Hungarian Supreme Court upheld lower court dismissal of contract formation claim against insolvent seller.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.VI.21.189/2016/4.

A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke

. Puskás Péter előadó bíró

. Varga Edit bíró

A felperes:

A felperes képviselője:. Bacskó Ügyvédi Iroda,

ügyintéző: dr. Bacskó János ügyvéd

Az alperesek: I. rendű

II. rendű

III. rendű

IV. rendű

V. rendű

Az I. rendű alperes képviselője:

Wéber Ügyvédi Iroda,

ügyintéző: dr. Wéber Éva Zsófia ügyvéd

A II. rendű alperes képviselője:

. Hajász Ügyvédi Iroda,

ügyintéző: dr. Hajász Bertalan ügyvéd

A III. rendű alperes képviselője:

. Farkasné dr. Boleratzky Eszter ügyvéd

A IV. rendű alperes képviselője:

. Géczi Zsuzsanna ügyvéd

Az V. rendű alperes képviselője:

Vitári Ügyvédi Iroda,

ügyintéző: dr. Vitári Jenő ügyvéd

A per tárgya: szerződés hatálytalanságának a megállapítása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Ítélőtábla

4.Pf.21.423/2015/6.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Törvényszék

37.P.20.454/2013/40.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A le nem rótt 1.900.000 (egymillió-kilencszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű alperes mint eladó és a H.-C. Kft. vevő között 2004. augusztus 23-án adásvételi előszerződés jött létre, amely szerint a felek 2005. június 30-ig adásvételi szerződést fognak kötni a B. helyrajzi szám alatti ingatlanon található tetőtér V/1. számú lakás (a továbbiakban: ingatlan) tulajdonjogának az átruházására. A felek megállapodása alapján a vevő követelés beszámítással a 19.000.000 forint vételárból 10.000.000 forintot megfizetett és a vevő jogosult volt a végleges adásvételi szerződés megkötésére más személyt kijelölni.

Az ingatlant az I. rendű alperes 2006. február 24-én eladta a II. rendű alperesnek, aki 2011. november 3-án továbbértékesítette azt a III. rendű alperes részére. A vevők tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az ingatlanra egy időszakra tévesen bejegyzésre került a IV. rendű alperes tulajdonjoga, továbbá azon régebben az V. rendű alperes javára keretbiztosítéki önálló jelzálogjog és annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom állt fenn. A vevő az ingatlannal kapcsolatos követelését a B. Kft.-re, a B. Kft. pedig a felperesre engedményezte. Az I. rendű alperes 2009. október 15. napjától kezdődően felszámolás alatt áll.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[2] A felperes többszörösen módosított kereseti kérelmében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság az előszerződés alapján hozza létre annak megfelelő tartalommal az adásvételi szerződést közte és az I. rendű alperes között és keresse meg a földhivatalt a felperes tulajdonjoga bejegyzésére, valamint az I. rendű alperes tulajdonjoga törlésére. Kérte a II., III., IV. és V. rendű alpereseket az eredeti állapot helyreállításának és a felperes tulajdonjoga bejegyzésének a tűrésére kötelezni. Előadta, hogy az előszerződés alapján jogosult az igénye érvényesítésére, az adásvételi szerződés létrehozásával pedig a többi alperes tulajdonjoga már automatikusan törölhető. Hivatkozott azonban arra is, hogy álláspontja szerint az I- II. rendű alperesek közti adásvételi szerződés színlelt, a jóerkölcsbe ütközik és a kétszeres értékesítés folytán fedezetelvonó. Keresetet azonban a szerződés érvénytelenségére nem terjesztett elő. Másodlagos keresetében az I. rendű alperest 19.000.000 forint kártérítés és ennek 2005. augusztus 1-jétől járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

[3] Az I., II., III., V. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték, a IV. rendű alperes annak teljesítését nem ellenezte, tekintettel arra, hogy csak elírás miatt jegyezték be egy időre a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Az I. rendű alperes a másodlagos kereset tekintetében hivatkozott annak elévült voltára, továbbá arra is, hogy az a felszámolás alatt álló céggel szemben ilyen formában nem érvényesíthető. A II. és III. rendű alperesek előadták, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében érvényesen létrejött jogügyletekkel szerezték meg az ingatlan tulajdonjogát.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes által csatolt szerződésekből megállapíthatóan a felperes az engedményezések folytán jogosult volt az előszerződésből eredő követelés érvényesítésére. A felperes jogelődje és az I. rendű alperes között létrejött előszerződés alapján a felperes még nem rendelkezett jogcímmel a tulajdonszerzéshez, mert csak az annak alapján kötendő adásvételi szerződés lett volna hivatott a tulajdonjog átruházására. Az I. rendű alperes azonban az előszerződés megszegésével az ingatlant értékesítette a II. rendű alperesnek, aki pedig tovább adta azt a III. rendű alperes részére. Az I. rendű alperes szerződésszegése azonban nem érinti a II- III. rendű alperesek tulajdonszerzését, ebből eredően szankció a további jogszerzőkkel szemben nem érvényesíthető. Az előszerződés ennek megfelelően a teljesítésének a végleges ellehetetlenülése folytán megszűnt, annak alapján a felperes az ingatlan tulajdonjogának az átruházására vonatkozó jogcímet már nem szerezhet. A felperes a II- III. rendű alperesek szerződései tekintetében érvénytelenségi keresetet nem terjesztett elő, de azok színleltsége vagy jóerkölcsbe ütközése, fedezetelvonó volta nem is volt megállapítható.

A szerződés megszegése folytán a felperes kártérítési igénnyel léphet fel az I. rendű alperessel szemben, amely tekintetben az I. rendű alperes elévülési kifogást terjesztett elő. Az előszerződésben a felek 2005. június 30-ig vállalták a végleges szerződés megkötését, így a felperes kárigénye ekkor nyílt meg és a felperes ennek megfelelően maga is ettől az időponttól kezdődően igényelt késedelmi kamatot. Az elévülési idő így 2010. június 30. napján telt el, a felperes azonban csak 2010. október 20-án terjesztette elő kárigényét, majd azt 2011. november 24-én már nem is tartotta fenn és ismételten csak 2014. február 19-én adta elő. A felperes kárigénye ennek megfelelően elévült. Kifejtette azonban az elsőfokú bíróság azt is, hogy az I. rendű alperes 2009. október 15-étől felszámolás alatt áll, a kárigényt pedig a felperes már ezt követően terjesztette elő. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 37. § (3) bekezdésébe foglaltak ellenére a az igényt a felszámolási eljárásban a felperes nem jelentette be, így a keresete ez okból sem teljesíthető. Utalt még az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes legelső, 2008. október 2. napján előadott keresetének a jogi hatályai nem maradtak fenn, így ez sem adhatott alapot a felperesre nézve kedvezőbb elbírálásra.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az elsődleges kereseti kérelem tekintetében helybenhagyta, míg a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a pert megszüntette.

A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalanul ismertette a jogvita alapjául szolgáló szerződéses láncolatot, helyesen állapította meg így a releváns tényállást és helytállóan hívta fel és alkalmazta az irányadó jogszabályokat is. További bizonyítási eljárás lefolytatásának nem volt helye, így nem merült fel ok az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére. Az elsődleges kereseti kérelem körében mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira való hivatkozással hagyta helyben.

A másodlagos kereset körében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az I. rendű alperes 2010. október 15-től áll felszámolás alatt, a felperes pedig a kárigényét 2010. október 20-án, majd 2014. február 19-én terjesztette elő, amire a Csődtv. 38. § (3) bekezdése alapján nincs jogszabályi lehetőség. A felperes korábbi keresetlevele kárigényre nem vonatkozott, így e tekintetben a keresetlevél benyújtásának a jogi hatályai sem maradhattak fenn a kárigény tekintetében, de azok az elsődleges kereset körében sem maradtak fenn, az ismételten benyújtott keresetlevél hiányosságai folytán. A szabályszerű keresetlevél benyújtásának hiányában a másodfokú bíróság mindezek alapján - a Csődtv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 157. § a) pontjára figyelemmel, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja szerint - a másodlagos kereset vonatkozásában a pert megszüntette és e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a Pp. 251. § (1) bekezdésének alkalmazásával. Nem volt jelentősége mindezek alapján álláspontja szerint annak, hogy a felperes a felszámolási eljárásban a követelését nem jelentette be, a kárigény tekintetében fennálló anyagi jogi jogosultságának és a követelés elévülésének, így ezeket az indokokat az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolásából mellőzte.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.

A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet rendelkező része kirívóan okszerűtlen és megalapozatlan, az ítéletek indokolása nem tartalmaz megállapított tényállást csak eljárás történeti leírást, a jogi indokolás téves, a bizonyítékok értékelése pedig nem történt meg, így az elsőfokú eljárás lényeges szabályai megsértésre kerültek és a bizonyítási eljárás kiegészítése is szükséges. Előadta, hogy megsértette az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét, mert hiányzik a megállapított tényállás az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, elmaradt a bizonyítékok értékelése, a jogi indokolás pedig téves. A tényállásnak nevezett iratismertetés alapján nem voltak helyes jogi következtetések levonhatóak, így kérdéses, hogy alkalmas volt-e egyáltalán az elsőfokú bíróság ítélete a felülbírálatra. Megállapítható volt, hogy az I. rendű alperesnek az előszerződés érvénytelenségével kapcsolatos álláspontja megalapozatlan, az ingatlant pedig többször is értékesítették. Az alperesek nem vitatták az engedményezésre vonatkozó okiratokat sem, így mindezek alapján a felperes előadásának megfelelő tényállás volt megállapítható.

Nem volt lehetséges az elévülés megállapítása, mert a felperes folyamatosan eljárt a hiánypótlások ügyében és még feljelentéssel is élt e tekintetben. Az I. rendű alperes jelentős kárt okozott a felperesnek, a kárigényt pedig a bíróság tárgyalta is, így a csődeljárásban később keletkezett szabály alkalmazása jogszabálysértő, mert azt a benyújtáskor hatályos szabály szerint a bíróságnak kellett volna eldöntenie. Előadta, hogy a jogerős ítélet jogi indokolása jogszabálysértő, mert csak általánosságban hivatkozott a jogszabályokra, elmaradt azok egyediesítése. A jogi indokolás kirívóan okszerűtlen, a bizonyítékok mérlegelésére nem került sor és az ítélet iratellenes. Az eljárt bíróságok a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltak ellenére nem tájékoztatták a felperest a bizonyítandó tényekről és nem hívták fel állításai bizonyítására. Nem voltak megállapíthatóak a mérlegelés szempontjai és így a jogerős ítélet megalapozatlan.

[7] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[9] Az eljárt bíróságok az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vontak le, azokkal a Kúria is egyetértett, jogszabálysértés nem történt.

[10] Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helyes indokai alapján helybenhagyott - ítéletében az elsődleges kereset vonatkozásában helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek a reá engedményezett jogosultság alapján az előszerződéssel kötelmi jogi követelése keletkezett arra, hogy az I. rendű alperes az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést a későbbi időpontban az előszerződés szerinti tartalommal vele megkösse. Az I. rendű alperes azonban ezt a szerződést megszegte és az ingatlant más, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző személynek, a II. rendű alperesnek adta el. A II. rendű alperes ezt követően az ingatlan tulajdonjogát szintén egy, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző személyre, a III. rendű alperesre ruházta át. Az előszerződés teljesítése ennek megfelelően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 312. § (2) bekezdése szerint az I. rendű alperes hibájából lehetetlenné vált, így tőle a felperes kártérítést követelhet és a másodlagos kereseti kérelmében követelt is. Az előszerződés alapján azonban a felperes semmiféle dologi jogi jogalapot nem szerzett az ingatlan tulajdonjogára és az ingatlanra az I- II. rendű, továbbá a II. és III. rendű alperesek érvényesen létrejött adásvételi szerződéseket kötöttek egymással, amelyeknek alapján az ingatlan tulajdonjoga átszállt. Az alperesek közt létrejött szerződések érvénytelenségének a megállapítására a felperes kereseti kérelmet nem terjesztett elő, így az érdemben nem volt vizsgálható a perben. Mindezek alapján tehát nincs olyan jogszabályi lehetőség, amelynek alapján a felperes az előszerződésre hivatkozással az ingatlan tulajdonjogát még megszerezhetné. Az eljárt bíróságok e tekintetben tehát a jogszabályoknak mindenben megfelelő módon, helyesen állapították meg azt, hogy az elsődleges kereset nem megalapozott és helyesen utasították el azt.

[11] Mindezzel a felülvizsgálati kérelemben a felperes sem tudott vitatkozni, semmiféle jogi érvelést nem terjesztett elő arra, hogy megkísérelje megkérdőjelezni az elsőfokú bíróság által kifejtett világos, egyértelmű és mindenben helytálló jogi indokolást. A felülvizsgálati kérelemben a felperes iratellenesen és tévesen csak arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel kellően és ezért megalapozatlan az ítélet, illetve a bizonyítékok értékelése és mérlegelése nem történt meg, a jogi indokolás pedig nem kellően egyediesített. Mindezekkel azonban éppen a felperes adott elő - azok konkretizálása nélkül - általános hivatkozásokat.

[12] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletben leírtaknak megfelelően a tényállást kellőképpen feltárta és azt helyesen állapította meg. A tényállás a perbeli esetben alapvetően a felek közti szerződéseket jelentette és az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette azok láncolatát, valamint az egyéb releváns tényeket, így például az ingatlan-nyilvántartási változásokat. Egyéb körülmények feltárása az ügy megítélése szempontjából szükségtelen volt, az így megállapított tényállás pedig a felek között alapvetően nem is volt vitatott. Az alperesek ugyanis, tekintettel a kereset jogalapjával kapcsolatos alapvető aggályokra, az eljárás meggyorsítása érdekében úgy nyilatkoztak, hogy nem vitatták az előszerződés érvényességét és azt sem, hogy a felperes jogosult volt az előszerződésből eredő követelés érvényesítésére. Nem volt tehát olyan releváns tény, körülmény, amelyre további bizonyítást kellett volna lefolytatni, vagy amely tekintetében - ezt meghaladóan - bizonyítékokat kellett volna mérlegelni. Nem volt ok ezért a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltak további alkalmazására sem. Felülvizsgálati kérelmében a felperes nem adott elő olyan tényeket, körülményeket, amelyeket a bíróság ne vett volna figyelembe és amelyekre ő hivatkozott az eljárás során és amelyek reá nézve kedvezőbb határozatot eredményezhettek volna. Az ingatlanon fennálló tulajdonjoga megállapítása iránti kereset elbírálása szempontjából ugyanis közömbös az a tény, hogy kért-e a birtokvédelmet az önkormányzatnál, vagy mi történt az előzetes engedélyezési tervekkel.

[13] Az elsődleges kereset elutasításának oka kizárólag az volt, hogy a felek közt létrejött szerződések alapján a felperes követelésének a jogalapja teljesen hiányzott, ez a kereset az előszerződésre alapítva nem volt teljesíthető, az ingatlan tulajdonjogát annak alapján az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyzett III. rendű alperestől nem szerezhette meg.

[14]a felperesnek az a hivatkozása is, amely szerint a jogi indokolások ne lettek volna kellőképpen egyediesítettek, hiszen mind az első-, mind a másodfokú bíróság - a jogszabályok pontos megjelölése mellett - részletesen kifejtette a jogi álláspontját és levezette a kereset elutasítását, illetve a másodfokú bíróság esetében ezen felül a per részbeni megszüntetését eredményező logikai folyamatot. Az első- és másodfokú bíróság ítéleteiben szereplő jogi indokolással szemben a felülvizsgálati kérelemben a felperes semmilyen jogszabálysértésre nem hivatkozott, a felülvizsgálati kérelmét az elsődleges kereseti kérelem körében csak a megalapozatlanságra alapozta.

[15] A másodfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelem tekintetében a pert megszüntette, tehát abban a részében a felperes pervesztessége nem az elévülésen alapult - e tekintetben az elsőfokú bíróság indokolása is mellőzésre került - ezért az e vonatkozásban kifejtettekkel a Kúria sem kívánt foglalkozni.

[16] A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában a per megszüntetését a másodfokú bíróság kellően és helyesen indokolta. Az ott leírt érveléssel szemben a felperes semmiféle érvet nem tudott felhozni, mert a Csődtv. hivatkozott szabályai nem később keletkeztek, azok már az I. rendű alperes felszámolásának elrendelésekor és a felperes követelésének az előterjesztésekor is hatályosak voltak. Az, hogy az elsőfokú bíróság a másodlagos kereset tekintetében részben eltérő jogi álláspontja folytán nem szüntette meg az eljárást, még nem jelenti azt, hogy a Pp. 251. § (1) bekezdése szerint eljárva a másodfokú bíróságnak ne kellett volna a per megszüntetéséről döntenie, mert az ezzel ellentétes eljárás lett volna jogellenes, illetve jogszabálysértő a másodfokú bíróság részéről.

[17] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet, utalva annak helyes indokolására is, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[18] A felek az ügyben tárgyalás tartását nem kérték, ezt a Kúria sem tartotta szükségesnek, így a döntését a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozta meg.

[19] A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest a II. rendű alperes javára, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdése alapján a ténylegesen végzett ügyvédi tevékenységgel arányosan megállapított és a 4/A. § (1) bekezdése szerint Áfá-val növelt összegű ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

[20] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján a felperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli.

[21] Az ítélettel szemben a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.

Budapest, 2017. június 6.

Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Sz.Sz. bírósági ügyintéző