Court vacated lower court judgment and ordered public employer to pay salary difference to civil servants.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

rész-közbenső ítélete

Az ügy száma: Mfv.II.10.153/2017/3.

A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke

Dr. Bors Szilvia előadó bíró

Dr. Stark Marianna bíró

Az I. rendű felperes:

A II. rendű felperes:

A III. rendű felperes:

A IV. rendű felperes:

Az V. rendű felperes:

A felperesek képviselője:Dr. Kaczmarski János ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: jogtanácsos

A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek

A felülvizsgálni kért jogerős határozat:

Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.771/2016/3/I.

Az elsőfokú bíróság határozata:

Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.131/2016/3/I.

Rendelkező rész

A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.771/2016/3/I. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.131/2016/3/I. számú ítéletét az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű és az V. rendű felperesre vonatkozóan megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű felperes esetében 2013. augusztus 1-jétől 2014. december 31-ig, míg a III. rendű felperes esetében 2013. augusztus 1-jétől 2014. október 31-ig illetmény-különbözetet köteles fizetni. Az elsőfokú bíróságot a 2013. és 2014. évre előterjesztett összegszerű kereseti kérelem, valamint a 2015. évi igény vonatkozásában új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű és az V. rendű felperesnek személyenként 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A rész-közbenső ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesek az alperesnél álltak közalkalmazotti jogviszonyban, középfokú besorolású munkakörben.

[2] Az alperes a 2013. január 29-én kelt intézkedésével az I. rendű felperest a D fizetési osztály 5. fizetési fokozatába sorolta, így illetményét 2013. február 1-jétől akként állapította meg, hogy garantált illetménye 86.900 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 32.600 forint lett, így összesen 119.500 forint illetményben részesült, amely mellett közalkalmazotti keresetkiegészítést is kapott. Az alperes az I. rendű felperes FEOR számát módosította 2013. március, majd április 1-jétől illetménye változatlanul hagyása mellett. Az alperes a 2015. január 15-én kelt intézkedésével az I. rendű felperes illetményét 2015. január 1-jétől ismét módosította akként, hogy garantált illetménye 88.875 forint, garantált bérminimumra történő kiegészítése 33.100 forint, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 5.000 forint lett, így összesen kerekítve 127.000 forint illetményben részesült, amely mellett közalkalmazotti keresetkiegészítést is kapott.

[3] Az alperes a 2013. január 14-én kelt intézkedésével a II. rendű felperest a D fizetési osztály 12. fizetési fokozatába sorolta, így illetményét 2013. január 1-jétől akként állapította meg, hogy garantált illetménye 105.663 forint, kerekítve 105.700 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 36.335 forint lett, így összesen 142.035 forint illetményben részesült, amely mellett közalkalmazotti munkatársi címpótlékot, speciális ellátmánykezelési díjat is kapott. Az alperes a 2015. január 28-án kelt intézkedésével a II. rendű felperes illetményét 2015. január 1-jétől ismételten módosította akként, hogy garantált illetménye 105.663 forint maradt, garantált bérminimumra történő kiegészítése 16.300 forint lett, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 20.035 forintra csökkent, így összesen kerekítve 142.035 forint illetményben részesült a változatlanul folyósított közalkalmazotti munkatársi címpótlék és speciális ellátmánykezelési díj mellett.

[4] Az alperes a 2013. január 14-én kelt intézkedésével a III. rendű felperest a C fizetési osztály 2. fizetési fokozatába sorolta, így illetményét 2013. január 1-jétől akként állapította meg, hogy garantált illetménye 79.560 forint, kerekítve 79.600 forint, a garantált bérminimumra történő kiegészítése 20.000 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 41.000 forint lett, így összesen 120.600 forint illetményben részesült, mert a garantált bérminimumra történő kiegészítést a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészbe beleszámította. A III. rendű felperes jogviszonyát a felek 2014. október 31. napján szüntették meg.

[5] Az alperes a 2013. január 14-én kelt intézkedésével a IV. rendű felperest a D fizetési osztály 13. fizetési fokozatába sorolta, így illetményét 2013. január 1-jétől akként állapította meg, hogy garantált illetménye 108.625 forint, kerekítve 108.600 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 35.000 forint lett, így összesen 143.600 forint illetményben részesült, amely mellett közalkalmazotti főmunkatársi címpótlékot, speciális ellátmánykezelési díjat is kapott. Az alperes a 2015. január 28-án kelt intézkedésével a IV. rendű felperes illetményét 2015. január 1-jétől ismételten módosította akként, hogy garantált illetménye 108.625 forint maradt, garantált bérminimumra történő kiegészítése 13.400 forint lett, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 21.600 forintra csökkent, így összesen kerekítve 143.600 forint illetményben részesült a változatlanul folyósított közalkalmazotti főmunkatársi címpótlék mellett.

[6] Az alperes a 2013. január 14-én kelt intézkedésével az V. rendű felperest a C fizetési osztály 2. fizetési fokozatába sorolta, így illetményét 2013. január 1-jétől akként állapította meg, hogy garantált illetménye 79.560 forint, kerekítve 79.600 forint, a garantált bérminimumra történő kiegészítés 20.000 forint, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 41.000 forint, amely mellett középfokú nyelvtudási pótlékot is kapott. Az alperes a 2015. január 14-én kelt intézkedésével az V. rendű felperes illetményét 2015. január 1-jétől ismételten módosította akként, hogy garantált illetménye 79.560 forint maradt, garantált bérminimumra történő kiegészítése 42.400 forint lett, míg a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt megvonta, így összesen kerekítve 122.000 forint illetményben részesült a változatlanul folyósított középfokú nyelvtudási pótlék mellett.

[7] A Kollektív Szerződés 77. pontja kimondta, hogy az előresorolás folyamán a közalkalmazottnak legalább 5.000 forint besorolás szerinti illetményemelést kell elérni.

A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperesek kereseti kérelmükben a 2013. augusztus 1-jétől 2015. december 31-ig terjedő időtartamra, - III. rendű felperes vonatkozásában 2014. október 31-ig és az V. rendű felperes vonatkozásában 2014. december 31-ig - illetmény-különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkáltató nem tett eleget a garantált illetmény garantált bérminimumra történő felemelési kötelezettségének, illetve a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 66. § (9) bekezdése b) pont szerinti garantált illetményen felül biztosította. Érvelésük szerint a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt az alperes kizárólag a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdése szerinti módon, negatív minősítés következményeként csökkenthette volna.

[9] Kérelmükben hivatkoztak továbbá arra, hogy a Kollektív Szerződés alapján járó illetményrészt az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel összemosta, így az utóbbi konkrét összegét nem lehet megállapítani.

[10] Mindezek alapján az

- I. rendű felperes részére 2013. augusztus 1-jétől 2013. december 31-ig havi 27.100 forint, 2014. január 1-jétől 2014. december 31-ig havi 31.100 forint és 2015. január 1-jétől december 31-ig havi 27.600 forint,

- a II. rendű felperes részére 2013. augusztus 1-jétől 2013. december 31-ig havi 8.300 forint, 2014. január 1-jétől 2014. december 31-ig havi 12.300 forint és 2015. január 1-jétől december 31-ig havi 16.300 forint,

- a III. rendű felperes részére 2013. augusztus 1-jétől 2013. december 31-ig havi 34.400 forint és 2014. január 1-jétől 2014. december 31-ig havi 38.400 forint,

- a IV. rendű felperes részére 2013. augusztus 1-jétől 2013. december 31-ig havi 5.400 forint, 2014. január 1-jétől 2014. december 31-ig havi 9.400 forint és 2015. január 1-jétől december 31-ig havi 13.400 forint, míg

- az V. rendű felperes részére 2013. augusztus 1-jétől 2013. december 31-ig havi 34.400 forint és 2014. január 1-jétől 2014. december 31-ig havi 38.400 forint illetmény-különbözet megfizetését kérték középidőarányos kamattal és perköltséggel együtt.

[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint amennyiben a munkáltató a munkáltatói döntés alapján többletjuttatást ad a közalkalmazottnak, az nem válik az illetményét illetően önálló alanyi jogosultsággá. Az alanyi jogosultság a garantált illetményrészre, valamint az összilletmény egészére vonatkozik. Mivel a teljes illetmény csökkentését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése nem eredményezte, a felperesek jövedelmét érintő alanyi jogosultság nem szenvedett sérelmet. A törvény és a kormányrendeletek, valamint a Kollektív Szerződés előírásainak eleget tett.

Az első- és a másodfokú ítélet

[12] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.131/2016/3/I. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket alperes részére fejenként 10.000 forint perköltség megfizetésére.

[13] Ítéletének indokolása szerint a felperesek nem vitatták az elszámolások helyességét, illetve a besorolási okiratban szereplő jogcímeket és összegeket, azokat tudomásul vették, ezt támasztja alá a Ptk. 6:4.§ (2) bekezdésében rögzített ráutaló magatartásuk is. Nincs jogi relevanciája annak, hogy az összilletmény változatlansága mellett az alperes a garantált illetményt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből átcsoportosította. E belső, szerkezeti változás - írásba foglalás nélkül is - nem jelenthetett olyan jogkövetkezményt, amely a felperesek keresetét megalapozná. Amennyiben csupán a Kormányrendelet miatt kellett változtatni a garantált illetmény összegén, azt az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből tudta csak teljesíteni.

[14] Emellett az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a Kjt. 24.§ (2) bekezdés és Mt. 44.§-ából következik, a kinevezés érvénytelenségére - az írásba foglalás elmulasztása miatt - a felperesek a munkába lépést követő 30 napon belül hivatkozhatnak. Jelen esetben ráutaló magatartásukkal - írásba foglalás hiányában is - hatályosult az alperesi intézkedés, ezért a felpereseknek nem nyílt alanyi joga az illetmény-különbözetre az Mt. 29.§ (1) bekezdés szerinti érvénytelenségre való hivatkozással sem.

[15] A Kjt. 66.§ (7)-(8) bekezdései nem alkalmazhatóak jelen esetben, mert egyik feltétel, a minősítés hiányzott.

[16] A Kollektív Szerződésen alapuló juttatás körében úgy ítélete meg, hogy az erre vonatkozó rendelkezés a Kjt. 2.§ (2) bekezdés és 13.§, valamint az Mt. 277.§ (1-2) bekezdései alapján semmis.

[17] A felperesek fellebbezése alapján eljárt Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.771/2016/3/I. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és felpereseket személyenként 5.000 forint perköltség viselésére kötelezte.

[18] A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperesek követelését. Érvelése szerint az alperes 2013. és 2015. években írásban megállapította a felperesek illetményét, 2014-ben azonban erről határozat nem született, így a 2013. évi intézkedésben írtakat kellett figyelembe venni 2014. évre is. Mindezekből azonban megállapítható volt, hogy a felperesek összilletménye elérte, sőt meghaladta a garantált bérminimum összegét mindhárom évben. A Kjt. 21.§ (3) bekezdés alapján az alperesnek az összilletményt kellett meghatároznia, az illetményelemek részletezése nem volt jogszabályi kötelezettség. A közalkalmazottaknak az összilletményre volt csupán alanyi jogosultságuk, így ha annak összege nem csökkent, az egyes illetményelemek csökkenthetők, átcsoportosíthatók voltak. Az alperest tájékoztatási kötelezettség sem terhelte, egyrészt mert az összilletmények változatlan összegűek voltak, másrészt mert nem alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásról volt szó, így az Mt. 46.§ (1) bekezdés b) pont és (4) bekezdés sem volt alkalmazandó.

A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem

[19] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatállyal kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetük szerinti alperesi marasztalást perköltségük megfizetése mellett. A Kjt. 66.§ (1) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 46.§ (1) bekezdés b) pont és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) 6:4.§ (1-2) bekezdések megsértésére hivatkoztak.

[20] Érvelésük szerint az alperes az illetményt a Kjt. 66.§-ban foglaltakkal ellentétesen a 2013. és 2014. években nem emelte fel a garantált bérminimum mértékére. Az illetményen nem az összilletményt kell érteni. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész döntés, cselekvés nélkül nem tudható be a garantált bérminimum összegébe, egyértelműen kifejezésre kell juttatni, hogy azt a munkáltató mire kívánja biztosítani. Hivatkozott a Ptk. 6:4. § (2) bekezdése körében arra, hogy a felperesek a havonta megkapott bérjegyzék kézhezvételével, mintegy ráutaló magatartással tudomásul vették az alperesi döntésen alapuló illetményrész-változásokat.

[21] 2015. évre a garantált illetményt a jogszabálynak megfelelően biztosította az alperes, azonban a 2014. évi illetmény-meghatározás jogszabálysértő volt.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[22] A felperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.

[23] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt kérték, hogy a Kúria a jogszabálysértő jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, hozzon a jogszabályoknak megfelelő ítéletet és kereseti kérelmüknek teljes egészében adjon helyt.

[24] A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. Garantált illetmény a Kjt. 66.§ (1)-(5) bekezdésében, illetve a 79/E. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt. 66.§-a azáltal, hogy a közalkalmazott fizetési osztályhoz és fokozathoz kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált bérminimumként határozta meg, a munkáltató számára lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész is az illetmény része, és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjának rendelkezéséből, amely felsorolja az illetményelemeket (illetmény, illetménypótlék, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom). Nem szabályozza külön elemként a besorolási illetményt (garantált illetményt) és a munkaáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ebből következően ezeket az illetmény fogalma együttesen tartalmazza. Utalni kell a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet 3. § (2) bekezdés c) pontjára is, mely szerint alapbéren közalkalmazott esetében az illetményt kell érteni.

[25] A Kjt. 66. § (9) bekezdés b) pontjában előírtaknak megfelelően 2013. augusztus 1-jétől a felperes garantált illetményének kellett elérnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, amely a 390/2012.(XII.20.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése szerint ekkor havi 114.000 forint, 2014. január 1-jétől a 483/2013.(XII.17.) Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése szerint havi 118.000 forint, míg 2015. január 1-jétől a 347/2014. (XII.29.) Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése b) pontja alapján havi 122.000 forint volt.

[26] A megállapított tényállás szerint az alperes 2013. augusztus 1-jétől 2014. december 31-ig (a III. rendű felperes esetében 2014. október 31-ig) terjedő időszakban a garantált illetmény változásáról, a garantált bérminimumnak megfelelő összegben történő megállapításáról, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, csökkentéséről a garantált illetmény emelkedése miatt annak összegére történő átcsoportosításáról nem intézkedett, melynek hiányában intézkedését a felperesekkel nem is közölte. Az alperes kizárólag a perben hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a garantált illetmény összegénél a perbeli időszakban figyelembe vette. Erre figyelemmel az I. rendű felperes garantált illetményét 2013. és 2014. években 86.900 forintban, a II. rendű felperes garantált illetményét 2013. és 2014. években kerekítve 105.700 forintban, a III. rendű felperes garantált illetményét 2013. és 2014. években kerekítve 79.600+20.000=99.600 forintban, a IV. rendű felperes garantált illetményét 2013. és 2014. években kerekítve 108.600 forintban, míg az V. rendű felperes garantált illetményét 2013. és 2014. években kerekítve 79.600+20.000=99.600 forintban állapította meg a 2013. évre jogszerűen járó 114.000 forint és 2014. évre jogszerűen járó 118.000 forint garantált bérminimum helyett.

[27] Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt minden további nélkül úgy tekintse, hogy a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált.

[28] A közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért munkáltatói kifejezett döntés, szabályszerűen közölt írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig. Erre tekintettel az eljárt bíróságok ráutaló magatartással összefüggő érvelése meglapozatlan.

[29] A kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről pedig tájékoztatási kötelezettség terheli.

[30] A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. 46. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót, az alapbéren túli munkabéréről és egyéb juttatásokról, az Mt. 46. § (4) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározottak változásáról a munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatni. Az adott ügyben megállapított tényállás szerint az alperes 2013. augusztus 1-je és 2014. december 31-e között ezt a kötelezettségét elmulasztotta, mivel úgy ítélte meg - tévesen -, hogy az illetményen belül a munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény növekedését automatikusan fedezte.

[31] Az irányadó bírói gyakorlat szerint (EBH 2006.1544., EBH 2016.M.25., Mfv. II. 10.098/2016/5.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltételek mellett - „csökkenthető” vagy „átcsoportosítható”, azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik.

[32] Az I., a II. és a IV. rendű felperesek 2015. január 1-jétől 2015. december 31-ig érvényesített követelése vonatkozásában az nem volt vitatott, hogy garantált illetményük 2015. január 1-jétől a garantált bérminimum összegének (122.000 forint) figyelembevételével került kiegészítésre, melyre az alperes 2015. január 1-jétől hatályos intézkedésében a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből csoportosított át összeget. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összege az I. rendű felperes esetében 2013. és 2014. években havi 32.600 forint, a II. rendű felperes esetében 2013. és 2014. években havi 36.335 forint, a III. rendű felperes esetében 2013. és 2014. években havi 41.000-20.000=21.000 forint, a IV. rendű felperes esetében 2013. és 2014. években havi 35.000 forint, míg az V. rendű felperes esetében 2013. és 2014. években havi 41.000-20.000=21.000 forint volt.

[33] Figyelemmel azonban arra, hogy 2014. évre jogszerűen járó (118.000 forint + a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész) illetmény összege kizárólag a felek közös megegyezésével csökkenthető, a felpereseket olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a 2014. évi illetményüket helyesen állapította volna meg, amelyet a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak a megismételt eljárásban a kereseti kérelem korlátai között szükséges vizsgálnia.

[34] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű és az V. rendű felperesre vonatkozó részében megváltoztatva a rész-közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű felperes esetében 2013. augusztus 1-jétől 2014. december 31-ig, míg a III. rendű felperes esetében 2013. augusztus 1-jétől 2014. október 31-ig terjedő időszakra illetmény-különbözetet köteles fizetni, melynek összegét a tovább folyó eljárásban kell megállapítani az elsőfokú bíróságnak és dönteni a 2015. évre előterjesztett igényről.

Záró rész

[35] A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű és az V. rendű felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.

[36] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § l) pontja zárja ki.

[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Budapest, 2017. október 11.

Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Bors Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző