Court upheld lower court judgment on loan repayment, dismissing appeal based on established facts.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.VI.20.249/2016/9.

A tanács tagjai: dr. Wellmann György a tanács elnöke

Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró

. Puskás Péter bíró

A felperes:

A felperes képviselője: . Szentmártoni Kristóf ügyvéd

Az alperesek: I. rendű

II. rendű

Az alperesek képviselője:Dobrossy Ügyvédi Iroda,

ügyintéző: dr. Dobrossy István ügyvéd

A per tárgya: kölcsön visszafizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

alperesek

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Ítélőtábla

14.Gf.40.616/2014/3-II.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Törvényszék

15.G.40.125/2012/37.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

- A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperesi önkormányzat, valamint további három önkormányzat területén közbeszerzés keretében szennyvíz-elvezetési közüzemi beruházás folyt 2006 évtől. A beruházás I. üteme állami céltámogatást is kapott, aminek lehívhatóságához az önkormányzatoknak önerőt is igazolniuk kellett. A megrendelő képviseletében eljárva A.Nagyközség Önkormányzata mint gesztor, valamint három kivitelező cég alkotta konzorcium (közöttük az I. Zrt., felperes jogelődje) 2006. április 14-én vállalkozási szerződést kötöttek.

Az önkormányzatok a vállalkozási díj kifizetéséhez szükséges forrást részben banki hitelből, részben állami támogatás útján kívánták biztosítani. A kivitelezési munkák 2006 tavaszán megkezdődtek, azonban az önkormányzatoknak nem sikerült finanszírozó bankot találniuk, ezért a vállalkozási szerződést 2006. június 30-án módosították, ami érintette a finanszírozási konstrukciót. A konstrukció szerint az önkormányzatok 2,33 milliárd forint állami támogatást kapnak, ami a szennyvízhálózatra és egy tisztítótelep megépítésére vonatkozott.

Ezen túl az önkormányzatoknak egymilliárd forint saját forrást kell biztosítaniuk, valamint 1,5 milliárd forintos alapítványi támogatást kapnak, mely három tétel együttesen biztosítja a szükséges pénzösszeget. Az alapítványi támogatás a hazai építőipari cégek által támogatott T. Alapítványon keresztül valósult volna meg. A három kivitelező cég vállalta, hogy az alapítványon keresztül 1,5 milliárd forint támogatást biztosít abban az esetben, ha az állami céltámogatás és az önkormányzati önerő biztosított.

A beruházás tovább folytatódott, azonban a finanszírozási konstrukció nem valósult meg, többek között azért, mert az önkormányzatok a teljes állami támogatást a szennyvízhálózat megépítésére kívánták elszámolni, a tisztítótelepre nem, amit az állam elutasított, így a tisztítótelep megépítéséhez további saját forrásra volt szükség. Az I. Zrt. a finanszírozási mód rendezéséig átmeneti segítségként vállalta, hogy az érintett önkormányzatoknak 322 millió forint kölcsönt biztosít. Erre vonatkozóan 2006. november 23-án jött létre kölcsönszerződés, abból a célból, hogy az önkormányzatok a már elvégzett munkákhoz kapcsolódó állami céltámogatást le tudják hívni, az arányos mértékű önerőt igazolni tudják.

A kölcsön teljes összegét az I. Zrt. biztosította. A. Község önkormányzata, mint a beruházás gesztora részére utalta azt át 2006. december 5-én és december 7-én, amelyből az alperesi önkormányzat 80 millió forint kölcsönben részesült.

A kölcsönszerződést a felek 2007. szeptember 3-án akként módosították, hogy a szerződés adósa az I. rendű alperes lett, amely az akkor 72.804.200,- Ft összegű tartozást 2007. október 1-jén kelt nyilatkozattal külön okiratban is elismerte. Az I. rendű alperes a szerződésmódosításkor vállalta azt is, hogy a tartozás felét kifizeti, amelyre tekintettel október 12-én 36.603.703,- Ft-ot teljesített. Az összeg másik felének megfizetéséről a módosító szerződésben a felek úgy állapodtak meg, hogy ha a felperesi jogelőd a közműhálózat üzemeltetésére a későbbiekben jogot kap, ennek során számolják majd el a fennmaradó összeget, ha pedig nem, akkor a mással kötött üzemeltetési szerződés megkötését követő 90 napon belül kell az adósnak a tartozását rendeznie, amelyre a II. rendű alperes kezességet vállalt. Az I. rendű alperes a felperes felhívására 2009-ben ismételten elismerte a fennálló 36.200.497,- Ft tartozását, azt azonban nem fizette meg.

A beruházásban érintetett önkormányzatok, így a II. rendű alperes is 2009. október 15-én a F. Zrt.-vel határozatlan idejű bérleti és üzemeltetési szerződést kötöttek a szennyvíz-elvezető hálózat és tisztítótelep üzemeltetésére.

Az I. Zrt. 2012. augusztus 10-i szerződéssel engedményezte a perbeli követelését a felperesi társaságra.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[2] A felperes a keresetében 36.200.497,- Ft kölcsöntartozás, és annak 2010. január 14. napjától a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamat 8 %-ával növelt mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest azzal, hogy amennyiben az adós nem teljesít, akkor a II. rendű alperest mint kezest kötelezze a bíróság a kölcsön megfizetésére. Utalt arra, hogy bár nem volt szabályszerűen aláírva a kölcsönszerződés szerződés módosítása a felperesi jogelőd részéről, azonban a képviselője eljárását a cég utólag jóváhagyta. A NAV is vizsgálta a beruházás pénzügyi lebonyolítását, ennek során a kölcsönt is, amit jogszerűnek minősített mint a kivitelező átmeneti segítségnyújtását a beruházás megvalósításához.

[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy a létrejött szerződés semmis, mert színlelt. A megállapodással ellentétben az I. Zrt. vissza nem térítendő támogatást nyújtott az önkormányzatnak a beruházás finanszírozása részeként. Ezt azért kellett kölcsönként feltüntetni, hogy az önkormányzat az állam felé igazolja tudja az önerőt. Emellett hivatkoztak arra, hogy a módosított tartalmú kölcsönszerződés nem jött létre, mivel azt a felperes részéről két aláírási joggal rendelkező személy nem írta alá, ezért a II. rendű alperessel szemben a kereset megalapozatlan. Az I. rendű alperes a tartozáselismerést a kivitelező cégek nyomására írta alá. A visszafizetés nem vált esedékessé, mert a beruházás átadás-átvétele nem történt meg azóta sem.

Emellett a II. rendű alperes beszámítási kifogást terjesztett elő a kereset erejéig, arra hivatkozással, hogy kivitelező cégeknek, így az I. Zrt.-nek közterület használati díjat kellett volna fizetnie a munkavégzés során elfoglalt közterület használata után. Ez a felülvizsgálati eljárásnak már nem tárgya.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 36.200.497,- Ft-ot és annak 2010. január 14. napjától féléves időszakonként a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-ával növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 2.770.000,- Ft perköltséget azzal, hogy amennyiben a követelés az I. rendű alperestől behajthatatlan, a II. rendű alperes köteles a fenti tartozást megfizetni. A szerződés színleltségen alapuló semmisségével összefüggésben rögzítette, hogy a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában az önkormányzatok tudták, hogy a 2006. június 30-i, a vállalkozási szerződést módosító megállapodás két feltételhez kötötte a kivitelező cégek által nyújtott támogatást, amelyek nem teljesültek, így a kölcsönre a szükséges önerő biztosítása miatt volt szükség. A felek végül is az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 523. § (1) bekezdése szerinti kölcsön nyújtásában állapodtak meg. A kölcsönszerződés módosításának érvényességével összefüggésben a Ptk. 221. § (1) bekezdésében szabályozott álképviseletre vonatkozó alperesi védekezés tekintetében megállapította, hogy a módosított szerződést az I. Zrt. több alkalommal elismerte sajátjaként, így annak jóváhagyása a képviselt részéről egyértelműen megtörtént. A visszafizetés határidejét a módosított szerződés d. 2.) pontjára, továbbá a F. Zrt.-vel kötött üzemeltetési szerződés időpontjára figyelemmel 2010. január 14-i időpontban határozta meg és a kamat mértékéről a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése alapján rendelkezett.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a fellebbezés elbírálása szempontjából szükséges mértékben feltárta és annak alapján érdemben helytállóan, a vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásával és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével kötelezte az alpereseket az ítéletben írt módon a kölcsön visszafizetésére.

Az alperesek a színlelt szerződésre vonatkozó védekezésük körében az elsőfokú eljárás során előadottak és a bizonyítékok felülmérlegelését kérték. A másodfokú eljárásban nincs kizárva, hogy a bíróság a bizonyítékok okszerűtlen, téves értékelése esetén azokat felülmérlegelve, megfelelő döntést hozzon, azonban jelen perben a fellebbezésben előadottak alapján a másodfokú bíróság erre nem látott lehetőséget. A Ptk. 207. § (5) bekezdésére figyelemmel a felek titkos fenntartása, vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A színlelt szerződést csak valamennyi ügyletkötő fél tudatos, akaratának megfelelő magatartása hozhatja létre(Ptk. 207. § (6) bek.).

[7] A vállalkozási szerződés módosításáról szóló, 2006. június 30-án kelt megállapodás a kivitelező cégek alapítványi támogatását feltételhez kötötte, ami nem teljesült, így nem lehet okszerűen következtetést levonni arra, hogy az ezt követően, 2006. november 23-án létrejött kölcsönszerződésben meghatározott összeget a felperesi jogelőd mint a vállalkozói konzorcium egyik tagja az alapítványi támogatás kiváltásaként, visszatérítési kötelezettség nélkül nyújtotta a II. rendű alperes részére. Mindezek alapján helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felek legfeljebb abban állapodhattak meg a kölcsönszerződés kapcsán, hogy ha a támogatás feltételei később teljesülnek, és a támogatás a T. Alapítványon keresztül folyósítható, majd annak keretében elszámolják a perbeli kölcsön összegét.

A felek egyező szerződési akaratát és az ügylet kölcsön jellegét erősítik a tanúvallomások mellett a további okirati bizonyítékok is. A 2007. szeptember 3-án kelt kölcsönszerződés módosítás és az ennek alapján, 2007. október 1. napján az I. rendű alperes által tett tartozásátvállalási nyilatkozat, valamint az ezt követő 2007. október 12-i részbeni teljesítés, teljes egészében megfelel a felperes állításának és egybevág a kölcsönszerződés módosítás 3.c. pontjában írtakkal. Az I. rendű alperes a perben úgy nyilatkozott, hogy ez az összeg vállalkozói díjként került teljesítésre, azonban a csatolt bankszámlakivonat az átutalás jogcímét nem tünteti fel, valamint a per adataiból megállapíthatóan az I. rendű alperesnek a vállalkozói szerződés, illetve annak módosítása alapján ilyen összegű vállalkozói díjfizetési kötelezettsége az I. Zrt. felé nem állt fenn. Mindebből pedig okszerűen az következik, hogy az I. rendű alperes ezt kizárólag a kölcsön részbeni teljesítéseként fizethette.

[8] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és helyesen mellőzte az alperesek további tanúbizonyítási indítványait. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésének eredményét a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kellő részletességgel ugyan nem indokolta, de megállapítható volt, hogy az alperesek által, az elsőfokú eljárás során felajánlott bizonyítás nem volt alkalmas arra, hogy eltérő megállapításra vezessen a perben az a már rendelkezésre álló bizonyítékokhoz képest. A másodfokú bíróság ezzel az indokolással kiegészítette az elsőfokú ítélet indokolását.

[9] A felperesi követelés a másodfokú bíróság szerint nem tekinthető idő előttinek sem. E körben a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, figyelemmel 2007. szeptember 3-án kelt kölcsönszerződés - módosítás d.2. pontjában foglaltakra és az alperesek által sem vitatottan létrejött üzemeltetési szerződés időpontjára.

[10] Tehát az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az I. rendű alperes a tartozásátvállalására figyelemmel köteles a felperesnek a fennálló kölcsöntartozást visszafizetni, amelyért a II. rendű alperes önkormányzat sortartó kezesként felel (Ptk. 272. § (1) bek., 274. § (1) bek.).

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet elsődlegesen változtassa meg és a felperes keresetét utasítsa el. Másodlagosan kérték a Kúriát, hogy amennyiben az elsődleges kérelmük teljesítésére nincs mód, az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárt bíróságokat új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítsa.

Felülvizsgálati kérelmük indokolásában az alperesek megismételték, hogy a perbeli kölcsönszerződés megkötésére kizárólag azért került sor, mert az I. Zrt. a perben bemutatott, hivatkozott konstrukció szerinti kötelezettségeit megszegve nem nyújtott adományt a T. Alapítvány részére, amely emiatt a támogatási összeget nem tudta biztosítani az I. rendű alperes részére. Előadásuk szerint kész tényként közölte az I. Zrt., hogy bár kölcsönszerződésről fognak megállapodni, ennek hátterében azonban valós ügyleti szándékként végleges pénzeszköz-átadás áll. A követelés emellett idő előtti, mert a kölcsönszerződés 4. pontja szerinti átadás-átvételi jegyzőkönyv a napig nem készült el, a felek közötti kölcsönszerződés-módosítás alapján pedig a fennmaradó összeg visszafizetésének feltétele ez volt. Megismételték, hogy a szerződés nem az üzemeltetési szerződés megkötéséhez, hanem a beruházás átadás-átvételéhez kötötte a kölcsön visszafizetését.

[12] Az alperesek változatlanul hivatkoztak a kölcsönszerződés módosítás hibáira is. A felek által 2007. szeptember 3. napján kötött kölcsönszerződés módosítást a kölcsönadó részéről kizárólag egy személy írta alá, a kezesi kötelezettségvállalás így nem jött létre. A 2007. október 1. napján kelt tartozásátvállalási nyilatkozat alapján - amit a felperesi jogelőd részéről megfelelően aláírtak, az I. rendű alperes a II. rendű alperes korábbi tartozását érvényesen átvállalta, a követelés kötelezettje ezért kizárólag az I. rendű alperes lehetne. Nem bizonyított azonban, hogy az I. rendű alperes részéről a felperesi jogelőd részére átutalt összeg a kölcsön visszafizetésének jogcímen került kifizetésre, vagyis a kölcsönszerződés létrejöttének megerősítése volt.

[13] A II. rendű alperes korábbi - a közelmúltban elhunyt - polgármestere minden bizonnyal annak tudatában hagyta jóvá a kifizetést, hogy az a felperesi jogelődnek járó vállalkozói díj. A II. rendű alperest illetően más semmisségi ok is fennáll. Az 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 100. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint költségvetési szerv hitelt nem vehet fel, illetve kezességet nem vállalhat. Az önkormányzat a képviselő testülete által meghatározott keretek között tehette volna ezt meg, de a II. rendű alperes képviselő testülete nem hatalmazta fel a polgármestert a kezességvállalásra.

Az alperesek álláspontja szerint a jogerős ítélet meghozatala során az alábbi jogszabályokat sértette meg a másodfokú bíróság, illetve tévesen alkalmazta: a Ptk. 207. §-a, az 1992. évi XXXVIII. törvény 100. § (1) bekezdés a) és b) pontját, a Pp. 164. § (1) bekezdése, a Pp. 206. § (1) bekezdése, a Pp. 221. § (1) bekezdése.

[14] Az alperesek szerint az eljárt bíróságok helytelenül mérlegelték a bizonyítékokat. Az alperesek a 2013. december 20. napján kelt beadványhoz mellékelte egy hangfelvételt, amely a 2008. június 20. napján K.-n megtartott önkormányzati testületi és viziközmű társulati intézőbizottság ülésén elhangzottakat rögzítette. A hivatkozott ülésen az I. Zrt. képviseletében B. J. elismerte, hogy a perbeli kölcsönszerződés mögötti valós ügyleti szándék pénzeszköz ingyenes átadására irányult. Emellett az alperesek a 2013. december 20. napján kelt beadványban indítványozták, hogy az elsőfokú bíróság tanúként hallgasson ki további személyeket, amely indítványukat az elsőfokú bíróság nem teljesítette. Az elutasítást sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg kellőképpen.

Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a S. G. által készített pénzügyi vizsgálati jelentést, amelyben megállapításra került, hogy „a szerződés nem a felek valós szándékát tükrözi, hiszen tudatában volt azzal mindenki, hogy ezt a kölcsönt az önkormányzatok nem tudják visszafizetni".

[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - mivel a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel és olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[16] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[17] A perben eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg és a bizonyítékokat is a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyesen mérlegelték. Ítéletükben részletesen kifejtették, hogy a II. rendű alperesnek a kölcsönszerződés megkötésekor pénzre volt szüksége, azt a felperesi jogelőd pedig kifejezetten csak kölcsönként kívánta nyújtani. A perben a II. rendű alperes a felperesi jogelődnek az ingyenes juttatásra vonatkozó szerződési akaratát nem tudta bizonyítani. A felek között tehát a Pp. 523. § (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, amelyet 2007. szeptember 3-án módosítottak. Az eljárt bíróságok azt is helyesen állapították meg, hogy a kölcsönszerződés-módosítás aláírásakor a felperesi jogelőd képviselete nem volt megfelelő, a Ptk. 221. § (1) bekezdése alapján azonban a felperesi jogelőd az álképviselője eljárását jóváhagyta, így a kölcsönszerződés-módosítás érvényesen létrejött. Ennek keretében az I. rendű alperes a teljes még fennálló 72.804.200 forint tartozást átvállalta és ennek megfizetéséért a II. rendű alperes sortartó kezességet vállalt. Az okirat tehát, szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal mindkét alperest kötelezi a szerződésmódosításban leírt módon. Az I. rendű alperes az okiratban foglaltakat többször is megerősítette, egyrészt a későbbiekben külön okiratban ismerte el a fennálló tartozást, majd 2007. október 12-én az összeg felét meg is fizette a felperesi jogelődnek, ahogy az a szerződésmódosításban szerepelt. Ebben a körben az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy vállalkozói díjat fizetett, figyelemmel arra, hogy a beruházás gesztora A. község Önkormányzata volt, ezen önkormányzat teljesítette a a S. Kft. felé a vállalkozói díjakat, az I. rendű alperesnek ilyen fizetési kötelezettsége nem volt. Az I. rendű alperes kötelezettsége tehát a Ptk. 332. § (2) bekezdése alapján áll fenn a felperes felé.

[18] A II. rendű alperes a Ptk. 272. § (1) és 274. § (1) bekezdése alapján fennálló kezességét vitatta a felülvizsgálati kérelemben és hivatkozott az Áht. 100. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, amely szerint költségvetési szerv hitelt nem vehet fel, illetve kezességet nem vállalhat. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan mutatott rá arra, hogy a II. rendű alperes ezen védekezése sérti a Pp. rendelkezéseit, hiszen ezt a II. rendű alperes az elsőfokú eljárásban, sőt a fellebbezésében sem adta elő. Először a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott az ezen jogcímen fennálló semmisségre. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A Kúria álláspontja szerint egyébként a jogszabályi hivatkozás érdemben is megalapozatlan, hiszen a II. rendű alperes nem költségvetési szerv, így az Áht.-ban foglalt tilalom ebben a formában reá nem vonatkozik. Az önkormányzatokra irányadó, a kölcsönszerződés módosításának időpontjában hatályos jogszabályok a kezességvállalást nem tiltották, csak azt különböző feltételekhez kötötték. Arra, hogy e feltételek nem valósultak meg a peres eljárás során a II. rendű alperes nem hivatkozott, holott arról már a kölcsönszerződés módosítás megkötésekor tudomással kellett, hogy bírjon. Az ezzel kapcsolatos védekezése tehát a felülvizsgálati eljárásban már nem vizsgálható.

[19] Az alperesek alaptalanul hivatkoznak arra is, hogy a felperes követelése idő előtti. A kölcsönszerződés módosítás III.d/2. pontja az üzemeltetetési szerződés megkötését követő 90 nap elteltével teszi lejárttá a kölcsönt, vagyis mivel az üzemeltetési szerződést 2009. október 15-én kötötték, az attól számított 90 nap 2010. január 14-i lejáratot jelent (33. sorszám).

[20] Az alperesek az eljárt bíróságoknak a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt mérlegelését is támadták. A Kúria felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes, vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Ez a jelen ügyben nem állapítható meg.

[21] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel utal arra, hogy az alperesek alaptalanul hivatkoztak egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyására. A másodfokú bíróság értékelte a B. J. meghallgatásáról készült hangfelvételeket, az abban foglalt nyilatkozata nem támasztotta alá az alperesek állításait. A másodfokú ítélet részletesen megindokolta, hogy az alperesek által a 2013. december 20-án és 30-án benyújtott beadványban meghallgatni kért tanúk kihallgatása miért szükségtelen, ugyanígy a másodfokú bíróság megfelelően értékelte S. G. pénzügyi vizsgálati jelentésének tartalmát is (másodfokú ítélet 9. oldal). O. E. tanúvallomását pedig már az elsőfokú bíróság is megfelelően figyelembe vett (elsőfokú ítélet 6. oldal).

[22] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[23] A Kúria az ügyet tárgyaláson bírálta el.

Záró rész

[24] Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, a II. rendű alperes sortartó kezességére tekintettel a Kúria az I. rendű alperest kötelezte, hogy fizesse meg a felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint. Ennek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdése alapján, az ügyvédi munkával arányban állóan határozta meg.

[25] Az alperesek az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (Itv.) 5. §-a alapján illetékmentesek (lásd az 1995. LVII. törvény 34. § (1) bekezdését), ezért a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az Itv. 74. § (3) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2017. január 24.

Dr. Wellmann György s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Sz.Sz. bírósági ügyintéző