatta, sőt, mivel a postát ő bontotta, látnia is kellett. Az alperesnek a szóbeli megállapodásra tett állítása azonban az előadása szintjén maradt, még a kezdőtőke különvagyoni tényét sem tudta sikerrel bizonyítani.

[54] A szóbeli megállapodás bizonyítatlanságából azonban még nem következik az, hogy a felperes az értékpapírszámláról nem tudott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanis a számlakivonatok a közös lakásba érkeztek, a felperesnek könyvelői végzettsége alapján észlelnie kellett, hogy az 1. számla mellett létezik másik számla is. A másodfokú bíróság két tranzakciónak az 1. számlán való megjelenéséből, illetve a számlakivonatoknak a felperes által is hozzáférhető helyen való tartásából vonta le azt a következtetést, hogy a felperes tudott (illetve tudnia kellett) a másik számláról, csak legfeljebb annak pontos összegével nem volt tisztában.

[55] A Kúria nem osztotta a másodfokú bíróság fokozott elvárhatóságra alapított felülmérlegelését.

[56] Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (1) bekezdése szerint a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Csjt. 23. § (1) és (2) bekezdése a fenti, általános elvárhatósági zsinórmértéket specializálja azzal, hogy előírja a házastársak egymás közötti viszonyában a házastársak közös döntésének és a család érdekeinek a szem előtt tartása (többlet) követelményét. A házasság ugyanis két fél önkéntes elhatározása alapján létrejött érzelmi, gazdasági, családi életközösség, amely feltételezi a házastársak egymás (és a gyermekeik) iránti felelősségét, szolidaritását, a család érdekeinek szem előtt tartásával meghozott döntéseket és az egymás iránti bizalmat. A házastársak alappal feltételezhetik tehát egymásról, hogy mindkettőjüket a család érdeke motiválja. A vagyoni viszonyaik szerződéses rendezése (a Csjt. 27. § (3) bekezdése szerinti házassági vagyonjogi szerződés) hiányában joggal gondolhatják egymás döntéseiről, hogy azok célja a családi (közös) vagyon gyarapítása. A jóhiszeműség és a tisztesség követelményéből az következik, hogy nem várható el az egyik házastárstól a másik után való kutakodás, nyomozás: annak feltételezése, hogy a vele együtt élő társa titokban a saját számláján gyűjtöget. Ez a magatartás ugyanis a házastársa közötti bizalom és szeretet - végső soron a házassági életközösség - megszűnéséhez vezethet.

[57] A perbeli esetben nincs jelentősége a felperes szakmai ismereteinek, végzettségének, hiszen a felek mint házastársak álltak egymással jogviszonyban. A házastársak egymás közötti viszonyában a felperes könyvelő végzettségétől függetlenül ítélendő meg a megtakarítás tényének észlelése, azaz az vizsgálandó, hogy tőle, mint feleségtől elvárható volt-e annak felismerése. A fentebb kifejtettek szerint a házastársak közötti bizalom és együttműködés, a család érdekében meghozott közös döntések követelménye alapján az alperes pénzügyi manővereinek saját vagyoni gyarapításának felismerése pedig nem volt elvárható.

[58] A Kúria ennek megfelelően nem értett egyet a két számla közötti összefüggés jogerős ítéleti megállapításával sem.

[59] A másodfokú bíróság a 2. számú, megtakarítási számlára koncentrált, holott azon - ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott - a jogvita tárgyát (részben) képező portfóliót nem lehetett kezelni, azt az alperes külön számlán bonyolította. A portfóliót kezelő értékpapírszámla kimutatásának postázásáról nincs peradat, a bank erre a számlára vonatkozóan tájékoztatást nem adott.

[60] Tény, hogy a bank az 1. számla kivonatát 2009 októberéig a felek közös lakására címezve havonta postán küldte el (9. sorszámú irat). Az 1. számlán azonban az értékpapírszámla nem jelent meg, a tranzakciók - összesen hét alkalommal - a 2. számlát, illetve a forintlekötésű számlát érintették. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy ténylegesen kaptak-e összesített számlakivonatot, avagy sem, mert az értékpapírszámla ténye (az azon kezelt összegtől függetlenül) a csatolt számlakivonatokból nem bizonyított. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes általa csatolt kivonatok - összeg nélküli fénymásolt papírok - még az összesített számlakivonatok kétséget kizáró megállapítására sem alkalmasak (15/A/3-15/A/13). Az utolsó két fénymásolt egyenleg pedig a 2. számla nyitására vonatkozik és cáfolja az alperesnek a bankon belüli átutalásra tett állítását, mivel egyértelműen rögzíti, hogy az 1. számláról kevesebb összeg lett (készpénzben) levéve, mint amivel a 2. számlát (készpénzbefizetéssel) megnyitotta.

[61] A peradatok alapján az 1. és a 2. számla, illetve a forintlekötésű számla között 2007. január 1-től 2009 októberéig összesen hét tranzakció történt.

[62] 1. Az 1. számláról 2007. március 8. napján 500.000 forint összeget átvezettek a 2. számlára (ugyanazon a banki napon az 1. számlára 485.000 forint készpénzt fizettek be). A 2007. februári számlaegyenleg 256.027 forint volt, a március végi 227.347 forint.

[63] 2. 2008. április 18-án a 2. számláról átutaltak 390.000 forintot az 1. számlára, majd ugyanazon a napon 700.000 forint az alperes egy másik (16-tal végződő) számlájára került átvezetésre. 2008. március végén 484.281 forint, április végére 204.125 forintra csökkent. A számlakivonatot az alperes csatolta (10/A/2).

[64] 3. 2008. június 24-én az alperes 500.000 forintot befizetett az 1. számlára, majd 540.000 forintot lekötött a 0342 F62280 304 forint lekötésű betétszámlán. A 2008. május végi egyenleg 211.551 forintról június végére 241.105 forintra változott. A számlakivonatot az alperes csatolta (10/A/3).

[65] 4. 2008. december 22-én lejárt az 540.000 forint lekötése. Az 1. számláról 700.000 forint került betétlekötésre a 0342 F62280 304 számlán. A 2008. november 28-i záróegyenlege 290.570 forint volt, a 2008. december 31-i számlán pedig 171.287 forint jelent meg. A számlakivonatot az alperes csatolta (10/A/4).

[66] 5. 2009. március 24-én az alperes átutalt a 2. számlára 100.000 forintot. A februári számlaegyenleg 209.851 forintról 128.575 forintra csökkent. A számlakivonatot az alperes csatolta (10/A/5). Ez az egyetlen olyan számlakivonat, amelyen a 2. számla külön feltüntetésre került.

[67] 6. 2009. június 22-én lejárt a 700.000 forint lekötés, az alperes befizetett készpénzben 300.000 forintot és az 1.000.000 forint összeget ismét lekötötte a 0342 F62280 304 számlán. A 2009. májusi záróegyenlegben 167.728 forint a 2009. júniusi záróegyenlegnél, 493.682 forintban zárult, ugyanakkor a felek OTP számlájáról időközben 300.000 forint átutalás jóváírás is megtörtént. A számlakivonatot az alperes csatolta (10/A/1).

[68] 7. végül 2009. szeptember 21-én a 2. számlára utalt 179.000 forintot.

[69] A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a havi számlaegyenlegekből a százezres, illetve milliós tranzakciókra következtetés nem vonható le.

[70] Az alperes egyetlen olyan számlakivonatot csatolt, amelyen megjelenik 2. számla feltüntetése. Ez a 2009. február 28-2009. április 1. időtartamra vonatkozik és érdemi összeg nincs rajta (5.444 forint). Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az összesen hét tranzakciónál öt esetről a banki kivonatot az alperes csatolta, azaz az ő birtokában maradt.

[71] A fentiek alapján a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a két és fél év alatt összesen hét alkalommal történt tranzakciók esetén a felperesnek fel kellett tételeznie az alperes önálló pénzkezelését, különösen az értékpapírszámla létezésének tényét, azaz, hogy a szerződésből a felek szándékosan mellőzték a portfólió elszámolását.

[72] Következetes a Kúria gyakorlata abban, hogy a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.-II).

[73] A perbeli esetben a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok egyoldalú és okszerűtlen felülmérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felek szóbeli megállapodása alapján az alperes a személyes megtakarításait a felperes tudtával és beleegyezésével elkülönülten kezelte, aki annak legfeljebb a nagyságrendjével nem volt tisztában. A peradatokkal szemben állapította meg, hogy a felek azt szándékosan mellőzték a közös vagyont megosztó szerződésben. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat külön-külön és együttesen helyesen értékelve állapította meg azt, hogy az alperes 1997 óta a felperes elől eltitkolt megtakarításait külön kezelte, a felperes az értékpapírszámláról nem tudott.

[74] A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelmével szemben az alperest terhelte különvagyonának kétséget kizáró bizonyítása. Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes különvagyonra vonatkozó állítása bizonyítást nem nyert. A perben az alperes - a felperes tagadásával szemben - csak állította, de nem bizonyította a szóbeli megállapodásuk tényét. A Kúria az alábbiakra mutat rá. A Csjt. 27. § (3) bekezdése a házastársaknak az életközösség időtartama alatt megkötött egymás közötti szerződéseire formakényszert írt elő. A törvényes vagyonjogi rendszertől csak írásban - közjegyzői, vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratban - lehetett eltérni. A különvagyon haszna a törvényes vagyonjogi rendszer szerint közös vagyonnak minősült, amennyiben a házastársak annak közös vagyoni jellegét kizárták, azt kizárólag a fenti szerződéses alakban tehették volna meg, ilyen szerződést viszont a felek nem kötöttek. Az alperes jelenlegi házastársának a saját vagyonára hivatkozása - egyéb bizonyítékok hiányában - az előadása szintjén maradt. Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a szerződésben foglalt vagyontárgyak aránytalan megosztása, illetve a szerződésből kimaradt egyéb vagyontárgyak elszámolása a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe, mivel az alperes ilyen igényt a perben (viszont)kereset formájában nem terjesztett elő, az eljárt bíróságok a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a kereseti kérelem körében folytatták le az eljárást. A felülvizsgálati eljárásban pedig a kérelem kiterjesztésének (viszontkereset előterjesztésének) nincs helye.

[75] A fentiek alapján a jogerős ítélet a bizonyítékok egyoldalú, súlyosan okszerűtlen felülmérlegelésével a Pp. 206. § (1) bekezdését - ebből következően a Csjt. 27. § (1) bekezdését - megsértve jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta.

Záró rész

[76] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás megtartása nélkül bírálta el.

[77] A felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért az alperes a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp.78. § (1) bekezdése szerint köteles megtéríteni a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét. A Kúria a felülvizsgálati eljárási költséget a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet alapján mérlegeléssel állapította meg, a másodfokú eljárásban felmerült költséget a másodfokú bírósággal egyező mértékben (csak a felperes javára) határozta meg.

[78] A felülvizsgálati eljárási illetéket a fellebbezési illetékkel együtt - pervesztességére figyelemmel - az alperes köteles megfizetni az államnak. A felülvizsgálati eljárási illeték mértéke az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) bekezdése alapján 712.000 forint, a fellebbezési illeték 569.00 forint.

, 2017. február 7.

Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő

Nné