Court quashed tax appeal verdict for failing to correct expert opinion and notify party of its inadmissibility.

A perek tisztességes lefolytatásának elve megköveteli, hogy a bíróság a hibás, hiányos szakértői véleményt kijavíttassa, kiegészíttesse, a fél nem tudhatja meg csak az ítéletből, hogy a szakértői véleményt a bíróság alkalmatlan bizonyítási eszköznek értékelte.

[ 1952. évi III. tv. 177. §, 182. § ]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005-2008-ig terjedő időszakra valamennyi adónemre vonatkozóan – megismételt eljárásban – végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2012. december 6. napján kelt 3557854591 számú határozatával a felperest 2008. évre 9.127.284 Ft adókülönbözet, 4.563.642 Ft adóbírság és 3.532.215 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. március 14. napján kelt 3549923036 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] Indokolása szerint az egyéni vállalkozó felperes a vizsgált időszakban vegyes akkumulátorok, elemek és töltők nagykereskedelmi értékesítését végezte.

[4] Az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként – arra alapozva, hogy az adózó a 2008. évi bevallásában a zárókészlet összege nem valós értéken szerepelt, mert 29.639.241 Ft-ot tüntetett fel, amelyet bizonylattal nem tudott igazolni, ugyanakkor a revízió által feltártak szerint a zárókészlet értéke: 14.894.283 Ft; a tényleges zárókészlet figyelembe vételével 2008. évre számítható haszonkulcs negatív 87%-os értéket mutatott –, megállapította, a felperes iratai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására, ezért a kereskedelmi tevékenység árbevételének meghatározására becslési eljárást folytatott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (1), (4) bekezdései, (3) bekezdés c) pontja rendelkezéseit alkalmazva. A becslési eljárás során a 2007. évi záró leltárban meghatározott és a bevallásban szerepeltetett árukészlet értékét elfogadta, a 2008. évi készletértéket 14.894.283 Ft összegben határozta meg.

[5] Az ellenőrzés az árufelhasználási adatokat az adózó által nyilatkozott haszonkulccsal megnövelve határozta meg a kereskedelmi tevékenységből származó éves árbevételt, a bevallott bevételhez képest 15.824.146 Ft az eltérés. A becsült és a bevallott bevétel különbözete eredményezte jogkövetkezményként személyi jövedelemadó (szja), magánszemélyek különadója, százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho), általános forgalmi adó (áfa) adónemekben a hatóság által megállapított adókülönbözetet és a szankciókat.

A kereseti kérelem

[6] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta az adóhatóság által alkalmazott becslési eljárást és annak összegszerűségi megállapításait is.

[7] Sérelmezte a revízió részéről, hogy a tulajdonában lévő akkumulátoroknak nem megfelelő a megállapított összege, hogy a külső helyszíneken tárolt készletet teljes körűen nem fogadta el, és a bizományba kihelyezettek körében a tényállást nem kellően tárta fel és értékelte. A felperes okirati bizonyítékok benyújtása mellett a perben szakértői bizonyítást indítványozott.

Az elsőfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[9] Indokolása szerint a szakértő nagyobb darabszámban határozta meg a felperes 2008. december 31-ei zárókészletét, mint az adóhatóság, nem adott azonban magyarázatot a jelentős, a revízió által számszerűsített készletértéknél több mint háromszoros eltérésre, nem állapítható meg az sem, hogy ekkora készletet a felperes hol tárolt. A szakértő nem a felperes székhelyén 2009. február 2-án felleltározott készletből kiindulva határozta meg a készletmennyiséget, nem vizsgálta a helyszíni leltár tényszerűségét, az eltérések nagyságára okszerű, elfogadható magyarázatot nem adott. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt az adóhatározatok cáfolatára nem fogadta el, a szakvélemény kiegészítésére, a szakértő megnyilatkoztatására vonatkozó felperesi indítványt elutasította. A közigazgatási eljárásban beszerzett és a perben benyújtott, rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével hozta meg ítéletét, amelyben jogalap és összegszerűség körében helytállónak minősítette a határozatokban foglaltakat.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[11] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 182. §-ában foglalt, a szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezéseinek az ügy érdemi elbírálására kiható megsértésével hozta meg. Az elkészített szakvéleményből a szakértő vizsgálati módszere nem megállapítható, ezért kérte annak kiegészítését és az ellentmondások tisztázását még a per során. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a szakvéleményt miért nem egészítette ki, és miért nem hallgatta meg személyesen a szakértőt, a szakértői véleményre vonatkozó kifogásai csak az ítéletből voltak megismerhetőek, amelynek okán már nem volt lehetőség újabb szakértő kirendelésére. A 600.000 Ft-os szakértői díjat az elsőfokú bíróság elfogadta annak ellenére, hogy közölte aggályát az eltúlzott összege miatt, és úgy lett köteles szakértői díjfizetésre, hogy a szakértői véleményt – használhatatlansága miatt – az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közül figyelmen kívül hagyta, felhasználása nélkül hozta meg az ítéletét. A Pp. 206. §-a sérült azzal, hogy szakkérdés felmerülése ellenére az elsőfokú bíróság egy nem megfelelő szakértői véleményt – kiegészítés helyett – kirekesztett a bizonyítékok értékelése köréből akként, hogy arról a fél csak az ítéletből szerzett tudomást, ugyanakkor szakkérdés ellenére szakértői vélemény nélkül döntötte el az ügyet.

[12] A felperes részletezte a szakértői vélemény hibáit rámutatva arra, hogy a szakértő által megállapított akkumulátor mennyiség végső soron nagyobb, mint a hatóság részéről meghatározott darabszám, és a többen benne van a kevesebb alapon így a szakvélemény valójában a keresetét – az elsőfokú bíróság véleményével ellentétben – alátámasztotta.

[13] Sérelmezte továbbá az ítélet szerkesztését, szövegezését, mert az álláspontja szerint nem felel meg a Pp. ítéletre vonatkozó tartalmi előírásainak.

[14] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria jogi döntése és indokai

[15] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[16] A bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse (Pp. 2. § (1) bekezdés). E jogérvényesítő feladatát a bíróságnak számos, a Pp.-ben meghatározott feladata teljesítésével kell elvégeznie. Ahhoz, hogy a bíróság bizonyított tényálláson nyugvó ítéletet hozzon, a tényeket bizonyítási eljárás során tisztáznia kell.

[17] A bizonyítási eljárás alapelvi rendelkezéseit a Pp. 3. §-a, míg a részletes szabályokat a X. fejezet tartalmazza. A Pp. 3. §-a szerint alapelvi rendelkezés, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához, bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.

[18] A Pp. bizonyításra vonatkozó részletes szabályai között a 164. § akként rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság bizonyítást hivatalból – törvényi kivétellel – nem rendelhet el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok (Pp. 166. § (1) bekezdés).

[19] A felperes által kezdeményezett közigazgatási perben az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy jogszerű-e az alperes határozata, a hatóság eljárási és anyagi jogi jogszabálysértés nélkül hozta-e meg döntését.

[20] A felperes kereseti kérelme bizonyítékaiként megjelölte az általa már a közigazgatási eljárásban benyújtott dokumentumokat, és a perben indítványozta szakértő kirendelését.

[21] A Pp. 177. § (1) bekezdése értelmében, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhely alkalmazásával jogérvényesítő feladatát teljesítette akkor, amikor a perben szakértői bizonyítást rendelt el.

[22] A benyújtott szakértői véleménnyel azonban mindkét fél kifogásokat fogalmazott meg. A felperes a 49. és 54. sorszámú észrevételeiben sérelmezte, hogy a szakvélemény egyes részei nem, illetve nehezen érthetőek, a megfogalmazások rendkívül bonyolultak, a következtetések eredője nem állapítható meg, nem ismert és nem követhető, mikénti módon jutott az eredményként meghatározott akkumulátor db számhoz. Az alperes azt adta elő (53. számú írat), hogy a szakértő nem hajtotta végre teljes körűen a kirendelő végzésben foglaltakat, nem adott magyarázatot a felperes által számított és a revízió részéről elfogadott készletértéktől való jelentős eltérésre, nem vizsgálta a helyszíni leltárt, a külső raktárak tároló kapacitását, következtetései helytelenek, ellentmondásokat eredményeztek.

[23] Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy szakértői bizonyítást rendelt el, felsorolta a szakvélemény hibáit, hiányosságait, hogy meghatározott kérdésekre nem tartalmaz választ, nem ad magyarázatot, megállapításai nem helytállóak, és azt állapította meg, hogy a szakvélemény nem alkalmas az adóhatósági megállapítások helytállóságának cáfolatára.

[24] A Pp. 182. § (3) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. E jogszabályhely értelmében tehát amennyiben a bíróság az elkészített szakvéleményről azt állapítja meg, hogy az valamilyen, akár a Pp.-ben is felsorolt hibában szenved, meg kell kísérelnie azt az eljárt szakértővel kijavíttatni. Ha ezen intézkedések ellenére a szakvélemény hibái nem szűntek meg, másik szakértő kirendelésének van helye.

[25] A felek közölték az elsőfokú bírósággal a szakvélemény általuk észlelt hibáit, azonban az elsőfokú bíróság annak ellenére nem határozott a kijavításukról, hogy azokat – az ítéletben rögzítetten – maga is megállapította. A szakvélemény kiegészítését, a szakértő meghallgatását sem rendelte el a jogszabály kifejezett rendelkezése ellenére. A felperes olyan szakvélemény után fizetett szakértői díjat, amelyet az elsőfokú bíróság a hibái, hiányosságai miatt alkalmatlan bizonyítási eszköznek értékelt, elzárva a felet attól, hogy a szakértő kijavítással, kiegészítéssel megszüntesse a hibákat. Azt ítéletből nem állapítható meg, hogy ha a bíróság valamely kérdést szakkérdésnek minősített, és ezért szakértői bizonyítást foganatosított, miért és milyen indokolással rendelkezhet a szakértő véleménye nélkül, továbbá az sem, ha a szakértő (az elsőfokú bíróság álláspontja szerint) alkalmatlan bizonyítási eszközt készített, a bíróság miért nem annak orvoslásáról (kijavítás, kiegészítés) intézkedett a jogkövetkezmény (a kereset alátámasztására nem alkalmas) megállapítása helyett.

[26] A bíróságnak a bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéből adódóan a fél nem tudhatja meg csak és kizárólag az ítéletből azt, hogy a szakértői véleményt – annak hibái, hiányosságai okán – a bíróság nem fogadta el „alkalmas bizonyítékként”, anélkül, hogy a felet – a kereseti kérelme bizonyítása érdekében – tájékoztatta volna a további szakértői bizonyítás szükségességéről. A per jogerős befejezését követően ugyanis a felperesnek már nem áll módjában bizonyítania keresetét.

[27] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mulasztásai az ügy érdemi elbírálására kihatottak.

[28] Helytállóan kifogásolta a felperes azt is, hogy az ítélet indokolásának elemei nem feleltethetők meg a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglaltaknak, az elsőfokú bíróság tényállást sem állapított meg.

[29] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során a Pp. 182. § (3) bekezdésében foglaltak teljes körű alkalmazásával kell eljárnia, a szakértői véleményt ki kell egészíttetnie, kijavíttatnia, a szakértőt tárgyaláson meg kell hallgatnia, tájékoztatási kötelezettsége teljesítésével lehetőséget teremtve a felperesnek keresete további bizonyítására, amelyet követően eljárási jogszabálysértés nélkül hozható meg az érdemi döntés. (Kúria, Kfv.V.35.035/2016. )