Legislator Case Law & Legislation
Pfv.20168/2017/7 AI generated

Hungarian Supreme Court upheld lower court ruling on personal liberty and dignity rights violation in criminal procedure.

Case Number Pfv.20168/2017/7
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Allowed / Granted

Legislator summary

AI generated

The Supreme Court upheld the lower court's finding that the defendant's personal liberty and human dignity were violated during criminal proceedings. The court confirmed that the defendant's unjustified detention and the manner of its execution constituted a serious application error. Consequently, the appeal was rejected, and the defendant was ordered to pay the plaintiff's legal costs.

Legislator headnote

AI generated

Pp. 270. § (1) bekezdése; Pp. 274. § (1) bekezdése; Pp. 275. § (3) bekezdése: The Supreme Court may uphold a final judgment if the lower court correctly assessed the facts and did not commit legal errors, even when the appeal challenges the procedural conduct of the criminal investigation.

Keywords

AI generated
personal liberty violation human dignity rights criminal procedure conduct Supreme Court review legal costs allocation unjustified detention procedural error

Cited Legislation

AI generated
Pp. 270. § (1) bekezdése
Pp. 274. § (1) bekezdése
Pp. 275. § (3) bekezdése
§ (1) bekezdésére figyelemmel tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése
A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alkalmazásával a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányosan ÁFA-val növelten állapította meg.
6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 14. §-a
AI generated
Pf.20610/2016/4
Court partially allows appeal, ruling arrest warrant violated personal liberty and human dignity without protected grounds.
P.20500/2013/45
Court dismissed non-pecuniary damages claim for pre-trial detention but awarded partial compensation and costs.
B.623/2010/9
Hungarian court sentences officer to suspended prison term and demotion for assault.
Pfv.22005/2008/5
Supreme Court dismissed civil claim for damages due to statute of limitations expiration despite criminal conviction. The court held that knowledge of the perpetrator and the final disability status interrupted the limitation period. The court ruled that the criminal trial's outcome does not automatically suspend the civil statute of limitations. The court determined the claim was time-barred as the plaintiff knew the facts well before the deadline. The court upheld the lower court's decision to reject the claim based on expired limitation periods. The court emphasized that procedural delays in criminal proceedings do not extend civil limitation periods. The court found no valid excuse for the plaintiff's failure to file within the statutory time limit. The court concluded that the claim was inadmissible due to the passage of time. The court maintained the final judgment's rejection of the plaintiff's damages request. The court affirmed that the statute of limitations had clearly expired in this case.
Pf.20212/2014/26
Court dismissed civil claim for damages against prosecutor's office due to lack of procedural misconduct in criminal trial.

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.IV.20.168/2017/7.

A tanács tagjai:

Dr. Mészáros Mátyás a tanács elnöke

Dr. Jakabosné Dr. Németh Monika előadó bíró

Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró

A felperes:

A felperes képviselője:

Dr. Szarka István ügyvéd

Az alperes:

Debreceni Törvényszék

Az alperes képviselője:

Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya

A per tárgya:

személyiségi jog megsértésének megállapítása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.610/2016/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Miskolci Törvényszék 10.P.20.136/2016/16.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az alperes személyes illetékmentessége folytán a 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint vádlott ellen a Debreceni Járásbíróságon 53.B.1314/2014. ügyszám alatt zaklatás vétsége miatt büntetőeljárás volt folyamatban.

[2] A büntetőügyben eljáró bíróság a 2014. november 3. napján tartott tárgyaláson elrendelte a felperes igazságügyi elmeorvosszakértői vizsgálatát. Figyelmeztette a felperest, hogy ha a szakértő idézésére a vizsgálaton nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy engedély nélkül eltávozik, illetőleg önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki, a bíróság elrendelheti az elővezetését.

[3] .. igazságügyi elmeorvosszakértő a bírósághoz 2014. november 26. napján érkezett levelében bejelentette, hogy leterheltségük miatt a felperes részére 2015. január 21-éré, illetőleg 2015. január 22-ére tudnak vizsgálati időpontot biztosítani.

[4] A szakértő a bírósághoz 2015. január 21. napján érkezett levelében tájékoztatta a bíróságot, hogy a felperest 2015. január 21-éré és 2015. január 22-ére szakértői vizsgálatra idézte, azonban a felperes levélben jelezte, hogy a vizsgálati időpontokon hozzátartozója betegsége miatt nem tud megjelenni.

[5] A szakértő közölte a bírósággal, hogy a felperes részére újabb vizsgálati időpontot 2015. március 12-ére tudnak biztosítani.

[6] .. szakértő 2015. március 18. napján kelt és a bírósághoz 2015. március 18, napján érkezett levelében tájékoztatta a bíróságot, hogy a felperest 2015. március 12. napjára idézte második alkalommal szakértői vizsgálatára tértivevény útján. Idézése nem érkezett vissza, magát semmilyen formában nem mentette ki. A szakértő erre tekintettel a bíróság tájékoztatását kérte a továbbiakra vonatkozóan.

[7] A büntetőügy iratanyagában található, 19. sorszámú hivatalos feljegyzés tanúsága szerint az ügyben eljáró bíró 2015. március 23. napján telefonon egyeztetett a szakértővel, aki elmondta, hogy a felperes tértivevénye visszaérkezett, idézése szabályszerű volt. Ezen a héten fogja közölni az újabb időpontot.

[8] .. igazságügyi elmeorvosszakértő a bírósághoz 2015. március 25. napján érkezett levelében tájékoztatta a bíróságot, hogy a felperes részére újabb vizsgálati időpontot 2015. május 19-én 9 óra 30 percre és 2015. május 19-én 11 órára tudnak biztosítani. A szakértő kérte a bíróság segítségét a felperes mindkét vizsgálati időpontban való megjelenéséhez.

[9] A Debreceni Járásbíróság 2015. április 9. napján 53.B.1314/2014/20. szám alatt elővezető parancsot bocsátott ki a felperes ellen, amelyben elrendelte, hogy a felperest a 2015. május 19. napjának 9 óra 30 percére kitűzött igazságügyi elmeorvosszakértői vizsgálatra, illetőleg a 2015. május 19. napjának 11 órájára kitűzött igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálatra vezessék elő.

[10] Az indokolás szerint a bíróság a rendőri intézkedést azért rendelte el, mert a felperes a 2015. március 12. napjára kitűzött szakértői vizsgálatokra szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki.

[11] A Debreceni Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztálya 2015. május 19-én 7 órakor megkísérelte végrehajtani a felperes elővezetését, azonban a felperes nem tartózkodott a lakásán, ezért azt a rendőrség nem tudta végrehajtani.

[12] A büntetőügyben eljáró bíró 2015. június 18. napján telefonon egyeztetett .. szakértővel, aki azt közölte, hogy a felperes vizsgálatának új időpontja: 2015. szeptember 14. 12 óra.

[13] A Debreceni Járásbíróság 2015. június 18. napján a felperes ellen elfogatóparancs kiadását rendelte el.

[14] A 2015. június 24. napján kiállított, 53.B.1314/2014/26. számú elfogatóparancs szerint az ismeretlen helyen tartózkodó felperest elfogása esetén őrizetbe kell venni, és 72 órán belül a Debreceni Járásbíróságra kell előállítani.

[15] A felperest 2015. június 24. napján 12 órakor a lakásán elfogták, előállították a Debreceni Rendőrkapitányságra, majd ugyanezen a napon 13 órára a Debreceni Járásbíróság elé állították, ahol meghallgatása 13 óra 15 perckor a szabadon bocsátásával fejeződött be.

[16] A felperes szakértői vizsgálatát 2015. szeptember 14. napján végezték el.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[17] A felperes kereseti kérelmében az alperest 400 000 Ft sérelemdíj és a perrel felmerült költségei megfizetésére kérte kötelezni, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. §-ának c) pontja és a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján.

[18] Álláspontja szerint az alperes azzal a magatartásával, hogy a Debreceni Járásbíróságon 53.B.1314/2014. ügyszám alatt folyamatban lévő büntetőeljárásban ellene elfogatóparancsot bocsátott ki és nyomozási bíró elé állíttatta, megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Hangsúlyozta, hogy az ügyben eljáró bíró úgy adott ki elővezető és elfogatóparancsot, hogy előzetesen nem győződött meg arról, hogy a szakértői vizsgálatra szóló idézése szabályszerű volt-e, avagy sem.

[19] Előadta, hogy a jogtalan kényszerintézkedések miatt családja és a lakókörnyezete előtt az emberi méltóságában súlyosan megalázták, önkényesen meghurcolták, alapvető emberi és a büntetőeljárásban gyakorolható jogaitól megfosztották.

[20] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[21] Kifejtette, hogy az ügy előadó bírója 2015. március 23. napján telefonon egyeztetett a szakértővel, aki azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes tértivevénye visszaérkezett, idézése szabályszerű volt, ebből eredően minden bírói intézkedés jogszerű és szabályos volt.

Az első- és másodfokú ítélet

[22] Az első fokú bíróság 10.P.20.136/2016/16. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[23] Határozata indokolásában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 67. §-ának (1) és (2) bekezdését, 69. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 73. §-ának (1), (3) és (5) bekezdéseit, valamint a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 2:43. §-ának c) pontját, 2:52. §-ának (1) és (2) bekezdéseit felhívva kifejtette, hogy a törvényszéknek abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes intézkedéseivel hátrányosan megkülönböztette-e a felperest. E körben a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes intézkedései a Be.-ben rögzített szabályoknak megfeleltek-e, avagy sem.

[24] A törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a büntetőbíróság a felperes által sérelmezett esetben a Be. 69. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írtaknak megfelelően járt el, ugyanis a szakértő a bíróság részére azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes korábbi idézése szabályszerű volt, így személyiségi jogsértés a bíróság ezen intézkedése kapcsán nem állapítható meg. Miután a nyomozóhatóság a felperes elővezetését nem tudta foganatosítani, ezért a büntetőbíróság jogszerűen járt el akkor is, amikor a felperes ellen a Be. 73. §-ának (3) bekezdése alapján elfogatóparancsot bocsátott ki.

[25] Megjegyezte, hogy a felperes 2015 márciusától 2015. június 24. napjáig semmifajta bejelentést nem tett az ügyében eljáró bíróságnál, a 2015. június 24. napján kitűzött tárgyaláson is csak az elfogatóparancs következtében jelent meg, ilyen módon az alperes terhére jogsértést már csak ezen okból sem lehet megállapítani.

[26] A felperes által előterjesztett, a szakértő tanúkénti kihallgatására és a szakértői intézettől a kézbesítési bizonyítványok beszerzésére irányuló bizonyítást mellőzte, ugyanis a bíróság számára a Be. nem ír elő arra vonatkozó intézkedési kötelezettséget, hogy akár a szakértő, akár a nyomozóhatóság kézbesítés vonatkozásában tett nyilatkozatainak a valóságtartalmát vizsgálja.

[27] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperessel szembeni elfogatóparancs kibocsátásával megsértette a felperes személyes szabadságát és emberi méltóságát.

[28] Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 Ft tőkét.

[29] Kiemelte, hogy nem volt mellőzhető a felperes 2015. március 12-i szakértői vizsgálatáról történő értesítést tartalmazó postai küldemény átvételét igazoló tértivevény beszerzésére, valamint .. szakértő tanúkénti meghallgatására irányuló bizonyítási indítvány teljesítése, amelynek az ítélőtábla Pp.249. §-a (2) bekezdésének első mondata alapján akként tett eleget tett, hogy a szakértőt a perbeli vizsgálattal kapcsolatban rendelkezésére álló irataival együtt megidézte a másodfokú tárgyalásra.

[30] Utalt arra, hogy a büntetőügy iratanyagában 19. sorszám alatt található hivatalos feljegyzés tanúsága szerint az ügyben eljáró bíró 2015. március 23. napján „telefonon egyeztetett a szakértővel, aki elmondta, hogy a vádlott tértivevénye visszaérkezett, idézése szabályszerű volt. Ezen a héten fogja közölni az újabb időpontot!"

[31] A másodfokú eljárásban a szakértő által felmutatott tértivevényből megállapíthatóan a felperes 2015. március 12-re kitűzött szakértői vizsgálatáról történő értesítést 2015. március 2. napján adták postára, és azt a felperes 2015. március 17. napján vette át, amely nem minősül szabályszerű idézésnek (szabályszerű értesítésnek), ugyanis az átvétel időpontja későbbi, mint maga a szakértői vizsgálat.

[32] .. igazságügyi szakértő tanúkénti meghallgatása során elmondta, hogy az eljáró bíróval 2015. március 23. napján folytatott telefonbeszélgetése során ő nem minősítette az idézés szabályszerűségét, az ugyanis „nem az ő dolga".

[33] Az ítélőtábla álláspontja szerint a szakértői vizsgálat helyéről és időpontjáról történő értesítés a szakértő feladata, azonban miután a vizsgálaton való megjelenés elmulasztását nem a szakértőnek, hanem a bíróságnak kell szankcionálnia, ezért a mulasztás körülményeit is a bíróságnak kell vizsgálnia, azaz a bíróságnak kell megállapítania, hogy szabályszerű volt-e például a terheltnek a szakértői vizsgálat helyéről és időpontjáról való értesítése (idézése).

[34] A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 16. §-a az ügyintézés gyorsítása érdekében tudakozódás és felvilágosítás adás céljából lehetőséget teremt a bíróságnak arra, hogy például távközlési eszközt vegyen igénybe azzal, hogy a telefonbeszélgetés tartalmáról hivatalos feljegyzést kell készítenie.

[35] Az ítélőtábla álláspontja szerint amennyiben a bíróság a szakértői vizsgálatra kötelezett személy szakértőnél való megjelenéséről telefonon tudakozódik, és a szakértő közli, hogy a vizsgálatra kötelezett személy nem jelent meg a vizsgálaton, akkor a bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa a távolmaradás jogkövetkezményét, meg kell kérdeznie a szakértőtől, hogy a vizsgálat mikorra volt kitűzve és arról a vizsgálatra kötelezett személyt a szakértő hogyan és mikor értesítette, illetőleg hogy a vizsgálat alá vont személy a vizsgálatról pontosan mikor értesült (például az értesítést tartalmazó iratot mikor vette át). Ezeket az adatokat a bíróságnak rögzítenie kell a telefonbeszélgetésről készített hivatalos feljegyzésében. A perbeli ügyben 2015. március 23. napján készített hivatalos feljegyzés ezeket az adatokat nem tartalmazza, abban az eljáró bíró csupán azt rögzítette, hogy a felperes mint vádlott „tértivevénye visszaérkezett, idézése szabályszerű volt."

[36] A felperessel szemben 2015. április 9. napján 53.B. 1314/2014/20. szám alatt kibocsátott elővezető parancs indokolásában is mindösszesen annyi szerepel, hogy a bíróság azért rendelte el a felperes 2015. május 19. napjára kitűzött szakértői vizsgálatra történő elővezetését, mert a felperes a 2015. március 12. napjára kitűzött szakértői vizsgálatra szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki.

[37] Miután kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes a 2015. március 12-i szakértői vizsgálatáról 2015. március 17-én szerzett tudomást (akkor vette át a vizsgálat helyéről és időpontjáról szóló értesítést tartalmazó postai iratot), ezért a felperes elővezetésének azon okból, hogy a 2015. március 12. napjára kitűzött szakértői vizsgálatra szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és a távolmaradását nem mentette ki, nem volt helye.

[38] A személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazása súlyos jogalkalmazási tévedésnek minősül, amely a személyes szabadság jogellenes korlátozása miatt megalapozza a személyiségi jog megsértésének a megállapítását. (Ezzel kapcsolatos okfejtést tartalmaz a Kúria Pfv.IV.20.185/2016/7. számú határozata.)

[39] Tekintettel azonban arra, hogy a felperes elővezetése eredménytelen volt (elővezetése megkísérlése napján ugyanis a felperes nem tartózkodott otthon), ezért azzal összefüggésben őt személyiségi jogi jogsérelem nem érte.

[40] Az eredménytelen elővezetést követően a bíróság a felperessel szemben elfogatóparancsot bocsátott ki, amelynek következtében a felperest 2015. június 24. napján 12 órakor a lakásában elfogták, majd a Debreceni Rendőrkapitányságon előállították és 13 órára a Debreceni Járásbíróság elé állították.

[41] Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes azzal, hogy a felperes 2015. március 12-i szakértői vizsgálatra történő idézése szabályszerűségének a megállapítása során nem kellő körültekintéssel járt, mert a szakértővel folytatott telefonbeszélgetésről készített hivatalos feljegyzésében nem rögzítette, hogy a felperes a szakértői vizsgálat helyéről és időpontjáról hogyan, illetőleg pontosan mikor értesült, és a felperessel szemben 2015. június 24. napján elfogatóparancsot bocsátott ki, megsértette a felperes személyes szabadsághoz és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait.

[42] A következetes ítélkezési gyakorlat alapján személyiségi jogi perben a bíróság nem sérti meg a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ha nem a felperes által megjelölt, hanem a konkrét tényálláshoz igazodó, adekvát személyiségi jog megsértését állapítja meg.

[43] A felperes a keresetében hátrányos megkülönböztetésének a megállapítását kérte, azonban e körben nem jelölt meg olyan, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.) 8. §-ában rögzített védett tulajdonságot (pl. nem, faji hovatartozás, bőrszín stb.), amely miatt őt az alperes kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette volna, mint más, összehasonlítható helyzetben levő személyt vagy csoportot.

[44] A felperes elfogása és bíróság elé állítása miatt kétségkívül „hátrányosabb helyzetbe" került azon vádlottakkal szemben, akik ellen a bíróság nem bocsát ki elfogatóparancsot, s akiket ennek következtében nem fognak el és állítanak bíróság elé, de az alperes ezzel a magatartásával - minthogy arra nem a felperes valamely védett tulajdonsága miatt került sor - nem különböztette meg őt hátrányosan, hanem az elfogatóparancs kibocsátásával a személyes szabadsághoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait sértette meg.

[45] Az ítélőtábla a felperesnél az alperes magatartására visszavezethetően a bekövetkezett immateriális hátrányokat: a 1,5 óra időtartamú személyes szabadság korlátozást, valamint a megszégyenítettség és megalázottság érzést 200.000 Ft összegű sérelemdíj megfizetésével tartotta szükségesnek kompenzálni. Ez az összeg igazodik a jogsértés és a felperes által elszenvedett immateriális sérelmek súlyához, az szükséges, de egyben elégséges mértékű.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[46] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében, kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a felperes keresetét utasítsa el.

[47] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a felülvizsgálattal támadott ítéletében megsértette Pp. 215. § szerinti kereseti kérelemhez kötöttség szabályát. Kifejtette, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség (a ne eat iudex ultra petita partium elvének) jogszabályi kereteit a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdései, a 213. § (1) bekezdése, 215. §~a, valamint a fellebbezési eljárásban a Pp. 247. § (1)-(3) bekezdései és 253. § (3) bekezdése határozza meg,

[48] A Pp. 3. §-ából is következően a bíróság érdemi döntésének kereteit a kereset és az ellenkérelem szabja meg. Ekként a bíróság nem ítélhet meg többet, mint amit a felperes keresetében kér, de kevesebbet sem annál, mint amit az alperes (viszontkereset esetében a felperes) elismer. Ez a rendelkezés a marasztaló, megállapító, illetve a jogalakító ítéletek esetében egyaránt irányadó és kiterjed a főkövetelések járulékaira is. Ez azt is jelenti, hogy a bíróság a per folyamán olyan kérdésben, amelyre vonatkozóan a felek nem terjesztettek elő kereseti kérelmet, ellenkérelmet, viszontkeresetet, ideiglenes intézkedés iránti, vagy más kérelmet, nem dönthet.

[49] A Pp. 121. § (1) bek. c) pontja értelmében a felperesnek a keresetlevélben meg kell jelölnie az általa érvényesíteni kívánt jogot, míg az idézett szakasz e) pontja a keresetlevél kötelező tartalmi elemeként írja elé, hogy a felperesnek a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet, kereseti kérelmet kell előterjesztenie.

[50] A bírósági gyakorlatban kialakult - az alperes által sem vitatott - elv szerint a bíróságot a marasztalásra irányuló kereset elbírálása során a keresetben megjelölt jogcím nem köti (BDT2001.438.). Ebből azonban nem következhet az, hogy amikor személyiségi jogsértés megállapítását kéri a felperes, az általa állított, és individualizáltan megjelölt személyiségi jog helyett az eljáró bíróság valamely másik - a perben nem hivatkozott - személyiségi jog megsértését állapíthatná meg és ehhez kapcsolódóan alkalmazhatna egyéb jogkövetkezményt.

[51] Másképpen fogalmazva: a hatályos perrendtartás alkalmazása körében érvényesülő gyakorlat szerint a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez is kötve van. Viszont a jogcímhez kötöttség hiányából nem következik a bíróság olyan diszkrecionális joga, mely a határozott kereseti kérelemtől eltérő ítéleti rendelkezésre lehetőséget adna.

[52] A felperes keresete a személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményeként egy konkrétan meghatározott jog megsértésének a megállapítására irányult. Amellett, hogy a másodfokú bíróság olyan megállapítást tett, amelyre határozott kereseti kérelem nem vonatkozott - a kérelemhez kötöttség pozitív tartalmát megszegve -, elmulasztotta a ténylegesen előterjesztett kereseti kérelem elbírálását is. A jogerős ítélet rendelkező része ugyanis nem tartalmazza sem a „Ptk. 2:43. § c) pontjában írt személyiségi jog" megsértésének megállapítását, sem pedig annak elutasítását.

[53] A másodfokú ítélet indokolása szerint „a felperes a keresetében hátrányos megkülönböztetésének megállapítását kérte, azonban e körben nem jelölt meg olyan, az Ebktv. 8. §-ában rögzített védett tulajdonságot, amely miatt őt az alperes kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette volna, mint más összehasonlítható helyzetben lévő személyi vagy csoportot".

[54] A fenti megállapítást elfogadva, abból szükségszerűen következik a kereseti kérelem - elutasítást eredményező - megalapozatlansága. A másodfokú bíróság azonban ezt elmulasztva, indokolását a személyi szabadság megsértésének körében folytatta, túlterjeszkedve ezáltal a kereseti kérelmen. Hivatkozott a BH1994.272. számú eseti döntésre, mely szerint az ítélet indokolása sem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, ekként - a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontjában és a Pp. 221. § (1) bekezdésében írtakra is tekintettel - nincs lehetőség arra, hogy a bíróság az indokolásban a perben nem érvényesített igény tekintetében megállapításokat tegyen.

[55] Megjegyezte, hogy a felperes a fellebbezési kérelem indokolása körében is ismételten és kizárólag a diszkriminatív eljárásra, és a bíró nem elfogulatlan és nem objektív intézkedéseire hivatkozott. Nem hivatkozott ugyanakkor továbbra sem a másodfokú ítélet rendelkező részében megállapított személyi szabadsághoz fűződő jogának megsértésére.

[56] A kereset megváltoztatásának az eljárás ezen szakaszában a Pp. 247. § (1) bekezdésében foglaltak szerint nyilvánvalóan nem lehetett helye, de a fél rendelkezési jogának körében mindenképpen figyelmet, érdemel, hogy a felperes még a keresetet elutasító elsőfokú ítélet meghozatalát, követően sem érezte szükségét, illetve nem kívánta igényét a személyi szabadság megsértésére hivatkozással érvényesíteni.

[57] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

[58] Előadta, hogy a kereseti kérelem 5. oldal 2. bekezdésében foglaltakban leírta, hogy az alperes megsértette a Ptk. rendelkezéseit, majd a Ptk. rendelkezései közül ezt követően a Ptk. 2:43 § c.) pontja került kiemelésre.

[59] A kereseti kérelem tényállása és jogi indoklása megbonthatatlan tartalmi és logikai egységet képez, mely során a személyiségi jog tárgyában folyamatba tett polgári peres eljárás kereseti kérelmében a személyi szabadságban való korlátozást a Ptk. 2:43 § c.) pontjában meghatározottakra vezette vissza.

[60] A kereseti kérelem jogi indoklásában benne foglaltatott a 1993. évi XXXI. törvény egésze és a Polgári Törvénykönyv egésze is, amelyek mintegy kiterjedt jogi hivatkozási alapot képezve, törvényes lehetőséget biztosítottak mind az első-, mind a másodfokú bíróságok számára ahhoz, hogy - a kereseti kérem tényállásának és bővebb jogi indoklásának keretein belül - akár a Ptk. 2:43 § c) pontjától eltérő jogsérelmet is megállapíthassanak.

[61] A kereseti kérelmem jogi indoklásában szereplő 1993. évi XXXI. törvény és az Alaptörvény fentebb már kiemelt rendelkezései egyértelműen biztosítják a jogorvoslati lehetőséget mindazok számára, akikkel szemben a hatóságok a hivatalos intézkedéseik során jogsértést követtek el.

[62] A másodfokú eljárásban ítélőtábla helyesen értelmezte a kereseti kérelemben leírtak tényállásbeli és jogszabálybeli súlypontjait és ennek a megfelelően mindvégig a Pp. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően járt el, úgy mint a Pp. 163. § (1); Pp. 164. § (1) és (2); Pp. 166. § (1); Pp. 201. § - 205. § és a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint.

[63] A másodfokú bíróság a Pp. szabályainak megfelelve járt el akkor, amikor az elsőfokú bíróság által elmulasztott bizonyítást felvette és a másodfokú bírósági tárgyalásra tanúként megidézte .. igazságügyi elmeorvos szakértőt.

[64] Álláspontja szerint az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a bizonyítás felvételét követően helyesen bírálta el az alperes által elkövetett jogsérelem ténybeli kérdéseit, továbbá helyesen állapította meg azt is, hogy az alperes által okozott jogsérelem nem esik kívül a felróhatóság körén, tekintettel arra, hogy az 1998. évi XIX. törvény vonatkozó rendelkezései az idézés, értesítés és az idézés mulasztásával szemben teljesen egyértelműek, azok értelmezésére a büntetőeljárás során kiterjesztő értelmezési lehetőség nincs, mint ahogyan az előállítás, elfogás és körözés szabályaira sem.

[65] Hivatkozott arra, hogy a kereseti kérelem 3. oldalának 4. és 5. bekezdése egyértelműen megfogalmazza azt, hogy mind emberi méltóságában, mind pedig személyi szabadságában jogsérelem következett be, figyelemmel arra, hogy a rendőri intézkedés az alperes munkavállalója által tévesen és aránytalanul alkalmazott intézkedés következtében családja és lakókörnyezete előtt emberi méltóságát sértő módon következett be, mind pedig abban a tekintetben, hogy az alkalmazott kényszerintézkedés hatására személyi szabadsága jogellenesen került korlátozásra. Erre figyelemmel egyértelműen téves az az alperesi álláspont, miszerint a másodfokú bíróság nem a kereseti kérelmem keretei között bírálta el az ügyet. Az általa tett nyilatkozatokat csak kiegészítette a másodfokú eljárásban résztvevő helyettes jogi képviselő nyilatkozata, aki megerősítette a kereseti kérelmem tartalmát az emberi méltóság megsértése és a személyi szabadság korlátozása tárgykörében.

[66] Hivatkozott arra is, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg.

[67] A Pp. 3.§ (2) bekezdése egyértelműen megfogalmazza, hogy a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

[68] A fenti jogszabályi rendelkezés alapján megállapítható, hogy a Debreceni ítélőtábla a kereseti kérelem tartalmát figyelembe véve kellett, hogy értékelje a felek eljárás során tett nyilatkozatait. A korábban leírtak fényében kijelenthető, hogy a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelembe vette a felperesi kereseti kérelmet és az eljárás során tett jognyilatkozatokat és ezek mentén hozta meg jogerős döntését.

A Kúria döntése és jogi indokai

[69] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

[70] A Pp. 3.§ (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

[71] Helytállóan hivatkozott a jogerős ítélet a kialakult bírósági gyakorlatra, mely szerint a személyiségi jogi perben a bíróság nem sérti meg a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ha nem a felperes által megjelölt, hanem a konkrét tényálláshoz igazodó, adekvát személyiségi jog megsértését állapítja meg.

[72] A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes a 2015. március 12-i szakértői vizsgálatáról 2015. március 17-én szerzett tudomást, ezért a felperes elővezetésének azon indoknál fogva, hogy a 2015. március 12. napjára kitűzött szakértői vizsgálatra szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és a távolmaradását nem mentette ki, nem volt helye.

[73] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:42.§ (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán-és családi élet, az otthon, a másokkal való -bármilyen módon, illetve eszközzel történő -kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthessem és hogy abban őt senki ne gátolja. A (2) bekezdés szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak.

[74] A Ptk. 2:43. §-a kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a.) az élet, és testi épség, az egészség megsértése, b.) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése, c.) a személy hátrányos megkülönböztetése, d.) a becsület, a jóhírnév megsértése, e.) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése, f.) a névviseléshez való jog megsértése, g.) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

[75] Helytálló a jogerős ítélet megállapítása arra vonatkozóan, hogy a személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazása súlyos jogalkalmazási tévedésnek minősül, amely a személyes szabadság jogellenes korlátozása miatt megalapozza a személyiségi jog megsértésének a megállapítását.

[76] Ebből következően helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a kereset tartalmából következően azt is vizsgálta, hogy az alperes eljárása a felperes személyes szabadságát és emberi méltóságát sértette-e.

[77] Kiemeli a Kúria, hogy a felperes a keresetlevelében is megfogalmazta azt, hogy személyi szabadságában is jogsérelem következett be, figyelemmel arra, hogy a rendőri intézkedés családja és lakókörnyezete előtt emberi méltóságát sértő módon következett be, mind pedig abban a tekintetben, hogy az alkalmazott kényszerintézkedés hatására személyi szabadsága jogellenesen került korlátozásra.

[78] A fentiekből következik, hogy a jogerős ítélet mind alakilag, mind tartalmilag helyesen értékelte a felperes keretét és jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megsértette a felperes személyes szabadságát és emberi méltóságát.

[79] Kereseti kérelem hiányára hivatkozással tehát a kereset elutasításának nem volt helye.

[80] Jogszabálysértés nélkül értékelte a bizonyítékokat a másodfokú bíróság, ezért azok felülmérlegelésének a felülvizsgálati eljárásban nem volt helye.

[81] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria - a Pp. 274. § (1) bekezdésére figyelemmel tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat

[82] Pp. 3.§ (2) bekezdés, 164. § (1) bekezdés esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §, Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontját, 2:43. §-ának c) pontját, 2:52. §-ának (1) és (2) bekezdése

Záró rész

[83] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán irányadó 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati ellenkérelmet benyújtó felperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alkalmazásával a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányosan ÁFA-val növelten állapította meg.

[84] Az alperes személyes illetékmentessége folytán a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban 6/1986. (VI. 26. ) IM. rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárási illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Budapest, 2017. július 5.

Dr. Mészáros Mátyás s.k. a tanács elnöke, Dr. Jakabosné Dr. Németh Monika s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Vné

tisztviselő