Court dismisses VAT deduction claim for advance invoices in reverse charge transactions due to lack of taxable event.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Administrative Court dismissed the taxpayer's request to overturn a tax authority decision ordering payment of a tax shortfall, fine, and late fee. The taxpayer admitted that the underlying transactions were subject to reverse charge VAT but argued they could still deduct input tax on advance invoices issued in violation of this rule. The court ruled that because no taxable event occurred under reverse charge regulations, no input tax deduction right existed, and the tax authority correctly applied the law to deny the deduction.
Legislator headnote
AI generated2003. évi XCII. törvény 170. §; 2007. évi CXXVII. törvény 59. § (1), (2) bekezdés, 119. §: In reverse charge VAT transactions where no taxable event exists, the right to deduct input tax on advance invoices cannot be exercised, even if such invoices were issued in error.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
Fordított adózású gazdasági esemény során előleg után adófizetési kötelezettség nem keletkezik, adóztatandó esemény hiányában adólevonási jog nem gyakorolható.
[2003. évi XCII. tv. 170. §, 2007. évi CXXVII. tv. 59. § (1), (2) bek., 119. §]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. május - szeptember időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. január 30. napján kelt határozatával a felperest 2.999.000 Ft – adóhiánynak minősülő – adókülönbözet, 900.000 Ft adóbírság és 1.056.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. július 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Indokolása szerint felperes a vizsgált időszakban a Föcsi Bt. (a továbbiakban: számlakibocsátó) építési munkákról kiállított, áfa-t tartalmazó előlegszámláit befogadta, és az adót bevallásában levonásba helyezte.
[4] Figyelemmel arra, hogy a számlakibocsátó építési, szerelési munkákra vállalt kötelezettséget az anyagok biztosításával, és építési engedély is kiadásra került, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 142.§ (1) bekezdés b) pontja alapján az ügylet a fordított adózás alá esik. Az előleg számlákra az Áfa tv. 59.§ (1)-(2) bekezdései alkalmazandóak, amely jogszabályhelyekben foglaltak értelmében az előleghez csak egyenes adózás esetén kapcsolódik áfa fizetési kötelezettség, amikor a teljesítésre kötelezett: a szolgáltatásnyújtó az adófizetésre kötelezett. Abban az esetben azonban, ha a gazdasági eseményre fordított adózást kell alkalmazni, akkor sem az előleget fizető félnek, sem az azt átvevőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, az előlegről kiállított számlán tehát nem kell áfa-t felszámítani. Az elsőfokú hatóság a számlakibocsátó számláinak áfa tartalmával ezért jogszerűen csökkentette a levonható adó összegét.
[5] Az alperes hangsúlyozta, hogy a fordított adózású gazdasági eseményeknél az előlegfizetés nem minősül adóztatandó ügyletnek, „nem adózási pont”, ezért nem alapítható az előlegszámlákra az adólevonás joga.
A kereseti kérelem
[6] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte.
[7] Nem vitatta, hogy a számlákat a fordított adózás szabályai szerint kellett volna kiállítani, és azt sem, hogy a fordított adózás esetén előlegszámlákra adólevonási jog nem alapítható. Álláspontja szerint azonban a tévesen, az általános szabályok szerint kiállított számlák esetén az előlegfizetés adóztatandó ügyletnek minősül, és az adólevonási jog megilleti az Áfa tv. 59.§ (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak alapján. Hivatkozott az EUB Ecotrade ügyben hozott ítéletére, valamint az EBH2011. 2378. számú határozatra és az AVÉ 2011/7. számú adóhatósági tájékoztatóban foglaltakra. Vitatta az adóbírság és késedelmi pótlék mértékét is.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[9] Indokolásában elsődlegesen rögzítette, hogy az EUB és az LB ítéleteinek tényállása, jogkérdései a perbeliével nem azonosak, ugyanis felperes ügyében előlegszámlák képezték a jogvita alapját, így e hivatkozott döntések a perben nem irányadóak.
[10] Az elsőfokú bíróság a tényállás és az adóhatározatokban foglaltak alapján megállapította, hogy az adóhatóság jogszerű döntést hozott, arányos mértékben, a méltányosság elvének megfelelően szabta ki az adóbírságot, és rendelkezett a késedelmi pótlékról is.
[11] Kifejtette, hogy előlegszámla esetén az Áfa tv. 59.§ (1) és (2) bekezdései szerint a megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. Fordított adózásnál előleg esetén nem keletkezik adófizetési kötelezettség. A számlakibocsátó tehát olyan adót hárított át felperesre az előlegszámlák útján, amelynek megfizetésére felperes nem volt köteles, aminek okán felperesnek nem keletkezhetett adólevonási joga sem. A tévesen kitöltött számla alapján a felperes nem fizetett az államháztartás költségvetésébe áfa-t, azt a számlakibocsátónak fizette meg. Ezt követően élt olyan adólevonási joggal a költségvetés felé, amelynek hiányzott a jogszabályi alapja, majd ezt az összeget az állami költségvetésből visszakapta. A felperes jogosulatlanul igényelt vissza tehát adót, amelyet megkapott, amely ok miatt keletkezett az adóhiány.
A felülvizsgálati kérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Áfa tv. 59.§ (1) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§ (1) bekezdése téves értelmezésével hozta meg határozatát.
[13] A felperes fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Kifejtette, hogy az általános szabályok szerint – áfa-val növelten – kiállított számlák „esetében az előlegfizetés is adóztatandó pont, tehát fizetési kötelezettség keletkezik, így helyesen járt el, amikor a megfizetett forgalmi adót levonásba helyezte”. Továbbra is hivatkozott az EUB és az LB megjelölt ítéleteire.
[14] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási (Pp. 260.§), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270.§) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§ (2) bekezdés, 275.§ (2) bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262.).
[17] A Kúria elsődlegesen megvizsgálta az EUB Ecotrade ügyében és a LB Kfv.V.35.411/2010. számú eljárásában meghozott ítéleteit és megállapította, hogy azoknak nem volt a tárgya előlegszámlák adózása, így ezen ítéletek nem tény-és jogazonos ügyekben meghozott döntések, azokra – amint azt az elsőfokú bíróság jogszerűen megállapította – a felperes alaptalanul hivatkozott.
[18] A felülvizsgálati kérelem szerint „a felperes nem kifogásolta az elsőfokú bíróság azon állítását, mely szerint a számlákat a fordított adózás szabályai szerint kellett volna kiállítani, valamint azt sem, hogy a fordított adózás esetén előlegszámlákra adólevonási jog nem alapítható.” A felperes tehát nem vitatta, hogy azok a gazdasági események, amelyeknek során a vitatott számlákat a számlakibocsátó kiállította, fordított adózásúak, illetve hogy fordított adózás alá tartozó gazdasági események keretében előlegfizetéskor adófizetési kötelezettség nem keletkezik.
[19] Az adóztatandó esemény hiánya miatt az Áfa tv. 59.§ (1) bekezdése, 119.§ (1) bekezdése alapján nem volt olyan esemény, amelyre a számlakibocsátó egyenes adózással, áfa feltüntetésével jogszerűen számlát állíthatott volna ki. Az a tény, hogy jogsértő módon ezt mégis megtette, és a felperesnek birtokába került a számla, a felperesi adólevonási jogot nem alapozta meg. A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, amely a fordított adózás alá eső gazdasági esemény sorában, adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető előleghez kapcsolódóan, jogsértő módon egyenes adózással kibocsátott számlára adólevonási jogot biztosítana. Sem a számlahelyesbítésre, sem a költségvetésre való hivatkozása nem cáfolja meg adólevonási joggyakorlásának jogszerűtlenségét.
[20] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az adóbírság és a késedelmi pótlék körében valós tényállásra az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg döntését, a Pp. 221.§ (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően rendelkezését teljes körűen megindokolta, a jogszerű ítéletrész kiegészítést nem igényelt.
[21] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.073/2016.)