Court dismisses adult child's support claim citing parental duty to initiate contact reconnection.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.20.437/2017/7.

A tanács tagjai:

Dr. Makai Katalin a tanács elnöke

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit előadó bíró

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró

A felperes:

felperes neve

A felperes képviselője:

Dr. Pesthy Mária ügyvéd

Az alperes:

alperes neve

Az alperes képviselője:

Dr. Faragó Ágnes ügyvéd

A per tárgya:

Gyermektartásdíj fizetésre kötelezés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Alperes

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Sz. Járásbíróság 14.P.20.109/2016/12.

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Sz. Törvényszék 12.Pf.20.593/2016/3.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit az elsőfokú eljárási, a fellebbezési illetékre és az első- másodfokú perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 60.000 (hatvanezer) forint elsőfokú perköltséget, 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget és 12.000 (tizenkétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 64.800 (hatvannégyezer-nyolcszáz) forint elsőfokú eljárási illetéket, a 86.400 (nyolcvanhatezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket és 90.000 (kilencvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 45.000 (negyvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes és dr. G. A. házasságából három gyermek született, 1991. június 22-én a felperes és B., 1994. május 9. napján R.. A bíróság 2002. június 5-én jogerős ítéletével a házasságot felbontotta. A bontóperben a szülők egyezséggel rendezték az alperes tartásdíj fizetési kötelezettségét. 2012-ben újabb bírói egyezséget kötöttek, amelyben az alperes az akkor már egyetemi tanulmányokat folytató felperes és B. után 2013. január 1. napjától, míg R. tekintetében 2013. szeptember 1. napjától kezdődően a gyermekek első diplomájának megszerzéséig havonta és gyermekenként 90.000 forint határozott összegű tartásdíj megfizetését vállalta.

[2] Az alperes a válást követően rendszeres kapcsolatot tartott mindhárom gyermekével. 2003-ban élettársi kapcsolatot létesített, 2005-ben házasságot kötött dr. G. G. Közös háztartásban közösen nevelik a 2006. február 6. napján született G. M. utónevű közös gyermeküket és az alperes házastársának két kiskorú gyermekét. A felperesnek és testvéreinek nem volt felhőtlen kapcsolata az alperes új házastársával, az apa és a gyermekek közötti személyes kapcsolattartás fokozatosan ritkult, ettől függetlenül többször közösen nyaraltak, közös programokon, családi rendezvényeken részt vettek.

[3] 2010 nyarán a felperes és ikertestvére felvételt nyertek b.-i felsőoktatási intézményekbe, ezért a szülők úgy döntöttek, hogy ingatlant vásárolnak a fővárosban. Az ingatlan vásárlás és felújítás kapcsán a szülők és a gyermekek között kisebb családi vita alakult ki. 2010. karácsonyán az alperes és házastársa meghívta a felperest és testvéreit egy közös karácsonyi estére. Ennek során az alperes házastársa kijelentette, hogy a városnak megvan a véleménye a felperes és testvérei édesanyjáról, erre R. úgy válaszolt, hogy a városnak ugyancsak megvan a véleménye az alperes házastársáról. A vita hevében az alperes egy alkalommal arcul ütötte R.-t, mire a felperes testvére védelmében ugyancsak pofon ütötte az alperest, aki erre a felperesnek is adott egy pofont. Az események után az alperes és három gyermeke között a kapcsolattartás lényegében megszakadt, a karácsonyi sérelmeket nem tudták megbeszélni, rendezni, kölcsönösen sms üzenetekben köszöntötték egymást karácsonykor és a születésnapokon. 2013-ban az alperes a kapcsolat helyreállítására irányuló próbálkozásként meghívta mindhárom gyermekét egy sörözőbe. A találkozóra csak a felperes és ikertestvére ment el, ez azonban eredményre nem vezetett. 2014-ben az alperes hivatalos volt B. diploma osztó ünnepségére, majd nem sokkal ezután keresetet terjesztett elő a tartásdíj fizetési kötelezettsége megszüntetése iránt.

[4] A felperes a felsőfokú alapképzést a B. Egyetem A. szakán végezte nappali tagozaton. Szakdolgozatát egy év kihagyás után 2014 őszén fogadták el, és 2015. január 7-én sikeres záróvizsgát tett. Az alapképzés befejezése után 2015. február 1. napjától folytatta egyetemi tanulmányait a G. Egyetemen nappali tagozaton, államilag támogatott képzés keretében. Tanulmányai várható befejezésének időpontja 2017. január 31. napja.

[5] Az alperes 2014 októberében terjesztette elő keresetet a volt házastársával szemben, amelyben elsődlegesen a felperes és B. utónevű gyermekei tekintetében a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetését kérte 2014. október 1. napjától kezdődően, arra hivatkozással, hogy a felperes és ikertestvére az első diplomáját megszerezte. Másodlagos kereseti kérelmében 2015. február 7. napjától mindhárom gyermek után kérte a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetését arra alapítva, hogy a gyermekek a tartásra érdemtelenek, mert kellő indok nélkül nem tartják az édesapjukkal a kapcsolatot. Harmadlagos kereseti kérelme a tartásdíj leszállítására irányult, melyet azzal indokolt, hogy a gyermekeknek nincs szüksége a jelentős összegű, havi 90.000 forint tartásdíjra. A Sz. Járásbíróság az 5.P.20.797/2014/27. számú ítéletében az alperes tartásdíj fizetési kötelezettségét 2015. augusztus 1. napjától kezdődően mindhárom gyermek után, gyermekenként és havonta 50.000 forintra leszállította. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Sz. Törvényszék a 2015. december 8. napján meghozott 12.Pf.20.486/2015/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes tartási kötelezettsége a felperes után 2015. január 31. napjával, B. tekintetében 2014. szeptember 30. napjával megszűnt. A másodfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmet megalapozottnak tekintette, mert a felek egyezsége alapján a felsőfokú tanulmányokat folytató nagykorú gyermekei után az alperest a tartásdíj fizetési kötelezettség csak az alapképzés befejezését követő első diploma megszerzéséig terhelte. A másodfokú bíróság kizárólag R. vonatkozásában vizsgálta a tartásra érdemtelenséget, a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:220. § (3) bekezdés a) pontjában és a (4) bekezdésben foglalt törvényi feltételek fennállását. Megállapította, hogy a gyermek passzív magatartása, miszerint a 2010. évi karácsonyától elzárkózott az alperessel való kapcsolattartástól, nem tekinthető olyan súlyúnak, amely az érdemtelenség jogkövetkezményét vonja maga után.

[6] A felperes a mesterképzés időszaka alatt havi 12.700 forint ösztöndíjban részesül, tulajdonában áll a testvéreivel közös tulajdonú f.-i lakás 1/3 tulajdoni hányada. 2015. évben apai nagyszüleitől 2.000.000 forint ajándékban részesült, tanulmányai befejezését követő életkezdésre. A pénzajándék jelenleg is a rendelkezésére áll. Hétvégenként rendszeresen hazajár édesanyjához, akinek nettó jövedelme 2015. évben havonta 858.217 forint, 2016. évben heti 127.275 forint volt. A felperes f.-i autóbuszbérlete havi 3.450 forint, B. és G. közötti távolságra havi vonatköltsége 2.850 forint, a B.-Sz. közötti úti költsége havonta 13.240 forint. A résztulajdonában álló f.-i lakás rá jutó rezsi költsége havonta 14.500 és 17.800 forint. A felperes hetente két alkalommal focizik, havonta egyszer teniszezik és squash-ol, a pályabérleti díjak egy hónapra 12.000 és 15.000 forint. Szórakozásra havonta 7-12.500 forintot, élelmezésre, fodrászra 35-40.000 forintot, háztartási és pipere szerekre 5.000 forintot, ruházkodásra átlagosan 15.000 forintot költ, a térdvédő és a bokafásli használatának havi átlagos költsége 5.000 forint. A felperesnek mezőgazdasági, őstermelői tevékenységéből a 2015-ös adóévben 9.497.888 forint bevétele származott, amelyet teljes egészében költségként számolt el, így ebből származó adózott jövedelme 2015. évben nem volt.

[7] Az alperes Sz. Zrt. műszaki igazgatója, 2015. évben a munkaviszonyból és egyéb önálló tevékenységből származó adózott jövedelme 32.000.532 forint volt, a mezőgazdasági, őstermelői tevékenységből származó 9.497.808 forint bevételét meghaladta a ráfordított költség, így az adóbevallás szerint ebből jövedelme nem keletkezett. Az alperes jelentős értékű ingatlanvagyonnal és egy 2011-es évjáratú Citroën típusú személygépkocsival rendelkezik.

[8] 2016 nyarán az alperes kísérletet tett a felperessel a kapcsolat felvételére, telefonon, sms küldéssel vagy hívással, a felperes azonban erre nem reagált. Az alperest 2016. augusztus 31-én a sz.-i kórház sürgősségi osztályára szállították, ahol hat napig vizsgálták. A felperes tudott az apai nagyszülőktől az alperes állapotáról, ennek ellenére utána nem érdeklődött.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes keresetében 2016. január 1. napjától kezdődően havi 90.000 forint tartásdíj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a mesterképzés keretében egyetemi tanulmányokat folytat, és a tartásra rászorul.

[10] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy a felperes saját vagyonát, jövedelmét és a felperest a saját háztartásában eltartó édesanyja jövedelmét figyelembe véve nem szorul tartásra. Másodlagosan arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes a tartásra a Ptk. 4:220. § (3) bekezdés a) pontja és a Ptk. 4:220. § (4) bekezdése alapján érdemtelen, mert kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot az alperessel. Harmadlagosan a védekezését arra alapította, hogy a felperes 2016 júniusában betölti a 25. életévét, ezért a Ptk. 4:220. § (5) bekezdése alapján csak rendkívül indokolt esetben jogosult a tartásra. A felperes esetében ilyen rendkívül indokolt körülmény a jövedelmére, vagyonára tekintettel nem áll fenn.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 2016. január 1. napjától 2017. január 1. napjáig terjedő időszakra fizessen meg a felperesnek havonta 90.000 forint tartásdíjat. Megállapította, hogy az alperesnek 2016. január 1. és május 31. napja között 450.000 forint hátralékos tartásdíj fizetési kötelezettsége keletkezett, melynek egyösszegű megfizetésére 15 napon belül kötelezte. Az ítéletnek a folyamatos tartásdíj fizetési kötelezettségre vonatkozó részét előzetesen végrehajtóvá nyilvánította. Megkereste az alperes munkáltatóját a tartásdíjak 2017. január 31. napjáig történő levonására. Az alperest a felperes javára 50.000 forint perköltség, az állam részére 64.800 forint illeték megfizetésére kötelezte.

[12] Ítélete indokolása szerint a felperes 2015. február 1. napjától kezdődően nappali tagozatos, állami finanszírozású mesterképzés keretében egyetemi tanulmányokat folytat, a képzés megfelel a Ptk. 4:220. § (2) bekezdésében foglalt életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanulmány folytatásának. A felperes ezért a Ptk. 4:220. § (1) bekezdése szerint olyan továbbtanuló nagykorúnak minősül, aki a tartásra jogosult. A Ptk. a továbbtanuló nagykorú gyermek esetében a rászorultságot sajátosan értelmezi, mert ez az életpályára való felkészülés indokoltságából következik, a nagykorú gyermek rászorultságát a jogalkotó tanulmányok folytatásához köti. A tartásdíjra rászorultsága magából a szükséges tanulmányok folytatásából következik, a tartásdíj mértéknek meghatározásánál a Ptk. 4:221. §-a alapján a nagykorú gyermek saját jövedelmét és vagyonát is figyelembe kell venni.

[13] A tartásra érdemtelenséget illetően az elsőfokú bíróság a kialakult bírói gyakorlatra utalással hangsúlyozta, hogy az a gyermeki magatartás, miszerint szülőjével nem tart kapcsolatot, akkor eredményezi az érdemtelenség megállapítását, ennek következményeként a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetését, ha abban a tartásra kötelezettet felróhatóság nem terheli. Erre utal a Ptk. 220. § (4) bekezdésében foglalt „kellő indok nélkül" fordulata is. Megállapította, hogy az alperesnek a 2010. karácsonyi események óta nincs érdemi kapcsolata egyik felnőtt gyermekével sem. Ezt a folyamatot az alperes házastársának a nyilatkozata indította el, amelyre R. az alperes által sérelmezett választ adta és amire az alperes tettlegességgel válaszolt. A karácsonyi vita hevében az alperes nyúlt először a tettlegesség eszközéhez, a felperes csak ez után kelt testvére védelmére és ütötte arcul az alperest. Az alperes azóta is úgy ítéli meg, hogy abban a szituációban R.-nek kellett kapnia egy pofont, a felperes magatartása pedig nem tekinthető jogszerűnek. A kapcsolat megszakadásáért a felperest felelősség nem terheli, a felek megbékülését a kommunikáció hiánya és a megváltoztathatatlannak tekintett sérelmek folyamatos és kölcsönös ismétlése is gátolja. Mindkét fél részéről voltak próbálkozások a kapcsolat helyreállítására, azonban nem várható el a gyermekek közeledése az édesapjukhoz, ha az alperes érdemtelennek tekinti a tanulmányaikat folytató, alapvetően megfelelő életmódot élő gyermekeit. Csak a kapcsolat új, tiszta lapra helyezésétől, a kölcsönös megbocsátástól várható, hogy a gyermekek túllépjenek a régi sérelmeiken, az alperes pedig felnőttként kezelje nagykorú gyermekeit. A felperes a társadalmi értékítélet szerint is érthető módon, kellő indokkal nem tart kapcsolatot az alperessel, ezért a tartásdíjra érdemtelensége nem állapítható meg.

[14] A tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetésére nem ad alapot, hogy a felperes 2016 júliusában betöltötte a 25. életévét, a tanulmányok fél évvel történő meghosszabbítása nem eredményezheti a tartásdíj fizetési kötelezettségtől való szabadulást.

[15] A tartásdíj mértékének leszállítására irányuló ellenkérelemmel összefüggésben az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes és volt házastársa 2012-ben havi 90.000 forint tartásdíj fizetési kötelezettségben állapodtak meg. Ennek során mindkét fél ismerte a saját és a másik fél jövedelmi, vagyoni viszonyait, a felperes továbbtanulásának, életvitelének költségkihatását. Az alperes ezek ismeretében vállalta a havi 90.000 forint megfizetését. Kétségtelen, hogy a jelen perben a tartásdíj mértékének megállapítása már nem az egyezségen alapul, de az alperes nyilván arra tekintettel vállalta a havi 90.000 forint tartásdíj megfizetését, mert maga is úgy értékelte, hogy a felperes szükségleteihez és a korábban biztosított életviteléhez, életszínvonalához ez indokolt. Ezért az az utólagos hivatkozása, miszerint a gyermeknek nincs szüksége ilyen mértékű tartásdíjra, önmagában nem teszi indokolttá a korábban vállalt tartásdíjnál alacsonyabb mértékű tartásdíj megállapítását. A felperesnek nyújtott 2.000.000 forint nagyszülői ajándék nem a tanulmányok finanszírozásához, hanem ennek befejezését követően az életkezdéshez nyújtott támogatást szolgálta. Korábban rendszeresen fizetett tartásdíj nem eltúlzott, az alperes havi nettó keresményének kb. 11%-a, ez megegyezik a felperes testvére számára fizetett tartásdíj összegével és a két gyermek közötti megkülönböztetésre pedig a tartásdíj tekintetében indok nem merült fel.

[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az alperest a felperessel szemben terhelő tartásdíj fizetési kötelezettségét 2016. október 30. napjával megszüntette. Felhívta az alperes munkáltatóját, hogy 2016. november 1. napjától kezdődően az alperes jövedelméből a gyermektartásdíj levonását mellőzzék. A felperest az alperes részére 80.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte és további rendelkezése szerint a feljegyezett 86.400 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

[17] Ítélete indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes tartásdíjra rászorultsága fennáll, a tartásra jogosultságát helytállóan állapította meg a Ptk. 4:220. § (1) és (2) bekezdése szerint. A felperes által megkezdett mesterképzés megfelel a felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzésnek. Az alperesi nagyszülők által nyújtott 2.000.000 forint készpénz ajándékot az ajándékozók meghatározott célra, a tanulmányok befejezését követő életkezdéshez nyújtották. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes akkor köteles saját vagyonát, így a juttatott ajándékot a tanulmányai folytatása során tartására fordítani, ha tartása más módon, így a szülők kötelezése révén nem biztosítható.

[18] A Ptk. 4:220. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a szülő nem köteles a gyermek eltartására, ha a gyermek arra érdemtelen. A (4) bekezdés a nagykorú gyermek érdemtelenségét megállapíthatónak tartja akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. A felperes érdemtelenségét az előzményi perben a 2010. karácsonyán történt családi vita kapcsán az eljárt bíróságok már értékelték és vizsgálták a felperesnek az alpereshez való viszonyát 2015. év végéig. Ezért ez újra nem értékelhető, kizárólag a 2016 januárjától, az igényelt tartásdíj fizetésére kötelezés kezdő időpontjától tanúsított magatartása vizsgálható. A felperes 2016. február 1. napján sms-ben köszöntötte születésnapja alkalmából az alperest, ami a felek közötti kommunikáció fennállását igazolja. A perben a felperes maga adta elő, hogy 2016. április elején beszélt telefonon az alperessel. A beszélgetés során az alperes a nevelt fia ballagására, továbbá M. fia első áldozására és azt azt követő ebédre, vacsorára hívta meg a felperest. A felperes a meghívást elhárította, úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne ott lenni, mert az alperes érdemtelenségre hivatkozása nem feltételez közöttük olyan viszonyt, hogy együttesen ilyen eseményen részt vegyenek. A felperes meghallgatása során kifejtette azt a véleményét, miszerint nem feltétlenül neki kell közelednie az alpereshez, mert a felek közötti rossz kapcsolat nem az ő magatartásának következménye. A rossz viszony elmélyülését jelentette a korábbi per, amelyben az alperes gyermekei érdemtelenségét hangsúlyozta. Ezért a felperes álláspontja szerint nem neki kell helyrehoznia a kapcsolatot és nincs kifejezett kötelezettsége arra, hogy a kapcsolat helyreállításán munkálkodjon. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek az alperes által kezdeményezett találkozásokra való megjelenését visszautasító magatartása nem meríti ki a Ptk. 4:220. § (4) bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjáig a felperes az alperesi közeledés visszautasító, a minimálisra korlátozott kapcsolatot édesapjával még fenntartotta.

[19] A másodfokú bíróság vizsgálati körébe vonta az elsőfokú ítélet meghozatala és a másodfokú tárgyalás közötti időszakban tanúsított felperesi magatartást is. Megállapította, hogy az alperes 2016 nyarán több ízben hívta telefonon a felperest személyes megbeszélés érdekében, aki ezekre a megkeresésekre nem reagált. A másodfokú bíróság jelentős súllyal értékelte a 2016. augusztus 31. napján az alperes sürgősségi kórházba kerülése és ott tartózkodása alatt tanúsított felperesi magatartását.

A felperes az ekkor még ismeretlen egészségügyi problémával küszködő alperes hogyléte felől nem érdeklődött, meg sem kísérelte az édesapjával a kapcsolat felvételét. Ez pedig olyan súlyosan felróható magatartás, amellyel a felperes teljes közönyt tanúsított az alperessel szemben, holott az édesapja iránt érzett harag és megbántottság feloldására éppen az alperes elesett állapota lehetett volna alkalmas. Ebben a helyzetben az alperes joggal érezhette, hogy a segítségre szoruló egészségi állapotában a felperestől még az érdeklődést sem kapja meg.

A felperest magatartása a tartásdíj iránti igényre érdemtelenné teszi, ez ugyanis az általános társadalmi felfogást szerint is megalapozza az érdemtelenséget. A másodfokú bíróság a családi viszonyok, továbbá a szülő és a gyermek kapcsolatának megromlásához, az adott esetben a kapcsolat megszakításához vezető körülmények alapján megállapította, hogy a felperes részéről az alperes találkozást, megbeszélést kezdeményező telefonhívásainak az el nem fogadása, még lehetőségét is kizárta annak, hogy a felek közötti elmérgesedett kapcsolat érdemi megbeszélésére sor kerülhessen.

A felperesnek az alperes egészségi állapota iránti mutatott teljes közönye pedig a másodfokú bíróságban megerősítette azt a meggyőződését, hogy a felperes az alperessel való kapcsolat helyreállítását nem kívánja és ezt az alperes számára sem teszi lehetővé. Ezért a felperes tartásra való érdemtelenségét a 4:220. § (4) bekezdésében foglalt magatartása alapján megállapította. Miután az alperes a felperes jelen perben elbírálható magatartására csak a 2016. október 11. napján tartott másodfokú tárgyaláson hivatkozott, ezért a felperes érdemtelenségét csak a jövőre nézve állapította meg és ennek megfelelően rendelkezett az alperes tartási kötelezettségének megszüntetéséről.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[20] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalával a kereset elutasítását, továbbá azt kérte, hogy a Kúria mellőzze a hátralék megfizetésére kötelező rendelkezést, valamint a felperest a 2016. június 1. napjától 2016. október 31. napjáig terjedő időszakban az öt hónapra túlfizetett, összesen 450.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezze. Kérte továbbá a felperes marasztalását az elsőfokú eljárásban a megbízási szerződésben kikötött 150.000 forint + áfa elsőfokú perköltség, továbbá a jogszabályban előírt és áfával növelt másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 4:205. § (2) bekezdését, a 4:214. §-t, a 4:218. § (2) bekezdés a) és d) pontját, valamint a (3) bekezdését 4:220. § (1) bekezdését, a (3) bekezdés a) pontját, az (5) bekezdését, a 4:221. §-t, eljárási szabálysértésként az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését és a 221. § (1) bekezdését és jelölte meg.

[21] A felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint a másodfokú bíróság megállapította, hogy az érdemtelenségi ok fennállása nem csak egy adott magatartás értékelésével, hanem a családi viszonyok, a szülő és a gyermek kapcsolatának megromlásához vezető körülmények alapján bírálható el, melynek során jelentősége van a kapcsolat megszakításához vezető körülményeknek. Ezzel szemben az alperes betegségével összefüggésében csak egy későbbi időponttól állapította meg a felperes érdemtelenségét.

[22] A másodfokú bíróság jogszabálysértően hivatkozott arra, hogy a felperes érdemtelenségét a korábbi eljárásokban már elbírálta, a 2015. év végéig tanúsított magatartásokat vizsgálta, ezért ez a jelen perben nem értékelhető. Az előzményi perben a másodfokú bíróság a felperessel szemben fennálló tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetését az alperes és volt házastársa megállapodására alapította. Ezért a felek 2010 karácsonya óta tanúsított magatartása nem tekinthető már elbírált, ezért a jelen perben nem értékelhető ténynek vagy körülménynek. A másodfokú bíróság az előzményi perben kizárólag R. érdemtelenségével foglalkozott. A másodfokú bíróság eljárásával megsértette az ítélet indokolásával szemben támasztott törvényi követelményt, döntésével összefüggéseiből ragadott ki egyes tényeket, holott 2016 januárjától csak annyi változás következett be, hogy a felperes pert indított, amely nem tekinthető az érdemtelenség elbírálása szempontjából kiinduló időpontnak. A másodfokú bíróság ezzel figyelmen kívül hagyta a felperes évek óta tartó könyörtelen, a megbocsátást minden szempontból nélkülöző magatartását, melyet egyértelműen igazolnak a 2016. augusztusi események.

[23] Az alperes 2016 augusztusában, rendkívül elesett, életveszélyes állapotban került kórházba, néhány napon át az orvosok még a bélműködés teljes leállásának okát sem tudták megállapítani, a helyzet magában hordozta azt a rendkívüli lehetőséget, hogy a felperes kifejezze az iránta érzett valós szeretetét vagy legalább olyan érdeklődést mutasson, amelyet még az alperessel távoli munkakapcsolatban álló kollégák is tanúsítottak.

[24] Az érdemtelenség megállapításánál értékelni kell, hogy 2010 karácsonyán elindult egy folyamat, melyben az alperest kétség kívül felelősség terheli, de ez a felperesben ez oly módon kövült meg, hogy az alperes részéről mindenféle közeledést, kapcsolattartást elutasít. A felperes által küldött telefon üzeneteknek, az esetenkénti telefonbeszélgetéseknek csak jogfenntartó jellege volt, ezek nem irányultak a kapcsolat tényleges helyreállítására. A felperes nem tette lehetővé, hogy az alperes elnézést kérjen, elzárta bármiféle szeretetteljes kapcsolat helyreállításától.

[25] Az alperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte: a felperes az alperest megütötte.

[26] A tartásdíj 2016. október 31-i megszüntetésével a másodfokú bíróság állást foglalt abban a kérdésben is, hogy 2016. január 1. napjától a felperest a havi 90.000 forint összegű tartásdíj megilleti, holott az kizárólag az egyezség esetére volt irányadó. A felperest megillető tartásdíj mértéke legfeljebb 50.000 forint lehet. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta a túlfizetés mértékét, és tévesen minősítette a nagyszülői ajándékot, holott a másodfokú bíróság másik tanácsának álláspontja szerint a juttatást a felperes tényleges vagyonaként megélhetésére felhasználható összegként kell figyelembe venni. A 450.000 forintban megállapított tartásdíj hátralék behajtását a felperes még nem kezdeményezte, ezért fel sem merülhet, hogy annak felélése megtörtént volna.

[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú tárgyaláson nem tudott megjelenni egyetemi elfoglaltsága miatt, az alperes a távollétét használta ki valótlan adatok közlésére. 2016 nyarán egy alkalommal beszéltek telefonon, az alperes egy sms-t küldött. A felperes tudott arról, hogy az alperes 2016 augusztusában vesekő miatt került kórházi elhelyezésre, egészségügyi problémája azonban gyorsan megoldódott. Nem kereste az alperest a kórházban, de az alperesi nagyszülőktől érdeklődött az alperes állapotáról, üzent velük, jobbulást kívánva. 2000 nyarát az alperes szüleinél töltötte, folyamatosan segített a családi gazdaságban. Ilyenkor néhány alkalommal találkozott az alperessel és beszélgettek. Megjegyezte, hogy az elmúlt években három alkalommal feküdt kórházban több napon keresztül műtéti beavatkozások miatt és a felperes ez alatt nem látogatta meg, telefonon sem kereste és nem érdeklődött az állapota felől.

[28] Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem hihető: az alperes jó kapcsolatra törekszik a felperessel, illetőleg testvéreivel, mert 2014-óta minden perben gyermekei érdemtelenségére hivatkozik. Ezzel szemben a felperes és testvérei szorgalmas, kötelességtudó, tisztességes emberek, akiket csak az alperes nem tud elfogadni és nem becsül semmire. Az alperes sosem kért bocsánatot viselkedéséért, az elsőfokú ítélet megállapította, hogy több mint öt évvel az eseményeket követően sem látja be a gyermekek és a közte fennálló kapcsolat megromlásáért a felelősséget. A felperest az alperes azzal vádolja, hogy megkereséseinek jogfenntartó jellege volt, holott éppen az ő kapcsolattartási kísérletei voltak hamisak. Sosem kérdezte meg, hogy a gyermekei hogy állnak a tanulmányaikkal, mi történik velük az életben, a beszélgetések csak az alperesről szóltak, minden rossz okozóinak a gyermekeit tekintette. Lett volna lehetőség a problémák megbeszélésére és a felperes szándéka szerint a jó viszony helyreállítására. Az alperes azonban csak azt várta el, hogy megalázkodva könyörögjenek a pénzéért.

[29] A tartásdíjat felélte, a perben a havi kiadásait igazolta, a tényleges, luxus kiadásnak nem minősülő tartási szükségletei jelentősen meghaladják a havi 90.000 forintot.

A Kúria döntése és jogi indokai

[30] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.

[31] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül annak figyelembe vételével, hogy a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az eljárás korábbi szakaszában is per tárgya volt, a felülvizsgálat csak a jogerős ítélettel elbírált tényekre vonatkozhat (EBH 2000.371., BH 2015.307., BH 1996.372.). A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében, észrevételében hivatkozott új, az eljárt bíróságok által nem értékelt tényekre. Ezek figyelembevételére azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

[32] A Pp. 270. § (1) bekezdése, továbbá a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes.

[33] A továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó különös szabályokat a Ptk. XXII. fejezete tartalmazza. A Ptk. 4:219. §-a előírja, hogy a nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket a XXII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ennek megfelelően a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra jogosultságának törvényi feltételei az általános és a különös szabályok alapján az alábbiak: 1. az életpályára való indokolt és folyamatos felkészülés miatt a tartásra rászorul [Ptk. 4:220. § (1)-(2) bekezdés]. 2. a tartásra nem érdemtelen [Ptk. 4:194. § (2) bekezdés, 4:220. § (3) bekezdés a) pontja, (4) bekezdés]. 3. nincs tartásra képes házastársa, volt házastársa és élettársa [4:194. § (1) bekezdés]. 4. a tartásra kötelezett szülő teljesítőképessége [Ptk. 4:220. § (3) bekezdés c) pont]. A szülő azonban a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető [4:220. § (5) bekezdés]. A tartásdíj mértékének meghatározásánál a Ptk. 4:221. § alapján a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához a jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

[34] A perben nem volt vitás, hogy a felperes az igényérvényesítés időszakában mesterképzés keretében életpályára felkészítő egyetemi tanulmányokat folytatott, a másodfokú bíróság helyes megállapítása szerint a tartására fordítható jövedelem, megtakarítás és mobilizálható ingatlan vagyon hiányában a tartásra rászorult, az alperes teljesítőképességének hiánya, vagy korlátozott volta pedig a perben fel sem merült. Az alperes a fellebbezésében a Ptk. 4:220. § (5) bekezdésében foglalt, a tartásdíjra jogosultság felső korhatárárát szabályozó rendelkezés megsértését nem kifogásolta, ezért a Kúria a már kifejtettek szerint nem vizsgálta a tartásra kötelezés törvényi feltételének fennállását, a rendkívül indokolt eset meglétét.

[35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében - ennek tartalma szerint - elsődlegesen a felperes érdemtelenségére hivatkozással kérte a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását. A Kúria az alperes elsődleges felülvizsgálati kérelmét alaposnak ítélte. A másodfokú bíróság a perben és az előzményi perben feltárt adatok okszerűtlen, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, továbbá az irányadó anyagi jogi szabályok és a következetes bírói gyakorlat megsértésével vonta le azt a következtetést, hogy a felperes tartásra érdemtelensége 2016. október végéig nem állapítható meg.

[36] A Ptk. 4:220. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a gyermek a tartásra érdemtelen. Ennek a (4) bekezdésben foglalt nevesített esete, amikor a nagykorú gyermek a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. Az 1/2014. PJE határozat V.1.b) pontjában foglaltak szerint a Kúria a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló XXIX. PED-t a Ptk.-ba beépültnek tekintette, de az érdemtelenség, ezen belül a törvényben nevesített érdemtelenségi ok megítélésénél változatlanul irányadók az elvi döntés indokolásában foglalt, a törvényi rendelkezés magyarázatának, kiegészítésének tekinthető jogi okfejtések, érvek, elvi megállapítások. Ennek megfelelően a nagykorú gyermektől elvárható olyan magatartás tanúsítása, amely az erkölcsi felfogással is összhangban áll, így a tartásdíjra kötelezhető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson. E tekintetben ugyanis már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak jogkövetkezményeit kellően értékelni tudja. A Ptk. 4:220. § (4) bekezdése és az ezzel összhangban álló következetes ítélkezési gyakorlat szerint a nagykorú gyermeknek a társadalmi felfogás szerint elítélendő magatartása - a perbeli esetben az, hogy a felperes nem tart kapcsolatot az alperessel - abban az esetben eredményezi a tartásra érdemtelenség megállapítását, ha ebben a tartásra kötelezettet felróhatóság nem terheli.

[37] A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az érdemtelenség vizsgálata kizárólag a gyermeknek a nagykorúsága elérésétől tanúsított magatartására terjedhet ki, de az érdemtelenségi ok fennállása nem csupán az adott magatartás értékelésével, hanem a családi viszonyok, továbbá a szülő és a gyermek kapcsolatának megromlásához, az adott esetben a kapcsolat megszakadásához vezető körülmények alapján bírálható el. Azt azonban iratellenesen állapította meg, hogy az előzményi perben hozott jogerős ítéletével a felperes érdemtelenségére okot adó magatartásokat 2015. év végig elbírálta. Az alperes felülvizsgálati érvelésével egyezően, a másodfokú bíróság kizárólag R. tekintetében vizsgálta az érdemtelenséget, a Ptk. 4.220. § (3) bekezdés a) pontjában és a (4) bekezdésében foglalt törvényi feltételek fennállását. A perbeli kereset benyújtását megelőzően a felperes részéről tanúsított és az érdemtelenség szempontjából értékelhető magatartások elbírálásának hiánya azonban nem jogszabálysértő. A bíróságnak ugyanis az alperes védekezésére figyelemmel a kereset benyújtását közvetlenül megelőző időszaktől kellett vizsgálnia a tartásra érdemtelenség körében hivatkozott magatartásokat. A kereset benyújtását jóval megelőzően a felek magatartásának - a már kifejtettek szerint - annyiban van jelentősége, hogy közre hatottak-e a felperes és az alperes kapcsolatának megszakadásában.

[38] A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes és az alperes személyes kapcsolata az alperes második házasságának megkötése után fokozatosan ritkult, ettől függetlenül a felperes és testvérei többször vettek részt az alperessel és házastársával közös nyaralásokon, egyéb programokon, családi rendezvényeken. A súlyosabb konfliktus először csak 2010. évben alakult ki a felperes és testvérei f.-i lakhatását biztosító ingatlan megvásárlásával és felújításával kapcsolatban. A 2010. évi karácsonyi események pedig a felperes és az alperes közötti kapcsolat megszakításához vezettek. Kétségtelen, hogy a felek kölcsönös tettlegességét az alperes házastársa és R. közötti szóváltás, majd az alperes ezt követő, R.-val szemben tanúsított tettleges magatartása váltotta ki. Nem vitatható, hogy a szóváltás megoldásának, befejezésének eszköze, lányának egyszeri arcul ütése, az alperes részéről társadalmilag elítélhető magatartás volt. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az akkor már nagykorú, belátási képességgel rendelkező és magatartása következményeinek felismerésére és értékelésére képes felperes is és megütötte édesapját, amelyre az alperes a felperessel szembeni tettlegességgel reagált. A Kúria hangsúlyozza, hogy a szülő tisztelete elemi erkölcsi követelmény, amelynek nem teljesítése társadalmi elítélést von maga után. Az e követelménynek megfelelő erkölcsi érzelem a szülő - gyermek viszony mindennapos gyakorlatából keletkezik. Az a körülmény, hogy a felperes R. védelme érdekében ütötte meg az alperest, és a vita során testvére oldalára állt, saját tettlegességét nem teszi menthetővé. A nagykorú gyermektől a szülőjéhez való alkalmazkodás és a tisztelet akkor is elvárható, ha a szülő véleményével, vagy egyes cselekedeteivel nem ért egyet.

[39] Tény, hogy a 2010. karácsonyi események óta a felek személyes kapcsolata megszakadt, és ezért a felperest, továbbá az alperest is felelősség terheli, melynek személyenkénti mértéke nem állapítható meg. Az eljárásban nem volt vitás, hogy a felek az azóta eltelt hosszabb idő alatt sem békéltek meg. Az alperes többször tett eredménytelen kísérletet arra, hogy a felek közötti nézeteltérések feloldja, a felperes sérelmeit azonban folyamatosan a felszínen tartja, az előzményi perre és az alperes védekezésére figyelemmel nem képes túllépni azon a helyzeten, hogy édesapja magatartása miatt tartásra érdemtelennek tekinti.

A felek között a kapcsolattartás lényegében a születésnapok és a karácsony kölcsönös írásbeli és formálisnak tekinthető köszöntésére korlátozódott. A felperes ilyen körülmények között és az előzményi perben hozott jogerős ítélet meghozatala, a vele szembeni tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetése után, 25 életévében terjesztette elő az alperes tartásra kötelezése iránti kereseti kérelmét. Ekkor már nyilvánvalóan tisztában volt a tartásra érdemtelenség jogi megítélésével, a nagykorú gyermeknek a szülővel szemben fennálló erkölcsi kötelezettségével.

Ennek ellenére a perindítást követően sem kereste az alperessel a személyes kapcsolatot, sőt a perben következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a kapcsolat megromlásáért kizárólag az alperes tehető felelőssé, ezért ennek helyreállítása érdekében az alperesnek kell magatartásán változtatni. Ugyanakkor a felperes az alperes közeledését sem fogadta el, visszautasította az alperes családi eseményre szóló meghívását, a hirtelen kórházba kerülő alperes állapotáról még telefonon sem érdeklődött, és édesapját szakdolgozata megvédésének időpontjáról sem tájékoztatta.

A felperes álláspontjával és magatartásával szemben a Kúria nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a nagykorú felperes jelentős összegű tartási követelést érvényesített az alperessel szemben, ezért a felperestől az a társadalom általános értékítélete szerinti elvárt magatartás, hogy az apa-gyermek közötti kapcsolat újbóli felépítése érdekében ő tegye meg az első lépéseket. A felperes a már kifejtettekből következően ettől eltérő magatartást tanúsított, az alperes közeledését kellő indok nélkül elutasította.

Az pedig a közfelfogást egyértelműen sérti, hogy a belátási képességgel rendelkező, a tartásra rászorult helyzetével tisztában lévő nagykorú gyermek tartási igényt érvényesít azzal a szülőjével szemben, akitől a formális, alkalmankénti írásbeli üzenetekben megvalósuló kapcsolattartást meghaladóan a személyes kapcsolattartást bármely formájától mereven elzárkózik, édesapja betegsége, elesett állapota esetén teljesen közömbös magatartást tanúsít. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy ez a magatartás kimeríti a Ptk. 4:220.

§ (4) bekezdése szerinti érdemtelenséget, amelynek jogkövetkezményeként az alperes nem köteles a nagykorú, egyetemei tanulmányokat folytató gyermeke tartására.

[40] Az alperes csak a felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria kötelezze a felperest 2016. június 1. napjától 2016. október 31. napjáig terjedő időszakban túlfizetett 450.000 forint gyermektartásdíj visszafizetésére. Az alperes követelése nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak, ezért a Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (1) bekezdése a felülvizsgálati eljárásban ennek elbírálását kizárja.

[41] A Kúria kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott jogszabálysértő rendelkezéseit az elsőfokú és a másodfokú perköltség, az elsőfokú eljárási és a fellebbezési illeték viselésére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a keresetet teljes egészében elutasította.

Záró rész

[42] A Kúria ítéletét a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül hozta meg.

[43] A felperes keresete eredménytelen maradt, míg az alperes fellebbezése sikerre vezetett. A felülvizsgálat perértéke 1.350.000 forint (900.000 forint tartásdíj és 450.000 forint tartásdíj visszafizetés), így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási illeték 135.000 forint.

[44] A felperes felülvizsgálati kérelme 900.000 forint perérték tekintetében eredményre vezetett. A Kúria ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése, a 81. § (1) bekezdése, az Itv. 74. § (3) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1)-(2) bekezdése, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése alapján határozott az alperest megillető arányos első-és másodfokú perköltség, valamint a felülvizsgálat eredményességéhez igazodó felülvizsgálati eljárási költség, továbbá a le nem rótt elsőfokú eljárási, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről.

B., 2017. november 7.

Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül: