Court dismisses appeal against seizure order as potential legal error is resolvable via special procedure.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court dismissed the defendant's review application challenging an excessive seizure order. The defense argued that seizing property exceeding the civil claim violated the law, while the prosecution contended the error could be corrected through a special procedure. The court ruled that since the Criminal Procedure Code allows for a special procedure to remedy such errors, a full review is legally excluded.
Legislator headnote
AI generatedBe. 416. § (4) bekezdésének c) pontja; Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe, 570. § (1) bekezdésének a) pontja: If a legal error regarding seizure can be remedied through a special procedure, there is no place for a review application.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedFull text
Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás keretében orvosolható. A bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett tilalom valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott különleges eljárásra vonatkozik [Be. 416. § (4) bek. c) pont, Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe, 570. § (1) bek. a) pont.].
[1] A járásbíróság a 2016. október 5. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hamis tanúzás bűntettében [Btk. 272. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. 1. tétel], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont], csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont] és hamis közokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), ezért halmazati büntetésül két év négy hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte, vagyonelkobzást rendelt el egy v.-i ingatlanra, valamint 8 202 975 forintra, és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2017. március 29-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az I. r. terhelt szabadságvesztésének mértékét két évre enyhítette, és annak végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.
[4] Indokai szerint az eljárt bíróságok törvénysértően alkalmaztak védencével szemben a v.-i ingatlant meghaladóan vagyonelkobzást, mivel a Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontja szerint nem rendelhető el ez az intézkedés a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra, és ugyan a sértett személyének bizonytalansága miatt polgári jogi igény érvényesítésére nem került sor, azonban a védence által ügyvédi letétbe helyezett 7 000 000 forint a sértett kártalanítására szolgál, akinek személyét a jogerős büntető ítélet alapján lefolytatandó hagyatéki eljárásban lehet majd megállapítani.
[5] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteknek a v.-i ingatlant meghaladóan elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését és függessze fel annak végrehajtását.
[6] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány – miután az esetleges törvénysértés különleges eljárásban orvosolható – a törvényben kizárt, ezért annak elutasítását indítványozta.
[7] Az indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.
[8] A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe) keretében orvosolható.
[9] Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett szabály valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott eljárásra vonatkozik.
[10] A Be. a XXIX. fejezet II. Címe alatt, az 570. §-ban szabályozza az utólagos vagyonelkobzást. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
[11] Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.
[12] Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.
[13] Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból – azaz ügyészi indítvány hiányában is – lefolytatni az eljárást.
[14] Emellett az 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései – értelemszerűen – az irányadók.
[15] Mindezekből következően a Be. 570. §-a szerinti különleges eljárás alkalmas az esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálatnak ez okból nincs helye.
[16] Ezért a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
[17] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a BH 2016.162. számú döntés III. pontjában kifejtetteket nem tekinti irányadónak.
(Kúria Bfv. I. 920/2017.)