Court dismisses request to enforce supplementary rights after bank resolution procedure legally terminated.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Administrative Court dismissed the applicant's request to enforce supplementary resolution rights against the bank and its creditors. The court found the lower court correctly identified that the resolution procedure had legally terminated, rendering the applicant's supplementary rights inapplicable. Consequently, the court upheld the first-instance judgment while noting the procedural impossibility of ordering new proceedings.
Legislator headnote
AI generatedSzantv. 17.§ (5) bekezdése; Szantv. 85.§ (2) bekezdése: Upon termination of a resolution procedure, the resolution authority may no longer exercise supplementary resolution rights against the institution or parties bound by the Standstill agreement.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A pénzügyi intézmény szanálási eljárásának elrendelése mellett az eljárás során alkalmazott egyes szanálási intézkedéseknek, azaz végső soron az eljárás egészének is teljesíteni kell a Szantv. 17.§ (5) bekezdés szerint elvárt szükségességet és arányosságot. A szanálási eljárás jogerős megszűnését követően az intézménnyel, és a Standstill megállapodásban vele szerződéses kapcsolatban álló felperesekkel szemben az alperes nem gyakorolhat Szantv. 85.§ szerinti kiegészítő jogosultságot.
[2014. évi XXXVII. tv. 16. §, 17. §, 85. § ]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Alperes 2014. december 18. napján rendelte el az M. Bank Zrt. (a továbbiakban: Hitelező) szanálási eljárását a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. tv. (a továbbiakban: Szantv.) alapján.
[2] Az I. rendű felperes, mint hitelfelvevő, a II. rendű felperes, mint kezes, valamint a Hitelező 2013. szeptember 13-án kötötték meg a Standstillt (Megállapodást). A felek abban egyeztek meg, hogy megkísérlik a 4. számú mellékletében felsorolt ingatlanokat együttesen, legalább minimum áron értékesíteni, ahol az értékesítés során az 1. számú melléklet szerinti Értékesítési protokollnak megfelelően járnak el. A nettó vételár 85%-át a felperesek a Hitelező javára engedményezték azzal, hogy azt a felperesek kötelezettségeinek törlesztésére/előtörlesztésre fordítja.
[3] Az alperes a H-SZN-I–26/2015. számú, 2015. szeptember 9-én kelt határozatával, az Szantv. 85. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kiegészítő szanálási jogosultság alkalmazásával a rendelkező rész I. pontjában módosította a Standstill fogalom meghatározásainak 1.1. pontját, a II. pontban törölte az 5., 6., 11.1. és 12.4. pontjait, a III. pontban módosította a 3.4. pontot, a IV. pontban módosította a 4.2. pontot. Az V. pontban törölte az Értékesítési protokoll 3.3. második mondatát, a 3.5., 4.4. és 4.5. pontjait. A VI. pontban alperes úgy rendelkezett, hogy ezen rendelkezések 2015. szeptember 8-ával hatályosak, a VII. pont szerint a Standstill határozattal nem érintett rendelkezései változatlan tartalommal maradnak érvényben és hatályban. A VIII. pontban kötelezte a Hitelezőt, hogy a Standstill 4. számú mellékletében felsorolt ingatlanok tekintetében csak az alperesi határozattal módosított Standstill feltételeknek megfelelő értékesítési megállapodást hagyhat jóvá.
[4] A határozat indokolásának II. pontjában alperes megállapította, hogy a Szantv. 16. § (2) bekezdés f) pontjában megfogalmazott céllal szemben a Standstill a Hitelezőre indokolatlanul hátrányos kikötéseket tartalmaz, amelyek nem felelnek meg az okszerű, racionális gazdálkodás követelményének, a pénzügyi piacon szokásos feltételeknek. A Standstill alapján történő ingatlanértékesítés 9,8 milliárd forintos veszteséget okozna a szanálás alatt álló tartós életképességét visszaállítani szándékozó Hitelező számára. Az okozott veszteség jelentős mértékben rontja a szanálási intézkedések hatékonyságát, figyelemmel arra, hogy a Hitelező követeléseinek fedezetéül szolgáló ingatlanoknak a Standstill szerinti értékesítése a Hitelező fenn maradó értékét jelentősen csökkentené. A Standstill alkalmazása sérti az ügyfelek pénzeszközeinek és vagyonának védelmét: valamint a betétesek és befektetők bizalmának fenntartására vonatkozó szanálási célok érvényre juttatását, egyrészről a Hitelező megnövekedett veszteségére tekintettel, másrészről a Hitelező iránti bizalom várható meggyengülése következtében, ha a betétesek, befektetők azzal szembesülnek, hogy a Hitelező által kihelyezett hitelkövetelés megtérülésén a Hitelező jelentős, a szokásos piaci feltételek alkalmazása mellett egyébként elkerülhető vagy csökkenthető veszteséget szenved el. Hivatkozott a Szantv. 16. § (4) bekezdés b) pontjára.
[5] Az indokolás III. pontja az alperes Szantv. 85.§ (1) bekezdés f) pontján és 85.§ (2) bekezdésén alapuló eljárási jogosultságát rögzítette.
[6] A IV. pont a Standstill egyes, a határozat rendelkező részében törölt, vagy módosított pontjaira vonatkozó tételes indokokat tartalmazza, ismételten a betétesi és befektetői bizalom fenntartására hivatkozva. A Fogalom meghatározások 1.1. módosított pontja kapcsán kifejtette, az „MKB Kielégítés” fogalom a Standstill szerint 85%, azaz a Hitelező rendelkezésére álló ingatlanfedezetének ellenértékét sem szolgálja. A Szantv. 16.§ (4) bekezdés b) pontja szerinti cél csak úgy érhető el, ha az „MKB Kielégítés” a fedezetül szolgáló ingatlan nettó vételárának 100%-a.
[7] Az alperesi határozat indokolása még egy IV. pontot tartalmaz, amely a rendelkező résszel összefüggésben, az alperes a kiegészítő jogosultságának alkalmazása kapcsán ismételten a Szantv. 85.§ (1) bekezdés f) pontjára hivatkozott.
[8] Az indokolás V. pontjában a további alkalmazott jogszabályokat tartalmazza a határozat: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 71.§ (1) bekezdés, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi 4.§ (8) bekezdés, 13.§ (2) bekezdés l) pontja, 13.§ (9) bekezdése, továbbá a jogorvoslatra vonatkozó normákat.
[9] Az alperesi határozatot az I. rendű felperesek részére 2015. szeptember 11-én kézbesítették, a II. rendű felpereseknek nem kézbesítették.
Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
[11] A szanálást mint speciális fizetésképtelenségi eljárás intézményének elemzését követően megállapította, hogy a Szantv. rendelkezéseiből következően a törvény személyi és időbeli hatálya kiterjed a felperesekre. A Szantv. rendelkezéseivel szemben a régi Ptk. szabályai nem bírnak relevanciával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével a helytelenül és megalapozatlanul megállapított tényállásból helytelen és jogellenes következtetést vont le.
[13] A Szantv. alkalmazandó rendelkezéseinek körét tévesen határozta meg, túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. A keresetlevél nem hivatkozott a Szantv. 17. § (5) bekezdés megsértésére, miközben az elsőfokú bíróság erre alapította ítéletét. Az tényszerű, hogy a felperesek szövegszerűen hivatkoztak az arányosságra, azonban ehhez kapcsolódó jogszabályi hivatkozást nem jelöltek meg. Ugyancsak nem jelöltek meg tételesen jogszabályhelyet az alperesi határozat hatálybalépése kapcsán. Sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (1)-(2) bekezdése és 215. §- a, tekintettel arra is, hogy a Szantv. 116. § (7) bekezdés a) pontja kifejezetten kizárja a keresetváltoztatás lehetőségét.
[14] A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozták, mert az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. A szabályozás belső összefüggései tekintetében kiemelten hivatkoztak az Európai Parlament és Tanács hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelvére (a továbbiakban: Irányelv). Indítványozták az Alkotmánybíróság eljárásnak a Pp. 155/B.§ szerinti kezdeményezését. Az ellenkérelemben foglalt Pp. 114.§ szerinti eljárási kifogást a tárgyaláson visszavonták.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] Alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[16] A Kúria mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, mert azt szükségtelennek ítélte.
[17] Csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, ezért a Kúria a Pp. 272.§ (2) és 275.§ (2) bekezdései szerint, a Szantv. 116.§ (16) bekezdése által korlátozott eljárásjogi szabályoknak megfelelően, a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok, és a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. Ennek folytán nem vizsgálta érdemben a jogerős ítélet személyi és időbeli hatályra, az iratok megismerhetőségére vonatkozó megállapításait. Az eljárási keretek meghatározásánál az alperes szóbeli előadása alapján tényállásának részévé tette, hogy a Hitelezővel szembeni szanálási eljárás 2016. június 30. napjával jogerősen megszűnt.
[18] A felülvizsgálati kérelem elsődlegesen eljárásjogi szempontból vitatta a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogerős ítélet megalapozottságát, ezért a Kúria először ebben a körben vizsgálódott.
[19] A Pp. 215.§ szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. A szabálynak a Pp. XX. fejezet hatálya alá tartozó közigazgatási perekben történő alkalmazása kapcsán a Kúria irányadónak tekinti a 2/2011. (V. 9.) KK véleménynek a több eseti döntésben is megjelenő megállapításit. Eszerint nem akadálya a bírósági felülvizsgálatnak az, ha a fél a keresetlevélben nem jelöli meg azt a konkrét jogszabályhelyet, amelyre a keresetet alapítja, de keresetéből a kifogásolt jogszabálysértés egyértelműen megállapítható. A közigazgatási perekben is érvényesül az az elv, amely szerint a kérelmeket, nyilatkozatokat tartalmuk szerint kell elbírálni.
[20] A felperesek keresetlevelének egészén keresztül vonul, és a 16.7. pont harmadik és utolsó bekezdésében tételesen is megjelenik, hogy az alperesi határozat nem tartalmazza a szükségesség és arányosság tesztjét, a 17.20.d) pontban pedig az alperesi határozat hatálybalépését kifogásolták. Az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti előadásait a közigazgatási perekre irányadó szabályoknak megfelelően, tartalmuk szerint bírálta el, a szükségesség és arányosság, valamint a határozat hatályba lépésének kérdésében való döntés nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, nem sérült a Pp. 215.§-a.
[21] A szükségesség és arányosság elvének Szantv-beli megjelenítése kapcsán a Kúria irányadónak tekintette, hogy a Szantv. 151. §-a szerint a törvény az Irányelvnek való megfelelést szolgálja.
[22] Az Irányelv alkalmazásában a 2.cikk (1) bekezdés 40) pontja szerinti „szanálási intézkedés” gyűjtő kategória, amely magában foglalja a szanálás alá helyezéséről szóló, a 32. vagy a 33. cikknek megfelelő döntést, a szanálási eszköz alkalmazását vagy egy, vagy több szanálási hatáskör gyakorlását.
[23] A Szantv. alkalmazásában a „szanálási eszköz” fogalom ismert, a „szanálási hatáskör” viszont a „szanálási jogosultságok” megnevezés alatt jelenik meg. A Szantv. 2016. január 1-től hatályos 2.§ (2) bekezdése szerint a szanálás során alkalmazott szanálási intézkedés a szanálási eszközök és szanálási jogosultságok alkalmazása tekintetében, valamint a tőkeelemek leírása vagy átalakítása tekintetében hozott döntés. A perbeli időszakban hatályos Szantv. 2.§ (2) bekezdés szerint azonban a szanálás során alkalmazott szanálási intézkedés a szanálási eszközök, valamint tőkeelemek leírása vagy átalakítása tekintetében hozott döntés, azaz az intézkedések között nem tartalmazta a szanálási jogosultságokat.
[24] A 2016. évi változást előidéző 2015. évi CCXV. tv. 165.§-ához fűzött indokolás szerint a változtatásnak egyetlen célja volt, a törvényszöveg pontosítása. A módosítás arra világít rá, hogy a perbeli időszakban rosszul történt meg az Irányelv implementálása. Ezért a Kúria irányadónak azt tekinti, hogy a Szantv. perbeli időszakban hatályos rendelkezéseinél is, összhangban az Irányelvnek való megfelelés követelményével, az intézkedésekkel szembeni elvárások nem csupán a szanálási eszközökre, hanem az Irányelv szerinti szanálási hatáskörökre, azaz a Szantv. szanálási jogosultságaira is kiterjedtek. A megfelelő implementáció hiányában a Kúria nem értékelte a Szantv. 116. § (7) bekezdésével ellentétesnek a felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban az Irányelvre vonatkozóan tett előadásait.
[25] A Szantv. 17.§ (5) bekezdése szerint a szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha a) az intézkedés szükséges az e törvényben meghatározott szanálási célok közül egy vagy több megvalósításához, azokkal arányos, és b) az intézmény fizetésképtelenségi eljárás keretében történő megszüntetése révén e szanálási célok nem tudnának legalább a szanálási intézkedés alkalmazásával elérhető mértékben megvalósulni.
[26] A Szantv. perbeli időszakban hatályos 17.§ (5) bekezdése a szükségesség és arányosság követelményét nem szűkítheti le a szanálás elrendelésére. Az eljárás elrendelése mellett az eljárás során alkalmazott egyes szanálási intézkedéseknek, végső soron pedig az eljárás egészének is teljesíteni kell az elvárásokat. Az elsőfokú bíróság jogszerűen vette figyelembe a Szantv. 17.§ (5) bekezdését, és azt megfelelő tartalommal alkalmazta.
[27] A Pp. XX. fejezetének hatálya alá tartozó bírósági felülvizsgálat tárgya az alperesi határozat. Alperes a perben a kereseti kérelemre tett nyilatkozataiban kiemelheti a határozat egyes csomópontjait, rávilágíthat egyes általa lényegesnek tekintett elemekre, de előadásaival nem pótolhatja a határozat hiányosságait. Az elsőfokú bíróság elbírálta-, és ezen elveknek megfelelően bírálta el alperes perbeli nyilatkozatait.
[28] A Kúria összességében tehát osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy az alperesi határozat jelen formájában nem alkalmas az ügy érdemi elbírálására. Erre tekintettel nem volt lehetőség a felülvizsgálati kérelem tényállás feltártságára, a Pp. 339/B.§ helytelen alkalmazására vonatkozó indokainak érdemi elbírálására.
[29] A tényállás megalapozottsága kérdésében a Kúria kiemeli, hogy alperes a szanálási eljárásban a Szantv. 1.§ (4) bekezdése folytán, a törvénybeli eltéréseket meghaladóan a Ket. hatálya alatt jár el, így határozatára irányadók a Ket. 72.§-ának szabályai. A Ket. 72.§ (1) bekezdés ea) pontjának megfelelően a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat. Alperesi határozatban azonban az egyes tényállítások mögött nincsenek bizonyítékok. Az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárásjogi hibát jogszerűen rögzítette; a bizonyítékok hiányában pedig nem állapítható meg, hogy az alperes határozata érdemben, a kiegészítő jogosultság gyakorlása kapcsán jogszerű volt-e, vagy sem.
[30] A Kúria a Szantv. szerinti szanálás fogalmát és annak célját a Szantv. preambulumához tartozó jogalkotói indokolással egyezően fogadja el. Így a szanálás a fizetésképtelen pénzügyi intézmények hatósági kényszerrel megvalósuló szerkezetátalakítása, amelynek célja az alapvető intézményi funkciók folyamatosságának biztosítása, a pénzügyi stabilitás megőrzése és az intézmények egésze vagy részei életképességének helyreállítása. A szanálási intézkedések – a [37] pontban foglaltak alapján ideértve az alperest megillető kiegészítő jogosultságot is – a szanálás elrendelésekor, majd a folyamatban lévő szanálás során alkalmazhatók. A Hitelezőt érintő szanálási eljárás 2016. június 30. napjával jogerősen megszűnt (Szantv. 21.§), ezért a Hitelezővel, és ennek folytán a Standstill megállapodásban vele szerződéses kapcsolatban álló felperesekkel szemben az alperesnek már nincs szanálási feladatköre (Szantv. 85.§ (2) bekezdés), nem gyakorolhat kiegészítő jogosultságokat.
[31] Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, azzal azonban, hogy a szanálási eljárás megszüntetésére tekintettel mellőzte az alperes új eljárásra kötelezését.
(Kúria, Kfv.I.35.444/2016.)