Legislator Case Law & Legislation
EBH.2017.M.24. AI generated

Administrative court dismissed widow's pension revival claim due to procedural defect in review request lacking specific legal citation.

Case Number EBH.2017.M.24.
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Administrative Court of Hungary upheld the lower court's dismissal of a widow's pension revival claim because the review request failed to cite specific statutory provisions. The applicant argued for a 15-year revival period applicable to cases where the spouse died after March 1, 1993, but the court found her request defective as it merely asserted facts without identifying the violated legal articles. Consequently, the court ruled that the request could not be substantively examined under the principle of reasoned review.

Legislator headnote

AI generated

Pp. 49. § (1) bekezdése; Pp. 50. § (1) bekezdése; Pp. 272. § (2) bekezdése; Pp. 275. § (3) bekezdése: A felülvizsgálati kérelem elutasítása akkor indokolt, ha a kérelmező nem jelöli meg pontosan a megsértett jogszabályhelyeket és nem írja körül a jogszabálysértést.

Keywords

AI generated
widow's pension revival administrative review request procedural defect specific legal citation statutory provision violation

Cited Legislation

AI generated
Pp. 49. § (1) bekezdése
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a Pp. 49. § (1) bekezdése és Pp.
Pp. 50. § (1) bekezdése
§ (1) és a Pp. 50. § (1) bekezdése rendelkezéseit.
Pp. 272. § (2) bekezdése
[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a Pp. 272. § (2) bekezdése által meghatározott a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
Pp. 275. § (3) bekezdése
[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
1997. évi LXXXI. törvény 53. § (1) bekezdés b) pontja
1997. évi LXXXI. törvény 47. § (2) bekezdése
1997. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdése

Cited Case Law

AI generated
Kúria, Mfv.III.10.058/2017.
(Kúria, Mfv.III.10.058/2017.)
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A törvény a jogszerző 1993. március 1. előtt bekövetkezett halálához köti az özvegyi nyugdíj feléledését [1997. évi LXXXI. tv. -Tny.- 53. § ]

Tényállás

[1] Az alperes a 2016. március 18. napján kelt határozatával a felperes P. I. I. jogán özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényét elutasította.

[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2016. április 14. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 53. § (1) bekezdése, a 47. § (2) bekezdése, valamint 7. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapították. A társadalombiztosítási szervek határozataikban rögzítették, hogy a felperes 2005. június 30-ig özvegyi nyugdíjra volt jogosult az 1999. február 27. napján elhunyt P. I. I. házastársa jogán. A felperes 2016. február 18. napján özvegyi nyugdíj feléledése iránt terjesztett elő igényt a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése címén. Az özvegyi nyugdíj feléledése során az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani, ami azt jelenti, hogy P. I. I. 1999. február 27-én bekövetkezett halálakor a felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a 62. életév volt. Az özvegyi nyugdíjra jogosító feltétel az özvegyi nyugdíj 2005. június 30-ai megszűnését követő 10 éven belül nem következett be, ezért a felperes özvegyi nyugdíj jogosultsága nem éledt fel. A 15 év feléledési idő jelen eljárásban nem volt alkalmazható, mivel az csak azon igénylőkre vonatkozott, akiknek házastársa 1993. március 1. előtt hunyt el.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását azzal, hogy 2008. január 1-től akkor is jogosult az özvegyi nyugdíjra, ha a megállapításhoz, illetve a feléledéshez szükséges valamely feltétel 1993. március 1-je és 2007. december 31-e között a házastárs halálától, illetve az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven túl, de 15 éven belül bekövetkezett, már pedig ő 2005. június 30-ig kapta az özvegyi nyugdíjat, 2016. április 6-án betöltötte a nyugdíjkorhatárt, tehát 15 éven belül a feléledésre jogosító feltételek bekövetkeztek.

[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva jogszabálysértés hiányában.

Az elsőfokú ítélet

[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte a Tny. 53. § (1) bekezdés b) pontja, és a 47. § (2) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a felperes jogszerző házastársa 1993. február 28. után (1999. február 27-én) halálozott el, a felperes a reá irányadó nyugdíjkorhatárt 2016. április 6-án töltötte be, az alperes az özvegyi nyugdíjat 2005. július 1-jéig folyósította a felperes számára. 2005. július 1. és 2016. április 6. között több mint 10 év telt el, ezért az alperes határozatai a Tny. rendelkezéseinek megfelelnek. A bíróság hivatkozott arra is, hogy a 15 éves feléledési határidő a Tny. 53. § (1) bekezdés a) pontja értelmében csak azokra vonatkozik, akiknek a jogszerző házastársa 1993. március 1. előtt hunyt el.

[6] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes téves tájékoztatásra való hivatkozása nem tárgya jelen pernek, ezért arra bizonyítási eljárást sem lehet lefolytatni (Pp. 330. § (2) bekezdés).

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben részletezte az első- és a másodfokú határozatokat, a kereseti kérelmet, az alperes ellenkérelmét, továbbá a jogerős ítélet megállapításait. A felperes fenntartotta érvelését, mely szerint „rá nézve a 15 éves feléledési határidő alkalmazandó, a Tny. 53. § (1) bekezdés a) pontja értelmében ez a feléledési idő csak azon igénylőkre vonatkozik, akiknek a jogszerző házastársa 1993. március 1-je előtt hunyt el”. A felperes álláspontja szerint az eljáró bíróság nem tárta fel kellő mértékben a tényállást, így a döntés megalapozatlan. A bíróság ítéletében több olyan tényezőt is figyelmen kívül hagyott (jogszabályváltozások), amelyek felperes esetében megalapozták volna az igényérvényesítést. A jogerős „végzés” sérti a Pp. 49. § (1) és a Pp. 50. § (1) bekezdése rendelkezéseit.

[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. Az alperes érvelése szerint a felperes kérelme elbírálására a Tny. 53. § (1) bekezdés b) pontja volt alkalmazható. A felperes özvegyi nyugdíja 2005. július 1-jei hatállyal szűnt meg, így az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyikének 2015. június 30-ig kellett volna bekövetkeznie az özvegyi nyugdíja feléledéséhez, amely esetében nem teljesült, ezért az özvegyi nyugdíjra jogosultsága nem éled fel.

[9] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a tájékoztatóban megjelöltek „nem jogforrások”, ezért a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata során arra alappal a felperes nem hivatkozhat.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.

[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a Pp. 272. § (2) bekezdése által meghatározott a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a Pp. 49. § (1) bekezdése és Pp. 50. § (1) bekezdésébe ütközését állította.

[13] A felperes által megjelölt jogszabályhelyeknek a jogvita elbírálása szempontjából teljesen irrelevánsak, az özvegyi nyugdíj feléledésével, illetve a felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatokkal semmiféle összefüggésben nem állnak.

[14] Az 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pontja rögzíti: „a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp. 272. § (2) bekezdés). Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. Az 5. pont értelmében a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának van helye, ha a fél nem jelöli meg, hogy a jogerős határozatot milyen keretben (egészében vagy mely részében) támadja, valamint, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja. Nem tekinthető a Kúria által hozandó határozat tartalmára vonatkozó kérelemnek, ha az a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és „a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára” irányul, feltéve, hogy a kérelem vele tartalma szerinti elbírálás elve (Pp. 3. § (2) bekezdés) alapján sem állapítható meg, hogy a fél a jogerős határozat helyett milyen tartalmú döntés meghozatalát kívánja.

[15] A Pp. 272. § (2) bekezdéséből következik, hogy a felülvizsgálati kérelem nem nélkülözheti a megsértett jogszabályhelyeknek pontos és konkrét megjelölését és annak kifejtését, hogy a fél milyen okból tartja a jogerős határozatot jogszabálysértőnek és milyen keretben támadja azt, hogy a fél a jogerős határozat melyik részét vagy mely rendelkezését sérelmezi és helyette milyen döntés meghozatalát kívánja (Pp. 3. § (2) bekezdés).

[16] A fenti rendelkezésekből következően a rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a jogerős ítélet megváltoztatása és a keresetének helyt adó döntés, azaz annak megállapítására irányult, hogy a jogszabályi (Tny. 53. § (1) bekezdés b) pont) feltételeknek megfelelt, ezért az özvegyi nyugdíja feléledt.

[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 49. § (1) bekezdése és 50. § (1) bekezdése megsértését állította, ugyanakkor jogszabály megjelölése nélkül szöveges formában a tényállás feltáratlanságát, illetőleg a téves jogszabály alkalmazást állította. A felperes jogszabály megjelölése, illetőleg a jogszabálysértés körülírása nem fedik egymást, amely olyan fogyatékosság, ami a felülvizsgálati kérelem elutasítását kell hogy eredményezze.

[18] A felperes felülvizsgálati kérelme tartamában a Pp. 206. § (1) bekezdésének a tényállás feltáratlanságának megállapítására irányul, e körben azonban semmiféle tényelőadást nem tett, ugyanakkor az általa megsértettként megjelölt jogszabályhelyek az eljárásban semmilyen módon nem kaptak szerepet.

[19] A felperes állította, hogy esetében a Tny. 53. § (1) bekezdés a) pontja lenne alkalmazható, vagyis a 15 éves feléledési határidő, azonban felülvizsgálati kérelmében ő maga is akként nyilatkozott „(hogy ez a feléledési idő csak azon igénylőkre vonatkozik, akiknek a jogszerző házastársa 1993. március 1-je előtt hunyt el)”.

[20] Peradat és a felek által sem volt vitatott, hogy a felperes az 1999. február 27-én elhunyt házastársa P. I. I. jogán terjesztette elő 2016. február 18-án az özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényét. A felperes 2005. június 30-ig jogosult volt özvegyi nyugdíjra, a 62. életévét a jogszerző halálakor hatályos jogszabály alapján (Tny. 47. § (2) bekezdés, Tny. 53. § (1) bekezdés 2. mondat, Tny. 7. § (1) bekezdés) 2015. április 6-án töltötte be, azaz a korábbi özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven belül a felperesre irányadó nyugdíjkorhatár, mint jogosító feltétel nem következett be. A P. I. I. 1999. február 27-én hunyt el, így a Tny. 53. § (1) bekezdés a) pontja, amely a jogszerző házastárs 1993. március 1-je előtti elhunytát követeli meg, a felperesre nézve, mint feléledésre jogosító feltétel szóba sem jöhet.

[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.III.10.058/2017.)