Mining servitude cannot be established on public land; parties must agree for public land use.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court annulled the lower court's decision granting a mining servitude on land that had become public property. The applicant sought to establish a servitude for an existing gas pipeline, arguing it was built before 2004 and thus exempt from registration requirements. The court ruled that while the servitude existed upon construction, it cannot be formally established on public land without a prior agreement between the parties.
Legislator headnote
AI generated1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (2) bekezdése; 38. § (10) bekezdése: A bányászati szolgalmi jog alapítása közterületen csak a felek megállapodásán alapulhat, a törvény általános tilalma nem alkalmazható.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
Közterületre bányászati célú szolgalmat alapítani nem lehet. A közterület igénybevételére az érintetteknek megállapodást kell kötniük.
[1993. évi XLVIII. tv. 50/D. § (2) bek., 38. § (10) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes jogelődje, a M.O. és G. Rt. 1992. január 7-én kelt és március 30-án jogerőre emelkedett 2899/1991. számú határozattal részlétesítési engedélyt kapott a Budapesti Kerületi Bányaműszaki Felügyelőségtől a DN700-as gázszállító vezeték meghatározott létesítményeinek megépítésére. A Szolnoki Bányakapitányság Budapesti Kirendeltsége az 1995. január 2-án kelt 3029/1993. számú határozatával, amely március 16-án emelkedett jogerőre, használatbavételi engedélyt adott - többek között - a gáztranzit vezeték Röszke-Kiskundorozsma közötti szakaszára. A bányászati létesítmény használatbavétele idején az ingatlan szántó, rét művelési ágban volt nyilvántartva. A bányászati létesítmény üzemelésére bányaszolgalmi jog alapítására nem került sor, így az az ingatlan-nyilvántartásba sem kerülhetett bejegyzésre.
[2] Időközben a hrsz.-ú ingatlanon az M43-as autópálya megépült, az ingatlan az állam tulajdonába került, vagyonkezelője a felperes lett. A felperesi beavatkozó az autópályát üzemeltető közútkezelő. Az ingatlan művelési ágváltozásának átvezetésére az ingatlan-nyilvántartásban nem került sor.
[3] A II. rendű alperes, mint bányavállalkozó 2015. május 26-án a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 50/D. § (2) bekezdése alapján a perbeli ingatlan 1.041 m² térmértékű területére a bányászati létesítmény üzemeltetésére szolgalmi jog megállapítását kérte. Kérelméhez csatolta a részlétesítési engedélyt és a használatbavételi engedélyt adó határozatokat, területkimutatást és változási vázrajzot.
[4] Az I. rendű alperes a 2015. május 27-én kelt CSB/01/7674/2015. számú határozatával a kérelemnek helyt adva a sz.-i hrsz.-ú ingatlan 1.041 m² területrészére a Mezőtúr-Kiskundorozsma DN700 földgázszállító vezeték biztonsági övezettel érintett részére a bányászati létesítmény üzemeltetése érdekében és annak időtartamára szolgalmi jogot állapított meg a II. rendű alperes javára. Megkereste az illetékes földhivatalt a szolgalmi jog bejegyzése érdekében, továbbá kötelezte az ingatlan tulajdonosát a biztonsági előírások betartására. Határozata indokolása szerint a Bt. 50/D. § (2) bekezdése alapján mérlegelési lehetőség nélkül kellett megállapítani a II. rendű alperes javára a bányaszolgalmi jogot, mert a bányászati létesítmények üzemeltetésére szolgalmi jog korábban nem került megalapításra és ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, valamint igazolt volt, hogy a bányászati létesítmények 2004. január 1-je előtt épültek meg.
Az elsőfokú ítélet
[5] A felperes keresetet nyújtott be az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Ítéletében kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott Bt. 38. § (10) bekezdése nem zárja ki a Bt. 50/D. § (2) bekezdés alkalmazását, mert a Bt. 38. § (10) bekezdése kizárólag az újonnan, a jövőben elhelyezendő vezetékek vonatkozásában állapít meg szolgalmi jog alapítási tilalmat. Mivel a perbeli esetben a bányászati létesítmények már korábban megépültek, ezért a Bt. 50/D. §-a szerinti eljárás lefolytatásának volt helye. A bíróság megállapította, hogy a bányászati létesítményekre a bányaszolgalmi jog utólagos megállapításának a feltételei fennálltak, ezért jogszerűen döntött az I. rendű alperes a bányaszolgalmi jog megállapításáról. Utalt a Kúria egyik eseti döntésére, mely szerint az egyértelmű szabályok alapján a hatóság csak a kérelemnek helyt adó döntést hozhatott.
[7] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felek nem vitatták, hogy az ingatlanon húzódik az M43-as autópálya, az ingatlan ezért közterületnek minősül. Az ingatlan-nyilvántartásban azonban az ingatlan továbbra is szántó, rét művelési ágban van nyilvántartva. Az ingatlan-nyilvántartás közhiteles nyilvántartás, az abban foglalt adatok közhitelesek és az, akinek érdekében áll a törvényi vélelem megdöntése, az külön eljárást indíthat a közterület bejegyzése iránt.
[8] Mindezek alapján a bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet és az I. rendű alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az I. rendű alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[10] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Bt. 38. § (10) bekezdését, mert ez a rendelkezés általános tilalmat mond ki, amely tilalom a Bt. 50/D. § (2) bekezdése szerinti eljárás során is alkalmazandó. Állította, hogy közterületre bányaszolgalmi jog nem alapítható, ugyanis az ingatlan a valóságban országos közút, azaz közterület. A bányaszolgalmi jog alapítását a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 42. § (1) bekezdése is kizárja. Előadta, hogy ő az ingatlanon levő közút üzemeltetője, míg a bányászati létesítmények üzemeltetése a II. rendű alperes feladata. Közterület esetében az érintettek megállapodásával rendezhető a biztonsági övezet létrehozásával kapcsolatos tiltó és korlátozó normák alkalmazása. Utalt arra, hogy közterületen szolgalmi jog alapításának tilalmát a korábban hatályban volt rendelkezések is kimondták, így a Bt. korábban hatályos 32. § (5) bekezdése is, amelynek hatályon kívül helyezésével egyidejűleg a tiltó rendelkezés átkerült a Bt. 38. §-ába. Hangsúlyozta, hogy a szolgalmi jog alapítására vonatkozóan ugyanazoknak a feltételeknek kell teljesülniük a korábban megépült és üzembe helyezett, illetve az újonnan elhelyezendő bányászati létesítmények esetében is.
[11] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[12] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[13] A felperes a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme alapos.
[15] A Kúria a jogerős ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályi rendelkezések körében vizsgálta felül.
[16] A Kúria az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint a Bt. 38. § (10) bekezdésében foglalt tilalom csak az újonnan építendő bányászati létesítményekre vonatkozik, - az alábbiakban kifejtett okokból - nem osztotta.
[17] A 2005. február 12-től 2012. május 29-ig hatályban volt Bt. 32. § (5) bekezdése kimondta, hogy közterületre bányászati célú szolgalmat alapítani nem lehet. Az említett területeket érintő biztonsági övezet megállapítása esetén az érdekelt szervek műszaki–biztonsági szabályoknak, illetve szabványoknak megfelelő megállapodást kötnek.
Ennek a szabályozásnak - a törvény indokolása szerint - az volt az indoka, hogy a 111/2003.(VII.29.) Korm. rendelet 37. § (3) bekezdésével hatályon kívül helyezett 1/1977.(IV.6.) NIM rendelet 64. §-a kifejezetten tiltotta a közúton, közterületen és vasúti pályán a bányaszolgalmi jog bejegyzését. A Bt. 38. § (3) bekezdése az elhelyezési szolgalom tekintetében biztosított jogokkal csorbíthatta a Kkt. szerinti közútkezelői jogokat és ennek a helyzetnek a feloldását szolgálta a Bt.-be beiktatott szabályozás és tilalom kimondása.
[18] A 2012. május 30-tól hatályos Bt. 32. § (5) bekezdése a korábbi szabályozással azonosan kimondta, hogy a bányászati létesítmény elhelyezésére vagy üzemeltetésére, amennyiben az közterületet érint, szolgalmat alapítani nem lehet. E területek igénybevételére az érintetteknek megállapodást kell kötniük.
Ennek a szabályozásnak a törvényi indoka az volt, hogy a közművek elhelyezésére fő szabály szerint a közterület szolgál, így szolgalom alapítása indokolatlan, ha a közterület ezt a funkciót eleve magában hordozza. A módosítás kizárja a szolgalom, vezetékjog vagy használati jog alapítását közterület esetében és kötelezővé teszi az igénybevételre vonatkozó megállapodás megkötését.
[19] 2015. január 11-vel a Bt. 32. § (5) bekezdését a 2014. évi LXXXVI. törvény 39. § e) pontja hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezés indoka - a törvény indokolása szerint - az volt, hogy a Bt. 32. § (5) bekezdésének rendelkezése dogmatikai okokból átkerül a Bt. 38. §-ába, azaz a jogalkotó a törvényi tilalmat továbbra is fenn kívánta tartani.
[20] A Bt. - perben alkalmazandó - 38. § (10) bekezdése szerint közterületen elhelyezendő bányászati létesítmény, szénhidrogén-szállítóvezeték és egyéb gáz- és gáztermékvezeték elhelyezésére vagy üzemeltetésére szolgalmi jogot alapítani nem lehet. Ezzel összefüggésben a tilalmat a Bt. 38. § (11) bekezdése a vasúti pályákra, folyóvizekre, csatornákra mondta ki.
[21] A Kúria a szabályozás történetét, a törvényi indokolásokat áttekintve arra a megállapításra jutott, hogy a Bt. 38. § (10) bekezdése - figyelemmel a (11) bekezdésre is -, a korábban szabályozott, közterületet érintő szolgalmi jog alapítási tilalmat nemcsak a jövőben létesítendő bányászati létesítményekre, hanem a már meglevő bányászati létesítményekre is előírta. A kérelemben hivatkozott Bt. 50/D. § (2) bekezdése rendelkezése szerint a 2004. január 1-je előtt idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, az 50/C. § szabályozása körén kívüli, a törvény hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében, amennyiben azok üzemeltetésére szolgalmi jog alapítása nem történt meg vagy az (1) bekezdésben meghatározott használatbavételi engedély nem lelhető fel, a fővárosi és megyei kormányhivatal az érintett létesítmények tekintetében a bányavállalkozó 2016. december 31-ig napjáig benyújtott kérelmére szolgalmi jogot állapít meg. A perbeli esetben 2004. január 1-je előtt megépült és üzembe helyezett bányászati létesítményre szolgalmi jog alapítására nem került sor, ezért kérte a II. alperes szolgalmi jog megállapítását. A szolgalmi jog megállapítása iránti eljárás tulajdonképpen a szolgalmi jog alapítását jelenti, mert bányaszolgalom az erről szóló határozat meghozatalával keletkezik. Mivel azonban az ingatlan időközben közterületté vált, bányaszolgalmi jog alapítására már nem kerülhet sor közterületet érintően. Ennek hiányában a feleknek megállapodást kell kötniük a létesítmények üzemeltetésével összefüggésben.
[22] Mindebből következően a Kúria nem osztotta az I. rendű alperesnek azt a megállapítását, hogy a vezeték elhelyezésével már létrejött a szolgalom, csak annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése maradt el. Bányaszolgalmi jog a bányászati létesítmény építésekor hatályban volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 171. § (1) bekezdése értelmében az erről szóló határozat meghozatalával keletkezik, nem pedig a vezeték létesítésével. A jelenleg hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:164. § (1) bekezdése a korábbival azonos szabályozást tartalmaz. Mindebből következően annak van jelentősége, hogy amikor a bányaszolgalmi jog megállapítását, azaz alapítását kérik, az ingatlannak mi a tényleges művelési ága, mert a közútra, közterületre vonatkozó általános bányaszolgalmi jog alapítási tilalom a kérelem elbírálásakor nem hagyható figyelmen kívül.
[23] Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság és az I. rendű alperes is, amikor azt állapította meg, hogy az ingatlan nem vitatott közterületi jellege ellenére, a bányaszolgalmi jog megállapításának feltételei fennállnak, bányaszolgalmi jog közterületre is alapítható.
[24] Megjegyzi a Kúria, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI törvény (a továbbiakban: Inytv.) 50. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége csak a jogok és a tények vonatkozásában áll fenn, mert az Inytv. 14. § b) pontja alapján az ingatlan művelési ága csak ingatlan-nyilvántartási adat, így ingatlan-nyilvántartási adat tekintetében közhitelesség nem áll fenn és így ahhoz közhitelesség sem kapcsolódik.
[25] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az I. rendű alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az I. rendű alperest új eljárásra kötelezte.
[26] Az új eljárás során az I. rendű alperesnek a II. rendű alperes kérelmének elutasításáról kell rendelkeznie a Bt. 38. § (10) bekezdésében foglalt általános szolgalmi jog alapítási tilalomra hivatkozással.
(Kúria, Kfv.II.38.080/2015/6.)