Court dismissed appeal on traffic accident damages, upholding lower court's finding of no causal link between road work and accident.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

közbenső ítélete

Az ügy száma: Pfv.III.20.005/2017/6.szám

A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke

. Döme Attila előadó bíró

. Udvary Katalin bíró

A felperes: felperes

A felperes képviselője:

. Orosz Krisztina Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Orosz Krisztina ügyvéd)

Az alperes: alperes

Az alperes képviselője:

Zoltánné dr. Boros Erika ügyvéd

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

ővárosi Törvényszék 48.Pf.634.326/2016/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

II. és III. Kerületi Bíróság 19.P.II.21.830/2015/20.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes a 8707. számú közút kezelője. A felperes 2013. június 27. napján 21 óra körüli időben segédmotor-kerékpárral közlekedett ezen az úton J. irányából Sz. felé. Haladása során egy jobbra ívelő útkanyarulatban megcsúszott az úttesten a sávjában középen, az úttest szélével párhuzamosan, az útpadkától kb. 1,3 méterre húzódó, kb. 25 méter hosszúságú, 0,8-1 méter szélességű kavicsszóródáson, ezt követően a haladási iránya szerinti szemközti sávba átsodródott és ott összeütközött a vele szemben közlekedő személygépkocsival. A balesetben személyi sérülés történt és anyagi kár keletkezett.

[2] A 8707. számú út aszfalt felületű, azon 2013. június 27. napján a baleset helyszínét is magába foglaló útszakaszon az alperes alkalmazottai útfelület javítást végeztek. Ennek során mart aszfaltot húztak le tehergépkocsiról és azt az útfelületen eldolgozták. A munkát 15 órakor befejezték, az útfelületről levonultak.

A felek kérelmei

[3] A felperes keresete a baleset folytán elszenvedett személyi sérülése és vagyoni kárai alapján nem vagyoni és vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az alperes azt nem vitatta, hogy a ... jelzésű út az ő kezelésébe tartozik, de vitatta, hogy a balesetet okozó útfelületi szennyeződés az ő karbantartási munkáival oksági kapcsolatban állna.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítás eredményeként tényként állapította meg, hogy az alperes alkalmazottai a 2013. június 27. napján a baleset helyszínét is magába foglaló útszakaszon végzett munkájuk befejezéseként a munkaterületről való levonulásukat megelőzően az útfelületet letakarították. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás adatai alapján nem tudta tényként megállapítani, hogy az adott nap 15 órája és a baleset bekövetkeztének időpontja, 21 óra között milyen módon és ki által jutott a kavics, kőtörmelék szennyeződés a baleset helyszínét jelentő útfelületre. Álláspontja szerint a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdésébe foglalt bizonyítási feladatát a perben nem tudta teljesíteni, a bizonyítatlanság következményeit ezért rá terhelte.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes által 2013. június 27. napján elszenvedett balesetért teljes kártérítési felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróságot a kereset összegszerűségének elbírálása érdekében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította a felek másodfokú perköltségének és az állam által előlegezett illetéknek az összegét.

[6] A másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság az alperes jogellenes magatartása vonatkozásában egyes bizonyítékokat figyelmen kívül hagyott, a rendelkezésre álló bizonyítékokat pedig tévesen és okszerűtlenül értékelte, azokból megalapozatlan következtetéseket vont le.

[7] Értékelte a másodfokú bíróság a Sz. Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya által a helyszíni szemle során készített fényképfelvételeket és megállapította, hogy az azokon megfigyelhető szemcsés anyagú útfelület-szennyeződés, valamint az alperes által az útjavításhoz alkalmazott ún. mart aszfalt hasonlósága nem zárja ki az anyagbeli azonosságot. Figyelembe vette, hogy az elsőfokú bíróság által az alperes alkalmazottai közé tartozó tanúk az alperessel munkaviszonyban állnak, vele szemben alárendeltségi viszonyban vannak, ezért nem tekinthetők elfogulatlannak sem, továbbá a tanúvallomás során lényegében a saját munkavégzésüket kellett minősítsék, ami ugyancsak az alperes terhére értékelendő.

Ezzel szemben kiemelt jelentőséget tulajdonított M.L. érdektelen tanú vallomásának, aki az elmondása szerint a baleset napján 14 óra 15 perckor észlelte az alperes által végzett padkajavítást, amelynek során az alperes „a padkát murvázta, kavicsozta", majd 15 óra 30 perckor ismételten az érintett útszakaszon közlekedett és a perbeli kanyarban az úttestet laza bazalttal vagy murvával szennyezve találta. Mindebből arra következtetett a másodfokú bíróság, hogy az alperes alkalmazottai nem az adott helyzetben általában elvárható módon látták el a feladatukat, mivel a munkavégzés befejezését követően ilyen rövid időn belül az úttest nem szennyeződhetett be más módon.

Értékelte a másodfokú bíróság M.L. tanúvallomásából azt is, hogy a kihallgatása napján a perbeli összekötő úton több helyen ismételten zúzalékot tapasztalt, amelyről azt feltételezte, hogy a gépjárművek hordták az útfelületre, azonban cáfolta, hogy a perbeli napon a munkavégzés befejezése és a 15 óra 30 perc közötti rövid időszakban az úttestet a közlekedő járművek szennyezték volna be, figyelemmel az adott útszakasz gyér forgalmára. Figyelembe vette a másodfokú bíróság K.J-nek azt a tanúvallomását, amely szerint az alperes munkavállalói a helyszínre érkezéskor az útfelületen kevés kavicsot találtak, melyet letakarítottak.

A másodfokú bíróság következtetése szerint az alperes tudomással bírt arról, hogy a kezelésében lévő közúton felmerülhet a forgalom biztonságát veszélyeztető helyzet, ezért a perbeli padkafeltöltés után fokozottabban kellett volna gondoskodnia az úttest letakarításáról. A perben beszerzett szakvéleményből megállapította, hogy a felperes nem szegett KRESZ szabályt és nem hatott közre a perbeli baleset bekövetkezésében. A szakértői vélemény szerint ugyanis a felperes 45-49 kilométer/óra sebességgel haladt a perbeli úton irányadó 90 kilométer/óra megengedett sebességhatár mellett, a kavicsszennyeződés hatására az útburkolat tapadási tényezője a felére csökkent, a felperes a motorkerékpárral e törmeléken csúszott meg és stabilitásvesztés miatt már nem tudott hatni a jármű mozgására, továbbá reakcióidőbeli késedelem sem állapítható meg a terhére.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős közbenső ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a másodfokú közbenső ítéletnek „a megváltoztatását" és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmét egyrészt a Pp. 206. § (1) bekezdésének, másrészt a KRESZ 26. § (1) bekezdés d) pontjának és 27. § (2) bekezdésének a megsértésére alapította. Kifogásolta, hogy a vizsgált útburkolaton lévő zúzalék/kavics szennyeződés okaként a másodfokú bíróság „kétséget kizáróan" bizonyítottnak fogadta el az alperesi munkavégzést, mint okozó magatartást, holott bizonyított a munkavégzés előtti és káreseti napot követő időszakban is a jelzett szennyeződés burkolati jelenléte, mégpedig az alperes tevékenységén kívül eső körben. Meg nem indokoltnak találta, hogy amennyiben egyéb esetekben megállapítottan, illetve megállapíthatóan a mart aszfalt burkolású padkát igénybe vevő közlekedés a szennyezés okozója, ez miért zárható ki a káreseti napon. Hangsúlyozta, hogy M.L. tanú az alperes által végzett munka befejezésekor nem tartózkodott a káresemény helyszínén, a szennyeződés időbeli keletkezése és oka tekintetében tényleges és érdemi információval nem bír. Erre vonatkozóan egyéb bizonyíték sem áll rendelkezésre. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését látta annak megállapításában is, hogy az érintett országos közút gyér forgalmú volt, mert erre vonatkozóan az eljárás során adatok nem álltak rendelkezésre. A felülvizsgálati kérelmében ezzel kapcsolatosan előadta, hogy az M. NZrt. forgalomszámlálási adatai alapján a 2013. évben a ... jelű közúton átlagosan napi 3563 egység jármű közlekedett, amely közel sem tekinthető gyérnek.

[9] Hivatkozott a KRESZ 26. § (1) bekezdés d) pontjára, amely szerint segédmotoros kerékpárral 40 kilométer/óra a közlekedési sebesség megengedett felső határa. Erre figyelemmel iratellenesnek találta a másodfokú bíróságnak a megengedett sebességhatáron belüli felperesi közlekedésre vonatkozó megállapítását, hiszen a szakértő rögzítette, hogy a felperes 45-49 kilométer/óra sebességgel haladt be a baleset helyszínéül szolgáló útkanyarulatba. Utalt arra, hogy a felperes tényelőadása szerint a saját forgalmi sávjának a közepén haladt, amivel megsértette a KRESZ 25. § (2) bekezdésének jobbra tartási szabályát. Mindezekre figyelemmel többszörösen jogszabálysértőnek találta a másodfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a felperes nem hatott közre a káresemény bekövetkezésében.

[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria több határozatára utalással arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható. A másodfokú bíróság bizonyítékmérlegelését okszerűnek tartotta. A felperes közrehatására vonatkozó felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatosan utalt arra, hogy erre vonatkozó tényállítás az alperes részéről az elsőfokú eljárásban sem általánosságban, sem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt KRESZ jogszabályhelyek felhívásával nem történt. Erre vonatkozóan az alperes bizonyítási indítványt sem terjesztett elő az elsőfokú eljárásban, ezért ezt a kérdést a felülvizsgálati eljárásban nem tartotta érdemben vizsgálhatónak. Álláspontja szerint ugyanebből az okból nem vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban az alperesnek az adott útszakasz forgalmára vonatkozó okfejtése sem, amely ráadásul a tanúvallomásban foglalt konkrét tényállítást kívánja egész éves statisztikai adatokkal cáfolni.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] A Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésének alkalmazásával a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Megállapította, hogy a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt okokból nem jogszabálysértő.

[12] A periratok között elfekvő fényképfelvételek és helyszínrajzok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a balesetet okozó útszennyeződés a felperes által használt forgalmi sáv közepén, közel 25 méter hosszan, az út szélével párhuzamosan, attól 1,2-1,3 méterre befelé helyezkedik el anélkül, hogy bármelyik végén az útpadkával való folytonossági kapcsolat észlelhető lenne. Megállapítható, hogy a szennyeződés szakasza hosszú (közel 25 méter) és egyenletes szélességű (0,8-1 méter). A szennyeződésnek ezek az elhelyezkedési és formai sajátosságai kellő meggyőző erővel zárják ki, hogy a szennyeződést egy vagy több, az útpadkát szabálytalanul igénybe vevő, következésképp nem egyenletes és az út szélével párhuzamos vonalú mozgást végző jármű hordta volna fel az útfelületre. Erre is figyelemmel okszerűnek tekintendők a másodfokú bíróságnak a szennyeződés eredetére vonatkozó megállapításai és az erre vonatkozó bizonyíték-mérlegelése. A szennyeződés jellege olyan sajátosságokat mutat fel, amelyek alapján egyértelmű különbség tehető más jármű általi szennyeződés-felhordások és a balesetben részes útszennyeződés között. A jogerős közbenső ítélet jogszabálysértés nélkül, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte a bizonyítékokat.

[13] A másodfokú bíróságnak az útforgalom gyér jellegére vonatkozó ténymegállapítása peradaton, M.L. tanúvallomásán alapult. Ennek ellentmondó, ezt kizáró egyéb peradat nem állt rendelkezésre a perben, ilyenre az alperes nem hivatkozott A felülvizsgálati kérelemben foglalt állítása a felülvizsgálati eljárásban már nem vehető figyelembe a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján.

[14] Ugyancsak a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján kizárt a felperes közrehatására alapított felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálata is, tekintettel arra, hogy ilyen jogállítása, tényállítása és bizonyítási indítványa, és ezek alapján kérelme az alperesnek az elsőfokú eljárásban nem volt.

[15] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

[16] Észlelte a Kúria, hogy a jogerős közbenső ítélet egy nem létező körben hatályon kívül helyezésről tartalmaz rendelkezést, ahelyett hogy arról szólt volna, hogy a követelés összegére (mennyiségére) nézve a tárgyalást folytatni kell, ezért az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg.

Záró rész

[17] A felülvizsgálati kérelem sikertelensége folytán a felülvizsgálati eljárás költségeinek viselésére az alperes köteles. Az alperes előzetesen megfizette a felülvizsgálati eljárás illetékét. A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült jogi képviseleti munkadíját a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és 4/A. §-a alapján határozta meg. Ennek megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte. Ennek során figyelemmel volt a 4/2009. (XII.14.) PK véleményre is.

Budapest, 2017. március 29.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Döme Attila s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

HM