Court dismisses appeal against attempted assault conviction, upholding lower court judgments on facts and law.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court rejected the defense's review petition regarding an attempted assault conviction, maintaining the lower courts' judgments. The defendant and his partner had a long-standing dispute, leading to the defendant's conviction under the new Criminal Code for attempted assault. The court ruled that reviewing factual findings and sentencing within legal bounds is prohibited, limiting appeals to specific statutory grounds not met here.
Legislator headnote
AI generatedBe. 423. § (1) bekezdése; Be. 4. § (2) bekezdése; Be. 352. § (3) bekezdése: Review petitions cannot challenge factual findings or sentencing unless specific statutory grounds are met, as the court lacks authority to re-evaluate facts or lawful penalties.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
Kúria
végzése
Az ügy száma: Bfv.III.935/2017/7.
A határozat szintje: felülvizsgálat
A tanács tagjai: . Márki Zoltán, a tanács elnöke
. Somogyi Gábor, előadó bíró
. Székely Ákos, bíró
Az eljárás helye: Budapest
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2017. november 28.
Az ügy tárgya: testi sértés bűntettének kísérlete
Terhelt(ek): I. rendű
Első fok: Fővárosi Törvényszék, 28.B.737/2014/28., ítélet, tárgyalás,
2016. február 9.
Másodfok: ővárosi Ítélőtábla, 1.Bf.98/2016/11., ítélet, nyilvános ülés,
2017. január 10.
Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt védője
Az indítvány iránya: a terhelt javára
Rendelkező rész
A Kúria a testi sértés bűntettének kísérlete miatt I. rendű és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva a Fővárosi Törvényszék 28.B.737/2014/28. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.98/2016/11. számú ítéletét I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.
A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
Indokolás
I. [1] A Fővárosi Törvényszék a 2016. február 9-én kelt 28.B.737/2014/28. számú ítéletével I. rendű terheltet testi sértés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 170. § (1) és (2) bekezdés] miatt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta.
[2] Az I. rendű terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2017. január 10-én kihirdetett 1.Bf.98/2016/11. számú ítéletében az I. rendű terhelt cselekményét a 2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 164. § (1) bekezdése és (8) bekezdés I. fordulata szerint minősítette, és a terhelt büntetését 2 évi szabadságvesztésre súlyosította, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és akként rendelkezett, hogy abból a terhelt - végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint I. és II. rendű terheltek 2010 szeptemberében egy társasházban laktak. Közöttük a társasházi együttélésből fakadó feszültségek miatt a jószomszédi viszony már korábban elmérgesedett, több nézeteltérésük is volt. A két terhelt között korábban tettlegességre azonban nézeteltéréseik ellenére nem került sor.
[4] I. rendű terhelt 174 cm magas, 69 kg testsúlyú volt a bűncselekmény elkövetésének idején, versenyszerűen kerékpározott, II. rendű terhelt 186 cm magas és 96 kg testsúlyú volt az események idején, korábban küzdősportokat űzött.
[5] II. rendű terhelt 2010. szeptember 23. napján kb. 15 óra 20 perc körüli időben a társasház udvarán, pár méterrel a garázsbeállók előtt, az aszfaltozott rész mögött egy kb. 1,5 m x 4 m-es felásott területen gyeprácsot rakott le, melyhez több szerszámot, így ásót, vaslapátot, laminált padlót, valamint egy gumikalapácsot, és több zsáknyi folyami homokot is használt. A kb. 20 cm mélyen kiásott földet a felásott terület előtti aszfaltra depózta, ún. buckába téve.
[6] A gumikalapács 400 gramm tömegű, nyele fából van, markolata 15x20 mm, míg a fejrésze 28x25 mm keresztmetszetű. A tömör gumifej hengerded, a nyélre merőleges hossztengelye 9,5 cm, keresztmetszete 5x5 cm.
[7] A XXX-XX000-es frsz.-ú Mercedes típusú személygépkocsijával I. rendű terhelt lakásához felvezető lépcső közelében, a kiásott és buckába rakott föld mögött parkolta le. A gépkocsi háttal volt a kerítésnek. A gépkocsi eleje és a földhányás között mintegy 50 cm távolság volt. A parkoló Mercedes gépkocsi hátulja közvetlenül a kerti növényzetig ért. A Mercedes gépkocsi szemből bal oldali része és a kiásott földhányás közötti közlekedésre alkalmas földterület jóval keskenyebb, mint a gépkocsi jobb oldalán látható betonrész. A gépkocsit balról megkerülni kerékpárral gyakorlatilag lehetetlen, ily módon megközelítvén a gépkocsi jobb oldalán lévő épületrészt.
[8] I. rendű terhelt megérkezése előtt a II. rendű terhelt már elterített mintegy 2 méter hosszan homokot, melyre két sorban 1 méter szélességben gyeprácsot lerakott. Miután az I. rendű terhelt kerékpárral hazaérkezett, észrevette a terhelt-társát, ezért a biciklivel a közvetlen közelébe hajtott és felelősségre vonta, amiért a tulajdonosokkal való előzetes egyeztetés, illetve az ő engedélye nélkül kezdte el a munkálatokat. Az I. rendű terhelt felszólította a II. rendű terheltet, hogy fejezze be a munkálatokat, a gépkocsival kapcsolatban pedig közölte, hogy az a bejárat előtt parkol, II. rendű terhelt álljon el onnan, és ne akadályozza őt az ingatlanába való bejutásban. A II. rendű terhelt közölte az I. rendű terhelttel, hogy az általa korábban ellopott kapunyitó motor „visszaszerelése" után abba fogja hagyni a gyeprácsépítést. Ezt követően a II. rendű terhelt annyit mondott I. rendű terheltnek, hogy „szia", és négykézláb maradva, társának háttal tovább folytatta a munkát.
[9] Az I. rendű terhelt ezt követően a pár méterrel távolabb parkoló Mercedesig hajtott, és „hát ez mit keres itt" felkiáltással kigurította a kerékpárt a lába közül, azt egy kerékre állította, majd elhatározta, hogy a biciklijével az autó és a II. rendű terhelt által kihányt földkupac közötti szűk részen fog elmenni. Ezért a hátsó kerekére állított bicikli mögé állt és azt tolni kezdte maga előtt a kocsi és a földbucka között. Ezen a helyen azon dühödött fel, hogy egyrészt a garázsok előtt álló terhelti gépkocsi és a lépcsőfeljáró között nem fér el kényelmesen a kerékpárjával, másrészt nem tud kiállni a garázsából, ha használni akarná a kocsiját. Az I. rendű terhelt ma már meg nem állapíthatóan mikor, de annyira régen használta a garázsát a kocsijához, hogy azt a növényzet jórészt beborította.
[10] Az I. rendű terhelt szándékosan, a lakásától távolibb és a földhányás miatt a gépkocsi és a földhányás közötti szűk részen indult el, ahol egy kerékre állított kerékpárját nekitolta az II. rendű terhelt által bérelt Mercedes személygépkocsi jobb első sárvédő részének. A kerékpár egyik kiálló alkatrésze - pedál vagy „V" fék - a gépkocsi jobb első sárvédőjén a kerékív felett 70 és 90 cm magasságban horzsolásos sérülést okozott.
[11] Mindeközben a II. rendű terhelt azt kiáltotta neki: „elege van abból, hogy mindenbe beleszól", de miután meglátta, hogy a kerékpárt a terhelt felemelte, a mozdulatból azt hitte, hogy a biciklit a terhelt a kocsijához akarja vágni. Dühös lett, a földön térdelő pozíciójából felugrott, magához vette a gumikalapácsot és végigszaladva a kiásott földrészen I. rendű terheltre támadt. Eközben az I. rendű terhelt a kerékpárral a jármű jobb oldala mellé ért, és annak ellenére, hogy a kerékpárt két kézzel tartotta, a II. rendű terhelt a gumikalapáccsal legalább egy alkalommal az I. rendű terhelt feje felé ütött, és egy, közepesnél nem nagyobb erejű ütést mért a terhelt homlokára.
[12] Az I. rendű terheltnek sikerült a kalapácsot megfognia, és kivennie a II. rendű terhelt kezéből. Azt nem lehetett bizonyítani, hogy a kalapáccsal egynél több ütés elérte volna az I. rendű terheltet.
[13] Mivel a II. rendű terhelt nem hagyott fel a támadásával, a kalapács elvétele után puszta kézzel is megpróbálta megütni az I. rendű terheltet, aki azokat kivédte, miközben a kezében lévő gumikalapáccsal nagy erővel megütötte a II. rendű terhelt fejét. Azt nem lehetett megállapítani, hogy ez az ütés pontosan hol találta el a terheltet és milyen sérülést okozott. A dulakodás közben a II. rendű terhelt felbukott a földhányásban, és magával rántotta az I. rendű terheltet is a földre, ahol tovább folytatták a dulakodást. A dulakodás során alulra került a II. rendű terhelt ma már pontosan meg nem állapítható okból az I. rendű terhelt gumikalapáccsal kivitelezett 5 nagy erejű ütésével szemben nem tudott védekezni. Az I. rendű terhelt 5 nagy erejű ütése a II. rendű terhelt arcfelének jobb oldalát érte.
[14] Ezután az I. rendű terhelt ellépett a II. rendű terhelttől, de pár lépés megtétele után meghallotta, hogy a II. rendű terhelt azt mondta „rendőrség". Visszalépett hozzá a kiásott és kihányt földbucka betonplacc felőli részén és felelősségre vonta, hogy „te akarsz rendőrséget hívni, amikor te támadtál meg". Ekkor ismét dulakodni kezdtek, miközben az I. rendű terhelt két ízben, nagy erővel, ismételten megütötte a kalapáccsal a II. rendű terhelt arcát, melynek következtében a II. rendű terhelt az alábbi sérüléseket szenvedte el:
- a felső állcsont jobb oldalának darabos törését,
- a jobboldali arcöböl vérömlenyét,
- a jobb szemüreg négy csontos falának törését,
- a jobb szemüregben a szemgolyó mögötti terület vérömlenyét,
- a jobboldali látószerv szivárványhártyájának és a szemlencséjének sérülését, melyek a jobboldali látószerv súlyos fokú tompa látását idézték elő,
- a jobb oldalon a koponyaűrben a lágyagyhártyák lemezei közötti csekély térfogatú vérgyülem kialakulását,
- a baloldali hallószerv középfül részéhez tartozó hallócsont-láncolat törését, mely végleges közepes-súlyos fokú halláskárosodást okozott,
- az arc többrendbeli zúzott sebzését.
[15] Az I. rendű terhelt látva a II. rendű terhelt vérző sérülését, abbahagyta a további bántalmazást. A kalapácsot eltette, majd a rendőröket és a mentőket kihívta, majd magára hagyta a II. rendű terheltet, aki szintén hívta telefonon a rendőrséget. A mentők és a rendőrség kiérkezését megelőzően a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt kerékpárját saját garázsába tolta, illetőleg Mercedes gépkocsijának jobb oldalának elejére ráhajolva vizsgálta azt, hogy gépkocsiján az I. rendű terhelt kerékpárjával milyen sérüléseket okozott, ennek során az erőteljesen vérző II. rendű terheltről nagyobb mennyiségű vérszennyeződés került a Mercedes gépkocsi jobb elejére, az általa betolt kerékpár is véres lett, illetőleg amikor telefonját kereste, a növényzetre is vércseppek kerültek.
[16] Az erősen vérző a II. rendű terheltet a kiérkező mentők további vizsgálatok és ellátás céljából kórházba szállították.
[17] Az ütések közül a csonttörést eredményező sérüléseket nagy erejű ütések okozták. A törések és a jobb szemgödör-tájéki vérömleny formájában jelentkező lágyrész zúzódások együtt és külön-külön is 8 napon túl gyógyulóak voltak. A II. rendű terheltnek az arc asszimmetriája, a jobb szemgolyó ellenoldalhoz viszonyított mélyebb pozíciója, a jobb szemrések ellenoldalhoz viszonyított mindenkori szűkebb állása, a jobboldali látószerv részéről a tompalátás kialakulása, a bal oldali hallószerv közepes-súlyos fokú, kevert típusú halláscsökkenése és az arcon több rendbeli, nem túltengő, nem torzító jellegű, funkcionális károsodást nem eredményező hegesedés visszamaradás együttesen, de külön-külön is maradandó fogyatékosságot jelentenek és tekintettel az elhúzódó gyógytartamra, súlyos egészségromlást is előidéztek.
[18] Az I. rendű terhelt cselekménye következtében életveszély nem alakult ki. Figyelemmel azonban az általa használt eszközre, a támadott testrészre, a többszörös nagy erejű ütéssorozatra, ha a nagy erejű ütés a II. rednű terhelt halántékcsontját érte volna, a törés életveszélyes sérülés okozására is alkalmas lett volna.
[19] A terheltek a kiásott földsáv Mercedes gépkocsihoz közelebb eső részén a földkupacnál dulakodtak, mégpedig oly módon, hogy közöttük a dulakodás e helytől kb. másfél méter távolságra a Mercedes gépkocsi oldalánál kezdődött, onnan kerültek a földkupachoz, amin a kerékpárral együtt átestek. Ezen a helyen letört a kerékpár csengője és a II. rendű terhelt sérüléseiből jelentős mennyiségű vér szivárgott a földre.
[20] A II. rendű terhelt bántalmazásától az I. rednű terhelt homlokának középső részén kb. 2 cm-es átmérőjű duzzanat és felületes hámhorzsolás keletkezett. Figyelemmel azonban a sértés helyére, a támadott testtájékra, az ütés eszközére és annak erejére, akár súlyosabb sérülést is eredményezhetett volna. Ha ugyanez az erejű ütés a szemet vagy az orrot érte volna, akár szemsérülés vagy orrcsonttörés is bekövetkezhetett volna. Így a bántalmazás alkalmas volt 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására is.
[21] Az I. rendű terhelt kerékpárjának pedáljával vagy „V" típusú fékjével - véletlenül - kis erővel végig húzta a II. rendű terhelt személygépkocsija jobb elejének oldalsó részét, azon felületi karcolásos sérülést okozva, amikor a kormányt elengedve a bicikli eldőlt. Az autó oldalán kis erővel végighúzott pedál vagy a „V" fék, a személygépkocsi jobb elejének oldalsó részén felületi karcolásos sérülést okozott. Azt nem lehetett bizonyítani, hogy az I. rendű terhelt a kerékpárral ütlegelte volna a Mercedes gépjármű motorháztetejét vagy szándékosan karcolta volna meg annak jobb oldalát.
II. [22] A jogerős ítélet ellen az I. rendű terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Érdemben elsődlegesen - jogos védelem címén - a terhelt felmentését, másodlagosan „az elsőfokú ítélet hatályban tartását, vagy azzal egyező tartalmú" határozat meghozatalát, harmadlagosan - a tényállás felderítetlenségének okán - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását, negyedlegesen - az időmúlásra és a további enyhítő körülményekre tekintettel - a büntetés enyhítését kérte.
[23] Indokául kifejtette, hogy az I. rendű terhelt a cselekménysor első két fázisában a Btk. 22. § (2) bekezdése szerinti, utolsó fázisában pedig a Btk. 20. § (2) bekezdése és/vagy a Btk. 22. § (3) bekezdése szerinti, ún. szituációs jogos védelmi helyzetben volt. Amennyiben az I. rendű terhelt szándékosan tolta volna neki a kerékpárját a II. rendű terhelt gépkocsijának, az sem lett volna elegendő indok a II. rendű terhelt általi támadásra, ami akár az I. rendű terhelt életét is kiolthatta volna. Ugyanakkor a másodfokú bíróság megsértette a Be. 4. § (2) bekezdését is, mert valójában nem lehetett megállapítani, hogy a gépkocsi akkor sérült-e meg, amikor az I. rendű terhelt - akár szándékosan, akár véletlenül - nekitolta a kerékpárt, vagy akkor, amikor a II. rendű terhelt támadása miatt elengedte a kerékpár kormányát, és az eldőlt. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az eseménysor elején az I. rendű terhelt jogos védelmi helyzetben volt, de az később sem szűnt meg, legfeljebb a cselekmény utolsó fázisában már vélt jogos védelmi helyzet, avagy az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból származó túllépése zárta ki a terhelt büntethetőségét.
[24] Az indítvány szerint ugyancsak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okot meríti ki, miszerint a másodfokú bíróság a Be. 352. § (3) bekezdését megsértve olyan mértékben helyesbítette és egészítette ki a tényállást, hogy az már eltérő tényállás megállapítását eredményezte; ezt azonban csak felmentés, vagy az eljárás megszüntetése esetén tehette volna meg. Ezért - álláspontja szerint - a másodfokú ítéletben írt helyesbítéseket figyelmen kívül kell hagyni, és az elsőfokú ítéleti tényállást kell alapul venni, azonban annak, a cselekmény második és harmadik fázisára vonatkozó egyes következtetései ugyancsak módosításra szorulnak.
[25] Ezt követően rögzítette azonban, hogy amennyiben a tényállás „visszamódosítása" nem lehetséges, úgy indítványát a kifejtett indokok alapján, a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével is fenntartja, a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását a jogos védelmi helyzet ez esetben is kizárja.
[26] Az indítvány a továbbiakban részletesen kifejtette, miszerint téves az a megállapítás, hogy az I. rendű terhelt szándékosan tolta kerékpárját a sértett gépkocsijának. Valójában el lehetett volna menni a kerékpárral azon az oldalon, ahol az I. rendű terhelt haladt; ha viszont szándékosan akarta volna a gépkocsit sérteni, a másik oldalán ehhez nagyobb tere lett volna. Az ítélőtábla személyes szimpátiája okán fogadta el a II. rendű terhelt vallomását, noha a szavahihetősége számos eltérő előadása okán megdőlt, objektív tényekkel is szembekerült. A bíróság ezzel a Be. 4. § (2) bekezdését is megsértette.
[27] A védő ezt követően több eseti döntést idézett, melyek álláspontja szerint vonatkoztathatók jelen ügyre, és a jogos védelmi, avagy a vélt jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát támasztják alá. Helytelenül értékelte a másodfokú bíróság a rendőri jelentésben foglaltakat is; jelentőséget kellett volna tulajdonítani az abban foglalt II. rendű terhelti állításoknak, illetve azoknak a II. rendű terhelt későbbi vallomásaival való ellentéteinek. Az ítélőtábla - bizonyítás felvétele nélkül - felülmérlegelte a bizonyítékokat, ráadásul annak során számos logikai hibát is ejtett. Mivel nem lehet megállapítani, hogy az I. rendű terhelt szándékosan tolta neki a kerékpárt a gépkocsinak, helytelen az a megállapítás, miszerint provokálta a II. rendű terheltet. A kölcsönös provokációt kizárja, hogy a II. rendű terhelt eleve jogellenesen végzett munkát a közös telekrészen, így az ennek abbahagyására való felszólítás jogszerű volt. Ezzel szemben a jogszerű felszólítással szemben a kerítéskapu motorja állítólagos ellopásának felemlegetése, és a munka folytatása volt a provokáció a II. rendű terhelt részéről. Ezt követően az I. rendű terhelt önmérsékletet tanúsítva továbbment, noha - ha valóban akarta volna - ekkor jobb esélyekkel támadhatott volna a nála kedvezőtlenebb helyzetben lévő, térdelő II. rendű terheltre akár a munka abbahagyásának kikényszerítése, akár a sértések miatt elégtétel vétele okán.
[28] Az indítvány részletezte, hogy a bizonyítékok helyes mérlegelésével, és logikus, életszerű következtetések levonása mellett a másodfokú bíróság egyes tényállás-helyesbítései miért nem helytállók; az I. rendű terhelt a gumikalapács elvétele után sem feltételezhette, hogy a II. rendű terhelt felhagy a támadásával. Téves az orvosszakértői véleményből levont következtetés és annak megállapítása is, hogy a II. rendű terhelt védtelen volt az I. rendű terhelt ütéseinek elszenvedése során. Az ítélet belső ellentmondása, hogy míg megállapítja, miszerint a sérülések elszenvedése után a II. rendű terhelt eltolta az I. rendű terhelt kerékpárját a saját garázsába, és megvizsgálta a kocsiján keletkezett sérüléseket, addig a bizonyítékok értékelése során arra az álláspontra helyezkedik, hogy ekkor nem volt „teljes értékű vallomás tételére képes állapotban".
[29] Összességében téves az a megállapítás, hogy a konfliktus kirobbanásakor mindkét terhelt a jogtalanság talaján állt; csak a II. rendű terhelt állt a jogtalanság talaján, amikor tulajdonostársai beleegyezése nélkül végzett munkát a társasház közös tulajdonú részén. Nem az I. rendű terhelt robbantotta ki a vitát, és nem is provokálta a II. rendű terheltet; e megállapítás nem valós, és teljességgel hibás is. Téves volt az is, hogy a bíróság a cselekménysor második fázisát kölcsönös dulakodásnak/tettlegességnek vélte, nem megkülönböztetve azt a harmadik fázisától, és így - annak téves állításával, miszerint a kalapács elvétele után az I. rendű terheltnek már nem kellett a II. rendű terhelt támadásától tartania - megfosztotta őt attól, hogy ha a támadást nem az I. rendű terhelt provokálta, a jogos védelmi helyzet a javára megállapításra kerüljön.
[30] Emiatt - az indítvány szerint - a cselekmény minősítése törvénysértő; az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletekénti minősítést a jogos védelmi helyzet kizárja.
[31] A Legfőbb Ügyészség a BF.960/2017/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta, és annak elutasítására tett indítványt.
[32] Az átiratban foglaltak szerint a felülvizsgálati indítvány ugyan hivatkozik a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára, azonban kizárólag abban az esetben tartja megállapíthatónak a jogos védelmi helyzetet az I. rendű terhelt javára, ha nem a másodfokú bíróság által jelentősen kiegészített és pontosított, hanem az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a felülvizsgálat alapja. Mivel azonban a felülvizsgálatban mindig a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, erre nincs törvényes mód.
[33] Az ügyészi átirat kapcsán a védő írásban tett észrevételt. Ebben megjelölte indítványának két konkrét bekezdését, melyek - álláspontja szerint - egyértelművé teszik, hogy a jogos védelmi helyzet megállapításának hiányát a jogerős ítéleti tényállás alapulvétele mellett is kifogásolta. Tévesnek tartotta azt az ügyészi álláspontot is, miszerint az indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontján alapszik; valójában többször is pontosan felhívta a hivatkozott törvényhely b) pontját, és megjelölte azt is, hogy a törvénysértés a büntetőjog mely más szabályának - a Be. 4. § (2) bekezdésének és a Be. 352. § (3) bekezdésének - a megsértésével valósult meg.
[34] A védői álláspont szerint téves az az ügyészi hivatkozás is, miszerint a felülvizsgálati eljárásban mindig a jogerős ítéleti tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. E rendelkezés ugyanis nem vonatkozik arra az esetre, ha a tényállást a jogerős ítéletet hozó bíróság „a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írtak szerint", a büntetőjog más szabályának megsértésével, törvénysértően állapította meg, és ekként törvénysértő büntetést szabott ki; ellenkező esetben nem lenne mód a „justizmordot eredményező esetek" orvoslására.
[35] Ugyanakkor ismételten leszögezte, hogy - amennyiben a Kúria a kifejtettekkel nem értene egyet - indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével is fenntartja. Fenntartotta a Kúria által hozandó határozatra tett indítványait is.
[36] A védő észrevételei kapcsán a Legfőbb Ügyészség a BF.960/2017/2. számú átiratában arra utalt, hogy a védő a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással kizárólag a felülvizsgálat körén kívül eső, relatív jellegű eljárási, nem anyagi jellegű jogszabálysértéseket kifogásol. Egyebekben a korábbi átiratában foglaltakat fenntartotta.
III. [37] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[38] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[39] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható [Be. 423. § (1) bekezdés]; a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 388. § (2) bekezdés, Be. 419. § (1) bekezdés].
[40] A Kúria már itt utal arra, hogy e rendelkezés alól kivételt a törvény egyetlen felülvizsgálati ok tekintetében sem határoz meg. E szabály tehát a felülvizsgálatra kivételt nem tűrően vonatkozik, függetlenül attól, hogy az indítvány mely felülvizsgálati okon alapszik; értelemszerűen összefüggésben azzal, hogy a jogerős határozat ténybeli fogyatékosságainak orvoslására nem a felülvizsgálat, hanem - törvényi feltételeinek fennállása esetén - a perújítás a törvényben biztosított rendkívüli jogorvoslati forma.
[41] A Kúria abban is osztotta az ügyészi álláspontot, hogy az indítványban hivatkozottak összefüggésbe sem hozhatók a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okkal.
[42] A hivatkozott törvényhely alapján ugyanis felülvizsgálatnak három, egymástól jól elkülöníthető ok alapján van helye;
- az első fordulat szerint, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak;
- a második fordulat alapján, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt szabtak ki törvénysértő büntetést, vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést;
- a harmadik fordulat szerint pedig akkor, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel (ez utóbbi esetben azonban az indítvány fogalmilag csak a terhelt terhére, a felfüggesztést sérelmezve jelenthető be, ezért az jelen ügyben nem merülhet fel).
[43] A hivatkozott felülvizsgálati ok esetében tehát az indítvány nem kifogásolja a büntetőjogi felelősség megállapítását; célja a törvénysértő minősítés helyesbítése, vagy a büntetés (intézkedés) kiszabása során megvalósult más, bírói mérlegelést nem tűrő anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése mellett - a terhelt javára bejelentett indítvány esetében - a jogerős ítéletben kiszabott törvénysértő joghátrány nemének és/vagy mértékének csökkentése.
[44] Jelen esetben azonban az indítvány nem állította, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása törvényes, csupán a cselekmény másképp - nem a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés első fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette kísérleteként - minősül, és azt sem állította, hogy a büntetés nemének és/vagy mértékének meghatározása során sértett meg a bíróság valamely mérlegelést nem tűrő büntetőjogi szabályt, ami a büntetés enyhítésével orvosolható. Ezzel szemben két eljárásjogi rendelkezés [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 4. § (2) és a 352. § (3) bekezdése] megsértését sérelmezte, és a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását kifogásolta. Célja pedig - elsődlegesen - a terhelt felmentésére irányult, csupán negyedleges indítványában kérte a büntetés enyhítését, de azt sem törvénysértő minősítéssel vagy más büntetőjogi szabály megsértésével összefüggésben, hanem az enyhítő körülmények újraértékelésével.
[45] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont bármelyik fordulatában írtaknak megfeleltethető érvet tehát az indítvány ténylegesen nem tartalmaz.
[46] Ugyanakkor a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Kétségkívül ez valósul meg, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására - a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével - büntethetőséget kizáró ok ellenében került sor. Jelen esetben az indítvány - tartalma szerint - erre vonatkozó, illetve hivatkozó.
[47] Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy az indítvány számos, a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő - abban nem, vagy másképp szereplő - tényre hivatkozik, sőt jelentős részben kifejezetten a jogerős ítéleti tényállás megváltoztatását célozza. E részeiben az indítvány a Be. 423. § (1) bekezdésébe ütközik, és ekként törvényben kizárt. Azonban a védő arra helyesen hivatkozott az ügyészi átiratra tett észrevételében, miszerint már indítványában is két helyen (első oldala harmadik bekezdésének első mondatában és második oldalának második bekezdésében) kifejezetten megjelölte, hogy a büntethetőséget kizáró ok meg nem állapítását a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével is kifogásolja, és azt az írásbeli észrevételében újfent meg is erősítette. Ezért az indítványban foglalt jogkérdés - azaz a büntethetőséget kizáró ok fennállása - felülvizsgálat tárgya lehet; azt azonban az indítványnak az irányadó tényállástól részben eltérő ténybeli hivatkozásait, valamint az eltérő tények megállapítását célzó részeit figyelmen kívül hagyva, a Be. 423. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.
[48] Ezért a Kúria - az ügyészi átiratban foglaltaktól eltérően - az indítványt részben érdemben elbírálhatónak találta.
[49] Ennek során előrebocsátja: a jogos védelem nem belső gondolat, hanem külső magatartás. Ezért a támadó magatartás elsőbbsége a perdöntő. Kétségtelen az is, hogy jelen ügyben a II. rendű terhelt volt az, aki elsőként személy elleni erőszakot alkalmazott, azaz elsőként valósított meg büntetőjogilag tilalmazott magatartást. A támadó jelen ügyben is terheltként vett részt, és büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős ítéletében meg is állapította.
[50] Ez alapján tehát az I. rendű terhelt jogos védelmi helyzete önmagában még valóban nem lenne kizárható. A 4/2013. BJE jogegységi határozat I. pontja azonban rámutat arra, hogy a jogos védelem korlátját képezi, miszerint az
- verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,
- megtorlásként nem alkalmazható,
- kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,
- támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől, valamint
- javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti.
[51] Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a terheltek kölcsönösen provokálták egymást; ugyanakkor - az indítványban foglaltakkal szemben - azt nem állapította meg, hogy az I. rendű terhelt szándékosan okozott kárt a II. rendű terhelt gépkocsijában. Az elsőfokú ítélet 6. oldal hetedik bekezdéséből ugyanis kizárólag azt a szövegrészt törölte, miszerint a gépkocsi ki nem zárhatóan akkor sérült meg, amikor az I. rendű terhelt a hátsó kerekére állított kerékpár kormányát - a II. rendű terhelt támadása következtében - elengedte, és ezért az eldőlt; érintetlenül hagyta ugyanakkor a bekezdés negyedik sorában annak megállapítását, hogy az I. rendű terhelt véletlenül tolta neki a gépkocsinak a kerékpárt (másodfokú ítélet 10. oldal harmadik bekezdés).
[52] Ugyanakkor a károkozás szándékos vagy gondatlan voltának a II. rendű terhelt tekintetében semmi jelentősége sincs. A károkozás szándékossága - amennyiben a rongáló magatartás még nem fejeződik be - az I. rendű terhelt tekintetében vethetné fel a további károkozás elhárítását célzó, és az élet kioltását nem eredményező védekezés jogszerűségét. Ezt azonban a bíróság nem állapította meg.
[53] Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt az előzetes szóváltást követően, bármiféle indok nélkül a kerékpárját olyan - a gépkocsi és a földhányás közötti szűk, közlekedésre alkalmatlan - területen próbálta áterőltetni, ahol komoly eséllyel kárt okozhat (és egyébként okozott is) a II. rendű terhelt gépkocsijában, miközben az autó másik oldala felől kényelmesen elérhette volna célját. Az I. rendű terhelt e magatartása a károkozás gondatlan voltától függetlenül az I. rendű terhelt részéről valójában provokáció, a támadás kiprovokálása volt. Ez pedig - a korábban írtak szerint - az eseménysor teljes további folyamára kizárja az I. rendű terhelt javára a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát. Ilyenkor ugyanis nem a jogtalan támadás, és a hárító védekezés együttállásáról, hanem a párharcba bocsátkozás kölcsönösségéről van szó.
[54] Éppen ezért - ahogy arra az ítélőtábla is helyesen utalt ítélete 11. oldalának negyedik bekezdésében - már csupán a teljesség érdekében indokolt rámutatni arra, hogy a gumikalapács elvételét követően az I. rendű terhelt jogos védelmi helyzete a támadás kiprovokálásának hiányában sem lenne megállapítható. Függetlenül attól, hogy az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt puszta kézzel tovább támadt, azonban a földre kerülését követően annak elhárításához az alul lévő, és védekezésre képtelen II. rendű terhelt fejének ötszöri, nagy erővel és élet kioltására alkalmas eszközzel való megütése nem volt szükséges.
[55] Az eseménysor utolsó szakaszában pedig - a tettlegesség megszakadását, és a terheltek egymástól való eltávolodását követően - már egyértelműen az I. rendű terhelt ment vissza az ekkor már súlyosan sérült II. rendű terhelthez, és kezdett el ismét dulakodni vele, majd ütötte meg még kétszer a gumikalapáccsal a II. rendű terhelt arcát, miután meghallotta, hogy a rendőrséget hívja (elsőfokú ítélet 5. oldal ötödik bekezdés). Noha ekkor a további támadástól - éppen a rendőrség általa való hívásából következően - már bizonyosan nem kellett tartania. E mozzanat önmagában is kizárja a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát.
[56] Az eseménysor e szakaszára vonatkozóan a védő felvetette a jogos védelem szükséges mértékének ijedtség vagy menthető felindulás okán való túllépésének, és vélt jogos védelmi helyzet - ami valójában tévedés, és a Btk. 20. §-a alapján büntethetőséget kizáró ok - megállapíthatóságának lehetőségét is. Ezzel szemben - mivel az események e részében a II. rendű terhelt részéről nem volt jogtalan támadás - az elhárítás szükséges mértékének túllépése fel sem merülhet. A korábbi - de már véget ért - támadásra tekintettel pedig azért nem, mert a törvény a jogos védelem időbeli túllépését továbbra sem teszi lehetővé, az megtorlásként nem vehető igénybe.
[57] A tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozni pedig a felülvizsgálati eljárásban eredményesen csak akkor lehet, ha az irányadó tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására (BH 2011.183.), és valamely büntethetőséget kizáró ok hiányára vont következtetés helyessége is kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható (EBH 2011.2395.). Jelen ügyben az a tény, hogy a már semmiféle támadó magatartást nem tanúsító, súlyosan sérült II. rendű terhelt a rendőrséget hívta, nem ad ténybeli alapot arra, hogy annak alapján az I. rendű terhelt - akár tévedésből - a támadását feltételezze; sőt, egyértelműen kizárja azt.
[58] Rámutat a Kúria arra is, hogy a II. rendű terhelt valóban az élet kioltására is alkalmas eszközzel, azaz [a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont ac) pontjában nevesített módon] felfegyverkezve ütötte meg az I. rendű terheltet. Az ún. „szituációs jogos védelem" szabályai azt mondják ki, miszerint a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna. Azonban a Btk. 22. § (2) bekezdése is kifejezetten jogtalan támadásról szól, és éppen ebből, a hivatkozott törvényhely (1) bekezdésének rendelkezésével azonos szóhasználatból következik, hogy a jogos védelemnek e kiemelt és megdönthetetlen vélelemmel összekapcsolt esetei is kivétel nélkül feltételezik a jogtalan támadás megvalósulását. E fogalommal kapcsolatban tehát mindazt vizsgálni kell, amely a 22. § (1) bekezdése során sem mellőzhető. Következésképp a támadás kiprovokálása ez esetben is kizárja a védekezés jogszerűségét.
[59] A jogerős ítéletben tehát az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor.
[60] Amint arra a Kúria már utalt, az indítvány azon részeiben, amelyben a bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok bírói mérlegelését támadja, a felülvizsgálat - a Be. 423. § (1) bekezdésére tekintettel - törvényben kizárt. Így kizárt a felülvizsgálat az indítványnak az eltérő tényállás megállapítását célzó, és a másodfokú ítélet tényállás-helyesbítéseinek elvetését, az elsőfokú ítéleti tényállás alapulvételét, valamint a tényállás felderítetlenségének okán a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását célzó részeiben is. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy ez jelen ügyben nem perdöntő jelentőségű; az I. rendű terhelt bűnösségét ugyanis az elsőfokú bíróság is megállapította, és a jogos védelmi helyzetre való hivatkozását - az általa megállapított tényállás alapján is - elvetette. A másodfokú bíróság általi módosítások a tényállásban nem eredményezték a bűnösség megítélésének megfordulását, amit a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontja valóban csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetésének irányában tesz lehetővé.
[61] Szintén kizárt a felülvizsgálat a Be. 4. § (2) bekezdésének és a Be. 352. § (3) bekezdésének megsértése kapcsán. A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések körét a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja teljes körűen meghatározza. Ezek: a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) és c) alpontja, valamint II-IV. pontja; az indítványban kifogásolt eljárási szabálysértések e felsorolásban nem szerepelnek.
[62] A védő negyedik indítványa kapcsán a Kúria arra utal, hogy a büntetés felülvizsgálatára valóban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján, azonban csak akkor kerülhet sor, ha a büntetés törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére, illetve a büntetőjog más szabályának megsértésére vezethető vissza. Önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés nemének és/vagy mértékének felülvizsgálatára, a büntetéskiszabási körülmények újraértékelésére a felülvizsgálatban nincs törvényes lehetőség (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.).
[63] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdésében írtaknak megfelelően köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
IV. [64] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés b) pontja zárja ki.
[65] A Be. 418. § (3) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdés e) vagy g) pontján alapul. A Be. 421. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti.
Budapest, 2017. november 28.
. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró
Kiadmány hiteléül:
bírósági ügyintéző