Hungarian Supreme Court dismisses appeal claiming misclassification of embezzlement as fraud does not violate law.
Legislator summary
AI generatedThe Hungarian Supreme Court rejected the defendant's appeal challenging a conviction for embezzlement, upholding the lower court's decision. The defendant argued that the court incorrectly classified the act as embezzlement rather than fraud, claiming this misclassification violated the law. The court ruled that while the act could technically be fraud, the identical sentencing range meant no legally erroneous punishment resulted from the classification.
Legislator headnote
AI generatedBe. 416. § (1) bekezdés a) pontja; A bűnösség megállapítása nem törvénysértő, ha a cselekmény minősítése eltér, de az azonos büntetési tételek miatt nem vezetett törvénysértő büntetés kiszabásához.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
Kúria
végzés
Az ügy száma: Bfv.II.848/2016/7.
A határozat szintje: felülvizsgálat
A tanács tagjai: . Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Szalai Csabáné dr. Horváth Katalin bíró
Az eljárás helye:
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2017. február 15.
Az ügy tárgya: sikkasztás bűntette
Terhelt(ek): vádlott neve
Elsőfok: Törvényszék 13.B.193/2012/63. ítélet, 2014. szeptember 10. tárgyalás
Másodfok: ővárosi Ítélőtábla 1.Bf.66/2015/8. ítélet, 2016. február 18. nyilvános ülés
Harmadfok: -
Az indítvány előterjesztője: terhelt
Az indítvány iránya: terhelt javára
Rendelkező rész
A Kúria a sikkasztás bűntette miatt vádlott neveellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által - védője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt megvizsgálva a Balassagyarmati Törvényszék 13.B.193/2012/63. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.66/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
Indokolás
[1] I. A Balassagyarmati Törvényszék a 2014. szeptember 10. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 13.B.193/2012/63. számú ítéletével vádlott neveterheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [2012. évi C. törvény (Btk.) 372. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont].
[2] Ezért őt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, két korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről, a lefoglalt bűnjelekről, a terhelt 51.494.000 forint kártérítésre és illetékfizetésre kötelezéséről, valamint a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről.
[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2016. február 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 1.Bf.66/2015/8. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: mellőzte a két korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését - egyebekben pedig helybenhagyta.
[4] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be - védője útján - felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
[5] Az indítvány szerint a résztulajdonos terhelt nem lehetett a cég 1 képviselője, mert azzal nem állt munkaviszonyban. A cég 2 képviselői, amikor szerződést kötöttek a cég 1el, nem győződtek meg arról, hogy azt ki képviselheti, bár nem vitás, hogy a terhelttel tárgyaltak a szerződésről, és a szerződést mind a cég 1 - vád alá nem helyezett - ügyvezetője, tanú 1, mind pedig a terhelt aláírta.
[6] A terhelt felhatalmazás nélkül járt el a cég 1 képviseletében. A terhelt kifogásolta az ítélet azon tényállásbeli megállapítását, hogy „a céget tanú 1 szóbeli felhatalmazása alapján vádlott neveképviselte (elsőfokú ítélet 7. oldal 3. bekezdés). Ez ellentétes az elkövetés idején hatályos gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (2006. évi Gt.) rendelkezéseivel, a 29. § (2)-(3) bekezdésével is. Kifogásolta továbbá, hogy az ítélet (tényállása) nem rögzíti, kik és milyen módon módosították a teljesítési határidőket.
[7] Az indítvány szerint nem a terhelt, hanem a cég 1 kötött szerződést a cég 2-vel, és a cég 2 által a cég 1 bankszámlájára átutalt összeget nem a terhelt vette át. Amint a cég 2 a sértett és nem annak képviselői, úgy nem a terhelt és tanú 1 ügyvezető az „ügy elkövetője”, hanem a cég 1. A védő az indítványában ugyanakkor többszörösen hangsúlyozta, hogy tanú 1 volt a cég 1 képviseltre jogosult ügyvezetője, ellenben a terheltnek nem volt képviseleti joga - ami akként értékelhető, hogy elkövetőnek valójában tanú 1 ügyvezetőt tekintette.
[8] A viszonteladói keretszerződés nem tartalmazta azokat a részleteket (olyan előírásokat), hogy az előleg kifizetését követően a cég 1 cégnek kitől, milyen módon, milyen áttétellel, honnan kell az árut beszereznie. Ennek megfelelően nem szegte meg a szerződést a terhelt azzal, hogy a részére átutalt pénzből más megrendelésekre fordított kifizetéseket. A terhelt „úgy nyilatkozott az eljárás során, hogy márka 1 termékeket rendelt és adott át a tanú 2 által képviselt cég 3-nak (tényállásban: ...) azért, hogy azt értékesítse és cserébe szállítsa le a márka 2 termékeket, amelyből a cég 2 megrendelését teljesíteni tudja”. A védő állította azt is, hogy a terhelt - mivel nem volt ügyvezető - nem tartozott felelősséggel a „számviteli” szabályok megtartásáért.
[9] A terhelt a tényállásban rögzített magatartásával nem valósította meg a sikkasztás törvényi tényállási elemeit. Bűnösségének megállapítása azért téves, mert a cég 2 51.494.000 forintja a cég 1 (a terhelt részéről egyébként jogszerűen hozzáférhető) bankszámlájára történt átutalását követően nem tekinthető a terheltre rábízottnak, rábízás nem történt és nem valósult meg a sajátjaként rendelkezés sem, mivel a szerződés nem kötötte meg a kezét abban, hogy kitől és milyen módon szerezze be a cég 2 által megrendelt árut. A terhelt meg sem tévesztette a cég 2 képviselőit, azért terhére sikkasztás bűntette helyett az azonos büntetési tétel alá eső csalás bűntette sem állapítható meg.
[10] A védő azt kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig a megtámadott határozat végrehajtását függessze fel.
[11] A Legfőbb Ügyészség a BF.896/2016/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[12] Abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozattal megállapított tényállás az irányadó. Az irányadó tényállás azt rögzítette, hogy a terhelt a cég 2 által átutalt pénzt nem e cég által megrendelt áruk beszerzésére fordította, hanem abból más cégek megrendelését finanszírozta. A terhelt nem kétségesen fel volt hatalmazva a cég 1 bankszámlájára érkezett pénzek feletti rendelkezésre, amely számára idegen dolog volt (a gazdasági társaság bevétele). A sértett tehát célhoz kötötten, elszámolási kötelezettséggel utalta át anyagköltségre előlegként a megrendelt termékek árát, amit a terhelt nem e megrendelés teljesítésére fordította, és a megrendelés meghiúsulásakor sem fizette vissza.
[13] A terhelt cselekménye tényállásszerű sikkasztás, mert a rábízott idegen dologgal a sajátjaként rendelkezett. Erre figyelemmel bűnösségének megállapítása, a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés egyaránt törvényes.
[14] Miután a Legfőbb Ügyészség hivatalból vizsgálandó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok végrehajtásának felfüggesztését nem tartotta indokoltnak.
[15] A terhelt - védője útján - észrevételt tett a Legfőbb Ügyészség átiratára. Abban ismételten hangsúlyozta, hogy az irányadó tényállás alapján a bűnössége nem állapítható meg. Egyebekben - egy büntetőjogi kommentárt idézve - részletezte a sajátjaként rendelkezés fogalmát.
[16] III. A Kúria a terhelt - védője útján benyújtott - felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak.
[17] 1. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bekezdés]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[18] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[20] A terhelt azonban az indítványában - miként arra helyesen utalt nyilatkozatában a Legfőbb Ügyészség - valójában az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását - ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[21] Ezeket a kifogásokat a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. Utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2016.264. [16], BH 2010.324. indokolás).
[22] A terhelt - miután az irányadó tényállás tartalmazza - az indítványában nem teheti kétségessé, hogy a cég 1 ügyvezetőjének „meghatalmazása alapján ugyanolyan jogkörrel járt el, mint az ügyvezető. A cég által nyitott bankszámlák felett rendelkezési joga volt. Megrendeléseket fogadott a cég nevében, tárgyalt az üzleti partnerekkel és ténylegesen ő végezte a kereskedelmi tevékenységet a társaságban” (elsőfokú ítélet 3. oldal utolsó előtti bekezdés).
[23] A terhelt eredményesen azt sem kifogásolhatja, hogy a tényállás nem rögzíti, kik és miként módosították a teljesítési határidőket, ami kétségtelenül a tényállás hiányossága, bár jogi megítélésére érdemi kihatása nincs.
[24] A terhelt - az irányadó tényállással szemben, vagyis ténybeli alap nélkül - állította azt, hogy az ügyvezetőjével megegyező jogköre mellett nem tartozott felelősséggel a „számviteli” szabályok megsértéséért.
[25] A terhelt hiába rögzítette észrevételében, hogy indítványa az irányadó tényálláshoz igazodik, attól részben, de egyértelműen eltért. Attól eltérően állította, hogy a képviseletre és a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó feladatok ellátására nem volt felhatalmazása, amiből azt a további következtetést vonta le, hogy nem is téveszthette meg a cég 2 képviselőit a képviseleti jogkörét illetően.
[26] E körben a terhelt indítványa a törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány.
[27] A Kúria ezért a cselekmény jogi értékelése körében - a felülvizsgálati indítványtól eltérően - abból indult ki, hogy vádlott neveterhelt az ügyvezető felhatalmazása alapján ténylegesen a társaság ügyvezetőjének jogkörét gyakorolta és e felhatalmazás hiányára visszavezetett terhelti érvelés semmilyen összefüggésben nem vehető figyelembe.
[28] 2. A terhelt azon túl, hogy az irányadó tényállástól eltérően a fenti felhatalmazásának hiányára tekintettel állította, hogy cselekményének a minősítése törvénysértő, a felülvizsgálat keretében érdemben elbírálandó kifogásokat is előterjesztett.
[29] 2.1. Egyrészt azt állította, hogy az „ügy elkövetője” valójában a cég 1, ezért a Kúria a következőkre mutat rá:
A bűnfelelősség elve büntetőjogunk alapvető szabálya. A bűnösség a bűncselekmény nélkülözhetetlen fogalmi eleme, bűnösség nélkül nincs bűncselekmény (nullum crimen sine culpa). A bűnösség azonban kizárólag a természetes személyekhez kapcsolódhat, ezért bűncselekményt csak természetes személy követhet el. Szervezet (jogi személy) bűncselekmény elkövetője nem lehet (societas delinquere non potest). A szervezet (mint például a gazdasági társaság) keretében elkövetett bűncselekmény esetén mindig meg kell keresni és meg kell határozni azt a természetes személyt, aki büntetőjogi úton felelősségre vonható. Ezért a védő a büntetőjog szabályaival ellentétesen állította, hogy az „ügy elkövetője” a cég 1.
[30] 2.2. Az eljárt bíróságok a vád keretei között eljárva tiszteletben tartották, hogy a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz [Be. 2. § (3) bekezdés]. A jelen ügyben az ügyész nem vitásan vádlott neveterhelt ellen emelt vádat és amiatt a cselekmény miatt, amelynek elkövetését a bíróság is megállapította.
[31] Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy miután a jelen ügyben tanú 1 ügyvezetővel szemben az ügyész nem emelt vádat, így az ő büntetőjogi felelősségét nem vizsgálhatta (elsőfokú ítélet 30. oldal 3. bekezdés).
[32] A terhelt indítványában tetten érhető az az igyekezet (negligálva ezáltal a cég 1 elkövetői minőségére hivatkozását is), hogy elkövetőként - a „számviteli” szabályok megszegőjeként - közvetve tanú 1 ügyvezetőre utalt. Indítványa úgy is értelmezhető, hogy amennyiben a „számviteli” szabályok nem rá vonatkoznak, akkor az ügyvezetőre hárul a cég 2 átutalásai - a cég rendelkezésére álló pénzeszközök más célú, nem szerződésszerű felhasználása - miatti felelősség.
[33] Ez azonban nyilvánvaló ellentétben áll a terhelt indítványának azzal a hivatkozásával, amely szerint saját maga intézkedett a másik cégtől való megrendelés, azután a beszerzés átadása, majd egy harmadik cégnek értékesítés iránt, amely tevékenység végül - egy csereügylet keretében - a cég 2 megrendelésének a teljesítését szolgálta volna. A terhelt ezzel egyrészt - szemben a felhatalmazásának állítólagos hiányával - maga fogalmazta meg ügyleti cselekvési szabadságságának korlátlanságát, másrészt szem elől tévesztette, hogy ezáltal éppen ő az, akinek a cselekvősége a büntetőjogi felelősség megítélésének alapja. Nem mellesleg a terhelt az imént hivatkozott cselekvőségének célja kapcsán csakis a saját alapügybeli „nyilatkozatára” szorítkozott, miután ilyen célt az irányadó tényállás nem is tartalmaz. Az alapügyben eljárt bíróságok ebből a terhelti magatartásból - helyesen - vontak következtetés arra, hogy ez vitathatatlanul a cég 2 átutalásának a szerződéstől eltérő felhasználását, más célra fordítását jelentette és ezzel más cégeknek adott - előzetes pénzátutalás nélküli - megrendelések finanszírozását szolgálta.
[34] 2.3. A terhelt számára a cég 2 részéről átutalt pénz nyilvánvalóan idegen dolog. A Kúria abban egyetértett a Legfőbb Ügyészséggel, hogy az átutalt pénz a cég 1 bevétele volt, márpedig a cég vagyona a magánszemély terhelt számára idegen dolog.
[35] Az irányadó tényállás azt nem tartalmazza, hogy a felek megállapodás (a viszonteladói keretszerződés) szerint a cég 2 részéről átutalt pénzt, az előre kifizetett összeget a cég 1 kizárólagosan a megrendelt áruféleségek beszerzésére fordíthatja.
[36] A tényállás szerint a cég 2 a pénzt azért bocsátotta a cég 1 rendelkezésére, hogy az részére a megrendelt áruféleségeket beszerezze és leszállítsa (elsőfokú ítélet indokolásának tényálláson kívüli része a 24. oldal 2. nagybekezdés utolsó mondatában). Ebből viszont nem következik, hogy a terhelt az átutalt pénzt „csak és kizárólag a megrendelésben foglalt célhoz kötötten [...] a megrendelt áruk beszerzésére fordíthatta” (elsőfokú ítélet indokolásának tényálláson kívüli része az 55. oldal utolsó bekezdésében).
[37] Az elkövetéskor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (korábbi Ptk.) 119. §-a értelmében, akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Így van ez jelenleg is: akire a pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:40. §].
[38] A cég 2 részéről átutalt pénz a cég 1 tulajdonába került. A cég eszközeivel az ügyvezetői jogokat gyakorló terhelt - a cég gazdálkodása keretében - szabadon rendelkezhetett. Ebből pedig - a felülvizsgálati indítványtól eltérő indokok alapján - az következik, hogy a cég pénzének a cég tevékenységi körében történt felhasználásával - a cég megrendeléseinek a finanszírozásával - a terhelt sikkasztást nem követhetett el (lásd a Kúria Bfv.II.1304/2014/6. végzésének indokolása az 5. oldal 2. bekezdésében). A rábízott idegen vagyont nem tulajdonította el és azzal nem rendelkezett a sajátjaként sem.
[39] A Kúria megjegyzi, hogy a megrendelő pénzének a felek megállapodásától (szerződésétől) eltérő célú felhasználása a cég gazdálkodása keretében a szerződésszegésért való polgári jogi felelősséget alapozhatja meg. Amennyiben pedig valaki a cégének gazdálkodása keretein kívül (pl. bármiféle magáncélra) használja fel a cégéhez befolyt pénzt, akkor a saját cége sérelmére már elkövetheti a sikkasztást.
[40] 2.4. A Kúria az irányadó tényállás alapján a következőket állapította meg:
A tényállás azt nem tartalmazza, hogy a terhelt a tényállásban részletezett szerződést a cég 2-vel eredendően jogtalan haszonszerzési célzattal és károkozási szándékkal kötötte meg formálisan az ügyvezetővel együtt. Az viszont megállapítható, hogy a szándéka utóbb megfordult, és attól kezdve már csalárd szándék vezette.
[41] Erre utal, hogy a terhelt az átutalt pénznek a cég 1 bankszámláján megjelenése, azaz 2008. március 20-a után azt közölte a cég 2 képviselőivel és a saját ügyvezetőjével, hogy az áru egy része (fele - lásd elsőfokú ítélet indokolásának tényálláson kívüli része az 58. oldal 1. bekezdésében) már megérkezett, majd a 2008. március 28-ról 2008. március 31-re - közömbös: ki által és milyen módon - módosított teljesítési határidő lejártával „sem szállított le egyetlen terméket sem a megrendelt tételek közül. Április 1-jével pedig elérhetetlenné vált mind a megrendelő sértett képviselői, mind pedig üzlettársa, tanú 1 számára” (elsőfokú ítélet 4. oldal utolsó előtti bekezdés).
[42] Aki a szerződés teljesítése tárgyában előbb félrevezető, hamis információt ad, ezzel máris tévedésbe ejti a megrendelőt. Teljesítési szándék hiányában már a teljesítési határidő későbbi időpontra történő „kitolása” is a megtévesztés körébe vonható. A terhelt eltűnése a szerződő partner és a saját társaságának ügyvezetője elől a módosított teljesítési határidő lejártát követő napon pedig ugyancsak azt támasztja alá, hogy a terhelt teljesítési szándéka már a korábbi megtévesztő magatartásainak a kifejtése során is fennállt.
[43] A viszonteladói keretszerződés szerint a cég 2 a megrendelésének előfinanszírozására utalta át a 200.000 euró vételárat. A felek szerződésének 5. pontja szerint a Beszállító (cég 1) köteles 5 naptári napon belül a Viszonteladó (cég 2) által megadott helyre a megrendelt teljes mennyiséget sértetlenül leszállítatni. Akkor tekinthető a szállítás teljesítettnek, amint fizikailag az áru megérkezett a Viszonteladó által kért helyre, és mennyiségi valamint minőségi átvételezésre került a Viszonteladó részéről. Amennyiben ez nem történik meg a megadott 5 naptári napon belül, úgy a Beszállító köteles azonnal a teljes összeget visszautalni a Viszonteladó számlájára.
[44] vádlott neveterhelt a pénz átutalását követően nem egyszerűen nem teljesítette a megrendelést, hanem kifejezetten megtévesztő magatartást tanúsított. Félrevezette a teljesítési szándékát illetően a megrendelőt. Aktív magatartásával azt a látszatot keltette, hogy teljesíti megrendelését. Eközben használta fel (költötte el) a vásárlás előfinanszírozására átutalt pénzt más üzleti tranzakciók finanszírozására tudván, hogy a valós teljesítési szándék nélkül módosított teljesítési határidőben sem tud és nem is fog teljesíteni sem a szerződésszerű teljesítéssel (a megrendelt áru leszállításával), sem az átutalt összeg szerződés szerinti visszafizetésével. Ezzel a megtévesztő magatartás-sorozatával a sértettnek a tényállásban rögzített összegű kárt okozta. A kár tehát ebben az esetben nem a pénz előfinanszírozás céljára történt átutaláskor, hanem az első teljesítési határidő lejártakor, azaz 2008. március 28. napján következett be. A szerződés szerint nem teljesítés esetén a lejárat napján azonnal vissza kellett volna utalni a megrendelő által átutalt pénzt. Erre azonban sem akkor, sem később nem került sor. A kár megtérítése tehát később is elmaradt.
[45] A kifejtetteknek megfelelően a terhelt cselekménye helyesen [különösen nagy kárt - Btk. 459. § (6) bekezdés b) pont okozó] csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bekezdés 1. fordulat, (5) bekezdés a) pont] minősül.
[46] 2.5. Az alapügyben eljárt bíróságok megindokolták, hogy a büntető törvény időbeli hatályának szabálya alapján az enyhébb elbírálás lehetőségét a (hatályos) Btk. biztosítja (elsőfokú ítélet 54. oldal utolsó és 55. oldal 1. bekezdés; másodfokú ítélet 5. oldal 3. bekezdés). Ezt a Kúria a csalás tekintetében is helytállónak értékelte. Az elkövetés idején ugyanis a cselekmény ugyancsak különösen nagy kárt [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 138/A. § d) pont] okozó csalás bűntettének [korábbi Btk. 318. § (1) bekezdés 1. fordulat, (6) bekezdés a) pont] minősült, és e bűncselekmény mindkét büntető törvény alapján két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A feltételes szabadságra bocsáthatóság tekintetében viszont a terhelt számára kedvezőbb, hogy a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés kétharmad részének, míg a korábbi Btk. 47. § (2) bekezdés 2. tétele alapján a háromnegyed részének a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[47] Az időbeli hatály szempontjából az elsőfokú bíróság azzal is érvelt, hogy az elkövetés idején az ún. középmértékes büntetéskiszabás szabálya nem létezett, míg a hatályos büntető anyagi jogban már igen.
A középmérték viszont a büntető törvény időbeli hatályának meghatározása körében nem döntő tényező. Az a rendelkezés, hogy határozott időtartamú szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetési tételkeret középmértéke az irányadó, nem érintette ugyanis azt a másik rendelkezést, miszerint a bíróságnak a büntetés törvényben írt keretein belül, az egyéniesítés követelményét alapul véve kell kiszabnia a tettarányos büntetést, azaz a középmértéktől el lehet térni, s azt is csak jelentős eltérés esetén kell megindokolni (BH 2001.354., továbbá pl. Bfv.II.547/2014/5., Bfv.II.1506/2015/5.).
[48] Az elsőfokú bíróság abban is tévedett, hogy a szabadságvesztés törvényi minimumának két hónapról három hónapra növelése a büntető törvény időbeli hatályának megválasztásakor jelentős, a kiszabott szabadságvesztés adott tartama mellett ugyanis ez a jelen ügyben közömbös.
[49] 2.6. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - egyebek mellett - akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A téves minősítés azonban a jelen ügyben nem vezetett törvénysértő büntetés kiszabásához.
[50] 2.7. A Kúria észlelte, hogy az alapítélet a terheltet tévesen kötelezte kártérítésre. A sértett átutalt pénze ugyanis - a már írtak szerint - a cég 1 tulajdonába került és a tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy onnan a terhelthez jutott volna.
[51] A Kúria tájékoztaja a terheltet arról, hogy a büntetőügyben hozott jogerős határozatnak kizárólag a polgári jogi igény kérdésében hozott rendelkezése ellen a Polgári perrendtartás szabályai szerint van helye felülvizsgálati kérelem előterjesztésének [Be. 416. § (5) bekezdés].
Az indítvány elvi tartalma
[52] A bűnösség megállapítása törvénysértő.
A döntés elvi tartalma
[53] A bűnösség megállapítása nem törvénysértő. A cselekmény sikkasztás helyett csalásként minősül, de az azonos büntetési tételek miatt ez nem vezetett törvénysértő büntetés kiszabásához.
A megrendelőtől befolyt pénz a teljesítésre köteles cég tulajdonába kerül, mert akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz. A megrendelőtől befolyt pénzzel a teljesítésre köteles cégben ügyvezetői jogokat gyakorló terhelt a cég gazdálkodása keretében szabadon rendelkezhet, s ha azt a megrendelés teljesítésétől eltérő célra használja fel, büntetőjogi felelősséggel nem tartozik, így sikkasztást nem követ el. Amennyiben pedig valaki a cégének gazdálkodása keretein kívül (pl. bármiféle magáncélra) használja fel a cégéhez befolyt pénzt, akkor a saját cége sérelmére már elkövetheti a sikkasztást.
Záró rész
[54] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és miután hivatalból lefolytatott vizsgálata [Be. 423. § (5) bekezdés] eredményeként feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.
[55] Az alaptalan felülvizsgálati indítvány alapján a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztésére nem kerülhetett sor.
[56] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.
Budapest, 2017. február 15.
Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Szalai Csabáné dr. Horváth Katalin s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
Lévai Viktória
tisztviselő