Supreme Court dismissed appeal on marital property division, upholding lower court's valuation of assets and evidence.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.20.522/2018/6.

A tanács tagjai:

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró

Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró

A felperes:

felperes neve(felperes címe)

A felperes képviselője:

Gócs Ügyvédi Iroda (fél címe dr. Gócs Edina ügyvéd)

Az alperes:

felperes nevené (alperes címe)

Az alperes képviselője:

Dr. Hutkai Mária ügyvéd (fél címe 1)

A per tárgya:

Házastársi közös vagyon megosztása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Sátoraljaújhelyi Járásbíróság 5.P.20.107/2017/3.

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Miskolci Törvényszék 1.Pf.21.435/2017/4.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 867.000 (nyolcszázhatvanhétezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes házastársak voltak, házassági életközösségük véglegesen és mindenre kiterjedően 2014 augusztusában szűnt meg. Utolsó közös lakásuk az egyenlő arányú tulajdonukban álló ingatlan volt.

[2] 2001. március 31-én elhunyt a felperes nagynénje (keresztanyja). A S. Bíróságon P. ... számon peres eljárás folyt a jelen per felperese (mint alperes) ellen, amelyben az elsőfokú bíróság 14. sorszámú ítéletével kötelezte 3.000.000 forint és ennek kamatai megfizetésére. A túlélő házastárs által indított per tárgya a néhai takarékbetétkönyvekben tartott, a felperes állítása szerint neki ajándékozott megtakarítása volt. A tényállás szerint a néhai egy rokon közvetítésével a felperesnek küldött egy - többek között - három takarékbetétkönyvet tartalmazó csomagot. A felperes 2001. év nyarán a takarékkönyvekből két betétkönyv megszüntetésével 3.00.000 forintot felvett, a harmadik takarékkönyvben pedig 8.000 forint maradt. Az ítélet - a peres felek megállapodása és a felperes fellebbezésének visszavonása miatt - első fokon jogerőre emelkedett.

[3] A felek házassági életközössége alatt a felperes két gazdasági társaságot alapított. 2012. április 12-én alakult a Cg.... cégjegyzékszámon bejegyzett egyszemélyes tulajdonú L. Kft. Az életközösség megszűnésekor az üzletrész értéke 2.426.000 forint volt. A felperes a társaságnak az életközösség alatt - 2014. július közepén - 8.900.000 forint tagi kölcsönt nyújtott, amelyet ugyanabban az évben - de már az életközösség megszűnése után - a kft. visszafizetett a részére.

[4] 2014. május 20. napján Cg.... cégjegyzékszámon jegyezték be a Z. Kft.-t, amelyben a felperes 50%-os üzletrész tulajdoni hányaddal rendelkezett. A felperes az üzletrészét az életközösség megszűnése után, a 2014. szeptember 12. napján kelt adásvételi szerződéssel a törzstőke rá jutó részének megfelelő 1.500.000 forint vételárért eladta a másik tulajdonostársnak.

[5] A házastársak - felülvizsgálattal érintett - értékpapír befektetését az E. Zrt. az E. Ingatlan Alapnál kezelte. A felperes 2014. június és július hónapban megbízást adott az értékpapírok értékesítésére. Az E. Zrt. kimutatása szerint a számlán 2014. július 1. napján 15.940.928 forint értékű értékpapírt tartottak nyilván, 2014. szeptember 30. napjára viszont az egyenleg 3.226 forintra csökkent (5.P.20.077/2015/44. számú banki kimutatás). A pénzt a felperes vette fel: ebből adta a kizárólagos tulajdonát képező kft.-nek a 8.900.000 forint összegű tagi kölcsönt, birtokában maradt 7.040.000 forint.

[6] A közös tulajdonú ingatlant a felek 2014 tavaszán (február, március hónapban) felújították. A felperes a felújítás munkadíját 379.958 forint, míg anyagköltségét 600.390 forint összegben határozta meg (5.P.20.077/2015/35. számú beadvány).

[7] 2014. szeptember 11. napján a felperes a házasságból született egyik nagykorú gyermekének ajándékozta az ingatlannyilvántartásba bejegyzett 1/2 osztatlan közös tulajdoni hányadát.

A kereseti kérelem és az alperes viszontkeresete

[8] A felperes a keresetében az alperessel kötött házassága felbontását kérte.

[9] Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő a házastársi közös vagyon megosztására. Az ingóságok természetbeni megosztása és az értékkülönbözet (695.000 forint) megfizetése mellett - többek között - a két kft. felperesi tulajdonban lévő üzletrészének felét pénzben (összesen 3.750.000 forint) kérte elszámolni. Az E. Ingatlan Alapnál kezelt 15.940.928 forint értékű, eredetileg értékpapír befektetésben tartott megtakarítás fele részére (kerekítve 7.970.500 forintra) is igényt tartott.

[10] A felülvizsgálattal érintett körben a viszontkeresetét - a házassági életközösség megszűnése időpontjára tekintettel - a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:37. § (1) bekezdésére alapította. A vagyonközösség fennállása alatt alapított gazdasági társaságok a törvény vélelme alapján közös vagyonnak minősülnek, tehát az értékük fele részére alappal tarthat igényt. Az értékpapírszámlán kezelt közös megtakarítást röviddel az életközösség megszűnése előtt kizárólag a felperes vette fel, annak fele házastársi közös vagyon megosztása jogcímén megilleti.

[11] A felperes a közös vagyon megosztását nem ellenezte. Elszámolási igényt terjesztett elő - többek között - az utolsó közös lakáson végzett jelentős értékű beruházások miatt 490.174 forint összegben.

[12] A vagyonmérlegből kérte mellőzni a Z. Kft. üzletrészének eladásából származó vételár elszámolását. Az üzletrészére eső törzstőkének megfelelő vételárat nem kapta meg, ilyen tartalmú nyilatkozatot az adásvételi szerződés sem tartalmaz.

[13] Az értékpapírok eladásából befolyt összeg sem számolható el, illetve a felvett 10.000.000 forint a különvagyona volt. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a tagi kölcsön (8.900.000 forint) folyósítása a könyvelője utasítására, általa nem ismert okból történt, „könyveléstechnikai dolog volt”. A tagi kölcsön tényét elismerte, viszont állította, hogy azt a társaság nem fizette vissza (5.P.20.077/2015/34. számú jegyzőkönyv). Az értékpapír számláról felvett pénznek a L. Kft. tagi kölcsönét meghaladó részét a Z. Kft.-be fizette be, az üzletrészét pedig értékesítette.

[14] Másodlagosan azzal érvelt, hogy az Alapnál kezelt és általa elismerten felvett 10.000.000 forint a különvagyona, ezért a házastársi közös vagyon elszámolásánál figyelmen kívül kell hagyni. Állítása szerint még 2000. év augusztus, szeptember hónapjában egy ismerősével a nagynénjét meglátogatta és két részletben 10.000.000 forint összegű készpénzt kapott tőle, illetőleg összesen 3.000.000 forint összegben takarékbetétkönyveket. Ezt a keresztanyja kizárólag neki ajándékozta, a vállalkozását így kívánta támogatni és segíteni.

[15] Az alperes a felperes állításait cáfolta. Az ingatlant - a felperes előadása szerint is - az életközösségük időtartama alatt újították fel, a munkák ellenértékénél tehát vélelmezni kell annak közös vagyoni forrását. Az életközösség megszűnése után pedig beruházás nem történt.

[16] A Z. Kft. közös vagyoni üzletrészét a felperes értékesítette, a csatolt szerződés szerint a vételár 1.500.000 forint volt. A kft. üzletrész közös vagyon, a vételár felére tehát alappal tart igényt.

[17] A felperesnek nem volt különvagyona. Az alperes nem vitatta, hogy a felperes a nagynénjétől 3.000.000 forint értékben takaréklevelet kapott, 10.000.000 forint készpénzajándékról viszont nincs tudomása. A felperes és a túlélő házastárs között folyamatban volt perben fel sem merült ilyen összegű megtakarítás megléte, a túlélő házastárs kizárólag a takaréklevelekben tartott pénzt követelte vissza. Nyilvánvaló, ha a felperes rokona ilyen jelentős összegű megtakarítással is rendelkezett volna, a túlélő házastárs az ezzel kapcsolatos igényét is érvényesíti. Ebből következően a felperes különvagyoni hivatkozása alaptalan.

Az első- és másodfokú ítélet

[18] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a házastársi közös vagyont megosztotta. Az ingóságokat a birtokállapotnak megfelelően a felek kizárólagos tulajdonába adta, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 9.758.242 forint értékkiegyenlítést.

[19] Az elsőfokú bíróság a jogvitát a Ptk. 4:37.- 438. §-ai alapján bírálta el. A felek között nem volt vitás a két gazdasági társaság üzletrészének közös vagyoni jellege, az adásvételi szerződésben rögzített üzletrész vételára, a vagyonközösségbe tartozó ingóságok köre és értéke, illetve a közös tartozás életközösség megszűnése utáni teljesítése. Az egyszemélyes kft. értékének meghatározására a perbe szakértőt vont be, a szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélete alapjául elfogadta. A szakvélemény szerint a kft. értéke 2.426.000 forint, a tagi kölcsön összege 8.900.000 forint volt, amelyet a felperes legkésőbb 2014. december 31. napjáig visszakapott. A perben a felperes elismerte, hogy a tagi kölcsönt az E. Ingatlan Alapnál elhelyezett értékpapírok eladásából befolyt 10.000.000 forint készpénzből fizette be, ezért az elsőfokú bíróság - a felperes különvagyoni hivatkozása miatt - állást foglalt annak alvagyoni jellegében.

[20] A Ptk. 4:37. § (1) bekezdésére figyelemmel az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a különvagyona kétséget kizáró bizonyításának kötelezettsége.

[21] A bizonyítékok mérlegelése során az elsőfokú bíróság a felperes terhére értékelte, hogy a különvagyonra csak a perindítást követő két év elteltével hivatkozott. Beszerezte az ajándék visszakövetelése iránti per iratait és a jelen per anyagává tette. Az eljárás adatait mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy az ajándékozó körülményei nem tették lehetővé a 3.000.000 forint összegű takarékbetétkönyvet meghaladóan további pénz ajándékozását. A perben feltárt tények megdöntésére a felperes által meghallgatni kért tanú vallomása nem volt alkalmas. A felperes tehát a különvagyonát nem tudta sikerrel bizonyítani, ebből következően az értékpapírszámlán kezelt megtakarítás a felek közös vagyona és a felperes az eladásából származó 15.940.928 forint felével az alperes felé köteles elszámolni.

[22] Az elsőfokú bíróság felállította a vagyonmérleget: az ingóságok közös tulajdonának a kialakult birtokállapot szerinti megszüntetése, a házastársi közös tartozás, egy eladott személygépkocsi eladási árának elszámolása mellett az egyszemélyes kft. értéke és a tagi kölcsön összeg fele: 5.663.000 forint; a másik kft. eladott üzletrészének fele: 750.000 forint; az E. Ingatlan Alapból felvett további 7.040.000 forint fele: 3.520.000 forint rögzítésével a felperest terhelő fizetési kötelezettség mértékét 9.758.242 forintban határozta meg.

[23] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét (a kötelék felbontás) nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.

[24] A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben rámutatott arra, hogy a felperest terhelte az egy hónappal az életközösség megszűnése előtt felvett - az értékpapírok eladásából származó - 10.000.000 forint különvagyoni jellegének bizonyítása. A felperes azt állította, hogy a pénzt a nagynénjétől kapta ajándékba. Az elsőfokú eljárásban csak hivatkozott az ajándék felhasználására, azt a másodfokú eljárásban részletezte: a felperessel való közös életvitel során felélték. A régi Pp. 235. § (1) bekezdése kizárja a másodfokú eljárásban a tényelőadás megtételét, de annak elfogadása sem módosít a 10.000.000 forint alvagyoni jellegének megítélésén. A perben a felperes - az elsőfokú bíróság helyes bizonyíték értékelésére visszautalva - az ajándékozás tényét nem bizonyította, ahogy azt az ok-okozati összefüggést sem, hogy ez a különvagyona 2014. évben megvolt. A másodfokú bíróság rámutatott: az ajándékozás tényének esetleges bizonyítottsága esetén az életközösség megszűnését megelőzően több mint 10 évvel kapott 10.000.000 forint felhasználását a közös vagyonba utalásként kellene értelmezni.

[25] Az elsőfokú bíróság az ingatlanon végzett értéknövelő beruházásokkal kapcsolatos felperesi igényt helytállóan utasította el. Az ítélete indokolása azonban erre vonatkozó érvelést nem tartalmazott, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. A peradatok alapján a felperes által is elismerten a beruházás a házastársak életközösségének időtartama alatt történt, az mindkét fél tulajdoni hányadának értékét növelte. A felperes a tulajdoni hányadát ennek tudatában ajándékozta el, utóbb az alperessel szemben a beruházás elszámolását alappal nem kérheti.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[26] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét 1.088.568 forintban állapítsa meg. Másodlagosan a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és az alperes viszontkeresetét utasítsa el. Harmadlagosan a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az ügyben eljárt első-, vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa. Megsértett jogszabályhelyként a régi Pp. 213. § (1) és (2) bekezdését, a régi Pp. (3) és (6) bekezdését, a 182. § (3) bekezdését, a Ptk. 4:37. § (1) és (2) bekezdése, illetve (4) bekezdését jelölte meg.

[27] Felülvizsgálati érvelése szerint az alperes több milliós követelése elfogadhatatlan. Bizonyítási kötelezettségének eleget tett: magánemberként és cégtulajdonosként is a bíróság rendelkezésére állt, állításait indokolta és alátámasztotta.

[28] 1. A Z. Kft.-ben levő üzletrészét értékesítette, azonban a befolyt vételárat nem kapta meg. Ennek ellenkezőjét sem bizonylat, sem maga a szerződés, illetve tanúvallomás nem igazolja. Ebből következően a vételár vagyonmérlegbe való beállítása jogszerűtlen, a vételár az akkori társától követelendő.

[29] 2. A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy az E. Banktól (helyesen: az E. Bank által kezelt folyószámlájáról) felvett 10.000.000 forintból a Z. Kft. részére nyújtott 9.400.000 forint tagi kölcsönt, ami a kft. 2015. évi főkönyvében is szerepel. A tagi kölcsönt azonban nem fizették vissza a részére, ezért ezzel kapcsolatban a társával szemben pert is indított.

[30] A 10.000.000 forint a különvagyona volt. A felperes megismételte a korábbi előadását: a pénzt a nagynénjétől a családi vállalkozás elindítása érdekében kapta ajándékba. Az ajándékozásnál egy tanú is jelen volt, akinek a vallomását az eljárt bírságok azért nem fogadták el, mert a perindítás után két évvel hivatkozott erre. A vállalkozás egyébként az alperessel közös döntésük volt, aki még egy eladói tanfolyamot is elvégzett.

[31] Két vagyontétel elszámolását nem vitatta (3. és 4.).

[32] 5. A L. Kft. üzletrész értékének megfizetésére kötelezése jogszabálysértő. A társaság székhelye a volt közös ingatlan és olyan eszközök, illetve számlával igazolt tételek is ott találhatóak, amelyek a társaság tulajdonát képezik. Az eszközlista nem teljes, értékes mobiltelefonokat nem tüntet fel. A felperes lényegében a kétszeres elszámolást sérelmezte: az alperes a jogerős ítélet alapján megkapta a cég értékének a felét, de emellett a vállalkozás tulajdonában álló eszközöket is használja.

[33] 6. A vagyonmérleg hiányos. Nem tartalmazza a fiára átíratott Suzuki típusú személygépjárművet.

[34] 7. Az ajándékozási szerződésben haszonélvezeti jogot alapítottak a javára. A felperes a felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy haszonélvezeti jogáról lemond, de annak értékét a közös vagyonban elszámolni kívánja. Ezt a megoldást az alperes sem ellenzi.

[35] 8. Az ingatlan kapcsán a felperes részletesen előadta, hogy a tulajdoni hányada ajándékozására milyen előzményeket követően került sor. Az ajándékozás kifejezetten a válásra tekintettel történt, letagadhatatlan köze van a vagyon megosztásához. Az eljárt bíróságok nem számolták el a beruházását sem. Ezzel megsértették a régi Pp. 213. § (1) bekezdését.

[36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[37] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott rendelkezések körében vizsgálta felül.

[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. és 4. pontja figyelembevételével vizsgálta. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [régi Pp. 270. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, arra vonatkozó álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását eredményezi. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fentiekben meghatározott tartami követelményekkel. A tartalmi kellékek hiánytalan meglétét a Kúria kérelemként külön-külön vizsgálja (PK vélemény 6. pont).

[39] A fentiek alapján a Kúria érdemben nem vizsgálta a régi Pp. (3) és (6) bekezdésének megsértését, mivel a konkrét jogszabályhely nem beazonosítható, valamint a régi Pp. 213. § (2) bekezdésének jogszabálysértő voltát, mert annak megjelölése mellett a felperes a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait nem ismertette: nem fejtette ki, hogy a részítélet eljárásjogi fogalmát tartalmazó jogszabályhely milyen okból sérült.

[40] A régi Pp. 182. § (3) bekezdésének megsértése sem vizsgálható. A felperes a felülvizsgálati kérelme indokolása szerint nem a szakvélemény homályos vagy ellentmondó voltát, a bizonyított tényekkel, illetve más szakvéleményekkel ütközését, aggályosságát sérelmezte, hanem azt, hogy az alperes a gazdasági társaság tulajdonában álló eszközöket használja. A megjelölt jogszabályhely és a kifejtett indokolás egymással ok-okozati összefüggésben nem áll.

[41] Az érdemben vizsgálható felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

[42] A régi Pp. 164. § (2) bekezdéséből kiindulva a házassági vagyonjogi perben hivatalbóli bizonyításra nincs jogszabályi lehetőség, a bíróság a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján dönt (BH 2003.157.). A felperes a Suzuki típusú személygépkocsit a megosztandó vagyontárgyak között nem jelölte meg (először a fellebbezésében utalt rá), a haszonélvezeti jognak, mint vagyoni értékű jognak, továbbá a Z. Kft. részére nyújtott tagi kölcsönnek az elszámolása fel sem merült. A régi Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a bíróság az előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, ítéleti döntésének a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre ki kell terjednie [régi Pp. 213. § (1) bekezdés]. A felperes ilyen igényeket az elsőfokú eljárásban nem érvényesített, értelemszerűen arra a jogerős döntés sem terjedhetett ki, nyilvánvalóan nem lehet jogszabálysértő ugyanis olyan vagyonelem elszámolásának hiánya, amelyről ítéleti döntést maga a fél sem kért. A Kúria megjegyzi, hogy a kft. tagi kölcsönével kapcsolatosan a felülvizsgálati kérelemben előadottak ellentétesek a L. kft. tagi kölcsönének forrására tett perbeli nyilatkozattal. A felvett pénzösszeget a felperes a perbeli állítása szerint a saját tulajdonú kft.-nek nyújtotta (8.600.000 forint) és ezt a gazdasági társaság nem fizette vissza részére, a felülvizsgálati kérelme alapján viszont 9.400.000 forint tagi kölcsönt nyújtott a résztulajdonában álló kft.-nek is. A tagi kölcsön életközösség alatti (2014. augusztus előtti) befizetését a csatolt főkönyvi kivonat nem bizonyítja (2015. évre vonatkozik), az élet- és vagyonközösség megszűnésével pedig a Ptk. 4:37. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak nem irányadóak.

[43] Az adott eljárásnak a felek kérelmei (alperes viszontkeresete, felperes érdemi ellenkérelme) alapján a házastársi közös vagyon megosztása volt tárgya. A jogvita elbírálásánál a felperes és nagykorú gyermeke közötti ajándékozási szerződés létrejöttének előzményei, körülményei nem relevánsak, a házastársak közötti belső jogviszony rendezésére az ajándékozó és a megajándékozott külső jogviszonya - az érvényes szerződés miatt - kihatással nincs. Ezért a felperes ezzel kapcsolatos fejtegetését a Kúria figyelmen kívül hagyta.

[44] A felperes eljárásjogi jogszabálysértésként megjelölte a régi Pp. 213. § (1) bekezdését, indokolásként az utolsó közös lakáson elvégzett felújítási munkák elszámolásának elutasítását sérelmezte, mivel a kiadások miatt felmerült megtérítési igényét az eljárt bíróságok nem vették figyelembe.

[45] A felperes hivatkozása alaptalan. A megjelölt jogszabályhely az ítéleti döntés teljességének törvényi előírását tartalmazza, azaz a bíróságnak a perben érvényesített valamennyi igényről döntenie kell. Az eljárt bíróságok az ingatlan beruházásával kapcsolatban előterjesztett megtérítési igényt elbírálták, tehát az ítélet az érvényesített igényre kiterjedt. Az pedig, hogy a döntés a felperes igényérvényesítését nem találta alaposnak, a jogszabályhely megsértését nem alapozza meg.

[46] Az anyagi jogi jogszabálysértések.

[47] A Ptk. 4:37. § (1) és (2) bekezdése a közös vagyon aktív és passzív oldalát határozza meg, a (4) bekezdés pedig kiveszi a közös vagyon köréből azokat a vagyontárgyakat, terheket, tartozásokat, amelyek a Ptk. 4:38-4:39 §-ai értelmében különvagyonnak minősülnek.

[48] A felperes felülvizsgálati kérelmében az aktív vagyon körében a Z. Kft. üzletrésze eladási árának a vagyon megosztás során történt elszámolását sérelmezte. Érvelése szerint a vételárat nem kapta meg, előadását a perben bizonyíték nem cáfolta.

[49] A felperes érvelése téves.

[50] A perben a felek egyezően adták elő, hogy a kft. 1/2 üzletrésztulajdona a házastársak közös vagyona volt. A Ptk. 4:37. § (1) bekezdése alapján a házastársak közös vagyonának minősül közös vagyon értékesítéséből az egyik házastárs részére befolyt vételár is. A perbeli esetben a felperes az életközösség megszűnése után a közös vagyon tárgyával egyoldalúan rendelkezett, az átruházást okirat bizonyítja (a felperes és a vevő közötti külső jogviszony). A csatolt adásvételi szerződés a vételár összegét rögzítette, nem tartalmazta viszont a teljesítési határidőt. A Ptk. 6:130. § (1) bekezdése szerint a határidő nélküli pénztartozás esetén a felszólítástól (vagy a számla kézhezvételétől) számított harminc napon belül kell teljesíteni.

[51] A felperesnek az a kifogása, hogy a vételárat ténylegesen nem kapta meg, a jogügyletben részt nem vett házastársa terhére nem értékelendő, a belső jogviszonyuk alapján a vételár elszámolását nem érinti. A szerződés nem teljesítése esetén a szerződő fél az igényét - a vételár teljesítését - bírósági úton érvényesítheti (amely igény a szerződésben részt nem vett házastársat nem illeti meg) és pernyertessége esetén a kötelezettnek a teljes összeget ki kell fizetnie. A felperes - állítása szerint - a vevővel szemben pert indított, tehát a követelését érvényesítette, vagyoni hátrány a közös vagyon megosztásánál nem érte. A fentiek alapján a vételárnak a vagyonmérlegben való feltüntetése nem jogszabálysértő és a Ptk. 4: 37. § (3) bekezdését sértő elszámolást sem eredményez.

[52] A felperes különvagyona.

[53] A Ptk. 4: 38. § (1) bekezdés b) pontja alapján a házastárs részére juttatott ajándék különvagyon. A régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte állítása kétséget kizáró bizonyításának kötelezettsége: az ajándék tényének, illetve az életközösség megszűnésekor annak, vagy az értékén vásárolt vagyontárgy meglétének kettős bizonyítása. A felperes az anyagi jogi jogszabályhely megjelölésével lényegében az eljárt bíróságok mérlegelését sérelmezte, álláspontja szerint ugyanis a különvagyonát bizonyította. A bizonyítékok mérlegelésére eljárásjogi jogszabály, a régi Pp. 206. § (1) bekezdése az irányadó, az anyagi jogi jogszabályhely (a különvagyon tárgyai) és a bizonyítékok értékelését illető eljárásjogi előírásba ütközés két önálló jogszabálysértés. Az anyagi jog sorolja fel a különvagyon tárgyait, azt viszont, hogy az egyik házastárs által előterjesztett bizonyítékok alapján a különvagyon bizonyítást nyert-e, a bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján dönti el. A felperes a régi Pp. 206. § (1) bekezdését nem jelölte meg, ebből következően a Kúria a bíróság mérlegelését nem vizsgálta.

[54] A fentiek alapján a jogerős ítélet sem anyagi jogi, sem eljárási jogi jogszabályt nem sértett, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[55] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el.

[56] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó régi Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálattal felmerült költségét, amelyet a Kúria a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet alapján mérlegeléssel határozott meg.

[57] A felperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelem miatt az 1990. évi XCIII. (Itv.) 50. § (1) bekezdése szerint megállapított és le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is köteles.

Budapest, 2018. november 27.

dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikós s.k. bíró

A kiadmány hiteléül: