Legislator Case Law & Legislation
EBH.2017.K.31. AI generated

Court dismissed VAT claim regarding parking service transfer, ruling it was a transfer of property rights, not an intermediary service.

Case Number EBH.2017.K.31.
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Supreme Administrative Court dismissed the taxpayer's appeal against a tax authority decision imposing a VAT difference on a parking management contract. The court found that the contractor did not act as an intermediary but rather performed the service on behalf of the owner, constituting a transfer of property rights under VAT law. Consequently, the tax authority correctly determined that the contractor was liable for the VAT on the service provided.

Legislator headnote

AI generated

Áfa tv. 13. § (2) bekezdés a) pontja; Áfa tv. 15. §: The transfer of property rights constitutes a service supply, whereas an intermediary service requires the intermediary to act as both provider and recipient simultaneously, which was not the case here.

Keywords

AI generated
VAT liability intermediary service transfer of property rights parking management tax difference service supply contractual arrangement

Cited Legislation

AI generated
1988. évi I. tv. 9/D. §
[1988. évi I. tv. 9/D. §, 2007.
2007. évi CXXVII. tv. 15. §
§, 2007. évi CXXVII. tv. 15. §, 13.
13. §
[1988. évi I. tv. 9/D. §, 2007. évi CXXVII. tv. 15. §, 13. §, 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 2011. évi CLXXXIX. tv. 6/A. §]
2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.
§, 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 2011.
2011. évi CLXXXIX. tv. 6/A. §
§ (7) bek., 2011. évi CLXXXIX. tv. 6/A. §]

Cited Case Law

AI generated
Kúria, Kfv.I.35.590/2016/6.
(Kúria, Kfv.I.35.590/2016/6.)
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A közvetített szolgáltatás és a vagyoni értékű jog nyújtásának elhatárolása a parkolási üzletág üzemeltetésének átengedése során.

[1988. évi I. tv. 9/D. §, 2007. évi CXXVII. tv. 15. §, 13. §, 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 2011. évi CLXXXIX. tv. 6/A. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes, mint megbízó és a B. V. Zrt., mint megbízott (a továbbiakban: Megbízott) 2002. szeptember 26-án kötöttek a későbbiekben többször módosított Szerződést a felperes tulajdonában álló ingatlanok Megbízott általi hasznosítására, üzemeltetésére, illetve a Megbízott használatába adására. A Szerződés IV. fejezet 6. pontja tartalmazta a parkolási rendszerrel összefüggő közterületekre vonatkozó megállapodást. Annak alapján a parkolóhelyek fenntartásáról, karbantartásáról a Megbízott gondoskodik, beszedi a várakozási díjakat és szabálytalan parkolás esetén a pótdíjakat, azzal, hogy a várakozási díj és pótdíj bevétel, valamint a költségek a felperest illetik, illetve terhelik.

[2] Az V. fejezet 3. pontja megbontotta a felperest és a Megbízót terhelő számlázási kötelezettséget. A 3.1. pont szerint a parkolási üzletág bevételét a Megbízott saját nevében tartja nyilván és számlázza ki az ügyfelek részére. A felperes az őt megillető várakozási- és pótdíjról a Megbízott által készített kimutatás alapján havonta számlát bocsát ki a Megbízott részére, aki az a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig volt köteles felperesnek átutalni. A Megbízott a 3.2. pont alapján számlázta a felperesnek a parkolási üzletág működtetésének költségeit. A felperes által kiállított számlák a pótdíj esetében nem-, a várakozási díjnál tartalmaztak általános forgalmi adót. A számlákban áthárított áfa tartalmat a Megbízott levonhatóként vallotta.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. április 1. – június 30. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A Szerződés ellenőrzött időszakra vonatkozó változatának vizsgálata kapcsán a Megbízott részére átadott ingatlanok hasznosítása körében több megállapítást tettek, érintve egyebek mellett a parkolási rendszerrel összefüggő tételeket is.

[4] A revízió adatain alapuló elsőfokú határozatot az alperes határozatával megváltoztatta, 2013. április-május-június hónapokra összesen 1.443.000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 15.§ szerinti közvetített szolgáltatás szabályai nem alkalmazhatók, mert a parkolási rendszerrel összefüggésben kötött megállapodás alapján a parkolási szolgáltatás nyújtására a Megbízott lett jogosult. Ahhoz, hogy ezt a tevékenységét folytathassa, fel kellett ruházni az ezt lehetővé tevő jog gyakorlásával. A jog átengedésével szolgáltatás nyújtás történt a felperes részéről, így erről kellett volna a számlát kiállítani. A jog átengedése az Áfa tv. 13.§ (1) bekezdés szerint szolgáltatás nyújtás, azon belül is a 13.§ (2) bekezdésnek megfelelő vagyoni értékű jog átengedése. Az adó alapja az Áfa tv. 65.§-ának megfelelően a Megbízott által fizetett ellenérték, az adó mértéke 27%.

[5] Az elsőfokú határozat által megállapított 1.704.000 forint áfa adókülönbözet csökkentésére azért került sor, mert az ügyfelektől a Megbízott által a pótdíj vonatkozásában még be nem szedetett, és így a felperes felé tovább nem utalt, pénzügyileg még nem rendezett összegekhez kapcsolódóan nem lehet felszámítani az áfa tartalmat.

A kereseti kérelem

[6] A felperes keresetében azért vitatta az alperesi határozatot, mert jog átruházására nem került sor. A felperes által kiállított számla nem a jog ellenértéke, hanem a parkolási díjak egyösszegű érvényesítésének bizonylata. Az Áfa tv. 15.§-ának megfelelően a szolgáltatás eredeti jogosultja a felperes, amit a Megbízott bizományosként közvetít a parkolás igénybe vevője felé.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Kifejtette, hogy a felperes polgári jogi szempontból értékelte azt az ügyletet, melynek kapcsán ténylegesen az állapítható meg, hogy nem a felperes maga látta el a szolgáltatást, hanem azzal a saját tulajdonában álló Megbízottat bízta meg, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 6/A. §-ban szereplő felhatalmazás alapján. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 9/D. § (6) bekezdése alapján a várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg. Ennek folytán az állapítható meg, hogy bár a felperes a feladat ellátásával megbízta a tulajdonában álló társaságot, a jogügylet egy megbízási szerződés keretein nyugszik, de a pótdíj összeg őt illeti meg.

[8] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az ügy adójogi megítélése is összhangban van ezen jogszabályhelyekkel: jelen esetben nem a felperes, mint önkormányzat, hanem a tulajdonában álló Megbízott látta el a parkolási szolgáltatás nyújtását, azonban ahhoz, hogy ezt a tevékenységet elvégezze, fel kell ruháznia az ezt lehetővé tevő jog gyakorlásával. A felperes a jogszabályi felhatalmazás alapján saját maga is elláthatta volna a parkolási feladatot, azonban azzal, hogy ezzel mást bízott meg, a részére származtatott jog átengedéséről beszélünk. Az Áfa tv. 13. § (1)-(2) bekezdésére tekintettel jelen esetben a felperes és a Megbízott közötti szolgáltatásnyújtás állapítható meg. A parkolási és pótdíjakat a szolgáltatás igénybe vevői, a Megbízott felé fizetik meg, a szolgáltatás az ügyfelek és közötte jön létre, a Megbízott a beszedett összegekkel elszámol. Az elszámolás adójogi szemszögből történő vizsgálata kapcsán az állapítható meg, hogy a Megbízott a beszedett összegek elszámolása után számlát kap a felperestől, ő maga pedig visszaigényli azt az áfa tartalmat, amelyet a felperes áthárított rá. A felek adójogi műveleteket végeznek, amelynek adójogi megítélésénél irányadó az Áfa tv. 2.§ a) pontja.

[9] Alkalmazandó az Áfa tv. 205.§ 6) pontja, amely szerint ellenértéknek minősül bármilyen vagyoni előny. Helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes parkolási közszolgáltatás ellátásának gyakorlását biztosító jog átengedésével az Áfa tv. szerinti szolgáltatást nyújtott a Megbízott részére, aki a szolgáltatás igénybevételére tekintettel ellenérték megfizetésére kötelezett. A Megbízott nem a parkolási díjakat, illetve pótdíjakat, hanem azok összege alapján meghatározott ellenértéket fizet meg a felperes részére.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását és másodlagosan a keresetnek megfelelő ítélet meghozatalát kérte.

[11] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság sajátos álláspontot foglalt el, mert az ügylet polgári jogi megítélése kapcsán elfogadta a felperes álláspontját, megbízásnak (bizománynak) tekintette a jogviszonyt, de az adójogi megítélés során az alperesét tekintette irányadónak. Ugyanakkor a parkolási jog nem lett átruházva a Megbízottra, mindössze a díjak beszedésére hatalmazták fel, vagyis a parkolási feladatok ellátásának üzemeltetőjévé vált. Az ezzel ellentétes értelmezés a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ába ütközik. Az elsőfokú bíróság azért került tévedésbe, mert nem választotta szét, nem különítette el a különböző jogviszonyokat.

[12] Helytelen az a vélemény is, hogy ha a két fél között létrejött gazdasági kapcsolat nem termékértékesítés, akkor kizárásos alapon csak szolgáltatás lehet. Jelen esetben a szolgáltatásnyújtás a Megbízott részéről az üzemeltetés ellátása volt és ezért kapott is díjat, vagyis ellenszolgáltatást. A beszedett parkolási díj és pótdíj nem szolgáltatás és ellenszolgáltatás volt a felek között, hanem az elszámolás tárgya, melynek kapcsán többször hivatkozott az Áfa tv. 15. §-ára. Ennek azért van jelentősége, mert ez a szabály irányadó minden olyan természetű ügynél, mint pl. a perbeli üzemeltetési jog gyakorlásával történő megbízás.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

[15] A Pp. 275.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban – annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt – nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.

[16] A felperes, mint önkormányzat egyaránt ellát az Áfa tv. hatálya alá nem tartozó közhatalmi, és az Áfa tv. hatálya alá tartozó, a 6.§ szerinti gazdasági tevékenységet. Gazdasági tevékenységének áfa rendszerezni minősítése során figyelemmel kell lenni az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint a Mötv. előírására is. A parkolási díjak esetében további speciális szabályokat tartalmaznak a Ktv. rendelkezései. A perbeli időszakban hatályos Mötv. 16/A.§ szerint a közúti járművel történő várakozási (parkolási) közszolgáltatást a helyi önkormányzat, vagy kizárólag ezen közszolgáltatási feladat ellátására alapított költségvetési szerv, 100%-os önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, illetve önkormányzati társulás láthatja el külön törvényben szabályozottak szerint. A Ktv. 9/D.§ (6) bekezdése alapján a parkolási szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg; a szolgáltató legalább a szolgáltatás ellátásához szükséges költségekre jogosult.

[17] Az Áfa tv., a Ktv. és a Mötv. rendelkezésinek összevetése alapján az állapítható meg, hogy a parkolási szolgáltatás törvényen alapuló jog gyakorlásából származó gazdasági tevékenység. A várakozási díj esetében a szolgáltatót számlakiállítási kötelezettség terheli. A pótdíjak esetében érvényesül annak szankció jellege, nem tartozik az Áfa tv. hatálya alá, a pótdíj után a szolgáltató nem számít fel áfát-t.

[18] Az egyes ügyletekhez rendelendő adókötelezettség megállapítása kapcsán mindenkor vizsgálni kell azok adójogilag megragadható tényleges tartalmát, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésének megfelelően. Ennek folytán helytállóan járt el az elsőfokú bíróság amikor, összhangban a 724/B/1994. AB határozattal, megállapította ugyan, hogy a perbeli jogügylet egy megbízási szerződés keretein nyugszik, de annak adójogi megítélése során a polgári jogi normák helyett az adójogszabályokat tekintette irányadónak, és azok alapján vonta le következtetéseit. Szintén az Art. 1.§ (7) bekezdésére figyelemmel tekintette a Kúria relevánsnak, hogy bár a Szerződés 2) pontja szerint a fizető-parkolóhelyek esetében az ingatlanok hasznosítási jogáért a Megbízottnak nem kellett volna díjat fizetni a megbízó/felperes részére, a felperes, ugyancsak a Szerződésre tekintettel, a [2] pontban ismertetett V.3.1. pontnak megfelelően, mégis számlázott a részére; a számla alapján a Megbízott, felperes előadása szerint, áfa levonási jogot gyakorolt. A számlakibocsátás folytán vizsgálni kellett az azt megalapozó gazdasági esemény adójogi természetét.

[19] Az Áfa tv. 15.§ szerint, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybe vevője és nyújtója is. A közvetített szolgáltatásban a gazdasági folyamat a szolgáltatás nyújtójától a megrendelő felé irányul, közvetítő bevonásával, aki tehát egyidejűleg igénybe vevője és nyújtója a szolgáltatásnak. A perbeli esetben azonban az állapítható meg, hogy a Megbízott nem vette igénybe, és nem közvetítette a felperes parkolási szolgáltatását, a parkolási díjakról nem közvetített szolgáltatás feltüntetésével állította ki a számlákat a szolgáltatást igénybe vevők részére – erre a Szerződés alapján nem is lett volna jogosult –, hanem a felperes helyett nyújtotta azt. A Megbízott eljárására az Áfa tv. 15.§ nem alkalmazható, a Megbízottnak az általa nyújtott teljesítésre csak a parkolási szolgáltatás nyújtására vonatkozó-, a felperest a Mötv. 16/A.§ alapján megillető jog megszerzésével nyílt lehetősége. A jog felperes általi átengedése és a Megbízott általi megszerzése nélkül a Megbízott nem nyújthatott volna szolgáltatást és saját jogon nem számlázhatott volna az ügyfelek részére. A felperes és a Megbízott eljárása teljes mértékben megfelelt a Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének a fizető-parkolóhelyek működésének és igénybevételének rendjéről szóló 21/2010. (VI.28.) önkormányzatai rendelet szabályainak is: a fizető-parkolóhelyek üzemeltetője a Megbízott.

[20] Az Áfa tv. 13. § (2) bekezdés a) pontja egyértelműen fogalmaz: a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedése szolgáltatás nyújtás. A perben érintett számlákat a felperes állította ki a Megbízott részére, a gazdasági tevékenységet – az Áfa tv. 13.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti szolgáltatás nyújtást – a felperes teljesítette, fizetési kötelezettsége a vagyoni értékű jogot megszerző Megbízottnak volt. A Megbízott által a számla alapján a felperesnek megfizetett összeget az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette adójogi szempontból a Megbízott által megszerzett jog ellenértékének, melynek teljes tartalma alapján az alperes jogszerűen kötelezte a felperest az áfa különbözet megfizetésére.

[21] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tehát okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte, az irányadó jogszabályokat megjelölte, azokat helytállóan alkalmazta. A bizonyítékok és a jogszabályok összevetésével megalapozott következtetést vont le. Ítéletében meggyőződéséről a Pp. 206.§ (1) bekezdésének megfelelően számot adott, a jogerős ítélet indokolása megfelelt a Pp. 221.§ (1) bekezdés által támasztott követelményeknek. Erre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[22] felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§ (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége: a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. (Kúria, Kfv.I.35.590/2016/6.)